Typographia, 1934 (66. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-05 / 1. szám
1934 megnézzük, mit is mond arra a „Balassa“. Állapítsuk meg, hogy a betűszedő a maga egésznapi munkaidején át nyelvi, illetőleg ortográfiai dolgokkal bíbelődik. Annyi erre vonatkozó élmény éri állandóan az agyunkat, hogy kellő megalapozottságot, céltudatos eltökélést és folytonos elmélyedést föltételezve, évtizedeink folyamán egy-egy fia Szarvas Gábor avagy Simonyi Zsigmond válhatnék belőlünk. És miért nem válik? Mert valamennyiünkből hiányzik az a széles terjedelmű, a nyelvhistória és nyelvösszehasonlítás módszereivel összefalazott szilárd alap, amely megadhatná a nyelvtudományi továbbképzés lehetőségét és biztosságát. Pedig ha már úgyis napi hat-hét órát kell foglalkoznunk nyelvi, stiláris és ortográfiai dolgokkal, foglalkozzunk velük alaposan. Munkaidőn túl is. Mondjuk a tanfolyami keretek között. Keressünk, kutassunk, cseréljük ki a véleményünket. Vigyük azt a nagy nyilvánosság elé. Ha csak ötven szenvedelmesen ügybuzgó kollégát lehetne belekapcsolni ebbe a nemes munkafeladatba s ez az ötven ember napról napra, hétről hétre összehordaná a maga innenonnan fölszedett kalászait, akkorára nőne idők elteltével a csűrünk, hogy az Akadémia tudósai is levett kalappal járulnának a megtekintésére. Mi nyomdászok lennénk akkor mértékadók, döntő faktorok stílusban, ortográfiában és soksok fény, meg elismerés derülne ebből mind a tudomány valódi szolgáinak sorába lépett egyes szaktársainkra, mind pedig összefogó szent kapcsunkra: Egyesületünkre. S idővel talán csakugyan szállóigévé lehetne az, amit ennek az igénytelen kis fölolvasásnak címéül választottam: „A nyomdász a nyelvnek az őre!“ * Ez volna a rövidre fogott kivonata az értékes és mindnyájunk által megszívlelendő előadásnak, amelyet a hallgatóság lelkes tapssal köszönt meg Novák szaktársnak. Kr. De. A költő csak úgy szólalhat meg széleskörű nyilvánosság előtt, ha ihletett szellemének embertársaihoz kívánkozó közléseit a „fekete művészet“ útján közvetíti. Mi sem természetesebb, mint hogy foglalkozása, napi munkája közben a tehetséggel megáldott vérbeli tipográfus is inspirációt nyer a költészet berkeiben való járásrakelésre. Ezek a gondolatok vetődnek föl agyunkban, amikor egyik kiváló kollégánk, Harangozó Antal verseskönyvében lapozgatunk. ,r Szólok hozzád, Bánat-asszony“ a címe kollégánk verseskönyvének, amelyben költészetének első javatermését bocsátja világgá és amelyet — mestersége szeretetétől vezérelve — figyelmet keltő köntösben, szép tipografizálással jelentetett meg. Lapozva Harangozó kollégánk könyvében, szemünket és gondolkodó agyunkat a bevezető versnek ez a részlete ragadja meg: Ezt a könyvet a mélységből hoztam magammal vagy a magasságból — nem tudom —, mert tán az Olymposon is jártam kölyökkoromban, mikor hajnalfestésben, álmos reggelen száz házban friss tejjel kocogtattam meg minden ablakot. S míg róttam az alvó utcát és az ezer lépcsőket, vívtam a harcom, eső és hó csapkodta arcom és puffadtra fújta kezem a szél, elmondtam halkan az aznapi leckét, ahol a költő így beszél: „Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság eredez százezrek ajakán ...