Typographia, 1938 (70. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-07 / 1. szám

3938 A mi gazdagságunk Szűkös anyagi viszonyaink ellenére gazdagok vagyunk mi nyomdai munkások. Gazdagok vagyunk együttérzésben, egymás iránti szere­tetben­, megértésben. Gazdagok vagyunk lélek­ben, áldozatkészségben, gazdagok vagyunk szer­vezethűségben, sőt, egy vonatkozásban — fol­tozott, kifényesedett ruhánk ellenére — nemes, önérzetes büszkeség is sugárzik Gutenberg apánk minden becsületes úton járó unokája szemében. Gazdagok vagyunk bizakodó remény­ségben is, mert hisszük, tudjuk, hogy elvonul­nak fejünk felől a nemszeretem napok, letelik a hét szűk esztendő s újból telni fog fizetéseink­ből nekünk és ma, bizony, nélkülöző családaink­­nak emberibb megélhetésre, tisztes ruházatra és­­ kultúrára. Gazdagok vagyunk, mert ná­lunk — így neveltek bennünket vezetőink — a kölcsönös segítség természettörvény, amely megnyilvánul életünk minden mozzanatában, cselekedeté­ben. Egy család gyermekei vagyunk, testvérek, akik szűkös tartalmú tarisznyánkból jó szívvel juttatunk egy kis kenyérkét a termelésből ön­hibájukon kívül kimaradt hozzátartozóinknak, a munkanélkülieknek, állandó járadékot rok­­kantjainknak, segélyt betegeinknek, elhúnyt szak­társaink árváinak és temetkezési segélyt és végkielégítést azok özvegyeinek. Áldozatos szívvel, készséggel vállaljuk azokat a kötele­zettségeket, amelyek egy szociális érzéssel telí­tett társadalmi rend keretében az állam és a társadalom elsőrendű feladatai volnának. * A­n­yaeg­y­e­sület­ü­n­k 1930-ban 896.290 pengőt fize­tett­­ ki segélyekre. Jótékonysági körünk 1882-ben azzal a nemes célkitűzéssel alakult meg, hogy a munkanél­küliség által sújtottaknak időközönként segít­séget nyújtson és karácsonykor felruházza a nyomdászárvákat. A világháború utáni súlyos idők, a még ma is tartó, fojtogató gazdasági válság azonban fokozottabb tevékenységre ser­kentette a Jótékonysági Kör vezetőit. A nyom­dászszolidaritásból fakadó áldozatkészség lehe­tővé tette, hogy a Kör a rendkívüli segélyezést az egész ország területén élő munkanélküliekre is kiterjessze. A segélyösszegek évente több­­százezer pengőt tesznek ki. Árváink felruházása csendben, minden rek­lám és hangos csinnadratta mellőzésével törté­nik. Mi nem alázzuk meg a felruházandókat és azok hozzátartozóit, nem tartunk fényes, nyil­vános népgyűlés keretében hálaszónoklatokat, jótettet dicsőítő szavalatokat felcicomázott dísztermekben, nálunk ez alkalomból sem szól sem­ síp, sem dob, sem nádilipgedű, dej­ jó , minő­ségei anyagból húzunk édes fás testvéreink tes­tére jól elkészített ruhát, trikalatocská­t, lá­bacskáikra tartós, elsőrendű cipőt. A mi fel­ruházásunkon nem a csillárok fénye ragyog, hanem a hamisítatlan szeretetérzés örömétől a felruházottak és felruházók szemei. A Jótékonysági Kör 1936. évi bevétele 355.391 pengőt, kiadása 301.218 pengőt tett ki. A Budapesti Betű- és Tömörítők Köre 18 héten át nyújt tagjainak teljes segélyt, 10 hétig félsegélyt, ennek kimerítése után 6 pengő rend­kívüli segélyt. A Magyarországi Gépmesterek és Nyomók Egyesülete munkanélküli tagjait rendszeres segélyben részesíti, rokkantjainak heti 4—10 pengőig terjedő r­okk­a­nts­egély­t, elhalálozás esetén 250 pengő temetkezési segélyt ad. A Budapesti Hírlapszedők