Typographia, 1947 (79. évfolyam, 1-51. szám)

1947-01-10 / 1. szám

1947 TYPOGRAPHIA A tisztviselői kérdésről Kongresszus előtt mindig megelevenedik szakszervezeti életünk. Fővárosi nagynyomdák személyzetei, vidéki kerületek dolgozói és helyi csoportok egymással versengve tanácskoznak, hogy a múlt gyakorlati tapasztalataiból le­szűrjék következtetéseiket és annak megfele­lően reformokat ajánljanak a Közgyűlésnek, melyek a hibáikat megszüntetni és a hiányos­ságokat pótolni alkalmasak. Ezek közül a javaslatok közül egy-kettő — szinte évtizedeken keresztül — mint egy vissza­térő refrén jelentkezik állandóan. Ilyen állandó napirendi pontja a közgyű­léseknek a tisztviselő-kérdés. A nyomdai mun­kásság egy része állandóan napirenden tartja ezt a kérdést, amely, ha más-más­­ formát ölt is, végeredményben minden törekvése az, hogy a nyomdászok szakszervezetének, tehát az ebben a szakmában dolgozók érdekei hiva­tott képviselőinek anyagi és erkölcsi színvona­lát lerombolják. Vegyük sorra ezeket a javaslatokat. Nincs a világon ország vagy közület, amely­ben a demokrácia tisztultabb formában jelent­kezne, mint a Nyomdai Munkások Szabad Szakszervezetében. A szabadság kérdésében oly érzékeny nyomdászok évtizedek során alakí­tották ki és vitték át a gyakorlatba az embe­riségnek ezt a legszentebb eszményét. Nem tör­ténhet, de nem is történt olyan esemény Szak­­szervezetünk életében, amelybe Szakszerveze­tünk tagjai, közvetlenül vagy közvetve — kép­viseletei útján — beleszólásukat ne gyakorol­hatnák, így az Egyesület tisztviselőinek meg­választásánál is. Itt a gyakorlat az, hogy a feltételeknek megfelelő pályázót az összes ta­gok egyénenkénti titkos szavazására bocsát­­ják és csak az abszolút többséget elérő pályázó nyerhet tisztviselői alkalmazást. Nem hiszem, hogy ennél jobb, igazságosabb megoldást valaki tudjon ajánlani. Mégis akár tájékozatlanságból, akár indula­tok levezetésének céljából akadnak csoportok, kerületek, akik ezt a kérdést napirenden tart­ják anélkül, hogy a gyakorlatban már jól be­vált rendszernél egy praktikusabbat ajánlani tudnának. A másik kérdés, amely ugyancsak minden Közgyűlés egyik visszatérő napirendi pontja: a­ tisztviselői­­ fizetések kérdése. Itt azonban már nem a tájékozatlanság, hanem az emberi kicsinyesség a kérdés szőnyegen tartásának rúgója. Mert egész természetes — már a ja­vaslattevők szemszögéből nézve —, hogy céljuk nem a tisztviselők életszínvonalának biztosí­tása, hanem ellenkezőleg, annak lerombolása. És itt válik az anyagi kérdés erkölcsi kér­déssé. Mert már engedjenek meg nekem a mélyen tisztelt javaslattevők, hogyan képzelik el, hogy a nyomdai munkások legkiválóbbjai tisztviselői állásra pályáznak akkor, amikor ezt a tehetséget szakmánkban más területen sokkal jobban kamatoztathatják­? Hogyan kép­zelik azt el, hogy egy kiváló beszélőképességű, nagyszerűen argumentálni tudó művelt nyom­dász, aki ezt a képességét, mondjuk az üzlet­szerzői beosztásban lényegesen jobban kama­­..■ -■--------- ----------------T. ■ I —-----------------­toztathatja, tisztviselői állásra pályázzon. Ha Egyesületünk kiváló tisztviselői tehetségüket a tőke szolgálatába állítják, egy művezetői állás, vagy pláne egy igazgatói megbízatás anyagiakban lényegesen előnyösebb helyzetbe juttatja őket. Szerencsére ezeket az embereket — lelkialka­­tuknál fogva — nem az anyagi szempontok irányítják, hanem idealizmusuk, mely kizárja a körülmények ilyen mérlegelését. Vegyük tehát végre tudomásul, hogy a nyomdai munkások szervezetét olyan tisztvi­selők irányítják, akik az élet bármely terü­letén megállnák helyüket és bárhol munkál­kodnának is, az elsők között lennének. És a nyomdai