Typographia, 1939 (71. évfolyam, 1-52. szám)

1939-01-06 / 1. szám

Budapest, 1939 január 6 .2720877863 h­etvenegyedik évfolyam I/NI/V­ O.33120­1. szám A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden héten pénteken. Elő­fizetési ár egy félévre 5 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszám: 130-133 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VIII. BÉRKOCSIS UCCA 1. SZÁM FÉLEMELET 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetés ára: milliméter soronként 30 fillér. A hirdetés díja mindenkor előre fizetendő Év kezdetén Örök emberi törvény, hogy az év kezdetén új reménységek csíráznak ki a lelkekben, külö­nösen akkor, ha az elmúlt esztendő sok meg­próbáltatással terhelte életünket. Ilyenkor rendszerint áttekintjük az elmúlt esztendő ese­ményeit és az azokból leszűrt tanulságokkal fölszerelten keressük azokat a lehetőségeket, amelyeknek nyomán elindulunk arra az útra, amelynek végére érve, megvalósíthatónak tart­juk reménységeinket. Így volt ez eddig min­dig és ha egyéb külső körülmények nem befo­lyásoltak elhatározásaink megvalósításában, akkor, ha zökkenőkkel is, de elérhetjük kitűzött céljainkat.­­ Sajnos, a jelenlegi viszonyaink között, látva a bennünket környező adottságokat, számot kell vetnünk azzal, hogy az előttünk álló hosszú út nem sok reménységgel kecsegtet. Látjuk azo­kat a nehézségeket, amelyek útunkat keresz­tezik és amely gátló körülmények hátráltatnak bennünket előrehaladásunkban. És mégis, hiszünk és bízunk abban, hogy sok olyan kér­désnek kell megoldódnia az új esztendőben, amelyre hosszú esztendők óta vár a nyomdai munkásság. Ha visszatekintünk az elmúlt esztendőkre, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a nyomdai munkásságot a munkanélküliség és a dolgo­zók problémájának a kérdése foglalkoztatta a legjobban.­­ A munkanélküliség és a dolgozók problé­mája. A kérdésnek ilyen formában való beállí­tása szinte paradoxonként hat, mert sokakban vetődhet fel a kérdés, hogy vajjon milyen prob­lémájuk is lehet azoknak, akik szerencsés sors­körülmények folytán dolgozhattak? Sajnos, meg kell állapítanunk az elmúlt esz­tendő leszűrt tanulságai alapján, hogy a nyom­dai munkásság körében nemcsak a munkanél­küliek, hanem a dolgozók helyzete is bizony­talanná és nyomorúsággal teljessé vált, annak következtében, hogy a nyomdai munkásság a viszonyok leromlása folytán, a munkanélkü­liek helyzetének könnyítése érdekében heti harminchatórás munkaidőben és ennek meg­felelően huszonöt százalékkal csökkentett bér mellett kénytelen dolgozni. Azonban ez a nagy és jelentőségteljes áldozathozatal sem volt elég arra, hogy a munkanélküliek súlyos helyzetén enyhíthessenek. így került sor arra is, hogy csökkentett bérük egy jelentős hányadáról a munkanélküliek megsegítése érdekében lemon­dottak. Akkor senki sem gondolt arra nyolc eszten­dővel ezelőtt, hogy a gazdasági és ipari helyzet leromlása állandósulni fog. így jutottunk el oda, hogy ma már nemcsak a munkanélküliek, hanem a dolgozók helyzete is terhessé vált és ennek következményei a legszűkebb családi keretben is jelentkeztek. Ez a körülmény érlelte ki, hogy a dolgozók helyzetük megjavítása érdekében a munkaidő meghosszabbítását szorgalmazták, hogy az ennek folytán előálló keresettöbbletből fedez­hessék azokat a szükségleteiket, amelyeknek pótlásáról nem gondoskodhattak fenti okok következtében. Ez a kérdés foglalkoztatta a nyomdai mun­kásság minden testületét és bár a helyzet súlyos volt, mégis nehezen jutottak arra az elhatározásra, hogy ez a fontos és mindenkinek az elevenjébe vágó kérdés fenti módon nyerjen elintézést. Ebből arra a következtetésre kell