Typographia, 1966 (98. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

1966. január 1. El a kezekkel Vietnamtól! A Szakszervezeti Világszö­vetség legutóbbi Varsóban megtartott VI. kongresszusa részletesen tárgyalta és tanul­mányozta az amerikai impe­rialisták fegyveres agressziója következtében kialakult viet­nami helyzetet, amellyel kap­csolatban egyhangúlag hozott határozatban foglaltak állást a világ szervezett dolgozóinak képviselői. A kongresszusi határozat töb­bek között megállapítja: Az amerikai imperialisták több mint 140 000 létszámú ameri­kai csapatot, hatalmas meny­­nyiségű különböző fegyvereket és modern hadianyagokat vit­tek Dél-Vietnamba. Az ame­rikai haderő aktívan részt vett a tisztogató hadműveletekben, a lakosság lemészárlásában, városok felgyújtásában, a ter­més és a jószág elpuszításában Dél-Vietnamban. Az amerikai imperialisták tovább folytat­ják a hadviselés kiterjeszté­sét a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen, megkülönböztetés nélkül bom­bázzák és géppuskázzák az utakat, gátakat, öntözőberen­dezéseket, gyárakat, iskolákat, kórházakat és a sűrűn lakott területeket, és még a legem­bertelenebb hadieszközöket, gázt és mérgező vegyianyago­kat is alkalmaznak. Az amerikai imperialisták cselekményeikkel durván meg­sértik az 1954. évben Genfben Vietnamról kötött egyezményt és a nemzetközi jogot és elő­idézték a jelenlegi súlyos viet­nami helyzetet. A Fehér Ház vezetői bűncselekményeik lep­lezése céljából félrevezető híreket terjesztenek, »előzetes feltételek nélküli tárgyalások­ról« és »tűzszünetről«. December 20-a, a nemzetközi szolidaritás napja A szakszervezeti világkong­resszus határozatában felhívta az öt földrész dolgozóit és szakszervezeteit, hogy fokoz­zák és fejlesszék egységes szo­lidaritási akcióikat a szabad­ságáért és függetlenségéért harcoló vietnami néppel. Ugyanakkor december 20-át, a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­badítási Front megalakulásá­nak ötödik évfordulóját nem­zetközi szolidaritási nappá nyilvánította. Ez alkalomból iparágaink dolgozói egy emberként tettek eleget internacionalista kötele­zettségüknek és széles körű akcióban nyilvánították ki testvéri szolidaritásukat a viet­nami nép harcával. Valameny­­nyi alapszervezetünkben lelkes hangú röpgyűléseken tiltakoz­tak a kegyetlen amerikai be­avatkozás ellen, megbélyegez­ve az Egyesült Államok Viet­nam mindkét része ellen foly­tatott agresszióját. A röpgyűlé­­sek résztvevői a VDK és az Egyesült Államok nagykövet­ségének küldött táviratokban juttatták kifejezésre állásfog­lalásukat: a vietnami dolgozók és a vietnami nép nem állnak egyedül harcukban s a táma­dókat semmi sem mentheti meg a végső vereségtől. Mi, a nyomda-, a papíripar és a sajtó dolgozói követeljük:­­ az amerikai kormány tartsa tiszteletben és alkalmazza helyesen a Vietnamra vo­natkozó 1954. évi genfi meg­állapodásokat; — a vietnami amerikai agresz­­szió azonnali megszünteté­sét, az amerikai csapatok és hadieszközök azonnali visz­­szavonását, valamint az Egyesült Államok dél-viet­nami katonai támaszpont­jainak megszüntetését; — a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának, géppuskázásának, az ellene folytatott más agressziós te­vékenység azonnali beszün­tetését; — Dél-Vietnam minden ügyé­nek a