Typographia, 1948 (80. évfolyam, 1-53. szám)

1948-05-21 / 21. szám

5 BETŰ végzett. Gépmester kollégáink e hé­t­en tartották meg utolsó előadásu­kat. Huszonöt év óta minden tavasz­kor — március-április havában öröm­ünnepe volt hallgatóinknak az évzáró kiállítás, amelyen fel­sorakoztatták egész évi szorgos i Csillogó munkájuk gyümölcsét, szemekkel, derűs arccal magyarázták a tárlat látogatóinak egyes munkák megszületésének, el­készítésének mikéntjét. Kaidéi három-négyhónapos kísér­leti tanfolyam eredménye — amely időt még megrövidítették az elő­adási napokra eső ünnepek — még nem annyira gazdag anyagban, hogy a régiekhez hasonló nívós ki­állítást rendezzünk. Reméljük azon­ban, hogy a legközelebbi évzárónk ebben a tekintetben is méltó foly­tatása lesz a Nyomdaipari Tovább­képző Tanfolyamok évvégi tárlatai­nak. ^ A gépmesterek a felszabadulás után azonnal érezték, hogy a to­vábbképzés munkájának fokozot­tabb lendülettel meg kell indulni. Íriszen a rombadöntött ország újjá­építése a munkásságra vár. Ebben a nemes versenyben pedig a nyom­dászoknak nem szabad lemaradni. A szakmai továbbképzésnek leg­fontosabb előfeltétele úgy látszott, hogy hamarosan megvalósulhat,­ nevezetesen a „Gyakorlati Tan­műhely“. Az előjelek annyira ked­vezőek voltak, hogy a szakoktatás­ megindítását a Tanműhely meg­valósítása előtt nem tartották he­lyiének. De az évtizedes­ álom csak nem valósult meg s ezért 1947 elején elméleti síkon meg­indult a gépmesterek tovább­képző oktatása annak a tan­­tervnek keretében, amelyet a választmány megbízásából 4 éves keretben kidolgoztunk­. Az 1947 március 6-án elindított előkészítő tanfolyam 12 előadást foglalt magában, melyek hetenként egyszer más-más témakörben mo­zogtak. Felölelve úgy szakmai, tör­ténelmi, szakszervezeti, művészeti, társadalomtudományi és technoló­giai kérdéseket, melyek összefüg­gésben vannak a nyomdászattal. A most lezárult évad tehát gép­mesteri viszonylatban a 4 éves keret második része volt, első része azon­ban annak a gyakorlati oktatás­unk, amely a már fent említett elméleti előkészítés után 3 részre osztatott fel, párhuzamosan az elméleti kép­zéssel. Sajnos, ez megint nem történhe­tett úgy, ahogy képzeltük. Az elmé­leti részt illetően meg kellett elé­gedni 1947 végén tartott három elő­adással, melyet a hallgatóikon kívül szép számban látogattak érdeklő­dők is. A Gyakorlati Tanműhely egyre késik és így a gyakorlati okta­tást a vendéglátó nyomdaüze­mekben kellett megindítanunk. Jóleső érzéssel kell megállapítani, hogy a nyomdaüzemek, nevezetesen az Egyetemi, Stephaneum, Franklin és a Hungária, a legnagyobb előzé­kenységgel ajánlották fel, illetve en­gedték á­­ üzemüket az oktatás cél­jára, miért itt is hálás köszönetet mondunk a vállalatok vezetőinek, bár a Hungária-nyomdában ezt a szíves vendéglátást nicin vettük igénybe. Eme széttagoltság akadályozta meg a párhuzamosan haladó külön elméleti oktatást, amit gyakorlati szakelőadóink nagy sikerrel pótol­tak. Ennek tudható be, hogy a hall­gatók létszáma nem csökkent, hanem emelkedett, valamint az a tény, hogy az előadásokról alig hiányzott valaki. 