Typographia - Magyar Tipográfia, 1944 (76. évfolyam, 1-21. szám - 1. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-07 / 1. szám
Január | Valóban úgy lenne hát, hogy nincsen reményi Most folyik a világtörténelem legnagyobb háborúja, amely mind az öt földrészt bevonta az évek óta tartó küzdelembe és az emberi indulatok gyakran állatias kegyetlenséggé fajulnak. Az emberiesség törvényeit, amelyekre pedig ez a század úgy szeretett hivatkozni, gyakran semmibe veszik. Ma már nem tesznek kivételt a harcosok és a fegyvertelen lakosság között. A háború totális lett, a háború teljes erővel tombol a rendelkezésre álló összes erők harcbavetésével. Évszázados, sőt évezredes kultúra eredményei kerültek halálos veszélybe, sőt a ezek egy része már el is pusztult. Elénk mered súlyos, de megmagyarázhatatlan kérdés: miért kell úgy történnie, hogy a gyűlölettől elvakult dühös ember elpusztítja azt, amit az embertársa, vagy esetleg ő maga alkotott! Az ember nagyon is megmutatta, hogy erős. Igen, erőben nincs hiány, de annál nagyobb a hiány az erényekben. Legyünk tehát erényesek, megértők és becsüljük meg egymást. Ne az erőszak, hanem a szeretet fűzze egymáshoz az embereket és akkor minden jóra fordul. Sokkal egyszerűbb ugyan az erőszak eszközeit alkalmaznia, mint a szeretet, a szolidaritás eszméje alapján élni. Viszont az erőszak hatalma sohasem tartós, de a szeretet gondolata kiirthatatlanul örök és végül diadalmaskodni fog. A történelem folyamán az emberiség legjobbjai mindig hittek, bíztak a felebaráti szeretet csodálatos erejében. Ennek győzelme csak azért nem következett be, mert nem tudták, hogyan kell alkalmazni az eszmét az emberek életében. Ma már egészen más a helyzet. A civilizáció megteremtette a boldogulás anyagi feltételeit és a termelés képes arra, hogy megfelelő vezetéssel gondoskodjon a szükséges javakról. A társadalmi szervezés tudománya pedig felismerte azokat a törvényszerűségeket, amelyek biztosítják az emberek egymás közötti igazságos viszonyát. Az új igazságokat ma már nem meri senki sem kéteségbe vonni. A szociális gondolat: a szocializmus előfutárra átformálja a világot. Az egykori „szociális olajcsepp“ receptje helyett most a szociális biztonság alkotmányát fogalmazzák. Az egyre sűrűsödő államosítási intézkedések, a központi irányító szervek folytonos létesítése már a jelenben is a szocializmus félreérthetetlen előjelei. Van remény! Túri. TYPOGRAPHIC 1944 Gondolatok a tipográfiáról A művészet legszélesebb meghatározása: a történő ember állapotainak örökbe rögzítése ... Minden igaz műalkotásból a történő ember árad: egy nagy hit, egy nagy szeretet, egy fellobbanó életöröm, a dolgok emberi lélekké élt jósága ... Szabó Dezső fia a különböző korok művészetét tanulmányozzuk, azt tapasztalhatjuk, hogy a művészetek, de különösen az alkalmazott művészetek minden időben a leghibben tükrözték vissza mind a időkben való társadalmak életének materiális és lelki vonatkozásait, igényeit, vagy igénytelenségét. Ha ezt a megfigyelést az elmúlt két három évtizedre korlátozzuk, azt látjuk, hogy a „kis világháború“ utáni szellemi szervezetlenségnek, a gazdasági élet hullámzásának, a háború alatt fékentartott élvezeti ágynak mily őszinte megnyilatkozása volt az akkori idők forrásban lévő képzőművészete és ezeknek függvényeként a tipográfia formanyelve. Az akkori évek tipográfiájának zaklatott stílusváltozatai, a harsogó színek, a nyugtalan szedéskompozíciók, a hajlított, görbített sorok, az egymásután fel- és letűnő művészeti stílusok jegyében fogant betűk és díszek még mind élénk emlékezetünkben élnek. Mikor azután bekövetkezett az európai élet viszonylagos nyugalmi állapota, a