Typographia, 1922 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1922-12-08 / 49. szám
Budapesti, 1922 december 8 ötvennegyedik évfolyam TYPOGRAPHIA A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE HfiuríttloTillr minITiK SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: __ , „ a . „ , Megjelenik minden néten pénteken. Elo-> ptth a di?öt ^mr DihDirnköTO iTnifia ~1 07 4 mi Kézirattok nem adatnak vissza. Hirdetés fizetési ár égész évre 500 korona. Egyes iiul'Ai fiq 1 Vlil, D £ jitl.UUolo»DIvA 1. WiAiYl, sejj. nonpareille-soronként megállapodás 19. szám számára 10 korona. Telefoni József 1-33 FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHONj szerint számíttatnak és előre fizetendők. Pályázat: A Typographia hivatala pályázatot hirdet irodai segédmunkási állásra. Csak olyan nyomdai segédmunkások pályázhatnak, akik a szervezetnek legalább öt év óta tagjai. A pályázati feltételek a Typographia hivatalában (VIII. Bérkocsis utca 1) tudhatók meg, ahová a pályázatokat legkésőbb december hó 16-án, szombaton este 6 óráig személyesen kell benyújtani. Postán küldött pályázatok nem vétetnek figyelembe. A Typographia hivatala. Békéltetőbizottsági határozatok Budapest, november 22. Panasz. Az egyik fővárosi nyomdában a „Linotype“ szedőgépeknél takarítónői címen alkalmazott munkásnő segédmunkási teendőket végez. Határozat: Miután a takarítónő segédmunkási teendőket nem végez, panaszos panaszával elutasittatik. — Panasz. Egy szedő panaszt emel bérvisszatartása miatt. Határozat. A panaszos ama bejelentése után, hogy ez üggyel kapcsolatban a polgári bíróság előtt is keresetet indított, a békéltetőbizottság e panaszra nézve illetékességét leszállítja.— Panasz. Egy szedő panasza kétheti felmondási időre járó bér megítélése iránt. Határozat: A bizottság kötelezi panaszolt céget, hogy a panaszosnak két hétre járó bér gyanánt 12.318 koronát és 418 korona liisztpótlékot, összesen 12.736 koronát a Főnökegyesület pénztárába három nap alatt fizessen le. Miskolc, november 12. Panasz. Egy sárospataki nyomda felügyelője fölmondott az egész személyzetnek, mert az a bejelentett fizetésredukálást nem akceptálta. Továbbá panaszolja a személyzet, hogy a cég az eddig élvezett 340 korona lisztváltságot csak azoknak hajlandó megfizetni, akiknek 1922 augusztus 15-ike előtt is igényük volt hatósági lisztre; akiknek erre igényük nem volt, azoktól visszamenőleg levonja a lisztváltság összegét. Panaszolja végül a személyzet, hogy nincsen szakember művezető a nyomdában és azóta az árszabálysértések napirenden vannak. Nevezetesen: segédmunkás a nyomdában nincs, a berakónőt kényszerítik a takarításra, a szakmunkásoknak kell a formát ki- és beemelni stb. Határozat: A bizottság az ügy megvizsgálására, esetleg békés elintézése céljából két bizottsági tagot küld ki Sárospatakra. —, november 16. Előterjesztés. Elnök beszámol a bizottság megbízásából Sárospatakon történt kiszállás eredményéről. A nyomdafelügyelő kijelentette, hogy a személyzet fizetését azért akarta redukálni, mert a nyomdának kevés és rosszul fizetett munkája van és a magas fizetéssel járó terheket nem bírja. lisztváltság levonását, illetően panaszlott ragaszkodik álláspontjához. A többi bejelentett árszabálysértés már régibb keletű, de panaszlott igyekszik az erre vonatkozó követelményeknek eleget tenni. Határozat: A bizottság megállapítja, hogy az egész személyzet kondíciójának fölmondása árszabálysértés, mert az árszabály 23. pontjának kijátszását célozza. Amint nem engedhető meg, hogy az egész személyzet fizetésemelés miatt fölmondjon, mivel ez sztrájk jellegével bírna, éppen úgy megengedhetetlen, hogy munkaadói részről történjék tömeges felmondás, mivel ez viszont munkáskizárás jellegével bírna, ha fizetésleszállítás céloztatik ezáltal. Kimondja továbbá a bizottság, hogy az idevonatkozó közös megállapodás értelmében a kenyérváltság minden alkalmazott szakmunkásnak és munkásnőnek jár, tekintet nélkül arra, hogy részesült-e valaki 1922 augusztus 15-ike előtt hatósági lisztellátásban vagy sem. A panaszlevélben fett sorolt többi sérelem fölött a bizottság napirendre tér. A szükségessé vált kiküldetés költségei fejében a bizottság 2600 koronát állapít