Typographia, 1929 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-04 / 1. szám
1929 TYPOGRAPHIA A világirodalom legújabb terméséből telített ismét néhány ízes fürtöt Benedek Marcell múlt vasárnapi előadásán, amiket a Korrektorkor és a Hírlapszedőkör előadássorozatában az irodalom iránt érdeklődő szaktársak igaz élvezettel fogadtak. Benedek Marcellnek megszokott elokvenciájú beszélgetései immár hagyományos eleven irodalomtörténetünkké váltak, amelyekkel kettős célt követ: egyrészt, hogy tudjunk valamit arról, amihez nem férhettünk hozzá s másrészt fölvilágosítást kapjunk arról, amit érdemes elolvasni. Tavaly főképen az óriási terjedelmű regényciklusokkal foglalkozott, míg legutóbbi előadásában inkább csak a világirodalomban kimagasló legújabb szerzők közül a francia, német, angol, amerikai, orosz és magyar, íróknak egykét jellemzőbb munkáját elemezte és méltatta. ■ Természetesen az idén is csak kizáróan a regényt ismertette, noha érdemesnek tartaná, hogy egy külön előadásban magával a lírával is behatóan foglalkozzék. A színház manapság nem nyújtja a szó szoros értelmében vett irodalmi értékeket, ennélfogva az irodalomban úgyszólván a regény az az uralkodó műfaj, amely formátlan, szabálytalan kereteivel a legalkalmasabb írástalaj arra, hogy az író szórakoztató, tanító, nevelő vagy tendenciózus mondanivalóit, egyes vagy csoportos regényalakjainak a cselekmény homloktérbe állításával az olvasókkal közölhesse. S a regényben sem a happy end a fő, hogy Jancsi és Juliska egymásé lesznek-e, a probléma magja mélyebbre van elvetve. Azelőtt leginkább a szubjektív, vagyis individuális irányzatú, regénytípus uralkodott az irodalomban, újabban mindjobban tért hódít a kollektivizmus eszméje. A kollektivizmus mai fejlődésének irányát tulajdonképen már Tolsztoj mutatta meg a Háború és béke című hatalmas regényével s ma különösen az amerikai és orosz írók követik szinte egyenes vonalban. Az előadó eme bevezetésének szellemében mindenekelőtt két francia szerző nemesveretű nevét említette: az egyik Marcell Proust, a másik Roland Dorgelés. Proust majdnem teljesen hozzáférhetetlen a magyar olvasók számára, mert nem igen akad kiadó, aki Az elveszett tető nyomában című s különböző alcímek alatt összefoglalt 14 kötetét kiadná. Ezeknek a regényeknek úgyszólván alig van meséjük. Az egész munka egy ember visszaemlékezései a múltra, az elmúlt évekre — s ezek nyomán a legfinomabb lelki rezdülésekre, s nüanszokra, is kiteke, jeszkedve — eleveníti föl az író a múltak eseményeit. — A másik nagy francia író, Roland Dorgelés,, akinek A szent, című regény ének kőse egy exotikus tájakról hazájába Visszaérkező hittérítő, aki misszionárius, ideális szándékaival a civilizált népek között csak bajt, és szerencsétlenséget idéz elő s látva szándékainak kudarcát, kétségbeesetten menekül vissza a kulturális világból a sötét Afrikába. Dorgeles regénye mesteri rajzát adja a modern civilizáció érzéketlenségének, s ezt az előadó igen tanulságosan interpretálta. Az újabbkori német írók közül az előadó már, múlt évben megemlékezett Thomas Mann-ról, akinek a Varázshegy című regényét ismertette; most pedig a nálunk is járt J. Wassermann-nal foglalkozott behatóan s ennek kapcsán leginkább A lángész című munkát elemezte. A Uíngész-ben, amely Daniel Nothaft története, a zseninek, a kiváltságos eszű embernek a társadalomhoz, embertársaihoz való viszonyát és az ebből a kiváltságos helyzetből eredő egyéni