Typographia, 1920 (52. évfolyam, 1-53. szám)

1920-01-02 / 1. szám

1920 | TYPOGRAPHIC "Januar 2 Ami pedig a Németországra való hivatkozást illeti, ebből igaz annyi, hogy amikor Francia­­országban a nyolcórai munkaidőt törvényes be­vezetésének a kérdése szőnyegre került, a francia vállalkozók és egyéb tőkések ezt azzal a kacsával igyekeztek ellensúlyozni, hogy Német­ország előbb a kilenc- és azután fokozatosan a tízórai munkaidőt akarja bevezetni, hogy így magát összeszedve, a külfölddel eredményesen konkurálhasson. Ez a kacsa bejárta mind az öt világrészt és addig élt, amíg a nemzetközi szakszervezeti kongresszus 1919 július 26-án Amsterdamban össze nem ült (Lásd a Typo­­grapihia 1919 szeptember 26-án megjelent 33. szá­mát) Itt Jouhaux, a szervezett francia mun­kások képviselője kérdőre vonta a német kül­döttekés hogy mi igazság van a francia kapi­talisták eme állításában. Erre Légion a néme­tek nevében ünnepélyesen kijelentette, hogy ez rágalom, amelynek célja kézenfekvő. Német­országban minden szakma számára is napi nyolcórai munkaidő van törvénybe iktatva, kivéve a mezőgazdaságot aratás idején. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük itt még azt is, hogy Németországban a visszatérő hadbavonul­­takat az üzemek kötelesek ismét alkalmazni és Ausztriában is törvény gondoskodott arról, hogy a vállalatok személyzeteiket bizonyos szá­zalékarányban fölszaporítsák. Ezekkel a rend­szabályokkal ezekben a kulturális moltb­an el­érték azt, hogy főként a nemzetre káros óriási munkanélküliségnek lényegesen elejét vették, így néz ki pőrére vetkőztetve a megreklámo­zott egy óra. Leírtuk cifraság nélkül, egyszerű szavakkal, amit el nem hallgathattunk és végül csupán még a magyrabecsült hazai sajtó figyel­mébe ajánljuk, hogy tömeg­nyomor idején a gazdasági kérdések véresen komolyak és görüg­­tükes meg bengáli fényes diszkivilágitásokra nem valók. N. E. Halálozás. Hrasche Ferenc, az Egyetemi­­nyomda főgépmestere, december 22-én rövid szenvedés után 68 éves korában Budapesten meghalt. Az elhunyt 1893-ban került hozzánk Bécsből és azóta mint igen derék és jó szaktárs különböző nyomdákban a fővárosban dolgozott. Társadalmi életünkben is tevékenyen részt vett. Különösen szűkebb szaktársai, a gépmesterek mozgalmában és a Gépmesterkor kiépítésében buzgólkodott. Fölszólalásai és a Gutenberg­ben elvétve megjelent cikkei intelligenciáról tanús­kodtak. Tehetségét és hasznos tevékenységét méltányolva, a szaktársak csakhamar beválasz­tották a Segélyző-Egyesület választmányába. Az 1894 augusztus 12-én tartott nyomdász­­gyűlés beválasztotta az árszabálybizottságba, amelynek a gépmesterek részéről a budapesti nagy árszabálymozgalom esztendejében, 1895-ben is tagja volt. Úgyszintén több éven át­ volt tagja a Gépmesterkör választmányának, később a Kör alelnöke, 1895-ben pedig elnöke lett. Az agitáló bizottság megalakulásakor, 1904 január 17-én, annak szintén tagjává választatott. A szaktársak bizalmából ráruházott tisztségeket mindig dicséretreméltó pontossággal töltötte be, míg később előrehaladott kora és a magyar nyelv ismeretének hiánya a társadalmi élettől való visszavonulásra kényszerítették. Temetése december 24-én, délután 3 órakor a Farkasréti­temető halottasházából ment végbe a szak­társak nagyszámú résztvétele mellett. A szer­vezett nyomdászság részéről az elhunytat Weisz Mór szaktárs búcsúztatta. Az elhunyt végső akaratának megfelelően, a szociáldemo­krata párt is búcsúztatta a halottat. A párt nevében Csöngős Rezső elvtárs mondott búcsú­beszédet. — Elbert Ignác 66 éves korrektor december 17-én Budapesten meghalt. — Brehel Hona 21 éves nyomdai munkásnő december 28-án Budapesten meghalt. Adományok. A munkanélküliek segélyezésére adományoztak: Körinek József 50.—, Hermann Ignác 50.—, a Th­ália-nyomda személyzete Elbert Ignác elhunyta alkalmából koszorú megváltás címén 160.