művészek és őket követve a nyomdászok is új utakat kerestek, mely kifejezte volna az újonnan kialakult körülmények szellemét. Ez volt a konstruktív, elementáris tipográfia stílusának időszaka. Ez a stílus a gazdasági és szellemi rendteremtés időszakában született, magán viselte tehát a rend _ jegyét. A groteszk betűtípus száraz komorsága (akkor még nem ismertük Paul Benner finom eleganciájú betűit), a zárt, kötött formák, a monoton ismétlődő geometriai díszek, a színes nyomtatványoknál a piros szín túlzott használata, az a merev rend, mely a tömbszedés, vonalak és aláhúzások Proseruetes ágyába kényszerítette a végeredményben mégis csak olvasásra szánt szöveget, nem alakította klasszikus stílussá ezt az irányzatot, ez is csupán divat volt. A mostani nagy háborút közvetlen megelőző időkben kezdődött újjáformálódni a tipográfia külső arculata. Ez a folyamat a klasszikus betűkultusz és mesterségünk örökbecsű hagyományainak figyelembevételének jegyében alakul. Itt azonban két megállapítást kell tenni: 1. Tapasztalhatjuk, hogy a mostani világégés másféle indulatokat, érzelmeket fejleszt ki az emberekben, mint a múlt háború. Az emberek a békés harmónia, az eredményes építő munka, után vágynak. A társadalom materiális és lelki harmóniáját követi majd a képzőművészetek és az iparművészet szellemének harmóniája is. 2. A mostani világháború megakasztotta a társadalmi és művészeti fejlődést. A kényszerű igénytelenség hatása alatt minden vonalon (a tipográfiában is) megnyilatkozó túlzott egyszerűség, puritanizmus, nem fejlődést, hanem (ha nem is visszafejlődést) megállást jelent. Mostanság a művészi tipográfia útja kétirányú. Az egyik csoport a tipográfiai egyszerűség híve. Eszközei ennek az irányzatnak a betű, az ebből alakított sor és a papír síkja. Mások ezeket kiegészítik több színnel, vonallal, egyes sorok, betűk grafikai (rajzos) beállításával (és ha tudják, szedett, rajzolt, vésett, figurális illusztrációval). Vannak, akik a tipográfia fejlődését az előbbi módon látják lehetségesnek. Lássuk tehát, hogy helyes-e ez a mód. Az emberiség (reméljük hogy minél hamarább való) anyagi és szellemi felemelkedésének első jele a minden téren való igényesség lesz. A szellemi élvezetek, az étkezés, ruházkodás, a lakáskultusz nagy részben vizuális hatásúak. (Például a szemnek is tetszetős, ízes étel, vagy a szép, de finom szövetből készült ruha.) Miért éppen a tipográfiában csökkentsük le majd az igényeket! Amikor az ősember a lakásául szolgáló barlang falára karcolta, rajzolta az első képét, amely élményének kivétük sem volt, megszületett a festőművészet. És azóta a művészet évezredeken, századokon át fejlődött és alakult, hogy betöltse a többi művészetekkel együtt hivatását, hogy életünket jobbá és szebbé tegye. A kódexíró szerzetesek a könyvek szövegét remekművű iniciálisokka, keretekkel és színes képekkel díszítették. Gutenberg és az őt követő könyvnyomtatók színesen nyomtatott sorokkal, iniciálisokkal, keretdíszítésekkel, fametszetekkel, később réz- és acélmetszetes lapokkal díszítették a könyveket. Mikor kialakult az új kor kereskedelme és ipara, már az első kereskedelmi nyomtatványokon is képeket, monogramokat láthatunk amelyek kifejezői, jelképei voltak a vállalkozásnak. Szükségét látták ennek már annak idején, mily fontos ez napjainkban, amikor kereskedelmi és ipari vállalatok ezreit kell a nyomdáknak nyomtataványokkal ellátniok. Hogyan tegyen a fogyasztó, megrendelő különbséget a vállalatok és gyártmányaik között, hogyan állapítsa meg az olvasó a könyv, a társadalmi nyomtatvány művészi (illusztratív) tipográfiája nélkül azt, hogy milyen természetű nyomtatott írást vett kezébe, ha a tinográfia