Typographia, 1928 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-06 / 1. szám
1928 TYPOGRAPHY Barátság Január hó 6-án és az azt követő napokban ül össze a szervezett munkásság parlamentje, hogy azon a magyar munkásság küldöttei egyrészt meghallgassák a lefolyt év munkájáról szóló jelentéseket, másrészt kritikát gyakoroljanak fölötte ott, ahol ez szükségesnek mutatkozik, továbbá a jövőre vonatkozólag járható utat jelöljön ki a magyarországi munkásmozgalom számára a magyar rengetegben. Kétségtelen az, hogy abban az országban, ahol az egyesülési és gyülekezési jog a hatóság önkényétől függ, ahol a sajtó meg- vagy megnem jelenése a mindenkori belügyminisztertől függ, ahol a pártunk jelöltjeit hatósági segédlettek hazaküldik és ahol ez nem elég, ott segít a nyilt szavazás, ahol a küldöttek is feszélyezve vannak a szabad véleménynyilvánítástól a hatóság jelenléte folytán — abban az országban nem vezethette a mozgalmat oly rosszul a pártvezetőség, hogy a fönt leírt állapotok erre mentséget ne szolgáltassanak. Nem ismerem a pártvezetőség jelentését, így nem vagyok abban a helyzetben, hogy bírálatot mondjak fölötte, de szenvedő alanya vagyok a jelennek, így tudom, hogy azok a bilincsek, amelyek a magyarországi munkásmozgalom kezeit lekötik, egy szemernyit sem tágultak. Nem tulajdonítok nagy fontosságot annak, hogy a parlamenti frakció leolvadt — egy Európában példátlan hajtóvadászat révén — 14 főre, sokkal nagyobb fontossága van ezzel szemben annak, hogy a pártvezetőség az általános, titkos választójogért való követelést szegezte szembe a hatalomnak, amelynek következménye az, hogy a választójogi kérdés, amelyet a reakció a nyílt szavazás és terror lehetőségével elintézettnek vélt, nem is lesz addig elintézve, amíg az általános és titkos, községenkénti választójog törvénybe iktatva nem lesz. Nem várhat Magyarország dolgozó népe semmi jót attól a parlamenttől, amelyben nem a nép akarata nyilvánul meg, melynek eredője a nyílt szavazás és a csendőrszurony. Ezért ne is inkrimináljunk, ha a párt 30 szociálpolitikai javaslata közül a kormány és a mögötte ülő többség egyet sem fogadott el. A parlament ezen rideg elzárkózódásán a nép kívánsága elől nem változtatna az a tény sem, hogy három vagy négy szociáldemokrata képviselővel több van-e a parlamentben, vagy sem. Ezen csak a választóktól való függőség, az általános és titkos választójog segíthet__ _Az elmondottakból folyik az a szomorú tény, hogy a parlamenti küzdelem nem hozott semmiféle eredményt a dolgozóknak, így tehát joggal fölmerülhetett az a kérdés Garami elvtársnál, hogy „érdemes-e a látszat fentartása érdekében statisztálni?“ Ez a kérdés indítvány formájában a kongresszus elé fog kerülni. Bizonyos az, hogy a szociáldemokrata pártba szervezett munkássággal akkor is számolni kell, ha egyetlen parlamenti képviselője sem volna. Ezt a kérdést azonban csak egyetlen szempontból lehet és kell elbírálni és ez az, hogy melyik az az út, amelyen a magyarországi proletariátus sorsán gyorsabban lehet javítani. Nem szabad ennél a pontnál elfelejteni, hogy az ország demokratizálásáért való küzdelem ma már a trianoni Magyarország életszükségletévé vált és ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül. Az eredmény csak idő kérdése. Ennél a pontnál mindjárt beszélni kell arról a körülményről is, hogy az emigrációban levő vezéreink madártávlatból nem szabhatnak irányt a mozgalomnak, hanem ha a mozgalmat vezetni akarják, éspedig sikeresen akarják vezetni, úgy jöjjenek haza. Ezt célozza egy másik indítvány, amely szintén a kongresszus elé kerül. Egy harmadik indítvány, amely a kezünk közé