Typographia, 1933 (65. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-06 / 1. szám
1933 TYPOGRAPHY SZAKKULTÚRA EGYESÜLETÜNK SZAKFEJLESZTŐ INTÉZMÉNYEINEK második munkaciklusa január 2-ával megkezdődött. Részt vehet rajta az Egyesület bármely tagja. Jelentkezése hétfőn délutánonként 3 órától kezdve Novák László szaktársnál. A KÉZISZEDŐ legbonyodalmasabb munkakörének, a merkantilis és akcidens szedésnek esztétikájával és gyakorlatával két csoportban is foglalkoznak szaktársaink. Egyik a Kun Mihály, másik a Wankó Vilmos szaktársunk csoportja. Mind a kettőn a régi jó tipográfus-szabályokhoz való szigorú ragaszkodás a jelszó, de a tipográfiai modernizmus fölfogásának, vívmányainak — amennyiben a praktikusság szempontjai megengedik — folytonos tekintetbevételével. S erre szükség is van, mert hiszen minden korok nyomdászata együtt lélegzett, együtt lüktetett a maga idejének uralkodó művészeti stílusával. A tizenötödik század olaszországi nyomtatványaiból kiérezzük a renaissance tisztító szelét; a tizenhatodikéiből a reformációs világ erőteljes mellhangja zúg felénk; a tizenhetedik évszáz hollandus betűiben, könyveiben Rubens szelleme aprózódiik; az ő iskoláját járta nagyszerű betűművészünk, Tótfalusi Kiss Miklós is. A tizennyolcadik században a barokk és a rokokó rátehelődött a könyvek külsejére-belsejére is, a tizenkilencedik században pedig az eklekticizmus érdekes, sokfelé mélyítő, de általános művészeti szempontból mégis meglehetősen terméketlen korszakában — hol ez, hol meg amaz a megduzzasztott, föleresztett történeti stílus viharzott végig Európa építészetén, műiparán és nyomdászatán. A most zajló huszadik században érik valami; lesz is valami domináns stílusunk, amelynek törvényeit, ismertetőjeleit azonban csak a teljes kialakulása után lesz alkalmunk véglegesen megállapítani. Az ezirányú próbálkozásoknak, tapogatódzásoknak bőséges lehetősége nyílik a grafikus művészetek, tehát a nyomdászat terén. S ezzel számol az a két vázlatozó kurzus is, amely az Egyesület Kölcsey uccai helyiségeiben terjeszti a tipográfiai szaktudást minden hétfőn délután 144 órától 147 óráig. A HELYESÍRÁSI MEGBESZÉLÉSEK karácsony után megtartott első estéjének legnagyobb része a feladott lecke megvizsgálásával és az ebből adódó tanulságok levonásával telt el. A nyelvtani részben a névszóképzésről (főnév- és melléknévképzés) volt szó. A helyesírás tanításánál a tulajdon fő- és személynevek és az idegen személynevek ragozásáig jutottak el a hallgatók, továbbá a számjegyek helyes ragozására is történtek útmutatások. Az oktató Herzog szaktárs bemutatott néhány helytelen ragozást. (Például: 50%-al, 6“/oo-el, 35-el, 140-el több, 24-el kevesebb; ezeket helyesen így kell szedni: 50%-&<al, 6 °/oo-kel, 35-tel, 240-nel, 24-gyel stb.) Az idegen nevek ragozása már nehezebb, mert ehhez az illető nyelv kiejtésének némi ismerete szükséges. Ezt a jövő órán fogja az oktató ismertetni. Példák: Ohnet-val, Barbussessel, Lantier-val, Herriotval, Birminghamben, Leontine-nal, Times-ban, New Castle-ban, Flaubert-rel, cambridge-i, versailles-i, yorkshire-i stb. stb. ... AZ ÓLOM- és LINÓLEUMMETSZÉS TECHNIKÁJÁNAK ismerete nélkül nem lehet el egyetlen akcidens-szedő sem. Ez képesíti őt arra, hogy az anyag dolgában való nyomorúságból kiemelkedve, az iparművészet határai felé közeledhessék. Hiszen való igaz: a betűszedés szintetikus, vagyis összerakó művészet, s így munkánkat a szintézisnek, összerakosgatásnak