Typographia, 1917 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-05 / 1. szám

Január 5 TYPOGRAPHIA 1917 száma folyton csökkent, míg végre „azok, akik­­­nek a „hatásos­ egylet“ — érthető okokból szálka volt a szemükben, benső örömmel kon­statálhatták, a másik, kisebb rész meg kényte­len volt elismerni, hogy az adott viszonyok között a működés lehetetlen "és így az 2806 aug­u­sztus 23-án tartott értekezlet a következő határozatot hozta:­­ „Tekintve, hogy a Szakegylet ma — alapsza­bályok nélkül — céljának nem felel meg, amen­­­nyiben tagokat nem bír szerezni a szaktársak bizalmatlansága miatt, tekintve, hogy a szer­vezkedés sem kívánja jelenleg a Szakegylet működését, kimondja a mai értekezlet, hogy a Szakegylet működését addig felfüggeszti, míg alapszabályai megerősíttetnek. A meglevő va­gyon egy hetes bizottság kezelése alatt taka­­rékpénztárba helyeztetik és a segélyre­ jogosul­tak kapnak esetleges munkanélküliség esetén segélyt. A vagyon mindaddig külön kezeltetik, m­íg vagy az alapszabályok megerősittetnek, vagy hasonló célú egylet alakul.“ Ez történt augusztus 23-án. A „Typographia december 1-iki számában már azt olvassuk, hogy a Szakegylet alapszabályai jóváhagyat­tak és a december 20-án tartott gyűlésén ki­mondták, hogy a befizetéseket 1997 január ~-ban újra megkezdik és megválasztották az új veze­tőséget is. Megállapította a gyűlés, hogy a „leendő“ Szakegyletnek jelenlegi alapja kész­pénzben 709-64 frt, a lapbizottságtól kap 500 frtot, tehát az egész alap 1209­64 frt. . 1. Kimondta még a gyűlés a következőket is: A beiratási díj a három első heti illetékből fedeztessék olykép, hogy a tagság csak a ne­gyedik befizetési héten kezdődik, kivetelt ké­peznek azok, kik már korábban is befizettek, 2. ez utóbbiaknak 26 heti korábbi befizetés jogul beszámittatik.“ _ „ , A szakegyleti működés fentebbi hiteles ada­tok alapján ismertetett felfüggesztéséből és az újraalakulás alkalmával a régi tagokra nézve hozott átmeneti intézkedésekből kétségtelenül megállapítható, hogy a Szakegylet története 1896 december 20-ika előtti időben kezdődött.­­ Az ekkor alakult Szakegylet később nem szűnt meg, hanem csak felfüggesztette működését, ezt is csak rövid időre. A befizetések csupán négy hónapig szüneteltek és ekkor a régi ta­nokra nézve nem kezdődtek újra, hanem foly­tatódtak. úgy­hogy a Szakegyletnek, ha nem is sok, de mindenesetre vannak 20 évesnél ré­gibb tagjai, ami nem volna lehetséges, ha a Szakegylet maga csak most töltötte volna be 20 éves fennállását. . . . Ám ha ezek a bizonyítékok nem volnának elegendők, hivatkozhatom néhány klasszikus „A*,,Typographia“ német melléklete 1905 julius 14-ik”i számában vezércikket közöl „Zum 14. Juli“ címen, amely szerint: „Julius 14-én volt 10 esztendeje, hogy a Magyarországi Könyv­­nyomdászok és Betűöntők Szakegyesülete meg­­alapittatott“. Ezt a vezércikket R. M. (Rothen­­stein Mór) írta, a Szakegyesület ezidőszerinti elnöke, aki 1896-ban, a felfüggesztés ideje alatt működött vagyonkezelő hetes bizottságnak is taAzután a „Typographia“ 1905 julius 21-iki számában olvasható a Szakegylet julius 1-én tartott választmányi ülésének jegyzőkönyve, amely szerint: „Titkár (akkor is, most is Ler­ner Dezső) bejelenti, hogy 1. évi julius hóban van a Szakegyesület 10 éves fennállásának ev­fordulója“ stb. , Azt gondolom, hogy a magam állítása, vala­mint Rothenstein és Lerner szaktársak tanú­sága és az a tény, hogy a Szakegyesület 10 éves fennállását 1905-ben ünnepeltük, eléggé indo­­kolják a címben foglalt kérdésemet. Mindezekkel pedig nem akartam semmi más célt elérni, mint helyreállítani egy történelmi igazságot és levonni azt a konzekvenciát, hogy Szakegyesületünk negyedszázados fennállását ennek a történelmi igazságnak megfelelően ne máskor, hanem 1920 július 14-én ünnepeljék azok, akiknek