Typographia, 1946 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1946-01-01 / 1. szám
1946 TYPOGRAPHIA Mit kell tudni a 7520/1945. M. E. sz., a munkások családi pótlékára vonatkozó rendeletről A rendelet hatálya alá tartozik minden üzem, hivatal, vállalat, mely betegségbiztosításra kötelezett és amely legalább tíz, a rendelet hatálya alá tartozó alkalmazottat, testi vagy szellemi munkást foglalkoztat. Akár testi, akár szellemi munkás, a munka megkezdésének napjától a munkaviszony megszűnésének napjáig tartozik a rendelet hatálya alá, betegség vagy szülés esetén, valamint a katonai szolgálat ideje alatt addig kell őt munkaviszonyban állónak tekinteni, amíg munkaadójától teljes munkabérét megkapja, vagy azt jogosan követelheti. Családi pótlék jár minden olyan tizenhatodik évét be nem töltött gyermek után, akit az igénylő saját háztartásában tart el, úgyszintén a feleség után is, ha az munkaviszonyban nem áll és a férjével közös háztartásban él. A negyvenedik évét még be nem töltött feleség után csak az esetben jár pótlék, ha tartósan munkaképtelen, ha terhességének ötödik hónapjába lépett, vagy a férjével közös háztartásban élő olyan nyolc éven aluli gyermeket gondoz, aki után férje családi pótlékban részesül. Családi pótlék jár a tizenhatodik életévet betöltött gyermek után huszonnégy éves koráig, ha tanulmányainak végzése akadályozza, abban, hogy önállóan munkát vállaljon, ugyancsak az iparostanonc után a tanoncszerződés ideje alatt, ha az igénylő munkás őt saját háztartásában eltartja. Huszonnégy éves korig jár a családi pótlék az állandó jellegű testi vagy szelemi fogyatékosságban szenvedő gyermek után is. A tanintézetben vagy nevelőintézetben elhelyezett gyermek után a pótlék jár, de nem jár a gyermekmenhelyen levő vagy onnan kihelyezett gyermek után. A munkaviszony tartama alatt született gyermek után annak a hónapnak első napjától jár a segély, amelyben a gyermek született, a munkás háztartásába kerülő gyermek után annak a hónapnak első napjától, amely hónapban a gyermek tartása megkezdődött. Megszűnik az igény annak a hónapnak végével, amelyben a gyermek a meghatározott életévét betöltötte, vagy a gyermek, vagy a feleség, aki után a pótlék igényeltetett, meghalt, vagy pedig a tanoncviszony vagy továbbtanulás megszűnt, esetleg a 40 éven aluli feleség terhessége megszakadt. Ugyanazon gyermek után ugyanarra az időre csak egy munkás igényelhet pótlékot a házastársak együttélése esetén, tehát elsősorban a férj. A munkás csak arra a hónapra jogosult pótlékra, amelyben összesen legalább 15 napig a rendelet hatálya alá tartozó üzemnél munkaviszonyban állott. A tizenöt napba a vasárnapok és ünnepnapok is beszámítanak. Jogosult a munkás a pótlékra munkaviszonyának megszűnése után is, ha annak megszűnése előtt közvetlenül legalább három hónapra jogosult volt családi pótlékra. Ez esetben további három hónapig, ha azonban azt közvetlenül megelőzően megszakítás nélkül csak egy vagy két hónapra volt családi pótlékra jogosult, úgy csak egy, illetve két hónapra jár a családi pótlék. Ha a családi pótlékra jogosult munkás meghalt, további hat hónapra jár az elhalt munkás jogán a családi pótlék annak, aki a gyermekek vagy feleség eltartásáról gondoskodik. A családi pótlék december hónapban 2400.A pengő minden egyes gyermek vagy a feleság után, ezt a Csailádpéruztári utólag havonta fizeti ki. A népjóléti miniszternek joga van, ha a kollektív szerződésekben legalább tízszázalékos emelkedés következik be, az emelkedés arányában a családi pótlékot is rendelettel felemelni. Amennyiben az igényjogosult a pótlékot nem rendeltetésének megfelelően használná fel, beleegyezése nélkül is a közös háztartásban élő feleségének, vagy más, vele közös háztartásban élő családtagnak is kifizethető. A rendelet alapján családi pótlék első ízben 1945 szeptember hónapra jár. A munkás családi pótlékra való igényét igény jogosultságának megszerzése után a hónap végén munkaadójánál jelenti be. A munkáltató (vagy munkaadó), ha a munkás még családi pótlékban nem részesült, az igénybejelentő lapot (azon hivatalos nyomtatványt, melyet a családpénztár rendelkezésére bocsát) a munkás bejelentése alapján kitölti és aláíratja vele, igazoló iratait tőle átveszi. Egyidejűleg köteles az esetleges hiányokra őt figyelmeztetni és pótlásra felhívni. A becsatolandó okmányok jelenleg a következők: Az igényjogosult és a családi pótlékra bejelentett személyek születési anyakönyvi kivonata (születési értesítője), ha a feleség után igényel: házassági bizonyítványa, ha nem, törvényes gyermek után igényel, helyhatósági igazolása, hogy a gyermeket eltartja erre a Nánási Gábor, családpénztári osztályvezető. Jamix hó A Házinyomda jubileumára ötven esztendős Budapest Székesfőváros Házinyomdája. Ha ez a jelentős évforduló csak időben vált volna aktuálissá, a tény egyszerű lerögzítésével le is zárhatnánk idevonatkozó közlésünket. Csakhogy a mi számunkra több, sokkal több ez a dátum egyszerű évfordulónál. Nekünk nyomdászoknak van egy és más mondanivalónk ezzel a tekintélyes közintézménnyel kapcsolatban. Kezdjük talán ott, hogy nem volt ebben a városban, de az egész országban sem még egy olyan közintézmény, ahol vezetők, irányítók és dolgozók annyira összehangoltak lettek volna, mint a Házinyomdában. Ez a megértő együttműködés nem romantikus értelemben bír fontossággal, hanem elsősorban és legfőképpen azért, mert ilyen és csak ilyen légkörben volt lehetséges, hogy ebben az üzemben is tökéletesen érvényre juthatott az eltelt félévszázad folyamán törvénykönyvünk: a kollektív szerződés. Ez a tekintélyes vállalat és az ott dolgozók egyik erős várát és seregét képezték a szervezethű magyar nyomdaiparnak, ahol mindenkor a hozzánk tartozó és csakis hozzánk tartozó szervezett munkások dolgoztak. Ennek a körülménynek a jelentőségét azok értékelik leginkább, akik tisztában vannak azzal, hogy ez ország régi vezetői, a főváros ügyeinek régi irányítói nem túlságosan rajongtak a szocialista szakszervezetbe tömörült munkásokért. Az ellenforradalmi mentalitástól áthatott huszonöt esztendő bőséges alkalom lett volna arra, hogy a Házinyomdában dolgozó társaink megtántorodjanak és hátat fordítsanak szervezetünknek. Az ideirányuló csábítások nem egyszer jelentkeztek. És a rosszándékúak minden mesterkedése, erőszakosabb fellépése, csillogó jövőt ígérése hatástalan maradt. Éppen ezért most, az ötévtizedes fordulón nem kis büszkeséggel gondolunk házinyomdabeli szaktársainkra és szaktársnőinkre, akik egy pillanatra sem tántorodtak meg, akiken nem fogott sem a csábítás, sem pedig a hatalom, nem egyszer jelentkező fenyegetése, hanem — egy egészen jelentéktelen töredék kivételével — öntudatos munkásokhoz méltóan kitartottak nemes eszményeik mellett, nem lettek hűtlenek a szervezett, nyomdai munkások társadalmához. Az elismerés hangján kell szólanunk ehelyütt a nyomda mindenkori vezetőiről, akik becsületes magatartásukkal segítették, támogatták társainkat elhatározásuk bizony nem könnyű megtartásában. A többi, amiről e tekintélyes évforduló alkalmából szólni kívánunk, folyik az előbbiekből. Az