Typographia, 1921 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1921-10-14 / 41. szám

1921’ bocsátom, hogy nem ismeretlenek előttem a budapesti nyomdaviszonyok, ha csak hallásból is. Azt azonban álmodni sem mertem, hogy oly borzasztó állapotok legyenek, éppen ott, abban a kivételesen sokat dicsért üzemben. Rövidesen vázolom az állapotokat: A nyomda helyisége egy nagy terem, földszinten a gépek, az erkélyek, körül pedig a szedők vannak. Megfelelő nyomdahelyiség lenne ez, ha a legelemibb egészségügyi követelményeket betartanák. Azonban abszolúte semmiféle ezirányú intézkedés nincs. Évek óta nincs szellőztetve, rendesen takarítva. Mosdónak nyoma sincs, egy vízvezetéki csap szolgál, mint ilyen. Bárhova néz az ember, a legnagyobb piszkot, rendetlenséget látja. A szedőszekrények tömve vastagon ólomporral A falak same nem látszik a portól, ha végighúzza az ujját valaki rajta, látja, hogy valamikor fehér lehetett Az ablakok szépen beszőve pókhálóval, úgy festenek, mintha soha nyitva nem lettek volna. Piszoklevezető csöveken vastagon tenyésznek a penészgombák, úgyszintén a falak tövében, a megállók alatt is. Az iparfelügyelő már sokszor követelte a porszívógépet stb., de persze mindig elmaradt. Érthetetlen, hogy évkönyvünkbe hogyan került az a kicsi „e“ betű. Egészséges a nyomda, tehát semmi kivánni valót sem hagy fönn. Az ottan dolgozó szaktársakat szívem mélyéből sajnálom, mert előbb-utóbb mindannyian elpusztulnak abban a rettenetesen piszkos nyomdában. Megtörtént már az is, hogy az ottan megjelenő nagy hetilap nt. szerkesztői takarították ki a köpőcsészéket stb., mert már nem tudták elnézni. Számtalanszor említették ők is mindezeket a hiányokat az üzletvezetőnek, akinek ilyen a véleménye: „Ha tíz évig jó volt így, miért ne lenne jó ezután is?“ Az neki teljesen mellékes, hogy onnan már jó egynéhány szaktárs és szaktársnő egyenesen a temetőbe került, fő az, hogy az üzem robogjon tovább, hogy a profit minél több legyen. Sajnos, éppen itt a baj, hogy „eddig jó volt“, hogy elődeink sem törődtek sokat a nyomdahelyiség egészségi állapotával és így eljutottunk a mai állapotokig. Tudom nagyon jól, hogy nem unikum a B.nyomda ezen a téren. Én éppen ezekre akartam rávilágítani, hogy akik tudnak ilyen nyomdákról és van bennük egy kis emberi érzés és akaraterő, hassanak oda, hogy ott is egészségesebb állapotokat teremtsenek. Lehet! Csak akarni kell! Kern belül megijedni, hiszen törvényben lefektetett jogaink vannak hozzá. Ébredjünk tehát öntudatra ezen a téren is, hiszen ez fontosabb részünkre a kenyérnél, mert a legdrágábbat, egészségünket rabolja el tőlünk. Lássuk be, hogy hiába követelünk ke,, nyeret, ha már betegek vagyunk, akkor már orvosságra is szükségünk van. Legyen tehát az orvosságunk az, hogy követeljünk egészséges nyomdahelyiségeket. Okosabb befektetés nem létezik annál, amelyik a munkások egészségének megóviását célozza. Ez hoz minden üzemnek legtöbb kamatot. Csakhogy ezt nagyon kevesen látják be. És ennek hiányából fakad iparunk züllése, a rend és jó munka majdnem abszolút hiánya. Ne csodálkozzanak a nyomdavezető uraimék, hogy rosszak a munkásaik, ne panaszkodjanak — mert ezzel önmagukról rántják le a leplet —, hiszen mondhatni szánt szándékkal gyűjtik össze azokat üzemükben. Mert az csak nagyon természetes, hogy valamirevaló szaktárs nem dolgozik olyan nyomdáiban, ahol egész tisztán látja, hogy egészsége tönkremenne. Jó munkás és rend csak egészséges nyomdahelyiségben van. Legjobb üzempolitika ez. Egyszerű. És mégis oly kevésen törődnek vele. Végül pedig szükségét látnám annak, hogy egyesületünk részéről — okkal-móddal — egy olyan szűkebbkörü bizottság vagy személy beállittatnék, direkt ezirányban, amelynek, vagy akinek az lenne a hivatása, hogy a