Betű, 1951 (83. évfolyam, 1-13. szám)

1951-01-10 / 1. szám

1951 január 10. A kultúrmunkáról és a kultúrversenyről Pártunk Politikai Bizottságának július 24-i határozata rámutatott a szakszer­vezetek eszmei, politikai, kulturális és nevelőmunkájának hibáira. Számos funkcionáriusunk lebecsüli a szakszer­vezeti munkának ezt a fontos területét,­­nem ismeri fel, hogy a felvilágosító kulturális nevelő munka elősegíti leg­döntőbb feladataink megoldását. Kul­turális­ nevelő munkánkban a Párttól való elszakadás abban mutatkozott meg, hogy a tömegnevelési munkánkban nem fordítottunk kellő gondot a pártonkívüli dolgozók nevelésére. Kulturális nevelő­­munkánk legnagyobbrészt az üzemi zene-, ének-, színjátszó-, táncegyüttesek munkájára szorítkozott. Elhanyagoltuk a tömegek között végzendő felvilágo­sító munkát, a tudományos, szakmai ismeretterjesztést, az olvasómozgalmat. Pártunk politikáját nem népszerűsítet­tük eléggé, a Párt által kitűzött felada­tokat nem ismertettük kellőkép a dol­gozók széles rétegeivel, ennek követ­keztében kulturális munkánkkal nem támasztottuk kellően alá a termelést, a munkaversenymozgalmat rövid, nevelő­hatású kultúrműsorok előadásával. A forradalmi éberség eltompulása követ­keztében az ellenség ügynökei, karrier­isták, osztályidegen elemek kerültek be kulturális nevelőmunkánk területére és kozmopolita táncokkal, a nyugati „kul­túra” dicsőítésével, pesszimista énekek­kel, stb., próbálta dolgozóink figyelmét elterelni az igazi kultúráról, a szocialista, realista kultúráról. Számos helyen, fő­leg zenekaroknál, professzionista (üzleti) szellem ütötte fel a fejét. Ennek nem lehet helye szakszervezeti mozgalmunk­ban. Az ellenség a munkásosztály el­maradottabb rétegeit igyekszik meg­nyerni, a bennük még meglévő kapita­lista maradványokra épít, célja az, hogy ezen keresztül is akadályozza a szocia­lizmus építését és a békéért folyó harcot. Pr­tunk Politikai Bizottságának hatá­rozata értelmében kulturális, nevelő munkánkban gyökeres fordulatot kell végrehajtanunk. A Párt megjelölte a feladatainkat ezen a téren. A szakszer­vezeteknek fő feladata, hogy segítsék a Párt által vezetett kultúrforradalom ki­szélesítését, mozgósítsák a dolgozókat a Párt által elénk tűzött feladatok vég­rehajtására, a béke védelmére, az ötéves terv végrehajtására, a dolgozók a szocialista hazafiság és a proletár nem­zetköziség szellemében való nevelésére. A dolgozók szeretőtét növeljék nép­hadseregünk iránt, tudatosítva azt, hogy néphadseregünk erősítése az egész dol­gozó népünket, a béke védelmét szol­gálja. A Politikai Bizottság határozata óta értünk el eredményeket üzemeinkben, megszerveztük a tömegelőadásokat, a kultúrbrigádokat, amelyek igen szép eredménnyel működtek közre Pártunk politikájának alátámasztásában, úgy üzemen belül, mint üzemen kívül. (Falu­járás, békekölcsön jegyzés, tanácsvá­lasztás.) Az elért eredmények meg­szilárdítására és továbbfejlesztésére az Országos Népművelési Bizottság orszá­gos kultúrversenyt indított. Kultúrcso­­port­jaink sikeres működését sokszor akadályozta az, hogy munkájuk nem volt rendszeres, tervszerű. Az együtte­sek szereplése ötletszerű volt. A most meginduló Országos Kultúr­­verseny a csoportok munkájába terv­­szerűséget visz, mert az egyes csopor­tok aránylag hosszú időre meghatáro­zott bemutatókon vehetnek részt. Így módjukban van műsorszámaikat gondosan előkészíteni, művészeti szín­vonalat emelni. A kultúcsoportok