Köre munkanél­küli tagjainak napi 1­20 pengő segélyt, a rok­kantállományba menőknek s az elhalt tagok hátramaradottainak 250—250 nengőt utal ki A Budapesti Korrektorok és Revizorok Köre időközönként rendkívüli segélyben részesíti rá­szoruló tagjait. A Kéziszedők Köre 1935 óta állandóan segé­lyezi munkanélküli tagjait. A Grafikus Művezetők Szakosztálya ugyan­csak jelentős mértékben nyújt segélyt bajba­jutott tagjainak és temetkezési segélyt az el­húnyt köztagok hátramaradottainak. A Nőbizottság és a Segédmunkások Szervező­­bizottsága is állandóan segélyezi a vezetésük alá tartozó betegeket és munkanélkülieket. * Íme: ez a fundamentuma a hagyományos nyomdászszolidaritásnak, ebből fakad a mi büszkeségünk, ez a mi gazdagságunk. Csillag Ferenc: SZAKKULTÚRA A TOVÁBBKÉPZŐ TANCSOPORTOKON való munkára jelentkezhetni az alábbi időpon­tokban: a betűszedés alapvető ismeretanya­gára keddi napokon órakor, középfokú és felsőfokú ismeretanyagára hétfőn 4 órakor, ólommetszésre hétfőn ’,44 órakor. A helyes­írási gyakorlatok e tancsoportokon közben-köz­­ben történnek. Nyelvtörténeti előadás hétfőn este 6 órától 14­8-i­g. Január 7-én kezdődik meg az öntők J­ onoő­pe-kurzusa; jelentkezés az öntők körében. Gépmesteri kurzus csütörtöki napokon ‘A 5 órakor. PÁLYÁZÓK FIGYELMÉBE! A Hírlapszedő­kör pályázatának végső, terminusa január 10. * TYPOGRAPHIA Január 7 A BUDAPESTI KÖNYVNYOMDÁSZOK DALKÖRE SZOMBATON, 1938. ÉVI JANUÁR Hó este 9 órai kezdettel a Vasmunkásotthon márványtermében rendezi utazóalapja javára nagyszabású álarcos és jelmezes ARSANGI TÁNCESTÉLYÉT Belépőjegy előre váltva 1 pengő, a pénztárnál 1.20 pengő. Jegyek kaphatók az Egyesületben (VIII, Kölcsey ucca 2), a Vasasoknál (VIII, Magdolna ucca 5), a dalosoknál és a Népszava-könyvkereskedésben (VII. Erzsébet körút 35). NYOMDÁSZBA!, A VASASOKNÁL I 22-én RÖVID KÖZLEMÉNYEK Halálozás. Lipták Gusztáv 56 éves gép­mester december 30-án Budapesten meg­halt.— Schwarcz Ede Illés 69 éves rokkant­szedő december 31-én Budapesten meghalt. — Emléküket megőrizzük. Illetékeiket nem fizették be az alább felsorolt nyomdák (1938 I. 1-ig bezárólag): Arany János, Breiner E., Dénes és Varga XII. 25, Dobó XII. 11, 25, Erzsébet. Klein L. XII. 25, Kovács és Szegedi XII. 18, 25, Községi ny., Lichtmann, Löbl Ď., Markovics XII. 25, Mátyás kir. XII. 11. 18, 25, Mojsza, Rosenberg XII. 25, Rothber­ger és Weisz, Schultz XII. 11. 18, 25, Springer, fisz J. XII. 25, Viktória, Weinberger XII. 18, 25, Viola és Geiszt XII. 25. A „Typographia“ vidéki pénztárosaihoz! Az 1937. év IV. negyedéről szóló elszámolási ív a december 31-ével végződő 53. héttel zárandó le és beküldendő a kiadóhivatalba. Figyelmeztet­jük a pénztáros szaktársakat, hogy az elszámo­lási ív heti rovatait adták össze és a negyedév végösszegét is tüntessék föl. A névsornál a kondicionálás helyét is jelöljék meg­. Továbbá kérjük, hogy a befizetőlap „Értesítőlap“ szel­vényét (évenként 1—52-ig) folyószámmal lássák el. Az elszámolási ívek két példányban készí­tendők el és az egyik a házipénztáros birtoká­ban marad. A munkanélküliek ebérakciójára Kondor Bernát 5.—, Schneider Jenő 2.Elbert nyomda­­­ 74. a Légrády­­nyomda nappali személyzete 4.—, Pátria 20.~, Steinherz Miklós 1.—, Surányi István 3.— P-t adományozott. Az árvák felruházására Honig Ferenc 10.