Typographia, 1934 (66. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-05 / 1. szám

1934 megnézzük, mit is mond arra a „Balassa“. Állapítsuk meg, hogy a betűszedő a maga egésznapi munkaidején át nyelvi, illetőleg or­tográfiai dolgokkal bíbelődik. Annyi erre vo­natkozó élmény éri állandóan az agyunkat, hogy kellő megalapozottságot, céltudatos eltö­­kélést és folytonos elmélyedést föltételezve, év­tizedeink folyamán egy-egy fia Szarvas Gábor avagy Simonyi Zsigmond válhatnék belőlünk. És miért nem válik? Mert valamennyiünkből hiányzik az a széles terjedelmű, a nyelvhistória és nyelvösszehason­lítás módszereivel összefalazott szilárd alap, amely megadhatná a nyelvtudományi tovább­képzés lehetőségét és biztosságát. Pedig ha már úgyis napi hat-hét órát kell foglalkoznunk nyelvi, stiláris és ortográfiai dol­gokkal, foglalkozzunk velük alaposan. Munka­időn túl is. Mondjuk a tanfolyami keretek kö­zött. Keressünk, kutassunk, cseréljük ki a vé­leményünket. Vigyük azt a nagy nyilvánosság elé. Ha csak ötven szenvedelmesen ügybuzgó kol­légát lehetne belekapcsolni ebbe a nemes munkafeladatba s ez az ötven ember napról napra, hétről hétre összehordaná a maga innen­­onnan fölszedett kalászait, akkorára nőne idők elteltével a csűrünk, hogy az Akadémia tudósai is levett kalappal járulnának a megtekintésére. Mi nyomdászok lennénk akkor mértékadók, döntő faktorok stílusban, ortográfiában és sok­sok fény, meg elismerés derülne ebből mind a tudomány valódi szolgáinak sorába lépett egyes szaktársainkra, mind pedig összefogó szent kapcsunkra: Egyesületünkre. S idővel talán csakugyan szállóigévé lehetne az, amit ennek az igénytelen kis fölolvasásnak címéül válasz­tottam: „A nyomdász a nyelvnek az őre!“ * Ez volna a rövidre fogott kivonata az értékes és mindnyájunk által megszívlelendő előadás­nak, amelyet a hallgatóság lelkes tapssal kö­szönt meg Novák szaktársnak. Kr. De. A költő csak úgy szólalhat meg széleskörű nyilvános­ság előtt, ha ihletett szellemének embertársai­hoz kívánkozó közléseit a „fekete művészet“ útján közvetíti. Mi sem természetesebb, mint hogy foglalkozása, napi munkája közben a te­hetséggel megáldott vérbeli tipográfus is inspi­rációt nyer a költészet berkeiben való járásra­­kelésre. Ezek a gondolatok vetődnek föl agyunkban, amikor egyik kiváló kollégánk, Harangozó Antal verseskönyvében lapozgatunk. ,r Szólok hozzád, Bánat-asszony“ a címe kollé­gánk verseskönyvének, amelyben költészetének első javatermését bocsátja világgá és amelyet — mestersége szeretetétől vezérelve — figyel­met keltő köntösben, szép tipografizálással je­lentetett meg. Lapozva Harangozó kollégánk könyvében, szemünket és gondolkodó agyunkat a bevezető versnek ez a részlete ragadja meg: Ezt a könyvet a mélységből hoztam magammal vagy a magasságból — nem­ tudom —, mert tán az Olymposon is jártam kölyökkoromban, mikor hajnalfestésben, álmos reggelen száz házban friss tejjel kocogtattam meg minden ablakot. S míg róttam az alvó utcát és az ezer lépcsőket, vívtam a harcom, eső és hó csapkodta arcom és puffadtra fújta kezem a szél, elmondtam halkan az aznapi leckét, ahol a költő így beszél: „Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság eredez százezrek ajakán ...