—, Benesisovszky Ferenc 20.—, a „Szó­zat“ személyzete 130.— koronát. — Deutsch Géza Zaka Lajos síremlékére 50.—, Steiner Adolf síremlékére 30.— koronát adományozott. — Az árváik felruházására Deutsch Géza 120.—, Sonnenfeld Adolf 20.— koronát adományoztak. — A Hirlapszedői K­ör munkanélküli tagjai se­gélyezésére Sonnenfeld Adolf 20­— koronát ado­mányozott. A paritásos munkaközvetítő forgalma. De­cember 20-án előjegyzésben volt: 887 kéziszedő, 81 gépszedő, 30 korrektor, 325 gépmester,­­ 23 ínyomó, 50 betű- és tömöntő, 208 gyorssajtó­­s­erakónő, 20 tégelynyomó bera­kónő, 109 segéd­munkás, összesen 1733 munkanélküli. — A de­cember 22—27-ig terjedő héten új jelentkező volt: 44 szedő, 22 gépmester és nyomó, 6 betű­- és tömöntő, 12 mun­kiásnő és 6 segédmunkás, összesen 90. Munkát kapott: 11 kéziszedő, 2 gép­szedő, 4 gépmester, 3 nyomó, 2 tömöntő, 7 gyors­­sajtóbera­kónő, 5 tégelynyomóberakónő és 6 se­gédmunkás, összesen 40. December 27-én elő­jegyzésben maradt: 920 kéziszedő, 81 gépszedő, 28 korrektor, 336 gépmester, 27 nyomó, 54 betű- és tömön­tő, 222 gyorssajtóberakónő, 21 tégely­nyomóberakónő és 115 segédmunkás, összesen 1801 munkanélküli. — A december 21—27-ig ter­jedő héten 991 szakmunkás és 100 munkásnő és segédmunkás részesült munkanélk­üli segélyben. A házipénztárosok figyelmébe­ A szétdúlt Világosság-nyomda és iá pártházban történt egyéb rombolások helyrehozatala érdekében a szervezett munkásság gyűjtést indított. A gyűj­tés alig hogy megindult, máris szép eredményt mutat. Félmillió korona körül van az az összeg, amely eddig összegyűlt. A háború következté­ben súlyosan megviselt, a szó szoros értelmé­ben nélkülöző proletárok áldozatkészen, sietve támogatják filléreikkel az újraépítés munkáját, hogy ezzel is dokumentálják a munkásszolidari­tás épségét és a munkásosztály teremtő erejét. Sok nyomdaszemélyzet minden felszólítás nél­kül spontán elhatározással állt a gyűjtők sorába és adta le okulusait az újraépítés cél­jára. Amikor a nyomdászok szolidáris érzésé­nek eme m­agától értetődő megnyilvánulását örömmel megállapítjuk, megemlítjük, hogy vannak nyomdai üzemek, amelyek a gyűjtést még nem indították meg. Fölhívjuk tehát az illető nyomdák házipénztárosait, lássanak hozzá a gyűjtés munkájához, hogy az összmunkás­­ságot ért kár helyrehozatalára egybegyűlő összeg minél nagyobb és ezzel a munkásosztály szolidaritásának megnyilvánulása minél fénye­sebb legyen. Gyűjtőinek átvehetők a Typo­­graphia hivatalában. Választások előtt. Ha rendkívüli események nem teszik lehetetlenné, akkor a szociáldemo­krata párt részt vesz a nemzetgyűlési választá­sokban. A jelölés már megtörtént és ebből meg­tudjuk, hogy Budapesten Peidl Gyula és Preusz Mór szaktárcáik­ is fölveszik a küzdelmet. Peidl Gyula a XXII., Preusz Mór a XVIII. választó­kerüü­let jelöltje. Arra kérjük az említett kerü­letekben lakó nyomdai munkásokat, hogy a választás előkészítése dolgában január hó 1-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Typographia he­lyiségében jelenjenek meg. Megjelenhetnek az értekezleten más kerületben lakó nyomdai munkások is, ha két jelölt szaktársunk zászló­ját diadalra akarják segíteni.­­ Itt említjük meg, hogy a vidéki városokban még a követ­kező szaktársaikat jelölte a pártválasztmány: Gyürey Rudolf (Lovasberény), Király Albert (Monori, Lerner Dezső (Szolnok), Pajor Rudolf (Ipolyság) és Rothenstein Mór (Soroksár). Peidl Gyula Miskolc déli kerületében is jelölve van. Karácsonyi beszerzési segélyek. A Budapesti Hirlap­ nyomda _ szakmunkásainak 50.—, segéd­munkásainak és munkásnőinek 30.— korona karácsonyi segélyt adott. — A Hamburger és Birkholz cég igazgatósága összszemély­­zetének karácsonyi beszerzési segély címén a fizetés 50 százalékát fizette ki. — A Hor­­nyánszky-nyomdában a szakmunkások 200.