Typographia, 1945 (77. évfolyam, 1-6. szám)

1945-07-01 / 1. szám

I egyezés szellemében, ezt parancsolja nemcsak a jelenünk, hanem jövendőnk is, erre kötelez bennünket vérrel és könnyel szentelt harcos múltunk, amely meghirdetője volt a szocializmus megvalósulásra törő, embert emberré tévő magasztos fölszabadító gondolatnak. fí. Az időközi munkabéremelésekről f Az a mérhetetlen nyomorúság, ami a nyomdai munkásságra is hárult az ostrom következtében és az ezt követő nagymérvű drágulás a helyzetet csak még súlyosabbá tette.A munkabér, amelynek birtokában voltak ii szaktársak, úgy elapadt, hogy a legegyszerűbb életlehetőségre, a puszta megélhetésre isém nyújtott fedezetet. Sőt nem fedezte egy kiló zsír árát sem. Ilyen hatások és előzmények után került sor március hó 1-én, illetve 6-án arra, hogy tárgyalásokba bocsátkoztunk, a munkáltatókkal, melynek eredményeként a szakmunkások heti 250,— P, a munkásnak és segédmunkások heti jöv.— P bérpótlékban részesültek Budapesten, március 5-i hatállyal. Sajnos, amint аz előrelátható volt, ez a bérrendezés nem уolt tartós, hosszabb időre szóló, mert a növekvő drágulás következtében megint kevésnek bizonyult a megállapított munkabér és ennek lelhető megközelítése érdekében újabb tárgyalást kértünk. A kiküldött tárgyalóbizottság két alkalommal ült össze, aminek az eredményeként a munkabérek általában 150 százalékkal emeltettek, továbbmenően a kereseti adó 250,— pengőig terjedő összegének a fizetéseét a munkáltatók vállalták. Ugyancsak tárgyalásokat folytattunk a szabadságidő újabb szabályozása kérdésében, mely szerint a szabadságidő tartama maximálisan hétben lett megállapítva. Egyébként három úgy a béremelések, mint a szabadságidő kérdésének az elintézéséről, illetve a kötött megállapodásokról körlevél útján tájékoztattuk szaktársainkat. A megállapodás május 28-i hatállyal lett megkötve, így az újólag megállapított munkabérek június 2-án kerültek először kifizetésre. A vasúti közlekedés korlátozása, illetve le romlása nem tette lehetővé, hogy a vidéki munkáltatókkal tárgyalások jöhessenek létre és megállapodást kössünk, ennélfogva a vidéki munkabérek a fővárosi munkabéreknél 15 százalékkal alacsonyabban számítandók ki. Egyébként a munkabérek alakulásáról részletes, tételenkénti összegszerűségéről körlevél útján fogjuk a közeli napokban tájékoztatni az ország nyomdai munkásságát. —— TYPOCRAPHIA Föl a fejjel Siz ország érdekeit csak jelszónak felhasználó politikai gonoszság egy gazdaságilag teljesen rombadöntött országot hagyott maga után örökségképpen. A civilizált világ történelmében "keresve sem igen találkozhatunk hasonló lelkiismeretlen elvetemültséggel, mint amely a szégyelnivalóan rosszemlékű nyilas uralmat jellemzi. Mintha valamilyen szörnyű ótak tébolyultjai, vagy a rombolásban eszelős örömet találó lelki, és szellemi beteges megszállottak, ragadták volna magukhoz a kormánykereket, olyan pusztulás tárul szemünk elé —bármerre is tekintünk szerte az országban. Méregbe és könnybe kellene mártani azt a tollat, amely az ország mai állapotának ismertetését dolgozza fel. Méregbe azért, hogy minden leírt, betű, minden szó, mondat öljön, gyilkoljon. Ölje, gyilkolja még a legparán ■ibb atomját is annak a bitang, aljasul gaz „Szellemiségnek“, amely ezt az országot a mai keservesen elviselhető, borzalmasan tönkretett helyzetébe sodorta. A könnybe mártott tollak pedig sírják el mindannyiunk fájdalmát. Mert kit nem rendít meg a legmélységesebben, kinek a lelke nem tör ki megrázó