Typographia, 1922 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1922-12-08 / 49. szám

Budapesti, 1922 d­ecember 8 ötvennegyedik évfolyam TYPOGRAPHIA A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE HfiuríttloTillr minITiK SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: __ , „ a . „ , Megjelenik minden néten pénteken. Elo-> ptth a di?öt ^mr DihDirnk­öTO iTnifi­a ~1 07 4 mi Kézirattok nem adatnak vissza. Hirdetés fizetési ár égész évre 500 korona. Egyes iiul'Ai fiq 1 Vlil, D £ jitl­.UUolo»DIvA 1. W­iAiYl, sejj. nonpareille-soronként megállapodás 19. szám szám­ára 10 korona. Telefoni József 1-33 FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHONj szerint számíttatnak és előre fizetendők. Pályázat: A Typographia hivatala pályázatot hirdet irodai segédmunkási állásra. Csak olyan nyomdai segédmunkások pályáz­hatnak,­­ akik a szervezetnek legalább öt év óta tagjai. A pályázati feltételek a Typo­­graphia hivatalában (VIII. Bérkocsis­ utca 1) tudhatók meg, ahová a pályázatokat leg­később december hó 16-án, szombaton este 6 óráig személyesen kell benyújtani. Postán küldött pályázatok nem vétetnek figyelembe. A Typographia hivatala. Békéltetőbizottsági határozatok Budapest, november 22. Panasz. Az egyik fő­városi nyomdában a „Linotype“ szedőgépeknél takarítónői címen alkalmazott munk­ásnő se­gédmunkási teendőket végez. Határozat: Mi­után a takarítónő segédmunkási teendőket nem végez, panaszos panaszával elutasittatik. — Panasz. Egy szedő panaszt emel bérvissza­­tartása miatt. Határozat. A panaszos ama be­jelentése után, hogy ez üggyel kapcsolatban a polgári bíróság előtt is keresetet indított, a békéltetőbizottság e panaszra nézve illetékes­ségét leszállítja.— Panasz. Egy szedő panasza kétheti felmondási időre járó bér megítélése iránt. Határozat: A bizottság kötelezi panaszolt céget, hogy a panaszosnak két hétre járó bér gya­nánt 12.318­­ koronát és 418 korona liisztpótlékot, összesen 12.736 koronát a Főnökegyesü­let pénz­tárába három nap alatt fizessen le. Miskolc, november 12. Panasz. Egy sáros­pataki nyomda felügyelője föl­mondott az egész személyzetnek, mert az a bejelentett fizetésredu­kálást nem akceptálta. Továbbá panaszolja a személyzet, hogy a cég az eddig­ élvezett 340 ko­rona lisztváltság­ot csak azoknak hajlandó megfizetni, akiknek 1922 augusztus 15-ike előtt is igényük volt hatósági lisztre; akiknek erre igényük nem volt, azoktól visszamenőleg le­vonja a lisztváltsá­g összegét. Panaszolja végül a személyzet, hogy nincsen szakember mű­vezető a nyomdában és azóta az árszabály­sértések napirenden­­ vannak. Nevezetesen: se­gédmunkás a nyomdában nincs, a berakónőt kényszerítik a takarításra, a szakmunkásoknak kell a formát ki- és beemelni stb. Határozat: A bizottság az ügy megvizsgálására, esetleg békés elintézése céljából két bizottsági tagot küld ki Sárospatakra. —, november 16. Előterjesztés. Elnök be­számol a bizottság megbízásából Sárospatakon történt kiszállás eredményéről. A nyomdafel­­ügyelő kijelentette, hogy a személyzet fizetését azért akarta redukálni, mert a nyomdának kevés és rosszul fizetett munkája van és a magas fizetéssel járó terheket nem bírja. lisztváltság levonását, illetően