—, munkásnők és segédmunkások 100.—, tanoncok és tanulóleányok 50.— korona beszerzési segély­ben részesültek. — Kellner Albert nyomda­­tulajdonos a karácsonyi ünnepek alkalmából személyzete minden egyes tagjának 200 és 100 koronát utalványozott ki. — Légrády Testvérek a szakmunkásoknak 300.—, munkásnőknek és se­gédmunkásoknak 200.—, tanoncoknak és tanuló­leányoknak 50.— koronát fizettek ki karácsonyi beszerzési segély címén. — A Pester Lloyd­­nyomda igazgatósága a nagy drágaságra való tekintettel szakmunkásoknak 150.—, munkás­­nőknek és segédmunkásoknak 100.—, tanoncok­nak és tanulóleányoknak 50.— korona beszer­zési segélyt utalt ki. — A Rigler-nyomda igaz­gatósága körlevél utján értesítette a személy­zetet, hogy_ a nyomasztó helyzetet figyelembe véve, a nős szakmunkásoknak 300.—, nőtlen szakmunkásoknak és nős­ segédmunkásoknak 250.—, nőtlen segédmunkásoknak és munkás­nőknek 200.—, tanoncoknak 100.— és tanulóleá­­nyaiknak 60.— korona rendkívüli gyorssegélyt folyósít. Ezenkívül nős és özvegy alkalmazottak minden 14 éven aluli gyermekük után 50.— ko­rona pótlékban részesülnek. A gyorssegélyt december 24-én fizették ki. Az igazgatóság ki­látásba helyezte, hogy a segélyt még egy ízben megismétli. — A Thália-nyomda a fizetés 50%-át juttatta a személyzetnek. — Az Athenaeum és a Grafikai intézet és számlakönyvek gyára rt. igazgatósága elhatározta, hogy a már múlt hóban folyósított rendkívüli segélyt megtoldja a téli hónapok folyamán még két ízben kiutal­ványozandó újabb segéllyel. A segélyek — ame­lyek a nyomdában töltött idő, kategória és a családtagok száma szerint különbözők — egy­­részét karácsony előtt fizették ki, a másik ré­szét március 15-én utalványozzák. — Nem von­hatjuk meg elismerésünket ama nyomdai üze­mek vezetősé­geitől, amelyek látva a nyomasztó helyzetet, az emberfölötti küzdelmet a létért és rendkívüli anyagi támogatásban részesítik a fizetésükből megélni nem tudó alkalmazottai­kat hogy az ínséges napok közepette legalább egyszer jusson meleg szobában darabka hús az asztalra. Nagyon szép és dicséretreméltó az illető főnökök humánus gondolkodása és jóté­kony támogatása, amelyben a többi üzem­ szá­mára példaadást­ és buzdítást látunk. De látjuk e filantróp akcióban a belátó és a helyzet ma­gaslatán álló főnökök részéről annak az elisme­rését is, hogy a dolgozó munkás ma nem keresi meg a létminimumot, ami életfrissítő injekciók alkalmazása nélkül, a komoly termelés idejében elkerülhetetlenül érezteti majd a hatását. Ez a gondolkodás reális, mert úgy a munkaadó, mint a munkás érdekével számol. Ha azonban már odáig jutottunk, hogy a munkaerő konzerválá­sának szükségességében nemcsak munkásérde­­k két, hanem közös, sőt ennél is tovább megyünk, s országos érdeket ismerünk föl, akkor nem sza­bad véleményünket véka alá rejteni és nyíltan meg kell mondanunk, hogy munka fejében a segélyt és jótékonykodást nem ismerhetjük el méltó ellenértéknek. A bérkérdés ilyen módon való elintézésével nem tudnánk meg­barátkozni sohasem. Munkának munkabér az ellenértéke! Alamizsnának, segélynek sohasem voltunk a hívei. Mindig azt követeltük, hogy munkánkat fizessék meg úgy, hogy abból kulturemberhez méltóan tarthassuk el magunkat és családunkat. Eme a létföntartás ösztöne által diktált köve­telésünket föntartjuk, mert ha máskép csele­kednénk, az életről mondanánk le. Megszűnt a lapok díjmentes postai szállítása. A politikai napilapok díjmentes postai szállí­tását 1920. évi január 1-től kezdve meg­szüntet­­ték. A politikai napilapok könnyebb és gyor­sabb föladhatása érdekében megengedi a ren­­delet, hogy a hírlapkiadók a bérmentesítési díjakat a bélyegek fölragasztása nélkül egy hónapra, terjedő hitelezés mellett utólagosan, havonként egyszer készpénzben róhassák le. Az utcai újságárusítást rendezik. A rendőr­­főkapitány, a sajtótörvényre való