Betű, 1953 (85. évfolyam, 1-3. szám)

1953-01-12 / 1. szám

1953 január 12. pj Szeretnek nálunk olvasni“—mondják a Globusban Közös ajtó vezet az orvosi rendelőbe és az üzemi könyv­tárba a Globus-nyomda épüle­tében. Ezért szinte lehetetlen tör­­ténni az önként felmerülő első gondolat elől, hogy itt a test és a szellem egészségén közösen őrködnek: orvosssággal és könyvvel Régesrégen túl va­­­gyunk már az ünnepi könyvhét eseményein és most az üzemi olvasómozgalomról beszélge­tünk a könyvtárfelelős Széll József nével. — Hivatalosan hetenként csak kétezer van könyvtári óra­­— mondja Széllné —­ de gyakor­latban könyvtári óra a hét minden napjának úgyszólván minden órája. Még az éjszakai műszakban is van valaki, aki a könyvek gondját viseli: Hor­­toványi Imréné, nyomdai bera­­kónő. Tizével, húszával viszi át a szomszéd üzemrészbe a köte­teket s valóságos fiókkönyv­tárat vezet az éjszakai műszak számára. Szeretnék nálunk ol­vasni. Három évvel ezelőtt indult az olvasómozgalom a­ Glóbus­ban, ötven szerény kötettel. Ma a könyvárnak kilenc­­száznál több kötete van. — Még mindig kevés — szól közbe Horváth István litográfus — mert tulajdonképpen már ezerötszáz kötetünknek kellene lennie. Noha az üzemi bizottság minden támogatást megad, s az aktívák is jól dolgoznak, annyi a másféle kultúráns igény, zongora kellett, meg egyéb hangszer, a sportfel­szerelést is folyton bővíteni kell, úgy, hogy a könyvtár a tervezettnél valamivel lassúbb ütemben fejlődik. Az olvasómozgalom fejlődé­sén azonban ez nem látszik meg. A kartotékokon, amelyek­nek rendszerét épp most egy­szerűsítették, az üzem­ szinte minden dolgozójának neve­ sze­repel, mint olvasóé. Rendsze­resen és bőven olvasnak a Gló­busban és érdekes tünet a nők még nagyobb számban, min­t a férfiak. Főleg a könyvkötészet női dolgozói. — A legszorgalmasabb ol­vasó Wellesz Károly elvtárs alapszervi titkár — lapoz bele a kartotékba Széllné. — De itt van például Szemere Bertalan elvtárs bérelszámoló is, aki egyszerre néha tíz könyvet is vtez, s maga is olvasva, szét-, osztja dolgozótársai között. A családtagok is sokat olvasnak, ezt a gyakori könyvcserén lehet észrevenni és azon, hogy sok mesekönyvet kérnek ki. Csak az oktatási időszakban nem cseré­lődnek elég gyorsan az ideoló­giai­ művek. Előfordul, hogy egy egy olvasó egész évben magánál tartja a tanuláshoz szükséges ideológiai olvas­mányt. A szépirodalomra terelve a szót, kiderül, hogy a legolva­sottabb magyar írók közé Mó­ricz Zsigmond tartozik. Az idő­­sebbek Jókai és Mikszáth regé­nyeit olvassák, a mai írók kö­zül Déry Tibor „Felelet"-é a leg­kapósabb. A szovjet irodalom legtöbbet olvasott műve: Azsa­­jev: „Távol Moszkvától" című regénye és Gorkij: Életem-je. A Golgota és a Csendes Don hónapokig nem kerül a polcra, mert kézről kézre jár, mint mondják, „táncolnak” velük. Az olvasómozgalom fejlődésére jellemző, hogy az üzemben egy kicsit jampecként emlegetett egyik dolgozó is rákapott az utóbbi időben az olvasásra s azóta mintha alábbhagyott volna kozmopolita magatartása is. . Míg megyünk a folyosón, hogy megnézzük a kapu alatt az állandó könyvkiállítást, valaki megszólítja a könyvtárfelelőst: — Elvtársnő, szabadságra megyek, szeretnék legalább egy aktatáskára való könyvet ma­gammal vinni. Az át­lazuló könyvkiállításon a könyvtár a legújabb kiadású könyveket mutatja be. Egy al­kalommal könyvankétot is tar­tottak. Boldizsár Iván: „Ma­gyarországi napló" -ját beszél­ték meg egymás között a dol­gozók. Hogy milyen mértékben fej­lődött a dolgozóik irodalmi igé­nye az olvasómozgalom révén, arra jellemző esetet mond el a könyvtárfelelős: — Mikor a ponyvát kiselej­teztük, jött egy dolgozónk, a nevét is megmondóinkon: Har­tenstein Gyula, vágó. Kikért egy tipikus ponyvaregényt. Ki­váncsi voltam, mi lesz, kiad­tam neki. Nem telt el huszon­négy óra, visszahozta. „Többet soha" — mondta egy kicsit szégyenkezve. — „Én, aki az­előtt, megvallom, sok ponyvát olvastam, már nem tudom rá­szánni magam többé ez ilyen szemébre. Amióta ez a könyv­tár megvan, látom csak igazán, mennyi jó könyv van a vilá­gon" így fejlődik az olvasómozga­­lom a Glóbusban, ahol a ren­delő mellett van a könyvtár. Meggyógyul tőle a dolgozók gondolkodása is. Mátray Betegh Béla A Csongrád megyei Nyomdaipari Vállalat matematikai szedőbrigádjának munkájáról A Nagy Októberi Forradalom tiszteletére, valamint Sztálin elvtárs születésnapjára tett fel­ajánlások nyomán, de nem kis mértékben a büszke ,és üzem cím elnyeréséért folytatott nemes ve­télkedés eredményeként a válla­lat a jelentékenyen felemelt új éves tervét már december 10-én befejezte, míg az utolsó negyed­év operatív tervét — amelynek teljesítését Sztálin elvtárs szü­letésnapjára ajánlották fel — ugyancsak a felajánlás lejárta előtt, december 18-án végrehaj­totta. Ebben a nemes versengésben jelentékeny részben működtek közre a matematikai szedő­bri­gád dolgozói. Nem könnyű ezek­nek az elvtársaknak a­ munkája! Magyar, német, orosz, angol és francia nyelven írt tudományos szövegek és a legkülönbözőbb képletek helyes és pontos nyom­dai kivitelezése igen alapos szak­értelmet, nagy figyelmet és gyakorlatot követel meg. A latin betűkön kívül használják a gö­rög, gót, arab, héber, cirill és néha mét, más nyelvek jeleit is, nem beszélve a különböző spe­ciális matematikai jelekről. A brigád keze alól kikerülő művek, mint az Akadémiai Ki­adó kiadványai a világ minden táján hirdetik a magyar népi de­mokrácia tudományos eredmé­nyeit és nem kevésbbé a magyar nyomdatechnika minőségi mun­káiénak is szószólói. A szedő-brigád 1952-ben 15 matematikai könyv szedését­­ végezte el. A brigád legidősebb tagja Ke­resztúri Jenő elvtárs már 30 éve foglalkozik ,matematikai szedés­sel. A különböző matematikai je­lek ismeretével és a matematikai szedés egyes műveleteiben elért nagy gyakorlatával, kifogástalan minőségi munka révén, lendíti előre a brigád munkáját. Nagy tudását, gyakorlatát és tapasz­talatait szívesen adja át munka­társainak, akiket munkaidőn túl is rendszeresen tovább képez, megismerteti velük a matemati­ka alapelemeit és a különböző jelek értelmét. Az ő hosszú és kitartó nevelő, munkájának eredménye, hogy a brigád a sztálini műszak alatt 122 száza­lékos átlagteljesítményt ért el. Szűcs Béla elvtárs precíz mun­kájával, 125 százalékos ered­ménnyel, Varga Ferenc elvtárs pedig 117 százalékos eredmény­­nyel ünnepelte Sztálin elvtárs születésnapját. Nem hosszú ide­je kapcsolódott be a matemati­kai szedésbe Kardos Rudollf elv­társ, aki a brigád támogatásá­val csakhamar oda fel Kidőlt, hogy a december 22-től 