tragédiáját rajzolja nagyszerű megérzéssel Wassermann. Az angol regényírók közül tavaly már Galsworthy: Forsyte Saga-jával foglalkozott előttünk az előadó, amely hatalmas regényciklus a mostanában megjelent legújabb három kötettel (A szigeti képmutatók, A fehér majom és Az ezüst kanál) teljesen befejeződött. Érdemes ezeket a regényeket elolvasni, amelyekben az angol jómódú középosztálybeli családok történetét ismerjük meg. — Galsworthy John mellett különösen H. G. Wells-t emelte ki Benedek Marcell s igen jellemző színekkel ecsetelte a kezdetben fantasztikus és utópisztikus tárgyú regénytípusokat és Az álom, Emberistenek), amelyeket utóbb már némiképen a realisztikusabb területen épülő művek (Szenvedélyes barátok) követnek. Ez utóbbi egyéni probléma. De Wells fejlődésének folyamán elfoglalt álláspontja mindig a szociális szempontokhoz igazodik. És az angol olvasóközönség, amely nagyrészt hozzá volt szokva Dickens és a Viktória királynő korabeli irodalom naiv, rózsaszínű világához, most megismerhette a valóban reális, igazabb életet is Arlen-nek: A szerelmes ifjak című új társadalmi regényén át, amelyben a háború után kialakult típusok s különösen egy eleven húsvérű nő szerepe ragadja meg az olvasót. Az amerikai írók közül beszélt előbb Upton Sinclair-ről, majd a realisztikus, szabadszellemű Sinclair Lewis: Arrowsmith-jét méltatta. Ebben a regényben is az egyéniség mellékes, a szociális egész a lényeges. Az alakokban annyi a duzzadó erő, hogy föllelkesül az ember ennyi egészségtől és hittől, amely mind az emberiség és a tudomány jövőjéért feszül. — Az amerikai írók közül továbbá beszélt az előadó Edith Wharton: Félálomban című regényéről is. Ebben a regényben nagyszerű színekkel ecseteli az író a vagyon arisztokráciáját, a társadalmi osztálynak azt a típusát, amely mindenkor kész a díszközgyűlésen elnökölni vagy bizonyos összeg erejéig csekk-, könyvvel rendelkezésre állni valamely nyilvános jótékonyságra, miközben azt hiszik, hogy ezzel a gesztussal már teljes mértékben eleget tettek társadalmi kötelezettségeiknek. Az amerikai írók közül még Ostenso-ról is , beszélt az előadó, akinek Szállnak a vadludak című regényét ismertette. Típusregény, amelyben, bár egyéni alakok, a föld munkásai szerepelnek, de akik a földdel való örökös vonatkozásuk szerint élnek. Ezután az orosz írók kerültek röviden sorra. Gorkij és Mereskovszkij mellett az újabb orosz írógárda — bármennyire is kénytelen a változott politikai viszonyok miatt bizonyos mértékig szimbolikus eszközökkel élni — méltó képviselője az Európaszerte ismert nagy tehetségeknek. Irodalmi termésében megtaláljuk a nagyszerű művészi fejlődést az individualizmustól a kollektivizmusig. Az egyik újabb orosz írónak, Feclin-nek: Városok és évek című regénye csak németül jelent meg. Hasonlóképen Ilja Ehrenburg: Michael Lykow című regénye is csak német fordításból ismeretes nálunk. — Ugyanettől a szerzőtől jelent meg a Trust E. D. című regény is, amely fantasztikus melisi gondolat. Azt az utópisztikus eszmét fejti ki, hogy az amerikaiak különböző gazdasági okokból mindenféle eszközzel, mérges gázokkal, betegségterjesztő baktériumokkal hogyan pusztítják el az európai kontinenst és annak lakosságát. Lerombolnak minden országot, minden virágzó várost s mindezt csak az amerikai kapitalizmus telhetetlen kapzsisága miatt. Végül még négy magyar szerzőről is megemlékezett az előadó. Elsőnek Berend Miklósné: Lüktető talaját