Typographia, 1933 (65. évfolyam, 1-52. szám)

1933-01-06 / 1. szám

1933 TYPOGRAPHY SZAKKULTÚRA EGYESÜLETÜNK SZAKFEJLESZTŐ IN­TÉZMÉNYEINEK második munka­ciklusa január 2-ával megkezdődött. Részt vehet rajta az Egyesület bármely tagja. Jelentkezése hét­főn délutánonként 3 órától kezdve Novák László szaktársnál. A KÉZISZEDŐ legbonyodalmasabb munka­körének, a merkantilis és akcidens szedésnek esztétikájával és gyakorlatával két csoport­ban is foglalkoznak szaktársaink. Egyik a Kun Mihály, másik a Wankó Vilmos szaktár­sunk csoportja. Mind a kettőn a régi jó tipo­gráfus-szabályokhoz való szigorú ragaszkodás a jelszó, de a tipográfiai modernizmus föl­fogásának, vívmányainak — amennyiben a praktikusság szempontjai megengedik — foly­tonos tekintetbevételével. S erre szükség is van, mert hiszen minden korok nyomdászata együtt lélegzett, együtt lüktetett a maga idejé­nek uralkodó művészeti stílusával. A tizenötö­dik század olaszországi nyomtatványaiból ki­­érezzü­k a renaissance tisztító szelét; a tizen­hatodikéiből a reformációs világ erőteljes mellhangja zúg felénk; a tizenhetedik évszáz hollandus betűiben, könyveiben Rubens szel­leme aprózódiik; az ő iskoláját járta nagy­szerű betűművészünk, Tótfalusi Kiss Miklós is. A tizennyolcadik században a barokk és a rokokó rátehelődött a könyvek külsejére-belse­­jére is, a tizenkilencedik században pedig­­ az eklekticizmus érdekes, sokfelé mélyítő, de ál­talános művészeti szempontból mégis meg­lehetősen terméketlen korszakában — hol ez, hol meg amaz a megduzzasztott, föleresztett történeti stílus viharzott végig Európa építé­szetén, műiparán és nyomdászatán. A most zajló huszadik században érik valami; lesz is valami domináns stílusunk, amelynek tör­vényeit, ismertetőjeleit azonban csak a teljes kialakulása után lesz alkalmunk véglegesen megállapítani. Az ezirányú próbálkozásoknak, tapogatódzásoknak bőséges lehetősége nyílik a grafikus művészetek, teh­át a nyomdászat terén. S ezzel számol az a két vázlatozó kurzus is, amely az Egyesület Kölcsey uccai helyi­ségeiben terjeszti a tipográfiai szaktudást min­den hétfőn délután 144 órától 147 óráig. A HELYESÍRÁSI MEGBESZÉLÉSEK ka­rácsony után megtartott első estéjének leg­nagyobb része a feladott lecke megvizsgálásá­val és az ebből adódó tanulságok levonásával telt el. A nyelvtani részben a névszóképzésről (főnév- és melléknévképzés) volt szó. A helyes­írás tanításánál a tulajdon fő- és személy­nevek és az idegen személynevek ragozásáig jutottak el a hallgatók, továbbá a számjegyek helyes ragozására is történtek útmutatások. Az oktató Herzog szaktárs bemutatott néhány helytelen ragozást. (Például: 50%-al, 6“/oo-el, 35-el, 140-el több, 24-el kevesebb; ezeket helye­sen így kell szedni: 50%-&<al, 6 °/oo-kel, 35-tel, 240-nel, 24-gyel stb.) Az idegen nevek ragozása már nehezebb, mert ehhez az illető nyelv ki­ejtésének némi ismerete szükséges. Ezt a jövő órán fogja az oktató ismertetni. Példák: Ohnet-val, Barbusse­ssel, Lantier-val, Herriot­­val, Birminghamben, Leontine-nal, Times-ban, New­ Castle-ban, Flaubert-rel, cambridge-i, ver­­sailles-i, yorkshire-i stb. stb. ... AZ ÓLOM- és LINÓLEUMMETSZÉS TECH­NIKÁJÁNAK ismerete nélkül nem­ lehet el egyetlen akcidens-szedő sem. Ez képesíti őt arra, hogy az anyag dolgában való nyomorú­ságból kiemelkedve, az iparművészet határai felé közeledhessék. Hiszen való igaz: a betű­szedés szintetikus, vagyis összerakó művészet, s így munkánkat a szintézisnek, összerakos­­gatásnak