“ A szegény ember zsenge gyermekének korán munkába való befogása, a népes proletárcsa­­ládban töltött gyermekévek, az iskolában „unal­mas darálás közt“ magába szedett tanok, ame­lyeket „aztán a külső élet arculcsapott“ (Ha­rangozó szavai), majd a munkásmozgalomba való elmerülés, az életharc vállalása a győze­lemig: ezek Harangozó kollégánk költészeté­nek összetevői, melyek közt az édes-bús sze­relmi líra is helyet talál. Mondanivalóit tö­­mör-magyaros nyelvezettel, a szavak és mon­datok csengő ritmusával veti papírra. Poázisé a forrongás időszakában élő fiatal­ember lelki­ségét vetíti elénk, amelybe azonban a meglett kornak bölcs higgadtsága is bele-beleszól. Amidőn még fölemlítjük, hogy Harangozó kollégánk nótaköltészettel is foglalkozik (köny­vében három, immár meg is zenésített, színes, magyaros nótát közöl), tiszta szívből kívánjuk neki, hogy tehetségének további fejlődése, majd végső érvényre jutása minél simábban, görön­gyös, akadályos utak megjárása nélkül menjen végbe. . HAV­A—1. NYOMDÁSZAT! ARCHÍVUM Korner Albert szaktárstól kaptuk: a Pester Lloyd 1854 január 1-én megjelent legelső számát, a Nép­színház jubileumi emléklapját a régi színészek arc­képeivel (köztük van az egykori debreceni nyom­dászifjú Tollagi Adolfé, meg a Szegeden, Burger nyomdájában szedő inaskodott Szirmai Imréé is); több régi képeslevelezőlapot s egyéb nyomtatványt. Lerner Dezső szaktárstól: Kner Izidor gyomai könyvnyomtató mentor 1932-i jubilemmakor készült plakettjét. TYPOGRAPHIC Januar 5 SZAKKULTÚRA MIT TANULJON A BETŰSZEDŐ? A nyomdászat eme része 80—90%-ában nem fizikai, hanem szellemi munka lévén: a munkamegosztás elve itt csak rész­ben, az úgynevezett modern racionalizáló rendsze­rek egyike-másika pedig csak elenyészően csekély mértékben tudott meghonosodni. Mert az állandó hajsza és sürgősség, még nem racionalizáció. Közön­séges értelemben vett „racionalizálás“ csak oly ipa­roknál lehetséges, ahol a nyersanyag és a kialakított formák száma viszonylag kevés s a munkamenet mintegy megkövesedetten azonos. A legtöbb ipar ilyen. A csizmadiánál például, ha egy csizmát jól ki tud szabni s jól meg tudja azt varrni, valószínű, hogy a századik, sőt ezredik csizmája is kitűnően meg fog felelni a rendeltetésének. Hasonló az eset a legtöbb egyéb mesterségnél, főleg azért, mert a nyersanyagféleség és a formák mennyisége mind­ezeknél igen korlátolt. A betűszedőnek azonban min­den egyes munkájánál, sőt minden egyes soránál vál­tozik a fő-fő nyersanyaga: a nyelv, a szöveg. De gyakran változik a forma, a jövendőbeli nyomtat­ványnak a megjelenési formája is; gondoljunk csak a papirosalak, a betűnagyság, sorelrendezés, díszítés stb. változatai révén előálló különbségekre. Ezért is nem vethette meg lábát nálunk a taylorizmus, fordiz­­mus, bedeauxizmus stb. elnevezésű racionalizáló rendszerek egyike sem. Ezért maradt — és marad időtlen időkig — a betűszedés tipikusan szellemi munka. Bázisa a tudomány és a művészet, s ennél­fogva holtig kimeríthetetlen. Sőt e szellemisége kö­vetkeztében folytonos továbbtanulásra kötelezi az adeptusait. Mert maga a nyersanyagunk is folyton bővül — gondoljunk csak a napról napra fölmerülő új fogalmak, nevek, divatossá emelt szólásmódok so­kaságára —, a foglalkozásunk művészi felét, a forma­adást illetően pedig állandóan benne kell úsznunk a grafikus művészeteik forgatagos áramlataiban. Me­gint csak rusztikus példázattal élve: aki húszesz­tendős korában jó csizmadia volt, az marad negyven­éves korára is, de az olyan betűszedő, aki húszesz­tendős korában legény volt a talpán,­­folytonosan való friss tanulás és továbbképzés híján negyven­éves korára már bizony levitézlik ... Egyesületünk a maga szakkulturális intézménye keretében mindent elkövet, hogy tagjainak szakbeli továbbképzését elősegítse. S ha e tekintetben eddig nem érhette el az eredmények ideálisan szép maxi­mumát, az össznyomdászság szakképzettségi színvo­nalának lökésszerűen való gyors emelését, ennek oka bizony nem az Egyesület vezetőségén és a szakkur­zusok előadóin múlik; a baj a tömegek fásultságá­ban s még inkább a tájékozatlanságában rejlik — nem tudják, mit kellene tanulniok. A betűszedői továbbképzést illetően szakkul­túrái is