16 duplaórás előadás volt minden tagcsoportban, melyek összlétszáma az induláskor 39 volt. Ez a létszám a második előadás után már 48-ra emelkedett. Ebből 1 betegség, 1 ka­tonaság és 3 indokolatlanul ma­radt eb de a megmaradó 43 szak­­társ szorgalmasan kitartott végig, ezzel bizonyítva azt a kiváló telje­sítményt, amit az Egye­temi He­n Miséje, a Stephaneum­ban Mitterszky és a Franklinban Kovács szaktár­­saik mint előadók nyújtottak. Nem is lehet hirtelen eldönteni, hogy­ mi volt nagyobb értékű a siker szempontjából: a hallgatók öntuda­tot­ szorgalma, vagy az előadók fel­készültsége, mindenki számára ta­nulságos előadásaik. Az o­ktatás egységes elgondolás, az előadói k­ar által kidolgozott tan­­terv alapján, történt, elvül kidombo­rítva- hogy az oktatásnál csak alap­fokon kezdhető minden hallgató részvétele. A hallgató szaktársak dicséretére legyen mondva- hogy tökéletesen megértették ennek fon­tosságát. Ez az évad tananyagban a té­­gelynyomók és munkaterületük­kel kapcsolatos tudnivalókat tár­­gyalta. Tudatában vagyunk annak, hogy hallgató szaktársaink mint önálló munkaerők megálltaik helyüket, ott, ahol kondicionáltak, mégis jóleső örömmel kell megállapítani, hogy milyen lelkesen fogadták az előadók komoly útmutatásait. Annyi tény, hogy számunkra igen biztató a jövőre az, hogy­ a gép­mesterek komoly tudatában van­nak a továbbképzés nagy fontossá­gának és a rájuk váró hivatásnak. Az oktatók és hallgatók­­ teljes lét­számban vettek részt május 6-án a Neményi Papírgyár látogatásán, ahol a gyár üzemi bizottsága kedves­­ előzékenységgel állt rendelkezé­­­­sünkre. Mindezek előrebocsátása után annak a reménynek adunk kife­­jezést, hogy a következő évad ugyanilyen sikert, illetve na­gyobb sikert tud felmutatni és új hallgatók jelentkezésével kezdő és haladó gyakorlati ok­­tatás indulhat meg. Az illetékeseket pedig arra kér­jük, hogy a Gyakorlati Tanműhely szolgáljon hajlékul a szaktanfolya­moknak. d. Az évadzáróin. 1948 május 25-én u. 4 órakor az Egyesületben pedig üdvözölni szeretnénk minden­kit, aki a nyomd­ászérd­ekek előbbre­­vitelét szívügyének tartja. Kun Mihály, Udvardy Béla tan­föl vaui vezetők. MÁ­JUS 21. 1948 május 24-én, hétfőn délután 4 órakor lesz­­ a KÖNYVKÖTŐ SZAKSZERVEZET nagytermében AZ ÜZEM BIZOTTSÁGI TANFOLYAM­A hatodik előadása Az előadás címe: A HÁROMÉVES TERV Előadó: MÓD ALADÁRNÉ az Országos Tervhivataltól néhány budapesti nagyüzemben Az üzemekben már az épülő szocializmus levegője csapja meg a látogatót — Ragyogó konyhák, orvosi rendelők, kultúrtermek és egészséges, pufók gyerme­kekkel megtelt gyermekkertek az üzemekben A Szakszervezeti Таласе meghí­vásának kapcsán részt vettem egy üzemi tanulmányi kiránduláson, áp­rilis 15-én. A [UNK]» utunk a Gyapjúmosó kárpát­­utcai telepére válhat. Dr MarisiM Ist­ván üzemorvos, a Szakszervezeti Ta­nács egészségügy­i vezetője fogad bennünket. Mindenütt az üzemben meglátszik a múlt bűne: a munkások egészsége mellékes — csak a profit. Az orvos az üzemi bizottsággal kar­öltve nehéz harcok árán tudta eze­ket a bűnöket nagyjából eltüntetni. Van már egy szép üzemi konyha, tiszta, kellemes benyomást keltő. Nagy edényben jóillatú káposzta ro­­tyog — beírna sertéshús. Az üzem dolgozói 1028 