munkások mint munkaadók nem lehetnek kicsinyesebbek, mint az a tőkés, aki­nek nyíltan bevallott célja a profit. Másrészt ezek a tisztviselők nemcsak érde­keink védelmezői, hanem közösségünk vagyo­nának gondozói és őrzői. Ebben a ténykedé­sükben pedig milliók felett diszponálnak és azokat, akik erkölcsi és anyagi javaink felett hűségesen őrködnek, illik rendesen díjazni. Ha tehát olyan tisztviselői kart akarunk, akik a nyomdai munkásságot méltóan repre­zentálják, azokat képességeik szerint kell díjazni. Bleyer József Г A NYl A7 *Öt/A épnistw, Meghívó A Gutenberg Társaság zenekara és a Budapesti Könyvnyomdászok Dalköre 1947 január 5-én, vasárnap este fél nyolc órakor, a Zeneakadémia nagytermében, a nyomdász-kongresszus küldöttei tisztele­tére hangversenyt rendez, melyre tisztelettel meghívja az érdeklődőket a Rendezőség közreműködnek . A Budapesti Könyv­­nyomdászok Dal­köre a Pénzjegy- és a Székesfővárosi Házinyomda Dal­körei, a Gutenberg Társaság zenekara. Karnagyok: Elsner Béla, Péter József, Sümegh Miklós, dr Ujj József Jegyek kaphatók (1,6 forintos árban): a Nyomdásegyesületben, a nagyobb nyomdák házipénztárosainál és a rendezőtestületeknél Laczó István és Fodor János, az Operaház művészei Szecsődi Irén (ének) Márton Jánosné (zongora) Dr Simonyiné Gróh Klára hegedűművész­nő, a rádió szólistája Gergely Ferenc orgonaművész Ágai Karola (ének) és Kovács József (szaval) Levél a Typographiához világjáró betűkről Levelet kaptunk Buenos Airesből. Barna Sándor elvtárs írta. Nagy kiadóvállalata van Dél-Amerikában. Emigrációban élt sokáig. Írja, hogy izgalom fogta el a pesti levél olva­sásaikor. Közönséges postával. Észak-Amerikán át került hozzá a nagybátyám, Timár Sándor levele. „Érdekes dolog — írja—, hogy a pesti levelek mind dátum nélkül érkeznek. Úgy lát­szik, hogy az a nagy tragédia az embereknél feleslegessé tette az időpont megjelölését.“ Fontosnak tartom a levél néhány részét a nyilvánossággal közölni. „Ez a levél tulajdonképen a mi fiatalságunk­kal kezdődik, amikor kitört a kommün és maga főszervező lett a Szellemi Termékeknél, amikor előbb foglalta el Kassát, mint a hadsereg és mikor boldogan invitált Kassára, hogy nézzem meg, milyen szenzációs munkát végzett.“ Érdeklődik az itthoniak felől. Róna Ödön tra­gédiámról már tud. Szeretné, ha nem felejte­nék el Róna Ödönt, aki részt vett a reakció el­leni harcban. Sok minden történt itt is, maguknál is, csak egy maradt az igazság, hogy ez a társadalom ebben a formában életképtelen és ha van re­ménység arra, hogy jobb időket megéljünk, azt csak a tudomány nagy vívmányaitól várhat­juk. Ezt az emberiség javára az oroszoktól várom. Azt mondja Einstein: vagy megszüle­tik az emberek között a testvéri szeretet, vagy elpusztul az emberiség. Az atomenergia az, amelyik az embereket rákényszeríti, hogy kultúra mai állásának megfelelően rendezzék a be a társadalmat és ugyanaz az atomenergia az, amely azt mondatja Einsteinen keresztül, hogy elpusztul az emberiség, ha ezt nem kö­veti. A newyorki Times-ben írt cikkében Ein­stein felszólítja a világot, hogy induljon el mindenki a felvilágosító munkára. Magyaráz­zuk meg a politikával és tudománnyal nem foglalkozó embereknek, hogy milyen veszély­ben vagyunk most már mindnyájan, kivétel nélkül. Azt mondja, hogy menjünk ki a faluba is és mindenütt, ahol megfordulunk, ember, az embert figyelmeztesse a veszélyre. Az atom­­energia minden lehetőségét a leg­épszerű­bb formában érzékeltetni kell az emberekkel. A mai újságkiadó tisztviselő már nemcsak adminisztratív munkaerő, hanem harcos, pio­nír, akinek vállán olyan fegyver van, amelyik a leghatásosabb. A tudatlanságot, a nemtörő­dömséget győzi le és ha legyőzi, nehéz lesz még egyszer ilyen embermészárlást rendelni. Sokat gondol az itthoniakra Segíteni akar. Elsősorban a nyomdászárvákon akar segíteni. Az idén a nyomdászárvák javára rendezett Já­­nos-ünnepélyen a Városi Színházban az versemet szavalta. A vers a Népszavában én is megjelent, címe: ..Apám a béke munkása volt.