Betű, 1955 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

A ti romáét­, a papíripar és a sajtó dolgozóinak lapja BUDAPEST, 1955 JANUÁR HÓ * 87. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM JELENIK HAVONTA * A R A 2­0 FILLÉR _____.________ . ■ ■ ■■■■ —■— ■■■ i' .................... I firti ií/rtt iii rí*t Ííászt iví írta: KOMOR IMRE, a SZOT elnökségének tagja »gj­ai számával újra indul a 1V1 Nyomda, és Papíripari Dolgozók Szakszerveze­tének lapja, a Betű, amely a szakszervezeti sajtó összes or­gánumai közül a leghosszabb múltra tekinthet vissza, mert elődjének számítja az 1869-ben megindult Typo­graphiát, a később megjelent Könyvkötők Lapját és a Litográfiát. Ezek a lapok a nyomdai munkások korán létrejött és nagyfokú szerve­zettségének tanúi és szerepet játszanak a magyar munkás­­mozgalom történetében. A Betű újraindulása azonban nem a tradíciók előtti kódolás aktusa, nem egyszerűen folyta­tása egy sajtóorgánum törté­netének, hanem a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszerve­zetének követelményeiből, mun­kájából fakadó szükségesség. Mi teszi indokolttá a Betű újra megjelentetését? Mi teszi szük­ségessé egy külön újság meg­jelentetését egy olyan szakszer­vezetben, amelynek tagjai ma­guk állítják elő az újságot, a könyveket, az összes sajtóorgá­numokat, tehát elsőként is kap­ják kézhez, forgatják az összes sajtótermékeket? Miért kell a kéziszedőnek, a tördelőnek, a gépszedőnek, a nyomdai mun­kásnak és az újságírónak még egy külön szakszervezeti lap? Aki így teszi fel a kérdést, az figyelmen kívül hagyja elő­ször is azt a körülményt, hogy a Nyomda- és Papíripari Dolgo­zók Szakszervezete az említett foglalkozási ágakon kívül ma­gában egyesíti az egész papír­ipart is, tehát egy sor olyan foglalkozási ágat, ahol az új­ságnak és a könyvnek csak a nyersanyagával foglalkoznak. Ez a körülmény már önmagá­ban véve is megindokolná a szakszervezeti lap újraindítá­sát. De van egy sor az említett­nél sokkal fontosabb ok, ame­lyek közül ehelyütt elsősorban a termékek minőségének meg­javításáért folytatott harc fel­adataira akarunk rámutatni. A nyomda- és papíripar­ig­yan, mint egész terme­lésünkben, természete­sen első helyen a tervek tel­jesítésének feladata szerepel. A nyomda- és papíriparban ál­talában kedvező a tervteljesí­tés képe, az eredmények álta­lában megfelelnek a követel­ményeknek. Ez azonban távol­ról sem jelenti, hogy a szak­­szervezetnek és így a szakszer­vezeti sajtónak is nem kell fog­lalkoznia a tervteljesítés, a munkatermelékenység emelésé­nek kérdéseivel, elsősorban a munkaverseny szervezésével, a dolgozók felelősségérzetének fokozásával, a terv teljesítéséért és ezzel szoros összefüggésben a dolgozókról való gondoskodás feladataival, a munkakörülmé­nyek megjavításának, a mun­kások egészségének megóvásá­nak követelményeivel. Mind­ezzel a szakszervezetnek ál­landóan kell foglalkoznia. Ha mégis azt emeljük ki, hogy a Betű legfontosabb feladata a minőségi munka kérdéseivel való foglalkozás, akkor a minő­ségi követelménynek egész ter­melésünkben érvényes mérté­kén túl azt vesszük figyelembe, hogy a nyomda- és papíripar­ban nagyok és könnyen hozzá­férhetőek a minőségi munka adottságai és kihasználatlan tartalékai. Vegyük a legegy­szerűbb példát: a sajtóhibák elleni harcot a nyomdaiparban. Azt senki sem fogja kétségbe vonni, hogy a sajtóhibák elék­­telenítik lapjainkat, könyvein­ket és az egyéb sajtóterméke­ket. U­gyanakkor