kell jellemeznie; de viszont igaz az is, hogy az összerakható elemeken — a betű­kön — kívül egyéb hatótényezőkre is lehet szüksége a betűszedőnek, s ezek bizony még a legbővebb fölszerelésű nyomdában is csak igen-igen korlátolt választékban állanak rendelkezésére. Már­pedig a huszadik század a nyomtatványstílusa a mindig újhatású díszítő, illusztráló s érdeklődést fölkorbácsoló elemek nagy­ változatosságát kívánja meg. Itt, ezen a ponton tesz az ólom- s linoleummetszés ki­tűnő szolgálatot a rajzolni tudó mesterszedő­nek. Olcsón, alig valamicske költséggel vég­telen változatát teremtheti elő a hatásos díszítő elemeknek: itt egy-egy vignettát, amott egy kiabáló iniciálét avagy írásjelet, majd meg színes nyomtatás alá való síkokat, orna­­mentáló sadouette-eket stb. stb. Mindezek elő­állításának technikáját hétfőn délutánonként 3 órától 6 óráig gyakorolgatják szaktársaink Dukai Károly kollégánk munkacsoportján, ahol újabb jelentkezőket is szívesen látunk. A NYOMDÁSZAT EGÉSZ BIRODALMÁT, sőt azon túl is: összes határterületeit felölelik azok a megbeszélések, amelyeknek Novák László kollégánk az irányítója, s amelyeknek a szaktársnők terme a színhelye minden hét­főn 6 órától %‘1 óráig. A január 2-i összejöve­telen vagy 150 olyan szempontból is érdekes nyomdászattechnikai kép, hasonmás és illusztráció került megbeszélésre, amely az 1650-től 1750-ig terjedő idők művészetére, nyom­dászatára, avagy valamely történelmi esemé­nyére vonatkozik. A képek, illusztrációk mű­vészei között ott találhattuk a következők neveit is: Benczúr, Dudits, Kupeczky, Mada­rász Viktor, Mányoki Ádám, Nagy Sándor, Székely Bertalan, Ŕ. Brakenburgh, E. Bayard, M. Gaisser, Gampenriedel, Frans Hals, Arthur Kamp, Käthe Kollwitz, A. Menzel, M. Mey­­tens, F. Müller, A. de Neuville, Rembrandt, C. Seiler, W. Schuch, Valkenborch, Van Dyck, Velazquez, Jan Vermeer, H. Vogel, Warth­müller. Elvonultak tehát előttünk: Erdély tör­ténetének II. Rákóczi György, Rhédey Ferenc, Barcsay Ákos, Kemény János és Apafi Mihály fejedelemsége idejére eső eseményei, Magyar­­ország szomorú helyzete I. Lipót korában, a költő Zrínyi Miklós rokonszenves alakja, a Wesselényi-összeesküvés jórészt tragikus véget ért résztvevői, Thököly Imre meg a bujdosók, II. Rákóczi Ferenc és főembereinek alakjai, a kurucvilág poézise és minden siralma, végül a rodostói csöndes haladásnak meg az idehaza való birtokhajhászatnak, árulkodásnak, elvete­­medettségnek hosszú évei. Láttuk e korszak nevezetes nyomtatványait: a forradalomra hívó „Recrudescunt“-ot, az ónodi országgyűlés dinasztiadöntő határozatát és Magyarország első rendes hírlapját, a kuruc vezérkar latin­nyelvű közlönyét, a „Mercurius Hungaricus“-t, majd meg a híres „Pragmatica sanctio“-nak hasonmását. Elidőztünk kissé Tótfalusi Kiss Miklós emlékénél is. A külföldről is sorra vet­tük a fontosabb eseményeket mutató képeket és hasonmásokat. Tanúi voltunk XIV. Lajos és udvara gonosz és múlhatatlanul katasztrófá­hoz vezető pazarlásának, a porosz feltörekvés­nek. Nagy Péter cár bár erőszakos, de végső eredményében sikeres reformintézkedéseinek, XII. Károly svéd király értelmetlen s haszon­talan hősieskedésének. — A legközelebbi hétfői összejövetelen az 1750-től 1800-ig terjedő kor­szak históriájával, művészetével és nyomdá­szatával foglalkozunk, szívesen látva e meg­beszélésen minden szaktársunkat. RÖVID KÖZLEMÉNYEK i Vei-P­íi látnis I érdemes, derék jó szak­­‘ V^S^János-i társunk dgit ki az élők