személyt tesznek ki, 65%-a nő. Napköziotthon is van 80 gyermek részére, 2 évestől 10 évesig. Az iskolások tanítás után jönnek ide, ebédet is esznek és megvárják a szüleiket. Gyönyörű játszótér is van, homokkal, hintával, sok fűvel. Az orvosi szoba kicsiny, de tökélete­sen felszerelt. Fogászati rendelő lét­rehozása is tervbe van véve, sőt a fölszerelés egy része már meg is van. A gyár-gondozónő kijár a dolgozók­hoz, ellenőrzi lakásviszonyaikat és lehetőleg orvosolja panaszaikat. Volt már olyan példa is, hogy rendbe­hozták a gyár szakmunkásaival rossz lakásokat, kijavították a bú­­­torokat. Azokban a termekben, ahol nincs gépzaj, rádió szól, zenét, híre­ket hallgatnak és az üzem közlemé­nyeit is azon közlik. Búcsúzunk és megköszönjük a fel­világosításokat. Az orvos elvtársat már a betegei várják, kisebb sérü­lésekkel. Látogatás egy mintagyermekotthonban Következő utunk a Hazai Fésűs­­fonó soroksári úti telepére vezet. Nem is megyünk a gyár központ­jába, közvetlenül a kapu mellett van a gyár volt vezérigazgatójának luxuslakása, most a legmodernebbül felezőtek mi­nt a gya­rmek­otthon. A gyermekgondozónők már idekor ott vannak, mert az anyák már 6 óra­kor hozzák a kocsi nyékét, ahol aztán 2 óráig vannak. Két óra után jön­nek a második műszak dolgozóinak gyermekei, ezek este 10-ig vannak bent. Egy gondozónőre körülbelül 8 gyermek jut. A gyermekek 6 hetes kortól 10 éves kong mit élnek ki. Nyolcvanöt gyermek van az otthon­ban. A csecsemőkhöz látogatókat nem engednek, csak üvegajtón ke­retül lehet megnézni őket. Az egy éven felüliek gyönyörű, tiszta, linoleumos­ szobában csúsz­kálnak a padlón, saját erejükre van­nak hízva. Most éppen egy kis 8 hó­napos dundhiak mérik a lázát. Kis combján egy kis fururikulus van, de ő oda se az egésznek. A beteg gyer­m­­ekek külön szobában vannak elkü­lönítve az egészségesektől és állandó orvosi felügyelet alatt állnak. A na­gyobbak számára ebédlőterem van­, saját méretükre szabott asztalokkal és székekkel. Zongorájuk is van, amivel különösen télen szórakoztat­ják őket. Különböző kézügyességet fejlesztő játékokkal játszanak. gondozónők a legkisebb gyermekek­A nek is azt mondják: Légy szíves! Megszólítják az egyiket: Árpika, légy szíves és kelj fel a homokból, mert az még­ hideg és te megfázol! A piciny két és féléves gyermek en­gedelmesen feláll és úgy játszik to­vább a legnagyobb ámulatunkra. A „rossz" gyermek fölött társai mondanak Ítéletet Még a legönfejűbb gyermeket sem­ bántják, de ha valami rosszat elkö­vet valamelyik, a saját társai ítél­keznek felette és büntetést szab­nak ki rá és ezt a bűnösnek végre is kell hajtani. A gondozónőknek kiváló pedagó­gusok tartanak gyermeknevelésről, előadást a helyes A gyermekott­hon az ostrom után egy fél évvel kezdett el működni földre helyezett matracokkal, fokozatosan nőtt és ma már mint agyermekotth­onná fej­lődött, ahová az anyák boldogan viszik be gyermekeiket. Utunk harmadik állomása a Pol­gári Sörfőzdébe vezet, Kőbányára. Itt elsőnek az üzemi konyhába érünk. Elkápráztató a villanyerőre berendezett konyha. Hatalmas vil­lannyal melegített kocsik viszik a gyárba az ebédet, így a munkások friss, meleg ízletes ételt