dél-vietnami nép ál­tal, külföldi beavatkozás nélkül, a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadító Front poli­tikai programjának alapján történő megoldását; — a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadító Frontnak mint a dél-vietnami lakosság egyedüli igaz képviselőjé­nek elismerését; — az ország békés úton tör­ténő egyesítésének külföldi beavatkozás nélkül, Viet­nam mindkét övezete la­kossága által történő meg­oldását. Tonoc Hapoiloa Kép az Izvesztyija 1965. december 11-i számából. Szövege magyarul: A népek hangja: Meg kell szün­tetni a Vietnam elleni agressziót! Eredményes együttműködés a KGST-államok cellulóz- és papíriparában Az 1965. év végén Budapes­ten tanácskozott a KGST-or­­szágok cellulóz- és papíripari munkacsoportja. A munkacso­port vezetője, dr. Vámos György, a Papíripari Kutató Intézet Kossuth-díjas igazga­tója tájékoztatót adott a ta­nácskozásról, amelyből többek között azt is megtudhattuk, hogy a KGST tagállamainak cel­lulóztermelése a következő öt évben majdnem megkét­szereződik. A papír- és kartontermelés ez idő alatt mintegy háromne­gyedével nő. Az egy főre jutó papírfogyasztás az 1960. évi 19 kg-ról 1970-re megközelítőleg 40 kg-ra emelkedik. Hazánkban a papírtermelés bár állandóan emelkedik, még­sem tud lépést tartani a gyor­san növekvő igényekkel. Így papírimporttal fedezzük to­vábbra is a szükségletnek kö­zel 40 százalékát. A KGST-államok között gyorsan növekvő árucsere- és kereskedelmi forgalom lehe­tővé teszi, hogy a baráti or­szágokból vásárolhatunk cel­lulózt, rotációs papírt és zsákpapírt is, és így ezen országok cellu­lóz- és papíripara nagyban se­gíti szükségleteink kielégítését. A Papíripari Kutató újabb tervei A kutatás és a termelés összhangja Napjainkban sokat beszélnek a kutatóknak és a termelőüze­meknek a helyes kapcsolatá­ról. Hogyan segíti például a kutató a termelőmunkát és fordítva, milyen segítséget nyújt a termelésben közvetle­nül részt vevő dolgozó min­dennapos tapasztalata a kuta­tóknak. Ezen a téren figye­lemre méltó eredménnyel járt a Papíripari Kutatóval való jó kapcsolat, és biztatóak az együttműködésre vonatkozó további tervek is. A Papíripari Vállalat 1965. évi komplex intézkedési tervé­ben már több feladatot kapott a Kutató Intézet. Például kí­sérletek folytak és eredmény­nyel is jártak a papírok rongy­tartalmának a csökkentésére, a kártya jobb kasírozására. Du­naújvároson a magasabb fe­hérségtartalom elérésére, a Lá­­batlani Papírgyárban a papír­vattával, a Csepeli törzsgyár­ban a zsákpapírnál a repesztő­­szilárdság alkalmazásáról, a Szolnoki Papírgyárban a tej pótlására a keményítőragasztó bevezetéséről, a Budafoki Pa­pírgyárban pedig a forgóhen­ger hőmérők felszereléséről vé­geztek kísérleteket. Ez utóbbit időközben már fel is szerelték. Folyamatban levő intézkedé­sek: izotópos négyzetsúlyméter mérő felszerelése, csiszolópapí­­rok minőségjavítása, tartály­­szintmérők, őrlőállomás felállí­tása. Több témának, így pél­dául az őrlőállomás és az eny­vezőprés kísérlet megvalósítá­sának elhúzódása nem volt in­dokolt. A Papíripari Vállalat mű­szaki főosztályán egyre többet beszélnek arról, hogy a kutató ne csak szervezetileg épüljön be a vállalatba, hanem tevé­kenységével — talán még az alapkutatások terhére is — a mindennapi kutatásokkal a