Typographia, 1958 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-15 / 1. szám

­ AZ ÚJ ESZTENDŐ ALKAL­­MÁBÓL szakszervezetünk el­nökségéhez és a Typographia szerkesztőségéhez számosan küldtek jókívánságokat kifeje­ző üdvözlő sorokat, melyekért az elnökség és a Typographia szerkesztősége nevében ezúton mondunk köszönetet. Egyben megragadjuk az alkalmat, hogy az elnökség és a Typographia szerkesztőségének nevében az üzemek és vállalatok dolgozói­nak, a szakszervezeti funkcio­náriusoknak az újév alkalmá­ból jó egészséget és eredmé­nyekben gazdag munkát kíván­junk a szocializmus építésében. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK 1 90. ÉVFOLYAM 1. SZÁM A NYOMDA- ÉS PAPÍRIPARI DOLGOZÓK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE 195­8. január 15 Új esztendő, új feladatok i­smét lepergett egy év a ■ történelem homokóráján s vágyakkal, reményekkel és bi­zalommal eltelve köszöntjük az újat. 1958-at, örök emberi tulajdonság, hogy aki él, nem élhet tervek és remények nél­kül, nem élhet úgy, hogy ne hinné, a holnap szebb lesz, mint a tegnap volt. Ez a fel­fogás értelemszerűen követke­zik szocialista, meggyőződé­sünkből is. Amikor a nyomda- és papír­ipari dolgozók elkészítik az elmúlt év szám­vetését és az azt megelőző szörnyű hónapo­két, meg kell állapítaniuk: nem volt könnyű az az idő­szak, ami mögöttün­k van. Az ellenforradalom megsemmisü­léssel fenyegette az elmúlt évek áldozatos harcaival meg­szerzett vívmányainkat, hagyo­mányos szervezeti életünket, munkahelyünket, otthonunkat, sőt fizi­­kai létünket is. Csak borzadállyal gondolhatunk arra, mi következett volna, ha a fékeveszett reakció felülke­rekedik, ha megvalósulnak a munkásosztály legjobbjainak kiirtására vonatkozó vérgőzös tervek. A legtermészetesebb hiábaérzés kötelez most ben­nünket arra, hogy ismét meg­­újulóan emlékezzünk a Szov­jetunió véráldozatára, mint olyan tényre, ami megóvta a magyar proletárhatalmat, az épülő szocialista hazánkat. K­­étségtelen, hogy az ellen­­*­*• forradalmi szemfényvesztés számos dolgozónkat megtévesz­tett. Garmadával születtek az alkalmi röplapocskák, ame­lyere rágalmakat szórtak­­ a demokratikusan megválasztott és önkényesen eltávolított szakszervezeti és iparági ve­zetőkre. Amikor azonban a fegyveres ellenforradalmat si­került leverni, amikor a párt aktivistái és a józanul gondol­kodó emberek megmagyaráz­ták az ellenforradalom igazi törekvéseit, mind többen kezd­ték belátni, hogy az ellenforra­dalmárok célja nem a hibák kijavítása, hanem a tőkés dik­tatúra és restauráció megvaló­sítása. Üzemeinket, a nyomdákat, papírgyárakat, papírfeldolgozó és kiadóvállala­tokat szeren­csére nem érték nagyobb ká­rok. Súlyosabb rongálás csak­ a Lapkiadó Vállalat és a párt­lapunk szerkesztőségi épületé­ben, az ellenforradalom főfész­keiben történt. A­mikor szervezeti életünk új­­jáépítését — nehéz körül­mények között — az elmúlt évben elkezdtük, mindenek­előtt azt tisztáztuk: szakszer­vezetünk a Magyar Szocialista Munkáspárt célkitűzéseivel egyetértő, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány prog­ramját támogató osztályharcos szervezet. Miért volt szükség erre a