Typographia, 1957 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-17 / 1. szám

Január 17. Szketeul twtt December elején igen nagy örömben volt részem, amikor a debreceni Szabadság Lap­nyomdában egyik öreg kollé­gám kezembe adott egy össze­hajtott lapot és megállapítot­tam, hogy az a mi régi, harcos szellemű és nevelő hatású szaklapunk, az öreg Typogra­phic! Talán remegett is a kezem, mikor szétnyitottam, címét megláttam, a vezércikket és a többi cikket is végigolvastam. Napok múltával ugyanezt tet­tem vagy három-négy alka­lommal. Soha nem hittem — mert rendszeres olvasása ter­mészetes volt a múltban —, hogy az öreg Typographia egy­szerű látása is ilyen örömet fog jelenteni. »■Újra a vártán«, az »Egye­sületi tudósítások«, »A torony ismét világít«, »A jobb kéz­iratért« című cikkek különö­sen megragadták figyelmemet. Áradt belőlük a Typographia megszokott szelleme, a szak­maszeretet, a közös összefo­gás és alkotás vágya. Milyen nagy örömet jelentett a régen ismert kollégák és jó barátok nevével való találkozás: Bru­­miller László, Ostermayer Má­tyás, Héger István, Kirmayer Ferenc, Schmidt Béla, Pav­­lovszky Ferenc, Seres Irén, Hermánszky János stb. Meny­nyi-mennyi kedves emlék ele­venedett fel érzés- és gondo­latvilágomban. (Előértekezle­­tek, kongresszusok, esti baráti összejövetelek.) Az utóbbi hat-nyolc évben elég gyakran megfordultam szép fővárosunkban, Gisztl Pál és Schmidt Béla barátaimmal találkozhattam, ha lakásukon fölkerestem őket. Egy húsz évvel ezelőtt írt levéllel kapcsolatban tavaly fölkerestem újpesti lakásán Holl Béla rokkant kollégát is. Soha életünkben nem találkoz­tunk, de a »levél« testvéri kapcsolatot teremtett közöt­tünk és kétórás beszédre bő­séges témánk volt. Többször leültem az egye­sületi ház környékén levő Rá­kóczi parkban azzal a rejtett céllal, hátha sorsom összehoz öreg nyomdászokkal, de a sors rideg maradt. Vágyam ugyan ösztönzött a felmenetelre, de érzésem nem adott ehhez biz­tatást. Tehetek-e most ígére­tet arra, hogy legközelebb nemcsak »körülsétálom«, ha­nem föl is megyek a toronyba? A toronyba..., hol forrt, lüktetett az élet; hol nyomdász nyomdásszal mindig szeretet­tel szorított kezet; hol testvéri kapcsolatok szövődtek és azok erőssé, mintaszerűvé váltak, hol minden gátlás nélkül el­mondhattuk, ami fájt vagy közös örömünket képezte, hol mindenkin segítettek, ha arra csak egy parányi lehetőség volt. Jól tudom, hogy nagy és ne­héz időket hagytunk magunk mögött és még most is benne élünk, de azt is, hogy erős akarattal minden akadály le­küzdhető. Ennek a célnak tu­datában járják a torony lép­csőit a vezetők és a vezetet­tek, hogy a torony ne csak vi­lágítson, de vonzzon, szerete­­tet és megbecsülést sugárzó legyen ismét; arra egyre tö­kéletesebb fokot elérő demok­ráciánk is mindenkor, minden időkben jó érzéssel és nagyra­becsüléssel tekintsen. Erdélyi Károly A Könyv- és Lapkiadó dolgozóihoz A kiadók dolgozói a forra­­­dalmi események után elha­tározták, hogy sorsuk javítása és jogaik megvédése érdeké­ben önálló és független szak­­szervezeti szakosztályt alakí­tanak. Erre az elhatározásukra sürgetőleg hatott az a tény is, hogy a könyv- és lapkiadó vállalatoknál a forradalmi bi­zottságok, illetve munkástaná­csok működését rendeletileg megszüntették, minek követ­keztében az a veszély merült fel, hogy az egyszemélyi veze­tés forradalom előtti hibái, mulasztásai és túlkapásai megismétlődhetnek. A könyv- és lapkiadóvállala­tok dolgozói a nyomdász­szakszervezeten belül alakítják meg a független szakosztályt, azért, mert jól emlékeznek arra, hogy valamikor ez a nagymúltú szakszervezet tett a legtöbbet tagjainak érdeké­ben. Az önálló és független szak­osztály december 21-én válasz­totta meg a vezetőséget, amely a következő tagokból áll: Kőműves Imre elnök, Há­mori József titkár. Választmá­nyi tagok: Földény­ István, Novák László, Papp Antal, Dienes Gedeon, dr. Brencsán János, Neuwald, Mayer József. A vezetőség azonnal hozzá­fogott a könyv- és lapkiadó­­vállalatok dolgozói új kollek­tív szerződés tervezetének ösz­­szeállításához, a bérkérdés rendezéséhez, továbbá a régi sérelmek orvoslásához. Az élet megy tovább A romokat eltakarítjuk az útból, a sebeket meggyógyítja az idő, s az élet megy tovább a masa útján. A munka ha nehezen is, ha súlyos erőfeszí­tések árán is, mégiscsak el­indult. Szakmánk üzemei las­san áttérnek a napi rendes 8 órai munkaidőre. Az üzemek önállósítása ér­dekében, hogy az üzemek gazdái végre és igazán maguk a dolgozók lehessenek , a kormány rendeletet adott ki a pénzgazdálkodást illetően. Minden vállalat teljes felelős­séggel intézi majd saját fejlő­dését, fejlesztését, gazdálkodá­­sát A vállalatok vezetőinek s a munkástanácsok dolga, hogy jól működjenek. Ügyesen, ész­szerűen munkálkodjanak azon, hogy az egyensúly megmarad­jon, s mindig legyen annyi pénzük, amennyi a fizetési kö­telezettségek lebonyolítására szükséges. A rendelet értelmében lesz állami bankhitel is az előre nem látott befektetésekre, vá­ratlan kiadásokra, a soron kí­­vüli szabadságolásokra, a fel­mondási, illetve végkielégítési összegek fedezésére, jóléti ki­adásokra. A rosszul dolgozó üzemek, vállalatok állandó tá­mogatására azonban persze, nincs bankhitel! Az állam nem tarthat el senkit, se személyt, se vállalatokat! A munkástanácsok feladata, hogy a vállalatvezetést a megfelelő gazdálkodásra ösz­tönözze, éppen a dolgozók ér­dekében s ezen keresztül az állam legmagasabb érdekében. Nekünk, nyomdai dolgozók­nak pedig az a kötelességünk, hogy mindenben segítsük a vállalatvezetés és az üzemi ta­nácsok munkáját. Segítsük ész­revételekkel, jó szándékú ta­nácsokkal, önzetlen, becsületes munkával, a munkaidő teljes kidolgozásával, a lógósok kor­dában tartásával és megf­egy­el­mezésével. Ne tűrjük a nap­lopást, mert most minden el­veszett óra, ellopott munka­idő a saját jól megfontolt ér­dekünk ellen való. A vállalati nyereség és az abban való ré­szesedés csakis a becsületesen dolgozók jutalma lehet, s nem azoké, kik minden lehetséges alkalmat azonnal megragad­nak a lógásra, fecsegésre, lo­csogásra, naplonásra Nehánszky Lajos TIPOGRAPHIA Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk köszönetet a szak­társak által az ország külön­böző városaiból részünkre küldött sok kedves baráti üd­vözletért, amelyekre — nagy számuk miatt — külön-külön válaszolni nem tudunk. Ismé­telten hálásan köszönjük az üdvözleteket. Brumiller László és a központi vezetőség tagjai A jobb helyesírásért A Typographia első száma közölt egy cikket, amelynek az volt a magja, hogy jobb kéziratot kapjon a szedő, vagyis hogy a kézirat szövege a magyar helyesírás szabályai szerint megírtan kerüljön a nyomdába, s egyben azt is, hogy ez kötelező legyen a szerzőre, a kiadóra és a nyom­dára egyaránt. Van ugyan már rendelkezés, amely elő­írja az M. T. Akadémia által kiadott magyar helyesírást, csak az a baja, hogy nincs kényszerítő hatása azokra, akik ezt a rendelkezést nem tartják be. Baj továbbá még az is, hogy ahány nyomda van, annyiféle­képpen magyarázza a ma­gyar helyesírást. Annak érdekében, hogy a magyar helyesírást egysége­sen magyarázhassuk, helyes­nek tartanám, hogy a rövid időn belül meginduló magyar helyesírási tanfolyamot szak­­szervezetünk úgy szervezné meg, hogy azon minden nyom­dából legalább egy korrektor szaktárs részt vegyen. Ez azért lenne fontos, mert ak­kor minden nyomda rendel­kezne egy olyan szaktárssal, aki az akadémiai helyesírás apostola volna az üzemben és aki vigyázna arra, hogy a he­lyesírást egységesen magya­rázzák a nyomdában