fejlődését az is elő­segíti, hogy a csoportok a verseny al­kalmával hivatásos művészekből álló szakértő bizottság előtt szerepelnek és a bizottságok bírálatukkal, tanácsaikkal segítséget nyújtanak az együttesek munkájában mutatkozó hiányosságok kiküszöböléséhez. Ezen keresztül szo­rosabbá válik a kapcsolat a kultúra hivatásos és öntevékeny művelői között. A kultúrverseny célja elsősorban az, hogy a Pártunk által vezetett kultúr­­forradalmat még jobban kiszélesítse, erősítse népünk politikai és erkölcsi egy­ségét, segítse népünk harcát, amelyet a béke megvédése, a szocializmus építése érdekében folytat Nevelje népünket a Pártunk és a Szovjetunió iránti hűségre, szeretetre és a világ békeszerető népei iránti szolidaritásra. Ezt a feladatot csak úgy teljesíthet­jük, ha helyes a műsorpolitikánk. A jól összeállított műsorban a mi életünkhöz kapcsolódó művek szerepel­jenek. Hasz­náljuk fel még a Szovjetunió és a népi demokráciák életéből vett jeleneteket, énekszámokat, táncokat, magyar ének­es táncszámokat. Az előadás módjánál törekedni kell arra, hogy az előadott számok eszme­­tartalma maradéktalanul kifejezésre jusson. Minden egyes számot forra­dalmi lendülettel adjunk elő. A verseny másik része a teljesítmény­­verseny. A bemutatókra való készülés mellett ezt sem szabad elhanyagolni, ezzel is Pártunk Politikai Bizottsága határozatának megvalósítását segítjük elő, mert ezen keresztül a kultúrmun­­kánk kampányszerűségét igyekszünk kiküszöbölni. A teljesítményverseny elősegíti e munkafegyelem megszilárdulását, a tagokat serkenti a próbák pontos láto­gatására és ezen keresztül a termelés­ben is segíti a munkafegyelem megszi­lárdítását, a termelékenység növekedé­sét A teljesítményversenyben szereplő pontok közül a társastánc tanításáról szóló pont a tánccsoport feladata. Elő­segíti harcunkat az amerikai, a kozmo­polita táncok ellen és a dolgozó fiatal­sággal megkedvelteik a szép, derűs, magyar és szovjet népi táncokat. Ha a csoport a bemutatóversenyből ki is esik, ez még nem jelenti azt, hogy a verseny idején tapasztalható fellen­dülést ellanyhulás kövesse. A csoport a teljesítmény­versenyben továbbra is részt vesz. Az elért eredményeket fel­tétlenül tovább kell fejleszteni, mert látjuk, hogy a szocialista munka lényege a termelékenység emelése és ez nem kampányszerű, hanem állandó. A ver­senynek ezt a szocialista típusát kell megvalósítanunk a kultúra frontján is. A dolgozóknak és a csoportok tagjai­nak éberen kell vigyázniuk arra, hogy a verseny folyamán jelentkező minden­féle ellenséges akciót idejében leleplez­zenek. Akik a versenyből való kiesés után rossz hangulatot keltenek a cso­port tagjai között, megkísérlik a cso­port felbomlasztását, azok akár tuda­tosan, akár öntudatlanul az ellenségnek segítenek és harcolni kell ellenük. Minden együttes, amelyik részt vesz a kul­túrversenyben, egyben részt vesz abban a harcban, amellyel a kultúrforra­­dalm­at továbbszélesítjük hazánkban és segítjük az elnyomott népek felszabadító szabadságharcát, erősítjük a békefront magyarországi szakaszát. Elősegítik a Pártunk Politikai Bizottsága által kije­lölt feladatok megvalósítását. Ápol­ják, fejlesztik tovább kultúránk haladó ha­gyományait és hozzájárulnak a formá­jában nemzeti, tartalmában szocialista magyar kultúra fejlesztéséhez. Előre az Országos Kultúrverseny sikeréért! Brunekker Aranka A Népgazdasági Tanács rendelete az 1950. évben ki nem adott fizetett szabadságok kiadásáról­ ­. Az állami vállalatoknál, közpon­toknál, egyesüléseknél és gazdasági irodáknál az 1950. évre járó fizetéses szabadságokat — amennyiben azok ki­adása az év végéig nem volt lehetsé­ges — a) az építőiparban 1951 március 16-ig, b) egyéb gazdasági ágaikban 1951 február 28-ig kell kiadni. 