megállapításra? Azért, mert a nyílt ellenforradalmi támadás leverése után a szakszervezet­ben kívánta az ellenség érvé­nyesíteni a befolyását. Mint másutt, nálunk­­is hangot ka­pott a párttól és kormánytól »független« szakszervezet jel­szava. Tudtuk, hogy ez őrült­ség. A munkásosztály nem lég­üres térben, hanem történel­mileg és társadalmilag meg­határozott körülmények kö­zött, rákényszerített osztály­harc feltételei szerint él. A különböző megbeszéléseken, értekezleteken mind többen foglaltak állást a pártirányí­tás mellett és egyre inkább sikerült meggyőzni azokat a szaktársakat, akik a forrada­lom-ellenforradalom kérdé­seiben nem láttak tisztán. Ter­mészetesen nem hitegethetjük magunkat azzal, hogy a­ meg­győzés-felvilágosítás feladatát most már hiánytalanul teljesí­tettük, hogy nincs több tenni­valónk. V v­an még tennivalónk, nem­­ is kevés. Mégis, amikor az elmúlt év munkájának eredményeit nézzük, nem le­hetünk elégedetlenelv. A párt és a kormány hívó szava, a dolgozók, a nép érdekeit szol­gáló intézkedések, a nyomda- és papíripari munkásság nagy többségét mozgósítani tudta. A politikai és gazdasági helyzet erősödésével mind többen áll­tak sorompóba a program, a célkitűzések megvalósításáért. A dolgozók bérének rendezése, a szakmai teljesítményszintek megállapítása serkentőleg ha­tott. Iparágaink termelési helyzete fokozatosan, örvende­tesen javult. Időre adtuk a kiváló minőségű szépirodalmi és tankönyveket, sok százezer tudományos könyvet. Jelen­tős exportfeladatokat oldot­tunk meg. Papírgyáriparunk már december elején teljesí­tette évi tervét. Szép eredmé­nyeket mutattak fel a feldol­gozóiparunk és a kiadóválla­latait dolgozói is. A­z eredmények elérésében se­­gítséget adtak a majd­nem teljesen újjászervezett szakszervezeti bizottságok is. Ahogy erősödtek, úgy voltak képesek a dolgozók mindenna­pos, ügyes-bajos panaszaival, kérelmeivel foglalkozni. Hatal­mas anyagi ráfordítással segí­tették a segélyre szorulókat, 1957 elején a munkanélkülie­ket, a nyugdíjasokat, az árvá­kat. A szakszervezet elnöksé­gének adatai, a tapasztalatok, azt mutatják, hogy a szakszer­vezeti szervek megerősítése közben is jutott elő — s ha sze­rényen is — a dolgozókat köz­vetlen érintő kisebb-nagyobb kérdések megoldására. A tel­jességre való törekvés nélkül említünk néhány példát. A Globus Nyomda szakszervezeti bizottsága a segélyezés terén tett sokat. Az Állami Nyomdá­ban a sz. b. közbenjárására ki­igazították a béraránytalansá­gokat, a gépteremben és a kö­tészetben. Még arra is volt idő, hogy lakást szerezzenek a leg­jobban rászorulónak. Az Egye­temi Nyomda szakszervezeti bizottsága időben gondosko­dott, hogy az üzem téli fűtése biztosítva legyen. A szakszer­vezeti bizottságok nagyobb gondot fordítottak az évi üdü­lés megszervezésére, a szak­mai továbbképző- és nyelvtan­­folyamok, a különböző kultu­rális és sportmegmozdulások megszervezésére. Nem keveset tettek szervezeteink, funkcio­náriusaink a hagyományos Já­­nos-ünnepély, az évi segédava­tó rendezésében, a szakszerve­zet árváinak felruházásában. Nagyobb gondot fordítottak mindazokra a mindennapi kér­désekre, melyek elintézésével bizonyították, hogy a kapott bizalomnak