meg, mely összeget panaszolt nyolc nap alatt tartozik a bizottság pénztárába befizetni. Pécs, november 20. Panasz. Egy helybeli szedő panaszának tárgya az, hogy a panaszolt cég a tizennégy napi felmondási időbe hét napra járó szabadságidőt beleszámított. Az igy visszamaradt hét na B fölmondási idő kidolgozhatását vagy annak megfizetését kéri. Határozat: A bizottság a panasznak helyt ad és a tizennégy napi fölmondási időből visszamaradt hét Pap kidolgozhatását megítéli. — Panasz. Egy kaposvári nyomdatulajdonos ellen az a panasz érkezett az ottani bizottságtól, hogy mint árszabályihű nyomda tulajdonosa nem szervezett egyént is alkalmaz szakmai munkák végzésére. Az ott dolgozó bizalmi férfi figyelmeztette a munkaadót emez árszabálysérelemre, mire a szervezetlen egyént elbocsátotta, két nap múlva azonban újból beállította. Határozat: A bizottság panaszlott nyomdatulajdonost tervélileg felszólítja, hogy a szóban lévő ügyet nyolc napon belül tisztázza, mert ellenkező esetben az árszabály kijátszása miatt a nyomdát az árszabályhű nyomdák sorából törli. Az országos vidéki bérszabályzati bizottság részéről a Mohácsi Doboz- és Papirámgyár Rt. nyomdacég ügyében visszautalt iratok fölött a bizottság napirendre tér. Azonban levélileg megkeresi a mohácsi csoport pénztárosát, hogy a nevezett nyomdacégnél előforduló árszabálysérelmekről tegyen jelentést, hogy judikatura hozassék. Szombathely, november 23. Panasz. Elnök előadja, hogy egy elsőéves gépmester ügyében e hó 5-én hozott bizottsági határozat szabálytalanul hozatott meg, mert egyrészt a panaszolt cég képviselője mint békéltetőbizottsági tag szerepelt, másrészt panaszos a tárgyalásra nem hivatott meg és így annak távollétében hozatott határozat, miért is az említett ügyben újabb határozathozatalra hívja föl a bizottságot. — Panasz. Egy a fölszabadulás után első évében lévő gépmesternek fölmondták. Határozat. Minthogy a fölmondás árszabályellenes, a cég tartozik a gépmestert november 27-én visszavenni. — Panasz. Egy szedő panaszolja, hogy fölmondták neki, annak ellenére, hogy felszabadulása után első évében van. Határozat. Tekintettel arra, hogy a panaszosnak munkahiány miatt mondtak föl, a fölmondás jogos, azonban a bizottság kimondja, hogy személyzetszaporítás esetén köteles a cég elsősorban az elküldött szedőt alkalmazni. Menteni! Minthogy a nyomdai munkásság a magyarországi munkásmozgalomban joggal mondható úttörőnek, mert hiszen nevéhez fűződik a modern szakmai szervezkedés, épp úgy nem tagadható, hogy az alkotások egész sorát mutathatja föl. Minden cselekménye abból a fölismerésből indul ki, amely a tömörült erőben jelentkezik, legyen annak a célja akár az önsegélyezés, vagy sorsának általános javítása. Nem kellett soha különösebb ösztökélés, ha alkotásról volt szó; elég volt, ha a kellő időben rámutattak valaminek a fontosságára, célszerűségére és szükségességére. minden szegénysége és nélkülözése mellett rögtön kész volt az áldozatra. Csak az elmúlt héten mutatott ismét példát, amikor is az a cél vezérelte, hogy az ínségbe jutott, segélynél]rili szaktársak helyzetét valamivel könnyebbé tegye, és föltámasztotta a Jótékonysági Kört, amellyel alapot teremtett az ilyen irányú segélyezésekre. Vagy fölemlíthetjük az abbáziai Gkitenberg-villát, és ha rámutatunk arra, hogy 6 filléres járulékokból épült a szenvedők eme pompás helye, csak akkor tudjuk igazán sajnálni, hogy ez ma nem tud működni és krilátás sincs arra, hogy akár a jövőben is teljesíthesse szamaritánusi hivatását. Jogos haraggal említjük itt a háború pusztítását, mert igazán olyan intézmény tönkretételéről van szó, amelyet a dolgozók akaratereje teremtett meg, ebben az esetben saját kényelmére. És ha rátekintünk büszke palotánkra, az egyesülésben rejlő erők tömör szimbólumára, irigyelt példáival szolgáltunk a nyomdai munkásság alkotóerejének. E sorok kapcsán is alkotásról van szó, illetve és helyesebben a meglévő átmentéséről. Harmincöt évvel ezelőtt alakították meg a Könyvnyomdászok és Betűöntők Hitelszövetkezetét azzal a kifejezett céllal, hogy kimentsék a a nyomdai munkásokat az uzsorások karmaiból, függetlenítsék a munkaadók előlegeitől. Az alapító szatácsaknak mind a két célt, amelyeknek