2. A közszolgálat körében az illeté­kes miniszter kivételesen engedélyez­heti az elmaradt szabadságnak 1951 február 28-i­g való kiadását, ha az alkal­mazott a szabadságot hivatali felettesé­nek kifejezett rendelkezése folytán ko­rábban nem vehette ki. 3. A miniszterek fegyelmi úton von­ják felelősségre azokat a hivatalveze­tőket és vállalati igazgatókat, akik a szabadságok kiadása terén mulasztást követtek el. (A minisztertanács a határozatot 1950 december 29-i ülésén megerősítette.) A nyomdaipar 2000 női dolgozója sztrájkol Írországban Írország fővárosában, Dublinban a nyomdaipar 2000 női dolgozója maga­sabb bérekért sztrájba lépett. Hat hó­napja annak, hogy heti 10 chillinges béremelési követeléseiket benyújtották. De azóta sem kaptak választ. Írország kizsákmányoló urai semmi hajlandó­ságot nem mutatnak arra, hogy a dol­gozó nők helyzetén könnyítsenek, akár egy néhány shíltinges béremeléssel is. Ezért határozták el magukat az ír nyomdaipari nődolgozók, hogy sztrájkba lépnek íme, ilyen harcokat kell vívniok a dolgozóknak azokban az országokban melyek a Marshall-segély „támogatá­sában" részesülnek. A Marshall-„segéy" ára: az azt igénybevevő ország gazdasági és po­litikai függősége, a dolgozók nyomo­rának és kizsákmányolásának fokozása. Mi nem kértünk ebből a „segítségből“. Mi a magunk erejéből, a Szovjetunió útmutatására támaszkodva érjük el Pártunk vezetésével azokat az eredmé­nyeket, végzünk olyan építő munkát, mely hazánkban minden dolgozó szá­mára a békésebb és boldogabb élet le­hetőségeit biztosítja. Betű Újévi üdvözlő táviratok a testvérszervezetektől Az új év alkalmából számos üd­vözlő távirat érkezett a Szakszerve­zetek Országos Tanácsához, a Szov­jetunió, népi demokráciák és a még imperialista elnyomás alatt élő or­szágok szakszervezeteitől egyaránt. A Szovjetunió Szakszervezetei Köz­ponti Tanácsától a következő távirat érkezett: „A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa az új év alkalmából testvéri üdvözletét küldi a Magyar Népköz­­társaság dolgozóinak és szakszerve­zeteinek. Az új év alkalmából kívá­nunk a magyar népnek további sike­reket az ötéves terv végrehajtásá­hoz, a népgazdaság fejlesztéséhez, a szocializmus építéséhez és a békéért való harchoz. V. Kuznyecov a VCSZO elnöke." A Szakszervezeti Világszövetség nevében Louis Saillant, a Szakszerve­zeti Világszövetség főtitkára a követ­kezőket írta: „A Szakszervezeti Világszövetség 1951. év küszöbén baráti és elvtársi üdvözletét küldi. A Szakszervezeti Világszövetség meg van győződve ar­ról,­hogy a becsületes emberek mil­liói, akik békét akarnak, harcolni fog­nak, hogy ez az akaratuk győzedel­meskedjék. A Szakszervezeti­­Világ­­szövetség azt kívánja, hogy a béke erői egységesen hallgattassák el azo­kat, akik a népek közötti barátságot akarják aláásni és gyűlöletet és szét­húzást szítanak a népek között." Távirat érkezet ezenkívül még a Francia Általános Munkás Szövetség, a kínai, a lengyel, a csehszlovák, a román, a bolgár, a mongóliai a sza­bad német, a trieszti, a holland, az albán, az olasz, és a vietnami dol­gozók Szakszervezeti Szövetségei­től is. A lapismereti tan