Betű, 1949 (81. évfolyam, 1-37. szám)

1949-01-07 / 1. szám

A Mindszenty letartóztatása nem érte váratlanul az, öntudatos dolgozókat. Ez derült ki abból a gyors közvéleménykutatásból, ameyet az üzemekben végeztünk A beérkezett jelentések azt mutatják, hogy dolgozóink megértették, hogy miről van szó és tudják, hogy Mindszenty letartóztatása nem a vallás ellen irányul, hanem az imperialisták csatlósai ellen. Ragadjunk ki néhány példát, hogy miként egy cseppben a tenger- úgy néhány véleményben visszatükröződjék összdolgozóink állásfoglalása. — Mi a véleménye Mindszenty letartóztatásáról? — ez volt a kérdés. — Éppen ideje volt és remélem, hogy vele a reakció melegágya is kipusztult — mondtaa Posnernyomdából egy 34 éves tisztviselőnő. Ugyanott egy 45 éves gépmester szerint. Már régen pontot kellett volna a Mintszenty-ügy után tenni. A Máthé-nyomdából egy 63 éves gépszedő már ingadozó magatartásé. Nincs meggyőződve (?) Mindszenty bűnösségéről, de ha bűnös, akkor ő is kívánja a megbüntetését A Chrome papírárugyár 65 éves marikásnője szerint, ha rajta múlott volna, már rég ide jutott volna Mindszenty. Egy 70 éves borítékminkásnő szerint, mivel nem fogadta el a békés ajánlatot, el kell távolítani a fejlődés útjából. De az üzemfenntartók hangulatát nézve is ugyanezt látjuk. A Szikranyomda józsef körúti üzemének 24 éves takarítónője meghípja: — Dacára, hogy jó katolikus vagyok, helyeslem a letartóztatást, mert Mindez,nty többet ártott az egyháznak, mint használt. Ugyancsak elítélően nyilatkozik a Klösz 42 éves segédmunkása, aki szerint a pap és a dolgozó ember legyen egyenlő, ha vét az államrend ellen. És hasonlóan hangzik a többi vélemény is. Ha az életkorokat, a nemeket és a szakmákat figyelembevesszük, akkor látjuk, hogy túlnyomó részben a dolgozók véleménye azonos és helyeslő. Mit jelent ez? Azt, hogy dolgozóink túlnyomó többsége megérti, helyesli és szükségesnek látja a kormány e lépését. Aki figyelemmel kísérte a napilapokon keresztül Mindszenty tevékenységét, az tisztán látta a helyzetet. Milyen tanulságokat vonhatunk le mindezekből? Azt, hogy, állandó felvilágosító munkára van szükség. Rá kell vezetni a dolgozókat a munkássajtó olvasására, a tanulásra, hogy fel tudják ismerni a reakciót, bármilyen mezben is jelentkezzen az. Összegezve mindezt, megállapíthatjuk, hogy szakmánk dolgozóinak többsége öntudatos és tudja, mit kell tenni az ilyen hazaárulókkal, mint amilyenek Mindszenty és társai. Esztendők és események történelemalkotó távlatában száll ma Feléd minden gondolatom: Fjodor Kerbacsov. Az esti csend, mely most körülvesz, újra ás újra feltámasztja képzeletemben daliás alakodat és azt a felejthetetlen pillanatot, amikor először megláttalak. És úgy érzem, hogy ma, amikor biztonságban és a jövőbe vetett hittel szövöm a magam és osztályos társaim álmát, a szocializmust, itt, vagy mellettem és a múltat felidézve elmondom Neked mit éreztem akkor, amikor először megláttalak ... 1944 december 31. Községünk a Budapestért vívott harc központjában volt. Mintha az ég minden villáma a házunk felett, tombolt volna, zengett az ég, remegett a föld és mi a bunkerekbe és a pincékbe menekültünk. A legnagyobb tűzben lépteket hallottam a házban és feljöttem... Ott láttalak Téged az útkeresztezésben felállított burrikádon, amint vezetted a harcot, a harcot a fasiszták ellen- Körülötted ágyúk és gépfegyverek ontották a tüzet, én pedig kitörő örömmel néztelek, néztelek némán, megrendülve. Tl jelentetted nekem az életet és a szabadságot. Éreztem, hogy szabadok lettek a dolgozók, hogy évszázados rabszolgaság után álmaink teljesültek. Minden feledve lett... a Gestapo vallatásai, a börtönöm Svábhegyen, a kihallgatások, elfogatásom a gyárban, a kárörvendő és az áruló barátok, mind, mind feledve lettek. Éreztem, hogy szabad vagyok, szabad, nem kell már rettegnem szocialista hitemért. Ezt éreztem, mikor először láttalak Kerbacsov elvtárs. Odamentem Hozzád és bemutatkoztam: »Ja szám gazda«. »Ja szám Typografist.« Körülöttünk viharzott a harc, de nem éreztem. Te elmosolyodtál, kezet nyújtottál • •• ■Dob te papa, ja zsumaliszt.« (Újságíró). Aztán barátok lettünk. Két hét pihenőt kaptatok. Ott voltál nálam elszállásolva. Akkor derült ki, hogynemcsak »zsurnalifizt« vagy, hanem azelőtt, odahaza Karbinban nyomdász voltál. Ott messze Mandzsúriában éltél társaiddal együtt és onnan jöttetek harcolni a mi szabadságunkért. Mandulaszemű mongolok voltatok és esténként elei meséltél otthoni életetekről, nekünk különös szokásaitokról, meséltél Buddháról, vallási szokásaitokról és sokszor hallottam Tőled és társaidtól: »Om mani padme hum. De mindennél, még vallásodnál is fontosabbnak tartottad azt, hogy párttag vagy. Büszke voltál rá, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy a párt tagja lehettél. És tagkönyvecskédre jobban vigyáztál szemedfényénél. Úgy őrizted, mint a legdrágább kincset Nagyon érdekeltek könyveim, a színes nyomatok, a kő- és könyvnyomat, a remekül bekötött szakkönyvek, a színtan, a szedéstechnika, a szép kötések. Két hétig voltunk együtt és sokat beszélgettünk szakdolgokról. Mondtad, hogy meglepett az, amit itt találtál. Te azt hitted, hogy csak barbár nyilasok vannak Magyarországon. Kérted, hogy adjak el Neked könyveket. Haza akarod vinni, megmutatni a karbin, szakembereknek ég tanulmányozni a mi kultúránkat. Te már sztori papa vagy, mondtad, de nekünk nagyon kell ez a nagyszerű kultúra odahaza Karbinban. És én el szeretném vinni Ázsiába ezt a szép szakkultúrát. Én meg hogyne adtam volna, szívesen adtam. Magam válogattam, csomagoltam össze könyveimet neki, nekik, az ázsiai elvtársiaknak. ők életüket hozták, örömmel adtam cserébe könyveimet.. Barátok lettünk... Elmentél. Elmentél azzal, hogy majd visszajössz a könyvekért * Májusban, mikor már nem is tudom hányadszor gyalogoltam be Pestre, egyszer hazajövet Zuglóban sok katonasírt láttam. Valami vonzott, valami húzott oda a sírokhoz. Még ma sem tudom megmagyarázni magamnak, mi kényszerített arra, hogy letérjek utániról és átvágjak a szekérúton a sírokhoz. És egyik síron ott találtam fényképedet. Ott feküdtél eltemetve barátom és szaktársam, Fjodor Kerbacsov százados elvtársam. Itt ért el a sorsod Magyarföldön. Messze Keletről indultál el harcolni a szabadságért, sok százezer társaddal együtt és véreteket ontottátok a szocializmusért, azért, hogy én és dolgozó társaim szabadok lehessünk, hogy szabad életet élhessünk. Nélküled és nélkületek Európa ma a fasiszták börtöne lenne és talán az afrikai szenecben is úgy köszönne: heil. De a szellemed, az a nagyszerű szabadságszerető szellem ittmaradt közöttünk és példaként él emléketek szíveinkben. És a szellemek, akikben otthon hittél, Mandzsúria végtelen síkjain, őrködjenek soha el nem múló emléketek éslelketek felett. Lakenbach Arte* •• Örök dicsőség neked FJODOR KERBACSOV Beta Üzemi bizottságok, bizalmiak, vidéki és budapesti pénztárosok figyelmébe Az ipari szervezkedés következtében a nyomda- és papíripari üzemekben dolgozó munkavállalók december 1-től a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetéhez tartoznak. Azok részére, akik 1948 december 1-e előtt más szakszervezet tagjai votük, kérdőíveket juttattunk el minden üzembe. Felhívjuk a címben megnevezett szakszervezeti funkcionáriusokat, felelősség terhe mellett gondoskodjanak arról, hogy ezeket a kérdőíveket mindazok töltsék ki, akik december előttt nem voltak a nyomdaipari szakszervezetek (nyomdászok, könyvkötők, grafikusok, expedíciótok) egyikének sem a tagjai. A kérdőíveket legkésőbb január 16-ig a szakszervezeti tagsági könyvekkel együtt minden üzemből (városból) együttesen juttassák el szervezetünk hivatalába. Budapest, VIII., Bérkocsis utca 1. Új tagok régi Szervezetüknél fennálló esetleges hátralékaikat január folyamán okvetlenül rendezzék, mert ott szerzett jogaikat csak így ismerhetjük el. Illetékfizetésre vonatkozó tudnivalók A nyomdászok, könyvkötők (papírfeldolgozók), grafikusok, expedíciósok, minden változtatás nélkül, az eddigi módon fizetik és kezelik az illetéket. Egyéb illetékek Az ipari szervezkedés következtében a nyomda- és papíripari üzemekben dolgozó egyéb foglalkozású munkavállalók is: magánalkalmazottak, vasmunkások, famunkások, gépjárművezetők, stb. december 1-től a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetéhez tartoznak és szakszervezeti illetéküket a 24.330. számú csekken fizetik be. Havi fizetésűek négyhetenként, előre, heti fizetésisek pedig hetenként. Az illeték összege változatlan, tehát ugyanannyit fizetnek Szakszervezetünkben, mint a régiben. Kérjük a vidéki és budapesti pénztárosainkat, hogy új tagjaink illetékét a következő módon kezeljék: Üzemenként — vidéki városonként — a nyomdász, könyvkötő, papírfeldolgozó, grafikus és expedíciósokon kívüli tagok nevét és az illeték összegét minden befizetés alkalmával két példányban kiállított -----------------------------------------*Vegyes€ felírású listára írják. Az egyik listát a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete Segélyezési Pénztára címére (Budapest, VIII., Kölcsey utca 2.) az összeg befizetésével egyidejűleg elküldik, a másolatot megtartják és a csekklap „Elismervény”-szelvényével együtt az üzemben kifüggesztik, hogy minden tag ellenőrizhesse. Amely városban (Budapesten üzemben) nyomdai pénztáros van, a befizetés rajta keresztül történik, úgy a listát, mint az összeget elismervény ellenében átveszi és rendeltetési helyére juttatja. A nyomdai pénztáros — úgy Budapesten, mint vidéken — az illetéket a szakszervezeti illetékkel együtt küldi el (a listát a Segélyezési Pénztár címére), a csekklap középső szelvényének hátlapján külön feltüntetve a nyomdai és külön a vegyes illeték összegét. Könykötő- (papírfeldolgozó) és grafikai üzemben, ahol nincs nyomdai pénztáros, a vegyes illetéket a fenti módon a könyvkötészet, illetve grafikai üzem szakszervezeti pénztárosa kezeli. Csekket a központi pénztárosoktól kérjenek. Feladóként az üzem (vidéken