Typographia - Magyar Tipográfia, 1944 (76. évfolyam, 1-21. szám - 1. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-07 / 1. szám

Január | Valóban úgy lenne hát, hogy nincsen reményi Most folyik a világtörténelem legnagyobb há­borúja, amely mind az öt földrészt bevonta az évek óta tartó küzdelembe és az emberi indu­latok gyakran állatias kegyetlenséggé fajulnak. Az emberiesség törvényeit, amelyekre pedig ez a század úgy szeretett hivatkozni, gyakran semmibe veszik. Ma már nem tesznek kivételt a harcosok és a fegyvertelen lakosság között. A háború totális lett, a háború teljes erővel tombol a rendelkezésre álló összes erők harcba­­vetésével. Évszázados, sőt évezredes kultúra eredményei kerültek halálos veszélybe, sőt a ezek egy része már el is pusztult. Elénk mered súlyos, de megmagyarázhatatlan kérdés: miért kell úgy történnie, hogy a gyűlölettől elvakult dühös ember elpusztítja azt, amit az embertársa, vagy esetleg ő maga alkotott! Az ember nagyon is megmutatta, hogy erős. Igen, erőben nincs hiány, de annál nagyobb a hiány az erényekben. Legyünk tehát erényesek, meg­értők és becsüljük meg egymást. Ne az erő­szak, hanem a szeretet fűzze egymáshoz az em­bereket és akkor minden jóra fordul. Sokkal egyszerűbb ugyan az erőszak eszközeit alkal­maznia, mint a szeretet, a szolidaritás eszméje alapján élni. Viszont az erőszak hatalma soha­sem tartós, de a szeretet gondolata kiirthatat­­lanul örök és végül diadalmaskodni fog. A történelem folyamán az emberiség leg­jobbjai mindig hittek, bíztak a felebaráti sze­retet csodálatos erejében. Ennek győzelme­­ csak azért nem következett be, mert nem tudták, hogyan kell alkalmazni az eszmét az emberek életében. Ma már egészen más a helyzet. A civilizáció megteremtette a boldogulás anyagi feltételeit és a termelés képes arra, hogy meg­felelő vezetéssel gondoskodjon a szükséges javakról. A társadalmi szervezés tudománya pedig felismerte azokat a törvényszerűségeket, amelyek biztosítják az emberek egymás közötti igazságos viszonyát. Az új igazságokat ma már nem meri senki sem kéteségbe vonni. A szociális gondolat: a szocializmus előfutár­ra átformálja a világot. Az egykori „szociális olajcsepp“ receptje helyett most a szociális biztonság alkotmányát fogalmazzák. Az egyre sűrűsödő államosítási intézkedések, a központi irányító szervek folytonos létesítése már a jelenben is a szocializmus félreérthetetlen előjelei. Van remény! Túri. TYPOGRAPHIC 1944 Gondolatok a tipográfiáról A művészet legszélesebb meghatározása: a történő ember állapotainak örökbe rög­zítése ... Minden igaz műalkotásból a tör­ténő ember árad: egy nagy hit, egy nagy szeretet, egy fellobbanó életöröm, a dolgok emberi lélekké élt jósága ... Szabó Dezső fia a különböző korok művészetét tanulmá­nyozzuk, azt tapasztalhatjuk, hogy a művésze­tek, de különösen az alkalmazott művészetek minden időben a legh­ibben tükrözték vissza mind a időkben való társadalmak életének ma­teriális és lelki vonatkozásait, igényeit, vagy igénytelenségét. Ha ezt a megfigyelést az elmúlt két három évtizedre korlátozzuk, azt látjuk, hogy a „kis világháború“ utáni szellemi szervezetlenségnek, a gazdasági élet­­ hullám­zásának, a háború alatt fékentartott élvezet­i ágynak mily őszinte megnyilatkozása volt az akkori idők forrásban lévő képzőművészete és ezeknek függvényeként a tipográfia forma­­nyelve. Az akkori évek tipográfiájának zakla­tott stílusváltozatai, a harsogó színek, a nyug­talan szedéskompozíciók, a hajlított, görbített sorok, az egymásután fel- és letűnő művészeti stílusok jegyében fogant betűk és díszek még mind élénk emlékezetünkben élnek. Mikor azután bekövetkezett az európai élet viszony­lagos nyugalmi állapota, a művészek és­­ őket