“ A szegény ember zsenge gyermekének korán munkába való befogása, a népes proletárcsaládban töltött gyermekévek, az iskolában „unalmas darálás közt“ magába szedett tanok, amelyeket „aztán a külső élet arculcsapott“ (Harangozó szavai), majd a munkásmozgalomba való elmerülés, az életharc vállalása a győzelemig: ezek Harangozó kollégánk költészetének összetevői, melyek közt az édes-bús szerelmi líra is helyet talál. Mondanivalóit tömör-magyaros nyelvezettel, a szavak és mondatok csengő ritmusával veti papírra. Poázisé a forrongás időszakában élő fiatalember lelkiségét vetíti elénk, amelybe azonban a meglett kornak bölcs higgadtsága is bele-beleszól. Amidőn még fölemlítjük, hogy Harangozó kollégánk nótaköltészettel is foglalkozik (könyvében három, immár meg is zenésített, színes, magyaros nótát közöl), tiszta szívből kívánjuk neki, hogy tehetségének további fejlődése, majd végső érvényre jutása minél simábban, göröngyös, akadályos utak megjárása nélkül menjen végbe. . HAVA—1. NYOMDÁSZAT! ARCHÍVUM Korner Albert szaktárstól kaptuk: a Pester Lloyd 1854 január 1-én megjelent legelső számát, a Népszínház jubileumi emléklapját a régi színészek arcképeivel (köztük van az egykori debreceni nyomdászifjú Tollagi Adolfé, meg a Szegeden, Burger nyomdájában szedő inaskodott Szirmai Imréé is); több régi képeslevelezőlapot s egyéb nyomtatványt. Lerner Dezső szaktárstól: Kner Izidor gyomai könyvnyomtató mentor 1932-i jubilemmakor készült plakettjét. TYPOGRAPHIC Januar 5 SZAKKULTÚRA MIT TANULJON A BETŰSZEDŐ? A nyomdászat eme része 80—90%-ában nem fizikai, hanem szellemi munka lévén: a munkamegosztás elve itt csak részben, az úgynevezett modern racionalizáló rendszerek egyike-másika pedig csak elenyészően csekély mértékben tudott meghonosodni. Mert az állandó hajsza és sürgősség, még nem racionalizáció. Közönséges értelemben vett „racionalizálás“ csak oly iparoknál lehetséges, ahol a nyersanyag és a kialakított formák száma viszonylag kevés s a munkamenet mintegy megkövesedetten azonos. A legtöbb ipar ilyen. A csizmadiánál például, ha egy csizmát jól ki tud szabni s jól meg tudja azt varrni, valószínű, hogy a századik, sőt ezredik csizmája is kitűnően meg fog felelni a rendeltetésének. Hasonló az eset a legtöbb egyéb mesterségnél, főleg azért, mert a nyersanyagféleség és a formák mennyisége mindezeknél igen korlátolt. A betűszedőnek azonban minden egyes munkájánál, sőt minden egyes soránál változik a fő-fő nyersanyaga: a nyelv, a szöveg. De gyakran változik a forma, a jövendőbeli nyomtatványnak a megjelenési formája is; gondoljunk csak a papirosalak, a betűnagyság, sorelrendezés, díszítés stb. változatai révén előálló különbségekre. Ezért is nem vethette meg lábát nálunk a taylorizmus, fordizmus, bedeauxizmus stb. elnevezésű racionalizáló rendszerek egyike sem. Ezért maradt — és marad időtlen időkig — a betűszedés tipikusan szellemi munka. Bázisa a tudomány és a művészet, s ennélfogva holtig kimeríthetetlen. Sőt e szellemisége következtében folytonos továbbtanulásra kötelezi az adeptusait. Mert maga a nyersanyagunk is folyton bővül — gondoljunk csak a napról napra fölmerülő új fogalmak, nevek, divatossá emelt szólásmódok sokaságára —, a foglalkozásunk művészi felét, a formaadást illetően pedig állandóan benne kell úsznunk a grafikus művészeteik forgatagos áramlataiban. Megint csak rusztikus példázattal élve: aki húszesztendős korában jó csizmadia volt, az marad negyvenéves korára is, de az olyan betűszedő, aki húszesztendős korában legény volt a talpán,folytonosan való friss tanulás és továbbképzés híján negyvenéves korára már bizony levitézlik ... Egyesületünk a maga szakkulturális intézménye keretében mindent elkövet, hogy tagjainak szakbeli továbbképzését elősegítse. S ha e tekintetben eddig nem érhette el az eredmények ideálisan szép maximumát, az össznyomdászság szakképzettségi színvonalának lökésszerűen való gyors emelését, ennek oka bizony nem az Egyesület vezetőségén és a szakkurzusok előadóin múlik; a baj a tömegek fásultságában s még inkább a tájékozatlanságában rejlik — nem tudják, mit kellene tanulniok. A betűszedői továbbképzést illetően szakkultúrái