dolgozó korrektorok is. Mert sokszor tapasztaljuk,­­hogy,még a kor­rektor szaktársak sincsenek minden esetben egy vélemé­nyen az egyes helyesírási kér­désekben. A leírtakat igazolják — a többi közt — a tavalyi tanfo­lyamon tapasztaltak is, ahol pedig a hallgatók többsége idősebb korrektor és gépszedő szaktárs volt, hogy voltak he­lyesírási viták, bizony meg­oszlottak a vélemények, és csak az előadó nyelvészeti fel­világosítása alapján dőlt el, hogyan használjunk valamely szót helyesen. Remélem, ha javaslatom szerint járunk el, akkor sike­rülni fog édes anyanyelvünk helyesírási szabályait egysé­gesen magyarázni. Horváth János Nyomdaipari Tanulóintézet MARK TWAIN, a híres amerikai író életének tragikus fordulata volt, amikor szedőgép konstruálásába kap­csolódott be. A nyomdaipart egyébként jól ismerte, mert fiatal korában mint szedő, nyomó, szerkesztő és kiadó működött. W. Paige feltaláló­nak nem is kellett nagyon rá­beszélnie Mark Twaint arra, hogy pénzestársul megnyerje őt szedőgépéhez, amelyen Paige évtizedeken át dolgozott. A nagy író egész vagyonával részt vett a vállalkozásban. Az új szedőgép megépítésének ki­adásai csaknem egymillió dol­lárt emésztettek fel. A Paige­­szedőgép csodálatos alkotás volt, csaknem 18 000 főbb gép­elemből állt, több mint 800 tengellyel és kerékkel. Ez volt az utolsó kísérlete annak, hogy készen öntött betűkkel oldják meg a mechanizált szedést. 1894-ben azonban kiderült, hogy a betűket gyűjtő, kizáró és osztó szedőgépnek alapvető hibája van: nem volt gazdasá­gos. Közben pedig megjelent Mergenthaler Ottmar Linotype szedőgépe, mely egész újszerű megoldása volt a mechanizált szedésnek. § P© IRT ÉS KÖLT ÚIRA ____________________________ A Tipográfia Örömmel, de várakozólag te­kintünk a nekünk oly ked­ves egyesület, a Tipográfia folyó hó 20-án tartandó ala­kuló közgyűlése elé. Ha visz­­szapillantunk a Tipográfia több évtizedes múltjára, az eddig megtett sikerekkel és nehézségekkel teletűzdelt út­jára, akkor jogos bizakodás­sal, s bátran mondhatjuk, büszkeséggel is nézhetünk a jövőjébe, melynek szilárd, he­lyes és biztos alapjait hivatott most lerakni az alakuló köz­gyűlés. A közgyűlés előtt nem könnyű feladat áll: meg kell szabni az irányt, amit követni, meg kell mutatni az utat, amin haladni kell, s nem utol­sósorban meg kell választani azokat, akik ezeknek megfele­lően vezetni fogják a jövőben a Tipográfiát. A múlt összes sikerei és hibái, eredményei és tanulságai nagyjában meg­szabhatják ugyan az irányt, mutathatják a helyes utat, melyen tovább kell haladnunk, de mégis közös erőre és szív­re, összefogásra és akaratra van szükség, hogy mindezeket közös formába öntsük, s en­nek megfelelően olyan vezető­séget válasszunk, akiknek irá­nyításával a Tipográfia annyi dicsőséget szerzett zászlaját, régi jó hírnevét további sike­rekkel és eredményekkel tud­juk gazdagítani, öregbíteni. Szeretettel elvárunk ezért mindenkit: fiatalt és öreget, régi és új híveket, sportolókat és szurkolókat, s mindazokat, akiknek szívügyük a sport s a Tipográfia, az alakuló közgyű­lésre, hogy ott tapasztalataik­kal, tudásukkal, javaslataik­kal, vagy akár csak szavaza­taikkal, hozzájáruljanak a közgyűlése elé a közgyűlés előtt álló feladatok sikeres megoldásához. A sport s ezen belül a Tipográfia min­dig szívügye volt a nyomdász­családnak, reméljük , kell is, hogy továbbra is az legyen az egész ország területén a gra­fikai és papíripari szakma minden ágazatát felölelő Nyomda- és Papíripari Dol­gozók Szabad Szakszervezete nagy családjának is. Kollégák! Sporttársak! Le­gyünk ott mindnyájan, egy szívvel, egy akarattal köves­sünk el mindent, adjuk meg a tőlünk telhető erkölcsi és anyagi segítséget, akár sza­vakban, akár tettekben, hogy a közgyűlés sikeres, legyen s a Tipográfia