a nagyszerű fejlődés, amin a Házinyomda az elmúlt ötven év alatt ment keresztül, elsősorban a szervezett munkások közreműködésével volt lehetséges. Szaktársaink magatartásukkal, munkafegyelmükkel, kiváló szaktudásukkal tettek bizonyságot arról, hogy ezekre az célra a házbizalmiaknak a tömbbizalmival is láttamozott igazolása elegendő); 40 éven aluli feleségnél hatósági, vagy OTT, vagy MABI szakorvosi igazolása az ötödik hónapi terhességnek, vagy a tartós munkaképtelenségnek (tanácsos ez esetben, ha az igazolást úgy kérjük, hogy az orvos megállapítása szerint az körülbelül meddig fog tartani); a 16 éven felüli gyermeknél a tanintézet igazolását hathavonként arról, hogy a tanuló tényleg rendes tanuló, vagy a tanoncszerződés bemutatását; az állandó testi fogyatékosságban szenvedőnél a fentiek szerinti orvosi igazolást. A családpénztár az igénybejelentésre szolgáló nyomtatvány és a csatolt okmányok alapján az igényjogosultságot elbírálja és annak elismerése esetén a munkás részére tagsági igazolványt állít ki, melyet a csatolt okmányokkal együtt a munkáltatónak megküld. A megküldött okmányokat a munkáltató azonnal, a tagsági igazolványt munkaviszonyának megszűntével köteles a munkásnak átadni. A munkaviszony tartama alatt a munkáltató, annak megszűntével a munkás köteles a tagsági igazolványt megőrizni, mert anélkül újabb családi pótlékban nem részesülhet. A családpénztár által elismert és már családi pótlékban részesülő munkavállaló, ha munkaviszonyban áll, munkáltatójának, ha már nem áll munkaviszonyban, az utolsó rendelet hatálya alá tartozó munkáltatójának köteles nyolc napon belül jelenteni, ha nevében vagy lakcímében, a családi pótlékra jogosult személyek számában változás állott be, avagy ha feleségével az együttélés megszűnt, vagy ha újabb házasságot kötött. A munkáltató ezen bejelentéseket köteles a családpénztárhoz továbbítani. Ha a munkásnak a rendelet hatálya alá való tartozása bármely okból megszűnt, ennek időpontját is köteles bejelenteni. Az összes bejelentéseket az erre a célra szolgáló nyomtatványokon az esetet követő hó 5. napjáig, a névben és lakcímben történő változást a munkás bejelentése után azonnal kell megtenni. A családi pótlék minden családtag után fizetendő összegét a népjóléti miniszter jelenleg 800 P-ben állapította meg, értékes tulajdonságukra igenis lehet építeni, érdemes ezt a közüzemet a jószándékú vezetők elképzelése szerint továbbfejleszteni, mert abból fővárosunkra nemcsak anyagi előny, de az erkölcsi javak gyarapodása is következik. Mert ki vitathatja el a fővárostól azt az elismerést, hogy nyomtatványainak, kiadványainak a nyomdásztól megadott külalakja még világviszonylatban is a legelsők között áll? Szinte hallom a cinikus észrevételt: könnyű a Házinyomdának kiválót produkálni, amikor megvannak annak a valósággal korlátlan anyagi előfeltételei! Eltekintve attól, hogy ez a megállapítás — különösen a mai elszegényedett világban — erősen önkényes és túlzott, mindenkivel szemben védjük azt a felfogásunkat, hogy úgy, mint másutt is, a kevesebb anyagi lehetőségekkel rendelkező vállalatoknál a szakszerű, tipográfiailag és esztétikailag kifogástalan nyomtatványok előállításánál a döntő tényező a hozzáértés, az irányítók és technikai kivitelezők szeretete, rajongása munkájuk iránt. Az anyagiak csak ez után következnek! Hogy a Házinyomdában dolgozó szaktársaink valóban együttéreznek az üzemmel, munkájukat mindenekfelett megbecsülik, arra ragyogó bizonyíték az a soha el nem felejthető magatartás, melyet a Budapest ostromát