31-ig megtartott ,fű­üzem­ műszaka során 124 százalékos kitűnő eredményt ért el. A brgád kiváló munkáját, de nemkülönben a matematikai mű­vek előállítása terén a többi üzemrészek jó munkáját is mél­tányolta a Magyar Tudományos Akadémia akkor, amikor a ma­tematikai művek kifogástalan előállításának a megjutalmazá­­sára a Helyi Ipari Minisztérium hozzájárulásával a kiadóválla­lat útján 7 ezer forintot jutta­tott azoknak a dolgozóknak, akik elsősorban járultak hozzá az elért eredményekhez. Dolgozóink megfogadták, hogy további önképzéssel és tapasz­talataiknak széleskörű átadásá­val újabb és úja­bb matematikai szedőket nevelnek, hogy a ma­gyar nyomdaipar még szebb és kifogástalanabb formában hir­desse népi demokráciánk tudo­mányos eredményeit a világ minden részében. • Vincze György Verseny a Kliségyár bizalmiai között A Klisé­gyár üzemi bizottsága kezdeményezésére 1952 decem­ber 1-től Gazdag József szak­­szervezeti bizalmi az alábbi versenypontok alapján verseny­re hívta ki az üzem összes bi­­zalm­aiit: 1. Munkaverseny szervezése, ellenőrzése és versenymozga­lom továbbfejlesztése. 2. Bizalmi napló vezetése. 3 Szervezettség és tagdíj­morál a csoporton belül 4. Szabad Nép baráti körön való részvétel és aktivitás. 5. Késés és igazolatlan hiányzás kiküszöbölése. A verseny megindulása után az ÜB-tagok feladatul kaptá­k, hogy segítsék és ellenőrizzék annak a bizalminak a munká­ját, akit pártfogolnak. Ezen a téren Czikora Istvánná ÜB nőfe­­lelős munkája a legeredménye­sebb, aki Gazdag Józsefet in­­stru­állja. Gazdag elvtárs bizalmi nap­lójában igen jól nyilvántartja a csoport tagjainak mim­ika­­versenyfelajánlásait és a telje­sítést. Csoportjában december 1-től január 1-ig öt hónapról egy hónapra csökkentette a tag­díjhátralék átlagát. Az ÜB a bizalmiak verse­nyét értékelve. Gazdag elvtár­sat könyvjutalomban részesí­tette. A verseny eddigi tapasz­talatai azt bizonyítják, hogy a verseny szervezése és rendszeres havi értékelése előbbre viszi a mozgalmi munkát. Eredménye ugyanakkor a munkaverseny szervezésében, ellenőrzésében és továbbfejlesztésében is meg­­mutatkozik. Élővé akarjuk tenni a bizal­miiak versenyét. Ehhez szüksé­ges, hogy az UB-tagok ne kam­pányszerűen, hanem rendszere­sen foglalkozzanak a bina­l­miak­­kal, az ellenőrzésen, keresztül is segítsék munkájukat. Az ellen­őrzésnek igen nagy a jelentő­sége, mert egyes bizalmiak csak az öt versenypont egy-egy pont­jával foglal­koz­áik és elhanya­golják a többi, éppen ilyen fon­tos versenypontokat. Ártándi Gábor VB-elnöke Betű Hogyan hajtjuk végre a túlórázást korlátozó határozatot A minisztertanács és a SZOT a túlóráztatást korlátozó hatá­rozata újabb lépés a tervszerű, a Szocializmus gazdasági alap­törvényének megfelelő gazdál­kodás felé. A rendelet célja világos. Elő­segíti a­­ tervszerű és így terme­lékenyebb munkát, az önkölt­ség csökkentését, a termelőerők jobb felhasználását, bár ta­gadhatatlan, hogy végrehaj­tása a nyomdaiparban bizo­nyos átmeneti nehézségeket okoz. Nem volna célja e ne­hézségek elhallgatásának, de nem azért kell őket felvetni, hogy a végrehajtás akadályait hangsúlyozzuk, hanem azért, hogy sikerrel eleget tegyünk a határozat követelményeinek. Az Offset nyomda viszonyla­tában érdemes e kérdéseket kü­lön megnézni, mert az