jutnia mindenkinek, hogy a nyomdai munkás­ság lelkében élő szolidaritás elnyomta hosszú időn át a nyomorúság lelket sorvasztó érzését. De a viszonyok erősebbek voltak és ennek kell betudni azt, hogy a negyvenórás munka­hét gondolata mind szélesebb körben terjedt el és került sor arra, hogy a vezetőség ez ügyben a munkáltató érdekeltséghez fordult azzal kívánsággal, hogy a kérdés megoldása érdeké­­­ben tárgyalásokat kérjen. És amikor minden reménység megvolt arra, hogy a dolgozók kívánsága teljesedésbe menjen, olyan esemé­nyek jöttek közbe, amelyek nem tették lehe­tővé a kérdés megtárgyalását és megoldását. A nyomdaipar helyzetét a sajtórevízió ügye befolyásolta és annak a nyomdaiparra kiható következményeiről —­ sajnos, azóta már — szo­morú tapasztalataink vannak. A sajtórevízió következtében elhullott időszaki lapok a nyom­dai munkásság munkaalkalmi lehetőségét nagymértékben csökkentették és végső eredmé­nyükben a munkanélküliek nagymérvű szapo­rodását eredményezték. Súlyosbította a helyze­tet két napilapnak: a „Magyarságának, vala­mint a „Népszaváénak a betiltása is. Így­ természetes, hogy a nyomdaipar és a nyomdai munkásság élénken rezonált a sajtó­revízió kérdésére és egyrészt állást foglalt azzal szemben, a továbbiakban pedig határozati ja­vaslatokban irányította rá a kormányzat figyelmét a sajtórevíziónak az egyetemes nyomdaiparra kiható káros következményeire. De foglalkozott a kérdéssel a nyomdai mun­kásság küldöttközgyűlése is és határozatában a sajtórevízió revízióját kérte. Sajnos, a kor­mány részéről még nem történt olyan intézke­dés, amelyből arra a következtetésre juthat­nánk, hogy e tekintetben a nyomdaipar érde­keinek figyelembevételével valami érdemle­ges intézkedés történt volna. Még nem történt gondoskodás a megszüntetett lapok pótlásáról, illetve arról, hogy a nyomdai munkásság lét­érdekeinek figyelembevételével munkaalkalmi lehetőségei szaporodjanak. Ilyen körülmények között érthető, ha a kö­zeljövőt tekintjük, hogy sok lesz a teendő és sok gátló körülménnyel kell számolnunk, amelyek akadályozni fogják előrehaladásunkat. De nem lehet kétsége senkinek a tekintetben, hogy jövő teendőink legfontosabbja lesz egy­részt a sajtórevízió kérdésének az egyetemes nyomdaipar számára való kedvező elintézésére való törekvés a munkanélküliség meggátlása érdekében, másrészt pedig a dolgozók hely­zetén való könnyítés a negyvenórás munkahét bevezetése révén. Általában minden törekvés­nek arra kell irányulnia, hogy a nyomdai munkásság gazdasági és szociális helyzete megjavuljon és ennek eredményeként a nyo­morúságos esztendők megpróbáltatásai után elviselhetőbbé váljon életünk. Év kezdetén ezek az elgondolások töltenek el bennünket és hogy közös céljainkat elérhessük, annak legfontosabb előfeltétele az az erkölcsi kitartás és a szolidaritásnak az a magasabb­­rendű átér­zése, amely a nyomdai munkásságot mindenkor átsegítette legnehezebb harcain is. A magyar nyomdai­ munkásság az elmúlt esz­tendők folyamán erről olyan módon tett bi­zonyságot, amely egyedülálló és példátlan a maga nemében és ez a legnagyobb és legbizto­sabb ígérete annak, hogy kitartó munkával, közös összefogással és akarással célhoz is fog érni. Ez az eltökélt akarás éljen lelkünkben utunk elején, az év kezdetén! A toluol mérgezés meg­előzéséről Ezt a cikket dr Heller Imre, az OTI ólomvizsg­áló-állomásának ki­váló vezetője írta és bocsátotta a Typographic!. rendelkezésére. Néhány évtizede a sokszorosító ipar egyik ágában, a mélynyomással kapcsolatban nagy szerephez jutott a toluol néven ismert vegyi anyag. A toluol vegyi felépítését tekintve, igen közeli rokonságban van a