követve a nyomdászok is új utakat kerestek, mely kifejezte volna az újonnan kialakult körülmények szellemét. Ez volt a konstruktív, elementáris tipográfia stílusának időszaka. Ez a stílus a gazdasági és szellemi rendterem­tés időszakában született, magán viselte tehát a rend _ jegyét. A groteszk betűtípus száraz komorsága (akkor még nem ismertük Paul Benner finom eleganciájú betűit), a zárt, kö­tött formák, a monoton ismétlődő geometriai díszek, a színes nyomtatványoknál a piros szín túlzott használata, az a merev rend, mely a tömbszedés, vonalak és aláhúzások Proseruetes ágyába kényszerítette a végeredményben mé­gis csak olvasásra szánt szöveget, nem alakí­totta klasszikus stílussá ezt az irányzatot, ez is csupán divat volt. A mostani nagy háborút közvetlen megelőző időkben kezdődött újjáformálódni a tipográ­fia külső arculata. Ez a folyamat a klasszikus betűkultusz és mesterségünk örökbecsű hagyo­mányainak figyelembevételének jegyében alakul. Itt azonban két megállapítást kell tenni: 1. Tapasztalhatjuk, hogy a mostani világégés másféle indulatokat, érzelmeket fejleszt ki az emberekben, mint a múlt háború. Az emberek a békés harmónia, az eredményes építő munka, után vágynak. A társadalom materiális és lelki harmóniáját követi majd a képzőművé­­szetek és az iparművés­zet szellemének harmó­niája is. 2. A mostani világháború megakasz­­­­totta a társadalmi és művészeti fejlődést. A kényszerű igénytelenség hatása alatt min­den vonalon (a tipográfiában is) megnyilat­kozó túlzott egyszerűség, puritanizmus, nem fejlődést, hanem (ha nem is visszafejlődést) megállást jelent. Mostanság a művészi tipográfia útja két­­irányú. Az egyik csoport a tipográfiai egy­szerűség híve. Eszközei ennek az irányzatnak a betű, az ebből alakított sor és a papír síkja. Mások ezeket kiegészítik több színnel, vonal­lal, egyes sorok, betűk grafikai (rajzos) be­állításával (és ha tudják, szedett, rajzolt, vésett, figurális illusztrációval). Vannak, akik a tipográfia fejlődését az előbbi módon látják lehetségesnek. Lássuk tehát, hogy helyes-e ez a mód. Az emberiség (reméljük hogy minél hama­rább való) anyagi és szellemi felemelkedésé­nek első jele a minden téren való igényesség lesz. A szellemi élvezetek, az étkezés, ruház­kodás, a lakáskultusz nagy részben vizuális hatásúak. (Például a szemnek is tetszetős, ízes étel, vagy a szép, de finom szövetből készült ruha.) Miért éppen a tipográfiában csökkent­sük le majd az igényeket! Amikor az ősember a lakásául szolgáló bar­lang falára karcolta, rajzolta az első képét, amely élményének kivétük­ se­m volt, megszüle­tett a festőművészet. És azóta­­ a művészet évezredeken, századokon át fejlődött és ala­kult, hogy betöltse a többi művészetekkel együtt hivatását, hogy életünket jobbá és szebbé tegye. A kódexíró szerzetesek a könyvek szövegét remekművű iniciálisokka­, keretekkel és színes képekkel díszítették. Gutenberg és az őt követő könyvnyo­mtatók színesen nyomtatott sorok­kal, iniciálisokkal, keretdí­szí­tésekkel, famet­szetekkel, később réz- és acélmetszetes lapok­kal díszítették a könyveket. Mikor kialakult az új kor kereskedelme és ipara, már az első kereskedelmi nyomtatványokon is képeket, monogramokat láthatunk amelyek kifejezői, jelképei voltak a vállalkozásnak. Szükségét látták ennek már annak idején, mily fontos ez napjainkban, amikor kereskedelmi és ipari vállalatok ezreit kell a nyomdáknak nyomtat­a­ványokkal ellátniok. Hogyan tegyen a fogyasztó, megrendelő különbséget a vállalatok és gyártmányaik között, hogyan állapítsa meg az olvasó a könyv, a társadalmi nyomtatvány művészi (illusztratív) tipográfiája nélkül azt, hogy milyen természetű nyomtatott írást vett kezébe, ha a tinográfia száműzi a