üzem azoknak egyike, melyek a lét­számhoz viszonyítva eddig a legtöbb túlórát használták fel. Az Offset nyomdában felmerülő problémák nagy része más üze­meknél is hasonló módon je­lentkezik. Üzemükben a meg­rendelések tervszerűtlensége, a határidők zsúfolódása és az egyes munkáknál túlságosan rö­­vidre szabott átfutási idők okoz­ták a nagymértékű túlórázást. Ennek következményeként és ezzel párhuzamosan jelentke­zett az időszakos munkahiány is. A fizikai dolgozók részére tehát nemcsak túlóradíjat, ha­nem álló-órabért is fizetni kel­lett. Belső hibák, speciális termelőeszközök elégtelen volta és a­ szakmunkások egyenetlen foglalkoztatottsága­, műszaki és anyaghibák nem egyszer okoz­tak túlórázást. Az­ „objektív"* neh­ézsértejt­ő-!­1«-ei A megrendelések tervszerűt­­lenségét és az előadódó anyag­­hibákat hajlandók voltunk ,,ob­jektív" nehézségeknek tekin­teni. Be kell azonban­ látnunk, hogy nem harcoltunk elég kö­vetkezetesen ellenük. Sokszor kellő bírálat nélkül fogadtuk el az elkésett megrendelések ese­tében felhozott érveket, elmu­lasztottuk a megrendelők fel­világosítását és nem mutat­tunk rá eléggé az általuk foko­zott nemzetgazdasági károkra­. Ugyanígy sokszor lazán ellen­őriztük az anyagátvételt. Igaz, több esetben értünk el ezen a téren is eredményeket, de éppen ez bizonyítja, hogy többet is érhettünk volna el. Ezeknek a hibáknak a kijavításához ko­moly segítséget nyújt a túl­óráztatást korlátozó rendelet. Az időben történő és szaksze­rűen előkészített megrendelé­sek iránti kívánságainkat ha­tásosan támasztja alá. A határozat megjelenése után figyelmeztettük megrendelőin­ket a nyomtatványmegrendelé­sek tervszerűségének fontossá­gára. Ezek a felszólítások el­érték céljukat. A levelek el­küldését számos tárgyalás és a tervszerű munkát biztosító megállapodás követte. A­­ tan­fol vamok januárban és februárban Egyidejűleg hozzákezdtü­nk a belső hibák felszámolásához is. Gondosan mérlegeltük a gépkapacitás kihasználásának kérdését. A programmozásnál a határidők mellett tekintetbe vet­tük a kapacitás jobb kihasz­nálását, pl. több, hasonló szín­ben nyomandó munkát osztot­tunk be párhuzamos nyomta­tásra s ezzel gépmosásokat takarítottunk meg. Az újabb munkam­ód­szerek szélesebb körű bevezetését és az általános technikai színvonal emelését szorgalmazzuk. Ebből a célból a gépteremben januárban technológiai szabályzat tan­folyamot indítunk, a colorosztá­­lyon pedig februárban megin­dul a maszkírozó tanfolyam. Ezektől és más intézkedésektől komoly eredményeket várunk. Az eredmények nem maradhat­nak el! Biztosíték erre az a tény, hogy intézkedéseinkkel decemberben az előző hó­napokhoz viszonyítva, már 40 százalékkal sikerült csökkenteni a túlórákat anélkül, hogy a termelés­ben a legcsekélyebb vissza­esés következett volna be. Nincsen olyan jól szervezett üzem, ahol az Offset nyomda lehetőségeihez hasonlók bőven ne akadnának, ahol a szervezés és a technika további­­ javításai nem volna lehetséges. Csupán elhatározás, bátor meglátás és a végrehajtás következetes aka­rása, vagyis kommunista mun­ka kell hozzá. A kommunista munkához tar­tozik a jó politikai munka is. A pártszervezet és a szakszer­vezet segítségének igénybevé­tele, az összes műszaki és fi­zikai dolgozók együttműködé­sének biztosítása. Az egyes dol­gozók, az egyes osztályok ered­­ményes együttműködését nem­csak a jó intézkedések, hanem legalább ilyen mértékben a közösségi szellem is biztosítja. Nem nehéz megértetni a dol­gozókkal, hogy a túlóráztatás korlátozásáról szóló rendelkezés nemcsak közvetve szolgálja fel­­emelkedésünket, hanem közvet­lenül és azonnal is javunkra válik. A túlórában végzett munka szabadidejük, tanulásra, pihenésre, szórakozásra szánt idejük nagy részétől fosztja­ meg a dolgozókat. Sokszor túlzot­tan igénybe veszi erejüket. Aki pihenten áll a műszak kezde­tén munkába, kisebb megerőlte­­ítéssel nagyobb teljesítményt ér el. Teljesítményével pótolni tudja a különóradíj kiesését és a tú­lórázással járó külön kiadásoktól is megszabadul. Kevesebb idő alatt keresi meg azt az összeget, amit azelőtt túlórával és a ros­sz szervezés miatt ugyanakkor álló-óra bérrel terhelten keresett. Bizonyos, hogy a­ határozat jó végrehajtása lehetséges. Emeli termelékenységünket, mindannyiunkat hozzásegít a megérdemelt szabadidőhöz és elősegíti az idei feszített terv teljesítését. Bayer Pál az Offset nyomda „műszaki igazgatója így dolgozik Fonya József, a szakma legjobb dolgozója Csattognak, zörögnek a sze­dőgépek a Honvéd­ utcai Szikra nyomdában. Itt dolgozik Pónya József, a gépszedőosztály osz­tályvezetője, a szakma legjobb dolgozója. Negyedéve tán, hogy a j­elvén­yes s­zt­ahafiov­ist­a­ság mellett elmondhatja magáról ezt a büszke jelzőt is. Mert büszkeséget ad ez és öntudatot az embernek. Nem és van könnyű megszerezni a ,,Szakma legjobb dolgozója" cí­met — meg­­kell érte keményen dolgozni. Pornya József mag is dolgo­zott érte. Műhelyében mintegy 3 százalékkal csökkentette a gépállást és minőségi munka te­kintetében úgy dolgoznak mun­katársai, hogy a korrektor 100 sorban átlagosanm 4,6—4.8 szá­zalékot javít. Az egész műhely átlagosan­­ 140 százalék felett teljesíti­­normáját Sztahanovista osztályátlag ez. — Azért, mert nálunk jó a kollektív szék­em — mondja Pónya elvtárs —, azért megy jól a munka is. Szívós politikai nevelés folyik mállóink és a munikiaverseny szinte verébei­ van a dolgozóknak Mai napi eredményeiket holnap reggel már táblán­ láthatják és össze­hasonlíthatják egymással, a sa­­ját régebbi eredményeikkel. Ha nálunk a gépszedő leül a mun­­­kához, akk­or minr tudja, meny­nyit kell neki dolgoznia és mennyi tesz a keresete. Ezt kulcsszám segítségével, újítás­sal oldottam­­meg. Pauszt József sztahanovista gépszedő a példa arra, meny­nyire serkenti jobb munkára­ ez a módszer a dolgozókat, nem­csak mennyiségi, hanem minő-­ ségi tekintetben is. Az ő hiba­százaléka átlag 1,4—15 szá­zalék. — A gép­áll­ásokat akarom még tovább csökkenteni —■ mondja Pónya elvtárs — és szeretném teljesen megszüntetni az időbéres munkát, mert így még tovább javulhatnak ered­ményeink Kiss István Mit vállaltak az Egyetemi nyomda dolgozói A nyomda vezetősége a párt Központi Vezetőségének útimu­tatása szerint, a műszaki veze­tőkkel összefogva, újjászervez­te a termelést. 