panaszlott ra­­­gaszkodik álláspontjához. A többi bejelentett árszabálysértés már régibb keletű, de panasz­­lott igyekszik az erre vonatkozó követel­ményeknek eleget tenni. Határozat: A bizott­ság megállapítja, hogy az egész személyzet kondíciójának fölmondása árszabálysértés, mert az árszabály 23. pontjának kijátszását célozza. Amint nem engedhető meg, hogy az egész személyzet fizetésemelés miatt fölmond­jon, mivel ez sztrájk jellegével bírna, éppen úgy megengedhetetlen, hogy munkaadói részről történjék tömeges felmondás, mivel ez viszont munkáskizárás jelleg­ével bírna, ha fizetés­­leszállítás céloztatik ezáltal. Kimondja továbbá a bizottság, hog­y az idevonatkozó közös meg­állapodás értelmében a keny­érvál­tság minden alkalmazott szakmunkásnak­­ és munkásnőnek jár, tekintet nélkül arra, hogy részesült-e va­laki 1922 augusztus 15-ike előtt hatósági liszt­­ellátásban vagy sem. A­ panaszlevélben fett sorolt többi sérelem fölött a bizottság napi­rendre tér. A szükségessé vált kiküldetés költ­ségei fejében a bizottság 2600 koronát állapít meg, mely összeget panaszolt nyolc nap alatt tartozik a bizottság pénztárába befizetni. Pécs, november 20. Panasz. Egy helybeli szedő panaszának tárgya az, hogy a panaszolt cég a tizennégy napi felmondási időbe hét napra járó szabadságidőt beleszámított. Az igy visszama­radt h­ét na B fölmondási idő kidolgozha­tását vagy annak megfizetését kéri. Határozat: A bi­zottság a panasznak helyt ad és a tizennégy napi fölmondási időből visszamaradt hét Pap kidol­­gozhatását megítéli. — Panasz. Egy kaposvári nyom­datulajdonos ellen az a panasz érkezett az ottani bizottságtól, hogy mint árszabályihű nyomda tulajdonosa nem szervezett egyént is alkalmaz szakmai munkák végzésére. Az ott dolgozó bizalmi férfi figyelmeztette a munka­adót emez árszabálysérelemre, mire a szerve­zetlen egyént elbocsátotta, két na­p múlva azon­ban újból beállította. Határozat: A bizottság panaszlott nyomdatulajdonost tervélileg felszó­lítja, hogy a szóban lévő ügyet nyolc napon be­lül tisztázza, mert ellenkező esetben az ársza­bály kijátszása miatt a nyomdát az árszab­ály­­hű nyomdák sorából törli.­­ Az országos vi­déki bérszabályzati bizottság részéről a Mohácsi Doboz- és Papirámgyár Rt. nyomdacég ügyé­ben visszautalt iratok fölött a bizottság napi­rendre tér. Azonban levélileg megkeresi a mo­hácsi csoport pénztárosát, hogy a nevezett nyomdacégnél előforduló árszabálysérelmekről tegyen jelentést, hogy judikatura hozassék. Szombathely, november 23. Panasz. Elnök előadja, hogy egy elsőéves gépmester ügyében e hó 5-én hozott bizottsági határozat szabály­talanul hozatott meg, mert egyrészt a pana­szolt cég képviselője mint békéltetőbizottsági tag szerepelt, másrészt panaszos a tárgyalásra nem hivatott meg és így annak távollétében hozatott határozat, miért is az említett ügyben újabb határozathozatalra hívja föl a bizott­ságot. — Panasz. Egy a fölszabadulás után első évében lévő gépmesternek fölmondták. Határozat. Minthogy a fölmondás árszabály­­ellenes, a cég tartozik a gépmestert november 27-én visszavenni. — Panasz. Egy szedő pana­szolja, hogy­ fölmondták neki, annak ellenére, hogy felszabadulása után el­ső évében