Typographia, 1921 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-05 / 31. szám
Budapest, 1921 augusztus 5 Ötvenharmadik évfolyam A MAGYARORSZÁGI könyvnyomdaszók és betűöntők egyesületeinek hivatalos közlönye Megjelenik minden héten pénteken. Előfizetési ár egész évre 200 korona. Egyes szám ára 4 korona. Telefon: József 133 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL; BUDAPEST, VIII. BÉRKOCSIS-UTCA 1. SZÁM, FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON 31. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések nonpareille-soronként megállapodás szerint számíttatnak és előre fizetendők Békéltetőbizottsági határozatok Budapest, 1921 május 25. Panasz: Bizalmiférfi panasza egy gépmestertáncaknak szakmunkás felügyelete nélkül való foglalkoztatása miatt. A panaszolt cég képviselője szerint is a panaszolt helyzet megfelel a valóságnak. A nyomdának csupán éjjeli üzeme van foglalkoztatva, a tanoncot pedig szabály szerint éjszakai munkára nem helyezheti ázt. Más munkája pedig nincs, ezért nem állt módjában gépmestert alkalmazni. Csupán egy laptudósító készül üzemében naponta, amely munka egy szedőnek munkalehetőséget biztosit, amit a fiú nyom ki egy nagyon kis példányszámban. Ez a munka nem bírja el még egy munkás alkalmaztatását. A tanonc egyébként 1921 julius 1-én szabadul, amikor a kifogásolt helyzet megszűnik. A tanonc úgy gyorssajtón, mint tégelynyomósajtón megfelelően ki van képezve. Határozat: A bizottság a panaszban említett állapotot tudomásul veszi a cégtulajdonos azon bejelentésével, hogy a tanonc folyó évi július 1-én fölszabadul. Tekintettel ezen rövid időre, a bizottság ítéletet nem hozott, azonban nem mulasztja el kijelenteni, hogy a tannoncnak ily hosszú időn át szakmunkás nélkül való foglalkoztatását helyteleníti. — Panasz: Egy betűszedő panasza a második fölmondási hét ki nem volgoztatása miatt. Panaszos nem jelent meg. Határozat: Az ügyrendnek megfelelően a panasz csak az esetben fog tárgyaltatni, ha panaszos újból benyújtja. — Panasz: Egy betűszedő panasza flölmondás nélkülit elbocsátás miatt. A panaszolt cég képviselője előadja, hogy panaszos illetlen hangon beszélt vele, az ebből származó szóváltás következtében meg is sértette, amiért jogosnak tartotta rögtöni elbocsátását. Panaszos kilépésekor semminemű igényt nem jelentett be. Egyik tanú megkísérelte panaszost csitítani, ami azonban nem járt eredménnyel. Hogy akart-e tovább dolgozni, nem tudja. .Kilépésekor a megdolgozott egy napra és néhány órára járó munkabért követelte. Panaszos előadja hogy a művezető utasította az üzem rögtöni elhagyására ami csak azért húzódott el egy kissé, mert az irodakisasszony nem volt még benn, aki lezárva tartotta a munkakönyveket. A felmondási időre járó munkabért azért nem jutott eszébe rögtön igényelni, mert nagyon izgatott volt Bizalmiférfi előadja, hogy közbenjárásáért a felek közül senki sem járt nála. Panaszos röviddel távozása előtt csak annyit jelentett be, hogy a cég több munkájára szüksége lesz, mint tanukra. Határozat: A bizottság megállapította, hogy a felek egyike sem vette igénybe a bizalmi sérfi közbelépését, ezért továbbá, mert nem volt megállapítható, hogy elbocsátás vagy kilépés történt-e. a bizottság a panasz részbeni elutasítása mellett kötelezi panaszolt céget, hogy panaszos részére egy heti munkabért (600 koronát) a főnökegyesület titkári