Typographia, 1928 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-06 / 1. szám

1928 TYPOGRAPHY Barátság Január hó 6-án és az azt követő napokban ül össze a szervezett munkásság parlamentje, hogy azon a magyar munkásság küldöttei egy­­részt meghallgassák a lefolyt év munkájáról szóló jelentéseket, másrészt kritikát gyakorol­janak fölötte ott, ahol ez szükségesnek mutat­kozik, továbbá a jövőre vonatkozólag járható utat jelöljön ki a magyarországi munkásmoz­galom számára a magyar rengetegben. Kétségtelen az, hogy abban az országban, ahol az egyesülési és gyülekezési jog a hatóság önkényétől függ, ahol a sajtó meg- vagy meg­­nem jelenése a mindenkori belügyminisztertől függ, ahol a pártunk jelöltjeit hatósági segéd­lettek hazakü­ldik és ahol ez nem elég, ott segít a nyilt szavazás, ahol a küldöttek is feszé­lyezve vannak a szabad véleménynyilvánítás­tól a hatóság jelenléte folytán — abban az or­szágban nem vezethette a mozgalmat oly ros­­­szul a pártvezetőség, hogy a fönt leírt állapo­­tok­ erre mentséget ne szolgáltassanak. Nem ismerem a pártvezetőség jelentését, így nem vagyok abban a helyzetben, hogy bírála­tot mondjak fölötte, de szenvedő alanya va­gyok a jelennek, így tudom, hogy azok a bilin­csek, amelyek a magyarországi munkásmoz­galom kezeit lekötik, egy szemernyit sem tá­gultak. Nem tulajdonítok nagy fontosságot an­nak, hogy a parlamenti frakció leolvadt — egy Európában példátlan hajtóvadászat révén — 14 főre, sokkal nagyobb fontossága van ezzel szemben annak, hogy a pártvezetőség az álta­lános, titkos választójogért való követelést szegezte szembe a hatalomnak, amelynek kö­vetkezménye az, hogy a választójogi kérdés, amelyet a reakció a nyílt szavazás és terror le­hetőségével elintézettnek vélt, nem is lesz ad­dig elintézve, amíg az általános és titkos, köz­­ségenkénti választójog törvénybe iktatva nem lesz. Nem várhat Magyarország dolgozó népe semmi jót attól a parlamenttől, amelyben nem a nép akarata nyilvánul meg, melynek eredője a nyílt szavazás és a csendőrszurony. Ezért ne is inkrimináljunk, ha a párt 30 szociálpolitikai javaslata közül a kormány és a mögötte ülő többség egyet sem fogadott el. A parlament ezen rideg elzárkózódásán a nép kívánsága elől nem változtatna az a tény sem, hogy há­rom vagy négy szociáldemokrata képviselővel több van-e a parlamentben, vagy sem. Ezen csak a választóktól való függőség, az általános és titkos választójog segíthet__ _Az elmondottakból folyik az a szomorú tény, hogy a parlamenti küzdelem nem hozott semmiféle eredményt a dolgozóknak, így tehát­­ joggal fölmerülhetett az a kérdés Garami elv­­társnál, hogy „érdemes-e a látszat fen­tartása érdekében­­ statisztálni?“ Ez a kérdés indítvány formájában a kongresszus elé fog kerülni. Bizo­nyos az, hogy a szociáldemokrata pártba szer­vezett munkássággal akkor is számolni kell, ha egyetlen parlamenti képviselője sem volna. Ezt a kérdést azonban csak egyetlen szempontból lehet és kell elbírálni és ez az, hogy melyik az az út, amelyen a magyarországi proletariátus sorsán gyorsabban lehet javítani. Nem szabad ennél a pontnál elfelejteni, hogy az ország de­mokratizálásáért való küzdelem ma már a trianoni Magyarország életszükségletévé vált és ebben a küzdelemben nem vagyunk egye­dül. Az eredmény csak idő kérdése. Ennél a pontnál mindjárt beszélni kell arról a körülményről is, hogy az emigrációban levő vezéreink madártávlatból nem szabhatnak irányt a mozgalomnak, hanem ha a mozgalmat vezetni akarják, éspedig sikeresen akarják ve­zetni, úgy jöjjenek haza. Ezt célozza egy másik indítvány, amely szintén a kongresszus elé kerül. Egy harmadik indítvány, amely a kezünk közé befutott, néhai