van. Határozat. Tekintettel arra, hogy a panaszos­nak munkahiány miatt mondtak föl, a fölmon­dás jogos, azonban a bizottság kimondja, hogy személyzetszaporítás esetén köteles a cég első­sorban az elküldött szedőt alkalmazni. Menteni! Minthogy a nyomdai munkásság a magyar­országi munkásmozgalomban joggal mondható úttörőnek, mert hiszen nevéhez fűződik a mo­dern szakmai szervezkedés, épp úgy nem tagad­ható, hogy az alkotások egész sorát mutat­hatja föl. Minden cselekménye abból a fölismerésből indul ki, amely a tömörült erőben jelentkezik, legyen annak a célja akár az ön­segélyezés, vagy sorsának általános javítása. Nem kellett soha különösebb ösztökélés, ha alkotásról volt szó; elég volt, ha a kellő időben rámutattak valami­nek a fontosságára, célszerűségére és szüksé­gességére. minden szegénysége és nélkülözése mellett rögtön kész volt az áldozatra. Csak az elmúlt héten mutatott ismét példát, amikor is az a cél vezérelte, hogy az ínségbe jutott, segélynél]r­ili szaktársak helyzetét valamivel könnyebbé tegye, és föltámasztotta a Jótékony­­sági Kört, amellyel alapot teremtett az ilyen irányú segélyezésekre. Vagy fölemlíthetjük az abbáziai Gkitenberg-villát, és ha rámutatunk arra, hogy 6 filléres járulékokból épült a szen­vedők eme pompás helye, csak akkor tudjuk igazán sajnálni, hogy ez ma nem tud működni és krilátás sincs arra, hogy akár a jövőben is teljesíthesse szamaritánu­si hivatását. Jogos ha­raggal említjük itt a háború pusztítását, mert igazán olyan intézmény tönkretételéről van szó, amelyet a dolgozók akaratereje teremtett meg, ebben az esetben saját kényelmére. És ha rá­tekintünk büszke palotánkra, az egyesülésben rejlő erő­k tömör szimbólumára, irigyelt példái­val szolgáltunk a nyomdai munkásság alkotó­erejének. E sorok kapcsán is alkotásról van szó, illetve és helyesebben a meglévő­ átmentéséről. Har­mincöt évvel ezelőtt alakították meg a Könyv­­nyomdászok és Betűöntők Hitelszövetkezetét azzal a kifejezett céllal, hogy kimentsék a a nyomdai munkásokat az uzsorások karmaiból, függetlenítsék a munkaadók előlegeitől. Az ala­pító szatá­csaknak mind a két célt, amelyeknek fontosságát szükségtelen is hangsúlyoznunk, nagyrészt sikerült is elérniük és beszédes bizo­nyítékát azok szolgáltathatnák legjobban, akik a Hitelszövetkezetn­él fölvett kölcsönökből fö­lözték egész téli élelmiszer-, tüzelő- és ruha­szükségletüket —­ 200 koronából; d­e százakra megy azok száma is, akik a Hitelszövetkezetnél takarították m­eg éveken keresztül a negyedévi házbéreket. Az a tény azonban, hogy ma 200 koronáért még egy gallért sem lehet­ kapni, maga után vonta azt, hogy a Hitelszövetkezet sem telje­­sítheti úgy a feladatát, mint békében, mert ahhoz, hogy ma egy tag hasonló beruházásokat eszközöljön, százezrekre lenne szüksége, aminek folyósítása megfelelő alaptőke nélkül lehetet­len. Arra van szükség tehát, hogy megoldást találjunk a Hitelszövetkezet átmentésére és tőkét bocsássunk rendelkezésére, amellyel el­érjük egyrészt azt, hogy nagyobb tőke fölött rendelkezvén, számottevő összegeket adhat köl­csönül a tagoknak, másrészt megmentjük a megsemmisüléstől magát a Hitelszövetkezetet. Bármelyik szempontot mérlegeljük, meg­érdemli az­ ügy