Betű, 1955 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

2 A nyomda- és papíripar­­ művezetői konferenciájának határozata A nyomdaipar művezetői január 11-én, a papíripar mű­­­vezetői január 12-én konferenciát tartottak, hogy megbe­­­­széljék a felszabadulási verseny érdekében szükséges leg­­­­fontosabb tennivalókat. A két konferenciát a szakszervezet­­ az iparigazgatóságokkal közösen hívta össze, s azokon a­­ következő határozatot fogadták el: „A nyomda- és papíripar műszaki vezetői hálatelt szív­­■ vei gondolnak azokra a hős szovjet katonákra, akik tíz év­­­­­el ezelőtt vérüket hullatva szabadították fel hazánkat. Hálánk jeléül a január 1-én megindult felszabadulási­­ munkaversenyben részt veszünk és az irányításunk alatt­­ dolgozó elvtársakat segítjük vállalásaik teljesítésében. Egy­­­ben arra szólítjuk fel a nyomda- és papíripar összes mű­­­­szaki vezetőit, hogy minden erejükkel támogassák a haza­­ felszabadulásának tizedik évfordulójára indított munka­­­versenyt.“ HÍR­EK A NYOMDA- ÉS PAPÍR­IPARBAN az idén több mint ké­t­millió forintot fordítottak új bőr­csődék és napközi otthonok épí­tésére s a résiek bővítésére. A szakszervezet az Athenaeum Nyomda és a­ Vörös Osil­ap Nyomda napköziotthonának és bölcsődéjének vezetőit megdi­csérte kiváló munkájukért, a gyermekeket pedig értékes aján­dékokkal jutalmazta. ISMÉT KIFOGÁSTALAN, ÁLLAPOTBAN VAN a Szent­endrei Papírgyár medergalériás vízműve. A vízművet, amit a tavalyi áradás tönkretett, egy­millió forintos költséggel hoz­ták rendbe. AZ ÚJONNAN MEGINDULT BETŰ lapfejét Szilágyi Sándor elvtárs, az Athenaeum Nyomda mesterszedője tervezte. A FRANKLIN- ÉS A BP. SZIKRA NYOMDA bevezette a Nyomdafestékgyár új, „me­­chanogén“ feketefestékét, mellyel kiváló minőségben fe­kete klisényomást végeztek és bebizonyították, hogy az eddig használt amerikai gázkorom helyett, jó minőségű festék ké­szíthető hazai anyagból is. A VÁLASZTÁSI NYOM­TATVÁNYOK határidőre való minőségi elkészítéséért a Mi­nisztertanács nagyobb­ összegű pénzjutalomban részesítette az Állami Nyomda és a József Attila Nyomda dolgozóit. BEFEJEZŐDÖTT a Karton­­lemezgyár bölcsődéjének épí­tése. Több, mint egymillió fo­rintos költséggel létesült. Er­re az évre csak a parkosítási munkálatok maradnak hátra. A LÁBATLANI PAPÍR­GYÁRBAN az öltöző- és für­dőhelyiségeket átadták ren­deltetésüknek. műszaki Átadásra ke­rült a Papíripari Anyagellá­tó Vállalat Soroksári úti gé­pesített hulladékválogató te­lepe. A telep létesítése más­­félmillió forintot igényelt. Fel­adata szerint ezen a telepen a Papíripari Anyagellátó Válla­lat és a MÉH által begyűjtött hulladékokat gondosan átválo­gatják használhatóság szem­pontjából nemesítik és a pa­pírgyárakat a külföldi nemes­­rost-anyagot helyettesítő pa­pírhulladékkal látják el. A KLISÉGYÁR december­ben a volt Hungária Nyomda átalakított helyiségeibe köl­tözött. Az új helyiségek mind termelési szempontból, mind az emberről való gondoskodás szempontjából kiválóan meg­felelnek rendeltetésüknek. ELKÉSZÜLT az Alföldi Nyomda 25 személyes bölcső­déje. Az Állami Nyomda böl­csőde-építési munkálatai fo­lyamatban vannak. A Rózsa Ferenc utca 50. szám­­alatti kultúrotthonban