tárgyalta, amelynek cselekménye valóban a címben jelzett lüktető életet tükrözi. A regényben minden társadalmi osztály szerepel s nagy előnye, hogy a cselekménye mindvégig objektív. Hősnője betegápolónő lesz, akit kémkedése miatt halálra ítélnek, mint az angol Miss Caves 1-t. — Rendkívül értékes magyar munka továbbá Kassák Lajos: Egy ember élete című önéletírása is. De csak az alcím utal az önéletírás műfajára, miert a mű valóban sokkal több ennél; nagyszerű kórós jellemrajz, amelyben az író a maga egyéniségének a tömegben való megjelenésével nem önmagát, hanem az egész életét adja. Már kevésbé tetszett előadónak Kassák Napok, című munkája. — Markovits Rodin: Szibériai garnizon című munkája kollektív riportregény. Nagyszerű rajza, az egyszerű átlagembernek, a szürke embernek, aki hányatott élete után Szibériában fogságba kerül és ott már az egyén úgyszólván teljesen eltűnik a cselekmény homlokteréből és helyébe a közösség, az egész fogolytábor élete lép. — Végül Tamási Áron, Szűzmáriás királyfi-járól beszélt az előadó. A székely népmesék költészete árad ki ebből a könyvből, amely tele van egyszerű bájjal, amilyen az erdélyi völgyek virága és tele van hatalmas tragikai erővel, amilyen az erdélyi csúcsok hólepte orma. Egy székely fiú történetét meséli el Tamási Áron ebben a műben. Nincs kifejezett mese kompozíciója, de részleteinek művészi összefoglalása mégis feledtetni tudja ezt a hiányosságot. Nagy tehetség kibontakozását jelzi ez a könyv. A szép, tanulságos előadás mindvégig lebilincselő hatással volt a hallgatóságra. Csakis olyan szakember, mint Benedek Marcell hivatott arra, hogy a világirodalom terméséből ilyen tömör, egységes képet nyújtson. A lelkes tapsot valóban megérdemelte. —n. Nemzetközi kiállítás Lüttichben. Belgium függetlenségének százéves fordulója alkalmából 1930-ban Lüttichben (Liege) nemzetközi kiállítást rendeznek. A kiállítás, amely 1930 április végén nyílik meg és legalább hat hónapon át tart, általános áttekintést akar nyújtani a tiszta és alkalmazott tudományok (matematika, fizika, kémia, ásványtan, gyógyászat stb.) eszközeiről és forrásairól, valamint a jelen kornak azokról a nagy problémáiról, amelyeket a modern iparban megvalósítottak. A kiállítás külön osztályai lesznek: Nagyipar (kohók, villamosság, textilipar),szállítás, útépítés stb. köréből vett kiállítási anyagok. Január 4 RÖVID KÖZLEMÉNYEK „A Gépmester“ Tizennégy esztendei szünet után ismét megjelent, hogy teljesítse és betöltse hivatását a nyomdagépek munkásainak szakmai nevelése terén. Az utolsó tíz esztendő óriási változásai nem hagyták érintetlenül a nyomdaipart sem. A vegytan forradalma és az új technikai találmányok lehetővé tették új, tökéletesebb nyomógépek és főleg új nyomási rendszerek alkalmazását. A gépmester munkaköre mérhetetlenül kitágult és több ágazatában teljesen komplikálódott a különféle ismeretekkel, amelyeket csupán a műhely légkörében elsajátítani nem lehet. A mesterség alapismeretein és annak egyszerű fogásain kívül a korral haladni akaró gépmesternek ismernie kell a nyomtatásban beállott összes változásokat, az úgyszólván naponkint felbukkanó új metódusokat, a gépek szerkezetét, a színes nyomás új és új rendszereit és az ezzel kapcsolatos szakmai kérdéseket. Ezért üdvözöljük szeretettel a legújabb szakfolyóiratot: A Gépmester, amelyre az a feladat vár, hogy a szakmai ismeretszerzés begyöpösödött útját ismét járhatóvá tegye és elősegítse annak az új