megfelelően igye­keznek törődni a dolgozókkal, értük vannak. V­ezető szerveink már több­­­ször megállapították a ter­melő munkával kapcsolatos kötelezettségeinket. A termelés a mi ügyünk, mert csak annyi értéket juttathatunk a nép­gazdaságnak, amennyit meg­termelünk. Ezt az igazságot a legtöbben felismerték és sokan a különböző versenyformákat illetően kezdeményezően lép­tek fel. A kezdeményezés azonban nem vált általánossá, az úttörőket nem követte a de­rékhad. Egyes termelési fel­adatokat nem teljesítettük gazdaságosan, amiben része van a szakszervezeti munka még meglevő gyengeségének is. A szakszervezeti bizottságok nehezen ismerték fel a kétol­dalú érdekvédelem mindkét oldalát: egyrészt a jóléti, szo­ciális és kulturális, másrészt a termelési kérdésekkel való foglalkozás jelentőségét. Pe­dig e kettő a mi társadal­munkban feltételezi egymást és szorosan összefügg egymás­sal. N nem tagadhatjuk, a szorgos munkával elért eredmé­nyek mellett még mindig van fegyelmezetlenség, csellengés a munkában. Látni még pazar­lást az anyaggal, az idővel, késztermékkel, az energiával. Nem tettünk eleget a társa­dalmi tulajdon megvédése, megbecsülése tekintetében sem, pedig az itt elért eredmé­nyek sokszor milliókkal gazda­gítanák népgazdaságunkat. A dolgozók becsületes többsége ezt kívánja, segítsenek hát szakszervezeti szerveink eb­ben. Nagy és fontos feladatok megoldása vár népi demokrá­ciánk legújabb szerveire, az üzemi tanácsokra is. Tömörít­­sék magukban a munkásosz­tály legjobbjait az üzemi taná­csok és legyenek a gazdasági vezetés segítő szervei, a dolgo­zók jogos érdekeinek védelme­zői. Anélkül, hogy megelégedett­ség válna úrrá felettünk, meg­állapíthatjuk, hogy nehéz, de eredményes volt az elmúlt esz­tendő. 1958 sem lesz könnyebb. Most feladatként előttünk áll az új népgazdasági terv meg­valósítása. Szakszervezetünk egész tagságának egységes fel­lépésével kell azt segíteni. Még többet, még jobbat adni hazánknak, népünket gyarapí­tani, ezért eddigi erőfeszíté­seinket nem­­csökkenthetjük. T­egyenek hát a szakszerve­­zeti bizottságok, a bizal­miak a termelékenység emelé­séért, az anyagtakarékossá­gért, az önköltség csökkenté­séért, a fegyelemért, a társa­dalmi tulajdon megvédéséért, a dolgozók sokoldalú szociális ellátottságáért folyó harc élen­járói. Legyenek a dolgozók igaz, megértő segítői, akiktől mint szüleiktől számíthatnak segítségre, támogatásra. Állja­nak hivatásuk magaslatán s mindennapi áldozatos tevé­kenységükkel erősítsék a dol­gozók szakszervezet iránt ér­zett bizalmát. Pillanatra se fe­ledjék, hogy erőnk, mint min­den szervezett erő, az összefo­gásban rejlik és az összefogás­sal nagyszerű tettekre va­gyunk képesek. Szakszervez­etünk a dolgozók­­ nyilvánossága előtt végzi munkáját. A nyilvánosságot, a szakszervezeti közvélemény tájékoztatását szolgálja a 90 éves lapunk, a Typogra­­phia is. Szakszervezetünk központi vezetősége nevében az új esztendő küszöbén harcba hívjuk a szakszervezet tagságát és számítunk kipró­bált hűségükre, a mozgalom iránti szeretetükre. Legyen minden elhatározás és fogada­lom záloga szocialista jövőnk­­nek, amelyet nem mások hoz­nak részünkre arany