termelést és a vállalat távlati elképzeléseit segítse. A Kutató Intézet 1966/67. évi tervét már ezen elgondolások­nak megfelelően készítették el. Például: a már befejezett té­mákat bevezetik a gyakorlatba is. A gyáregységek és a Ku­tató Intézet közös üzemi kí­sérleteket végeznek. TYPOGRAPHIA AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA SZELLEMÉBEN A dolgozók szava a Zrínyi Nyomdában Elmondta Juhász Géza, a szakszervezeti bizottság termelési felelőse Nálunk a dolgozók szava, ja­vaslata több hagyományos csa­tornán keresztül áramlik a vállalat vezetőségéhez és a szakszervezeti bizottsághoz. 150 javaslat Minden évben az intézkedési terv elkészítése előtt a válla­lat vezetősége levélben kéri a dolgozókat, hogy segítsék ötle­­­teikkel, javaslataikkal a terv elkészítését. Az elmúlt évben is mintegy százötven javaslat érkezett a vállalathoz, többsé­gükben munkavédelmi tárgyú és munkaszervezési vonatko­zású. A javaslatokat egy erre a célra alakult bizottság dol­gozza fel. Egy másik ilyen csatorna a vélemények begyűjtésére a brigádvezetői értekezlet. Az utolsó december 1-én volt, és ezen újítóink és kiváló dolgo­zóink is részt vettek. A tanács­kozás aktivitását bizonyítja az a sok észrevétel és javaslat, amely itt elhangzott. Nemcsak újítási ügyekkel foglalkoztak az emberek, hanem az üzem egészét érintő problémákkal is. Nagy László főgépmester és Lukács Elemér szerelő a gép­törések egyik okát abban ke­resték, hogy különösen a fiatal gépmesterek nem ismerik elég­gé az új gépek kezelését, kar­bantartását, tehát sürgősen meg kell őket erre tanítani. Ja­vaslatukra a karbantartó veze­tői és az újítási bizottság máris kidolgozta egy rövid tanfolyam tematikáját, és januárban meg­kezdik a gépmesterek oktatá­sát. Zuber Miklós könyvkötő ki­fogásolta, hogy az Üzemi Hír­adó csak a külföldi szaklapok műszaki érdekességeit közli, ugyanakkor a nyomda dolgo­zóinak az újításait nem ismer­teti. Azóta az üzemi újság rendszeresen beszámol a helyi újításokról. Löw Rudolf brigádvezető ta­pasztalatcserét javasolt a Fűz­fői Papírgyár dolgozóival. Már intézkedtünk is ebben az ügy­ben. A dolgozók fóruma A harmadik és talán a leg­fontosabb csatorna ahonnan a dolgozók szava eljut a vezetők­höz, a termelési tanácskozás. Nem véletlen, hogy a dolgozók fórumának is nevezik. Ami itt elhangzik, azt jegyzőkönyvbe veszik, és valamilyen formá­ban a vezetők kötelesek is vá­laszt adni, mert a dolgozóknak a vállalat vezetésébe való bele­szólási jogát rendelet biztosítja. A tanácskozásokat mindig megtartjuk. Beváltak a terme­lési egységenként tartott meg­beszélések. A jegyzőkönyveket a termelési bizottság nézi át. Azokat a javaslatokat, amelyek intézkedést igényelnek, feljegy­zik, végrehajtásukról a főmér­nök gondoskodik. A javaslatot tett dolgozókat pedig a megtett intézkedésekről a vállalat nyolc napon belül írásban értesíti. A javaslatok bejegyzésére szolgál a napló. Ennek haszná­latát már régen bevezettük. Nemrég megkaptuk a SZOT- tól a rendelet által előírt nap­lót, és most két naplónk is van. A régibe beírják a dolgozók ja­vaslataikat, panaszaikat, a két tanácskozás között, az új könyvbe pedig a termelési ta­nácskozáson elhangzottakat. A gépszedőterem szellőztetése A naplókat a műhelybizott­ságok termelési felelősei heten­ként átnézik. Sajnos, az