Typographia, 1946 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1946-01-01 / 1. szám

1946 TYPOGRAPHIA Mit kell tudni a 7520/1945. M. E. sz., a munkások családi pótlékára vonatkozó rendeletről A rendelet hatálya alá tartozik minden üzem, hivatal, vállalat, mely betegségbizto­sításra kötelezett és amely legalább tíz, a ren­delet hatálya alá tartozó alkalmazottat, testi vagy szellemi munkást foglalkoztat. Akár testi, akár szellemi munkás, a munka megkez­désének napjától a munkaviszony megszűnésé­nek napjáig tartozik a rendelet hatálya alá, betegség vagy szülés esetén, valamint a kato­nai szolgálat ideje alatt addig kell őt munka­­viszonyban állónak tekinteni, amíg munka­adójától teljes munkabérét megkapja, vagy azt jogosan követelheti. Családi pótlék jár minden olyan tizenhato­dik évét be nem töltött gyermek után, akit az igénylő saját háztartásában tart el, úgyszin­tén a feleség után is, ha az munkaviszonyban nem áll és a férjével közös háztartásban él. A negyvenedik évét még be nem töltött feleség után csak az esetben jár pótlék, ha tartó­san munkaképtelen, ha terhességének ötödik hónapjába lépett, vagy a férjével közös ház­tartásban élő olyan nyolc éven aluli gyerme­ket gondoz, aki után férje családi pótlékban részesül. Családi pótlék jár a tizenhatodik élet­évet betöltött gyermek után huszonnégy éves koráig, ha tanulmányainak végzése akadá­lyozza, abban, hogy önállóan munkát vállaljon, ugyancsak az iparostanonc után a tanoncszer­­ződés ideje alatt, ha az igénylő munkás őt saját háztartásában eltartja. Huszonnégy éves korig jár a családi pótlék az állandó jellegű testi vagy szelemi fogyatékosságban szenvedő gyermek után is. A tanintézetben vagy nevelő­intézetben elhelyezett gyermek után a pótlék jár, de nem jár a gyermekmenhelyen levő vagy onnan kihelyezett gyermek után. A munkaviszony tartama alatt született gyermek után annak a hónapnak első napjá­tól jár a segély, amelyben a gyermek szü­letett, a munkás háztartásába kerülő gyer­mek után annak a hónapnak első napjá­tól, amely hónapban a gyermek tartása meg­kezdődött. Megszűnik az igény annak a hónap­nak végével, amelyben a gyermek a meghatá­rozott életévét betöltötte, vagy a gyermek, vagy a feleség, aki után a pótlék igényeltetett, meghalt, vagy pedig a tanoncviszony vagy továbbtanulás megszűnt, esetleg a 40 éven aluli feleség terhessége megszakadt. Ugyanazon gyermek után ugyanarra az időre csak egy munkás igényelhet pótlékot a házas­­társak együttélése esetén, tehát elsősorban a férj. A munkás csak arra a hónapra jogosult pót­lékra, amelyben összesen legalább 15 napig a rendelet hatálya alá tartozó üzemnél munka­viszonyban állott. A tizenöt napba a vasárnapok és ünnepnap­ok is beszámítanak. Jogosult a munkás a pótlékra munkaviszo­nyának megszűnése után is, ha annak megszű­nése előtt közvetlenül legalább három hónapra jogosult volt családi pótlékra. Ez esetben további három hónapig, ha azonban azt köz­vetlenül megelőzően megszakítás nélkül csak egy vagy két hónapra volt családi pótlékra jogosult, úgy csak egy, illetve két hónapra jár a családi pótlék. Ha a családi pótlékra jogosult munkás meghalt, további hat hónapra jár az elhalt munkás jogán a családi pótlék annak, aki a gyermekek vagy feleség eltar­tásáról gondoskodik. A családi pótlék december hónapban 2400.A pengő minden egyes gyermek vagy a feleság után, ezt a Csailádpéruztári utólag havonta fizeti ki. A népjóléti miniszternek joga van, ha a kol­lektív szerződésekben legalább tízszázalékos emelkedés következik be, az emelkedés arányá­ban a családi pótlékot is rendelettel