ez módjukban lesz. Peidl Gyula: Ne irigyj­ik azt, hogy ez a módja a hirdetés közreadásának a mai kor:‘ Hirdetés, Hirdet­mény, Rendelet stb. elődjei voltak, bár történel­mileg megállapítható, hogy a mai falragaszok e falragaszlapok késői korcs utódai, mert azok a falragaszlapok, amelyek néha írva, de álta­lában nyomva lettek, tényleg hirlapszerű köz­léseket is tartalmaztak: háborús híreket, föld­rengéseket, boszorkányperek ítéleteit stb. Ki lapokat a régi nyomdai és népies nyelven „kacsáknak“ neveztek, valószínűleg abból az ok­ból, mert sokatmondó kevés tartalmú írott vagy nyomott dolgok voltak ezek, amelyből a mai hírlapirodalomban általában elterjedt „kacsa“ szó ered, amely tudniillik szinte azt jelenti a zsurnalisztikában, hogy a közreadott valamely szenzációs közlemény nem alapszik a valóságon, hanem „hasból költött“, hamis hír. Legjobban virágzott e plakátszerű Írott hírlap Franciaországban IV. Henrik alatt (1589—1610); Olaszországban is ismert volt a népnek szánt közlés e módja (1604—40), valamint Német­országban is, nemkülönben más országokban sem volt ez ismeretlen dolog, mert ezáltal biztosra vették a közlés elterjedését annyiból, hogy a járó-kelő közönség közt mindig akadt egy-két ember, aki olvasni tudott s ezek az tán­ hangos szóval olvasták fel a körülöttük állók­nak a falragaszhirlap tartalmát, mig aztán viszont az analfabéták, megértvén az írott vagy nyomott betűk értelmét, élőszóval adták túl a hallottakat azoknak az embertársaiknak, akik­kel találkoztak, ugyannyira, hogy az általános érdekű közlések e módja teljesen célját érte a közlés e faja által. . . . Leginkább országos vásárok alkalmával tettek közzé ilyen plakáthirlapot, amikor a sokadalom tízszer-h­uszszor akkora volt, mint a rendes, normális napokon, ezáltal az a cél is eléretett, hogy a közreadott hírek a szájról-szájra való híradás által rövid idő alatt az egész országban elterjedtek. . Franciaországban e plakáthirlapok 1412-ben láttak először napvilágot. Ebben hírül adtak az alattvalóknak, hogy a király Rómába érke­zett. A háborúról szólva, mely akkor Nápollyal vivatott, azt írja, hogy Ferrand nápolyi király megaláztatott. Ugyanakkor megjelent ilyen plakátújság Németországban is, amely hírül adja Amerika felfedeztetését, a francia és német háborút Olaszország felső részein; földrengés­ről, orkánról, viharról, áradásról, csodákról, gyilkosság­okról és a zsidók által rituális célokra legyilkolt gyermekekről ad hírt. Továbbá ismer­teti a legújabb boszorkánypereket és az ezek által véghezvitt csodás eseteket, továbbá a törökök ellen viselt háborút. E falragaszlapoknak neve is volt. Mert tud­­­nunk kell, hogy ezek nem annyira kiragasztva, mint inkább kifüggesztve voltak, amit aztán, mint a történetíró feljegyzett, a hugenották (reformátusok) úgy hasznosítottak a maguk részére, hogy ha egy reájuk kedvező hír volt a lapokban, akkor a lapot szépen el-, jobban mondva leemelték és e hivatalos corpus delicti­­vel járták be a környéket. E lapok címe Németországban „Neuve Zei­­tungs“, Hollandiában „Theiding“, Flamandban Tydinge“, Angolországban „Thi dings“, Francia­­országban „Récits“, „Discours“, „Recueil ,„Nou­­velles“, „Mémoires“ stb. volt. . ... Sőt mi több, maga Luther is több iratát ilyen lapcímmel látta el, de leginkább használta a Neuve Zeitung vom Rein“ (1542) címet, amely által biztosította a kiragasztott vitairatok köz­érdekű voltát. A hírlapok bölcsőkoraból nagyra nőtt hírlap­irodalom el sem hinné, hogy milyen csekély magból kelt ki, ha nem volnának a francia, angol, holland, spanyol stb. múzeumokban az akkori időkből megőrzött­­ példányai a hírlap­irodalom e csecsemőinek. Haraszti József LEVELEZÉS, Budapest, 1916 december 15. Jegyzőkönyv a Szakegyesület választmányának december 5-én tartott üléséről. Jelen van Wiesenberger Vilmos elnöklete