gépmesternemzedéknek a kifejlődését, amelynél a szakma alapos technikai ismerete teljesen egybeolvad a művészi ízléssel és hozzáértéssel. Nehéz és nagy feladatok előtt áll tehát a szakkultúra új lapja. Meg kell találnia, az eszközöket, amelyeknek a segítségével csupán az amerikait, esetleg valamilyen régi rendszerű gyorssajtógépet ismerő szaktársak ismereteit és tudását gyarapíthatja, de gondolnia kell azokra is, akik a mesterség magasabb formáit és speciális részeit igyekeznek elsajátítani és az alapismereteken messze túlmenő továbbképzést igényelnek. Az az irányító- és tantógárda, amely a Gépmesterkörben csoportosul és amely a szakmafejlesztés egyéni, társadalmi és szervezeti nézőpontjainak helyes fölismerésével a kellő időben és a kellő formában újból megjelentette A Gépmester), a legkitűnőbb biztosíték arra, hogy az önként vállalt feladatokat megfelelően végrehajtsa és közös nevezőre hozza a tanításra váró és a továbbtanítást igénylő szaktársak szakmai ismereteit. A szakfolyóirat programcikkében is jelzi, hogy egyetlen célja a szakismeretek terjesztése, a szaktársak egymáshoz közelebb hozása, a szaktársi érzés elmélyítése és lelkesedéssel bekapcsolódik minden akcióba, amely a tanműhely felállítását célozza. Elmélkedések az új esztendő küszöbén címen Hörnyéki Kálmán ír megszívlelendő sorokat. Az egyszerű és két túrás gyorssajtók kezelését pompás cikkben Lackenbach Artur ismerteti. A rotációs gépek keletkezéséről és fejlődéséről Bauer Henrik írt könnyen érthető, értékes tanulmányt. Az új mechanikai egyengetés különféle módjait Csuvara Ferenc tárja a szaktársak elé. A celluloid-anyag nyomásáról Fisch József számol be. Külön cikk foglalkozik a Presso-val. Közleményekben gazdag rovatok zárják be a lapot, amelynek minden cikkét jól sikerült klisék teszik szemléltetővé. Az Illyéssy István szaktárs által gonddal szerkesztett, változatos tartalmú folyóiratot a Világosság nyomda ízlésesen és a szokásos csínnal készítette. * A szakoktatás reneszánszának kezdetén nem tudjuk azonban megérteni, hogy a szakkultúra újbóli fölvirágoztatása felé miért indulnak külön úton a gépmester szaktársak. Ma, amikor minden téren, tehát a szakoktatás terén is az órák szétforgácsolása helyett egységre és összefogásra van szükség, nem-e lenne jobb és célravezetőbb, bs. A Gépmester mint a Grafikai Szemle melléklete, teljesítené nagyszerű hivatását. A kísérleti tanműhely megteremtése és a Szakkör föltámasztása közös nyomdászérdek, amelyek könnyebben érvényesíthetők az egységes szakkultúra égisze alatt, mint elkülönített kategóriák parcelláiban. A gépmester speciális képzése megköveteli az egész szakmában való jártasságot, viszont a szedő szakmai nevelésének is párosulnia kell a nyomásnak és a nyomási rendszereknek az ismertetésével. Kevesebb energiával, kevesebb anyagi és szellemi áldozatkészséggel nagyobb területen több eredményt, érne el az egységes szakfolyóirat és gyorsabban futna be a célhoz: a nyomdaipari munkásság szakértelmének fejlesztéséhez, képzésének tökéletesítéséhez és ezzel életnívójának emeléséhez! (sz. a.) Rotációs gépmesterek figyelmébe! Hétfőn, január 7-én este 7 órakor a közhelyiségben összejövetel. Pontos megjelenést kér az elnök. Öntudatos szervezett munkás csak az ■J Kitűnő minőségű áruk © Legolcsóbb napi árák fa Vásárlási visszatérítés gj Díjmentes életbiztosításra • • l/l Beiratási díj 50 fillér LTALÁNOS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETBEN?