Typographia, 1967 (99. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
2 MÜLLER LAJOS Május 13-án a gyászoló család, szaktársai, elvtársai, barátai, ismerősei búcsúztak Müller Lajos betűszedő szaktárstól, aki a magyar munkásmozgalomnak harcos, meg nem alkuvó tagja volt. Már egész fiatal korában, az első világháború után tagja lett a nyomdászszakszervezetnek, több kisebbnagyobb budapesti nyomdában dolgozott. A nagy gazdasági válság ideje alatt ő is, több szaktársával együtt sokszor ette a munkanélküliek sovány kenyerét. De addig is, míg szakmájában nem tudott elhelyezkedni, nem volt tétlen, minden munkát vállalt. Volt kifutó, mázoló, rikkancs, raktárnok, kikiáltó. Szabad idejében művelte magát, eljárt a képzőművészeti szabadiskolába, ahol festeni, metszeni tanult. Mint tipográfus is az élen haladt, egyik tagja volt az új stílust teremtő nyomdász avantgardistáknak. Képzőművészeti alkotásaiban is hű maradt a munkásosztály harcos vonalához. 1929-ben egy tüntetés során elfogták és kitoloncolták. Bécsben az emigrációban bekapcsolódott a kommunista szervezkedésbe és ott kezdte el irodalmi és kiadói tevékenységét. Később illegálisan visszajött és bekapcsolódott a ► ̇ 100%« munkájába. Majd élére állt a nyomdászszakszervezetben folyó osztályharcos, ellenzéki megmozdulásoknak. Tagja lett a munkanélküli bizottságnak. Ellenzéki tevékenysége miatt a szakszervezet jobboldali vezetői 1930-ban kizárták a szakszervezetből. A kizárás után szervezett nyomdában nem dolgozhatott, így kisebb nyomdákat bérelt, vagy kommunista és szimpatizáns nyomdatulajdonosoknál dolgozott, akik közül nem egyet ő nyert meg a kommunista irodalom támogatására. Szedte és kiadta a szakszervezeti ellenzék kiadványait, eközben többször lebukott, majd újra és újra mindent elölről kezdett. József Attila »Döntsd a tőkét, ne siránkozz« verseskötetének kiadása miatt József Attilával együtt bíróság elé került. Számos esetben ítélték pénz- vagy börtönbüntetésre, összesen 6 évet sínylődött börtönben. 1942-ben teljes illegalitásba ment. Hamis néven, hamis papírokat gyártott a fajüldözöttek számára, amíg el nem fogták. 1945-ig a Pest vidéki fegyház lakója volt. A felszabadulás után ismét tagja lett a szakszervezetnek, de csak 1962-ben helyezték vissza az eredeti tagság jogaiba. Az utolsó években már mint nyugdíjas, többedmagával József Attila tragédiájának hátterét kutatta. Régi emlékeit, tapasztalatait összegyűjtötte, hogy azokat majd egyszer sajtó alá rendezhesse. A sors, a kérlelhetetlen halál erre nem adott neki módot, az utódokra vár ez a feladat. Hamvasztás utáni búcsúztatásán a szakszervezet központi vezetősége és a tagság nevében Szöllősi Ernő elnök mondott búcsúbeszédet és helyezte el a szakszervezet koszorúját a kolumbáriumon. Az írók nevében Hollós-Korvin Lajos, a régi barátok nevében Laczkó Gyula búcsúzott az elhunyttól. Müller Lajos, a nyomdász — így nevezték barátai, az írók, a költők — nincs többé! De az ő mély hangja továbbra is fülünkben csengő, szívünkben élő emléket hagy. sz. e. A szaktanfolyamok évzáró ünnepélye Május 16-án több száz fő vett részt a nyomdaipari szaktanfolyamok évzáró ünnepélyén és az ezzel kapcsolatos kiállítás megnyitásán. A kiállítási termek, amelyekben a rendezők bravúros felkészültsége igazi nyomdászkiállítási hangulatot teremtett, alig tudták befogadni az érdeklődők és a hallgatók tömegeit.. A megjelentek között láthattuk a nyomdaipar vezetőit, élükön Haiman Györggyel, a Nyomdaipari Tröszt vezérigazgatójával. Vértes Jenőnek, a tanfolyamok vezetőjének bevezető szavai után Miseje Tivadar titkár mondott ünnepi megnyitó beszédet. Rámutatott a számszerű adatokra és eredményekre: a különböző szaktanfolyamok száma 26, beiratkozott 417 dolgozó, 174-en lemorzsolódtak, a tanév végén 243 fő végzett. A hallgatók tekintélyes részének szemmelláthatóan szélesedett a látóköre, javult a továbbképzés eszméjének ösztönző ereje. Ezt a megállapítást igazolja, hogy