nyomdákat látogatná és orvosolná az ilynemű bajokat. Ehhez jogunk van! Darázsfészekbe nyúlnánk, az igaz, de hogy bele kell nyúlni, az természetes. A mai állapotokat nem tűrhetjük tovább. Kecskemét. * Varga Gyula. A nyomdahelyiségek tisztántartására vonatkozóan az árszabály is rendelkezik. A bérszabályzat 5. pontjához fűzött jegyzőkönyvi határozat így szól: „Amennyiben az egészségügyi intézkedések tekintetében valamely üzemben mulasztás fordulna elő és ez a munkaadó által nem orvosoltatnéki, úgy a békéltetőbizottság kötelezheti a munkaadót a panasz tárgyát képező egészségügyi sérelmek záros határidőn belül valló rendezésére.“ Amely nyomdában tehát egészségügyi kifogások vannak, a személyzet a békéltetőbizottsághoz fordulhat. A szerk. Az árvákért. A Jótékonysági Kör ezidén is támogatásban részesíti a nyomdászárvákat. Kérjük tehát mindazokat, akik a szaktársak özvegyeit ismerik vagy ilyenek hollétéről tudnak, hogy azokat Schaffer Mór ellenőrhöz (VIII. Kölcsey utca 2, könyvtárhelyiség) küldjék a szükséges okmányokkal jelentkezés végett. Található minden alap délután 4—5 óráig. Vidéki megkereséseknél az özvegységet és az árvák ellátatlan állapotát igazoló bélyegtelen hatósági bizonyítvány is beküldendő. Jetenktevések bezárólag 1921 idieoelmber. 15-ig történhetnek, azon túli jelentkezések már nem vétetnek figyelembe. TYPOGRAPHIC Október 14 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. A becsületes munka jelképe. E hó 8-án, szombaton ismét ünnepelt a budapesti nyomdai munkásság. Kummer Vilmos szaktárs nyomdászságának ötvenéves jubileumát ünnepelte. Jubileumi örömünnep. Vajon valóban öröm-e az, hogy ötven éven keresztül testi és szellemi képességeinket áldozzuk föl másnak csupán a puszta megélhetésért? Ha legalább a puszta megélhetést nyújtanák nekünk azok, akiknek dolgozunk, de — sajnos — még ennél is sokkal kevesebbet. És mi történik velünk ötvenévi robot után, ha egy „szép“ napon kiesik a munkaszerszám kezünkből? Akkor elénekelhetjük a jubiláns költő-szaktárssal: Laßt mich am Straßengraben sitzen, M /J iJ' Lie9 sei mein einziger Gewinn. Az árokszéle osztályrészünk, ha munkaerőnk elhagy. És mégis örömünnep az ötvenéves munka határa. Örömünnep, ha megérhetjük ezt az időt. Amikor Kummer szaktárs belépett a szerényem földiszitett terembe, az örömtől és a meghatottságtól könny tolult szemébe. A szaktársi szeretet megnyilvánulása elérzékenyítette a sok küzdelmen, szenvedésen és üldöztetésen átment öreg harcost. A Budapesti Könyvnyomdászok Dalköre, mint minden szép ügy alkalmával, most is kivette a maga részét: rázendített az üdvözlő dalra. Szervezetünk képviseletében és az össznyomdászság nevében Rothenstein szaktárs köszöntötte föl az ünnepeltet Tekintettel az ünnepelt anyanyelvére, szép német szóval méltatta a jubiláns érdemeit képességeit és egyéni kvalitását. Szerénységét találóan jellemezte a német költővel: Bescheidenheit ist eine Zier, Doch kommt man weiter ohne ihr. Hogy ez milyen igaz, mutatja Kummer szaktárs élete. Ötven esztendei munka után, amelyből tekintélyes rész a köznek is jutott, most a szedőszekrénynél tart. Ebben csak az a vigasztaló, hogy még ennél is vannak rosszabb eshetőségek. Életerőben, egészségesen megérkezni erre az állomásra, nem utolsó dolog. Mert — haj! — sokan, nagyon sokan dőlünk ki előbb a sorból, sokan rokkannak meg fiatalon, tíz-, húsz-, harmincévi nyomdai munka után. És bizony ezekre is gondolunk, amikor jubilálunk. De — úgymond Rothenstein szakrális — az ötvenéves jubileumok mind gyakrabbak, amit nagyrésztjén a szervezetnek köszönhetünk, amely a munkaidő rövidítésért, az egészséges munkahelyiségekért és egyéb higiénikus berendezésekért folytat állandóan eredményes harcokat. Rothenstein szaktárs után a körök képviselői, valamint