meg kell álla­pítani, hogy (tisztelet a kivétel­nek), alig jelenik meg sajtóter­mék országunkban, amelybe ne csúszna bele egy-két, vagy több sajtóhiba. Joggal tehetjük fel a kérdést: van-e ennek objektív oka? Nincs! A sajtóhiba azok közé a minőségi hibák közé tar­tozik, amelynek teljes kikü­szöböléséhez megvan minden lehetőségünk. Csak egy feltétel kell hozzá: a munka jó szerve­zettsége és a munkás odaadó fi­gyelme. Ha a most újrainduló Betű magasra emeli a sajtóhiba elleni harc zászlaját és meg­mozgatja a szerkesztőségek és kiadóvállalatok dolgozóit, a nyomdaipari munkásokat e harc eredményessége érdeké­ben, óriási szolgálatot tesz a magyar sajtónak és nyugodtan hozzátehetjük, az egész ma­gyar kultúrának. E mozgalom jelszava legyen: hibamentes lapokat, hibamentes könyveket! De ha áttekintjük mindazo­kat az iparágakat, amelyekben szakszervezetünk dolgozik, a minőségért folytatandó harc­nak egy ilyen mozgalomnál sokkal nagyobb lehetőségei vannak. Kezdjük a papíripar­ral. Nem titok, hogy papír­iparunk nem tudja ellátni az ország növekvő papírszükség­letét, hogy a papírnak híján vagyunk. Éppen ezért hallatla­nul fontos, hogyan használjuk ki papírgyáraink kapacitását és mennyire tudjuk fokozni, meg­javítani az általunk termelt pa­pír minőségét, anélkül hogy növelnék a nyersanyagszükség­letet, vagy új befektetéseket eszközölnénk. Ha a szakszerve­zet a Beta segítségével ennek a kérdésnek széles nyilvánossá­got teremt és egészséges véle­ménycserét szervez a papírt gyártók és a megrendelt papír­ral dolgozó nyomdaipari válla­latok között, már önmagában véve ezzel is nagy szolgálatot tenne a magyar sajtónak és itt is nyugodtan hozzátehetjük: az egész magyar kultúra ügyének. Sorolhatnánk tovább a példá­kat, a szakszervezet különféle munkaterületeit, amelyek mind­egyikén bőven akad tennivaló a Betű, a szakszervezeti sajtó számára. Meg vagyunk győződ­ve róla, hogy a Betű fontossá­guknak megfelelő módon fogja kezelni ezeket a feladatokat és becsülettel meg fogja állni a helyét a minőségi magyar saj­tótermékekért folytatott harc­iban. D­e a Betűnek nem kis fel­adatai vannak más terü­leteken is. Igen nagy ki­használatlan lehetőségek van­nak a munka kultúrájának emelése terén. Hogy ismét csak­ egy példát vegyünk, nyézük meg a gép- és gyorsírás hely­zetét szerkesztőségeinkben. Minden lehetőség megvan arra, hogy szerkesztőségeinkben ma­gas képzettségű gép- és gyors­írókat dolgozzék, de ezeket a lehetőségeket csak igen cse­kély mértékben használjuk ki. Még igen sok az olyan gépíró szerkesztőségeinkben, aki nem tud gyorsírni. Kevés figyelmet fordítanak ezek­nek a munka­társaknak a szakmai tovább­képzésére. A gyorsírás azonban távolról sem egyedül a gép- és gyorsírók számára fontos. A munka kultúrája megkövetelné, hogy minden újságíró tudjon gyorsírni. Sokan el sem tudják képzelni, mennyire megjavíta­ná ez munkájuk minőségét. A szakszervezet igen sokat tehet, ha kezdeményezően lép fel, tanfolyamokat szervez és a szerkesztőségekkel vállvetve, gyors ütemben napirendre tűzi és megoldja ezt a kérdést. A Betű itt is nagy szolgálatokat tehet a magyar sajtónak. A munka kultúrája minden területen megköveteli a magas­színvonalú, jól átgondolt ta­pasztalatcserét, a termékeny vitákat, az egyéni kezdeménye­­zés messzemenő figyelembevé­telét és elterjesztését. Közis­mert, hogy lapjaink sokat küsz­ködnek például a tördelés prob­lémáival. Új lapformátumok születtek meg országunkban és nem mondhatjuk, hogy megta­láltuk az új lapformátumok­nak legmegfelelőbb tördelési módokat. A szakszervezet itt, ebben a kérdésben is sokat te­het, ha értekezleteket hív egy­be, szakembereket szólaltat meg és közvéleményt teremt e kérdések jó megoldása számá­ra. A Betű maga is példát mu­tathat a nyomdatechnikában is. Lehet kísérleti lap a tördelés tekintetében is. Ezeknek a soroknak nem célja, hogy a szakszervezet összes munkater­zideit sorra­­vegye és menetrendet szabjon meg a Betű számára. Ez ellent­mondana sajtónk szellemének és alapvető célkitűzéseinek. A Nyomda- és Papíripari Dolgo­zók Szakszervezetének munká­ja gazdag anyagot ad ahhoz, hogy a szakszervezet lapja merítsen belőle és mindig a legfontosabbat kiemelve, hoz­zájáruljon a szakszervezet előtt álló feladatok eredményes meg­valósításához. Ehhez a munkához sok si­kert kíván az újrainduló Betű­nek a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének minden tagja és az egész szak­­szervezeti mozgalom. Hazánk felszabadulásának tiszteletére Tíz éve szabad a magyar föld. Nem tapossa náci csizma. Tíz év nem nagy idő, s a por­szemnél is kevesebb ahhoz az ezer esztendőhöz képest, ami­nek a nagy részét szolgaság­ban élték le elődeink. Tíz év alatt azonban egy ország épült fel romjaiból. S ha büszkék vagyunk (s joggal vagyunk büszkék!) szépséges városaink­ra, tájainkra, joggal lehetünk büszkék a városképhez, kör­nyezethez hozzátartozó papír­gyárakra, feldolgozó üzemekre, nyomdákra, kiadóvállalatokra. A párt határozatainak, a kor­mány programjának megfele­lően nagyobb mennyiségű és javuló minőségű termékkel szolgáljuk az életszínvonal eme­lésének ügyét. Ezt a tételt bi­zonyítják a nyomdaipar és a papíripar előző évi tervtelje­sítésének adatai. A nyomda­ipar 109,6 százalékra, a papír­ipar 101,8 százalékra teljesí­tette tervét. Üzemeink a Rá­kosi Művek kezdeményezésé­hez, a felszabadulási verseny­hez csatlakozva, jó munkaszer­vezéssel, önköltségcsökkentés­sel, a termelékenység fokozásá­val, minőségjavítással igye­keznek túlszárnyalni régebbi eredményeiket. Malékos teljesítésre kötelezte magát. Krivi Józsefné hajto­gatónő 200 százalékot vállalt és száz százalékos minőségi mun­kát. Munkamódszerét Brózik Szilárdnénak adja át. A versenynyilvánosság biz­tosítása érdekében osztályré­szenként faliplakátokat helyez­nek el. Az igazgató céljutalmakat tűzött ki a felszabadulási mű­szak legjobb eredményt elérő dolgozóinak. A Csepeli Papírgyár teljesíti az élüzem feltételeket A Csepeli Papírgyár párt­­bizottsága, üzemi bizottsága és vállalatvezetősége megvitatta azokat a feltételeket, amelyek szükségesek az idei I. negyed­évi tervek teljesítéséhez és túl­teljesítéséhez. Brigádokat ala­kítottak azzal a kötelezettség­gel, hogy a dolgozók javasla­tait­ illesszék be a vállalati in­tézkedési tervbe, s ez utóbbit bontsák fel üzemrészekre. Az élüzemfeltételek teljesíté­se érdekében elhatározták: tel­jes termelési tervüket 102 szá­zalékra, papírgyártási tervüket 103 százalékra teljesítik. 0,5 százalékkal csökkentik a pa­pírgyártási hulladékot, s a megelőző év első negyedéhez viszonyítva 3 százalékkal a szénfelhasználást. A vállalati önköltséget 1954. első három negyedévi tényszá­­maihoz viszonyítva 2 százalék­kal csökkentik. Vállalnak 300 ezer forint forgóalapcsökken­tést is. A verseny első dekádja ki­elégítő eredményt hozott. A fa­­cellulóz-gyárban 10, 9 száza­lék, a kiszerelésben 95,2 száza­lék, a zsinegüzemben 128,6 szá­zalék, a bitumenáló üzemben 102,2 százalékot értek el. Növelik a hasznos munkaidőt a Szikra Lapnyomdában A Szikra Lapnyomda dolgo­zói biztosítják, hogy a napilap­pá átalakult Pestmegyei Nép­újságot terven felül előállítják. Másfélszázalékos önköltség­­csökkentéssel negyvenkétezer forint megtakarítást érnek el. A szerkesztőségek segítségé­vel kiküszöbölik a fölösleges túlszedéseket és átszedéseket. A szabvány-kézirat szigorúbb betartásával bővítik a hasznos munkaidőt és csökkentik a rossz kéziratok okozta nagy szerzői javítások szedésének óráit. Gazdaságosabban bán­nak a villanyenergia- és gázfo­gyasztással, ezt az 1954. IV. ne­gyedévhez viszonyítva 1 száza­lékkal csökkentik. Ugyancsak a gazdaságosság követelmé­nyeinek megfelelően használ­ják fel a színes festékeket, a horganylemezeket. Csökkentik a segédanyag felhasználását. A rotációs papír csomagolóburkolatát össze­gyűjtik és újbóli felhasználás­ra a népgazdaság rendelkezé­sére bocsátják. Tizenötezer fo­rint értékű papírmegtakarítást érnek el. A minőségi munka érdeké­ben vállalják, hogy a Szabad Nép rotációs gépéhez 50 darab új festékezőhengert szereznek be külföldről. A címszedés változatosabbá tételéhez új Ludlow-matricákat hozatnak, egységesítik szedőgépeik betű­típusát. Gépszedőik betűhibáit állandóan 2,5 százalék átlag alatt tartják. A kéziszedők tör­delő és adjusztáló munkájuk eredményeképpen a ferde so­rokat, soreldugásokat és a kü­lönböző szedés­­hibákat kikü­szöbölik. Kiváló egyéni vállalások a Budai Dobozgyárban A Budai Dobozgyár igazga­tója, Ráthonyi elvtárs aktíva­értekezletet hívott össze, ame­lyen a részvevők lelkes hangu­latban beszélték meg a felsza­badulási verseny tennivalóit. Az értekezlet határozataiból a következőket emeljük ki: A géposztály anyagtakaré­kossági brigádja havonta 6000 kiló anyagot takarít meg. Dön­tő feladatnak tekintik az ener­giatakarékosságot, a szilárd munkafegyelmet és a gépek rendszeres ellenőrzését. Lakatosüzemük két eszter­gályosa, Lengyel László és Né­meth András vállalták a C. 3. esztergapad generáljavítását. Ilyen nagymérvű munkát ed­dig a Nyomdagépjavító Válla­latnak kellett elvégeznie. A dolgozók versenylendülete kö­rülbelül 15 000 forint megtaka­rítást jelent. Kiváló egyéni vállalások is születtek a Budai Dobozgyár­ban. Ferenc Rezsőné 149 száza­lékos teljesítést vállalt minő­ségi munkával. Munkamódsze­rét Rozsnyai Teréznek adja át, akinek átlagteljesítménye már eléri a 111 százalékot. Benyik Jánosné ifjúmunkás, kiváló dolgozó 145 százalékot vállalt, Hunyadi Ferencné és Moldová­­nyi Sarolta ifjúmunkásokat ta­nítja, hogy a felszabadulási verseny alatt még szebb ered­ményeket érjenek el. Balázsi Gyuláné felajánlása: 145 százalék, egyben Kovács Erzsébet ifjúmunkást tanítja, hogy a fűzési munkamenetet elsajátítsa. Bundik Sándorné sztahanovista fűzőnő 150 szá­ Az élüzem kitüntetés további birtoklásáért Üzemünk, a Szabolcs-Szat­­már megyei Nyomdaipari Vál­lalat életében nagyjelentőségű esemény volt 1954 november 7. Ezen a napon kaptuk meg első­ízben az élüzem-címet. A jutalmazásra, a dicséretre mindenképpen rászolgáltak dolgozóink. A harmadik ne­gyedévben teljesítették az él­­üzem-cím elnyerésének minden feltételét. Sőt, nem sokkal ké­sőbb, november 18-án már az éves tervet is befejeztük. Je­lentősen elősegítette ezt, az üzemben folyó munkaverseny, amelyet minden nap értéke­lünk és az eredményeket han­gosbemondó útján nyilvános­ságra hozzuk. Az élüzem-címet a következő