is munkacsoportjaink bőséges tanulmányi anyagot szolgáltathatnak ifjúnak és öregnek egyaránt. Különösen most, szakkulturális szemeszterünk január hóval kezdődő második felében, erősen megbővítjük tantárgyaink számát, hogy ne lehessen betűszedő szaktársunk, aki ne találna a maga kedvére való — és s mifl^welffölött nélkülözhetetlen — tanulmányi anyagot a munkacsoportok valamelyikén. *r f NYELV ÉS ORTOGRAFIA dolgában, ami pedig — ismételjük — mintegy szellemi nyersanyaga a betűszedőnek, az ősszel nem sikerült külön tanfolyamot indítanunk. Hogy azonban ez a tanulmányi körünk egészen parlagon ne maradjon, a tanfolyamvezető itt-ott tartott egy kis nyelvtörténeti előadást. Ily előadások ezentúl is lesznek minden munkacsoporton. Anyaguk: általános nyelvtörténet, nyelvszerkezettan, a magyar nyelv és helyesírás története a história ködös napjaitól kezdve mindmáig. Előadó: Novák László szaktárs. ♦ AZ ARANYMETSZÉS ÉS ARÁNYOSÍTÁS szabályai, amelyek ismerete nélkül az akcidens- és merkantilis-szedő munkálkodása csupa találomra-dolgozás, tapogatódzás és sötétben való bukdácsolás. Tranko Vilmos munkacsoportján kerülnek legszélesebb mederben való begyakorlásra. Munkaórák: minden szerdán délután 4-től 7-ig. * AZ AKCIDENS SZEDÉS — mégpedig a kizáróan tipográfiai anyagból való akcidens szedés — Spitz Adolf csoportjánál áll a munkálkodás előterében. Az itt készülő vázlatokat a legaprólékosabb precizitás jellemzi. Munkaidő: szerdán délután 4-től 7-ig. * A HIRDETÉS-SZEDÉS legszélesebb mederben, minden eshetőséget felölelően Wankó Vilmos szaktárs csoportján került eddig kultiválásra. Munkaóra: minden szerdán 4-től 7-ig. * A REKLÁMMŰVÉSZET Kun Mihály munkacsoportjának a specialitása. Az itt készülő színes vázlatok sokasága révén bőven esik itt szó a színelméletről, meg ennek a tipográfiában való érvényesíthetőségéről is. Munkanap: hétfő, megbeszélések ideje 4-től 7-ig. A MERKANTILIS SZEDÉS vázlatozással való gyakorlása három tanfolyamon is folyik. A fő-fő súlyt Spitz Adolf és Tranko Vilmos csoportjainál helyezik erre a fontos munkakörre. * KALKULÁCIÓ ÉS PAPIROSISMERET: olyan területek, amelyek tüzetes ismerete nélkül önálló üzemvezetői pozíciót aligha ambicionálhat a nyomdász. Pedig nyilvánvaló, hogy az e téren való majdani szükséglet pótlására a nyomdászok intelligensebb, minden irányban képzett rétegei volnának a leghivatottabbak; mérnöki stb. képzettség a tipográfusi elmélet és gyakorlat mellett számba sem jöhet A kalkulációs megbeszélések s gyakorlatok Kun Mihály kollégánk csoportjánál történnek, hétfői napokon, 4 és 7 óra között A BETŰ ÉS ORNAMENTIKA történetéről szóló előadások jövőre is megtartódnak minden munkacsoportnál, mégpedig a nyelvtörténettel kapcsolatban. A kódexeknek, később a nyomtatott könyvnek a históriája ugyanis kimeríthetetlen anyagot nyújt ebben a tekintetben is. Legutóbb az úgynevezett „gót“ stílusról volt szó. Azért mondjuk „úgynevezettének, mert a gót népeknek semmi közük sem volt a róluk elnevezett történelmi stílushoz, hiszen mind a keleti, mind a nyugati gótokat rég elnyelték már a középkor újabb államalakulatai, amikor a román stílus kétszázéves uralma után — a tizenkettedik század vége felé — Franciaországban kialakulni kezdett a gót, vagy helyesebben csúcsíves stílus. E stílus ornamentumkincse átment később a kódexművészetbe is. * AZ ÓLOMMETSZÉS TECHNIKÁJA eddig is a legnépszerűbb tantárgyunk volt. Valóban megvesztegető az az elképzelés, hogy e technika birtokában az akcidens-, a merkantilis-, sőt sok esetben a hirdetésszedő is mintegy függetlenítheti magát a szokványos tipográfiai anyagtól s szárnyat ereszthet a fantáziájának. Óriási gyakorlati jelentősége