Typographia, 1969 (101. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

1969. JANUÁR 1. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 20 FILL£B i®i. évfolyam * A NYOMDA­, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA 1. SZÁM SZÁMVETÉS ÍRTA: GERLACH FERENC a szakszervezet titkára B­efejeztük az 1968. évet, kezdjük az új esztendőt. Mérle­get csinálunk, terveket készítünk. Szakszervezetünk tagságának bizalmából központi vezetőségünk viseli gondját a nyomda- és a papíriparnak, a könyv- és lapkiadás­nak. Van miről beszélnünk. A december havi központi vezető­ségi ülésen beszámoltunk elvégzett munkánk eredményeiről, de a hiányosságokról is. Sokrétű feladatokat kellett végrehajtanunk. Az elmúlt év az új gazdasági mechanizmus beindulásával kezdődött. Vég­leges adatok nélkül is megállapíthatjuk, hogy az új gazda­sági mechanizmus a nyomda- és papíriparban, a könyv- és lapkiadó vállalatoknál kiállta a próbát. Bebizonyosodott: a vállalatok, vezetők képesek nagyobb felelősséget követelő feladatok önálló megoldására. Szakszervezeti bizottságaink és tanácsaink pedig megfelelő partnerként látták el érdek­­képviseleti feladataikat. A­z új gazdasági mechanizmus rendszerének figyelembe­vételével készültek el a kollektív szerződések. Az el­múlt évben kellő tapasztalatot szereztünk ahhoz, hogy a most már két évre szóló szerződések jobban megfelelje­nek a követelményeknek. A párt és XXXVIII. kongresszusunk határozatainak meg­felelően az év elején iparágainkban megkezdtük a csökken­tett munkaidő bevezetését. Ezt a feladatunkat az év végére 99%-ban teljesítettük. Az elmúlt év feladatainak sikeres teljesítésében nagy sze­repe van annak, hogy tagságunk méltóan kapcsolódott be a nagy forradalmi események megünneplésébe, a Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évforduló­jára szervezett szocialista munkaversenybe, melyben az élen jártak az időközben jelentősen megerősödött szocialista bri­gádok. A szocialista brigádmozgalom ebben az évben ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Az évforduló alkalmat ad arra, hogy felmérjük és értékeljük a megtett utat, és irányt adjunk az elkövetkezendő feladataink végrehajtásához. Ezt várjuk a nyomda- és papíripar brigádvezetőinek értekezle­­tétől, és az ezt követő szocialista brigádok III. országos ta­nácskozásától. M­ár készülődik az ország lakossága a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának 50 éves jubileumának megün­neplésére. Büszkék vagyunk, hogy szakszervezetünk tagsága körében jelentős számmal élnek még az 1919-es pro­letárdiktatúra hősei, részvevői. A nagy jelentőségű esemény méltó megünneplésében komoly munka vár szakszerveze­tünk tagságára, hiszen az ez alkalomból megjelenő könyvek, lapok, dokumentációs anyagok, egyéb nyomtatványok elő­állítása a mi feladatunk. Tagságunk bizonyára lelkesedés­sel kapcsolódik be az évforduló tiszteletére induló munka­versenybe, hogy a jubileumi kiadványok időben és kiváló minőségben készüljenek el. Központi vezetőségünk december 17-én tartott ülésén érté­kelte az 1968. év munkásságát. Az elnökség beszámolójából kitűnik, hogy jelentős eredményeink mellett akadnak hiá­nyosságok, sőt törvénysértések is. Ezek közül csupán egy-két kirívó esetet emelünk ki. Kezdjük azzal, hogy a termelé­kenység alakulása nem kielégítő: elavult technológia és kor­szerűtlen gépek, helytelen munkaszervezés, munkafegyelmi vétségek, nem kielégítő szakmai felkészültség, az emberrel, géppel, anyaggal való helytelen bánásmód okozza ezt. S­okszor ismételtük, hogy a termelés emelkedését szol­gálják az egészséges munkakörülmények, a bizton­ságos munkahely, a tiszta öltözők, a dolgozókról való minél szélesebb körű gondoskodás. Az új esztendőben szakszervezeti bizottságainkat és akti­vistáinkat újraválasztjuk. Sok olyan dolgozónk van, aki a szocializmus ideológiájában és a közösségért végzett munka gyakorlatában fejlődött, akik az új tisztségekre való jelölé­seknél számba vehetők. Szakszervezetünk büszkén tekint aktivistáinkra. Akik ed­dig is méltók voltak a bizalomra, bizonyára választott tagjai lesznek az szb-knek, a szakszervezeti tanácsoknak, vagy közvetlen szószólói munkatársaiknak, mint megválasztott bizalmiak stb. De az elfáradtak helyére friss, új erőket kell választani, aktivizálni kell a fiatalokat, akik többségükben a munkaasztaloknál, a gépeknél már átvették az idősebbek­től a stafétabotot. Számarányuknak megfelelően adjunk megbízatásokat női munkatársainknak, mert hiszen ki tud­ná érdekeiket jobban képviselni, mint ők maguk.