üzemeink, amelyek az októberi forradalom 50. évfordulójának tiszteletére mindenütt megszervezték a jubileumi munkaversenyt, alkalmazták a munka anyagi megbecsülését, a béremelést, a jutalmazást, sőt az előléptetést is. A tanfolyamon elért eredményes munka alapján több hallgató órabérjavítást és pénzjutalmat kapott vállalatától. A gazdasági ösztönzés terén elsősorban az Athenaeum, a Révai és Zrínyi nyomdák, valamint a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat járt elöl jó példával. Ezenkívül jutalomban részesültek az oktatók által javasolt jó tanulmányi eredményt elért hallgatók is. Miseje Tivadar befejezésül a szakszervezet elismerését fejezte ki az oktatók odaadó, áldozatkész munkájáért, és hangsúlyozta, hogy az oktatási évad munkáját dicséri a tanfolyam munkáiból rendezett szép hatású kiállítás. * A Typographia munkatársa örömmel látta, hogy a felnövekvő nyomdásznemzedék megértette és magáévá tette a szakszervezetünkben hagyományossá vált továbbképzést és célját. Megjelenésében is rokonszenves, megnyerő külsejű ifjúságunk magáévá tette pártunk egyik fontos irányelvét, a munka minőségi megjavítását. A nyomdaipar olyan szakmai terület, amely széles lehetőségeket nyújt a minőségi, sőt művészi értékű munka teljes kibontakozásához. Erről tanúskodott a hallgatók egész tanévi munkáját összesűrítő kiállítás is. Ennek különleges érdekessége, hogy rendszeresen itt mutatják be a díjnyertes János-ünnepélyi plakátokat is, amelyek ifjú tipográfusaink és tipografikusaink csúcsteljesítményeit jelentik. Csak előre, így haladjunk tovább a felemelkedés útján! (SZ) Vértes Jenő, a továbbképző tanfolyamok vezetője és Haiman György, a Nyomdaipari Tröszt vezérigazgatója, a tanfolyami hallgatók körében a kiállításon (Fotó: Székely Tamás) TYPOGRAPHIA A JÁNOS-ÜNNEPÉLY MŰSORA A Kisstadionban (Budapest, XIV., Istvánmezei út 1—3.) 1967. június 24-én, szombat este fél nyolc órai kezdettel, kedvezőtlen idő esetén jún. 25-én, vasárnap 19.30 órakor FELLÉPNEK! Psota Irén Simándy József Kossuth-díjas Kossuth-díjas Angyal János Aradszky László Kabos László Erdész Zsuzsa Lórán Lenke Kovács Apollónia Mozsár Imre Bodrogi Gyula Solti Károly Palócz László Vámos Ágnes A Gutenberg Ifjúsági Kórus Vezényel: Botka Valéria és Csinyi László A Gutenberg Művelődési Otthon zenekara Vezényel: Várkonyi Sándor Kísér: Vörös Kálmán és népi zenekara Konferál: Dr. Hegedűs János KÖZREMŰKÖDNEK: Reményi József (zongora) és Antal Jenő (dob) Jegyek ára: 5,5 Ft Biztosítsa jegyét! • Váltsa meg most a bizalminál! A János-ünnepély sportműsora Az íjászverseny június hó 24-én, szombaton 14 órakor kezdődik a Petőfi Sporttelepen és másnap, 25-én délelőtt 9 órakor folytatódik. — A nemzetközi kerékpárverseny 25-én, vasárnap reggel 7 órakor kezdődik és kb. 14 óráig tart a népligeti nagykörben.A világkonferencia ülésének egy részlete 1967. június 1. * Bensőségesebb, meghatóbb... A Budai Dobozgyárban megtartott anyák napja ünnepélyről hozott levelet a posta szerkesztőségünknek, »Egy négygyermekes édesanya« aláírással. A levélben rövid bevezetés után ez áll: »Bár már hagyomány ez a gyárban, de nemhogy megszokottá válna, hanem a meglepő az, hogy mind szebb, bensőségesebb, meghatóbb". Ismeretlen levélírónk jól jellemezte a Budai Dobozgyárban tartott anyák napja ünnepélyt. A gyár szakszervezeti bizottsága, a vállalat vezetősége, a különböző szervezetek ez évben is összefogtak, hogy kifejezésre juttassák tiszteletüket az anyák iránt. A szakszervezeti bizottság helyiségében tartott összejövetelen Krsztekanity Jánosné szb-titkár üdvözlő szavai után Rátonyi Ferenc igazgató köszöntötte a vállalat dolgozói között az édesanyákat és mintegy 14 három- és négygyermekes édesanyának pénzbeli ajándékot és egy-egy doboz desszertet nyújtott át. Kedves színt adtak az ünnepségnek a vállalat által patronált Kosciuszko Tádé általános iskola úttörői, akik énekszóval és virágcsokorral köszöntötték az édesanyákat. A tisztelet és szeretet kifejezése mindenkor jólesik az édesanyáknak. Nem is várnak mást gyermekeiktől sem, a társadalomtól sem. Ha ezt megkapják, nagy az ő örömük, s ha ennél valamivel többet is kapnak, ez számukra a boldogság. A mi ismeretlen levélírónk sorait így végzi, és ez aláhúzza az előbbieket: »Nagy dolognak érezzük azt, hogy a vállalat sok gondja, dolga mellett talál időt, alkalmat, hogy fehérasztal mellett, ilyen látszólag nem vállalati üggyel is foglalkozzék és törődjön. Annyi bizonyos, hogy ez a meghatóan kedves, megkönnyeztető kis ünnepély közelebb hozta a vezetőséget a dolgozókhoz.« örülünk a levélíró véleményének és annak is, hogy nálunk kormányzati ügy az anyák megbecsülése. És ezt szívügyüknek tekintik vállalataink vezetői és szervezeteink. A Vegyi-, Olajipari és Rokonszakmák Dolgozói Szakszervezeteinek Nemzetközi Szakszervezeti Szövetsége által rendezett V. világkonferencia, mely május 9—12-ig ülésezett Budapesten, befejezte tanácskozásait. A konferencia munkájában nemcsak a 25 tagország küldöttei vettek részt, hanem közel 30 olyan ország is, melyeknek küldöttei vendégként voltak jelen. A nagyszámú vendégküldött részvétele mutatja éppen, hogy a szövetség jó úton jár. Munkáját figyelemmel kísérik a kapitalista országok dolgozói és az imperialista elnyomás alól felszabadult vagy a függetlenségükért még ma is harcoló dolgozók. A nemzetközi szövetségnek a világ minden földrészén vannak tagjai és éppen azért, mert következetesen harcol a kebelében egyesült szakszervezeti tagság gazdasági, szociális és kulturális jogaiért, megszerzett eredményük fejlesztéséért, emelkedik a tagországok száma. A négynapos tanácskozást Roger Pascre, a francia vegyipari szakszervezet főtitkára, a nemzetközi szövetség alelnöke nyitotta meg. Beszédében rámutatott arra, hogy a konferencia célja a szövetséghez tartozó iparágakban dolgozók egységének megvalósítása. A monopóliumok erősödő fellépésével szemben a dolgozók egységes ellenállására van szükség, s a konferencia a maga eszközeivel ehhez kíván hozzájárulni. A főtitkári beszámolóból Gál László, a Szaktanács titkára, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében üdvözölte a konferencia részvevőit, majd a nemzetközi szövetség újonnan megválasztott főtitkára, Forgács Pál mondott vitaindító beszámolót. — A IV. világkonferencia óta eltelt időszakra — mondotta többek között a főtitkár — a béke erőinek világméretű gyarapodása volt a jellemző, de az imperializmus nem akar belenyugodni vereségébe. Ezt bizonyítja az amerikai agreszszió és beavatkozás, elsősorban Vietnamban, Ázsia, Afrika és Dél-Amerika több országában. Ezeket a cselekményeket nem lehet elválasztani a monopolistáknak azoktól a kísérleteitől, amelyekkel a dolgozók kizsákmányolását fokozni, a szakszervezeti jogokat és a munkásosztály már kivívott eredményeit csökkenteni kívánják. A főtitkár részletesen kifejtette a nemzetközi szövetség feladatait, mely után megindult termékeny vitában a célok megvalósítását szolgáló határozatok születtek. Szakszervezeteink küldöttsége tevékenyen vett részt a papíripari dolgozókat érintő kérdéseket tárgyaló munkabizottságban és gazdag tapasztalatainak ismertetésével és javaslataival értékesen járult hozzá a konferencia sikeréhez. A plénumon felszólalt Kimmel Emil, szakszervezetünk főtitkára, aki elmondotta, hogy a jelenlegi ötéves tervünkben a vegyipar termelése 55—60 százalékkal növekszik. — A magyar szakszervezetek nagy eredményekről számolhatnak be — mondotta még a főtitkár. — Ha az életszínvonal alakulását befolyásoló összes tényezőket figyelembe vesszük — a bérektől a szociális juttatásokon, az átalakuláson stb. keresztül a munkakörülmények javításáig —, az elmúlt 22 év alatt évszázados elmaradást pótoltunk, sőt bizonyos vonatkozásokban, így a társadalombiztosítás terén, a legfejlettebb kapitalista országok színvonalát is meghaladtuk. A magas szintű tanácskozáson szinte kitárult a dolgozóknak