van tehát e technikának, de — mint érdemes szakoktatónk, Dukai Károly kolléga évek óta hangsúlyozza — az ebben a munkában résztvevők is, meg általában a nyomdászat művészeti fele iránt érdeklődők is jól tennék, ha a vésegető-munkával párhuzamosan mentől többet foglalkoznának alapos rajztanulmányokkal. * A RAJZOKTATÁS rendszeresítését ennélfogva nem is halogathattuk tovább. A jövő héten megkezdődik ez is, mégpedig Kun Mihály szaktársunk munkacsoportjának keretében. Az ő harmincötesztendős grafikus-tipográfusi gyakorlata kezesség arra, hogy tanítványai — kellő szorgalmat föltételezve — a rajztechnikai ismeretekből is megkapják azt, amire fejlődésük érdekében szükségük van. E rajzkurzusra való jelentkezés ideje: hétfőnkint délután 4 óra. * * RÖVID KÖZLEMÉNYEK Halálozás. Babarczy Ferencné 57 éves berakónő december 28-án Budapesten meghalt. Emlékét megőrizzük. Figyelem rotációs gépmesterek! Hétfőn este 7 órakor értekezlet. Pontos megjelenést kér az elnök. Az Újpest-Rákospalotai Nyomdásztársaskör választmánya január hó 7-én, vasárnap délelőtt 10 órakor rendes havi ülést tart a Társaskör klubhelyiségében: Újpest, Szilágyi ucca 14, Gaál-vendéglő. A fontos tárgyakra való tekintettel pontos megjelenést kér az elnökség. A Munkásifjúság, a szakszervezeti és szocialista ifjúság tanító, buzdító és szórakoztató lapjának legújabb száma bő terjedelemben, tanulságos tartalommal megjelent. Legyen ott minden munkáscsalád asztalán! Egyes szám , ára 10 fillér. Kapható a „Népszava“-könyvkereskedésben, VII. Erzsébet körút 35, a kiadói hivatalban, VIII. Contiucea 4, a szakszervezetekben és a munkásotthonokban. A régi német szakszervezeti alkalmazottak sorsa. Június 30-án az utolsó német szabad szakszervezeti alkalmazott is elbocsáttatott és egy hitlerista barnaingessel, helyettesíttetett. Azt lehetett volna feltételezni, hogy Ley úr és csatlósai most már békében fogják hagyni azokat a férfiakat és nőket, akiket kenyerüktől megfosztottak. De ezek nem engedik, hogy áldozataik abban a szakmában helyezkedhessenek el, amelyet szakszervezeti alkalmaztatásuk előtt gyakoroltak. A „Munkafront“, a Ley úr által megteremtett eme sötét és szomorú karikatúrája a szakszervezetnek, lajstromokat szerkesztett az összes elbocsátott régi szakszervezeti alkalmazottak neveinek felsorolásával. Ezek a fekete lajstromok az összes munkatőzsdékkel és munkáltató szervezetekkel azzal a felhívással közöltettek, hogy „ezekkel a himpellérekkel szemben kíméletet ne gyakoroljanak!“ „Ezek a himpellérek“ az elbocsátott szakszervezeti alkalmazottak. A „Munkafront“ felhívása azt jelenti, hogy a munkáltatók ne adjanak foglalkozást ezeknek a szerencsétleneknek, akik csak útépítéseknél találhatnak ezután alkalmazást. De ez még mindig nem volt elég. Az összes munkatőzsdék felszólíttattak, hogy tartsanak tanácskozást abban a tárgyban, hogy a régi szakszervezetek azon alkalmazottai, akiknek még nem volt sürgős az elhelyezkedés, milyen foglalkozásra köteleztessenek. A középkor inkvizíciója nem volt annyira könyörtelen, mint azok az embertelenek, akik ma egy nagy civilizált nép fölött uralkodnak. („La Fédération Typographique Belge“) A Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesülete és a szafendzsi körök együttes oktatásügyi bizottsága rendezésében, az Egyesület nagytermében (Kölcsey ucca). 1934 január hó 7 én, vasárnap délelőtt pont 10 órakor Dr KALLÓS ZSIGMOND: A magyar nép ősvallása (Népszerű előadás, eredeti kutatások alapján.) 1934 január hó 12-én, pénteken délután perti 5 órakor FÖLDES GÁBOR: A Föld keletkezése címen tart előadást, amelyre a nyomdai munkásságot ezúton is tisztelettel meghívja AZ EGYÜTTES OKTATÁSÜGYI BIZOTTSÁG