Stromfeld Aurél elvtárs­­sal kívánja igazolni egy ellenzéki mozgalom szükségességét. Nem is szólva az igazolásnak ezen furcsa módjáról, nézetem szerint nem el­lenzéki mozgalomra, hanem összefogásra van szüksége a mozgalomnak ahhoz, hogy eredmé­nyeket tudjon elérni. Az indítvány többi ré­szeivel igazán nem érdemes foglalkozni, mert a követelések olyanok, amelyeknek megvalósí­­tásáért úgyis folyik a küzdelem. Ha a parlamenti küzdelemben a párt nem is mutathat föl sikereket, annál inkább számolhat be ezekről a községi politika tárgyalásánál és ami még örvendetesebb, nemcsak Budapest székesfőváros törvényhatósága az a terület, ahol sikerekre lehet rámutatni, hanem az or­szág több önkormányzatánál is. A pártszervezeti mozgalom és a sajtó napi­rendi pontnál, szintén csak a mozgalom erősö­déséről lehet beszámolni. Ennél a kérdésnél nem szabad elfelejteni, hogy a nehéz gazda­sági viszonyok gátolják a nagyobb eredmény elérését. Nem állítom, hogy ezen a téren már mindenki megteszi a kötelességét, áll ez külö­nösen a pártszervezeti mozgalomra, de ezen a téren is lehet eredményeket elérni, különösen akkor, ha az üzemekben levő bizalmi férfiakat ezen munkába bevonjuk. A szociálpolitika című napirendi pontnál beszélni kell arról, ami Magyarországon nincs. Beszélni kell továbbá arról, hogy a munkásság által alkotott és annak pénzén föntartott be­­tegsegélyző vezetésébe az érdekelt munkásság­nak beleszólása nincs. Most folynak a pénztári kinevezések és még véletlenül sem neveznek ki olyan egyént, aki szociáldemokrata. A külpolitika napirendi pontjánál rá kell mu­tatni arra, hogy Trianon revíziójához csak a demokrácián keresztül juthatunk el. Mindezen kérdéseknek igen nagy fontossá­guk van a magyarországi munkásmozgalomra. Ezért tehát nem csodálható az, ha a küldöttek ezen kérdéseket alaposan megvitatják. Távol áll tőlem az a gondolat, hogy a pártmozgalom­ban minden úgy van jól, ahogyan van, de aki ezen a ponton kihagyja a számításból a bukott forradalmat és az azt követő fehér­terrort és nem számol a tömegpszichével, az — enyhén szólva — sanda mészáros lehet, de vezető nem. Bármilyen határozatokat hozzon is a pártkon­gresszus, a munka nehezebb fele még hátra van és az, hogy ezen határozatoknak érvényt szerezzünk. A küldöttekre hárul a feladat, hogy ezen követelések mellé a saját szervezeteikben tömegeket sorakoztassanak. Ha a küldöttekben erős az akarás, úgy az eredmény sem fog el­maradni. Úgy legyen! T~r. Január 6. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Nők a szakszervezeti mozgalomban. E címen tartott előadást december hó 30-án Kéthly Anna elvtárs szervezetünkben. A koope­ráció gondolatából kiindulva, megállapította, hogy a kapitalista hatalmi egyesületek táma­dásainak kivédésére szükségszerűen megala­kultak a munkásság védelmi szervezetei is, amelyek eleinte kulturális munkát végeztek, majd a gazdasági érdekvédelem területén foly­tatták feladatukat s így fejlődtek a mai erő­teljes, osztályharcos szervezetekké. A munkásnő a munkásegyesülések fejlődésének első szaká­ban csak igen kis mértékben vett részt. A ház­tartási munkát a technika fokozatosan szorí­totta meg jelentőségében és szabadította föl a nőt ezek nagyobb részének elvégzése alól, úgy­hogy idejének jelentős részével már rendelkez­hetett. Az egyre növekvő ínség, valamint a kapitalizmusnak azon törekvése, hogy költsé­geit az olcsóbb női munkaerő beállításával csökkentse, a nőt a jelentőségében megfogyat­­kozot­t­ háztartási munka mellett kenyérkereső munkára is kényszerítette. Azonban erre a munkaterületre is magával vitte az évezredes függőség következtében kialakult gátlásait, igénytelenségét,'engedelmességét 