Istifialm Pártunk és államunk gondoskodása dolgozóink oktatásáról egyre jobban fokozódik. Az elmúlt öt év alatt el­ért hatalmas gazdasági és politikai si­kereink megalapozták további kultu­rális fejlődésünket. Az ötéves terv második évében még több gondot fo­gunk fordítani dolgozóink szakmai­és kulturális színvonalának emelé­sére. Ezen a téren még igen sok tennivalónk van, hiszen a Horthy­­fasizmus alatt dolgozóink milliói el voltak szigetelve a legelemibb műve­lődési lehetőségektől és így sokan még a négy elemit sem tudták elvé­gezni. A jövőben a szakszervezetek is fognak foglalkozni azokkal a dolgo­zókkal, akik nem sajátíthatták el az alapismereteket, vagy már régen, 20 —30 éve jártak iskolába és így szük­ségük van arra, hogy ezeket az anyagokat felfrissítsék és ezáltal könnyebbé tegyék szakmai tovább­képzésüket A Budapest területén lévő üze­mek dolgozói részére szervezett formában megindulnak az alapis­mereti Il-ik tanfolyamok. E tanfolyam időtartama 100 órából (heti 3x3 óra) fog állni, melynek el­végzése képesíti a hallgatókat a négy elemi elvégzésére. A tanfolyam vé­gighallgatása teljesen díjmentes. A tanfolyamok 1951. február 1-én in­dulnak meg, ahol megfelelő számú hallgató jelentkezik ott az üzemen be­lül, a kisebb üzemek részére pedig a közelben lévő iskolában. A tanfo­lyam időbeosztása mindenkor az üzemek munkabeosztásától függ. A tanfolyamot mind a három műszak dolgozói részére meg fogjuk szer­vezni. Népi demokráciánk az újabb gon­doskodását a dolgozóink oktatásáról, nagy örömmel fogadták dolgozóink és már eddig is sokan jelentkeztek erre a tanfolyamra. Kérjük azokat a dol­gozóinkat, akik eddig még nem sajá­títhatták el az alapismereteket, minél többen jelentkeznek az üzemi bizott­ságoknál, töltsék ki az erre a célra kiadott kérdőíveket. A pénztár közleménye A szakszervezet csekkszámlájára tagdíjat csak budapesti ÜB-pénztáro­­sok, vidéki pénztárosok és vidéki egyes befizetők fizethetnek (az esetben, ha abban a helységben nyomdaüzem nincs). Budapesti kisüzemek és buda­pesti egyes befizetők a központi pénz­tárban készpénzfizetés ellenében kap­ják meg a tagdíj bélyegeiket. A régi, fekete nyomású 24.330. számú befizetőlapok érvénytelenek. Kérjük pénztárosainkat, hogy a szak­­szervezeti tagdíjak befizetéséhez sür­gősen igényeljenek piros nyomású 24.330. számú befizetőlapokat. Vidéki pénztárosok és a budapesti UB pénztárosok sürgősen igényeljék a központi pénztártól 1951 január havi , bélyegellálmányukat. Felhívás a nyomd­ász-, könyvkötő- és grafikus-segélyzőegyesületek tagjaihoz!­­ Folyó hó 15-re elkészül a segélyzőegyesületeknek az Országos , Nyugdíjintézetbe való beolvadására vonatkozó részletes „Tájékoztató“,­­ amelyet haladéktalanul szétküldünk. Éspedig Budapesten a nyomdák J UB-titkárainak, ahol ilyenek nincsenek, a bizalminak, vidéken pedig­­ a város legnagyobb nyomdaüzeme UB titkárainak és ahol ilyenek­­ nincsenek, a helyi bizottság levelezőjének.