láthatatlan és éppen ezért talán még jobban fájó zokogásban, amikor a hatalmas értékeket jelentő gyárakat, lakóházakat, kórházakat, iskolákat, vasúti pályákat, mozdonyokat, személy- és teherkocsikat, hidakat és a többit holttá dermedt, használhatatlan romokban látja? Kinek nem komorul el a tekintete, amikor látnia kell, hogy az ország művészeti és építészeti remekműveit és egyéb kultúrértékeit csak tégla- és malterdombok jelzik, amelyeket már sűrűn elj lepett a rajtuk kinőtt gaz is? Hol van az öt család szerte az országban, amelyiknek nincs megsiratni való közeli vagy távoli hozzátartozója? A gyáva nyilas horda, hogy szolgalelkű uralmát megteremthesse s akárcsak napokka is meghosszabbítsa, gondolkodás nélkül dobta oda halálos áldozatként „fajra“ és felekezetre való tekintet nélkül azokat, akik előtte, vagy, gonosz parancsnokló német helytartók előtt megbízhatatlanok voltak. Bűnös elvetemültséggel hajtotta a biztos halálba, a már elvesztett háború frontjára az ország színe-java fiatalságát, akiket most a német táborokba erőszakkal elhurcoltakkal együtt fájdalmasan meggyászolnak a megmaradt szülők, testvérek, özvegyek, árvák... Pusztulás és temérdek romhalmaz, a sok százezerre menő gyáván legyilkolt és háborús halálos áldozat szomorú öröksége maradt vissza a nyilas bandák garázdálkodó uralma után. És most itt áll az ország szegényen, kifosztottan, anyagi javak teljes hiányában. S ha nepi akarunk tökéletesen megsemmisülni, ha nem akarunk (mint ahogy valóban nem akarunk!) „elmerülni a népek tengerében“, akkor minden fájdalom és levertség, minden látszólagos reménytelenség ellenére is magunkra kell találnunk. A romok helyén új életnek kell sarjadnia, az elpusztult javaknak újra nagyszerű ipartelepekké, szálguldó vasútakká, merész ívelésű gyönyörű hidakká kell rábírok, kultúrpaloták, remek lakóházak és új embert formáló iskolák épüljenek. S e létesítmények mindegyike a dolgozó magyarság élniakarájának, szorgalmának, rátermettségének dicséretét hirdesse. Csüngedésre, kishitűségre nincs ok, mert a ránk váró gigantikus munkát nem egyedül, nem saját erőnkből kell végrehajtanunk. Ha a háború okozta kötelezettségeink súlyosak is, mégis éreznünk kell a bennünket felszabadító Szovjetbirodalom segítségét, amely a nemesen gondolkodó győztes becsületes nagylelkűségével támogatja nehéz küzdelmében az országot újraépítő dolgozó társadalmának szinte hősies munkáját. Az örökké visszatérő tragikum most is megismétlődik: azoknak kell vállalniok az ország újjáépítését, fizikai és szellemi, de nem kevésbé erkölcsi dolgainak rendbehozatalát, akik nemcsak hogy bűntelenek, ártatlanok a tönkretétel vétkében, hanem éppen ellenkezően: súlyos mosriirum vállalásával álltak mindig szemben a politikai rövidlátók és gonoszok országvészértő ténykedéseivel. Ha szomorú alkalomból is, de mi nyomdai munkások sem maradunk ki ebből a tüneményesen szép építő munkából. Mert nem igaz az, hogy csak vas, tement, fa, tégla, szén kell. Tévedés azt hinni, hogy csak a „nehéziparok“ munkálták ki szebb magyar jövendőt. Minden elismerésünk a és megbecsülésünk e dolgozó társaink valóban bámulatra méltó munkája iránt, de úgy érezzük, hogy mi, a betű munkásai is egyik igen fontos alkatrészét képezzük az újjáépítés nagyszerű gépezetének. Ha a mi munkánk nyomán nem is indulnak meg hatalmas mozdonyok, nem ívelnek át lomhán hömpölygő folyamokat a merész konstrukciójú hidak, nem emelkednek magasba gyárkémények, lakóházak vagy egyetemek, de előállítjuk azokat az újságokat, tudományos és szakkönyveket, iskolakönyveket, folyóiratokat és a többieket, amelyek mindegyike a dolgozó magyarok ismereteinek gyarapítását, szakmai tudásának fejlesztését szolgálják, de nem utolsósorban öntudatát és morális érzékét csiszolják, fejlesztik, buzdítják az országépítés áldozatos munkájára. Vonni,s a szellemi újjáépítés technikai munkáját végezzük. Hogy az újjáépítés erős elhatározása ne csak jóakarati szándék legyen, hanem az valósággá is váljék, ahhoz az elsőrendűen fontos materiális tényezőkön kívül szükség van lelkesítő szellemi nyersanyagokra is, amelyeknek formába öntői, korlátlan mennyiségben való előállítói és szállítói pedig mi nyomdászok vagyunk. Félre lehát minden másodrendűségi érzéssel s nehéz munkánk végzése közben hevítsen bennünket, is ugyanaz a nagyszerű tudat, hogy mi is elsőrendű részesei vagyunk annak a munkának, amely e hazában egy újabb, de az eddigieknél boldogabb korszakot formál a dolgozó milliók számára. Grósz Ernő. Újult erővel, előre Tizenöt évvel ezelőtt, igen súlyos gazdasági világválság és szörnyű nagy munkanélküliség közepette alakult meg a Kéziszedők Köre. A nyomdai munkásság legnagyobb létszámú kategóriája tömörült benne. Célkitűzése: a fiatalság nevelése, szakmai tudásának tökéletesítése, gazdasági helyzetének megjavítása és politikai felfogásának helyes, marxista szellemben való kialakítása volt. Az a súlyos gazdasági válság, mely közel egy évtizedig tartott és az a politikai atmoszféra, mely minden tekintetben rá nehezedett a magyarországi munkásmozgalom minden területére, nem tette lehetővé azt, hogy a Kéziszedők Köre száz százalékig megfeleljen hivatásának. A munka, melyet a Kéziszedők Köre végzett, különösen a fiatalság nevelésére és érdekeinek megvédésére és annak képviseletére szorítkozhatott csak. A Kör működése a legutóbbi háborús években szintén nem tudott úgy kialakulni, mint ahogy azt szerette volna. De tárgyilagosan meg kell állapítanunk azt, hogy a nehéz gazdasági és igen súlyos politikai helyzetben is mindenkor megfelelt hivatásának és a Kör szükségességét és fontosságát érezték szaktársaink és az egyéb tényezők is elismerték azt. Hosszú hónapok kényszerű szünetelése után ismét megkezdte működését a Kéziszedők Köre. A javunkra változott politikai helyzet és az. Felhívás a vidéki csoportokhoz! Kérjük vidéki csoportjainkat, hogy a legsürgősebben jelentsék annak a szaktársnak a nevét és lakcímét, aki a központtal való levelezést végzi. Kérjük azt a címet is, ahová a Typographiát és az egyéb hivatalos kiadványokat irányítsuk hogy a munkásság — köztük a nyomdai munkásság is — vezető szerepet vállalt az ország irányításában és újjáépítésében, fokozott mértékben teszi számunkra kötelezővé azt, hogy az újjáéledő kéziszedőkör is bekapcsolódjék a kollektív munkába és elvégezze mindazt, amit a múltban a fentebb embteri okok miatt nem valósíthatott meg. A Kéziszedők Köre nemrég tartott taggyűlésén (az ősszel tartandó rendes közgyűlésig) egy Intézőbizottságot választott, hogy a Kör ügyeinek rendbehozatalán kívül elvégezze mindazt a munkát, amely a kéziszedőkkel kapcsolatos. A megválasztott Intézőbizottságra igen sok és komoly munka vár. A program ugyanaz, mint volt 15 éven keresztül. Harcos, aktív munkát kíván végezni minden vonalon. Új lehetőségek, de új kötelezettségek is vannak a nyomdai munkásság számára és ennek minden vonatkozásban meg is akarunk felelni. Nemcsak a demokrácia felépítésén és megerősítésén kívánunk dolgozni és harcolni, de szükség van arra is, hogy annak jogait és előnyeit is elsősorban mi, dolgozók élvezzük. A Kör tradícióinak megfelelően nem kívánunk a tagdíjakból vagyonokat tartalékolni, de célkitűzéseink megvalósításához anyagiakra is szükség van. Esetenként segélyt is kívánunk folyósítani tagjainknak. Ezek az indokok tették szükségessé, hogy az eddigi heti 30 filléres tagdíjat heti 5— pengőre emelje fel az Intézőbizottság. (Először július hó 7-én kell fizetni a magasabb illetéket.) Végezetül még annyit: kérjük szaktársainkat, támogassák a kör veszteségét, munkájában. Olyan időket élünk, mely parancsolólag teszi kötelezővé mindenki számára az aktív munkát.. Szektáinak! Törődjetek sorsotokkal. Az a közömbösség, mely a múltban igen sok szaktárs részéről megnyilvánult, szűnjön meg. A közi élet megindult. Gyertek közénk. Tanuljátok, dolgozzatok, hogy minél tökéletesebb munkát tudjunk végezni és hogy minél előbb meg tudjuk valósítani azt a kollektív társadalmat, melyben nincs gyűlölet és szenvedés, mely boldoggá teszi az emberiséget és amelyért oly sok drága szaktársunk és elvtársunk áldozta fel életét. Székely Ignác : A Kéziszedők Köre felkéri tagjait, hogy számbavétel végett jelentkezzenek a Kör hivatalos helyiségében (régi helyiség, feliárat a Sándor térről). Hivatalos órák: hétfőtől, július 9-től kezdve mindennap d. e. 9—12-ig és d. u. 4—6-ig. ♦ Kérjük a házi pénztáros szaktársakat, hogy az új illetékkel havonta egyszer (i hetet) számoljanak el. EGYLETI TUDÓSÍTÁSOK Tisztelt Szaktársak és Szaktársnők! A nyilas-fasiszta reakció által megindított háború mérhetetlen károkat és szenvedéseket zúdított hazánkra. Az előrelátható s azóta bekövetkezett összeomlás eredményeként nemcsak virágzó városaink, szép fővárosunk, de egész gazdasági életünk romhalmazzá vált. A nyomdaipar is bénultan hevert a romok között. A termelés, a munka lehetetlenné vált, a nyomdai munkásság az utcára került. A rendkívüli viszonyok súlyos feladatok elé állították Anyaegyesületünket , annak vezetőségét. Illetékek nem folytak te,ten , betéteink fölött nem rendelkezhettünk, viszont a segélyezendők száma megnövekedett, ingatlanaink többé-kevésbé megsérültek. A vidékkel való kapcsolataink megszakadtak. Rendkívüli intézkedésekre volt szükség, amelyekről nem tájékoztathattuk tagjainkat, miután a Typographia nem jelenhetett meg. Ezt helyszűke miatt most sem tehetjük meg részletesen, de amint erre lehetőség adódik, kimerítően tájékoztatni fogjuk tagjainkat. Az illetékeket két alkalommal voltunk kénytelenek emelni," de ezt a dolgozók teherbírására való figyelemmel nem tehettük olyan mértékben, amint erre szükség volna, sőt a munkabérek emelkedésének arányában sem. Így a munkanélküliség katasztrofális arányaira tekintettel kénytelen a központi vezetőség átmenetileg a munkanélküli segélyezést felfüggeszteni, mert olyan illetékeket nem lehet megállapítani egyelőre, amelyek fedezetet biztosítanának e pénztár segélyezési kiadásaira. Másrészt biztosítani kellett a rokkant-, temetési, özvegy-, árvasegélyek, valamint a betegsegélyek folyósítását, sőt módot kellett találni ezek emelésére, még az átmeneti deficit vállalásával is. Hisszük, hogy a nyomdai munkásság megérti a vezetőség intézkedéseit, amelyek révén át akarjuk menteni 83 esztendős Anyaegyesületünket e súlyos válságon. Meg vagyunk róla győződve, hogy a tradicionális nyomdászösszetartás és áldozatkészság, mint a múltban, úgy a jövőben is érvényre juttatja azokat az erkölcsi erőket,amelyek intézményeinket naggyá fejlesztették.