száműzi a grafikai hatást keltő szedéskompozíciókat. A sima sorokból fölépített szedések, ha még oly raffinált jóízléssel is állítjuk be azokat a papír síkjára, egyhangú, monoton hatást keltenek. Megállapíthatjuk, hogy az általam látszólag kötetlennek nevezett, de valójában nehezen meghatározható konstrukciós szabályok alapján megtervezett tipográfiák ez új stílusa nem válhat közkinccsé, mert nehéz és legtöbbször esetleges a tanókra fektetett felépítése különleges képességű grafikai, optikai meglátást feltételez. És még az ilyen adottságokkal rendelkező mesterszedő munkájának eredménye is sokszor kétséges. Az aranymetszetet pedig, amely az átlagos képességű szedő legbiztosabb segédeszköze a tökéletes optikai hatás elérésére, egészen távoli kombinatív módon használja. _ A tipográfia alkalmazott művészet és egy tipográfiai stílusnak, amely az emberi közösség számára készít olvasásra szánt nyomtatványt, figyelembe kell vennie ennek szellemi beállítottságát. Mint elöljáróban mondottam, az emberi társadalom ma a harmóniát és a derűt vágyja. E stílus, amelyet a mai komor idők alakítottak olyanná, mint amilyen, száraz, túlzottan tárgyilagos, csak a lényeget (a betűt) adja, de semmiképpen sem harmonikus vagy derűs. * A művészi tipográfia másik irányának most kiformálódó arculatát így látom: a eredési tervek fölépítése jórészt aszimmetrikus lesz, bár az utóbbi időben méltatlanul mellőzött szimmetrikus megoldások újszellemű föléledésében is reménykedem. A nyomtatványnak hűen kell szolgálnia célját, ezért minden kereskedelmi és társadalmi nyomtatványnak, könyvnek jellegzetesnek kell lennie. Ezért hát minden ilyen nyomtatvány megtervezését egy-egy kis tipo-grafikai feladatnak kell tekintenünk. Betűink, a klasszikus rajza antikva és medieval. a már szintén klasszikussá lett kézírás, ugyanennek modern és neoklasszikus egyéb változatai e a finomrajzú groteszkek és a halk eleganciáinakcidene betűk. Halk elegancia. Ez a két szó jellemzi formában és színben egyaránt ezt a stílust. Fínomrajzú betűk, elegáns forma, halk pasztellszínek és derűs harmónia az eszközei e stílusnak. Az ordító, szembekólintó szedéskompozíciók bántják — a szellemi és fizikai tekintetben már túl sokszor főbekólintott — olvasót. E stílus jegyében való munkálkodásnál, akár szimmetrikus, akár aszimmetrikus a terv konstrukciója, az centrális legyen. Induljunk ki egy-egy fősorból, iniciáléból, szedett vagy rajzolt monogramból, védjegyből és ekörül építsük föl tervünket. így érjük el, hogy a nyomtatvány optikai hatása rajzos, tehát jellegzetes és egyúttal nyugodt, kiegyensúlyozott is lesz. Álláspontomat igazolandó, mellékelnem a viszonylag békésen fejlődő svájci tipográfia napjainkból való nyomdatermékeinek remekeit. Sajnos, szaklap hiányában ez nincs módomban. , , A tények ilyenformán való szembeállítása után elfogulatlanul megállapíthatjuk,hogy az általunk el nem fogadott szabad sorvezetésű tipográfiai stílus szellemében is láttunk külföldi szaklapokban, hazánkban is jól sikerült, szellemes megoldású nyomtatványokat. De az előbb említett okoknál fogva nem hihetünk ez irányzat elterjedésében. Lehet, hogy a szaktársak némelyike nem osztja álláspontomat. A jóindulatú kritikát és hozzászólást (már okulás céljából le) köszönném, de az ég vajon az olyan vitázóktól akik elfogadható érvek helyett szakkulturális vitához nem illő hangot ütnek meg * A Typographiában legutóbb a hirdetésről való dolgozatomhoz az egyik általam igen nagyrabecsült művezető szaktárs megjegyzéseket fűzött. Ezt itt nyilvánosan köszönettel nyugtázom és egynéhány mondattal igyekeznék a fogyatékos hályom okozta félreértéseket tisztázni, már csak azért is, mert esetleg többen máskép értelmezték soraimat, mint az szándékomban volt. Hozzászóló szaktársam megjegyzései ezek voltak: 1. „Mellékes az akszidencia (Novák László mesterünk szerint)“. Nyilvánvaló, hogy ezt nem így értelmeztem, hanem a hirdetésszedésnek a többi akszidenciákkal szemben való alárendeltségéről, ismétlem, mellékességéről szóltam. 