'minden 'tekin­' télivel szemben, még azzal is, amely romlását okozza, megfélemlíth­etőségét, a dolgokba való belenyugvást?J tehát csupa­ olyan 'tulajdonságot,, amely az öntudatra ébredésnek veszedelmes aka­dálya. A munkásság szakmai szervezkedése a sok ezernyi egyéb akadállyal küzdve, a nőmun­kás megszervezésének nehézségeivel igen sok­szor nem ért rá külön foglalkozni, annál in­kább, mivel általában nem tulajdonítottak a munkásnőtömegek szerepének olyan jelentősé­get, mint amilyen jelentőséggel tényleg bírnak. Nemcsak mint bérlenyomó és munkanélküli­séget előidéző tényezők jönnek számításba, ha­nem az ipar fejlődésével, új munkametódusok születésével a női munkaerő számottevő szere­pet nyert a termelésben. E szerepe ma már sok egyéb mellett azért sem szüntethető meg, mivel a családi életben való elhelyezkedésének lehe­tőségei korlátozottak s ellátásáról legtöbb eset­ben magának kell gondoskodnia. Ezek a körül­mények parancsolólag írják elő a nők szakmai szervezése terén követendő eljárást. A férfi­munkásnak, csakúgy, mint nőtársának érdeke, a szakmailag védelem és tanács nélkül álló munkásnő megszervezése s az osztályharcos szakszervezetben való tömörítése, mert Bebel szerint is: a munkásosztály felszabadítása csak a két nem együttes munkájának eredménye lehet. A szakszervezetek nemzetközi fóruma már kifejezést is adott a munkásnők megszer­vezésének jelentőségéről alkotott meggyőződé­sének akkor, amikor megalakította a nemzet­közi szakszervezeti nőbizottságot. Ez a nőbizott­ság a munkásnők szervezésének speciális mód­szereit fejleszti, a munkásnővédelem speciális követelményeit tartja az érdeklődés homlok­terében s e bizottság munkájához kell csatla­kozni minden szakszervezetnek a maga szakmá­jában foglalkoztatott nők öntudatra ébresztésé­­vel, a közösség gondolatának, a közösségért való munkálkodás eszméjének a munkásnők körében való terjesztésével. Minden regénynél érdekfeszítőbb a mi ne­mes foglalkozásunknak, a nyomdászatnak a története. A gyönyörűséget, tudást hintett vi­lághíres művészeknek, az emberiség sorsát előrelendítő nagyszerű tudósoknak egész sora kezdte meg pályáját a betűszekrény mellett, s az ő históriájuknak, a nyomdászat históriájá­nak a­lapjain ott tükröződik az em­beriség min­den újabbkori kultúrtörekvése. Éppen ezért a nyomdászattörténet mintegy a gerince is az újkor művelődéstörténelmének. Magyar nyelvű egyetemes nyomdásztörténet eddig nem volt az irodalmunkban; most készül egy ilyen ala­pos mű a Grafikai Művészetek Könyvtára ke­retében. Első kötete már meg is jelent e könyv­tár VII. köteteképen. További két kötetét most nyomtatják s pár héten belül egyszerre jelenik meg­ mind a kettő, mint a Grafikai Művészetek Könyvtárának VIII. és IX. kötete. Az eddig elkészült három kötet a könyvnyomtatás XV—XVII. századbeli múltját tárja elénk: a foglalkozások legnemesebbikének a múltját, teli csodálatos technikákkal, fenkölt művészet­tel, dicsőséggel, nemes lángolással, olykor ne­héz mártíriumokkal. — A Grafikai Művészetek Könyvtára vászonkötéses szép kötetei heti 1 pengős részletfizetésre elejétől kezdve kapha­tók a nyomdák házipénztárosainál, illetőleg Novák László szaktársnál (Budapest, VIII. Centi ucca 4, Világosság nyomda). Az első hat kötet tartalma: I: a nyomdászati munka álta­lános áttekintése; II—III: betűművészet; IV: rajz és ólommetszés; V: festékek és színtan; VI: a papiros. Illetékeiket nem fizették be az alább fölso­rolt nyomdák (1927 december 31-ig bezárólag): Astoria, Bokor és Fischer XII. 24. Dús Kele­men, Fuchs II., Goldberger I. XII. 17, 24, Hed­vig Imre XII. 10 és 17, Hentschel XII. 17, 24, Hollóssy, Phöbusz, Phönix, Papid, Samum, Schmidt