ellen­őrzés ellenére is van olyan ügy, például a gépszedőterem szel­lőző-berendezésének problé­mája, aminek megoldását már többször kérték dolgozóink, legutóbb Bergmann Béla gép­szedő az augusztus 23-i terme­lési tanácskozáson. El is kezd­ték a munkát, de még a mai napig sincs befejezve. A termelési tanácskozás se­gített megoldani a kötészeti cérnafűző brigád problémáját. Széthúzás, veszekedés volt a brigádban, a harmadik műsza­kot nem akarták vállalni. A munkafegyelem egyre romlott, kihatott a munkára is, pedig a kötészetben a legsürgősebb minden. A tanácskozás után az szb összehívta a brigádot, az ille­tékes gazdasági vezetőt, a mű­helybizottságot, és a megbeszé­lés során sikerült olyan meg­oldást találni, amely a brigád­nak is és a vállalatnak is meg­felelt. A brigádban a kollektív szellem és a munka megjavult Ha a művezető nem rátermett Persze nem minden észrevé­telüket, panaszukat mondják el tanácskozáson a dolgozók, a naplóba sem írják be, hanem felkeresik a szakszervezeti bi­zottságot, és ott mondják el ké­résüket, panaszukat, ügyes-ba­jos dolgaikat. Mi ezekkel is foglalkozunk. Sokat panasz­kodtak például az egyik műve­zetőre, hogy kivételez, nem tud fegyelmet tartani, gyakran hi­básan intézkedik stb. Megvizs­gáltuk és kiderült, hogy igaz. Hiába volt jó szakember, nem tudott vezetni, az emberekkel bánni, a kollektívát összetar­tani. , Hallgatni kell tehát a dolgo­zók szavára és helyes javasla­taikat a vállalat, a közösség érdekében fel kell használni. Ez az a belső tartalék, amely­ből mindig meríthetünk, ahol mindig akad valami új, és ez visz minket szüntelenül előre — fejezte be Juhász Géza. A Kossuth Nyomda Munkácsy Mihály színnyomó brigádja VERSENYRE HÍVJA a nyomdaipari brigádokat A Kossuth Nyomda-beli Munkácsy Mihály 15 tagú színnyomó brigádja levelet intézett szerkesztőségünk­höz. Arról írnak, hogyan igyekeznek felkészülni a har­madik ötéves terv feladatainak hatékonyabb megoldá­sára. Ezért üzemrészük termelési feladatát szervezetteb­ben, gazdaságosabban, jobb minőségben kívánják elvé­gezni. Külön hangsúlyt ad a minőség növelésének a jelentékeny export. A minőség minden téren történő javítására indított mozgalomhoz csatlakozásra hívják az ország valamennyi nyomdaüzemének dolgozóit, bri­gádjait, üzemrészeit. A Kossuth Nyomda Munkácsy Mihály brigádja vállalja: 1. A brigád folyamatosan megbeszéli a beütemezett munkák technológiai folyamatait, tanácsaival segíti a gazdaságos termelés megszervezését. 2. A következő nyomóforma előkészítését minősé­gileg­ ellenőrzi, az esetleges hiányosságokat a szedőte­rem dolgozóival együttműködve megszünteti. 3. A reliefek minőségét időben ellenőrzi, esetleges hiányosságait kiküszöböli. 4. A minőség érdekében az egységes borítást és egyengetést szigorúan betartja. A kiadó által meghatá­rozott színeket előre megkeveri és jóváhagyatja. 5. A veszteséges idők csökkentése érdekében nagy gondot fordít a gép körüli munka minden részletének a megszervezésére, az egyes műveletek összehangolt elvégzésére. 6. A menetközben való egyenletes színezést a brigád tagjai a megadott színminta szerint ellenőrzik. 