tálcán, ha­nem amit kétkezi munkával kiharcolunk magunknak. Bemutatták az új kliségyártó gépet A nyomdaipar vezetői, szak­­szervezeti funkcionáriusok és a sajtó képviselői előtt január 7-én bemutatták a Kiischo­graph 150-es típusú új klisé­gyártó gépet a Révai Nyomda kliséüzemében. A megjelentek között láttuk a nyomdák igaz­gatóit és főmérnökeit, vala­mint több napilap és kiadó­vállalat technikai szerkesz­tőjét. A megjelentek előtt Po­­várny Jenő igazgató adott tájékoztatást, elmondva, hogy az új gép szerelését decem­ber 9-én kezdték el és decem­ber 18-án kezdődött a próba­­üzemeltetés. A Kirschograph szakmai szempontból és a sajtó igényei szempontjából forradalmi jelentőségű, mert az eddigi több évtizedes klasszikus módszert, a kemi­­gráfiai eljárást új, eddig még nálunk nem alkalmazott elektromechanikai eljárással cserélte fel, anélkül, hogy a régit teljes mértékben mel­lőzné. Nem is volna ez indo­kolt, hiszen a szedőgép sem szorította ki a kéziszedést, az első offsetgép sem tette fe­leslegessé az eddig klasszikus­nak ismert magasnyomást. A Kirschograph 1:1 arányú eredeti képekről háromféle nagyságú és kétféle raszter­­sűrűségű klisé előállítására alkalmas. Nagyítás, kicsinyí­tés a gépen nem végezhető el. Készíthető tehát 15X20-as, 10X15-ös, 7,5X1­5'-es és ezeken belüli nagyságú '4. Alkal­mazható rr -sűrűsége: 30-as és 45-ös ,érkezet ki­zárólag autót idisé előállí­tására alkalom, vonalas klisé azon nem üthető el. Meg kell azonbaak jegyezni, hogy külföldön ivar a gép tökélete­sített változatait is alkalmaz­zák. Az ilyen gép optikával egybeépítve készül, a kívánt méretre kicsinyíti, nagyítja a képet s vonalas rajz klisézé­sére is alkalmas. A most nálunk üzembe állí­tott gép jelentősége a korlá­tozó körülmények ellenére­­ rendkívüli, mert a megelőző­nek egynegyedére csökkenti a gyártási időt s ezzel nagy segítséget nyújthat a napi­lapok képanyagának gyors előállítására, biztosítva a fris­seséget és az aktualitást. A műszaki ismertetés során Povárny elvtárs elmondotta, hogy a készülék anyagfelhasz­nálási hányada valamivel több, mint amennyit a kemi­­gráfiailag előállított klisé igé­nyel. Rendkívüli érzékenysége következtében a Klischograph az eredeti kép színvonalának megfelelő minőségű klisét ad Ha tehát a kép eredetije si­lány, ez esetben a klisé —­ mint másolat — hű képet ad ugyan, de nyomási szempont­ból gyenge lesz. Ebből követ­kezően a jövőben nagyobb pontosságot kell tulajdoníta­nunk a retusnak, de igénye­sebbeknek kell lenniük a nyomdáiknak is a megrende­lőkkel (szerkesztőségekkel) szemben. A gép alkalmas arra, hogy az­on horgany-, magné­zium- és plasztikhoz hasonló műanyagok kerüljenek fel­­használásra s most kísérlete­­ket folytatnak a Révai Nyom­dában alumínium alkalmazá­sára is. A Kiischograph működési elvének ismertetésével fejez­ték be a bemutatót, majd a jelenlevők működés közben tekintették meg az új készülé­ket. A magyar nyomdaipar egy újabb nagyszerű technikai vívmánnyal gyarapodott. És azt sem szabad figyelmem kí­vül hagyni, hogy a géppel dol­gozó teljesen mentes az egész­ségre káros hatásoktól, me­lyekkel a klisékészítésnél szá­molni kell, elsősorban a hasz­nált vegyszereket