­­ A „Tájékoztató" részletesen ismerteti a beolvadással kapcsolatosan­­ a tagok jogait és kötelességeit. * A „Tájékoztató”hoz „Nyilatkozat“-ot mellékelünk, amelyet az ab-­­ ban megjelölt időpontig mindenki saját érdekében pontosan kitöltve­­ küldjön be. Aki „Nyilatkozol”-ot nem küld be, annak a segélyzőegye- * sületi tagsággal kapcsolatos minden igénye megszűnik. Kérjük az UB titkárokat, illetve bizalmiakat és levelezőket, hogy * a „Tájékoztató" átvitelét lajstromon, a t­ag Utat aláírva ismertessék f­el. A lajstromot, valamint a kitöltött és aláírt „Nyilatkozat“ okát­­ (nyomdász-, könyvkötő- és graf­ikus-segélyzökként csoportosítva) a legkésőbb folyó hó 31-ig Halász Alfréd elvtárs címére (Budapest, [ Vil­., Kölcsey­ u. 2.) küldték be, a borítékon feltüntetve a nyomda,­­ vagy város nevét. * A más foglalkozásúak, az egyéni fizetők és akiknek tagsági jogai­­ fel vannak függesztve, „Tájékoztató“-t és „Nyilatkozat“-ot a vonat­­t­kozó segélyzőegyesület központjától, vidéken pedig a város legnagyobb * nyomdaüzemének ÜB-titkárától vagy a helyi bizottság levelezőjétől­­ igényeljenek és azokat ugyancsak a fenti időpontig küldjék be a köz­­t pontba.­­ A beteg-, munkanélküli- és temetkezési segélyek folyósítása 1951 . február 28-ával megszűnik, miután az Országos Nyugdíjintézet csupán , rokkant-, illetve öregségi, özvegy- és árvajáradékot folyósít. A szakszervezet részéről a halálozási segélyeket természetesen­­ a jövőben is folyósítják.­­ 3 A TERVISMERTETŐ ÉRTEKEZLETEKRŐL Az 1951. évi tervek ismertetése 1950 december 26—31. közötti időben zaj­lott le. A vállalatok tervfelbontással kapcsolatos jó, vagy rossz munkája tükröződött vissza ezeken az érte­kezleteken. Mert ahol a tervek fel voltak bontva és a szervezés is jó volt, ott a dolgozók érdeklődése és aktivitása mutatkozott meg. Dolgo­zóink legnagyobb részét érdekli az a terv, melyet Pártunk a dolgozó nép jobb jövője érdekében célul tűz ki. Az előkészítés, a tudatosítás idő­szakában több üzemünk már befe­jezte ötéves tervének első évét, né­hány üzemünk azonban éppen a mu­lasztást igyekezett behozni ez idő alatt, lázas, riadószerű, éjjel-nappali munkával. A lemaradás a munka rossz szervezéséből és a hiányos el­lenőrzésből adódott. Az üzemek ré­szére komoly tanulság lehet az, hogy a tervet nem elég útjára bocsátani és az év végén megnézni, hogyan ál­lunk, hanem azt naponta részleteiben is teljesíteni és állandóan ellenőrizni kell. A tervek teljesítésénél a dolgozók aktív közreműködésére van szükség. Ezért a tervet a dolgozóknak meg kell ismerni, mely csak akkor lesz jó, ha azt az értekezleteken kitárgyal­ják, annak túlteljesítésére ellentervet készítenek, szocialista kötelezettsége­ket vállalnak, javaslatokat tesznek a termelékenység fokozására és min­dennapi tervteljesítő munkájukon ke­resztül ellenőrzik a terv realitását A Közlekedési­ nyomdában és a Cso­magolóanyaggyárban a jó tervfel­­bontás mellett az előkészítés munká­ját is jól végezték el, így a dolgo­zók aktívan vettek részt az értekez­leteken és több konkrét vállalást tettek a tervek teljesítésére és túl­teljesítésére. Így a Csomagolóanyag­gyárban a dolgozók közül többen megemlítették, hogy örömmel tölti el őket és munkakedvüket növeli az, hogy a műszaki vezetés a tervfel­bontás munkájába a fizikai dolgozó­kat is bevonja, ami igen helyes, mert ezáltal a hiányosságok felszínre kerülnek és könnyebbé válik azok ki­küszöbölése. A versenyvállalásokból — több anyagtakarékossági és a terv idő előtti teljesítéséből — ki­­erheljük Csíki Anna vállalását, aki tervét november 30-ra fejezi be. Ez idő alatt anyaggal fokozott mértékben takarékoskodik és amellett a gépmesteri szaktudást is elsajátítja. A Közlekedési­ nyomda dolgozói a szocialista kötelezettségvállalásokat a tervismertető értekezletek óta na­ponta ellenőrzik tervteljesítési táb­lájukon és a versenynek ez a nyilvá­nossága komoly ösztönzője a további eredményeknek. A Budapesti Szikra-nyomda