Typographia, 1957 (89. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-17 / 1. szám
Január 17. Szketeul twtt December elején igen nagy örömben volt részem, amikor a debreceni Szabadság Lapnyomdában egyik öreg kollégám kezembe adott egy összehajtott lapot és megállapítottam, hogy az a mi régi, harcos szellemű és nevelő hatású szaklapunk, az öreg Typographic! Talán remegett is a kezem, mikor szétnyitottam, címét megláttam, a vezércikket és a többi cikket is végigolvastam. Napok múltával ugyanezt tettem vagy három-négy alkalommal. Soha nem hittem — mert rendszeres olvasása természetes volt a múltban —, hogy az öreg Typographia egyszerű látása is ilyen örömet fog jelenteni. »■Újra a vártán«, az »Egyesületi tudósítások«, »A torony ismét világít«, »A jobb kéziratért« című cikkek különösen megragadták figyelmemet. Áradt belőlük a Typographia megszokott szelleme, a szakmaszeretet, a közös összefogás és alkotás vágya. Milyen nagy örömet jelentett a régen ismert kollégák és jó barátok nevével való találkozás: Brumiller László, Ostermayer Mátyás, Héger István, Kirmayer Ferenc, Schmidt Béla, Pavlovszky Ferenc, Seres Irén, Hermánszky János stb. Menynyi-mennyi kedves emlék elevenedett fel érzés- és gondolatvilágomban. (Előértekezletek, kongresszusok, esti baráti összejövetelek.) Az utóbbi hat-nyolc évben elég gyakran megfordultam szép fővárosunkban, Gisztl Pál és Schmidt Béla barátaimmal találkozhattam, ha lakásukon fölkerestem őket. Egy húsz évvel ezelőtt írt levéllel kapcsolatban tavaly fölkerestem újpesti lakásán Holl Béla rokkant kollégát is. Soha életünkben nem találkoztunk, de a »levél« testvéri kapcsolatot teremtett közöttünk és kétórás beszédre bőséges témánk volt. Többször leültem az egyesületi ház környékén levő Rákóczi parkban azzal a rejtett céllal, hátha sorsom összehoz öreg nyomdászokkal, de a sors rideg maradt. Vágyam ugyan ösztönzött a felmenetelre, de érzésem nem adott ehhez biztatást. Tehetek-e most ígéretet arra, hogy legközelebb nemcsak »körülsétálom«, hanem föl is megyek a toronyba? A toronyba..., hol forrt, lüktetett az élet; hol nyomdász nyomdásszal mindig szeretettel szorított kezet; hol testvéri kapcsolatok szövődtek és azok erőssé, mintaszerűvé váltak, hol minden gátlás nélkül elmondhattuk, ami fájt vagy közös örömünket képezte, hol mindenkin segítettek, ha arra csak egy parányi lehetőség volt. Jól tudom, hogy nagy és nehéz időket hagytunk magunk mögött és még most is benne élünk, de azt is, hogy erős akarattal minden akadály leküzdhető. Ennek a célnak tudatában járják a torony lépcsőit a vezetők és a vezetettek, hogy a torony ne csak világítson, de vonzzon, szeretetet és megbecsülést sugárzó legyen ismét; arra egyre tökéletesebb fokot elérő demokráciánk is mindenkor, minden időkben jó érzéssel és nagyrabecsüléssel tekintsen. Erdélyi Károly A Könyv- és Lapkiadó dolgozóihoz A kiadók dolgozói a forradalmi események után elhatározták, hogy sorsuk javítása és jogaik megvédése érdekében önálló és független szakszervezeti szakosztályt alakítanak. Erre az elhatározásukra sürgetőleg hatott az a tény is, hogy a könyv- és lapkiadó vállalatoknál a forradalmi bizottságok, illetve munkástanácsok működését rendeletileg megszüntették, minek következtében az a veszély merült fel, hogy az egyszemélyi vezetés forradalom előtti hibái, mulasztásai és túlkapásai megismétlődhetnek. A könyv- és lapkiadóvállalatok dolgozói a nyomdászszakszervezeten belül alakítják meg a független szakosztályt, azért, mert jól emlékeznek arra, hogy valamikor ez a nagymúltú szakszervezet tett a legtöbbet tagjainak érdekében. Az önálló és független szakosztály december 21-én választotta meg a vezetőséget, amely a következő tagokból áll: Kőműves Imre