­­ -így másik nagy évforduló elé is szeretettel tekintünk. " Május elsején lesz száz esztendeje, hogy először jelent meg lapunk, a Typographia. Mindössze néhány hónap választ el bennünket a jubileumi dátumtól. Most, hogy lapunk első oldalának élére odakerült: .101. évfolyam”, szinte elvonulnak lelki szemeink előtt az ólombetűk milliárdjai, melyek a szolidaritás, az egymás megsegítése, az emberibb élet ügyében, a kizsákmányolás el­len, a szocializmusért vitték harcba a nyomdászokat. Két évtizede a grafikusok és a könyvkötők lapja is a Typographia. És lapja a papíripari dolgozóknak, kiadóknak, újságíróknak is. M­eggyőződésünk, hogy lapunk sem áll meg a fejlődés útján, és szakszervezetünk tagsága éppoly szeretettel készül a centenáris ünnepségekre, mint amilyen sze­retettel köszöntik lapunk munkatársai tagságunkat az év­forduló alkalmából. Együttes összefogással valamennyien szebb életünk kiala­kításán munkálkodunk, és ehhez kívánunk üzemeink, válla­lataink minden dolgozójának erőt, egészséget. Boldog, békés új esztendőt. Az új esztendő alkal­mából szakszervezetünk minden tagjának és tisztségviselőjének jó egészséget, eredményes munkát kíván a központi vezetőség és a Typographia szerkesztő bizottsága. A központi vezetőség év végi ülése szakszervezetünknek a XXXVIII. kongresszus óta végzett munkájáról és az 1969. évi feladatokról tárgyalt Szakszervezetünk központi vezetőségének december 17-i ülé­sét Pavlovszky Ferenc, a szakszervezet elnöke nyitotta meg, majd Kimmel Emil főtitkár mondta el az elnökség beszámoló­ját szakszervezetünknek legutóbbi kongresszusa óta végzett tevékenységéről. A szakszervezet elnökségének beszámolója — Szakszervezetünk másfél esztendővel ezelőtt tartotta XXXVIII. kongresszusát és akkor határozatában jelölte meg a következő négy eszten­dő fő feladatait. — A jelenlegi időpont lehe­tővé és szükségessé is teszi, hogy központi vezetőségünk ülésén visszatekintsünk az el­telt másfél esztendőre. Jó do­log, ha vizsgálat tárgyává tesszük az elmúlt időszak munkáját azért, hogy megálla­píthassuk: helyes irányba ha­ladunk-e, és milyen eredmény­nyel valósítjuk meg a kong­resszus célkitűzéseit — kezdte beszámolóját a főtitkár. — Mi­után indokolta e tevékenység vizsgálatának időszerűségét, rá­tért a határozat végrehajtásá­nak taglalására. — A kongresszus szakszer­vezetünk egyik legfontosabb feladatát abban látta, hogy ak­tívan közreműködjünk és részt vegyünk a gazdasági építő­­munkában. Határozata ezen pontjának megfogalmazásánál figyelembe vette és hangsú­lyozta azt a felelősséget, köte­lezettséget, amely szakszerve­zetünk tagjaira hárul a nép­gazdaság harmadik ötéves ter­vének megvalósításában. Az eddigiek igazolták a határozat helyességét. Az eddig eltelt időszak azt is igazolja, hogy a célkitűzések bátrak, jól fejezik ki és jól szolgálják a tagság ér­dekeit. Megvalósításuk ugyan­akkor nagy erőfeszítést, sok munkát igényel. Ezután a megvalósításhoz szükséges feltételekről beszélt. Arról, hogy a kongresszus ha­tározatai a tagság körében is­meretessé váltak. A szakszer­vezeti bizottságok mind hozzá­értőbben végzik a határozat­ból adódó feladataikat és sike­rült egészségesebb munkastí­lust, munkamódszert kialakí­tani, melyben mindinkább ér­vényesül a szakszervezet köz­pontjának elvi irányítása. A gazdasági építőmunkában va­ló részvételünkről szólva a kongresszus kimondta, hogy differenciáltabban vegyünk részt az ipari és a vállalati célok kialakításában. — Központi vezetőségünk­nek, elnökségünknek az a fel­adata, hogy a közép- és hosz­­szúlejáratú, azaz öt- és tizenöt éves tervek kialakításában az egyes iparágak szintjén vegyen részt. Az 1969-es esztendő­re szóló tervből ismert, hogy az ország ipari termelését a je­lenlegihez mérve 6%-kal kell növelni, ezen belül a könnyű­iparét 3%-kal, melyben a pa­píripar 6%-kal, a nyomdaipar 5,4%-kal szerepel. A bérek tervezése . — Ami a bérek tervezését és realizálását illeti, érdemes néhány percet időzni. Orszá­gos szinten a reálbérnek átlag 2%-kal kell növekednie. A terv tehát nem azt mondja, hogy 1—2%-kal, hanem azt, hogy 2%-k­v­l növekedjen. En­nek kihangsúlyozása azért fon­tos, mert ebben az évben is akadtak olyan gazdasági veze­tők, akik a lehetőségeket fi­gyelmen kívül hagyták, és jó­val az átlaglehetőségek alatt maradtak. Figyelmen kívül hagyták a dolgozók jogos kö­vetelését is.