sorából. Varga János szaktárs, a Népszava személyzetének fő bizalmi férfia január 1-én, 55 éves korában meghalt. Varga szaktársunkban a jó, becsületes és kötelességtudó kollégát gyászoljuk, aki példaadó magatartásával szol­gált megbecsülő szeretetü­nkre. Elmúlása fölött érzett részvétteljes fájdalmunk kíséri őt el utolsó útjára. Emlékét megőrizzük. Kérelem. Fölkérjük a pénztáros szaktársakat, hogy az árvák fölruházására gyűjtött össze­gekkel szíveskedjenek sürgősen elszámolni. A Nyomdász Évkönyv és Útikalauz meg­jelent, ára csinos vászonkötésben Budapesten 2.— pengő, vidékre bérmentesen 2.30 pengőért küldi meg a kiadóhivatal (VIII. Kölcsey ucca 2.) azoknak, akik a pénzt előzetesen beküldik az Egyesület címére, akár postautalványon, akár pedig az Egyesület befizetési lapján. A Typographia vidéki pénztárosainak figyel­mébe. Az 1932. évi IV. negyedévi elszámolási ív a december 31-ikével végződő 53. héttel zá­randó le és haladéktalanul beküldendő a ki­­adóhivatalba. Az elszámolási ív heti rovatai összeadandók és a negyedév végösszege is rá­vezetendő. A névsornál a kondicionálás helye is feltüntetendő. Követendő példa. Az Otthon-nyomda sze­mélyzete 10—20 pengő karácsonyi ajándékban részesült. A miskolc kerületi kultúrbizottság január hó 8-án, vasárnap délután 5 órakor kultúrdélutánt rendez, amelyen Fekete Mihály elvtárs, tör­vényhatósági bizottsági tag „A szakszerveze­tek szerepe a munkásmozgalomban“ címen tart előadást. A Magyarországi Könyvnyom­dai Munkások Egyesülete és a szaktársi körök együttes oktatásügyi bizottsága ren­dezésében, az Egyesület nagytermében (VIII. kerület, Kölcsey utca 2. félemelet) 1933 január hó 8-án, vasárnap délelőtt 10 órakor NYIGRI IMRE: Petőfi a forradalomban, Ady a forradalom előtt címen tart előadást, amelyet Ascher Oszkár, Fenyő Boriska, G­rósz Dezső, Kovács Magda és a Szavaló­kórus fellépése illusztrál. Az előadásra a nyomdai munkásságot s az érdeklődőket tisztelettel meghívja az együttes oktatásügyi bizottság J ab­u­ár 1. Mayerhoffer József szedő 36 éves korában Békéscsabán december 26-án meghalt. Em­lékét megőrizzük. «■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]bbii­ ii ii i nm ii im ni mn luiinii A Nyomdászok Szavalókórusa január 15-én, vasárnap délután 5 órakor az­­ Egyesület színpadtermében (Kölcsey ucca 2) műsoros tea­délutánt rendez. Teajegyek 40 filléres áron a kórustag­oknál kaphatók. —­ M. Nyomdászok Szavalókórusa január hó 11-én, szerdán este 7 órakor tartja meg rendes évi taggyűlését a próbahelyiségben (Bérkocsis ucca 2, Typo­graphia). A Pesterzsébeti Könyvnyomdászok és Rokon­szakmák Társasköre január hó 8-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a Társaskör helyiségében rendes havi választmányi ülést tart. Pontos megjelenést kér az elnökség. Illetékeiket nem fizették be az alább felso­rolt nyomdák (1932 december 31-ig bezárólag): Ábrahám és Sugár. Barcza XII. 24, Bichler XII. 17, 24, Breiner, Buschmann XII. 24, El­bert XII. 17, 24, Elek, Fráter XII. 24, Graeiosa XII 17, 24, Hollóssy, Jupiter, Kánitz, Kertész XII. 24, Mátyás király, Pester Lloyd, Ritter, Újpest, Weisz H. Henrik XII. 17, 24. Az Újpest-Rákospalotai Nyomdásztársaskör választmánya január hó 8-án, vasárnap dél­előtt 10 órakor rendes havi ülését tartja a Társaskör kerthelyiségében (Szilágyi ucca 14, Gaál-vendéglő). Tekintettel a napirend fon­tosságára, pontos megjelenést kér az elnökség. A szaktársnők segélyezésére december 24-i befizetéssel 29.64 % folyt be. A munkanélküliek ebédakciójára Wolf Antal 4.