felemelni. Amennyiben az igényjogosult a pótlékot nem rendeltetésének megfelelően használná fel, beleegyezése nélkül is a közös háztartásban élő feleségének, vagy más, vele közös háztartásban élő családtagnak is kifizethető. A rendelet alapján családi pótlék első ízben 1945 szeptember hónapra jár. A munkás családi pótlékra való igényét igény jogosultságának megszerzése után a hó­nap végén munkaadójánál jelenti be. A mun­káltató (vagy munkaadó), ha a munkás még családi pótlékban nem részesült, az igény­­bejelentő lapot (azon hivatalos nyomtatványt, melyet a családpénztár rendelkezésére bocsát) a munkás bejelentése alapján kitölti és alá­íratja vele, igazoló iratait tőle átveszi. Egyide­jűleg köteles az esetleges hiányokra őt figyel­meztetni és pótlásra felhívni. A becsatolandó okmányok jelenleg a követ­kezők: Az igényjogosult és a családi pótlékra be­jelentett személyek születési anyakönyvi ki­vonata (születési értesítője), ha a feleség után igényel: házassági bizonyítványa, ha nem, tör­vényes gyermek után igényel, helyhatósági igazolása, hogy a gyermeket eltartja­­ erre a Nánási Gábor, családpénztári osztályvezető. Jam­ix hó A Házinyomda jubileumára ötven esztendős Budapest Székesfőváros Házi­nyomdája. Ha ez a jelentős évforduló csak időben vált volna aktuálissá, a tény egyszerű lerögzítésé­­vel le is zárhatnánk idevonatkozó közlésünket. Csakhogy a mi számunkra több, sokkal több ez a dátum egyszerű évfordulónál. Nekünk nyom­dászoknak van egy és más mondanivalónk ez­zel a tekintélyes közintézménnyel kapcsolatban. Kezdjük talán ott, hogy nem volt ebben a városban, de az egész országban sem még egy olyan közintézmény, ahol vezetők, irányítók és dolgozók annyira összehangoltak lettek volna, mint a Házinyomdában. Ez a megértő együtt­működés nem romantikus értelemben bír fon­tossággal, hanem elsősorban és legfőképpen azért, mert ilyen és csak ilyen légkörben volt lehetséges, hogy ebben az üzemben is tökélete­sen érvényre juthatott az eltelt félévszázad folyamán törvénykönyvünk: a kollektív szer­ződés. Ez a tekintélyes vállalat és az ott dolgo­zók egyik erős várát és seregét képezték a szer­vezethű magyar nyomdaiparnak, ahol minden­kor a hozzánk tartozó és c­s­aki­s hozzánk tar­tozó szervezett munkások dolgoztak. Ennek a körülménynek a jelentőségét azok értékelik leginkább, akik tisztában vannak azzal, hogy ez ország régi vezetői, a főváros ügyeinek régi irányítói nem túlságosan rajongtak a szocia­lista szakszervezetbe tömörült munkásokért. Az ellenforradalmi mentalitástól áthatott huszonöt esztendő bőséges alkalom lett volna arra, hogy a Házinyomdában dolgozó társaink me­gtántor­odjanak és hátat fordítsanak szerve­zetünknek. Az ideirányuló csábítások nem egy­szer jelentkeztek. És a ros­szándékúak minden mesterkedése, erőszakosabb fellépése, csillogó jövőt ígérése hatástalan maradt. Éppen ezért most, az ötévtizedes fordulón nem kis büszke­séggel gondolunk házinyomdabeli szaktár­sainkra és szaktársnőin­k­re, akik egy pillanatra sem tántorodtak meg, akiken nem fogott sem a csábítás, sem pedig a hatalom, nem egyszer jelentkező fenyegetése, hanem — egy egészen jelentéktelen töredék kivételével — öntudatos munkásokhoz méltóan kitartottak nemes esz­ményeik mellett, nem lettek hűtlenek a szer­vezett, nyomdai munkások társadalmához. Az elismerés hangján kell szólanunk ehelyütt a nyomda mindenkori vezetőiről, akik becsüle­tes magatartásukkal segítették, támogatták társainkat elhatározásuk bizony nem könnyű m­egtartásában. A többi, amiről e tekintélyes évforduló alkal­mából szólni kívánunk, folyik az előbbiekből. Az a­ nagyszerű fejlődés, amin a Házinyomda­­ az elmúlt ötven év alatt ment keresztül, első­­sorban a szervezett munkások közreműködésé­vel volt lehetséges. Szaktársaink magatartá­sukkal, munkafegyelmükkel, kiváló szaktudá­sukkal tettek bizonyságot arról, hogy ezekre az célra a házbizalmiaknak a tömbbizalmival is láttamozott igazolása elegendő); 40 éven aluli feleségnél hatósági, vagy OTT, vagy MABI szakorvosi igazolása az ötödik hónapi terhes­ségnek, vagy a tartós munkaképtelenségnek (tanácsos ez esetben, ha az igazolást úgy kér­jük, hogy az orvos megállapítása szerint az körülbelül meddig fog tartani); a 16 éven felüli gyermeknél a tanintézet igazolását hathavon­­ként arról, hogy a tanuló tényleg rendes tanuló, vagy a tanoncszerződés bemutatását; az állandó testi fogyatékosságban szenvedőnél a fentiek szerinti orvosi igazolást. A családpénztár az igénybejelentésre szol­gáló nyomtatvány és a csatolt okmányok alap­ján az igényjogosultságot elbírálja és annak elismerése esetén a munkás részére tagsági igazolványt állít ki, melyet a csatolt okmá­nyokkal együtt a munkáltatónak megküld. A megküldött okmányokat a munkáltató azonnal, a tagsági igazolványt munkaviszonyának meg­szűntével köteles a munkásnak átadni. A munkaviszony tartama alatt a munkál­tató, annak megszűntével a munkás köteles a tagsági igazolványt megőrizni, mert anélkül újabb családi pótlékban nem részesülhet. A családpénztár által elismert és már csa­ládi pótlékban részesülő munkavállaló, ha munkaviszonyban áll, munkáltatójának, ha már nem áll munkaviszonyban, az utolsó ren­delet hatálya alá tartozó munkáltatójának köteles nyolc napon belül jelenteni, ha nevé­ben vagy lakcímében, a családi pótlékra jogo­sult személyek számában változás állott be, avagy ha feleségével az együttélés megszűnt, vagy ha újabb házasságot kötött. A munkál­tató ezen bejelentéseket köteles a családpénz­tárhoz továbbítani. Ha a munkásnak a rende­let hatálya alá való tartozása bármely okból megszűnt, ennek időpontját is köteles bejelen­teni. Az összes bejelentéseket az erre a célra szolgáló nyomtatványokon az esetet követő hó 5. napjáig, a névben és lakcímben történő vál­tozást a munkás bejelentése után azonnal kell megtenni. A családi pótlék minden családtag után fize­tendő összegét a népjóléti miniszter jelenleg 800 P-ben állapította meg, értékes tulajdonságukra igenis lehet építeni, érdemes ezt a közüzemet a jószándékú vezetők elképzelése szerint továbbfejleszteni, mert abból fővárosunkra nemcsak anyagi előny, de az erkölcsi javak gyarapodása is következik. Mert ki vitathatja el a fővárostól azt az elismerést, hogy nyomtatványainak, kiadvá­nyainak a nyomdásztól megadott külalakja még világviszonylatban is a legelsők között áll? Szinte hallom a cinikus észrevételt: kön­­­nyű a Házinyomdának kiválót produkálni, amikor megvannak annak a valósággal kor­látlan anyagi előfeltételei! Eltekintve attól, hogy ez a megállapítás — különösen a mai elszegényedett világban — erősen önkényes és túlzott, mindenkivel szemben védjük azt a fel­fogásunkat, hogy úgy, mint másutt is, a keve­sebb anyagi lehetőségekkel rendelkező vállala­toknál a szakszerű, tipográfiailag és esztétika­i­­lag kifogástalan nyom­tatván­yok előállításánál a­ döntő tényező a hozzáértés, az irányítók és tech­nikai kivitelezők szeretete, rajongása munkájuk iránt. Az anyagiak csak ez után következnek! Hogy a Házinyomdában dolgozó szaktársaink valóban együttéreznek az üzemmel, munkájukat mindenekfelett megbecsülik, arra ragyogó bizo­nyíték az a soha el nem felejthető magatartás, melyet a Budapest ostromát követő felszaba­dulás első perceitől kezelve tanúsítottak. A háború pusztító, romboló ereje nem kímélte meg ezt az üzemet sem.