kell jellemeznie; de viszont igaz az is, hogy az összerakható elemeken — a betűkön — kívül egyéb hatótényezőkre is lehet szüksége a betűszedőnek, s ezek bizony még a legbővebb fölszerelésű nyomdában is csak igen-igen korlátolt választékban állanak rendelkezésére. Márpedig a huszadik század a nyomtatványstílusa a mindig újhatású díszítő, illusztráló s érdeklődést fölkorbácsoló elemek nagy változatosságát kívánja meg. Itt, ezen a ponton tesz az ólom- s linoleummetszés kitűnő szolgálatot a rajzolni tudó mesterszedőnek. Olcsón, alig valamicske költséggel végtelen változatát teremtheti elő a hatásos díszítő elemeknek: itt egy-egy vignettát, amott egy kiabáló iniciálét avagy írásjelet, majd meg színes nyomtatás alá való síkokat, ornamentáló sadouette-eket stb. stb. Mindezek előállításának technikáját hétfőn délutánonként 3 órától 6 óráig gyakorolgatják szaktársaink Dukai Károly kollégánk munkacsoportján, ahol újabb jelentkezőket is szívesen látunk. A NYOMDÁSZAT EGÉSZ BIRODALMÁT, sőt azon túl is: összes határterületeit felölelik azok a megbeszélések, amelyeknek Novák László kollégánk az irányítója, s amelyeknek a szaktársnők terme a színhelye minden hétfőn 6 órától %‘1 óráig. A január 2-i összejövetelen vagy 150 olyan szempontból is érdekes nyomdászattechnikai kép, hasonmás és illusztráció került megbeszélésre, amely az 1650-től 1750-ig terjedő idők művészetére, nyomdászatára, avagy valamely történelmi eseményére vonatkozik. A képek, illusztrációk művészei között ott találhattuk a következők neveit is: Benczúr, Dudits, Kupeczky, Madarász Viktor, Mányoki Ádám, Nagy Sándor, Székely Bertalan, Ŕ. Brakenburgh, E. Bayard, M. Gaisser, Gampenriedel, Frans Hals, Arthur Kamp, Käthe Kollwitz, A. Menzel, M. Meytens, F. Müller, A. de Neuville, Rembrandt, C. Seiler, W. Schuch, Valkenborch, Van Dyck, Velazquez, Jan Vermeer, H. Vogel, Warthmüller. Elvonultak tehát előttünk: Erdély történetének II. Rákóczi György, Rhédey Ferenc, Barcsay Ákos, Kemény János és Apafi Mihály fejedelemsége idejére eső eseményei, Magyarország szomorú helyzete I. Lipót korában, a költő Zrínyi Miklós rokonszenves alakja, a Wesselényi-összeesküvés jórészt tragikus véget ért résztvevői, Thököly Imre meg a bujdosók, II. Rákóczi Ferenc és főembereinek alakjai, a kurucvilág poézise és minden siralma, végül a rodostói csöndes haladásnak meg az idehaza való birtokhajhászatnak, árulkodásnak, elvetemedettségnek hosszú évei. Láttuk e korszak nevezetes nyomtatványait: a forradalomra hívó „Recrudescunt“-ot, az ónodi országgyűlés dinasztiadöntő határozatát és Magyarország első rendes hírlapját, a kuruc vezérkar latinnyelvű közlönyét, a „Mercurius Hungaricus“-t, majd meg a híres „Pragmatica sanctio“-nak hasonmását. Elidőztünk kissé Tótfalusi Kiss Miklós emlékénél is. A külföldről is sorra vettük a fontosabb eseményeket mutató képeket és hasonmásokat. Tanúi voltunk XIV. Lajos és udvara gonosz és múlhatatlanul katasztrófához vezető pazarlásának, a porosz feltörekvésnek. Nagy Péter cár bár erőszakos, de végső eredményében sikeres reformintézkedéseinek, XII. Károly svéd király értelmetlen s haszontalan hősieskedésének. — A legközelebbi hétfői összejövetelen az 1750-től 1800-ig terjedő korszak históriájával, művészetével és nyomdászatával foglalkozunk, szívesen látva e megbeszélésen minden szaktársunkat. RÖVID KÖZLEMÉNYEK i Vei-Píi látnis I érdemes, derék jó szak‘ V^S^János-i társunk dgit ki az élők sorából. Varga János