január 5-én a Nyomdaipari Egyesülés szedőtovábbképző iskolát indí­tott. Előadó: Erdélyi Sándor mesterszedő. MEGALAKULT A MŰSZA­KI KÖNYVKIADÓ. A Minisz­tertanács 1955 január 1-ei ha­tállyal elrendelte a Műszaki Könyvkiadó létesítését. Egyide­jűleg 1954 december 31-i ha­tállyal megszüntette a Könnyű­ipari Könyvkiadót, a Nehéz­ipari Könyvkiadót, a Közleke­dési Kiadót, az Építőipari Könyvkiadót, és az Élelmiszer­­ipari Könyvkiadót. A BETŰ MEGJELENÉSE ALKALMÁBÓL oly nagy­számban érkeztek üdvözlő le­velek a szerkesztőséghez, hogy azoknak még kivonatos közlé­séhez sincs helyünk. Őrizzék meg a levélírók a most meg­induló lapot jóakaratukban és fogadják a szakszervezet el­nökségének és a szerkesztőség­nek kommunista üdvözletét. MÄRER KLÁRA sokszoros gépíróbajnoknőnek (Lapkiadó Vállalat) a népművelési mi­niszter a „kiváló dolgozó“ ki­tüntetést adományozta. A LAND OG FOLK írja: a koppenhágai nyomdaipari mun­kások szakszervezetének álta­lános gyűlésén egyhangú hatá­rozatot fogadtak el, amely el­ítéli Nyugat-Németország re­­militarizálását, valamint köve­teli az általános leszerelést és az atomenergiát ellenőrző szerv létrehozását. AZ OSZTRÁK ÁLLAMI ,NYOMDA fennállásának 150. évfordulóját ünnepli. A KÖZELMÚLTBAN több külföldi küldöttség tanulmá­nyozta nyomdaiparunkat és kiadóvállalatainkat. Csehszlo­vákiából, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köz­társaságból érkeztek hazánkba szakemberek. A MEGLEHETŐSEN LE­ROMLOTT ÓLOMANYAG FELJAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN a Betűöntőde megkezdi , és tervszerűen végzi a nyomdák ólomanyagának szabványos­sá­ tételét. Ugyancsak folya­matosan gondoskodik új ke­nyér- és címírások előállításá­ról. AZ OFFSET-NYOMDA ál­tal kezdeményezett érintőrács alkalmazását a Bp. Szikra Nyomda is átvette és Ék Sán­dor egyik ceruzarajzát kiváló minőségben, minden kézi be­avatkozás nélkül reprodukálta. A LENGYEL FILMHÉTEN bemutatták a „Keresem az igaz­ságot" című filmet, ami fordula­tos játéktörténet keretében mu­­tatja be a kommunista vezetés alatti szakszervezeteknek a kre­­-ikó fasiszta álszakszervezetek el­leni harcát. EMBEREK! NE ENGEDJÉ­TEK! címmel kisfilmet készített a Híradó és Dokumentumfilm­gyár. A nyugatnémet fegyverke­zéssel foglalkozó fim is bizo­nyítja az új német fasizmus éle­dését. NEM A BÚTORÜZLETEK kirakataiban látható könyv­­kkliséről akarok beszélni, ha­nem a Budapesti Szikra Nyom­dáról, ahol az elmúlt év leg­szebb könyve készült. Mert ki tagadhatná azt, hogy amíg a papírból, könyvkötő anyagból, nyomdafestékből összeáll a szép könyv, ahhoz idő kell, tü­relem, odaadás, szív — akár­csak a gyermek neveléséhez. Aki már látott rojtosra olva­sott kéziratokat, legkülönbö­zőbb méretű fotók kíséretében a nyomdába érkezni és utána néhány hónap múlva kezébe vette a kézirat és a fotók alap­ján készült nyomdai műreme­ket, az érti csak meg igazán, miért jutott eszembe a nyom­dával kapcsolatban a könyv­bölcső szó. Nos, a Budapesti Szikra Nyomda is ilyen bölcső. Itt ké­szül a magyar könyvek jelen­tős része. A színesábrájú álta­lános iskolai tankönyvektől, az orosz remekíró-sorozat súlyos, pompázatos köntösű köteteitől a Munkácsy-albumig és Ho­­moki-Nagy: Gyöngyvirágtól lombhullásig című kötetéig a magyar könyvkiadás és nyom­daipar sok büszkesége. Tulajdonképpen a múlt esz­tendő legszebb könyvének tör­ténetéért jöttem ki a nyomdá­ba. Azt szerettem volna meg­tudni, hogy kinek az érdeme. És végül be kellett érnem az­zal — ami végeredményben nem kevesebb, hanem több, mint amit kutattam — hogy megismertem az üzem elmúlt­­évi történetét. Hiszen ki merné magáról azt mondani: én készítettem ezt a könyvet. A nagy papírraktár sztahanovista-brigádjától, a szedőkön, klisékészítőkön, fény­képészeken, nyomdai gépmes­tereken és könyvkötőkön át a vállalat igazgatójáig majd min­denkinek volt valami része a könyv elkészítésében. Szép lett a könyv? Már ott is eldőlt ez, amikor a papírt ki­választották hozzá. Azon is múlott, aki meghatározta, mi­lyen betűtípusból szedjék, an­nak is érdeme, aki sok kísérle­tezés után a legjobban sikerült kliséket biztosította. És így to­vább, és így tovább. Ezért elválaszthatatlan ennek a könynek története a nyom­da 1954. évi történetétől. ÚGY JUTOTTAK EL eddig a címig, hogy adóssággal in­dultak az esztendőnek. 1953 harmadik és negyedik negye­dében nem teljesítették a ter­vet és így áthúzódott a múlt évre is. Csak a legnagyobb erőfeszí­tések árán tudták az első ne­gyedévi tervet teljesíteni, de még így is baj volt az önkölt­séggel. Veszteséges üzemnek bizonyultak. A második évne­gyedben teljesítették a tervet, de szépséghibával. Bizonyos cikkekből adósak maradtak a tornaterv teljesítésével. A har­madik negyedévben történt meg a fordulat. Sikerült leszo­­rítaniuk az önköltséget, ugyan­akkor sokat behoztak az előző­évi lemaradásból. Élüzem­lett a Budapesti Szikra Nyomda is. December 20-án teljesítették 1954. évi termelési tervüket. Mindezt hogyan? Egyszerre igyekeztek segíte­ni a termelés politikai és tech­nikai feltételein. A pártkongresszus idején a szedők mozgalmat indítottak az élüzem-cím visszahódítása ér­dekében. Az a vélemény ala­kult ki közöttük, hogy a párt ilyen ünnepi eseményéből a Szikra Nyomda csak mint él­üzem veheti ki részét. A TECHNIKAI ELŐFEL­TÉTELEK megteremtése kö­zött szerepel: a különböző technológiák rögzítése, az át­futási idő csökkentése, a betű- és az öntőformakészletek fel­töltése, sámlik, belövődeszkák biztosítása, a könyvkötészet munkafolyamatának teljes át­szervezése oly módon, hogy lé­nyegében futószalagon történ­jék a kötés. Ezek csak a legfontosabb dolgok — azok is csak vázlato­san. De elérték, hogy pl. a tan­könyveket 5,2 nappal a határ­idő előtt tudták elkészíteni. És másodszor is elnyerték az ok­tatásügyi miniszter vándorzász­­laját. Jó munkájukkal nemcsak maguknak szereztek dicsősé­get, hanem a Szépirodalmi Könyvkiadót is hozzásegítették a legszebb könyveket kiadó vállalat cím elnyeréséhez. A külföldre kerülő reprezentatív kereskedelmi nyomtatványok határidőben történő, szépkivi­telű előállításával exportunk is segítséget kapott az üzemtől Nagyszerű egyéni teljesítmé­nyek lendítették ezt a munka­ütemet. Ságodi Ferenc gép­szedő november havi eredmé­nye alapján tizedszer nyerte el a sztahanovista címet. Orbán József, a vállalat főmérnöke rejtett tartalékok feltárásával és a technikai berendezések kiegészítésével