befutott, néhai Stromfeld Aurél elvtárssal kívánja igazolni egy ellenzéki mozgalom szükségességét. Nem is szólva az igazolásnak ezen furcsa módjáról, nézetem szerint nem ellenzéki mozgalomra, hanem összefogásra van szüksége a mozgalomnak ahhoz, hogy eredményeket tudjon elérni. Az indítvány többi részeivel igazán nem érdemes foglalkozni, mert a követelések olyanok, amelyeknek megvalósításáért úgyis folyik a küzdelem. Ha a parlamenti küzdelemben a párt nem is mutathat föl sikereket, annál inkább számolhat be ezekről a községi politika tárgyalásánál és ami még örvendetesebb, nemcsak Budapest székesfőváros törvényhatósága az a terület, ahol sikerekre lehet rámutatni, hanem az ország több önkormányzatánál is. A pártszervezeti mozgalom és a sajtó napirendi pontnál, szintén csak a mozgalom erősödéséről lehet beszámolni. Ennél a kérdésnél nem szabad elfelejteni, hogy a nehéz gazdasági viszonyok gátolják a nagyobb eredmény elérését. Nem állítom, hogy ezen a téren már mindenki megteszi a kötelességét, áll ez különösen a pártszervezeti mozgalomra, de ezen a téren is lehet eredményeket elérni, különösen akkor, ha az üzemekben levő bizalmi férfiakat ezen munkába bevonjuk. A szociálpolitika című napirendi pontnál beszélni kell arról, ami Magyarországon nincs. Beszélni kell továbbá arról, hogy a munkásság által alkotott és annak pénzén föntartott betegsegélyző vezetésébe az érdekelt munkásságnak beleszólása nincs. Most folynak a pénztári kinevezések és még véletlenül sem neveznek ki olyan egyént, aki szociáldemokrata. A külpolitika napirendi pontjánál rá kell mutatni arra, hogy Trianon revíziójához csak a demokrácián keresztül juthatunk el. Mindezen kérdéseknek igen nagy fontosságuk van a magyarországi munkásmozgalomra. Ezért tehát nem csodálható az, ha a küldöttek ezen kérdéseket alaposan megvitatják. Távol áll tőlem az a gondolat, hogy a pártmozgalomban minden úgy van jól, ahogyan van, de aki ezen a ponton kihagyja a számításból a bukott forradalmat és az azt követő fehérterrort és nem számol a tömegpszichével, az — enyhén szólva — sanda mészáros lehet, de vezető nem. Bármilyen határozatokat hozzon is a pártkongresszus, a munka nehezebb fele még hátra van és az, hogy ezen határozatoknak érvényt szerezzünk. A küldöttekre hárul a feladat, hogy ezen követelések mellé a saját szervezeteikben tömegeket sorakoztassanak. Ha a küldöttekben erős az akarás, úgy az eredmény sem fog elmaradni. Úgy legyen! T~r. Január 6. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Nők a szakszervezeti mozgalomban. E címen tartott előadást december hó 30-án Kéthly Anna elvtárs szervezetünkben. A kooperáció gondolatából kiindulva, megállapította, hogy a kapitalista hatalmi egyesületek támadásainak kivédésére szükségszerűen megalakultak a munkásság védelmi szervezetei is, amelyek eleinte kulturális munkát végeztek, majd a gazdasági érdekvédelem területén folytatták feladatukat s így fejlődtek a mai erőteljes, osztályharcos szervezetekké. A munkásnő a munkásegyesülések fejlődésének első szakában csak igen kis mértékben vett részt. A háztartási munkát a technika fokozatosan szorította meg jelentőségében és szabadította föl a nőt ezek nagyobb részének elvégzése alól, úgyhogy idejének jelentős részével már rendelkezhetett. Az egyre növekvő ínség, valamint a kapitalizmusnak azon törekvése, hogy költségeit az olcsóbb női munkaerő beállításával csökkentse, a nőt a jelentőségében megfogyatkozott háztartási munka mellett kenyérkereső munkára is kényszerítette. Azonban erre a munkaterületre is magával vitte az évezredes függőség következtében kialakult