7. A berakónők vállalják, hogy a kinyomott munká­kat tisztán és hiánytalanul továbbítják a kötészet felé. 8. A színnyomóba felkerülő fiatal gépmestereket és berakónőket a brigád tagjai patronálják és az általános szakmai színvonal fölé emelik tudásukat. * A felhívással szinte egyidőben, november végén indítót hasonló mozgalmat a ZRÍNYI NYOMDA József Attila kötészeti leválogató brigádja: minősé­get minden munkaműveletnél. Ahogyan ők mondják, a hármas M-mozgalom keretében azt szeretnénk elérni, hogy az üzem minden brigádja a munkáját megelőző két vagy három munkaműveletnél rendszeres minőségi ellenőrzést végezzen. A szeretettel végzett munka öröme Az Akadémiai Nyomda szedőtermi Béke-brigádjának tagjai: Boti István, Pintér Istvánné és Varga József brigádvezető egy szedésformát szemlélnek (Székely Tamás felv.) Nemcsak dolgoznak — művelődnek VÁLLALÁSUKAT TÚLTELJESÍTETTÉK A Nyomdafestékgyár lelkes, fegyelmezett dolgozóiról már év közben is írtunk. Szinte bravúrosan oldották meg egy nagy exportszállítás porblémá­­ját, melyet soron kívül kellett elvégezniük. Péter István szó­­titkár december első napjaiban arról tájékoztatta szerkesztősé­günket, hogy a gyár kollektí­vája — fizikaiak, műszakiak, adminisztrátorok — egy em­berként tettek meg mindent a tervért. — Eredmény? — A termelési tervünk 58 millió forint, várható tervtelje­sítés forintban 68 millió. Ex­porttervünk 12 millió, teljesí­tés közel 25 millió forint lesz — mondotta Péter István. — Mi a titka ennek az iga­zán szép eredménynek?— kér­deztük. — A termelés érdekében ko­moly átszervezést hajtottunk végre 1965-ben, és az átszerve­zés után az egyes feladatokat a szocialista munkaverseny se­gítségével igyekeztünk megol­dani. Így elértük, hogy nem­csak határidőre tudtunk pon­tosan szállítani, de elsőrendű minőségben is.­­ A munkaversenyben élen járt a három szocialista brigád és a három szocialista brigád címért küzdő munkabrigád. A vállalatvezetőség egy-egy fel­adat elvégzését komoly összegű Célprémium kitűzésével is ösz­tönözte, és szakszervezeti akti­vistáink felvilágosító munká­val és a termelésben való pél­dás magatartással segítették társaikat a versenyben. Külö­nösen jól álltak helyt a bizal­miak, és ezek között is Jiraskó Antónia és Somogyi József. A Nyomdafestékgyár dolgo­zói nemcsak jól dolgoznak, de állandóan fejlesztik tudásukat. És mert az elmúlt években a munkásakadémiákon főleg szakmai témákkal foglalkoz­tak — melyek érezhetők a tervteljesítésben! — az 1965/66. évi tematikára azt mondhat­juk, hogy: egy kissé szét akar­nak nézni a világban ... Ilyen címeket olvashatunk a programban: Európa legszebb tájain; Hellasz földjén; Az Ad­riai-tenger partján; A ködös Albion földjén; Az ezer tó, er­dők és rokonaink hazája. So­kat mondanak el ezek a cím­szavak, és a fejlődést mutatja, hogy a 46 hallgató 88%-a fizi­kai dolgozó. A munkásakadémia nemcsak szellemi fejlődést, de felüdü­lést, felfrissülést visz a dolgo­zók mindennapi életébe. S ahol ily nagy a tanulási kedv, ott érthetők az ily szép eredmé­nyek. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a Nyomdafestékgyár dol­gozói az 1966-os tervévben is hasonló szép eredményekkel örvendeztetik meg népünket . Szegeden megalakult az MTESZ keretében a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesü­let megyei csoportja. Az ala­kuló ülésen Radnóti Károly, az Akadémiai Könyvkiadó műszaki főosztályának vezető­je beszámolót tartott a lipcsei könyvművészeti kiállításról.

Next