Typographia, 1912 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-05 / 1. szám

Budapest, 1912 január 5 /M­­.C • 1­5 Q­7­6­1­ szám XLIV. évfolyam A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési ár a Gutenberg melléklettel együtt SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL a fővárosban egész évre 15­ 60 kor., a vidéken 10­40 korona. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden pénteken. Telefon 85-82 BUDAPEST, VIII. BÉRKOCSIS­ UTCA 1. SZÁM, FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON Egyes szám­ára: a fővárosban 30 fillér, a vidéken 20 fill., segédmunkásoknak 10 fill. Hirdetések soronként 30 fillér, de legalább 1 korona, mely összeg előre beküldendő A mi zászlónk. Gyönyörű fejlődési utat futott meg a Typographia. 1869 május 1-én indult először útjára. Akkor még csak háromszor jelent meg havonként: 1-én, 10-én és 20-án. Az ébredező öntudat, a szükség hozta létre, hogy világosságot terjesszen, testvérisülést hirdes­sen, hogy bátorítsa a bátortalanokat és oktassa az alakuló, forrongó, az új helyzetet nem ismerő nyomdai munkásokat. A mun­kásosztálynak harcosokat nevelni, a harcoso­kat lelkesíteni ■— ez volt a Typographia feladata. Születése után rövid ideig kispolgári gondolkodás nehezedett cikkeinek szellemére. Az akkori időben nem is lehetett ez más­képp. Az osztályellentét differenciáló hatása nem érvényesülhetett az ipari élet kezdetleges formái és termelési rendje közepett. Munkaadó és mun­kás patriarchális viszonyban éltek. A segélyző egyesület vezetői munka­adók soraiból kerültek ki. A bér­munkások jórészt csak statisztáltak mellettük. Segélyző egyesületünket akkori összetételében bizvást öszvér­egyletnek nevezhetjük. És ebben a társadalmi viszonylatban először ad hangot a Typographia — hangfogó­val bár — a munkások anyagi és szellemi törekvéseinek. Zászló lett, amely köré csoportosultak mindazok, akik pokolba kívánták a múltat és egy szebb jövendőnek útját akarták munkálni. Az első időben alig 300 nyomdai munkás, vagy ahogy akkor nevezték, „műtárs“ csoportosult a Typographia mellé. De mindinkább kibontakozik a Typographia forra­dalmi szelleme. Szervezi és harcba szólítja a nyomdai munkásokat gaz­dasági törekvésekért. A szervezés és harc megszaporítja az előfizetők számát és megerősíti a nyomdai munkások hadállását. Hogy milyen rajongással és szere­tettel fogadja az ébredező nyomdász­­ság a Typographia első számát, annak dokumentálására ide iktatunk egy 1869-ben Kalocsáról keltezett levelet : A Typographiát e kis városká­ban is, habár számra nézve nem sokan, kíváncsian vártuk, előre is örvendve azon percnek, melyben azt szinről-szinte szemlélni sze­rencsénk leend s addig is, mig e zsenge csecsemő a hozzánk vezető 13 mért­­földnyi fáradalmas vándorutat tévé, mintegy eszményképet alkotunk magunknak annak szabályozott és sokat ígérő arckifejezése felől. Május 3-ika volt ezen örömnap reánk — adná az Isten — másokra nézve is, midőn nálunk beköszöntött s­őt egy szívélyes „Isten hozott !“-tal fogadhatók. Meg is lepett bennünket e lap tartalom­­dussága s fel is tűnt annak egy mondat­ban kifejezett programmja: „A kiállítási csínt emelni s szociális érdekeinket kép­viselni.