a nagy egységre való törekvése. A világ minden részéből jött küldöttek felszólalásaiból szinte kézzelfoghatóan vált megismerhetővé az imperializmus kegyetlensége, könyörtelen kizsákmányolása, de megismerhettük az elnyomottak szívós, meg nem alkuvó harcát az emberibb életért, a jobb munkakörülményekért, a nagyobb darab kenyérért, népük, nemzetük függetlenségéért. A vegyipari V. világkonferencia nagy segítség ehhez a harchoz, és éppen ezért különösképpen pozitívnak látjuk végzett munkáját Baráti találkozón a küldöttekkel Alkalmunk volt találkozni a konferencia részvevőivel a május 13-án megtartott hajókiránduláson. Jólesett hallanunk azokat az egységes elragadtatást kifejező hangokat, melyekkel hazánkat aposztrofálták. A küldöttek nem győztek betelni Budapest látképével és a visegrádi Salamon-toronyból látható panorámával. — Magyarország nagyon szép — mondogatták —, és az emberek jókedvűek, jól élnek és kedvesek! (j fejezet a szövetség életében A hajón elsősorban Forgács Pál főtitkárt kértük meg, nyilatkozzon a konferenciáról a Typographiának. A nemzetközi szövetség új alapszabályainak egyhangúlag történt elfogadása erősíti a szakmák önállóságát. Ez új fejezetet nyit a szövetség életében. A konferencia nyolc új szervezetet vett fel a szövetség tagjai sorába, és számos ország vegyi- és papíripari szakszervezete kérte felvételét. Most kerültek be a megválasztott vezetőségbe, illetve az elnökségbe a fejlődő országok szervezeteinek képviselői, mint Szíria, Argentína képviselői. Ami a részvételt illeti, az minden eddigit meghaladó volt, s az elfogadott dokumentumok híven tükrözik az iparágakhoz tartozók valóságos követeléseit. Az akcióegység-program és a dolgozó emberek védelméről szóló alapokmány, melyeket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elé terjesztünk, elősegítik az iparágainkhoz tartozó egységek célkitűzéseinek erősödését — mondotta Forgács Pál, és hozzátette még: »A magyar papíripari dolgozók bizonyságot tettek a szövetség eddigi célkitűzései mellett, és számítunk rá, hogy a most hozott határozatok végrehajtásában hasonló aktivitással vesznek részt. Ehhez és mindennapi munkájukhoz a magam és az elnökség nevében egészséget és sok sikert kívánok.« Szívesen tolmácsoljuk a főtitkár üzenetét és a hajósok külföldi kirándulójának szavait is, akik nagyon pozitívnak mondották a magyar küldöttség munkáját. Aki hazánk felszabadításáért harcolt Nyikolaj Levasov, a szovjet testvérszakszervezet titkára szerint a konferencia közelebb hozta egymáshoz a különböző országokban dolgozókat, akik azért fognak össze, hogy jobb életet biztosítsanak a nemzetközi szervezethez tartozóknak. Segítsék a népek békés munkálkodását. Amikor hajónk az óbudai hídhoz ért, Levasov felkiáltott: — Óbuda! Itt harcoltam a német fasiszták ellen. Rom, üszők és vér volt mindenütt! Milyen szép most ez az ország! A magyarok méltók a szabadságra! — Sokszor üdvözlöm a papíripariakat — mondotta szeretetteljes öleléssel. Chileiek, argentínaiak, Szenegálok, németek, franciák* belgák küldik általunk üdvözletüket, és fel sem tudjuk sorolni valamennyiük hazáját* akik barátságukról biztosították a magyar dolgozókat. Stan Shewaga kanadai küldött így búcsúzott tőlünk: — Nagyon örülök, hogy láthattam ezt a gyönyörű országot. Budapest nagyon szép, és a Dunakanyar szülőföldemre, Kanadára emlékeztet. A konferencián mint vendég vettem részt. Sok tapasztalatot szereztem, és csereképpen magam is elmondtam egyet-mást a mi dolgozóink életéből. — Kellemesen csalódtam az itteni viszonyokban. Nekem azt mesélték, hogy itt csupa éhes, rongyos ember él. Most meggyőződhettem az ellenkezőjéről, és ez nagyon tetszik nekem. Az V. vegyipari nemzetközi konferencia határozatai megmutatják a teendőket a tagok részére. Hisszük, hogy a magyar papíripari dolgozók az eddigi magatartásukhoz híven, mindenben segítik a szövetséget célkitűzéseinek valóra váltásában. A vegyipari világkonferencia után