követő felszabadulás első perceitől kezelve tanúsítottak. A háború pusztító, romboló ereje nem kímélte meg ezt az üzemet sem. Nehéz és sok tennivaló akadt, hogy a nyomda újból üzemképes állapotba kerüljön. És társaink — nők és férfiak, fiatalok és idősebbek — nem ájuldoztak a sopánkodás és tehetetlenség bénulásában, hanem hozzáláttak a romok eltakarításához. Az üszők és omladék alól szerelő kézzel kaparták ki vagyont érő, pótolhatatlan gépeiket, munkaeszközeiket, azokat szinte szülői gyengédséggel tisztították, javították, pótolták s állították össze ismét üzemképessé, hogy megindulhasson rajtuk a jövendőt, az életet biztosító, termelő munka. Kint a nagyvilágban persze minderről nem sokat tudnak. De ha majd egyszer meg fogják írni Budapest ostrom utáni történetét, akkor a műben előkelő helyen kell szerepelni a Házinyomdának, mint amely közüzem vezetőinek és dolgozóinak verejtékes munkájával elérte azt, hogy legelsőként folytatta munkáját ott, ahol azt a kényszerű szünet és a háború pusztításai miatt abbahagyni kényszerült. Az elmondottakból folyó jó érzésekkel eltelten köszöntjük a Házinyomdát, annak vezetőit és dolgozóit az üzem fennállásának félévszázados csendes ünnepén. Büszkén valljuk ezt az intézetet lelkileg magunkénak, mert ott a gyakorlatban látjuk megvalósulva azokat a magasabbrendű ideálokat, melyek nélkül nem lehet igazabb, boldogabb, emberibb társadalmat kialakítani. Hisszük, hogy a nélkülözésekkel teli időszak elmúltával a házinyomdabeliek elnyerik méltó jutalmukat, amelyet tiszta múltjuk alapján joggal kiérdemelnek. G. E. Nyomdász-testedzés Elmúlt, elviharzott fejünk felett a szörnyű vérzivatar. Kiragyogott ismét a nap a világ szabad emberei felett. De a megcsonkult házak, vízbe roggyant hidak még élénken emlékeztetnek minket viharra, de az ember már felvette ismét kultúrköntösét és szomjasan issza magába a testi és lelki kultúra minden gyönyörűségét. Mi nyomdászok mindig büszkék voltunk arra, hogy nemcsak a lelki kultúrának, hanem a sportnak, a vérnélküli küzdelemnek is odaadó harcosai vagyunk. A „Tipográfia“ Nyomdászok Testedző Egyesülete a legrégibb munkássportegyesüet, mindig nyomdász volt. Mindig a nyomdász- és munkásérdekekért küzdött. Az elmúlt reakciós idők alatt nem egyszer adta tanújelét annak, hogy nem adja fel elveit és a változó idők változó jelszavai között is elveihez hű maradt. Most, hogy végre a zsarnokság lábaink előtt fekszik vérébe fagyva, teljesült minden sportoló nyomdász álma. Sporttelepünk van, méghozzá az ország egyik legszebb, legmodernebb pályája, a népligeti KISOK-sporttelep. Kinn a zöldben, árnyas fák között nehéz munkánk után oly jól esik kiszellőztetni ólomgőzös tüdőnket. Csak egy fáj nekünk nagyon; a jelenlegi fiatal nyomdászgeneráció hová jár? Miért nincsenek közöttünk a nyomdász ifjak? Hát oly sok időt elfoglal a tánc, mozi és a többi „modern“ szórakozás, hogy a szabad levegőn való mozgásra nem jut egy perc sem? Nyomdászifjak, fiúk, lányok! Hívunk benneteket! Gyertek közénk és ígérjük, hogy mindenki megtalálja a sportban azt, amit hiába keres másutt: felüdülést, szórakozást és egészséget. Idősebb nyomdászok! Ti is gyertek, támogassatok minket és tekintsétek meg versenyeinket. Tudjuk jól, hogy a mindennapi élet nehéz gondot rótt most minden dolgozó vállára, de erre a nemes célra adni minden nyomdász erkölcsi kötelessége. Nyomdászok, ne hagyjátok elbukni a szeretett „Tipográfiáinkat most, amikor végre ránk virradt a szabadság oly régóta állított hajnala. Célunk a nyomdász-tömegsport! Barátság! (N-ly)