munkacsoportjaink bőséges tanulmányi anyagot szol­gáltathatnak ifjúnak és öregnek egyaránt. Különö­sen most, szakkulturális szemeszterünk január hóval kezdődő második felében, erősen megbővítjük tan­tárgyaink számát, hogy ne lehessen betűszedő szak­társunk, aki ne találna a maga kedvére való — és s mifl^welffölött nélkülözhetetlen — tanulmányi anya­­­got a munkacsoportok valamelyikén. *­­­r f NYELV ÉS ORTOGRAFIA dolgában, ami pedig — ismételjük — mintegy szellemi nyersanyaga a betű­szedőnek, az ősszel nem sikerült külön tanfolyamot indítanunk. Hogy azonban ez a tanulmányi körünk egészen parlagon ne maradjon, a tanfolyamvezető itt-ott tartott egy kis nyelvtörténeti előadást. Ily előadások ezentúl is lesznek minden munkacsopor­ton. Anyaguk: általános nyelvtörténet, nyelvszerke­­zettan, a magyar nyelv és helyesírás története a his­tória ködös napjaitól kezdve mindmáig. Előadó: Novák László szaktárs. ♦ AZ ARANYMETSZÉS ÉS ARÁNYOSÍTÁS szabá­lyai, amelyek ismerete nélkül az akcidens- és mer­­kantilis-szedő munkálkodása csupa találomra-dolgo­­zás, tapogatódzás és sötétben való bukdácsolás. Tranko Vilmos munkacsoportján kerülnek legszéle­sebb mederben való begyakorlásra. Munkaórák: min­den szerdán délután 4-től 7-ig. * AZ AKCIDENS SZEDÉS — mégpedig a kizáróan tipográfiai anyagból való akcidens szedés — Spitz Adolf csoportjánál áll a munkálkodás előterében. Az itt készülő vázlatokat a legaprólékosabb precizitás jellemzi. Munkaidő: szerdán délután 4-től 7-ig. * A HIRDETÉS-SZEDÉS legszélesebb mederben, min­den eshetőséget felölelően Wankó Vilmos szaktárs csoportján került eddig kultiválásra. Munkaóra: minden szerdán 4-től 7-ig. * A REKLÁMMŰVÉSZET Kun Mihály munkacso­portjának a specialitása. Az itt készülő színes vázla­tok sokasága révén bőven esik itt szó a színelmélet­ről, meg ennek a tipográfiában való érvényesíthető­ségéről is. Munkanap: hétfő, megbeszélések ideje 4-től 7-ig. A MERKANTILIS SZEDÉS vázlatozással való gya­korlása három tanfolyamon is folyik. A fő-fő súlyt Spitz Adolf és Tranko Vilmos csoportjainál helyezik erre a fontos munkakörre. * KALKULÁCIÓ ÉS PAPIROSISMERET: olyan te­rületek, amelyek tüzetes ismerete nélkül önálló üzem­vezetői pozíciót aligha ambicionálhat a nyomdász. Pedig nyilvánvaló, hogy az e téren való majdani szükséglet pótlására a nyomdászok intelligensebb, minden irányban képzett rétegei volnának a leghiva­­tottabbak; mérnöki stb. képzettség a tipográfusi el­mélet és gyakorlat mellett számba sem jöhet A kal­kulációs megbeszélések s gyakorlatok Kun Mihály kollégánk csoportjánál történnek, hétfői napokon, 4 és 7 óra között A BETŰ ÉS ORNAMENTIKA történetéről szóló előadások jövőre is megtartódnak minden munka­csoportnál, még­pedig a nyelvtörténettel kapcsolat­ban. A kódexeknek, később a nyomtatott könyvnek a históriája ugyanis kimeríthetetlen anyagot nyújt ebben a tekintetben is. Legutóbb az úgynevezett „gót“ stílusról volt szó. Azért mondjuk „úgynevezettének, mert a gót népeknek semmi közük sem volt a róluk elnevezett történelmi stílushoz, hiszen mind a keleti, mind a nyugati gótokat rég elnyelték már a közép­kor újabb államalakulatai, amikor a román stílus kétszázéves uralma után — a tizenkettedik század vége felé — Franciaországban kialakulni kezdett a gót, vagy helyesebben csúcsíves stílus. E stílus orna­­mentumkincse átment később a kódexművészetbe is. * AZ ÓLOMMETSZÉS TECHNIKÁJA eddig is a leg­népszerűbb tantárgyunk volt. Valóban megveszte­gető az az elképzelés, hogy e technika birtokában az akcidens-, a merkantilis-, sőt sok esetben a hirdetés­szedő is mintegy függetlenítheti magát a szokványos tipográfiai anyagtól s szárnyat ereszthet a fantáziá­jának. Óriási gyakorlati jelentősége van