biztosította a tervteljesítés számos akadá­lyának elhárítását. Az offset­­üzemben Földes György „ki­váló munkás“, üzemvezető, Kamuts József és Jámbor Jó­zsef címmaratók, Koháry Jenő retusőr, Horvai József fényké­pész — de kevés a hely, hogy mindenki nevét felsorolja az ember, akik példamutató mun­kával járultak a sikerhez — értek el kimagasló teljesít­ményt. A BUDAPESTI SZIKRA NYOMDÁBAN a felszabadu­lási munkaverseny eredmé­nyeiben él tovább az 1954-es év lendülete. Adósság nélkül indultak ennek az esztendő­nek. Adósság nélkül és jó re­ményekkel. Azzal a bizakodás­sal, hogy ebben az évben is ők adják a legszebb könyvet a be­tűre, szépre szomjas olvasó Magyarország kezébe. Bajor Nagy Ernő A LEGSZEBB KÖNYV BÖLCSŐJÉNÉL BETŰ Négyhóna­os börtönre ítélték Torelli lapszerkesztőt A LE DRAPEAU ROUGE- ban olvassuk: az olaszországi Modena város büntetőbírósága négyhavi börtönre ítélte To­relli lapszerkesztőt, mert lap­jában megírta, hogy számos modenai tőkés önkényesen csökkentette munkásainak bé­rét, illetve elbocsátotta azo­kat. A bíróság szerint Torelli írásával „az osztályok közötti gyűlöletet szította“. Az új kollektív szerződések megkötésére készülünk A szakszervezet elnöksége megtárgyalta az új kollektív szerződések megkötésével kap­csolatos feladatokat. A mi­nisztériummal közösen elké­szítette az , irányelvek­­et és azokat kiadta a válalatok igazgatóinak és ÜB-elnökei­­nek. Üzemenként központi szövegezőbizottságok alakul­nak az igazgató, ÜB-elnök, fő­mérnök, főkönyvelő, munka­ügyi osztályvezető bevonásá­val. Most az előkészítő mun­kálatok idején az egyes feje­zetek megszövegezésére szak­­szervezeti funkcionáriusokból, aktívákból és élenjáró do­go­­zokból bizottságot kell létre­hozni. Az 1955. évi kollek­tív szerződések megkötésének módja a SZOT-elnökség hatá­rozata értelmében egyszerűbb lesz, mint az előző évek során volt. Az új kollektív szerződések­ről a BETŰ következő szá­maiban részletes tájékoztatást adunk. Tíz éves felszabadulását ünnepli az Athenaeum Nyomda KÖZELEDIK hazánk felsza­badulásának tizedik évfordu­lója, dolgozó népünk nagy ün­nepe. Országszerte készülnek erre a napra. Az országos ver­senyhez az Athenaeum Nyom­da is nagy lelkesedéssel kap­csolódott. — A TÍZ ESZTENDŐRŐL nehéz röviden beszélni, hiszen kötetre való regényt lehetne ír­ni róla — mondja Horváth Ist­ván, a nyomda főmérnöke. — Hol is kezdjem? Talán a legelején. Január 15-én szaba­dult fel a nyomda, és nyomban megkezdődött a munka. A vá­ros felszabadított részeiből egymás után érkeztek a dolgo­zók, azok, akik tudták, hogy rájuk itt nagy feladat vár. Mostoha körülmények között kezdtünk el dolgozni, fűtetlen, ablaktalan helyiségben. Nem volt se gázunk, se villanyunk, de vizünk sem. Nyomdagépeink nagyrészt összetörve, használ­hatatlan állapotban voltak. Áram hiányában, gyertyafény mellett, a pincében, kézzel haj­tottuk azt a kis rotációst, ame­lyen azelőtt lapot sohasem nyomtunk. De készült a lap, és január 19-én már kint is volt az utcán. Ki tudná beírni azt az örömet, amellyel a hetek óta néma város, a párt első „szó­csövét“, a Szabadság című la­pot fogadta. Harcos idők következtek, hőstettek születtek, s megin­dult üzemünk