S., Simplon, Stern és Grüuberg XII. 24. Munkásdalosok hangversenye. A Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége 1928. évi január hó 22-én, vasárnap délután háromnegyed 3 órakor a Zenemű­vészeti Főiskola nagytermében rendezi első csoporthangversenyét. Közreműködnek a Textilmmun­­kások III. ker. Egyetértés Dalköre, a Jutagyári Test­vériség Dalkör, a Csepeli Általános Munkásdalkör, a Grafikusok Senefelder Dalköre, a Kültelki Kemény Dalkör, a Kispesti Szervezett Munkások Dalköre és a Rákospalotai Szabadság Dalkör. Részt vesznek még a hangversenyen Halász Gitta, az Operaház művész­nője, Heinz Hugó, az operaházi zenekar oboa­művésze és a Munkásdalosszövetség zenekara. Jegyek 80 fil­lértől 2 pengőig a N­éps­ íara-könyvkereskedésben kap­hatók. A Segédmunkások szervezőbizottsága e hó 12-én a szokott helyen ülést tart. A bizottsági tagok pontos megjelenését kéri az elnök, Románia. A munkanélküliség Romániéban napról-napra növekszik, úgyannyira, hogy az egyesület az utolsó negyedévben csupán m­unka­­nélküli segélyre 1.108.000 lejt fizetett ki. Miután sok tagnak a segélye már lej­áró félben van, en­nek ellenére azonban az elhelyezkedésre kilátá­suk nincsen, az országos végrehajtó bizottság elhatározta, hogy az egyesületi illetéket 40, illetve 20 leival fölemeli. Ennek ellenében azok­nak a tagoknak, akiknek a segélye lejárt, ugyanannyi időre, amennyire az alapszabályok alapján joguk volt (133, ill. 168 napon át) fél­segélyt, azaz napi 50, ill. 25 lejt fizet pótlólag. Ezt a javaslatot a vidéki kerületi vezetőségek szintén magukévá tették és így az életbe is lé­pett. A rendkívüli illeték és segély fizetése meg­szűnik, mihelyt a munkanélküliek létszáma 8 százalékra csökken. Említésre méltó még, hogy a romániai főnökegyesület új vezetőséget vá­lasztott és székhelyét Nagyváradról Temesvárra tette át. Az új vezetőség megkeresést intézett a kolozsvári nyomdászszervezethez aziránt, hogy permanens bizottságát küldje Temesvárra következő pontok letárgyalása végett: Az áf­a szabály 2. pontjának szigorú betartása, anyagi garancia nyújtása mindkét részről, paritásos munkaközvetítés és a munkásnyomdák belépése a főnökegyesületbe. A vezetőség elhatározta a bizottság kiküldését, egyúttal azonban azt is, hogy az árszabály lejártáig annak semminemű megváltoztatásához nem járul hozzá. A nyom­dász sakkbajnokság döntője vasárnap délelőtt folytatódik a szokott helyen. Az elsőség­­kérdése teljesen nyilt és igen erős küzdelmet folytatnak az élen levők. Ugyanez mondható a már befejezett vigaszversenyről is, amelyben csak az utolsó mérkőzésen dőlt el az elsőség kér­dése. ■ Steiner Lipót, 30 éves öntő január 1-én Buda­­­j­pesten meghalt.­­ Emlékét kegyelettel i­s megőrizzük. A Nyomdászévkönyv és Útikalauz megje­lent, átvehető a hivatalos órák alatt (délután is) a Segélyző-Egyesület hivatalában. Szakszervezeti Tanács által a Segélyző- Egyesület nagytermében január 13-án, pénte­ken délután­­ 6 órakor Wollák Jenő előadást tart A nemzetközi kartelek címen. Erre az igen érdekes előadásra a szaktársak figyelmét különösen fölhívjuk és kérjük, hogy azon minél nagyobb számban jelenjenek meg. Az árvák­­ ölruházására a Világosság nyomda nappali kézisszedő személyzete eg­y hozzá utalt ajándékot, 22 pengőt, Paluch­ Gusztáv-2 pengőt­ adományozott. -fc A gépmester és nyomó szaktársak figyelmébe! A Kör választmánya 1928 június hó 30-án egy tanulmányi kirándu­lást rendez Kölnbe az akkor meg­tartandó könyvipari és grafikai kiállításra. Azok a szaktársak, akik ezen a kiránduláson részt akarnak venni, legkésőbb február 1-ig jelentkezzenek a Segélyző­ Egyesület irodájában Weisz szak­­társnál. {

Next