Typographia, 1963 (95. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

| ____ TYPOGRAPHIA Munkatársaikat képviselik... Arcképcsarnok a kongresszusi küldöttekről Jelentős eseményre készül szakszervezetünk: 1963. március 9-10-ére hívja össze XXXVII. kongresszusát. A kongresszuson szakszervezetünk vezetősége beszámol kétévi munkájáról, s megtárgyalja, mi a teendő a termelékenység fokozása, a szocialista munkaverseny további kiszélesítése, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében. Sok vállalatnál, üzemben megtörtént már a szakszervezeti taggyűlések keretében a kongresszusi küldöttek választása. Akiket megválasztottak , munkatársaik bizalmából választottak meg. Dolgozó társaikat képviselik majd a jelentős tanácskozáson, s ez komoly felelősséget ró rájuk. Tudják, érzik ezt a felelősséget, ez csendül ki azoknak a küldötteknek a szavaiból, akiket egy rövid beszélgetésre felkerestünk. Szűcs Juliannát az Állami Nyomda szakszervezeti tagsága választotta küldöttéül. A fiatal, alig húsz esztendős, kedves mosolyú lány őszinte zavarba jön, amikor megkérdezzük, minek tulajdonítja megválasztását. — Nem is lehettem ott a választáson, mert éppen iskolában voltam — mondja. — Csak utólag, másnap tudtam meg, hogy kongresszusi küldött lettem. Mondhatom, nagyon boldog vagyok. Inkább munkatársaitól, mint tőle tudjuk meg, hogy miért választották meg: azért, mert szeretik jó közösségi szelleméért, a munkában tanúsított szorgalmáért, lelkes társadalmi munkájáért. 1958 óta szakszervezeti tag, S mintegy fél éve tölti be a nyomdában a bizalmi tisztét — igen jól! Hogy miként készül a kongresszusra, mit vár tőle? Erről így beszél: — Úgy gondolom, a kongreszszus előtt alaposan megbeszélem munkatársaimmal, a vezetőkkel a termelési és egyéb problémákat, hogy azok ismeretében vehessek részt a kongresszuson. Rossmann Istvánt s zetnek. Mind az elnökség beszámolója, mind a hozzászólások azt tükrözték, hogy a szakszervezet az újságírók sok, évek óta megoldatlan problémáját vitte dűlőre. Ma már az újságírók körében sem hallani szakszervezetellenes hangokat, s ez elsősorban a szerkesztőségek szakszervezeti bizottságainak köszönhető. Majd arról beszélt az újságírók küldötte, hogy az újságíróknak a jövőben még jobban bele kell illeszkedniük a szakszervezet életébe, s ebből a szempontból is jelentősnek tartja a XXXVII. kongresszust. — Hogy hogyan készülünk a kongresszusra? Mindenekelőtt igyekszünk tovább javítani az újságírók munkáját. Ezt a célt szolgálja majd a többi között például, hogy a szerkesztőségek között tapasztalatcseréket szervezünk. Szeretnénk elérni, hogy az szb-k jogai még jobban érvényesüljenek: bérezési, premizálási, s más kérdésekben igenis vegyék jobban figyelembe az szb-k javaslatait. Persze sokat vár az újságíró társadalom is a kongresszust '' és magától a szakszervezettől: például az üdülési kérdésekben (arányosabb üdülő-beutaló elosztásra gondolok), a megyei lapok nagyobb anyagi ösztönzésében, a nem újságíró beosztású szerkesztőségi és kiadóhivatali dolgozók bérkorrekciójának ügyében és más kérdésekben Biztos vagyok benne, hogy a szakszervezeti kongresszus határozatainak segítségével az újságírók a jövőben még szorosabban beletartoznak majd szakszervezetünk nagy családjába. Hegedűs Ernő nagyon szeretik, nagyon bíznak benne. De hisz ez nem is