újjáépítése. A Szovjet Hadsereg komoly tá­mogatást nyújtott számunkra. Nemcsak munkával láttak el, kenyeret és élelmet adtak ré­szünkre, hanem üzemünk hely­reállításánál is segítségünkre siettek. A HELYREÁLLÍTÁS MUN­KÁJÁNÁL, az összetört gépek kijavításában, a romeltakarí­tásban, a nyomda minden dol­gozója példamutatóan vette ki részét Különösen kitűntek: Ráth Lajos, Karácsonyi Imre, Deschelák Rudolf, Wagner An­tal, Ferenci István, Pavlovszky István, Jung Mihály, Szőcs La­jos. Hősi munkát végeztek azok a dolgozók is, akik a talajvíz feltörésénél, sok helyen térdig­­érő vízben mentették a rotá­ciós gépeket és az Athenaeum papíranyagát. Múltak az évek... A „rom­­nyomdából“ virágzó üzem lett. A tíz esztendő alatt a párt és a kormány segítségével, a dol­gozók harcos akaratára, mun­kájára támaszkodva, új gépek és felszerelések tömege került az üzembe. Van bölcsődénk, üzemi konyhánk, orvosi rende­lőnk, kultúr- és klubtermünk, büfénk és sorolhatnánk még sokáig. Bizony, kitartó, kemény mun­kára volt szükség ahhoz, hogy ma egy negyedév során 750 000 kötet könyvet legyen képes üzemünk előállítani, emellett havi viszonylatban a lapok tö­megét többmilliós példány­­számban nyomjuk. Elbúcsúzom Horváth főmér­nök elvtárstól, további jó mun­kát kívánva, és a délutáni mű­szak vezetőjét, Deschelák Ru­dolf elvtársat keresem fel. Arra kérem, mondjon valamit a nyomda felszabadulásával kap­csolatos emlékeiből. NYOMASZTÓ HANGULAT ült a nyomda egész óvóhelyén. A nácik már elmenekültek, amikor 1945 január 15-én, a Vö­rös Hadsereg előőrsei bebocsá­tást kértek az Athenaeum Nyomda Miksa utcai kapuján — emlékezik vissza Deschelák elvtárs. Felszabadultunk végre mi is, tört ki az öröm, s egy­szerre zajos lett az egész bunker. Január 17-én már megjött az első hír, sőt felhívás a párttól. „Alakít­suk meg az üzemi bizottságot.“ E feladat elvégzéséhez még hozzá sem fogtunk, amikor megérkezett a másik üzenet: lapot kell kiadni, így döntött az Athenaeum Nyomda pince­­helyiségében, gyertyafény mel­lett megalakult Budapesti Nemzeti Bizottság. LAPOT KIADNI?... Ilyen körülmények között? Hogyan lehetséges ez? ... Nem maradt idő a töprengésre, a futár már hozta a kéziratot. Rövid meg­­beszélés után elkezdődött a szervezés. Herdó József, Hor­váth István, Karácsonyi Imre, s még egypáran nekifogtunk a lehetőségek megteremtéséhez. Nehéz lenne ma leírni azt, hogy az a lap hogyan készült. Egy azonban biztos, amióta betű van, így még lap nem készült Magyarországon. A megáztatott szedés odafagyott a tördelő­asztalra, a szedővasakat a ben­zineshordókból ideiglenesen összetákolt kályhákon melegí­tettük, hogy a kegyetlen hideg­ben oda ne tapadjon a ke­zünkhöz ... Végül Kiss Pál elvtársnál, az üzemi bizottság elnökénél érdeklődöm a felszabadulási munkaverseny eredményeiről. ILYEN NAGY LELKESE­DÉSSEL talán még sohasem készültünk a munkaversenyre — mondja Kiss elvtárs. — Jól tudják dolgozóink, hogy a mi­nőségi munkával és az önkölt­ség csökkentésével önmaguk és családjuk békés, boldog jö­vőjét építik. . Az eddigi jó munka ered­ményét a következő adatok jelzik: 108 sztahanovista van, 21 dolgozónkat jutalmazták a „könnyűipar kiváló dolgozója“ kitüntetéssel, négyen