mellett alelnök, jegyző és 14 választmányi tag. Jegyzőkönyv tudomásul szolgál. Jegyzőkönyvh­itelesítők Gabor Döme és Schaffer Mór. — Munkaközvetítő bizottság jelenti, hogy október hóban 2 ülésen 19 ügyet tárgyalt. Munkautalványt 13 esetben kértek. Kiadatott. Közvetittetett 109 szedő, 35 nyomó, 6 öntő, 97 munkásnő, 115 segédmunkás, össze­sen 362. November hóban 4 ülésen 23 ügyet tárgyalt. Munkautalványt kértek 11 esetben. Kiadatott 8 esetben. Közvetittetett 115 szedő, 42 nyomó, 5 öntő, 106 munkásnő, 128 segéd­munkás, összesen 396. Munka nélkül van 18 szedő, 9 nyomó, összesen 27. A jelentést a választmány tudomásul veszi. — Az oktatásügyi bizottság jelenti, hogy a kerületi pénztár kiküldötte 1917 január 23-án a Szakegyesület helyiségében egészségügyi előadást tart. Tervbe vette­­ ezen­kívül a bizalmi férfiak és a munkásnők részére tartandó előadásokat is. E terv gyakorlati ki­vihetős­ége tárgyában az oktatásügyi bizottság ülést tart. Tudomásul szolgál. — Hivatal jelenti, hogy a hirdetett matinét a közbejött akadályok miatt megtartani nem lehetett. Megtartása a rendező Munkások Irodalmi és Művészeti Or­szá­­­gos Szövetsége kebelében történő változások miatt egyelőre bizonytalan. A választmány tudomásul veszi. — Tagsági jogaikba vissza­helyeztetnek: Franyó József, Lux Imre, Tom­­pach József, Kuszenda Istvánné, Schwärmer Józsefné, Choma László, Remeteszegi Emil, Gyárfás András, Varga Rózsi, Deutsch Fü­löp,­ Oberkeréch József, Fried Henrik, Heilig Erzsi, Podubszk­y Krizs Gyula, Mandovszky Kurt. — Denkstein Mór bejelenti, hogy a Sza­kegyesül­et­ből önként kilép. Tudomásul szolgál. — Pucher János és Szakasits Antal könyvtárügyi kérelmét a választmány teljesíti. — Göncz Mihály könyv­táros tisztségéről elfoglaltsága miatt lemond. A választmány a lemondást tudomásul­ veszi, miután választmányi tag a könyvtárosi tiszt­ségre nem vállalkozik, felhatalmazza a könyv­tárosokat arra, hogy a könyvtárosi tisztségét a választmányon kívül állóval töltessék be. — Göncz Mihály lemondása kapcsán a könyvtár­ban tapasztalt rendellenességekre hívja fel a választmány figyelmét; szerinte negyedik könyvtárost is kell választani, mert a munka mennyisége azt megkívánja. Domsehitz, W­iesen­­berger, Schaffer, Király, Gyürey és Weisz fel­szólalása után a választmány hozzájárul Király indítványához, mely szerint az oktatásügyi bizottság vizsgálja meg a felmerült kifogáso­kat, állapítsa meg statisztikailag az olvasók számának hullámzását és tegyen jelentést a választmánynak. — Új tagok: Csikra András, Putits Sándor, Tóth János, Breuer Sándor, Simics Istvánné, Berry István, Herskovits Menyhért, Henhoff Ignác, Ács Imre, Krajczar Pál, Adamek György, Méhész Mihály, Sch­atz Aladár, Kozalik Antal, Sáránszky István, Neumann József IV, Csáky László, Sztrakole Ferenc, Csidely Anna, Berkes Sándor, Daday Kálmán, Csernovszky Ferenc, Precser Ferenc, Silberberg Izsó, Biró Miklós, Pacher Ferenc, Krasznicska András, Sipos István, Gasz Mátyás, Olser Péter, Horeth Gusztáv, Laufer V­iktor, Werner Román, Karch Erzsi, Nagy Lajos, Brich­ta Arnoldné, Csverenek Ferenc, Tóth Ferenc, Scheuermann József, Schwarcz Jenő, Lazarovits Adolf, Cseri Anna, Balla Dezsőne, Pacher Ferenc, Virág Géza, Petróczky Dávid, Győry Győző, Varga Árpád, Hilbert Ferenc, Bukovinszky János, Pataky Géza, Bagyari Antal, Jeney Jenő, Minár Ferenc, Gál István, Balázs Benjámin, Pálinkás Károly, Pálinkás Gyula, Feld Mariska, Lukasz Artúr, Horváth István, Schacha József, Tajti Béláné, Recsnik Lajos, Csajka Pál, Tóth Elek, Hincsa István, Szosznyák Jánosné, Perl Gyuláné, Deutsch Gyuláim, Vrabetz János, Aschenbrenner Gyula, Lőrincz András, Koffer Gyula, Móricz János, Rátsik Kálmán, Nagy Julia, Ambrus István, Töltési Juliska, Bartos István, Philipsberg Lipót, Nagy József Vili, Lambert István, Schaffer