város) nevét és címét írják rá. Fent a naptári hetek számát, amely hetekre az illetéket befizetik. A vegyes listára először a magánalkalmazottak nevét ésaz általuk fizetett illeték összegét írják, azután a többiek nevét, minden név után rövidítve azt a szakszervezetet, amelynek december 1 előtt tagjai voltak. Például: Nagy János fás, Kovács János vasas, Kiss Pété, sofőr stb. A listára fent ráírják: Vegyes. Szakszervezeti illeték. Naptári hét száma. Város — Budapesten üzem — neve és címe. Ezúton köszönjük meg mindazokat az újévi jókívánságokat, melyeket elvtársaink, szaktársaink és a különböző szakszervezetek, üzemek és közületek küldtek Szakszervezetünkbe, a »Betű« szerkesztőségébe és a nyomda- és papíripar dolgozóinak JANUÁR 7 A munkanélküliség, ha nem is élt iparunkban túlzott méreteket, de még mindig jelen van és akiket sújt, joggal reklamálják megszüntetését. A tőkés termelés belő ellentmondásainak, anarchiájának természetes velejárója a munkanélküliség, megszüntetni csak a szocialista termelésre való áttéréssel lehet. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában az átmenet állapotában vagyunk a tőkés termelésről a szocialista termelésre. Az átmenet gyorsítása érdekében teljesen át kell szervezni és ki kell szélesíteni ipari termelésünket. Életszínvonalunk növelése mellett ezt csak úgy tudjuk végrehajtani, ha termelésünk minőségileg és mennyiségileg állandóan növekszik, ha az önköltség csökkentésén keresztül elő tudjuk teremteni azt a többletet, ami javuló életünk és növekvő gyáriparunk megteremtésének elengedhetetlen feltételei így válik az önköltség csökkentése, az észszerűsítés a szocialista építés , gyorsításának és a munkanélküliség végleges megszüntetésének döntő eszközévé. Végzetesen tévednek tehát azok, akik ellentétet látnak az önköltség csökkentésében és a munkanélküliség megszüntetésében. Tőkés viszonyok között, mikor nem voltak a termelőeszközök a dolgozók kezében, akkor a racionalizálás a tőkésnek előnyt, a munkásnak kisebb bért és munkanélküliséget jelentett. Ma viszont a termelőeszközök birtokában azt a lehetőséget jelenti, hogy minél rövidebb idő alatt átformálhassuk a társadalmat szocialista társadalommá és ezen keresztül megszüntethessük a tőkés társadalommal együtt annak minden baját, így a munkanélküliséget is. Minden olyan módszer, mely ettől a politikától eltér és pillanatnyi részmegoldásokkal próbálja a munkanélküliséget »enyhíteni«, az lényegében a baj alapvető és gyors megoldását hátráltatja. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában alkalmazhatunk olyan politikát, mely a fejlődésre épít, ez a szocialista poliika, és alkalmazhatunk toldozó-foltozó politikát, amelyszükségszerűen a kapitalizmus megfoltozásához, élettartamának meghosszabbításához vezet. Minden átmeneti bajunk és problémánk mellett látnunk kell, hogy csak a jövőbe néző politika, a termelékenység fokozása, az észszerűsítés, az önköltség csökkentése lehet az a mód, aminek a segítségével túlszárnyalhatjuk a kapitalista termelést és megteremthetjük a szocializmust. Enélkül nincs kiút a munkanélküliség problémájából sem. A Kispest-Wekerletelepi Nyomdász Társaskör vezetősége értesíti választmányi tagjait, hogy 1949 jan. 8-án este 7 órai kezdettel választmányi ülést tart, melyre ezúton hívja meg választmányi tagjait az Elnökség.