szaktárs, a Népszava személyzetének fő bizalmi férfia január 1-én, 55 éves korában meghalt. Varga szaktársunkban a jó, becsületes és kötelességtudó kollégát gyászoljuk, aki példaadó magatartásával szolgált megbecsülő szeretetünkre. Elmúlása fölött érzett részvétteljes fájdalmunk kíséri őt el utolsó útjára. Emlékét megőrizzük. Kérelem. Fölkérjük a pénztáros szaktársakat, hogy az árvák fölruházására gyűjtött összegekkel szíveskedjenek sürgősen elszámolni. A Nyomdász Évkönyv és Útikalauz megjelent, ára csinos vászonkötésben Budapesten 2.— pengő, vidékre bérmentesen 2.30 pengőért küldi meg a kiadóhivatal (VIII. Kölcsey ucca 2.) azoknak, akik a pénzt előzetesen beküldik az Egyesület címére, akár postautalványon, akár pedig az Egyesület befizetési lapján. A Typographia vidéki pénztárosainak figyelmébe. Az 1932. évi IV. negyedévi elszámolási ív a december 31-ikével végződő 53. héttel zárandó le és haladéktalanul beküldendő a kiadóhivatalba. Az elszámolási ív heti rovatai összeadandók és a negyedév végösszege is rávezetendő. A névsornál a kondicionálás helye is feltüntetendő. Követendő példa. Az Otthon-nyomda személyzete 10—20 pengő karácsonyi ajándékban részesült. A miskolc kerületi kultúrbizottság január hó 8-án, vasárnap délután 5 órakor kultúrdélutánt rendez, amelyen Fekete Mihály elvtárs, törvényhatósági bizottsági tag „A szakszervezetek szerepe a munkásmozgalomban“ címen tart előadást. A Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesülete és a szaktársi körök együttes oktatásügyi bizottsága rendezésében, az Egyesület nagytermében (VIII. kerület, Kölcsey utca 2. félemelet) 1933 január hó 8-án, vasárnap délelőtt 10 órakor NYIGRI IMRE: Petőfi a forradalomban, Ady a forradalom előtt címen tart előadást, amelyet Ascher Oszkár, Fenyő Boriska, Grósz Dezső, Kovács Magda és a Szavalókórus fellépése illusztrál. Az előadásra a nyomdai munkásságot s az érdeklődőket tisztelettel meghívja az együttes oktatásügyi bizottság J abuár 1. Mayerhoffer József szedő 36 éves korában Békéscsabán december 26-án meghalt. Emlékét megőrizzük. «■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]bbii ii ii i nm ii im ni mn luiinii A Nyomdászok Szavalókórusa január 15-én, vasárnap délután 5 órakor az Egyesület színpadtermében (Kölcsey ucca 2) műsoros teadélutánt rendez. Teajegyek 40 filléres áron a kórustagoknál kaphatók. — M. Nyomdászok Szavalókórusa január hó 11-én, szerdán este 7 órakor tartja meg rendes évi taggyűlését a próbahelyiségben (Bérkocsis ucca 2, Typographia). A Pesterzsébeti Könyvnyomdászok és Rokonszakmák Társasköre január hó 8-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a Társaskör helyiségében rendes havi választmányi ülést tart. Pontos megjelenést kér az elnökség. Illetékeiket nem fizették be az alább felsorolt nyomdák (1932 december 31-ig bezárólag): Ábrahám és Sugár. Barcza XII. 24, Bichler XII. 17, 24, Breiner, Buschmann XII. 24, Elbert XII. 17, 24, Elek, Fráter XII. 24, Graeiosa XII 17, 24, Hollóssy, Jupiter, Kánitz, Kertész XII. 24, Mátyás király, Pester Lloyd, Ritter, Újpest, Weisz H. Henrik XII. 17, 24. Az Újpest-Rákospalotai Nyomdásztársaskör választmánya január hó 8-án, vasárnap délelőtt 10 órakor rendes havi ülését tartja a Társaskör kerthelyiségében (Szilágyi ucca 14, Gaál-vendéglő). Tekintettel a napirend fontosságára, pontos megjelenést kér az elnökség. A szaktársnők segélyezésére december 24-i befizetéssel 29.64 % folyt be. A munkanélküliek ebédakciójára Wolf Antal 4.