grafikai hatást keltő szedéskompozíciókat. A­ sim­a sorokból fölépített szedések, ha még oly raffinált jóízléssel is állítjuk be azokat a papír síkjára, egyhangú, monoton hatást kel­tenek. Megállapíthatjuk, hogy az általam látszólag kötetlennek nevezett, de valójában nehezen meghatározható konstrukciós szabályok alap­ján megtervezett tipográfiák ez új stílusa nem válhat közkinccsé, mert nehéz és legtöbbször esetleges a­ tanókra fektetett felépítése különle­ges képességű grafikai, optikai meglátást felté­telez. És még az ilyen adottságokkal rendel­kező mesterszedő munkájának eredménye is sokszor kétséges. Az aranymetszetet pedig, amely az átlagos képességű szedő legbiztosabb segédeszköze a tökéletes optikai hatás eléré­sére, egészen távoli kombinatív módon hasz­nálja. _ A tipográfia alkalmazott művészet és egy tipográfiai stílusnak, amely az emberi közös­ség számára készít olvasásra szánt nyomtat­ványt, figyelembe kell vennie ennek szellemi beállítottságát. Mint elöljáróban mondottam, az­­ emberi társadalom ma a harmóniát és a derűt vágy­ja. E stílus, amelyet a mai komor idők alakítottak olyanná, mint amilyen, szá­raz, túlzottan tárgyilagos, csak a lényeget (a betűt) adja, de semmiképpen sem harmonikus vagy derűs. * A művészi tipográfia másik irányának most kiformálódó arculatát így látom: a eredési tervek fölépítése­ jórészt aszimmetrikus lesz, bár az utóbbi időben méltatlanul mellőzött szimm­etrikus megoldások újszellem­ű föléledésé­ben is reménykedem­. A nyomtatványnak hűen kell szolgálnia célját, ezért minden kereske­delmi és társadalmi nyomtatványnak, könyv­nek jellegzetesnek kell lennie. Ezért hát min­den ilyen nyomtatvány megtervezését egy-egy kis tipo-grafikai feladatnak kell tekintenünk. Betűink, a klasszikus rajza antikva és medie­val. a már szintén klasszikussá lett kézírás, ugyanennek modern és neoklasszikus egyéb változatai e a finomrajzú groteszkek és a halk eleganciáin­akcidene betűk. Halk elegancia. Ez a­­ két szó jellemzi formában és színb­en egyaránt ezt a stílust. Fínomrajzú betűk, ele­gáns­­ forma, halk pasztellszínek és derűs harmónia az eszközei e stílusnak. Az ordító, szembekólintó szedéskompozíciók bántják — a szellemi és fizikai tekintetben már túl sokszor főbekólintott —­ olvasót. E stílus jegyében való munkálkodásnál, akár szimmetrikus, akár aszimmetrikus a terv konstrukciója, az centrá­lis­­ legyen. Induljunk ki egy-egy fősorból, iniciáléból, szedett vagy rajzolt monogram­ból, védjegyből és ekörül építsük föl tervün­ket. így érjük el, hogy a nyomtatvány optikai h­atása rajzos, tehát jellegzetes és egyúttal nyugodt, kiegyensúlyozott is lesz. Álláspontomat igazolandó, mellékelnem a viszonylag békésen fejlődő svájci tipográfia napjainkból való nyomdatermékeinek reme­keit. Sajnos, szaklap hiányában ez nincs módomban. , , A tények ilyenformán való szembeállítása után elfogulatlanul megállapíthatjuk,­hogy az általunk el nem fogadott szabad sorvezetésű tipográfiai stílus szellemében is­ láttunk kül­földi szaklapokban, hazánkban is jól sikerült, szellemes megoldású nyomtatványokat. De az előbb említett okoknál fogva nem hihetünk ez irányzat elterjedésében. Lehet, hogy a szak­­társak némelyike nem osztja álláspontomat. A jóindulatú kritikát és hozzászólást (már okulás céljából le) köszönném, de az ég vajon az olyan vitázóktól akik elfogadható érvek­ helyett szakkulturális vitához nem illő hangot ütnek meg * A Typographiá­ban legutóbb­­ a hirdetésről való dolgozatomhoz az egyik általam igen nagyrabecsült művezető szaktárs megjegy­zéseket fűzött. Ezt itt nyilvánosan köszö­nettel nyugtázom és egynéhány mondattal igyekeznék a fogyatékos h­ályom okozta félre­értéseket tisztázni, már csak azért is, mert esetleg többen máskép értelmezték soraimat, mint az szándékomban volt. Hozzászóló szak­­társam megjegyzései ezek voltak: 1. „Mellékes az akszidencia (Novák László mesterünk szerint)“. Nyilvánvaló, hogy ezt nem így értelmeztem, hanem a hirdetésszedésnek a többi aksziden­­ciákkal szemben való alárendeltségéről, ismét­lem, mellékességéről szóltam. 