­ Nehéz és sok tennivaló akadt, hogy a nyomda újból üzemképes álla­potba kerüljön. És társaink — nők és férfiak, fiatalok és idősebbek — nem ájuldoztak a sopánkodás és tehetetlenség bénulásában, ha­nem hozzáláttak a romok eltakarításához. Az üszők és omladék alól szerelő kézzel kaparták ki vagyont érő, pótolhatatlan gépeiket, munka­eszközeiket, azokat szinte szülői gyengédséggel tisztították, javították, pótolták s állították össze ismét üzemképessé, hogy megindulhasson rajtuk a jövendőt, az életet biztosító, termelő munka. Kint a nagyvilágban persze minderről nem sokat tudnak. De ha majd egyszer meg fogják írni Budapest ostrom utáni történetét, akkor a­ műben előkelő helyen kell szerepelni a Házi­nyomdának, mint amely közüzem vezetőinek és dolgozóinak verejtékes munkájával elérte azt, hogy legelsőként folytatta munkáját ott, ahol azt a kényszerű szünet és a háború pusztításai miatt abbahagyni kényszerült. Az elmondottakból folyó jó érzésekkel eltel­ten köszöntjük a Házinyomdát, annak vezetőit és dolgozóit az üzem fennállásának félévszáza­dos csendes ünnepén. Büszkén valljuk ezt az intézetet lelkileg magunkénak, mert ott a gya­korlatban látjuk megvalósulva azokat a maga­­sabbrendű ideálokat, melyek nélkül nem­ lehet igazabb, boldogabb, emberibb társadalmat ki­alakítani. Hisszük, hogy a nélkülözésekkel teli időszak elmúltával a­ házinyomdabeliek elnye­rik méltó jutalmukat, amelyet tiszta múltjuk alapján joggal kiérdemelnek. G. E. Nyomdász-testedzés Elmúlt, elviharzott fejünk felett a szörnyű vérzivatar. Kiragyogott ismét a nap a világ szabad emberei felett. De a megcsonkult házak, vízbe roggyant hidak még élénken emlékeztet­nek minket viharra, de az ember már felvette ismét kultúrköntösét és szomjasan issza ma­gába a testi és lelki kultúra minden gyönyörű­ségét. Mi nyomdászok mindig büszkék voltunk arra, hogy nemcsak a lelki kultúrának, hanem a sportnak, a vérnélküli küzdelemnek is oda­adó harcosai vagyunk. A „Tipográfia“ Nyomdászok Testedző Egyesülete a legrégibb munkássportegyesü­et, mindig nyomdász volt. Mindig a nyomdász- és munkásérdek­ekért küz­dött. Az elmúlt reakciós idők alatt nem egy­szer adta tanújelét annak, hogy nem adja fel elveit és a változó idők változó jelszavai kö­zött is elveihez hű maradt. Most, hogy végre a zsarnokság lábaink előtt fekszik vérébe fagyva, teljesült minden spor­toló nyomdász álma. Sporttelepünk van, még­hozzá az ország egyik legszebb, legmodernebb pályája, a népligeti KISOK-sporttelep. Kinn a zöldben, árnyas fák között nehéz munkánk után oly jól esik kiszellőztetni ólomgőzös tüdőnket. Csak egy fáj nekünk nagyon; a jelenlegi fiatal nyomdászgeneráció hová jár? Miért nincsenek közöttünk a nyomdász if­jak? Hát oly sok időt elfoglal a tánc, mozi és a többi „modern“ szórakozás, hogy a szabad levegőn való mozgásra nem jut egy perc sem? Nyom­­dászifjak, fiúk, lányok! Hívunk benneteket! Gyertek közénk és ígérjük, hogy mindenki megtalálja a sportban azt, amit hiába keres másutt: felüdülést, szórakozást és egészséget. Idősebb nyomdászok! Ti is gyertek, támogas­satok minket és tekintsétek meg versenyeinket. Tudjuk jól, hogy a mindennapi élet nehéz gondot rótt most minden dolgozó vállára, de erre a nemes célra adni minden nyomdász erkölcsi kötelessége. Nyomdászok, ne hagyjá­tok elbukni a szeretett „Tipográfiáinkat most, amikor végre ránk virradt a szabadság oly régóta állított hajnala. Célunk a nyomdász-tömegsport! Barátság! (N-ly)

Next