a Pester Lloyd, a Népszava és a Világosság-nyomda személyzeteinek kiküldöttei üdvözölték az ünnepeltet. Kummer szaktárs elfogódott szavakkal köszönte meg az ünnepeltetést, itt is jelét adván szerénységének, amennyiben a dicsérő jelzőket elhárította, magáról és azt mondta, hogy az ünnepeltetés nem neki, hanem a becsületes munkásnak szól, akit ebben az esetben ő szimbolizál. Semilyen rangért vagy elmért nem adná oda a becsületes munkás címét. Dalkörünkön kívül Kummer szaktárs hegedűtanárka és társai gyönyörű játékukkal hozzájárultak a hangulat kedélyessé tételéhez. A rendezés a Hentschel-nyomdában álló két kolléga ügyszeretetét dicséri. Mert ketten állnak csak Kummer szaktárson és két szaktársnőn kívül a nyomdában, amint az ünnepelt humorosan igy mutatta be a „személyzetet“: Ma/sehin*meister ist Wertenbach, Der Faktor ist der Reich — nebbach! Herr Hentschel ist der Prinzipal Und ich — ich bin das Personal. E. S. Halálozás. Révész Jenő 39 éves szedő e hó 12-én Budapesten meghalt. A Nyomdaipari Paritásos Munkásközvetítő forgalma. Október 1-én előjegyzésben volt: 189 kéziszedő 7 gépszedő, 2 szedőgépszerelő, 6 korrektor, 117 gépmester, 15 nyomó, 5 betű- és tömöntő, 6^ gyorssajtóberakónő, 5 tégelysajtóberakónő és 17 segédmunkás, összesen 427 munkanélküli. Az október 3—8-ig terjedő héten új jelentkező volt: 50 szedő, 18 gépmester és nyomó, 5 betű- és tömöntő, 50 munkásnő és 11 segédmunkás, összesen 134. Munkát kapott: 54 kéziszedő, 5 gépszedő, 1 korrektor, 4 gépmester, 11 nyomó, 4 betű- és tömöntő, 41 gyorssajtóberakónő, 10 tégely sajtóberakónő és 11 segédmunkás, összesen 141. Október 8-án előjegyzésben maradt: 179 kéziszedő, 8 gépszedő, 2 szedőgépszerelő, 5 korrektor, 116 gépmester, 19 nyomó, 6 betű- és tömöntő, 61 gyorssajtóberakónő, 7 tégelysajtóberakónő és 17 segédmunkás, összesen 420 munkanélküli. A művészi élmény címen hirdetett előadássorozat bevezető előadása e hét keddjén rövidzárlat miatt nem volt megtartható, így tehát dr. Supka Géza első előadását október 18-án, kedden este 6 órakor tartja meg az egyesület Kölcsey utcai nagytermében. Kívánatos, hogy a nyomdai munkások és munkásnők az egyesületben hirdetett előadásokon minél nagyobb számban jelenjenek meg. Adományok: A rokkant szaktársak segélyezésére adományoztak: Athenaeum 1.80, Barcza 3.—, Bocskay 28.50, B. H. É. V. 22.—, Engel S. Zs. 9.—, Élet 23.—, Európa 38—, Fénynyomda 7.—, Goldstein Adolf 5.—, Hangya 16.—, Kellner Ernő 2.—, Községi 49.—, Krausz J. Tsa. 10.—, Kunossy 11—, Légrády 1.—, Mayrt. 9—, Merkantil 11—, dr. Moritz és Lengyel 1.—, Muškát 16.—, Neuwald 24.—, Pax 12.—, Sárkány 3.—, Schmiedl és Manheim 8.—, Thalia 34.—, Tolnay 8.—, Turul 18.—, Uránia 10.—, Világosság 32.—, Friedmann Ármin 50.—, Szentes 55—, Philipp Konrád 250.— koronát. — Az árvák felruházására: Athenaeum 1—, Plichta István 2—, Philipp Konrád 250— koronát adományoztak. — A munkanélküliek segélyezésére adományoztak: Friedmann Ármin 50.—, K. I. 100.—, Martisicz Károy 50.—, Schober Kornél 20.—, Virágh Ödön 65.—, Weisz Dávid II. 100— koronát. A házipénztárosok figyelmébe! A nyomdász^ árvák fölruházására szolgáló gyüjtőiveket e hét folyamán küldöttek szét. Akik gyüjtőivet nem kaptak, forduljanak a Segélyző Egyesület hivatalához, ahol gyüjtőivek rendelkezésre államaik. Tudomásul! Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a vidéki szaktársak minden előzetes bejelentés és hozzájárulás nélkül változtatják meg tartózkodási helyüket. Az illetők emez eljárásukkal egyrészt az alapszabályokba ütköző cselekedetet követnek el, másrészt pedig a nagyszámú munkanélküliekkel túlterhelt nyomdavárosok munkapiacát károsan befolyásolják. Ezáltal önnönmaguknak is kárt okoznak, mert sem kondícióhoz, sem lakáshoz nem juthatnak és így a legnyomoruságosabb helyzetbe kerülnek. Mindezek alapján fölhívjuk a szaktársaik figyelmét az alapszabályok 17. §-a d) pontjának 6. bekezdésére, amelynek az idevonatkozó rendelkezése ekképen szól: „A segély csak ott vehető föl, ahol a tag legutóbb dolgozott.