tehát e tech­nikának, de — mint érdemes szakoktatónk, Dukai Károly kolléga évek óta hangsúlyozza — az ebben a munkában résztvevők is, meg általában a nyomdá­szat művészeti fele iránt érdeklődők is jól tennék, ha a vésegető-munkával párhuzamosan mentől többet foglalkoznának alapos rajztanulmányokkal. * A RAJZOKTATÁS rendszeresítését ennélfogva nem is halogathattuk tovább. A jövő héten megkezdődik ez is, mégpedig Kun Mihály szaktársunk munkacso­portjának keretében. Az ő harmincötesztendős gra­­fikus-tipográfusi gyakorlata kezesség arra, hogy ta­nítványai — kellő szorgalmat föltételezve — a rajz­technikai ismeretekből is megkapják azt, amire fej­lődésük érdekében szükségük van. E rajzkurzusra való jelentkezés ideje: hétfőnkint délután 4 óra. * * RÖVID KÖZLEMÉNYEK Halálozás. Babarczy Ferencné 57 éves be­­rakónő december 28-án Budapesten meghalt.­­ Emlékét megőrizzük. Figyelem rotációs gépmesterek! Hétfőn este 7 órakor értekezlet. Pontos megjelenést kér az elnök. Az Újpest-Rákospalotai Nyomdásztársaskör választmánya január hó 7-én, vasárnap dél­előtt 10 órakor rendes havi ülést tart a Társas­kör klubhelyiségében: Újpest, Szilágyi ucca 14, Gaál-vendéglő. A fontos tárgyakra való tekin­tettel pontos megjelenést kér az elnökség. A Munkásifjúság, a szakszervezeti és szocia­­lista ifjúság tanító, buzdító és szórakoztató lapjának legújabb száma bő terjedelemben, tanulságos tartalommal megjelent. Legyen ott minden munkáscsalád asztalán! Egyes szám , ára 10 fillér. Kapható a „Népszava“-köny­vke­­reskedésben, VII. Erzsébet körút 35, a kiadó­­i hivatalban, VIII. Conti­ucea 4, a szakszerve­zetekben és a munkásotthonokban. A régi német szakszervezeti alkalmazottak sorsa. Június 30-án az utolsó német szabad szakszervezeti alkalmazott is elbocsáttatott és egy hitlerista barnaingessel, helyettesíttetett. Azt lehetett volna feltételezni, hogy Ley úr és csatlósai most már békében fogják hagyni azokat a férfiakat és nőket, akiket kenyerük­től megfosztottak. De ezek nem engedik, hogy áldozataik abban a szakmában helyezkedhes­senek el, amelyet szakszervezeti alkalmazta­tásuk előtt gyakoroltak. A „Munkafront“, a Ley úr által megteremtett eme sötét és szo­morú karikatúrája a szakszervezetnek, lajst­romokat szerkesztett az összes elbocsátott régi szakszervezeti alkalmazottak neveinek felsorolásával. Ezek a fekete lajstromok az összes munkatőzsdékkel és munkáltató szer­­vezetekkel azzal a felhívással közöltettek, hogy „ezekkel a himpellérekkel szemben kí­méletet ne gyakoroljanak!“ „Ezek a h­impel­­lérek“ az elbocsátott szakszervezeti alkalma­zottak. A „Munkafront“ felhívása azt jelenti, hogy a munkáltatók ne adjanak foglalkozást ezeknek a szerencsétleneknek, akik csak út­építéseknél találhatnak ezután alkalmazást. De ez még mindig nem volt elég. Az összes munkatőzsdék felszólíttattak, hogy tartsanak tanácskozást abban a tárgyban, hogy a régi szakszervezetek azon alkalmazottai, akiknek még nem volt sürgős az elhelyezkedés, milyen foglalkozásra köteleztessenek. A középkor inkvizíciója nem volt annyira könyörtelen, mint azok az embertelenek, akik ma egy nagy civilizált nép fölött uralkodnak. („La Fédéra­­tion Typographique Belge“) A Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesülete és a szafendzsi körök együttes oktatásügyi bizottsága rendezésében, az Egyesület nagytermében (Kölcsey ucca­). 1934 január hó 7 én, vasárnap délelőtt pont 10 órakor Dr KALLÓS ZSIGMOND: A magyar nép ősvallása (Népszerű előadás, eredeti kutatások alapján.) 1934 január hó 12-én, pénteken délután perti 5 órakor FÖLDES GÁBOR: A Föld keletkezése címen tart előadást, amelyre a nyomdai munkásságot ezúton is tisztelettel meghívja AZ EGYÜTTES OKTATÁSÜGYI BIZOTTSÁG

Next