gátlásait, igénytelenségét,'engedelmességét 'minden 'tekin' télivel szemben, még azzal is, amely romlását okozza, megfélemlíthetőségét, a dolgokba való belenyugvást?J tehát csupa olyan 'tulajdonságot,, amely az öntudatra ébredésnek veszedelmes akadálya. A munkásság szakmai szervezkedése a sok ezernyi egyéb akadállyal küzdve, a nőmunkás megszervezésének nehézségeivel igen sokszor nem ért rá külön foglalkozni, annál inkább, mivel általában nem tulajdonítottak a munkásnőtömegek szerepének olyan jelentőséget, mint amilyen jelentőséggel tényleg bírnak. Nemcsak mint bérlenyomó és munkanélküliséget előidéző tényezők jönnek számításba, hanem az ipar fejlődésével, új munkametódusok születésével a női munkaerő számottevő szerepet nyert a termelésben. E szerepe ma már sok egyéb mellett azért sem szüntethető meg, mivel a családi életben való elhelyezkedésének lehetőségei korlátozottak s ellátásáról legtöbb esetben magának kell gondoskodnia. Ezek a körülmények parancsolólag írják elő a nők szakmai szervezése terén követendő eljárást. A férfimunkásnak, csakúgy, mint nőtársának érdeke, a szakmailag védelem és tanács nélkül álló munkásnő megszervezése s az osztályharcos szakszervezetben való tömörítése, mert Bebel szerint is: a munkásosztály felszabadítása csak a két nem együttes munkájának eredménye lehet. A szakszervezetek nemzetközi fóruma már kifejezést is adott a munkásnők megszervezésének jelentőségéről alkotott meggyőződésének akkor, amikor megalakította a nemzetközi szakszervezeti nőbizottságot. Ez a nőbizottság a munkásnők szervezésének speciális módszereit fejleszti, a munkásnővédelem speciális követelményeit tartja az érdeklődés homlokterében s e bizottság munkájához kell csatlakozni minden szakszervezetnek a maga szakmájában foglalkoztatott nők öntudatra ébresztésével, a közösség gondolatának, a közösségért való munkálkodás eszméjének a munkásnők körében való terjesztésével. Minden regénynél érdekfeszítőbb a mi nemes foglalkozásunknak, a nyomdászatnak a története. A gyönyörűséget, tudást hintett világhíres művészeknek, az emberiség sorsát előrelendítő nagyszerű tudósoknak egész sora kezdte meg pályáját a betűszekrény mellett, s az ő históriájuknak, a nyomdászat históriájának alapjain ott tükröződik az emberiség minden újabbkori kultúrtörekvése. Éppen ezért a nyomdászattörténet mintegy a gerince is az újkor művelődéstörténelmének. Magyar nyelvű egyetemes nyomdásztörténet eddig nem volt az irodalmunkban; most készül egy ilyen alapos mű a Grafikai Művészetek Könyvtára keretében. Első kötete már meg is jelent e könyvtár VII. köteteképen. További két kötetét most nyomtatják s pár héten belül egyszerre jelenik meg mind a kettő, mint a Grafikai Művészetek Könyvtárának VIII. és IX. kötete. Az eddig elkészült három kötet a könyvnyomtatás XV—XVII. századbeli múltját tárja elénk: a foglalkozások legnemesebbikének a múltját, teli csodálatos technikákkal, fenkölt művészettel, dicsőséggel, nemes lángolással, olykor nehéz mártíriumokkal. — A Grafikai Művészetek Könyvtára vászonkötéses szép kötetei heti 1 pengős részletfizetésre elejétől kezdve kaphatók a nyomdák házipénztárosainál, illetőleg Novák László szaktársnál (Budapest, VIII. Centi ucca 4, Világosság nyomda). Az első hat kötet tartalma: I: a nyomdászati munka általános áttekintése; II—III: betűművészet; IV: rajz és ólommetszés; V: festékek és színtan; VI: a papiros. Illetékeiket nem fizették be az alább fölsorolt nyomdák (1927 december 31-ig bezárólag): Astoria, Bokor és Fischer XII. 24. Dús Kelemen, Fuchs II., Goldberger I. XII. 17, 24, Hedvig Imre XII. 10 és 17, Hentschel XII. 17, 24, Hollóssy, Phöbusz, Phönix, Papid, Samum, Schmidt