“ Valódi benső örömünkre szolgál, hogy egy érdekeinket képviselő közlö­nyünk van s nem marad egyéb hátra, minthogy minden szaktárs e közlönyt a nyomdászvilág „országgyűlésének“ s magát ez országgyűlés követének tekintse, kinek szoros kötelességében áll a közjót bár­mely irányban előmozdítani. Mert valóban vétkes azon egyének kötelességmulasztása, kik akkor nem szólalnak fel a szent ügy mellett, midőn hallgatni vétek! Előre törekedő műtársa­m nem is hihetik, hogy most — mivel uj árszabályaink vannak — már semmi teendőnk sincs, hisz szám­talan oly kérdés van előttünk, melyet csak közös vita utján lehetséges helyesen meg­oldanunk, melyhez — amennyire gyenge erőmből telik — szintén járulni fogok. Jelenleg pedig, nehogy hosszas legyek, azon kívánattal zárom be soraimat: adjon az ég sikert küzdelmeinknek! (B. AJ Mennyi lelkesedés e néhány sorban! És mennyi naivitás ! A levél minden során meg­érzik a bizonytalanság, a tétovázás, a forra­dalmi eszmé-él csak sejtelmekkel bíró fel- lap megjelelt: ■ i . io- e- :o *i előfizetési ára. Pest-Budán kihaladi máj.—jan. j Vidékre ro*iinlaMvh SO 1c* Szerkesztőségr ft kiadóhivatalt illető kDtdemf. fiyek lli-i-kenanl-ttle klinyvnxom­ . ■ táti» W­e­n 1110 i­e­k Jóael urhr.1 ITYPOGRAPHIC. 1 jjMlistat fis rotoi szaluik fizlitje. fogás. Még nem tudják, mit akar, merre visz, csak sejtik, hogy „szoros kötelességé­ben áll a közjót bármely irányban előmoz­dítani“. Fohász az istenhez, bizodalom az éghez — jellemzi az akkori időket és embereket. Még nem tudják biztosan, hogy csak a munkásosztály szabadíthatja fel ön­magát és rajta nem segít sem a nemzetközi isten, sem a magas firmament hatalma. 1885-ig a Typographia magyar és német nyelven jelent meg (1870 végétől hetenként). A Gutenberg első száma az 1885 augusztus 2-án tartott közgyűlési határozattal jelent meg, mint a Typographia német melléklete és azóta néhány szám kivételével minden héten eljuttatta gondolatait a nyomdai mun­kásokhoz. Hosszú ideig nem emelkedik a példány­szám. Még 1900-ban is csak 1950 példány­ban jelent meg a Typographia. A stagnáció­­nak oka a belső viszály, mely pártokra szakította a nyomdai munkásokat. Vesze­kedés, ármány és cselvetés hátráltatják a mozgalom megerősödését, a Typographia példányszámainak növekedését. Szervezetünk történetében ez az idő szomorú lapokat tüntet fel. Eszmék, indítványok, javaslatok nincsenek, de vannak jól megalapozott személyeskedések, amelyek lenyűgözik, bék­lyóba verik a harcolni kívánókat, a szervezet fejlődési útjának egyengetőit. De végre is győz az ész, az értelem: szaktárs szaktárs­nak kezet ad és közös erővel indulnak a gazdasági ellenfél ellen. Aki nem tudott megbarátkozni az új helyzettel, az félreállt. És megindult erős akarással, öntudattal és céltudatosan a belső építés munkája. Egyre többen csatlakoztak úgy az anya-, mint a szakegyesülethez és kívánták a Typographia kötelezővé tételét. A céltudatos és kitartó felvilágosító munkának nem maradt el a gyü­mölcse: 1903-ban a Typographia kötelezővé tétetett. Izgalmas gyűlésen határozták el, hogy mindenki egy­ként köteles a szervezet terheit viselni. Eközben a vidékről sem feledkeztek meg. A Typographia egymásután ismerteti a vidéki viszonyokat, ön­tudatra ébreszti az akkor még embert szégyenííő éhbér mellett dol­gozó szaktársakat. Új gondolatokat, új eszméket visz közéjük. És a vidéki szaktársak megértették a gondola­tokat, az eszméket: csatlakoztak a szervezethez, komoly és öntudatos harcosaivá váltak a munkásosztály hatalmas mozgalmának. Azóta nincs stagnáció, fásultság. Mindenki dolgozik a szervezetért, mindnyájunkért. Fővárosi és vidéki szaktársak, munkásnők és segéd­munkások nagyszerű csapata gon­dozza és ápolja a szervezetet és annak harci zászlaját, a Typographiát. Hatalmas szervezetté fejlődtünk, sok ezernyi harcossal büszkélkedünk, akik a munkásosztály harcának min­den megnyilvánulásánál jelen vannak: harcból és szenvedésből szocialista lelkesedéssel kiveszik méltó részü­ket. Ilyenné formálta a Typographia Magyarország nyomdai munkásait. És ami még felemelőbb: a nyomdai munkások mindenkor, de különösen válságos időkben hallgattak és hall­gatnak szavára. A Typographia egyet­len szózata harcba állítja a nyomdákban dolgozókat; követik akkor, amikor