elindulhasson a to­vábbi eredményekhez, sike­rekhez és dicsőséghez vezető úton. Noszti Lehel * MATINÉT rendezett a Nyomda- és Pa­píripari Dolgozók Szabad Szakszervezete december 25- én (karácsony első napján) a Központi Művelődési Otthon­ban. Szervezetünk gazdasági tevékenysége mellett nem ha­nyagolja el a kulturális tevé­kenységet sem, mely kifeje­zésre jut a zenekar újjáalaku­lásával és énekkarunk felfris­sítésével is. A nagytermet zsúfolásig megtöltő (nyomdaiparban dol­gozó) közönség bizonyítja, hogy már nagy szükség volt e kulturális megmozdulásra. Áhítatos ünnepi hangulat ér­ződött úgy a hallgatóság, mint a szereplők között. A magas színvonalú műsort a közönség hálás tapssal ju­talmazta. Úgy a hivatásos művészek, mint zenekarunk és énekkarunk tudásuk legja­vát adták. A többi között forró sikere volt és mindnyájunk lelkét melegítette fel a rég nem hallott Gutenberg-induló, amelyet a vegyes énekkar és zenekar szívvel és nagy tu­dással adott elő. Mindazok, akik szerencsé­sek voltak ott lenni az elő­adáson (mert az érdeklődők egy része nem fért a terem­be), azzal az érzéssel távoz­tak el onnan, hogy nagy él­ménnyel gazdagodtak. Mindent egybevetve megál­lapíthatjuk, hogy ez a munka jó munka volt és várjuk a to­vábbi még jobb eredménye­ket. F. J. * Hangulatos Karácsonyfa Ün­nepség keretében szerzett egy kellemes délelőttöt a gyer­mekszínjátszó csoport decem­ber 23-án a legifjabbaknak. Bár tüzelőanyag hiánya miatt még kabátban ültek a gyere­kek a színházteremben, így is szívderítő látvány volt a mint­egy 400 kis néző arcán a de­rűs mosoly és hallani a néha percenként felcsattanó tapsu­kat, nem egyszer egyéb tet­szésnyilvánításukat. A Kará­csonyfa Ünnepség keretében a Hófehérke és a hét törpe című mesejátékot adták elő a gyer­mekszínjátszók. A szereplők ügyessége, valamint az a re­mény, hogy a legközelebbi gyermekmatinéra már sikerül fűtött nézőtérrel várni leg­­ifjabbjainkat, biztosíték arra, hogy legközelebb legalább eh­hez hasonló, de ha lehet, még nagyobb örömet szerzünk kis nézőinknek. A Tamás bátya kunyhója című 3 felvonásos ifjúsági mesejátékot január 20-án, va­sárnap délelőtt Vali órakor mutatjuk be központi kultúr­­otthonunkban a gyermekszín­játszók közreműködésével. Je­gyek 2.—, 3.— és 4.— Ft-os árban az üzemi közönségszer­vezőknél és a kultúrotthon pénztárában kaphatók. A Grafikai Tintő Ifjúsági Körének Vezetősége közli, hogy minden kedden délután fél 5 órától vezetőségi ülést tart a szakszervezet székhá­zában, VIII., Kölcsey utca 2. A Grafikai Unió Ifjúsági Köre minden csütörtökön dél­után 4 órától 7 óráig, tánccal egybekötött klubnapot tart a klubhelyiségben, melyre minden fiatal kolléganőt és kollégát szeretettel vár A KÖNYVTÁR VEZETŐ­SÉGE felkéri azon olvasóit, akiknél a kölcsönzési határidő lejárt, a náluk levő könyveket haladéktalanul adják le a könyvtári órák alatt (hétfő, szerda, péntek 2 órától 5 órá­ig), vagy Kocsuba szaktársnál (reggel 1­,9 órától). Az oktatási bizottság január 11-én ülést tartott és úgy dön­tött, hogy február hóban meg­indítja a szakmánk különböző területét felölelő, de nem fo­lyamatos előadássorozatát kö­rülbelül június közepéig, és ezt kiegészíti majd tanulmányi kirándulásokkal. Ez lesz a be­vezetője az őszi felsőfokú fo­lyamatos tanfolyamnak. MEGHÍVÓ A Tipográfia Testedző Egye­sület (a nyomda- és papíripari dolgozók központi minőségi sportegyesülete) 1956. január hó 20-án délelőtt 10 órakor a szakszervezet székházának (VIII., Kölcsey u. 2.) I. eml termében tartja alakuló közgyűlését, melyre a Tipográfia T. E. régi és új tagjait, valamint bará­tait szeretettel meghívja az ideiglenes intéző bizottság. Napirend: 1. Elnöki megnyitó. 2. Be­számoló. 3. Alapszabály ismer­tetése. 4. Vezetőség megvá­lasztása. 5. Indítványok. 1957

Next