elnök, Hámori József titkár. Választmányi tagok: Földény István, Novák László, Papp Antal, Dienes Gedeon, dr. Brencsán János, Neuwald, Mayer József. A vezetőség azonnal hozzáfogott a könyv- és lapkiadóvállalatok dolgozói új kollektív szerződés tervezetének öszszeállításához, a bérkérdés rendezéséhez, továbbá a régi sérelmek orvoslásához. Az élet megy tovább A romokat eltakarítjuk az útból, a sebeket meggyógyítja az idő, s az élet megy tovább a masa útján. A munka ha nehezen is, ha súlyos erőfeszítések árán is, mégiscsak elindult. Szakmánk üzemei lassan áttérnek a napi rendes 8 órai munkaidőre. Az üzemek önállósítása érdekében, hogy az üzemek gazdái végre és igazán maguk a dolgozók lehessenek , a kormány rendeletet adott ki a pénzgazdálkodást illetően. Minden vállalat teljes felelősséggel intézi majd saját fejlődését, fejlesztését, gazdálkodását A vállalatok vezetőinek s a munkástanácsok dolga, hogy jól működjenek. Ügyesen, észszerűen munkálkodjanak azon, hogy az egyensúly megmaradjon, s mindig legyen annyi pénzük, amennyi a fizetési kötelezettségek lebonyolítására szükséges. A rendelet értelmében lesz állami bankhitel is az előre nem látott befektetésekre, váratlan kiadásokra, a soron kívüli szabadságolásokra, a felmondási, illetve végkielégítési összegek fedezésére, jóléti kiadásokra. A rosszul dolgozó üzemek, vállalatok állandó támogatására azonban persze, nincs bankhitel! Az állam nem tarthat el senkit, se személyt, se vállalatokat! A munkástanácsok feladata, hogy a vállalatvezetést a megfelelő gazdálkodásra ösztönözze, éppen a dolgozók érdekében s ezen keresztül az állam legmagasabb érdekében. Nekünk, nyomdai dolgozóknak pedig az a kötelességünk, hogy mindenben segítsük a vállalatvezetés és az üzemi tanácsok munkáját. Segítsük észrevételekkel, jó szándékú tanácsokkal, önzetlen, becsületes munkával, a munkaidő teljes kidolgozásával, a lógósok kordában tartásával és megfegyelmezésével. Ne tűrjük a naplopást, mert most minden elveszett óra, ellopott munkaidő a saját jól megfontolt érdekünk ellen való. A vállalati nyereség és az abban való részesedés csakis a becsületesen dolgozók jutalma lehet, s nem azoké, kik minden lehetséges alkalmat azonnal megragadnak a lógásra, fecsegésre, locsogásra, naplonásra Nehánszky Lajos TIPOGRAPHIA Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk köszönetet a szaktársak által az ország különböző városaiból részünkre küldött sok kedves baráti üdvözletért, amelyekre — nagy számuk miatt — külön-külön válaszolni nem tudunk. Ismételten hálásan köszönjük az üdvözleteket. Brumiller László és a központi vezetőség tagjai A jobb helyesírásért A Typographia első száma közölt egy cikket, amelynek az volt a magja, hogy jobb kéziratot kapjon a szedő, vagyis hogy a kézirat szövege a magyar helyesírás szabályai szerint megírtan kerüljön a nyomdába, s egyben azt is, hogy ez kötelező legyen a szerzőre, a kiadóra és a nyomdára egyaránt. Van ugyan már rendelkezés, amely előírja az M. T. Akadémia által kiadott magyar helyesírást, csak az a baja, hogy nincs kényszerítő hatása azokra, akik ezt a rendelkezést nem tartják be. Baj továbbá még az is, hogy ahány nyomda van, annyiféleképpen magyarázza a magyar helyesírást. Annak érdekében, hogy a magyar helyesírást egységesen magyarázhassuk, helyesnek tartanám, hogy a rövid időn belül meginduló magyar helyesírási tanfolyamot szakszervezetünk úgy szervezné meg, hogy azon minden nyomdából legalább egy korrektor szaktárs részt vegyen. Ez azért lenne fontos, mert akkor minden nyomda rendelkezne egy olyan szaktárssal, aki az akadémiai helyesírás apostola volna az üzemben és aki vigyázna arra, hogy a helyesírást egységesen magyarázzák a nyomdában dolgozó korrektorok is. Mert