kőszénkátrány egyik legfontosabb lepárlási termékével, a benzollal. A toluol (monomethylbenzol) ép­­úgy, mint a xilol (dimethylbenzol), a benzol homológ, mondhatnék testvérvegyülete. Vegyi rokonságuk miatt, mint lakkok, kencék, festé­kek stb. oldó- és higítóanyagainak, általában közös az alkalmazási területük is, a nyomda­iparban azonban a mélynyomásos festékanya­gok hígításához főkép a toluolt használják. A benzol és testvérvegyületei: a toluol és xilol nemcsak vegyi és ipari felhasználás szempontjából hasonlóak egymáshoz, hanem abban is, hogy az emberi szervezetre kifeje­zetten mérgezőe­k. A mérgezés módja is telje­­sen azonos és a három vegyület méreghatását illetően csupán fokozati különbségek vannak: legmérgezőbb a benzol, legkevésbé a xilol, a kettő között­i középhelyet foglal el a toluol. A toluol méreghatását benzol hozzáadása fokozza, xilollal történő vegyítése pedig, éppen ellenkezőleg, csökkenti. A toluol már önmagá­ban is igen nagy méreg, hibás tehát az a gya­korlat, hogy ennek a vegyületnek a méreg­hatását a még mérgezőbb benzol hozzáadásá­val fokozzák. Az emberi szervezet ellenállása a különböző ipari mérgekkel szemben roppant változó, így van ez a nyomdaiparban használatos toluollal is. Van, akinél a toluol annyira jellemző szaga is _ már kellemetlen tüneteket, szédülést, fej­fájást vált ki, másnál viszont évek is elmúl­nak,­ anélkül, hogy a legcsekélyebb kellemet­­lenséget érezné. A mérgekkel szembeni ellen­­állóképesség szempontjából az egyének között fennálló különbséget a mérgezés megelőzésé­vel kapcsolatban feltétlenül figyelembe kell venni. Akik légzőszervi betegségben, szívbaj­ban, érelmeszesedésben, vesebajban stb.-ben szenvednek, sokkal könnyebben kapják meg a betegséget, mint a teljesen egészségesek. A megelőzés első parancsa tehát, hogy akik orvosi megállapítás szerint toluolmérgezésre hajlamosító betegségben szenvednek, ne vál­lalkozzanak arra, hogy ezzel a mérges anyag­gal valaha is érintkezésbe kerüljenek. Nem és „­r szempontjából is vannak különbségek: nők, a fiatal és idősebb korúak hajlamosabbak a méreg hatása iránt, mint a felnőtt férfiak. Egyéni ellenállóképesség hiányában a toluol a szervezetben elég hamar elvégzi romboló munkáját. Ez a heves méreg gőzök alakjában a légzéssel jut a szervezetbe és elsősorban vér­­képző szerveinket: a csontvelőt és vérmirigye­­ket támadja meg. A vérképző szervek bán­­talma következtében a vérsejtek megfogynak, köznapi­ nyelven: vérszegénység fejlődik. A vörös vérsejtek pusztulása, hiánya a szervezet táplálkozásában súlyos zavarokat okoz, emiatt gyengül, soványodik a beteg. A vérszegénysé­g nem egyszer egészen súlyos méreteket ölthet. Ilyenkor a vérsejtek megfogyását súlyos bőr­és nyálkahártyavérzések kísérik. De szenved­nek a fehér vérsejtek is, kezdeti emelkedés után ezeknek a száma is megrogy, ami a szer­vezetet külső fertőzésekkel szemben gyen­írévé teszi. A toluol, amellett, hogy vérméreg, bizo­­nyos szempontokból idegrendszeri bántalma­­kat is okozhat. I Máskor viszont a mérgezés gyomor- és bélbántalmak alakjában nyilvánul meg. A mérgezés belső tünetei mellett a toluol­­nak külső hatása is lehet: makacs bőrgyula­­dás, amely a toluollal közvetlenül érintkező bőrterületeken — főkép a kezeken — fejlődik. A toluolmérgezés keletkezésének alapf­eltétele, hogy a munka közben képződő toluolgőzök mennyisége (töménysége) túlhaladja a mérge­zésre megállapított küszöbértéket, az ú. n. mérgezési töménységet. Amerikai kutatók szerint a mérgezési töménység: 4700 rész toluol 1,000.000 rész levegőre. Nem szabad engedni, hogy a toluol-töménység ezt küszöbértéket túllépje, mert ellenkező esetben a

Next