tekintve, örvendetes tényként üdvözöl­jük a klisékészítő gép beállí­tását és azt, hogy a Könnyű­ipari Minisztérium ma már nagyobb gondot fordít üze­meink modernizálására, ammely­­lyel a munkakörülmények ál­landó javítása is elősegíthető. R. L. A fenti kép eredetijét a Révai-nyomda fotószakköre, a klisét pedig horganylemezre az új gép technikusa és kezelője, Héjjas Tibor az új gépen 30-as rasztersűrűséggel 15 perc alatt készítette Suzanjel avzasktwrcuk zeneje Drága elvtársak! Megkaptuk az Önök levelét St leközöltük sok példány­számú »Pravgyisz» című lapunkban és néhány nap múlva elküldtük válaszlevelünket. Őszintén írjuk, hogy a mi nyomdánk m­unkáskollektivája­kívánja az Önökkel való kapcsolatot s a baráti levelezés fenn­tartását. Nagyon kívánatos lenne kapcsolatot tartani az Önök pártjának nyomdai munkásaival. Nagyon kérjük Önöket, hogy minél gyorsabban szervezzék meg közöttünk a levelezést. Most nálunk folynak a beszámoló és választó szakszerve­zeti gyűlések. Ezek a gyűlések a szakszervezeti munka megja­vításának szellemében folynak. Mind szélesebben fejlődik ki a szocialista munkaverseny az évi tervek idő előtti teljesítéséért Sok munkásunk és munkásnőnk már teljesítette sajt évi ter­vét és már következő évi tervük teljesítésén dolgoznak, ör­vendetes esemény volt kollektívánk életében az a tény, hogy nyomdánk minden műhelye november elsejével áttért a hét­órás munkanapra. Csak ebben az évben munkásaink közül 170 család foglalta el új lakását a jól berendezett új lakóházak­ban. Most folyik egy nyolcemeletes lakóház hatodik emeleté­nek befejezése és Moszkva környékén két négyemeletes ház befejezése. Az Önök küldöttsége megismerkedett az új kórház és polyklinika épületével. Ma már ez a gyönyörű orvosi intéz­mény teljes egészében működésben van. A lakóházak építésében — mint ismeretes — aktívan részt vesznek maguk a munkások. Az építkezés munkája és a lakó­telepek helyes elosztása felett közvetlen felügyeletet a műhe­lyek szakszervezeti bizottsága végzi, élén az üzemi bizott­sággal. Ezekben a napokban műhelyeink munkásai tanulmányoz­zák a kommunista és munkáspártok értekezletén elfogadott történelmi jelentőségű dokumentumokat: a Kiáltványt és a Békefelhívást. Munkásaink ugyanúgy, mint az összes szovjet emberek, nagy lelkesedéssel helyeslik és egyöntetűen támogatják a Kiáltványt és a Békefelhívást, mint olyan dokumentumokat, amelyeknek nagy jelentősége van a világ erői egyesítésében­ és tömörítésében, a demokrácia és a szocializmus megerősíté­sében és a világ békeharcában. Tisztelt elvtársak! Üzemi bizottságunk kéri Önöket, adják át testvéri üdvözletünket, és hazájukban a szocialista társada­lom felépítéséért vívott harcukhoz legjobb kívánságunkat az önök szakszervezete mindez­ egyes dolgozójának. Várjuk az önök levelét és reméljük, hogy a mi levelezé­sünk a szovjet és a magyar nép közötti még nagyobb barátság elmélyülését szolgálja. Éljen a szovjet és a magyar nép közötti örök és megbont­hatatlan barátság és együttműködés! Elvtársi üdvözlettel: a »Pravda« Nyomda- és Kiadóvállalat szakszervezeti bizottsága nevében; Sz. Bábák, a szakszervezeti bizottság elnöke Moszkva, 1957. december.

Next