hivatalában 3 napon belül lefizessen. — Panasz: Egy berakónő panasza felmondás nélküli elbocsátás miatt, valamint a cég viszontpanasza rögtöni kilépés miatt. Határozat: A bizottság panaszost panaszával elutasította. — Panasz: Egy berakónő panasza egy nyomdacég ellen alaptalan meggyanusításból folyó meghurcoltatás és felmondás nélküli elbocsátás miatt. Határozat: A bizottság panaszosnőt panaszával elutasította, tekintettel azonban az elbocsátás körülményeire, illetve előzményeire, kötelezi bepanaszolt céget, hogy egyheti munkabért (389 koronást) három napon belül a főnökegyesület titkári hivatalában a hadiárva-alap javára fizessen le. — Panasz: Egy nyomdacég panasza az üzemükben alkalmazott munkásnők ellen, az engedelmesség megtagadása miatt Panaszos cég nem képviseltette magát Panasztottak közül sem jelent meg senki. Határozat: A panasz tárgytalannak nyilváníttatott. — Panasz: Egy bizalmi férfi panasza a schicht-pótlék helytelen fizetése miatt. Panaszos a panaszt visszavonta. Határozat: A panasz tárgytalannak nyilváníttatott. — Panasz: Egy betűszedő panasza egyik nyomdacég ellen egynapi munkabér és a bérszabályszerű pótlék iránt valamint elégtétel azért a sértésért hogy munkateljesítményét panaszzott cég tulajdonosa lekicsinyelte. Ennök megállapítja, hogy panaszos megszállt területen tartózkodik, ahonnan néhány hét után tér vissza, mikor a panasz újból tárgyalásra kerül. .— Panasz. Egy berakónő panasza egy nyomda ellen 3 napi munkabér megfizetése iránt. Elnök megállapítja, hogy panaszos berakónő nem jelent meg és ügye csak újabb panasz beadása esetén tárgyalható. — Panasz. Egy berakónő panasza egyik nyomdacég ellen. Panaszos munkásnőt erkölcstelen magatartással vádolták meg és ellene becsületsértő kifejezéseket használtak, mire a bizalmi személyek követelésére a főgépmester közölte vele, hogy a géptermet azonnal hagyja el. Tizenöt év óta dolgozott a cégnél. Elégtételt kér a rajta elkövetett sértésekért és keresetvesztesége megtérítését. Rendes elbocsátás esetén pedig nyolcnapi fölmondási időre esedékes bére és szabadságidejére esedékes munkabére megállapítását kéri. Határozat: Panasz]ott cég köteles munkásnő részére nyolcnapi fölmondási időre járó munkabér fejében 480 koronát, 11 napi szabadságidőre járó munkabér fejében 880 koronát, összesen 1360 koronáit a főnökegyesület titkári hivatalában 3 nap alatt lefizetni. A bizottságnak nem állított módjában panaszos nő anyagi kár iránt igényét kielégíteni, amelyet elbocsátása óta szenvedett, így kellett határozni, mert a bizottság panaszlott céget nem kötelezhette arra, hogy panaszos munkásnőt újra munkába állítsa. A bizottság a bizalmi testületinek azon ejárását, hogy a szervezet megkérdezése nélkül panaszlott céget panaszos munkásnő elbocsátására kényszerítette, helyteleníti és megtorlatlanul nem hagyhatja. Elvárja a bizalmiaktól, hogy panaszos munkásnőnek a bizottság színe előtt teljes elégtételt szolgáltasson. A bizalmiak ennek eleget tettek. — Panasz. Egy berakónő panasza egy nyomdacég ellen, hogy nem hajlandó megfizetni panaszos munkásnőnek az ötöt a legutóbbi béremelés folytán megillető javítást Egyheti hátralék fejében 67 korona megállapítását kéri panaszlott céggel szemben. Ennök megállapítja, hogy a panaszlott cég képviseletében nem jelent meg senki. A panasz tárgyalását elhalasztja a legközelebbi alkalomra, amikor jogerős