Keresztes, Hu­lcser Ernő, Opovszky János, Chudeba János, Kovács Lajos, Barabás Bálint, Schweiz János, Tamási Gábor, Huber Gyula, Macska István, Dezső Györgyim, Czve­­rencz Erzsébet, Molnár Jánosné, Schneider Ferencné, Halapka Pálné, Kecskeméti Erzsébet, Fekete Mariska, Havelka Angela, Potkany Mariska, Szomtovein János, Schertz Gyulané, Bettulikó Miklós, Bagyura Tamásné, Stud Éva, Haluszka János, Pohner Istvánné, Attomyr Mihályné, Juhász István, Schwarcz Simon, Sárossy Károly, Moszka Stefánia, Kallamaini Miklós, Viklász Györgyné, Palkovits János, Pető Sándorné, Nagy Anna, Pastyan Trajan, Magyar Ferenc, Frenkel József, Hornyánszky József, Eck Józsefné, Magyar János, Schuck István, Friedmann Benő, Suran Pál, Horváth Lajos, Millmann György, Domjan Balint, F­ried­­mann Ignác, Luchni Ferenc, Grüner Sándor, Végh József, Walter György, Gyikos János Máthé Jánosné, Schleifer Károly, Schmidt András, Hosső József, Bárd József,­ Almnesan Vince. — Meghívók és gyászjelentések tudo­másul szolgálnak. — Ülés vége: Király Albert. Arad, 1916 december 22. Jegyzőkönyv a december 9-én tartott általános nyomdász­­gyülésről. Jelen van 45 szaktárs és szaktársnő. Andor a szervezőbizottság nevében üdvözli a megjelenteket s napirend előtt szóvá teszi a bizottság, illetve személye ellen esett sérelmet. Ugyanis Káplán azzal gyanúsítja, hogy az általa befizetett százalékot mint házipénztáros nem fizette be, illetve nem számolta el a köz­pontnál. Kéri a gyűlést, küldjön ki egy bizott­ságot, mely meggyőződést szerezzen, hogy nincs reászorulva Káplán filléreire. Reich Gyula, Linzinger és Beke hozzászólása után Babucz a szervezeti szabály értelmében a bizalmi terv­ testület elé kéri áttenni az ügyet. Szász pártoló hozzászólása után Beke is választott baoság elé kéri utalni nemcsak ezt az ügyet, hanem Gábriel György ügyét is, aki kivetkőzve szak­társi mivoltából, nemcsak a nyomdában, hanem, nyilvános helyen is oly vádakkal és kifejezé­sekkel illeti a bizottságot és annak elnökét, mely nem méltó tisztességes szaktársi mivoltá­­hoz és ha ezeket a dolgokat tovább hagyjuk harapózni, elérjük azt, hogy ú­gy egyleteink, mint a szervezet élére vezető férfiakat nem kapunk. A gyűlés egyhangúlag a bizalmilerd­­testület, illetve választott bíróság elé malja mindkét ügyet. Ezután Andor szaktárs­ a ,A meg­­állapodás“ közelgő lejáratát teszi szóvá. Kéri a gyűlést, adjon felhatalmazást a bizottság­nak, hogy írjon fel a központnak, mely hivatva legyen olyan „Megállapodás“ létrehozatalára, mely a vidéki szaktársak és szaktársnők meg­élhetését a mai nehéz viszonyok között meg­könnyíti. Linsinger szaktárs indítványozza, hogy csatlakozzunk a temesvári szaktársak fej- Falragasz- (plakát-) újságok. A nyomdászat feltalálásával csak egy­­ dolog vált bizonyossá: a templomi (és itt jól értsük meg, csakis a katolikus vallású) könyvek ki­nyomása által való sokszorosítás, amely lehe­tővé tette, hogy a papok, mivel a nép akkor még írni, olvasni igen kis számban tudott, sőt a papok is igen szórványosan, ilyen nyomott könyvvel birjanak, amely olvashatóbb is volt és előállításához nem kelletett egy-két évi idő, amibe egy ilyen templomi könyvnek a leírása l­an­ságra, vagy olyan időszaki irat kinyoma­­tására, amely a napi és világeseményekkel foglalkozott, vagy arról szólott, nemhogy szó sem volt, de senki sem gondolt erre, s a dolog természeténél fogva, tekintve a nagyszámú analfabétákat, nem is gondolhattak.­­ Azonban a régi római kornak ma már álta­lánosan ismert fórumi lapjai, az­ Acta diurna stb. felújultak olyatén módon, hogy a kor­mányok, fejedelmek, ha a néppel akartak valamit tudatni, avagy közhírré tenni, akkor ez évezredes mód után indulva, a közreadandó rendeletet, hirdetményt megfelelő lapcímmel ellátva, ki­nyomatták és ily módon tudattak a néppel a rájuk vonatkozó dolgokat.

Next