—, Künstler Jenő 5.— és a Világosság nyomda személyzete 16.— pengőt adományozott. Az árvák fölruházására Wolf Antal 5.—, a Székesfő­városi házinyomda —.50 pengőt adományozott. A rokkant szaktársak segélyezésére december hó 24-én 8.28 pengő folyt be. A nyomdai segédmunkások szervezőbizott­­sága január hó 12-én a szokott helyen és idő­ben ülést tart. Pontos megjelenést kér az elnök. A szakszervezetekre szükség van. A holland nyomdafőnökökhöz közelálló sajtónak egyik cikkéből vesszük át a következő részleteket: „A nyomdafőnökök egyesületének állandóan ostoroznia kell a szervezetlen munkáltatók lelkiismeretlen és egyenlőtlen versenyét. Már a szervezett főnökök közt is akadna­k egyesek, akik nagyobb árengedményeket adnak meg­rendelőiknek. Ezt azonban kényszerből teszik. A vád ezért a szervezetlen munkáltatókra hárul. A nyolcórai munkaidő törvényét oly értelemben kellene módosítani, hogy az még a legkisebb üzemekben dolgozó munkásokra, főnökökre, sőt munkásoknak nem tekinthető családtagokra is alkalmazható legyen. Útját kell állni a bajnak. Erre kell törekedniök a szervezett munkásoknak is. Ezeknek is sok kárt okoznak a szervezetlen nyomdai munká­sok, akik a saját érdekeik ellen — hátat for­dítanak a szakszervezetnek és kiszolgáltatják magukat a főnökegyesülethez nem tartozó kapzsi munkáltatóknak. A mi egyesületünk (tudniillik a főnököké) még mindig elég­ tekin­télyes erőt képvisel, mégsem nézhetjük közöm­bösen, hogy 1200 szervezett főnök vezetése alatt álló üzem mellett 900 (túlnyomóan kisebb) szervezetlen nyomda van, amelyek alacso­nyabb kalkulációikkal egyenlőtlen és az ipar nívójára is káros versenyt okoznak. Ezt az állapotot tűrni nem lehet. Közös érdekből kérnünk és igénybe vennünk kell a nyomdai munkások szakszervezetének hathatós segít­ségét, hogy gátat vethessünk a baj továbbter­jedésének.“ — A holland főnöki berkekből fel­törő eme hangok is cáfolhatatlanul bizonyít­ják, hogy a szervezkedésre minden munkásnak és jóhiszemű munkáltatónak egyaránt szük­sége van, mert a legtöbb bajt mindkét részről az összetartozandóság, azaz a szolidaritás érze­tének hiánya okozza Hollandiában éppen úgy, mint máshol, mindaddig, amíg a nemtelen ön­zésnek ezt a forrását közös erővel betömni nem sikerül. Adalék a világgazdaság állapotához. Egy német ember, aki évekkel ezelőtt Argentínába vándorolt ki és Mendozában telepedett meg, egy berlini szaktárshoz nemrégiben írott le­velében többek közt a következőket mondja: „A gazdasági helyzet itt cseppet sem nevezhető rózsásnak, azonban van még elegendő ennivaló és várjuk, reméljük a bekövetkező jobb időket. Nagyon sajnálom a német népet. Nehéz sorsá­hoz nézetem szerint az is nagyban hozzájárul, hogy a munkások között általában olyan nagy­fokú egyenetlenség uralkodik. Hát olyan lehe­tetlen dolog közössorsú munkásembereknek egymást megérteniük? Én és velem együtt a velem itt életlehetőséget talált német testvérek azt szeretnék, vajha odaát a közös ellenség kárörömére dúló testvérviszály mihamarább megszűnne! Hogy az üzleti élet itt is sok kí­vánnivalót hagy maga után, azt az otthoni újságokból te is bizonyára tudod. A pénzzel itt is bajok vannak. Akik jobb időkből vala­micske tőkét megtakaríthattak, nem küldhet­nek belőle külföldre többet, mint amennyi meg van engedve. Ez pedig kevés és ez is korlátok­hoz van kötve. Mindazonáltal itt mégis sok tekintetben jobbak a viszonyok, mint Német­országban. Barátság!“

Next