gazdasági vagy politikai eredményekért sorakoztatja őket, de hallgatnak szavára akkor is, amikor a harc felfüggesztését, elodázását tanácsolja. Ennek a nagyszerű ténynek köszönhetjük eddigi sikereinket. Ápoljuk e gondolatot ezután is. Mert még messze vagyunk a céltól: a politikai és gazdasági felszabadulástól. Sokat kell még dolgoznunk, hogy intellektuális, szociális, gazdasági és politikai érdekeink érvényesülje­nek. Sorainkban még mindig helyet foglal­nak gyávák és kétkedők, akiket bátorítani és felvilágosítani kell, de ne feledkezzünk meg azokról sem, akik az ellenfél tudás kenyerén tengődnek. Az eddigi eredmények megtartására és új eredmények kiküzdésére előkészíteni a nyomdai munkásokat — ez a további fel­adata a Typographiának. Ennek a feladat- Pest, ZSGJ majus 7 fahrgang I. dv?o­y.m. . . - -* anyagi érdekek előmozdítása, pes ti árjegyzéket ervenychtoin­; a »ogd­vén­-ek­vletek lejrkü­ 2. Az 1338. «NPtllapított árjegyzék. — 3. L­e­v­e­l­e­z­é­s. lőporról: A .Typografphia“ szoljai eléri szerzőjének l .likaletiM,« nmlvi.*k feliulata • Vasvar|,c,. dashes nyomdászait szellemi érintkezés­b­e hozni, fi­luk az egyesülés eszméjét terjeszteni, őket önképzésre buzdítani,­­socialis érdekeinket képviselni, egyúttal pedig technikai­ czikkek által hazai művészetünk emelésére hatni J. Tiltokveadtikf As »nkrj. utrnit niv.dmc'nivoiriil »z lirsa aWtlyozâanat szemben •Iclib bek'ivdkcab czélsaorttbl) reformjai; a tanonsz-ki-rili' cpjstlinčsf Ürömmel fldvör.Eltetik ; * rem­ťn­yíik, lmyy » l«­i­ n It.uvedi« r A ni lm. Ka­zim­ot na előfizetőknek tn i.Vikent.'s ezek gy njt.'­érft. A .Mlti­u­d­ó » s­t­á­mi k. — 0. Pénztiri kimutatás. A német czikkek át­nézete. ■egylet fi<jli>d-V* l'naton; cimikkön­yvtári č* mtivoliidé»­ állapota : cunok kan ny.mŽákbav ■álla, fogv.­i. a mnnl •Ynil­liott* ! M­itázsainkh02! Felhívás!*) Das Blall crv.'.je»et: erejét »zentoli. — 4.­ K­i­iszimeto.­­ 6. Egy 8-s 0. fsllg« : „Sedltt m»fa..1,m ,<. I'jog.emii at f.ta0.* Kiadja a pest-budai ‘könyvnyomdászok ^Önképző-egylete; Meinl für BncMnösr- mi tmite literessel. Jlčransgegeben vom lVst-Ofner liníMracker-Fnrťbildungs-Vereine, Mennyi örsim, mermyi, remény c'í vigasz rejlik e* egyetlen •».óban ! „Kikelet!“ Milliók keblében a természet ébredésével újra felébred a már kihalni látszó re­m­­én­y szikrája , nincs halandó, legyen as Vagy Ifjú, gaizdag vagy szegény, boldog vagy boldogtalan, ki örömet, uj reményt vagy vigaszt ne érezni, midi­n az erdők dalnokai, a mezők virágai, a természet ezer meg ezer lényei versenyezve hirdetik „Itt a kikelet !* Nincs halandó, ki örömmel nu­ildvüzluné a tavasz eljöttét Ttt a kikelet! igy köszönt be lapunk is tisztelt lutttáhminkhoz, remélve, hogy bírd et tije azon tavasznak, me­lyre G­u­­»enberg tani lyányai már oly b­oMxn evsoron át e­p­e­d­v­e várnak, sz.intoly osztatlan örönmiel fog Ud­vôzleltetni körükben, mint ü­dvözöltetnek a természet tavaszának tisztelői, az összes emberiség által. Itt a kikelet! ■— mert végre hozzánk­ is bejutott azon ragyogó nap sugára, melynek Századok előtt tört utat halhatatlan mesterünk "iiitenberg János, felszabadítván lángeszével, magasztos találmányával sz embeni szellemet sötétség kovácsolta békéiból. Igen,1 itt a kikelet! m­ert megértve az előrehaladó­kot Intő •zarfg! kezdünk száguldni azon lobogó alá, melyen ,,Műveltség !