sokszor tapasztaljuk,hogy,még a korrektor szaktársak sincsenek minden esetben egy véleményen az egyes helyesírási kérdésekben. A leírtakat igazolják — a többi közt — a tavalyi tanfolyamon tapasztaltak is, ahol pedig a hallgatók többsége idősebb korrektor és gépszedő szaktárs volt, hogy voltak helyesírási viták, bizony megoszlottak a vélemények, és csak az előadó nyelvészeti felvilágosítása alapján dőlt el, hogyan használjunk valamely szót helyesen. Remélem, ha javaslatom szerint járunk el, akkor sikerülni fog édes anyanyelvünk helyesírási szabályait egységesen magyarázni. Horváth János Nyomdaipari Tanulóintézet MARK TWAIN, a híres amerikai író életének tragikus fordulata volt, amikor szedőgép konstruálásába kapcsolódott be. A nyomdaipart egyébként jól ismerte, mert fiatal korában mint szedő, nyomó, szerkesztő és kiadó működött. W. Paige feltalálónak nem is kellett nagyon rábeszélnie Mark Twaint arra, hogy pénzestársul megnyerje őt szedőgépéhez, amelyen Paige évtizedeken át dolgozott. A nagy író egész vagyonával részt vett a vállalkozásban. Az új szedőgép megépítésének kiadásai csaknem egymillió dollárt emésztettek fel. A Paigeszedőgép csodálatos alkotás volt, csaknem 18 000 főbb gépelemből állt, több mint 800 tengellyel és kerékkel. Ez volt az utolsó kísérlete annak, hogy készen öntött betűkkel oldják meg a mechanizált szedést. 1894-ben azonban kiderült, hogy a betűket gyűjtő, kizáró és osztó szedőgépnek alapvető hibája van: nem volt gazdaságos. Közben pedig megjelent Mergenthaler Ottmar Linotype szedőgépe, mely egész újszerű megoldása volt a mechanizált szedésnek. § P© IRT ÉS KÖLT ÚIRA ____________________________ A Tipográfia Örömmel, de várakozólag tekintünk a nekünk oly kedves egyesület, a Tipográfia folyó hó 20-án tartandó alakuló közgyűlése elé. Ha viszszapillantunk a Tipográfia több évtizedes múltjára, az eddig megtett sikerekkel és nehézségekkel teletűzdelt útjára, akkor jogos bizakodással, s bátran mondhatjuk, büszkeséggel is nézhetünk a jövőjébe, melynek szilárd, helyes és biztos alapjait hivatott most lerakni az alakuló közgyűlés. A közgyűlés előtt nem könnyű feladat áll: meg kell szabni az irányt, amit követni, meg kell mutatni az utat, amin haladni kell, s nem utolsósorban meg kell választani azokat, akik ezeknek megfelelően vezetni fogják a jövőben a Tipográfiát. A múlt összes sikerei és hibái, eredményei és tanulságai nagyjában megszabhatják ugyan az irányt, mutathatják a helyes utat, melyen tovább kell haladnunk, de mégis közös erőre és szívre, összefogásra és akaratra van szükség, hogy mindezeket közös formába öntsük, s ennek megfelelően olyan vezetőséget válasszunk, akiknek irányításával a Tipográfia annyi dicsőséget szerzett zászlaját, régi jó hírnevét további sikerekkel és eredményekkel tudjuk gazdagítani, öregbíteni. Szeretettel elvárunk ezért mindenkit: fiatalt és öreget, régi és új híveket, sportolókat és szurkolókat, s mindazokat, akiknek szívügyük a sport s a Tipográfia, az alakuló közgyűlésre, hogy ott tapasztalataikkal, tudásukkal, javaslataikkal, vagy akár csak szavazataikkal, hozzájáruljanak a közgyűlése elé a közgyűlés előtt álló feladatok sikeres megoldásához. A sport s ezen belül a Tipográfia mindig szívügye volt a nyomdászcsaládnak, reméljük , kell is, hogy továbbra is az legyen az egész ország területén a grafikai és papíripari szakma minden ágazatát felölelő Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szabad Szakszervezete nagy családjának is. Kollégák! Sporttársak! Legyünk ott mindnyájan, egy szívvel, egy akarattal kövessünk el mindent, adjuk meg a tőlünk telhető erkölcsi és anyagi segítséget, akár szavakban, akár tettekben, hogy a közgyűlés sikeres, legyen s a Tipográfia elindulhasson