fontosságát szükségtelen is hangsúlyoznunk, nagyrészt sikerült is elérniük és beszédes bizonyítékát azok szolgáltathatnák legjobban, akik a Hitelszövetkezetnél fölvett kölcsönökből fölözték egész téli élelmiszer-, tüzelő- és ruhaszükségletüket — 200 koronából; de százakra megy azok száma is, akik a Hitelszövetkezetnél takarították meg éveken keresztül a negyedévi házbéreket. Az a tény azonban, hogy ma 200 koronáért még egy gallért sem lehet kapni, maga után vonta azt, hogy a Hitelszövetkezet sem teljesítheti úgy a feladatát, mint békében, mert ahhoz, hogy ma egy tag hasonló beruházásokat eszközöljön, százezrekre lenne szüksége, aminek folyósítása megfelelő alaptőke nélkül lehetetlen. Arra van szükség tehát, hogy megoldást találjunk a Hitelszövetkezet átmentésére és tőkét bocsássunk rendelkezésére, amellyel elérjük egyrészt azt, hogy nagyobb tőke fölött rendelkezvén, számottevő összegeket adhat kölcsönül a tagoknak, másrészt megmentjük a megsemmisüléstől magát a Hitelszövetkezetet. Bármelyik szempontot mérlegeljük, megérdemli az ügy a vele való foglalkozást, hiszen harmincöt éves alkotásról van szó, nyomdászok alkotásáról, amiért nem szabad könnyelműen nézni a vergődését. Valósággal megható egyes szaktársak buzgalma, amit ingyenmunkájukkal áldoznak, azért, hogy a Hitelszövetkezetnek szolgálatot tehessenek. Heti Ifi—15 órát dolgoznak teljesen ingyen, még a villamospénzt is saját zsebükből födözik. Ha a szaktársak tömege és a hitelszövetkezeti tagok arra az elhatározásra jutnak, hogy megmentsék a Hitelszövetkezetet, életképessé tegyék, amellett, hogy kötelességet teljesítenek, eszközét is adják annak, hogy a Hitelszövetkezet mélyítse üzletkörét, olyan üzletágat vegyen föl, amely hasznára lesz a dolgozónak is, a családjának is. Elég, ha csak azt említjük meg, hogy egy tőkeerős szövetkezettel igen szépen meg lehetne oldani a ruházkodás kérdését, a tüzelőanyag beszerzését, sőt ügyes hozzáértéssel még a zsírkérdést is. Ma az a helyzet, hogy a fölsorolt cikkek beszerzésére uzsorakölcsönöket veszünk igénybe, ami nemcsak tetemes megterhelést jelent, de olyan megalázó körülmények között kapható csak, amely sérti az önérzetet; jól tudjuk, hogy nincs undokabb féreg az uzsorásnál. A munkás önmagára van utalva és ebből kiindulva, önmagának kell gondoskodnia a szükséges szervekről, ahova a jog alapján fordul időnként. Mi tehát a teendő? Úgy a hitelszövetkezeti tagok, valamint azok is, akik még nem tagok, keljenek az üzletrészjegyzéssel versenyre, jegyezzenek, illetve egészítsék ki részjegyeiket olyan összegre, amely alapját adja a további komoly működésnek. Szerintünk ha a tagok legalább egyheti bérüknek megfelelő összeget jegyeznek, amelynek módja igen könnyen van adva, ha heti 50 koronás törlesztést veszünk alapul, úgy a Hitelszövetkezet soha nem remélt virágzásnak indulna. Ez igen szép lenne mint legközelebbi cél, a messzebbmenő és értékesebb része pedig az, hogy átmentjük a Hitelszövetkezetet az utódoknak, amelyet elődeink harmincöt évvel ezelőtt alkottak igen tiszteletreméltó szándékkal és ezért nekünk nincs jogunk ahhoz, hogy könnyelműen pusztulását idézzük elő. Göncz Mihály: A Klein-nyomda alakulása, őszintén szólva, csak nehezen határoztam el magam arra, hogy szaksajtónkat igénybevegyem akkor, amikor egy nyomda alakulását óhajtom szaktársaimmal közelebbről megismertetni. Talán nem is magáról az alakulásról — mert ez még ezideig nem történt meg — de az anyag „összehordásáról“ és annak szakszerű összeválogatásáról, amely a maga nemében talán nem páratlan, de mindenképen érdekes, elmondok néhány szót. Mindenekelőtt végtelen örömömnek adok kifejezést, hogy a Végzet megmentette a nyomdai munkásokat attól, hogy e sokat igérő műintézet nem volt képes az alakulásban tovább menni annál, mint hogy a „T. Rendelőkor b. figyelmét fölhívta az uj nyomda elsőrangú betűanyagára“. (Az erről szóló körlevelet is az őt alkalmazó intézet költségén készítette.) A véletlen játéka, avagy egyesek számító akarása folytán közvetlen „szemlélője“ voltam annak, hogy pusztán emberi szorgalommal (!) miképen lehet egy a modern szedésirányzathoz föltétlenül alkalmazkodó és minden kényes igényt kielégítő nyomda berendezését összehordani. - • - •