dolgo­zói a kötészetben és a kéziszedőknél értékes hozzászólásokkal és helyes bírálattal mutatták meg érdeklődésü­ket. Kiemelkedő volt Bankos elvtárs, sztahanovista kéziszedő hozzászólása, aki a feszített tervnegyedre 150 százalékos teljesítést vállalt. A Vegypapírgyár dolgozói éltek az építő kritika jogával és rámutattak a műszaki vezetőség munkájában mu­tatkozó hiányosságokra. A Sztaha­­nov-mozgalom kifejlesztését és a terv túlteljesítését vállalta Csapó Imre, massé-csiszoló­ brigádja nevében. A Badei Dobozgyár értekezletén elhangzott beszámolóban jól dombo­rodott ki a munkaverseny szerepe a terv­teljesítésben, amire a dolgozók felszólalásaikban konkrét versenyfel­adatokat vállaltak. A negyedévi terv tíz nappal előbb való teljesítését vállalták igen sokan, melyek meg­valósítását segíti a jó tervfelbontás A Révai-nyomdában a jól felbontott tervet rosszul ismertették. Az egyé­nekre­­felbontott tervet nem vitték a dolgozók elé, gyönge volt a­ tudato­sító munka is, a gépteremben és könyvkötészetben nem alkalmazták a helyes bírálatot. A tervismertetéstől pedig igen sok függ! Sokat jelent az, hogy dolgozóink hogyan kezdenek hozzá ötéves ter­vünk második évének teljesítéséhez. Az Offset 1. üzemben például a Color-Osztály már bebizonyította, hogy abban az esetben, ha a dolgo­zók tudják, mit kell teljesíteniük, akkor idő előtt is be tudják fejezni tervüket.­­ Ez a példa mutatja, mit jelent a terv felbontása, tudatosí­tása és a szocialista munkaverseny­­nyel való szoros összefüggése. A könyvkötészet tervismertetője 13 igen távolra kalandozott el, amikor a közlekedési és az orvosi rendelés problémáját tisztázta a tervfelbontási értekezleten. A Független­ nyomda kötészeti ér­tekezletének látogatottsága is igen gyér volt, lebecsülték a tervismertető értekezletek fontosságát üzemi funk­cionáriusaink. A délutáni műszakból mindössze 12 en vettek részt, de a délelőtti műszak dolgozóinál sem volt jobb a helyzet, sokan nem tudták, hogy tervismertető értekezlet lesz. A dolgozók pedig érdeklődnek, csak foglalkozni kell velük, a bizalmi hálózatot komolyabban be kell vonni a szervező és felvilágosító mun­kába. A részt vevők közül, mint ki­emelkedő vállalást tevőt említjük meg Ságodi gépszedő elvtársat, aki vállalta, hogy tíz hétig foglalkozik s 100 százalékon alulteljesítőkkel, hogy őket 100 százalék fölé hozza, ezenkí­vül a termelés 150 százalékra való emelése céljából kongresszusi brigá­dot alakít. Egyénileg vállalta, hogy normá­ját 200 százalékról 250 százalékra emeli és tervét 1951 július 31-ig befejezi. Dolgozóinknak a szocialista jövőbe vetett hite azonban nem találkozik mindenkinek a tetszésével. Az értekezleteken is megmu­tatkozott az ellenség hangja. Az Ofisch-nyomdában a parasztszárma­zású ipari tanulók alkalmasságát vonták kétségbe. „Nehéz és súlyos" tervről beszéltek a Budapest-nyomdá­­ban addig, amíg a dolgozók nagy­része szocialista munkaversennyel, munkamódszerátadással, 16 hét mun­káját 12 hét alatt fejezik be. További sikereink biztosítása érde­kében minden dolgozó hazafias köte­lessége a terv teljesítése. Aki nem teljesíti a tervet, a normát, az keve­sebbet ad az országnak. Márpedig az imperialista háborús fenyegetésre ne­künk békénk biztosítása érdekében még lendületesebb munkával kell vá­laszolni. A tervet teljesíteni fogjuk, mert a Szovjetunió útján, Rákosi elvtárt vezet bennünket és ezzel a vezetés­sel minden nehézséggel megbirkó­zunk.

Next