—, Kondor Bernát ft —, Követi Lajos 1.—, Schneider Jenő 2.28, Stein­­herz Miklós 1.— P-t juttatott. A rokkant szaktársak segélyezésére december 25-én 8.01 pengő f folyt be. ^ . A Gutenberg Társaság nagyszabású farsangi t­áncestélye február 5-én, szombaton este lesz a Vasasoknál. A zenei kultúra mind nagyobb és nag­yobb tábort szerez magának szaktársaink és szak­­társnőink körében. Ennek legjobb bizonyítéka az a szépszámú hallgatóság, amely a Gutenberg Társaság zenekarának főpróbáin minden alka­lommal „telt ház“-at eredményez. December 29-én is ilyen „telt ház“ gyönyörködött a zene­kar másfélór­ás produkcióiban. Grieg, Kéler, Pazeller, Rubinstein, Kodály és Blankenburg műveiből adtak elő a tőlük már megszokott precíz összjátékkal a zenekar tagjai. Külön kell megdicsérnünk a Halász—Zima—Kőszeg— Szemere vonósnégyest, melynek tökéletes mun­káját még az sem tudta megzavarni, hogy az első hegedűst játszó Halász szaktársunk meg­betegedett és helyette Elsner szaktárs ugrott be prímhegedűsnek. A szépszámú hallgatóság há­lás tapsokkal köszönte meg a zenekarnak és nagyszerű karmesterének, Elsner szaktársnak a szép és élvezetes műsort Emberi sors és bankjegy. Hogy a bankjegy is mennyire befolyásolhatja az ember sorsát, m­ni latja az alábbi eset: A londoni Angol Bank múzeumában egy bankjegyet őriznek, amelyre tintával azt a vádat írták rá: „Ezt az 1000 fon­tos bankjegyet ma bírságul le kellett fizet­nem. Minthogy egészségem hosszabb fogság­ban megromlott, úgy határoztam, hogy a tőle­m ártatlan létemre kért bírságot lefizetem. De re­mélem, hogy még addig élek, amíg az igazi bűnösöket megbüntetik. Cochrane lord, királyi főudvarmester, London, 1815 július 3.“ Cochrane lordot ártatlanul ítélték 1000 font bírságra. Egyévi letartóztatás után megfizette az 1000 fontot és ráírta tiltakozását a bankjegyre. Minthogy az Angol Bank törvényei szerint a bankjegyeknek akkor is megvan a teljes érté­kük, ha rájuk írtak, ez a bankjegy tovább for­gott és Willmers lord kezébe került. Ez a lord hallott Cochrane ügyéről és megemlítette az esetet a klubban. Egyik barátjának ekkor eszébe jutott, hogy egy John Boyles nevű em­bert lehet alaposan gyanúsítani a tett elköve­tésével. Ezt megírta Cochrane-nak, aki az illetőt megfigyeltette és meg is állapították benne a bűnöst. A bankjegyre írt tiltakozás ilyen módon befolyásolta egy ember sorsát. Tehát egész regény, amelynek középpontjában egy bankjegy áll. Szemüveget és látszerészeti cikkeket nyom­dászok jelentékeny engedménnyel Mayer Sán­dor látszer­észnél (IV. Kossuth Lajos ucca 15. az udvarban) szerezhetnek be. Egy ritka jellem. Német protestáns plébános volt. Azok közé a kivételes papok közé tarto­zott, akik már a császárság ideje alatt meg akarták ismerni a szocialista mozgalmat és akik a weimari köztársaság szabad légkörében a kereszténység és a szocializmus tanának ös­szeegyeztetése­­ és megértése mellett tevékeny­kedtek. Nem lépett be sem a szociáldemokrata, sem a kommunista pártba és ezt azzal okolta meg, hogy ő mind a két csoportosulásnak a bizalmára számot akar tartani. Egyesek a bá­torság hiányával magyarázták akkoriban ezt a magatartást. Csupán az 1933-i márciusi na­pokban bizonyult be minden kétséget kizáróan és mindenki számára a plébános bátorsága, ő volt az első, aki a felbérelt náci