kapnak. Egészségügyi őr felügyel a kony­hára, nehogy beteg ember dolgozzon ott esetleg. Külön meg kell említeni a gyár fiatal, ambícióval teli gon­dozónőjét. Részletesen ismeri az egész gyár szociális helyzetét. Min­den nap rendszeresen kijár, hogy orvosolja a felmerült panaszokat. A volt vezérigazgató fényűzően berendezett lakásából napközi ott­hon lett A gyermekekhez méretezett mosdóval, bútorokkal van beren­dezve. Mindenütt ragyogó tisztaság, kis szappan tartók és fogkefék dísz­­lenek. Ottlétünkkor a gyermekik éppen ebéd utáni álmukat aludták. A falakon lévő felírások közül az egyik így szól: „Veréssel csak dacra nevelünk!“ Távozásunkkor az az érzésünk, hogy minden anya nyu­godtan hiozhatja ide gyermekét, semmivel sem fog rosszabb nevelést kapni, mint otthon, ha nem jobbat. A gyár kultúrterme azonban még kicsi a dolgozók számához képest. De biztos, hogy ezen is segíteni fog­nak. Távozásunk előtt a gyár egy kis sörrel kedveskedik, mire néhá­­nyan megjegyzik viccesen, hogy most pedig menjünk egy csokoládá­­gyárba. Európai viszonylatban is legmodernebb műtő az U11 baleseti kómákéban Ezután az OTI baleseti kórházába megyünk és bármily furcsa, de itt is a konyhán kell kezdenünk. Nem tudjuk eldönteni, melyik a különb,­öz-e, vagy amit az előbb a Polgári Sörfőzdében láttunk. Itt még cuk­rászda is van és a lehetőség szerint mindent gép végez. Naponta 1000 személynek főznek­. A hatodik eme­leten találjuk Európa egyik leg­modernebb Stefii műtőjét. Ez az egész kórház, de az ország büszke­sége is. A kórház 150 belövést kapott, de m­a már kiheverte min­den sebesülését. Az utolsó látogatásunk a Beszkárt tanonc otthonába visz. Itt a konyhá­ban már a vacsora fő, káposzta hússal. Tiszta, szép tanulóterm­ük van. Szakmai elméleti oktatást hetenkint kétezer, körülbelül 130-an kapnak itt. Közben eszperantót tanulnak és szemináriumokat hall­gatnak. Egy szobában 15-en alsza­nak és szobáikat a magyar történe­lem nagyjairól, Petőfiről és Kos­­suthról nevezték el. Ellenére annak, hogy csupa fiú van itt, a rend dícséretre m­éltóan nagy. A tanonc­­otthont a játékterem, ping-pong­­asztallal és fu­tballfelszerelés egé­szíti ki. Későre már már mire hazaindu­­lunk, de útközben még megnézzük Sósfürdőt, ahol ezentúl az OTI betegeit fogják gyógyítani. Külö­nösen nőgyógyászati és reumatikus betegeknek nyújt gyógyulást Sós­fürdő, ahol már épül is egy 100 ágyas nőgyógyászati és egy 100 ágyas reuma kórház. És ezzel megnéztük az újjászülető Magyarország néhány üzemét és olyat láttunk ott a demokrácia hároméves termékeként, ami kapitalizmus uralma alatt évszáza­a­dok alatt sem tudott létrejönni. Csak nyitott szemmel kell járni és látni lehet, hogy az épülő szocializ­mussal miként lesz mind jobb, szebb és egészségesebb a dolgozó élete abban az országban, ahol már nem a profitért folyik a termelés, hanem az emberért, ahol a dolgozó nép már a saját országát építi. És ha vannak is még kívánnivalók, ezek megoldása már csak a bizalom, a türelem, az áldozatkész munka, az országépítés kérdése. Kovács Jánosné Nagy József h­engeröntő üzeme Budapest VII. Elemér u. 25. Telefon: 228-331 Vállal hengeri­ntést és e szakmába vágó munkát

Next