negyedévre is meg akarjuk tar­tani. Ezt igazolják a választás tiszteletére indított munkaver­seny eredményei is. A dolgozók munkájának megkönnyítése, biztonságo­sabbá tétele érdekében szerel­tettük fel a szedőteremben az elszívóberendezést és új öltöző­­szekrényeket vásároltunk. A dolgozók művelődési igényeit a könyvtár jelentős kibővítésé­vel igyekszünk kielégíteni. Az újonnan vásárolt könyveknek két szekrényt is veszünk a kö­zeljövőben. Szilágyi József A Diósgyőri Papírgyárban 3 százalékkal teljesítik túl az első negyedévi tervet, ami 15 tonna többletpapirost jelent 80 ezer forint értékben. Újfajta enyvezést vezetnek be. Az új eljárás megközelítően 50 száza­lékos enyvmegtakarítást jelent 6500 forint értékben. Figyelmetkeltőek a gyár ter­vezett munkavédelmi intézke­dései: földelik a motorokat, alacsonyfeszültségű áramot ve­zetnek be, páncélcsőbe szerelik, s ezzel biztonságosabbá teszik a villanyvezetékeket, gumi­padlóval látják el az üzemet. A Nyomdagépjavító Vállalat I. negyedévi termelési tervét 3,8 százalékkal túlteljesíti. E felajánlás megvalósítása érde­kében május 1-ig terven felül drótfűző gépeket, táblakészítő gépeket, ólomadagolókat, té­gelysajtókat, szedőgépeket javítanak meg, illetve alakíta­nak át. Eddig külföldről beho­zott gépalkatrészek hazai elő­állítását kezdik meg. A dolgozókról történő foko­zottabb gondoskodás érdekében az 1. számú telepen új központi­­fűtéses, hideg-meleg vízzel el­látott, százszemélyes öltözőt lé­tesítenek. A II. számú telep dolgozói részére villingboylert helyeznek üzembe. A Minisztertanács és a SZOT elnökségének határozata a felszabadulási munkaversenyben részvevő legjobb üzemek és dolgozók jutalmazásáról A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa Elnöksége üdvözli az ipari, építőipari és közlekedési üze­mek, kereskedelmi vállalatok, gépállomások és állami gaz­daságok dolgozóinak kezdemé­nyezését, hogy hazánk felsza­badulásának tizedik évforduló­ja tiszteletére munkaverseny­­vállalásokat tesznek. A felszabadulás tizedik év­fordulója tiszteletére tett mun­­kafelajánlások híven tükrözik egész dolgozó népünk szerete­­tét felszabadítónk, a hős szov­jet nép és nagy pártunk iránt. Kifejezik népünk odaadását a szocializmus építése, a béke megvédése, a haza ügye iránt. A dolgozók kezdeményezése hatalmas, új erőforrásokat tár fel, amelyek nagy mértékben segítik pártunk politikájának megvalósítását, a dolgozó nép életszínvonalának emelését A Magyar Népköztársaság­ Minisztertanácsa és a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa Elnöksége a népi megmozdulás kiszélesítése érdekében, a fel­szabadulási munkaversenyben győztes üzemek, vállalatok, gazdaságok számára „Felsza­badulási Serleg“-et tűz ki ju­talomként. A felszabadulási­­ serleget az „Élüzem“ feltételek teljesítése terén legjobb ered­ményeket elérő üzemek, válla­latok, gazdaságok nyerik el A győztes üzemek a felszaba­dulási serleg és az „Élüzem“ vándorzászló elnyerésével egy­idejűleg az „Élüzem“ kitünte­téssel járó pénzjutalom két­szeresében részesülnek. A Minisztertanács és a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa Elnöksége valamennyi, a fel­­szabadulási munkaversenyben eredményesen résztvevő válla­latot elismerő oklevéllel tün­teti ki. A felszabadulási munkaver­seny eredményét 1955. május 1-ig nyilvánosságra kell hozni Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa. Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége.

Next