S., Simplon, Stern és Grüuberg XII. 24. Munkásdalosok hangversenye. A Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége 1928. évi január hó 22-én, vasárnap délután háromnegyed 3 órakor a Zeneművészeti Főiskola nagytermében rendezi első csoporthangversenyét. Közreműködnek a Textilmmunkások III. ker. Egyetértés Dalköre, a Jutagyári Testvériség Dalkör, a Csepeli Általános Munkásdalkör, a Grafikusok Senefelder Dalköre, a Kültelki Kemény Dalkör, a Kispesti Szervezett Munkások Dalköre és a Rákospalotai Szabadság Dalkör. Részt vesznek még a hangversenyen Halász Gitta, az Operaház művésznője, Heinz Hugó, az operaházi zenekar oboaművésze és a Munkásdalosszövetség zenekara. Jegyek 80 fillértől 2 pengőig a Néps íara-könyvkereskedésben kaphatók. A Segédmunkások szervezőbizottsága e hó 12-én a szokott helyen ülést tart. A bizottsági tagok pontos megjelenését kéri az elnök, Románia. A munkanélküliség Romániéban napról-napra növekszik, úgyannyira, hogy az egyesület az utolsó negyedévben csupán munkanélküli segélyre 1.108.000 lejt fizetett ki. Miután sok tagnak a segélye már lejáró félben van, ennek ellenére azonban az elhelyezkedésre kilátásuk nincsen, az országos végrehajtó bizottság elhatározta, hogy az egyesületi illetéket 40, illetve 20 leival fölemeli. Ennek ellenében azoknak a tagoknak, akiknek a segélye lejárt, ugyanannyi időre, amennyire az alapszabályok alapján joguk volt (133, ill. 168 napon át) félsegélyt, azaz napi 50, ill. 25 lejt fizet pótlólag. Ezt a javaslatot a vidéki kerületi vezetőségek szintén magukévá tették és így az életbe is lépett. A rendkívüli illeték és segély fizetése megszűnik, mihelyt a munkanélküliek létszáma 8 százalékra csökken. Említésre méltó még, hogy a romániai főnökegyesület új vezetőséget választott és székhelyét Nagyváradról Temesvárra tette át. Az új vezetőség megkeresést intézett a kolozsvári nyomdászszervezethez aziránt, hogy permanens bizottságát küldje Temesvárra következő pontok letárgyalása végett: Az áfa szabály 2. pontjának szigorú betartása, anyagi garancia nyújtása mindkét részről, paritásos munkaközvetítés és a munkásnyomdák belépése a főnökegyesületbe. A vezetőség elhatározta a bizottság kiküldését, egyúttal azonban azt is, hogy az árszabály lejártáig annak semminemű megváltoztatásához nem járul hozzá. A nyomdász sakkbajnokság döntője vasárnap délelőtt folytatódik a szokott helyen. Az elsőségkérdése teljesen nyilt és igen erős küzdelmet folytatnak az élen levők. Ugyanez mondható a már befejezett vigaszversenyről is, amelyben csak az utolsó mérkőzésen dőlt el az elsőség kérdése. ■ Steiner Lipót, 30 éves öntő január 1-én Budajpesten meghalt. Emlékét kegyelettel is megőrizzük. A Nyomdászévkönyv és Útikalauz megjelent, átvehető a hivatalos órák alatt (délután is) a Segélyző-Egyesület hivatalában. Szakszervezeti Tanács által a Segélyző- Egyesület nagytermében január 13-án, pénteken délután 6 órakor Wollák Jenő előadást tart A nemzetközi kartelek címen. Erre az igen érdekes előadásra a szaktársak figyelmét különösen fölhívjuk és kérjük, hogy azon minél nagyobb számban jelenjenek meg. Az árvák ölruházására a Világosság nyomda nappali kézisszedő személyzete egy hozzá utalt ajándékot, 22 pengőt, Paluch Gusztáv-2 pengőt adományozott. -fc A gépmester és nyomó szaktársak figyelmébe! A Kör választmánya 1928 június hó 30-án egy tanulmányi kirándulást rendez Kölnbe az akkor megtartandó könyvipari és grafikai kiállításra. Azok a szaktársak, akik ezen a kiránduláson részt akarnak venni, legkésőbb február 1-ig jelentkezzenek a Segélyző Egyesület irodájában Weisz szaktársnál. {