a vele való foglalkozást, hiszen harm­incöt éves alkotásról van szó, nyomdászok alkotásáról, amiért nem szabad könnyelműen nézni a vergődését. Valósággal megható egyes szaktársak­­ buzgalma, amit ingyenmunkájukkal áldoznak, azért, hogy a Hitelszövetkezetnek szolgálatot tehessenek. Heti Ifi—15 órát dolgoz­nak teljesen ingyen, még a villamospénzt is saját zsebükből födözik. Ha a szaktársak tö­mege és a hitelszövetkezeti tagok arra az el­határozásra jutnak, hogy megmentsék a Hitel­szövetkezetet, életképessé tegyék, amellett, hogy kötelességet teljesítenek, eszközét is adják an­nak, hogy a Hitelszövetkezet mélyítse üzlet­körét, olyan üzletágat vegyen föl, amely hasz­nára lesz a dolgozónak is, a családjának is. Elég­, ha csak azt említjük meg, hogy egy tőke­erős szövetkezettel igen szépen meg lehetne ol­dani a ruházkodás kérdését, a tüzelőanyag be­szerzését, sőt ügyes hozzáértéssel még a zsír­­kérdést is. Ma az a helyzet, hogy a fölsorolt cikkek be­szerzésére uzsorakölcsönöket veszünk igénybe, ami nemcsak tetemes megterhelést jelent, de olyan megalázó körülmények között kapható csak, amely sérti az önérzetet; jól tudjuk, hogy nincs undokabb féreg az uzsorásnál. A munkás önmagára van utalva és eb­ből kiindulva, ön­magának kell gondoskodnia a szükséges szer­vekről, ahova a jog alapján fordul időnként. Mi tehát a teendő? Úgy a hitelszövetkezeti tagok, valamint azok is, akik még nem tag­ok, keljenek az üzletrészjegyzéssel versenyre, je­gyezzenek, illetve egészítsék ki részjegyeiket olyan összegre, amely alapját adja a további komoly működésnek. Szerintünk ha a tagok legalább egyheti bérüknek megfelelő összeget jegyeznek, amelynek módja igen könnyen van adva, ha heti 50 koronás törlesztést veszünk alapul, úgy a Hitelszövetkezet soha nem remélt virágzásnak indulna. Ez igen szép lenne mint legközelebbi cél, a messzebbmenő és értékesebb része pedig az, hogy átmentjük a Hitelszövet­kezetet az utódoknak, amelyet elődeink har­mincöt évvel ezelőtt alkottak igen tiszteletre­méltó szándékkal és ezért nekünk nincs jogunk ahhoz, hogy könnyelműen pusztulását idézzük elő. Göncz Mihály: A Klein-nyomda alakulása, őszintén szólva, csak nehezen határoztam el magam arra, hogy szaksajtónkat igénybe­vegyem akkor, amikor egy nyomda alakulását óhajtom szaktársaimmal közelebbről megismer­tetni. Talán nem is magáról az alakulásról — mert ez még ezideig nem történt meg — de az anyag „összehordásáról“ és annak szaksz­erű össze­válogatásáról, amely a maga nemében talán nem páratlan, de mindenképen érdekes, elmondok néhány szót. Mindenekelőtt végtelen örömömnek adok kifejezést, hogy a Végzet megmentette a nyomdai munkásokat attól, hogy e sokat igérő mű­intézet nem volt képes az alakulásban tovább menni annál, mint hogy a „T. Rendelőkor b. figyelmét fölhívta az uj­ nyomda elsőrangú betűanyagára“. (A­z erről szóló körlevelet is az őt alkalmazó intézet költ­ségén készítette.) A véletlen játéka, avagy egyesek számító akarása folytán közvetlen „szemlélője“ voltam annak, hogy pusztán emberi szorgalommal (!) mi­képen lehet egy a modern szedésirányzat­hoz föltétlenül alkalmazkodó és minden kényes igényt kielégítő nyomda berendezését össze­­hordani.­ - • - •

Next