hivatkozás­sal, előterjesztést tett a belügyminiszternek, amelyben annak az elrendelését kéri, hogy utcai árusítással ezentúl csak 18 éven fölüli egyének foglalkozhassanak. Az utóbbi időkben egyes lap­vállalatok különös előszeretettel gya­­korolták azt, hogy a serdületlen tanulóifjúságot használták föl az utcai lapárusításnál, amivel nemcsak hogy a tulajdonképeni újságárusokat fosztották meg a kenyérkeresettől, hanem az iskolaköteles tanulókat is elvonták az iskolától. Tűz a Stephaneum-nyomdában. Vasárnap délután a Szentkirályi­ utca 28. szám alatt levő S Stephaneum-nyomda épületének lépcsőházában tűz támadt és a lángok, mielőtt észrevették volna a liftkamrán át a harmadik emeletre húzódtak föl. A nyomdában rengeteg papirkész­­let és kész nyomtatvány volt fölhalmozva. A kivonult tü­zőrség három óra hosszat dolgozott a tűz elfojtásán. A nyomdában a tű­z tetemes kárt okozott. gewerbehaus“-ban kiállítást rendeztek, ’’amely a­ könyvnyomdászatnak a XIX században végbement fejlődését van hivatva demonstrálni. Csak tipografikus szempontból értékes anyag van kiállítva. A kiállítás mutatja, hogy a könyvnyomdászat az elmúlt évtizedekben nem­­csak technikai, hanem esztétikai tekintetben is si­va­tot produkált. Németország. A nyomdászszövetség kerületi elnökei december 4—7-ig értekezletet tartottak, amelyen aktuális szervezeti ügyekkel foglalkoz­ó, és többek között a nemzetgyűlés szociális v­ál­a­sztm­ány­ához felterjesztendő alábbi határo­zatot hoztak: „Az értekezlet tiltakozik az újság­­kiadó szervezetek ama törekvései ellen, amelyek az üzemi tanácsoknak az újságüzemekből való kikapcsolását célozzák. Az értekezletnek ezzel szemben az a meggyőződé­se, hogy az üzemi tanácsok a törvényszabta keretekben az újság­­üzemekben is fejthetnek ki működést és az üzemi munkások érdekében ezt meg is kell tenniök Az értekezlet azonban természetesnek tartja, hogy az üzemi tanácsoknak nem szabad olyan cselekedetekre vállalkozniok, melyek a sajtószabadsággal össze nem egyeztethetők, van; alkalmasak arra, hogy a szerkesztőségi titkot veszélyeztessék. Franciaországban megszűnt a munkanélkülis y: munkaügyi miniszter nyilatkozata sze­­ri1.. f­ranciaországb­an majdnem teljesen meg­ SZlt? V.a munkanélküliség. Áprilisban még 70.000 volt Parisban a munkanélküliek száma, decem­berben pedig csak 4000. Hollandia. Amsterdamban a J. H. de Bussy cég üzemében a bizalmi férfiak nagyon derék tevékenységet fejtenek ki és a személyzetnek sok kedvezményt szereztek már. Működésükkel úgy a munkások, mint a főnök legteljesebb bizalmat érdemeltek ki. Amsterdamban is nehe­zek a megélhetési viszonyok és az élelmiszer- drágaság is igen nagy és ez újabb elhatáro­zásra serkentette a személyzet tagjait. Elhatá­rozták, hogy a bizalmi férfiak utján kamat­mentes kölcsönt kérnek a cégtől, hogy a téli nőnapokra elláthassák magukat burgonyával­ A Jónak a kérést zseviális módon teljesítette és a burgonya vásárlására 6000 holland forintot bocsátott a személyzet rendelkezésére. A sze­mélyzet a burgonya beszerzésével és annak le­bonyolításául az egyik bizalmi férfit bízta meg. A bizalmi férfi a 6000 forinttal felszerelve és jó tanácsokkal ellátva, elutazott, hogy a burgo­nyát beszerezze. A bizalmi férfi­ elutazása után megkezdődtek a nagy előmunkálatok a bur­­gonya elhelyzpsére. Mindenki hozzálátott pin­céjének, padlásának kitakarításához, egyesek nagy hidakat stb. vásároltak erre a célra. Ami­kor ezzel elkészültek, türelmesen vártak Múl­tak a napok­, a burgonya azonban nem érkezett meg. Végre kiderült a burgonya elmaradásának az oka Abizahniíerft Rotterdamban betévedt a hírlházba-és ott nagy dinom-dánom bontott elúszott az egész­­ pénz. Most itt a sú­lyos probléma; kit terhel a kár, a főnököt-e vagy a személyzetet? l­e . munkanélküli szedő, akin az utóbbi időben elmebetegség tünetei mutatkoz­ó ASí*1“ Álkml

Next