a további eredményekhez, sikerekhez és dicsőséghez vezető úton. Noszti Lehel * MATINÉT rendezett a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szabad Szakszervezete december 25- én (karácsony első napján) a Központi Művelődési Otthonban. Szervezetünk gazdasági tevékenysége mellett nem hanyagolja el a kulturális tevékenységet sem, mely kifejezésre jut a zenekar újjáalakulásával és énekkarunk felfrissítésével is. A nagytermet zsúfolásig megtöltő (nyomdaiparban dolgozó) közönség bizonyítja, hogy már nagy szükség volt e kulturális megmozdulásra. Áhítatos ünnepi hangulat érződött úgy a hallgatóság, mint a szereplők között. A magas színvonalú műsort a közönség hálás tapssal jutalmazta. Úgy a hivatásos művészek, mint zenekarunk és énekkarunk tudásuk legjavát adták. A többi között forró sikere volt és mindnyájunk lelkét melegítette fel a rég nem hallott Gutenberg-induló, amelyet a vegyes énekkar és zenekar szívvel és nagy tudással adott elő. Mindazok, akik szerencsések voltak ott lenni az előadáson (mert az érdeklődők egy része nem fért a terembe), azzal az érzéssel távoztak el onnan, hogy nagy élménnyel gazdagodtak. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy ez a munka jó munka volt és várjuk a további még jobb eredményeket. F. J. * Hangulatos Karácsonyfa Ünnepség keretében szerzett egy kellemes délelőttöt a gyermekszínjátszó csoport december 23-án a legifjabbaknak. Bár tüzelőanyag hiánya miatt még kabátban ültek a gyerekek a színházteremben, így is szívderítő látvány volt a mintegy 400 kis néző arcán a derűs mosoly és hallani a néha percenként felcsattanó tapsukat, nem egyszer egyéb tetszésnyilvánításukat. A Karácsonyfa Ünnepség keretében a Hófehérke és a hét törpe című mesejátékot adták elő a gyermekszínjátszók. A szereplők ügyessége, valamint az a remény, hogy a legközelebbi gyermekmatinéra már sikerül fűtött nézőtérrel várni legifjabbjainkat, biztosíték arra, hogy legközelebb legalább ehhez hasonló, de ha lehet, még nagyobb örömet szerzünk kis nézőinknek. A Tamás bátya kunyhója című 3 felvonásos ifjúsági mesejátékot január 20-án, vasárnap délelőtt Vali órakor mutatjuk be központi kultúrotthonunkban a gyermekszínjátszók közreműködésével. Jegyek 2.—, 3.— és 4.— Ft-os árban az üzemi közönségszervezőknél és a kultúrotthon pénztárában kaphatók. A Grafikai Tintő Ifjúsági Körének Vezetősége közli, hogy minden kedden délután fél 5 órától vezetőségi ülést tart a szakszervezet székházában, VIII., Kölcsey utca 2. A Grafikai Unió Ifjúsági Köre minden csütörtökön délután 4 órától 7 óráig, tánccal egybekötött klubnapot tart a klubhelyiségben, melyre minden fiatal kolléganőt és kollégát szeretettel vár A KÖNYVTÁR VEZETŐSÉGE felkéri azon olvasóit, akiknél a kölcsönzési határidő lejárt, a náluk levő könyveket haladéktalanul adják le a könyvtári órák alatt (hétfő, szerda, péntek 2 órától 5 óráig), vagy Kocsuba szaktársnál (reggel 1,9 órától). Az oktatási bizottság január 11-én ülést tartott és úgy döntött, hogy február hóban megindítja a szakmánk különböző területét felölelő, de nem folyamatos előadássorozatát körülbelül június közepéig, és ezt kiegészíti majd tanulmányi kirándulásokkal. Ez lesz a bevezetője az őszi felsőfokú folyamatos tanfolyamnak. MEGHÍVÓ A Tipográfia Testedző Egyesület (a nyomda- és papíripari dolgozók központi minőségi sportegyesülete) 1956. január hó 20-án délelőtt 10 órakor a szakszervezet székházának (VIII., Kölcsey u. 2.) I. eml termében tartja alakuló közgyűlését, melyre a Tipográfia T. E. régi és új tagjait, valamint barátait szeretettel meghívja az ideiglenes intéző bizottság. Napirend: 1. Elnöki megnyitó. 2. Beszámoló. 3. Alapszabály ismertetése. 4. Vezetőség megválasztása. 5. Indítványok. 1957