“ A tartózkodási hely megváltoztatásának a szándéka ama nyomdaváros vezetőségének jelentendő be, ahová az illető tag utazni kiván. Aki a bejelentést elmulasztja, az ebből származó kellemetlenségeket tulajdonítsa önnönmagának. Fölhívás! Az alábbi nyomdák egy-egy bizalmi férfia szíveskedjen tanoncügyben a Typosgraphia hivatalában megjelenni: Branklim (sz.), Mezőfi (sz.), Pallas (sz.). Megszűnt napilap. A Központi Sajtóvállalat németnyelvű napilapja, a Pester Zeitung az elmúlt héten beszüntette a megjelenését. Nevezett lap az Európa-nyomidiában készült. A Gutenberg-Társaság október 30-án, vasárnap délelőtt 10 órakor tartja évadnyitó matinéját az Apolló-kabaréban. Úgy, mint minden matinéra, erre is megjelenik majd a fölhívás, hogy támogassuk a rokkant szaktársakat, mert most nagyobb szükség van a támogatásukra, mint valaha. A Gutenberg-Társaság nyújt ezekben a nehéz időkben szórakozást olcsó pénzért és meg vagyok győződve arról, hogy most is „telt ház“, figyeli működésünket, már annyival is inkább, mert a kiváló műsor keretében Komlóssy Emilia is föllép. Tekintettel arra, hogy a fizetésünk úgyis csak három napra elég, ebből valahogy kiszorítjuk a jegy árát is, meg azután 10 korona Zürichben úgyis csak 8 fillért ér, hát 16 fillért ne sajnáljunk a matinéra, mert még békeidőben sem mehettünk ezért a pénzért az Apolló-kabaréba. Viszontlátásra tehát október 30-án. Varga Tihamér: Ha a birkatürelem szobrát márványba óhajtja vésni, meg akarja konstruálni az arra hivatott szobrász, úgy ragadjon ki modellül valamely nyomdából néhány nyomorgó „dolgozó“ munkást és úgy örökítse meg őket, amint roskadozó lábakkal, a regálishoz dőlve, megtörtén, kétségbeesett arcvonásokkal róják keservesen a gyilkosporti szekrényből az ólombetűket sorzóikba bokán fölül érő, rojtos nadrágban, cafatokban lógó— jobb időket látott — köpönyegben... Odajutottunk, hogy a nyomdász, aki becsületes előidőkben jól vasalt nadrágban, egész cipőben és tele kendővel járt be a nyomdába, ma éhesen, rongyosan, az élettől megalázóbban, megcsúfoltan, lehajtott fővel a fal mellett oson munkahelyére, mert úgy érzi, rettentő szégyen érte: a munkásság éléről az utolsó sorban a legmostohább sorsba jutott. Éhesek vagyunk, le vagyunk teljesen, rongyolódva. Asszonyaink, gyermekeink vékony rongyokban, lyukas cipőkben rettegve várják a telet, mert hisz éhbéreinkből a mindennapi ennivalóra is csak embert megcsúfolóan tellett s igy nem voltunk abban a helyzetben, hogy fűtőanyagról gondoskodhattunk volna. — Nincs tovább! Fizetésünk megélhetésünket nem biztosítja, éhesek vagyunk! Statisztikai adatokkal nem szolgálunk, mert nem akarjuk kigúnyolni szörnyű nyomorúságunkat. A drágaság, az áruuzsora, oly fékevesztett, a bérünk ezzel szemben oly csekély, hogy így tovább nem maradhat! Elég volt a nyomorúságból, a vergődésből, a nincsetlenségből. Minden értékünket megettük, szekrényeink üresek, elnyűtt ágyaink lepedő nélkül, gyermekeink ingek nélkül húzzák magukra rongyos, vékony, kabátnak csúfolt rongyaikat. Emberek vagyunk és munkánk gyümölcséből akarunk megélni. Vegyék ezt tudomásul munkáltatóink és hozzák összhangba béreinket a megélhetés lehetőségével! Lássák be, hogy a nyomdai munkásság páratlan szerződéshűségének áldozata lett. Mi ezt ma megállapítjuk azzal, igen tisztelt nyomdafőnök urak, hogy tovább nem vagyunk hajlandók dolgozva éhezni! Inkább lemondunk arról az egyébként megtisztelő közösségről is, amelynek a mai nagy nyomorúságunkat legnagyobbrészt köszönhetjük. (7— —c.