“ Ezt a verset Barna Sándor spanyolra fordít­­tatja és ezzel akar pénzt gyűjteni a magyar­­országi nyomdászarvak javára. A verset egyik ottani lapban spanyol fordításban közlik majd. Sok emberen akar segíteni és sok komoly, szép dolgot ír. Én csak a -t akarom ideírni. Az én szívemhez ez áll a legközelebb: a nyomdász árváknak akar segítséget szerezni. Az én szí­vemből fakadt szóval akar segíteni. Ha bár­milyen más versemről lenne szó, nem írnám meg. Ezt meg kell írni, mert nemcsak rám tar­tozik. Megírom hogy a nyomdász elvtársak ol­vashassák a topographiában. Segíteni akar­nak a nyomdászcsalád árváin. Igy hit el egy egyszerű vers BrazWáiar. Vi­lágot lát, így akar segíteni egy könyvvel, új­sággal, betűvel foglalkozó emigráns a magyar nyomdászárvákon. „Apám a bélke munkása volt.“ Spanyolul olvassák ma­d spanyolul be­szélő nyomdász szedése к­rül az újság hasáb­jaira Bízom benne, hogy hamarosan lesz ered­mény. Barátsággal üdvözli a Tynographiát. Tímár Magda dr. J«wa&r M Ab Egyesület pénztárforgalmi kimutatása 1M0 november hében. Betegsegélyző pénztár: Bevételek: Első Magyar Betűöntőde Rt. Budapest VI. Dessewffy u. 52 Telefon: 120-436 Divatos címírások. Rézvonalak elsőrendű kivitelben. Könyvkötőanyagok gazdag választékban. Tagdíjakból :----------■ Visszafizetett segélyek­ből — Kiadások: Betegsegélyekre----------­Szülési segélyekre-----­Orvosi tiszteletdíjakra — Békásmegyeri strand ki­adásaira — 13.409.50 Ft 33.00 Ft 4.560.30 Ft 100.80 Ft 590.— Ft 3.655.42 Ft 12.443.10 Ft 8.906.52 Ft Fölösleg — 3.536.58 Ft Halálozási pénztár: Bevételek: Tagdíjakból — — — ,— 9.121.— Ft 9.121— Ft Kiadások: Árva segélyekre — — — 315.— Ft Özvegyi végkielégítésekre 3.100.— Ft Temetési segélyekre — 3.390.— Ft 6.805— Ft Fölösleg — 2.316— Ft Munkanélküli pénztár: Bevételek: Tagdíjakból---------------29.065.20 Ft Visszafizetett segélyek­­ből---------------------------3.60 Ft 29.068.80 Ft Kiadások: Munkanélküli segélyekre 1.975.— Ft 1.975— Ft Fölösleg — 27.093.80 Ft Rokkantsegélyző­­pénztár: Bevételek: Tagdíjakból — —-------73.786.50 Ft Visszafizetett segélyek­­ből---------------------------79.64 Ft Omnia bevételeiből-------14.063.16 Ft Házak bevételeiből-------25.886.27 Ft 113.815.57 Ft Kiadások: Rokkantsegélyekre------68.368.— Ft Házak kiadásaira-------18.302.11 Ft 86.670.11 Ft Fölösleg — 27.145.46 Ft Közös kiadások pénztára: Bevételek: Tagdíjakból---------------40.061.80 Ft Átmeneti bevételek------60.60 Ft Beiratási díjakbó­l------832.— Ft Szaktanácstól a Közv. Hív. kiadásaira-------2.58. 40 Ft 43.537.80 Ft Kiadások: Közös kiadásokra------25.438.01 Ft 25.43S.01 Ft Fölösleg — 18.099.79 Ft Közös házak (a négy jeg­yzőpénztár tulajdona): Bevételek: Lakbérekből — — — — 29.454.11 Ft 29.454.11 Ft Kiadások: Közös házak kiadásaira 14.669.03 Ft 14 669.03 Ft Fölösleg — 14.785.08 Ft Az Egyesület összes be­vételei november havá­­ban-------------------— 237.440.38 Ft Az Egyesület összes ki­adásai november havá­­ban---------------------------144.463.67 Ft Fölösleg — 9*976.71 Ft Az Egyesület összes be­vételei 1946 augusztus l-töl -----------------------694.915.04 Ft Az Egyesület összes ki­adásai 1946 augusztus 1-től-----------------­-----382.481.43 Ft Fölösleg — 312.433.61 Ft Vidéki kézipénztárak ki­egészítésére — 2.350— Ft Maradvány — 310.083.61 Ft Budapest, 1946 december 10. Halász Alfréd

Next