határozatot fog hozni a bizottság panaszlott távollétében is. A kenyér. Ezzel a mindnyájunkat szorosan érdeklő kérdéssel már a múlt számunkban óhajtottunk foglalkozni, ámde egyik ember tervez, a másik ember végez, és gondolataink nem juthattak olvasóink elé. Végre ez nem nagy baj, mert azóta legalább biztosan tudjuk, amit eddig is tudtunk, hogy drágul a kenyér, mégpedig olyan tetemesen drágul, hogy ezután majd csak cukorsüteményre telik. Ne tessék azt hinni, hogy ezt szellemes ércnek tartjuk, nem ez akasztófa-humor! Ha már nem írhatunk a kérdésről úgy, amint a lelkünkből fakad, mert az mások szerint államérdeket sért, olyan formába öntjük a bennünk tobzódó gondolatokat, amilyenbe éppen tudjuk, hogy eljuthasson olvasóink elé. Mert hiába, szél ellen nem lehet várni! Megváltjuk, őszintén szégyeljük a különböző érdekek útvesztőjében való nagy járatlanságunkat, de enyhíti szégyenérzetünket az a tudat, hogy e járatlanságot velünk együtt még sok laptársunknak nem sikerült eleddig kiküszöbölni. Ennél sokkal fontosabb az a hír, hogy már lesz elegendő kenyerünk. Elvégre ez is egy lépés a konszolidáció felé. Ugye minő kálvária volt, amikor — miként az orvosságot — receptre adták a kenyérnek becézett — vályogot. Erről a mi mindennapi kenyerünkről a késő utókor majd olyan legendát sző, mint aminő ránk maradt a zsidók mannájáról. Persze, míg emebből nem láttunk egy szemet sem, amabból tán elraktak egy múzeumra valót is. Lelki szemeinkkel látjuk a késő nemzedékek gyomorbajosait, mint lelkesednek majd letűnt korunk egészséges emésztőszervein, akik építőköveket reggeliztünk és vacsoráztunk, mint ahogyan mi elcsodálkozunk a múzeumok éles fegyverein és vaspáncélzatain, amelyekhez hozzáképzeljük a Gulivereket, akik ezeket a súlyos ölőszerszámokat tán éppen oly játszi könnyedséggel kezelték, mint mi az evőeszközeinket. Súlyos páncélruhájukban talán éppen oly könnyedén mozogtak a rokka előtt ülő szépanyáink előtt, akár a mai kákabélű, kamáslis szeladonaink a kávéházban cigarettázó, vendéghajjal bővített, köldökszoknyás báj tündéreink előtt. És most, hogy így sebtében kiöntöttük mérgünket az egész ártatlan női nemen, térjünk csak vissza a kenyérhez. Persze ezután már másként lesz, mert gazdáink nagy szeretettel gondoskodtak, hogy legyen bőven foszlós fehér cipó. A nép elég érthetetlenül már idegesen morajlott kenyérért és ők, akik a történelmet ismerik és tudják, mennyi galibának volt már szülőanyja a kenyér hiánya, siettek e kérdés „előnyös“ megoldásával. Hiszen tudják ők, hogy az emberiség történelme nem más, mint a kenyérért való harc szakadatlan láncolata. De sokszor találkozunk kenyér őfelségével a történelem lapjain, azért, mert az emberek nagy tömegei időnként nem tudtak találkozni vele. Pedig a kenyér az emberek életében, éppen oly fontos, mint a szerelem: nem tudnak nélküle élni. Azért régente, ha a nép már nem érte be a kenyérért való kiabálással és félő volt, hogy a vad indulatok árja gáttat szakít, egy kis furfanggal mindig sikerült a fölüllévőknek a veszélyt levezetni. A csiszoltabb elme túljárt a tömeg eszén. Lám, a római patríciusok, mikor a nép kenyeret követelt, cirkuszt adtak neki. A nép mulatott és közben elfelejtkezett a kenyérről. A Nyomdaipari Paritásos munkásközvetítő (VIII, Kölcsey utca 2) telefonja: József 1—18. Munkásigénylés esetén az érdekelt felek szíveskedjenek azt a számot fölhívni.