részesül­tek kormánykitüntetésben. A munkaverseny néhány pél­dáját ragadom ki. A Népszava és a Magyar Nemzet szedősze­mélyzete a minőség megjavítá­sára tett jelentős vállalást. Hi­ba nélküli műszakot tartanak. Az offset-osztály az állási idők komoly mértékű csökkentését vállalta. A földszinti gépterem dolgozói a termelékenység eme­lése mellett a szakmai után­pótlást biztosítják munkamód­szerátadáson keresztül. A VII. kerületi nyomdaüzemekkel munkaversenyben vagyunk, amit havonként rendszeresen értékelünk.* Az Athenaeum Nyomda ered­ményeiben nagy része van a Soproni Béla igazgató elvtárs vezetése alatt tevékenykedő, kiváló műszaki gárdának, és a számviteli értelmiségnek. Szeretettel köszöntjük az Athenaeum Nyomda dolgozóit felszabadulásuk tizedik évfor­dulóján. Kívánjuk, hogy to­vábbra is az élvonalába le­gyenek a nyomdaipari termé­kek magas színvonaláért vívott nemes vetélkedésnek. Halmi Sári Ságodi Ferenc, a Bp. Szikra gépszedője már 1960 januárjánál tart Országos jelentőségű szakmai esemény színhelye volt december 22-én a BP. SZIKRA NYOMDA. Ságodi Ferenc délelőtt 9 óra 25 perckor befejezte második ötéves tervét és 1960 januári tervének teljesítéséhez kezdett. Dolgozótársai és a nyomda vezetői boldogan ünnepelték Sá­­kősét , vtársai, szakmánk büszkeségét, a ritka munkagyőzelem 1955 január LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ „Lapunk ismét betölti majd nemes és szép hivatását!“ 1955-ben lesz 60 esztendeje,, hogy eljegyeztem magam a nyomdászmesterséggel. Hatvan év hosszú idő! Ez alatt a hosz­­szú idő alatt, mint jóbarát hozzámnőtt a TYPOGRAPHIA majd a BETŰ. A BETŰ megszűnése után hosszú ideig fájdalmasan nél­külöztük megszokott lapunkat. Annál nagyobb most az örö­möm, hogy újra eljön közénk. Biztos vagyok benne, hogy sza­kszervezeti lapunk ismét betölti majd nemes és szép hi­vatását. Neveli, oktatja szak­mabeli fiataljainkat, lelkesítő szavával segíti szakmai kultú­ránkat, egyik lendítője lesz a szocializmus építésének és fel­­világosító cikkeivel éles fegy­vere a béke védelmének. Szeretettel üdvözlöm az új­ra megjelenő BETŰ-t, szak­mánk harcos sajtóját. Székely Vilmos, az Athenaeum Nyomda revizora. ★ .. Ilyenről álmodni sem mertem volna“ Örömmel olvastam, hogy új­ra megjelenik a BETŰ. Mint a szakszervezetnek 65 év óta tagja, sok éven át tisztségvise­lője, jelenleg 84 éves rokkant­­ja, vágyom arra, hogy a nyom­dai dolgozók annyival örven­­detesebb helyzetét régi újsá­gunkból megismerjem. Hisz nekem is elég cikkem jelent meg a TYPOGRÁPHIÁ-ban. Most alkalmam van látni, hogy nemcsak a munkaviszony, ha­nem maga a nyomdaipar is olyan fejlődést mutat, ami­lyenről 15 év előtt, rokkantál­lományba vonulásom idején, álmodni sem mertem volna. Munkásságom utolsó éveiben napilapnyomda vezetője vol­tam, de nem képzeltem, amit ma látok. Moszk­vában beszé­det mond a magyar küldött­ség vezetője, majd aláírnak egy nyilatkozatot, s azt én néhány órával azután eredeti fény­képmásolatban itt látom az újságban. Aggkorom, betegségem a szo­bához köt, de nyomdászvérem arra késztet, hogy kérem, szí­veskedjenek a BETŰ-t, nekem rendszeresen megküldeni. Nagy örömömre szolgálna a lap. Schulmann Ignác

Next