csoda egy olyan ember esetében, aki — mint Kőmüvesné is — 1945 óta megszakítás nélkül vesz részt a szakszervezeti munkában, s nyolc éve szbtitkár. Éppen elég idő volt ez arra, hogy alaposan megismerhették dolgozó társai. — Mint mindenütt, nálunk is sok-sok probléma merül fel nap mint nap — mondja. — És én nagyon szeretek ezekkel a problémákkal foglalkozni, akár termelési, vállalati kérdésről van szó, akár valamelyik dolgozónk egyéni problémájáról. Ha egy lehetőség van rá, igyekszem mindegyiket megoldani. Nem mondom, sokszor nagyon fárasztó ez a munka, de milyen öröm is, amikor sikerül egy-egy ,,rázós” ügyet elintézni. Most itt az új feladat: alaposan felkészülni a kongreszszusra! Az a kötelességem, hogy ezen a nagy tanácskozáson úgy képviseljem dolgozóinkat — akik megbíztak bennem, amikor megválasztottak —, hogy utána elmondhassam: megfeleltem a bizalomnak. Molnár Gyuláné a Borsodi Nyomda könyvkötészeti bizalmija. A mosolygós is elsősorban annak köszönheti kongresszusi küldötté választását, hogy az Ozalid dolgozói arcú fiatalasszonyt jó gazdasági és aktív társadalmi munkájáért választották meg egyhangúlag küldöttnek a kongreszszusra. — Hogyan készül a kongresszusra — kérdeztük Klárikát, mert csak így hívják munkatársai. — Most még gyűjtöm az anyagot — mondja szerényen. — Mindenkit felkértem személyesen, hogy gondolkozzék rajta, mivel lehetne jól hozzájárulni a kongresszus munkájához. Mielőtt elmegyünk, még tanácskozunk a tagsággal. — De két dolog már bizonyos. Kérni fogjuk a kongreszszust, hogy a szakszervezet központi vezetősége gyakrabban adjon itt helyben segítséget a munkánkhoz. A másik az, hogy zsúfolt a nyomdánk. Sem rendes szakszervezeti helyiségünk nincs, sem kulturális életünket nem tudjuk kifejleszteni. Olyan egészséges levegőjű nyomdában szeretnénk dolgozni, amely sokkal jobb kedvre hangolja a dolgozókat, és ezzel fokozódik a termelésünk és szebb lesz az életünk. * Szerte az országban lázas izgalommal készülnek a kongresszusi küldöttek. Mindegyikük előtt egy cél van: megfelelően képviselni munkatársaikat G. L. a Népszava szakszervezetirovatának vezetőjét az újságírók küldöttközgyűlése választotta örömmel, lelkesen készül a kongresszusra, mert sokat vár tőle. — Sok megoldásra váró probléma van még a kiadói szakmában is — mondja. — A mi kiadónk feladata: minél jobb szakkönyveket adni az olvasók, a különböző szakmákban dolgozó szakembereknek. 1963-ban feltétlenül az 1962-es fölé akarjuk emelni termelési színvonalunkat. Bérproblémák is akadnak és sok más egyéb. Mindezekben a kérdésekben sok segítséget várunk a kongresszustól és bizonyára meg is kapjuk. Miként 11 éven keresztül, minden bizonnyal ezúttal is rászolgál majd a dolgozók előlegezett bizalmára, kongresszusi küldötté. Elégedetten mondja: — A MUSZ közgyűlése azt igazolta, a múlttal ellentétben, hogy az újságírók előtt is létjogosultsága van a szakszerve- Kőműves Oszkárné Újabb felajánlást tettek a Játékkártyagyárban A Játékkártyagyár és Nyomda dolgozói december 5-én aktívaülésen vizsgálták meg a Vil. pártkongresszusra tett felajánlásuk teljesítését. Megállapították, hogy a dolgozók munkaverseny-lendülete, a szocialista brigádverseny sikere biztosítékát adja annak, hogy eddigi vállalásukat megemelhessék. Az aktívaülés úgy határozott, hogy az exporttermelést az eredetileg tett 1961. évi