—, Künstler Jenő 5.— és a Világosság nyomda személyzete 16.— pengőt adományozott. Az árvák fölruházására Wolf Antal 5.—, a Székesfővárosi házinyomda —.50 pengőt adományozott. A rokkant szaktársak segélyezésére december hó 24-én 8.28 pengő folyt be. A nyomdai segédmunkások szervezőbizottsága január hó 12-én a szokott helyen és időben ülést tart. Pontos megjelenést kér az elnök. A szakszervezetekre szükség van. A holland nyomdafőnökökhöz közelálló sajtónak egyik cikkéből vesszük át a következő részleteket: „A nyomdafőnökök egyesületének állandóan ostoroznia kell a szervezetlen munkáltatók lelkiismeretlen és egyenlőtlen versenyét. Már a szervezett főnökök közt is akadnak egyesek, akik nagyobb árengedményeket adnak megrendelőiknek. Ezt azonban kényszerből teszik. A vád ezért a szervezetlen munkáltatókra hárul. A nyolcórai munkaidő törvényét oly értelemben kellene módosítani, hogy az még a legkisebb üzemekben dolgozó munkásokra, főnökökre, sőt munkásoknak nem tekinthető családtagokra is alkalmazható legyen. Útját kell állni a bajnak. Erre kell törekedniök a szervezett munkásoknak is. Ezeknek is sok kárt okoznak a szervezetlen nyomdai munkások, akik a saját érdekeik ellen — hátat fordítanak a szakszervezetnek és kiszolgáltatják magukat a főnökegyesülethez nem tartozó kapzsi munkáltatóknak. A mi egyesületünk (tudniillik a főnököké) még mindig elég tekintélyes erőt képvisel, mégsem nézhetjük közömbösen, hogy 1200 szervezett főnök vezetése alatt álló üzem mellett 900 (túlnyomóan kisebb) szervezetlen nyomda van, amelyek alacsonyabb kalkulációikkal egyenlőtlen és az ipar nívójára is káros versenyt okoznak. Ezt az állapotot tűrni nem lehet. Közös érdekből kérnünk és igénybe vennünk kell a nyomdai munkások szakszervezetének hathatós segítségét, hogy gátat vethessünk a baj továbbterjedésének.“ — A holland főnöki berkekből feltörő eme hangok is cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a szervezkedésre minden munkásnak és jóhiszemű munkáltatónak egyaránt szüksége van, mert a legtöbb bajt mindkét részről az összetartozandóság, azaz a szolidaritás érzetének hiánya okozza Hollandiában éppen úgy, mint máshol, mindaddig, amíg a nemtelen önzésnek ezt a forrását közös erővel betömni nem sikerül. Adalék a világgazdaság állapotához. Egy német ember, aki évekkel ezelőtt Argentínába vándorolt ki és Mendozában telepedett meg, egy berlini szaktárshoz nemrégiben írott levelében többek közt a következőket mondja: „A gazdasági helyzet itt cseppet sem nevezhető rózsásnak, azonban van még elegendő ennivaló és várjuk, reméljük a bekövetkező jobb időket. Nagyon sajnálom a német népet. Nehéz sorsához nézetem szerint az is nagyban hozzájárul, hogy a munkások között általában olyan nagyfokú egyenetlenség uralkodik. Hát olyan lehetetlen dolog közössorsú munkásembereknek egymást megérteniük? Én és velem együtt a velem itt életlehetőséget talált német testvérek azt szeretnék, vajha odaát a közös ellenség kárörömére dúló testvérviszály mihamarább megszűnne! Hogy az üzleti élet itt is sok kívánnivalót hagy maga után, azt az otthoni újságokból te is bizonyára tudod. A pénzzel itt is bajok vannak. Akik jobb időkből valamicske tőkét megtakaríthattak, nem küldhetnek belőle külföldre többet, mint amennyi meg van engedve. Ez pedig kevés és ez is korlátokhoz van kötve. Mindazonáltal itt mégis sok tekintetben jobbak a viszonyok, mint Németországban. Barátság!“