terrorsiúk ál­dozatait a fogházban meglátogatta és egyházi feljebbvalóit tiltakozásra felszólította. Termé­szetesen hiába. Akkor az ő konzervatív feljebb­valói még Hitlerrel a „vörösök“ ellen akartak volna paktálni. Plébánosunk sokáig csaknem egészen üres templomokban prédikált. A lelke­­sedési mámor a Harmadik Birodalom első ide­jében sok templomba járó hívet elidegenített tőle és a szociáldemokraták meg a kommu­nisták még nem ismerték fel a helyzetet, hogy a templomokból is ellenállást lehet majd ki­fejteni a rendszer ellen. Nemsokára azonban felfigyeltek, amikor kitudódott, hogy a plébá­nos vonakodott a lakására a horgkeresztes zászlót kitűzni. Azt nem tudta megakadályozni, hogy a birodalmi lobogót a templomra kitűz­zék, mert ezt a törvény és a templom elöljáró­sága így írták elő, a saját otthonában azonban a plébános szabad és bátor embernek bizo­nyult. A templom elöljáróságában tiltakozások hangzottak el. Konzervatív följebbvalóját az ő alárendelt hivatali testvérének jellemszilárd­sága annyira felháborította, hogy nyugdíjaz­­tatta magát. A plébánosnak egyelőre megtil­tották a prédikálás­t,­ aki azulán­­ lelkipásztori hivatását úgy folytatta tovább, hogy bebörtön­zött szociáldemokraták­­ és kommunisták csa­ládjait felkereste és segélyezésükre pénzt gyűj­tött. Ezért internálótáborral fenyegették meg. A fenyegetés csodálatosképpen fenyegetésnek maradt. Az egyházi főintendáns később a pré­­dikációs tilalmat is felfüggesztette. A szocia­lista plébános temploma most minden vasár­nap tele van. Prédikációja mindig híján van mindenféle politikai színezetnek. Nem a napi eseményeket, hanem a keresztény evangéliu­mot prédikálja. De hogyan? Krisztus minden kinyilatkoztatása, minden zsoltár, egy-egy zsidó próféta minden mondata után úgy tűnik fel a Harmadik Birodalom, mint valóságos istenkáromlás, mint egy borzalmas pestis, amelyet lelki gyógyulás által le kell győzni. A plébános még mindig bent van a hivatalában. A helyi nácivezető nemrég így nyilatkozott: „Nagyon is sokáig hagytuk őt prédikálni. Ha most elbocsátjuk vagy lecsukjuk, úgy a bot­rány nagyobb lesz, mint a prédikációja.“ A plébános aggódó barátainak ezt szokta rende­sen mondani: „Én nem mint politikus, hanem mint keresztény ember prédikálok. Ezért kön­­­nyebb dolgom van, mint azoknak, akik politikai cselekedetekkel akarják a diktatúrát megbuk­tatni. Meghajolni semmiesetre sem fogok. Én meg akarom és meg is fogom nektek és a ha­talom világi birtokosainak mutatni, h­ogy van­nak még keresztények, akik hitüket többre be­csülik, mint a modern diktátorok kegyeit. Nem félek tőlük és nem hajlok meg előttük. Én nem tartozom és nem tartoztam egyik párthoz sem. Nem akarom magamat az illegális, pél­dátlan bátorságú harcosok előtt szégyenbe hozni!“ (Helvetische Typographia.) (I.) Névváltozás. Svicsács Jenő szak­társ családi nevét belügyminiszteri engedéllyel ,.Kerényi“-re változtatta. Dr Vmeze ideggyógyászati rendelőintézet, Budapest VII. Damjanich ucca 40. Telefon 140—358. Nyomdász betegeknek jutányos rende­lés. A­ legkülönbözőbb ideg- és belbántalmak gyógyítása, a legtökéletesebb technikai eszkö­zökkel. Rendelés délelőtt 9—12, délután 3—7 óráig. Utalványok a Typographia hivatalában kaphatók. I A MUNKÁSSÁG EGYETLEN LAPJA A­­ NÉPSZAVA ^^^XSHTERHsZ^SØGÎ^L^RTErj

Next