eredménnyel szemben 30 százalékkal túlteljesítik, és zavartalan átmenetet biztosítanak az 1963. tervév termelési feladatainak elvégzéséhez. Hogyan, merre tovább... !! papíripari szociális a brigádvezetők tanácskozásáról A papíripar szocialista brigádvezetői december 14-én a Technika Házában tanácskoztak. A megbeszélésen — a szocialista brigádvezetőkön kívül — részt vettek a papíripari vállalatok igazgatói, művezetői, szb-titkárai, a Papíripari Igazgatóság és a szakszervezet képviselői. A tanácskozáson, melyet Szilágyi Ottó (Szolnoki Papírgyár) nyitott meg, megbeszélték az iparág szocialista brigádmozgalmának fejlődését, eredményeit, és rámutattak a hiányosságokra. A papíriparban 1961-ban 101 brigádban 903 dolgozó, 1962-ben 131 brigádban 1166 dolgozó versenyzett a szocialista címért. A szocialista brigád címet 1961- ben 42, az 1962. évben pedig 48 brigád nyerte el. Gábor Zoltán, a Csomagolóanyaggyár igazgatója kiemelte, hogy üzemükben a brigádmozgalom nagy segítséget ad a tervteljesítéshez. Szappanos Mihályné (Vegypapírgyár) beszámolt brigádjuk szelleméről, mely kollektíven segítette az egyik dolgozót, hogy elvonó kúrára menjen, örülnek, hogy segítségük eredményes volt. Az értekezleten jelen volt és felszólalt Terényi László, a szakszervezet főtitkára is. Azokhoz csatlakozom — mondotta többek között —, akik azt állították, hogy a szocialista munkaverseny és a terv végrehajtása egyet jelent. A munkaversenyt a terv teljesítésére és túlteljesítésére szervezzük. Szocialista módon vezetni csak az tud, aki tudatában van annak, hogy a munkaverseny a vezetése alatt dolgozó százak, egyszerű emberek alkotó kezdeményezése, a szocialista építés kommunista módszere, amiről nem mondhatunk le. Szerveznünk kell a tömegek mozgalmát, az ösztönösség a mi mozgalmunktól idegen. — Több brigádnaplót megnéztem itt a kiállításon. Véleményem szerint az illetékes vezetők még mindig nem fordítanak kellő figyelmet a dolgozóknak a brigádnaplókba beírt észrevételeire. Nem használják fel segítő szándékukat a munka megjavítására. A brigádnapló nemcsak az események regisztrálója, hanem felhívás, javaslat az illetékesekhez — fejezte be felszólalását Terényi elvtárs. Az értekezlet sok tapasztalattal gazdagította a mozgalmat és bizonyos, hogy új lendületet ad majd a papíripariak szocialista brigád versenyének. Évi munkánk egyik alapja A vállalati tervezés fontosságáról ma már senkit nem kell meggyőzni. A termelőerők és az elvégzendő feladatok reális felmérése nélkül ma már egyetlen üzem sem tudja elvégezni a rábízottakat. Ennek a vállalati tervezésnek egy új színfoltja az intézkedési tervek elkészítése és végrehajtása. Az intézkedési tervek az évi termelési feladatok leggazdaságosabb végrehajtásához, a termelőerők fejlesztéséhez szükséges intézkedéseket foglalják magukban. Az iparigazgatóságok kiadták az 1963. évi intézkedési tervet, amelyben globálisan összefoglalták a szükséges iparági intézkedéseket. Ezeket persze egyes vállalatokon belül szükséges finomítani, részletezni, vagy ha kell, megváltoztatni. Az iparági intézkedési terv arra való, hogy annak alapján és figyelembevételével minden vállalat a maga sajátosságainak megfelelően öszszeállítsa azokat a műszaki, szervezési, munkaügyi, beruházási, felújítási, a dolgozók szakmai tudásának fejlesztését célzó intézkedéseket, az újítási feladattervet, a szocialista munkaverseny szervezésének tervét, amelyek mind elősegítik a terv teljesítését. És amelyek megvalósítása lehetővé teszi az üzemek elé kitűzött cél, a 15 napos nyereségrészesedés elérését. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az intézkedési tervek elkészítése és megvalósítása nemcsak a vállalatok gazdasági vezetőinek dolga és ügye, hanem abban részt kell vennie minden egyes dolgozónak. Rengeteg hasznos, alulról jövő kezdeményezést lehet beépíteni a vállatok intézkedési terveibe, hiszen a dolgozók közelről látják a munka közbeni problémákat, sőt azok megoldási lehetőségeit is. Az ilyen javaslatok, párosulva az üzem előtt álló perspektíva ismeretével és megvalósításának szándékával, igen jelentősek lehetnek, és tényleg alapját képezhetik a feladatok teljesítésének, a fejlődés valóra váltásának. Éppen azért, mivel az intézkedési tervek elkészítésénél és végrehajtásánál szükséges a dolgozók kezdeményezése — van feladata a szakszervezeti bizottságoknak is. Mégpedig nem is kevés. Ahol az szb állandóan felszínen tartja és megbeszéli a dolgozókkal a termelési problémákat, ösztökéli őket javaslatok tételére, megoldásokra, ott nem is marad el az eredmény. Itt kapcsolódhat — és kell is, hogy összekapcsolódjék — az intézkedési tervek végrehajtása a szocialista munkaversennyel, amelynek szintén egyik gazdája a szakszervezet. Milyen nagyszerű, konkrét versenyfeladatokat lehet meghatározni, kitűzni a szocialista munkaversenyben, éppen az intézkedési tervek alapján! Komplex brigádokat lehet létrehozni egy-egy intézkedés végrehajtására, fel lehet lendíteni az újítómozgalmat a konkrét feladatok kitűzésével, és általában az egész üzem élete át- meg átszövődhet a szocialista munkaverseny lendületével, ha szerencsésen beépítik a versenyfeladatokba az intézkedési terv előírásait. A termelékenység, és a termelés gazdaságosságának fokozása, a minőségi színvonal emelései többek között ezeket szolgálja az intézkedési terv. Minden üzem szakszervezeti bizottsága igyekezzen minél többnek a megvalósításához hozzájárulni. Juhász Géza A nyugdíjkérelmek •• *1 "1 r r. r r m üzemi előkészítéséről Mint ismeretes, a SZOT elnöksége 1959. év során elrendelte, hogy a nyugdíjkérelmeket az üzemekben kell előkészíteni. Ezzel kapcsolatban az volt a cél, hogy a munkaviszony megszűnése és a nyugdíj folyósítása közötti időt lerövidítsük. A nyomda- és papíriparban eddig 25 üzemben működik nyugdíjelőkészítő bizottság, és az 1963. évben további üzemekre terjesztjük ki. A Kossuth Nyomdában már évek óta hasznos segítséget nyújt a nyugdíjba menőknek ez a bizottság. Például Janes Ferenc betűszedő, aki 1962. október 1-től nyugállományba ment, már október 8-i dátummal kézhez kapta a nyugdíjat megállapító határozatot, s így már október hónapban megkapta az első havi nyugdíjait Több esetben előfordult az, hogy a nyugdíjba vonuló más munkaviszonyban van, és már kézhez kapja a nyugdíjat megállapító határozatot. Vajon ez a gyors elintézés hogyan lehetséges? Erre a válasz az, hogy a nyugdíjkérelmek előkészítését még az év elején, vagy legalább is fél évvel a nyugdíjba menés előtt kell megkezdeni, az iratokat pedig úgy kell előkészíteni, hogy az a munkaviszony felmondásának első napján az SZTK nyugdíjosztályába beadható legyen, miután az általános gyakorlat