2. „A betűtípusok keverését kerüljük el“ írtam. Erre szaktársam megjegyzi, hogy ..Lehet egy egy fősort a legellentétesebb írásból is szedni.“ Igen, lehet, ha az a szöveg logikai értelmét em «érti. Én viszont kihangsúlyoztam, hogy „kerüljük el a régi szabadirány stílusának ma is sokszor felbukkanó ízléstelen segéd hogy tudniillik nyomtatványok, hirdetések minden egyes sorát más-más betűtípusból szedik“. 3. Megjegyzi szaktársam, hogy „ha petit szöveghez hétcicerós fősort szedünk, az az aranymetszetnek [UNK] egy távolabbi helyes aránya.“ Ezt tagadom, mert az aranymetszet csak a betűfokozatok és nem a színek optikai hatásának pprínáshoz való arányát szabályozza. A világosszürke tónusú, apróbetűs szövészfolt mellett az erőrajzú, nagyfokozatú fekete fősor a harmadik dimenzióban úgy előrefut hogy ott — ahogy írtam — csak ellentétről, erős kontrasztról lehet szó, ami reklámos szedéseknél igen célravezető. Finomabb hatású szedéseknél ezt kiegyensúlyozhatjuk, ha e fősort a szövegtömb színértékével harmonizáló színnel nyomtatjuk. (Színharmónia!) 5. „Az illusztráció, vignetta mellé a rajz technikájának megfelelő betűt szedjünk fínomvonali rajzhoz csak elegáns rajzú kiemelő- és szövegbetűt alkalmazzunk.“ Szaktársam megjegyzése: „Hát az ellentét?“ Feleletem: A fínomvonalí mellé erőteljes, de elegáns rajzú betűt is szereptünk. (Például a kövér bodon álló és dűlt változatai.) Egyébként ismételt köszönetem a hozzászólásért. Szántó Tibor. Visszhang Svédországból Messze északról levél érkezett. Horovitz Jenő elvtársunk, az „Idegen szavak magyarázata“ című, nyomdászkézen is forgó vaskos mű szerzője írta. Mint nyelvész, a Typographi a ezévi október 22-én megjelent „Ééta a helyesírás körül“ című cikkemhez szól hozzá. Ebben a cikkben megemlítettem, hogy több napilapban a szuggesztió szót szuggeszciónak szedték е [UNK] a miniszteri beszéd ismertetése során. Azt ajánlottam a szaktársaknak, hogy csak meg kell nézni a Balassát, vagy az Akadémia szójegyzékét, hogy meggyőződjünk a szuggesztió szó helyes szedéséről Horovitz elvtárs erre hatásosabb módot ajánl és ezt írja: (Csakhogy az a baj, hogy nem nézik meg egyiket sem, pedig biztosan megvan minden nyomdában mind a kettő, sőt sok szedőnek magának is megvan legalább is a Balassa. Hogy nem nézik meg, annak a bizonysága az a másik szedéshiba, amelyet ön azután megemlített, hogy t. i. a toreador szó helyett torreádor-t szednek. Azt hiszem, legjobb lenne, ha a szedők megjegyeznék azt az egyszerű szabályt, hogy ha a latin vagy a görög nyelvből származó latin szavakban a ti szótag után magánhangzó következik, akkor a t helyett c-t mondunk és azt is szedtük. . (Demokratie, obligatio, guum; ezeket így mondjuk ki és így szedjük is: demokrácia, obligacióg ódum.) De ha a ti szótag előtt s (fonetikus írással síi). t vagy x mássalhangzó áll, akkor a fi-t fí-nek ejtjük és így is szedjük. Aki ezt tudja, annak nincs szüksége arra, hogy a Balassát vagy az Akadémia füzetét megnézze, amikor olyan szavakról van szó, amelyekben a ti-t s (sz), t vagy x előzi meg és magánhangzó követi. _ Ezt a szíves magyarázatot köszönettel vehetjük tudomásul, már azért is, mert a gépszedő szaktársak, különösen lapnál, nemigen érnék rá segédkönyvet megnézni és a fent ismertetett szabály könnyen jegyezhető meg. Feltéve, hogy ezeket a sorokat elolvassák.