1953-ra feladat­­tervet dolgootta­k re, amelyben­ biztosítják a műszaki feltétel­e­ket az előirányzat teljesítésére. A verseny­fel­ajánl­ások időbeni megszervezése végett december 17-én sztahanovista értekezletet tartottak. A sztahanovisták­­kez­deményezésére az elmúlt év vé­gén az összes dolgozók meg­tették vállalásaikat az idei év első negyedévére, így Balázs József sztahanovista művezető vállalta, hogy a monóosztály a­z első negyedévi tervet 3 nap­pal, Török Sándor sztahanovis­ta művezető a kötészet tervét 5 nappal előbb fejezi be. Ami az egyéni vállalásokat illeti. Gyűrű Magda sztahanovista be­rakónő 10 nappal Kölle Bélá­­né sztahanovista könyvkötő 20 nappal határidő előtt fejezi be tervét. Blénesi László monó­­szedő a békeműszakban ellé­rt­ 169 százalékos eredményét az első negyedévben 5 százalékkal emeli. A minőség fokozására a szedőterembe és a gépte­rembe minőségi ellenőrt állítottak be. Bár a minőség az utóbbi időben javult és a selejt csökkent, ezen a területen még soik a teendő. A versenyszervező munkában a szakszervezeti bizalmiak részt vesznek ugyan, de mi­iniká­­jukban még mindig van javíta­nivaló. A kötészetben Köhlerné bizalmi ps kiadja a vállalási lapokat és gépiesen beszedi. Ke­lemen Mihályné bizalmi nem tart csoportértetkezleteiket. A szedőterem egyik bizalmija, Bernwgller Éva s soha nem talál kapcsolatot a csoportjával, mert géptermi revíziós munkát végez. Célszerűben szakszer­vezeti munk­aheosztilásként az ÜB-nek változtatnia kell. A nyomda 1953-ra előirány­zott feladatai között több minő­ségi munka van, amelyeknek kifogástalan előkészítésére mind a MEO-szervezet, mind a mű­szaki vezetés m­ár most mozgó­sítja a dolgozókat. A szakmai szintvonal emelése érdekében sztahanovista szerdákat rend­szeresítenek, amelyeken a­z élen­járó munkamódszereket­­a gya­korlatban mi­lmdem osztályon be­mutatják. 3 lágy segítséget adnak az esti szakszervezeti tanfolyamok A gazda­sági felelősök tanfolya­mának záróvizsgáján Vörös elv­társ tanf­olyam ve­ze­tő egy­más­után teszi fel a kérdéseket, ame­lyekre szabatos, logikus s a gya­korlati életből vett példákkal is al­á­támasztott válaszokat kap. Erdélyi Lajos, a Közoktatási Jegyzetellátó, Bártfai Lászlón­é, a Mezőgazdaságii Könyvkiadó, Vitéz Andrásné a Jegy­zőt sokszor­osító Vállalat, Volláik Dezisáné az Ifjú­sági Könyvkiadó, Tóth Erzsébet az Akadémiai Kiadó dolgozójá­nak válaszai azt bizonyítják, hogy elvtársaink tisztában van­nak a­­tanfolyam jelentőségével. Nem ismernek lankadást, meg­hátrálást, tudják, hogy a terv­szerű gazdálkodásra vonatkozó új ismereteik, a jó és pontos szakszervezeti, társadalmi mun­kát könnyíi­k meg. A vizsga szünetében Vörös elvtárs, akit „civilben” a Nép­szava sztahanovista lapöntője, elmondja, hogy egyes kérdések­kel, mint pl. a tagdíjmorál és szervezettség megjavítása, vagy a költségvetés elkészítésével egész részletesen foglalkozott , a következő foglalkozások alkal­mával ismételten visszatért ugyanazokra a kérdésekre. Ezzel a módszerrel nemcsak az eszmei tisztázáshoz járult hozzá, de meggyőződött arról is, hogy hall­gatói hogyan rögzítették a tan­anyagot. Noha csak a múlt év ős­zén kezdte Vörös elvtáns a tanítást, azóta már többen voltak nála tapasztalatcseréin a Révai nyom­dából, Terv-nyomdából, Állami­­nyomdából, st­b. Szakmai, szak­­szervezeti és poltik­ai területen egyaránt továbbképzi magát, mert érzi a megbízatásából ere­­dő kötelezettségeket. Küszöbön, vannak az új tanfolyamok, ame­lyeknek során a képzett funk­cionáriusok újabb csoportját kell a gyakorlati életbe bocsátani.

Next