szerint a nyugállományba menő a felmondási időt nem dolgozza le, így részére a munkakönyv, a munkabérigazolás, a nyilatkozat és a többi iratok rendelkezésre állnak, részére kiadhatók. A gyors ügyintézés érdekében az üzemi nyugdíjelőkészítő bizottságnak együtt kell dolgoznia a munkaügyi, a bérelszámoló osztállyal, az üzemi SZTK kifizetőhely vezetőjével. A nyugdíjkérelmek elintézéséhez szükséges iratokat úgy kell beszerezni, ill. kitölteni, hogy azok a munkaviszony felmondásának első napján az SZTK nyugdíjosztályának leadhatók legyenek, így két hetet nyerünk a nyugdíj elintézéséhez, az SZTK-mak pedig más feladata nincs, mint a nyugdíjösszeget megállapítani. Ez a titka a nyugdíjkérelmek gyors elintézésének. Ezért javasoljuk minden nyugdíjelőkészítő bizottságnak, hogy az előkészítési munkáitokat már az év elején kezdjék meg, hogy így biztosítsák továbbra is a nyugdíjkérelmek gyors elintézését. 1363. január 1. Munkafegyelem Mi a munkafegyelem? Reggel csengetéskor pontosan elkezdjük a munkát. A munkáiét becsületesen végigdolgozzuk, egészen addig, amíg a munkaidő végét jelző csengő megszólal. Ez a munkafegyelem. De csak ennyi? Csak ebből áll a munkafegyelem? Hát nem egészen... • Mert ugye, van, aki egész nap becsülettel végigdolgozza a munkaidőt — csak éppen selejtet gyárt, rossz munkát végez. S olyan is van, aki ugyancsak egész napon át jól dolgozik — csak hát olyannyira lassacskán, körülményesen, »akkurátosan«, hogy a felét se termeli meg napi porciójának. Olyan is akad mindenütt, aki meg éppenséggel túl is dolgozza magát, annyira siet, lohol a dologgal, hogy csak úgy izzad belé. Nem gyárt ugyan selejtet, de bizony szebb is lehetne a munkája. Ezek a dolgok valahogy mind odakívánkoznak a munkafegyelemhez. De még az is, hozzátartozik ám, hogy milyen a munkahelyünk. Tiszta-e vagy piszkos? Láttam olyan piszkos, csúf asztalfiókot például, amelyben penészelő ételmaradék, száraz kenyérhéj, maréknyi morzsa, avas szalonnabőr, bemaszatolt. Zsíros, lekváros szerszámok voltak egymásra hajigálva, szakadt cipőzsinórral, festékes ronggyal, ragadós, szutykos lábossal, lyukas zoknival egyetemben ...Le fcött az asztalfiók fölött, az asztalton egy ember dolgozott, a fiókból kiáradó enyhe bűzben! Hát szóval a tisztaság is — a szerszámok, gépek, eszközök, az asztalok külső-belső tisztasága — hozzátartozik a munkafegyelemhez. Oda bizony! S aztán itt vannak a fecsegők! De még mennyire itt vannak! Bár ne lennének itt! Bár ne lennének sehol! Begg ,!tő! estig be nem áll a szájuk. Fecseglek, locsognak munka közben, mint a piaci kofák. Mire jók ezek az egész napos dumcsizások? Semmi másra nem, mint arra, hogy akadályozzunk másokat a munka végzésében, magunkról nem is szólva... S vannak, szerencsére egyre kevesebben, akik valamiféle lapos butykosban pálinkát, rumot, bort csempésznek be a munkahelyre s azt iszogatják napestig. Ezek az iszákosok a legveszedelmesebbek, mert bódultságukban súlyos balesetet, kárt okozhatnak. S a munkájukat sem tudják elvégezni rendesen. Soroljam tovább? Azt hiszem, mindenki találna még valamit, esetet, szokást, lazaságot, amit érdemes lenne leírni, ami sérti a munkafegyelmet. Gondolkozzunk ezeken a most el sem mondott dolgokon is, mindannyian, és segítsünk is mindjárt, ahogy csak tudunk, ott, ahol kell és lehet, jó tanáccsal, elvtársi módon... N. .