*" ..1J felírva, mint jelszó. Harmadik éve, hogy a pest-budai könyvnyomdászok — követve a külföldi matárenk példáját — „önképre egyletet“ alapí­tottak,, elismerve’n, hogy anyagi helyzetünk valódi javítása csakis egy teend lehetséges, ha szellemi kiképzésünket á­ll­í­t­­j­uk előtér­be. b­e kell azonban vallanunk — ha mindjárt a szégyen pírja Yioritja is el strčzunkat, —­ hogy a főváros nyomdászainak még csak e­gy harmada vallja magát az egylet tagjának » a másik, a nagyobbik :észe ped­ig m­­ég mindig téli álmát aluszsza, be kell vallanunk, hogy főnökeink közül csa­k igen kevesen pártolják egyletünket, ámbár esaját érdekükben feküdne ügyünket felkarolni­­, munkásaik müvel­ködését előmozditani. De mindezen sajnos és egzóffiorita tények daczára fenull egyletü­n­k s virágzik! „Ök­képző-egylet''-(luk , tr.cly tagjainak szellemi fejlődését s anyagi érdekei­nek­ óvását tűzte ki czéljául, rövid fennállása óta máris szép eredményekre utalhat. Ugyanis találunk egyletünkben egy több száz kötetből álló könyvtárt, számos politikai, szépirodalmi­­ s szak­lapokat ; vannak tanóráink magyar-, német- s franczia­ nyelvből stb. •Anyagi érdekeink óvását illetőleg, úgy véljük, elég lesz megemlí­tenünk,­­miszerint a legutóbbi i^rfolem­elési mozgalom kezdeményezése, valamint • rendzavarás, nélküli sikeres bevégzése csakis ’önképző­­rgyletü­nknek köszönhető. Mindez azonban még nem elégséges s még mindig távol állunk kitűzött czélunktól. Ennek elérhetésére szükséges, hogy hazánk összes nyomdászai öntudatra ébredjenek. Ugyanazért határozá el egyletünk e lap kiadását, remélve, hogy matáven­ist­­tera­yomwolják meg tőle pártfogásukat Fel tehát t. imitálnak! ébredjetek a tavasz éledtével. Alapit­sa­nk segély­zó M­g­y­leteket, hogy betegség vagy munka­képtelenség esetében támasz és vigasz nélkül ne legyetek.­­ Alapítsatok ö­n k­i­p k­tf­e­g­y­etek c 11 Szenteljetek szellemi kiképzésiekre néhány órát szabad időtökből, Igyekezzetek a munkás osztály valódi intelligentiája lenni — s bizton. bb­?Miek, nem­­ sokára egyhangúlag fogunk felkiálthatni • „Itt a kikelet !" A Jelen km a társulás és egyesülés kora; naponta meggyő­ződhetünk arról, hogy a társulás által oly nagy ezerüí vállalatok lépnek életbe, melyeket egyesek előállítani n­em képesek. 8 mily nagy ezen vállalatok hord­ereje! Ľ vállalatok között.első helyet foglalnak el az Önsegélyző egyletek, */M olyanok, melyekbe többen csekély fillé­reiket összehordják , * üzlet .utján azt többszöröseik; ezen trtói, csekély gazdálkodás mellett az illetők oly tőkére tesznek szírt, melyhez, egyedül állva, soha nem juthatni. Ezen töke­ többször Andéa rendesen kikölcsönzések útján jön létre, de lehet tökét más után is szerezni; ily mód megismertetése, és a megismerés utáni pártolás és csatlakozásra­ felhívás a jelen sorok czélja. Az államgazdászatban­ két főtényező: a töke és a munkaerő ; a töke nincs a munkaerővel szorosan összekötve, az egyedül is fen­­állhat,, mert pénzzel kenn­yű­ m­­unkaerőt szerezni; de nem áll el megforditva, mert a munkaerő tökével ritkán bírván, rendesen az utóbbinak rabszolgájává lesz ; hogy pedig a rabszolgai állapot nem valami kedves, szükségtelen taglalnunk ; nem­­ kívánunk reeli­­minatiókba bocsátkozni, az csak még több rész vért csinálna; úgy is mindenki legjobban tudja, hol szorítja csizmája; tehát a­ dolog lénye­gére térünk át.­ Tisztelt nyomdász m­űtársak! Évek óta forrong benn­ünk azon eszme, hogy állapotunkon segíteni kellene, de mi­kép ? abban nem­ tudtunk megegyezni; akarjuk tehát nektek az utat megmutatni, mélyen kitartással­­ és szorgalommal haladva, bizonyosan a ki­vár­t­­ czélhoz elérünk. Mi vagyunk a, munkaerő, de tőkénk nincs, ne is lesz,, erre is van mód találva ; tehát munkaerő, tőkével egyesítve semmitől sem rettenhet vissza. Czélunk: egy részvényekre alapított könyvnyomdát „Guten­berg“ művészetünk feltalálja nevének czime alatt felállítani; ezáltal­ egyrészt azt érjük el, hogy, miután a részvényeket csak nyomdász műtársaink és a velünk rokon szakmák tagjai és írók bírhatták idővel mindegyikünk egy kis töke felett rendelkezik , másrészt, hogy VfSen ; kíviotaiu-ii.

Next