2. „A betűtípusok keverését kerüljük el“ írtam. Erre szak­társam megjegyzi, hogy ..Lehet egy eg­y fősort a legellentétesebb írásból is szedni.“ Igen, lehet, ha az a szöveg logikai értelmét­­ em «érti. Én viszont kihangsúlyoztam, hogy „kerüljük el a régi szabadirány stílusának ma is sokszor felbukkanó í­zl­éstelen se­géd hogy tudniillik nyomtatványok, hirdetések minden egyes sorát más-más­­ betűtípusból szedik“. 3. Megjegyzi szaktársam, hogy „ha petit szöveghez hét­­cicerós fősort szedünk, az az aranymetszetnek [UNK] egy távolabbi helyes aránya.“ Ezt tagadom, mert az aranymetszet csak a betűfokozatok és nem a színek optikai hatásának pprínáshoz való arányát szabályozza. A világosszürke tónusú, apróbetűs szövészfolt mellett az erő­­­­rajzú, nagyfokozatú­ fekete fősor a harmadik dimenzióban úgy előrefut hogy ott — ahog­y írtam — csak ellentétről, erős kontrasztról lehet s­zó,­ ami reklámos szedéseknél igen célravezető. Finomabb hatású szedéseknél ezt kiegyensúlyozhatjuk, ha e fősort a szöveg­­tömb színértékével harmonizáló színnel nyom­tatjuk. (Színharmónia!) 5. „Az illusztráció, vignetta mellé a ra­jz technikájának megfelelő betűt szedjünk fínomvonali rajzhoz csak elegáns rajzú kiemelő- és szövegbetűt alkal­mazzunk.“ Szaktársam megjegyzése: „Hát az ellentét?“ Feleletem: A fínomvonalí mellé erőteljes, de elegáns rajzú betűt is szereptünk. (Például a kövér bodon­ álló és dűlt változa­tai.) Egyébként ismételt köszönetem­ a hozzá­szólásért. Szántó Tibor. Visszhang Svédországból Messze északról levél érkezett. Horovitz Jenő elvtársunk, az „Idegen szavak magyarázata“ című, nyomdászkézen is forgó vaskos mű szer­zője írta. Mint nyelvész, a Typographi a ezévi október 22-én megjelent „Ééta a helyesírás körül“ című cikkemhez szól hozzá. Ebben a cikkben megemlítettem, hogy több napilapban a szuggesztió szót szuggeszciónak szedték е [UNK] a miniszteri beszéd ismertetése során. Azt aján­lottam a szaktársaknak, hogy csak meg kell nézni a Balassát, vagy az Akadémia s­zójegy­­zékét, hogy meggyőződjünk a szuggesztió szó helyes szedéséről Horovitz elvtárs erre hatásosabb módot ajánl és ezt írja: (Csakhogy az a baj, hogy nem nézik meg egyiket sem, pedig biztosan megvan minden nyomdában mind a kettő, sőt sok szedőnek magának is meg­van legalább is a Balassa. Hogy nem nézik meg, annak a bizonysága az a másik szedéshiba, ame­lyet ön azután megemlített, hogy t. i. a toreador szó helyett torreádor-t szednek. Azt hiszem, legjobb lenne, ha a szedők meg­­jegyeznék azt az egyszerű szabályt, hogy ha a latin vagy a görög nyelvből származó latin sza­vakban a ti szótag után magánhangzó következik, akkor a t helyett c-t mondunk és azt is szedtük. . (Demokratie, obligatio, gu­um; ezeket így mondjuk ki és így szedjük is: demokrácia, obligacióg ód­um.) De ha a ti szótag előtt s (fonetikus írással síi). t vagy x mássalhangzó áll, akkor a fi-t fí-nek ejt­jük és így is szedjük. Aki ezt­ tudja, annak nincs szüksége arra, hogy a Balassát vagy az Akadémia füzetét megnézze, amikor olyan szavakról van szó, amelyekben a ti-t s (sz), t vagy x előzi meg és magánhangzó követi. _ Ezt a­ szíves magyarázatot köszönettel vehet­jük tudomásul, már azért is, mert a gépszedő szaktársak, különösen lapnál, nemigen érnék rá segédkönyvet megnézni és a fent ismertetett szabály könnyen jegyezhető meg. Feltéve, hogy ezeket a sorokat elolvassák.

Next