­­ A reálbérek növekedésé­nek 2%-os mértéke nem azt jelenti, hogy a nominálbére­ket is csak ennyivel lehet emelni. Ismeretes, hogy ebben az esztendőben a nominálbér növelésének felső határa 4% volt, jövőre ilyen felső határ nem lesz. Ez alkalmat, lehető­séget biztosít ahhoz, hogy az egyes iparágak között levő aránytalanságokat a részese­dési alap terhére enyhíteni tudjuk, természetesen érvé­nyesítve az ide vonatkozó szabályzatokat. A nyereség képzésével kap­csolatban a beszámoló rámu­tatott arra, hogy egyes válla­latoknál a maximális nyere­ség kifizetésére törekszenek, de a bérek emelésére nem. Ezt elnökségünk helytelennek tart­ja, mivel így az év közbeni ösztönzés háttérbe szorult.­­ Tudvalevő, hogy a ter­mék ára az élő- és holtmunka­ráfordításból és még más té­nyezőkből tevődik össze. De számunkra talán most ez a kettő a fontos. Ha az élő­munkával kapcsolatos költsé­geknek kedvezőbb alakítását nem jobb üzemszervezéssel, műszaki fejlesztéssel, hanem a bérek leszorításával, stagnálá­sával érik el, akkor ennek ha­tása nem jelentkezik az áru értékében. A nyereség nagy­mértékben megnövekszik, ami­nek egy része így nem is nye­reség, hanem a munkások megrövidítése által, a bérből elcsent összeg, amely így ha­­­mis képet ad. A beszámoló ezután a bér­rel való gazdálkodással fog­lalkozott és szóvá tette, hogy — tisztelet a kivételnek — el­torzítva, illetve nem alkal­mazzák a szocialista bérezés elveit. Van gazdasági vezető, aki egyértelműen kimondta, hogy csak a bér mozgó részét hajlandó növelni.­­ Olyan iparágban, mint például a nyomdaipar, ahol sem műszaki, sem tudományos normával nem dolgoznak, nem biztos, hogy a bér mozgó ré­szének ilyen mértékű növelé­se helyesen fejezi ki a telje­sítmény díjazását, beleértve ennek minden összetevőjét, a minőséggel együtt. A központi vezetőségnek az az álláspontja, hogy a szocia­lista bérezési elveket differen­ciáltan az alap- és mozgóbér­ben egyaránt kell alkalmazni Egyben helyeselte, ha a bér­­fejlesztés mértékét kollektív szerződésben rögzítik, mert ak­kor a dolgozók mindent elkö­vetnek a szükséges feltételek létrehozására. A bérbiztonság­gal kapcsolatban megállapítot­ta, hogy ez nagyon fontos ösz­tönző a termelés növekedésé­ben. A központi vezetőség állást foglalt amellett, hogy a ren­delkezésre álló lehetőségeket maximálisan kihasználva, ar­ra törekedjék minden szak­­szervezeti bizottság — és arra kér minden igazgatót —, hogy a kormány 1969. évi népgaz­dasági terv előirányzatának megfelelően a reálbér 2%-os növekedése biztosított legyen. A termelés segítése a szocialista munkaverseny szervezésében a szükséges intézkedéseket a vállalati kollektívákkal úgy kell ismertetni, hogy a dolgo­zók lássák saját üzemük, mű­helyük szerepét, feladatait.­­ A termelési tanácskozá­sok és az üzemi demokrácia egyéb fórumai különösen fon­tos szerepet töltöttek be a munkaidő-csökkentés beveze­tését előkészítő időszakban, amikor a dolgozók előzetes vé­leményét kérték a kieső mun­kaidő termelésének pótlására és egyéb fontos feladat megol­dására. A termelési tanácsko­zások szerepe növekedett a munkaverseny-mozgalom szer­vezésében, az 50 éves jubileu­mi évfordulók alkalmával, és jelenleg már a Tanácsköztár­saság kikiáltásának 50. évfor­dulójának tiszteletére történ­nek a felajánlások. Ezt követően a beszámoló a szocialista brigádmozgalom eredményeivel foglalkozott. A 21 aranykoszorús szocialista brigádvezetővel folytatott be­szélgetés, a Gutenberg Műve­lődési Otthon rendezésében szervezett közös kirándulások, kultúrprogramok sikeréről tett említést. A szocialista brigádvezetők országos tanácskozása — A közeljövőben kerül sor a szocialista brigádvezetők or­szágos tanácskozására, melyet megelőznek az iparági, és így a mi területünkön működő szocialista brigádvezetők ta­nácskozása is. — Nagy öröm számunkra, hogy ezzel egyidőben lehető­ségünk van a szocialista bri­gádvezetőket kitüntetésre fel­terjeszteni: egy Munka Ér­demrend arany fokozatának, egy Munka Érdemrend ezüst fokozatának, két Munka Ér­(Folytatás a 2. oldalon) Ezután a termelési tanács­kozások szerepére tért át a fő­titkár azzal, hogy jelentőségü­ket tovább kell növelni. A mun­ka eredményessége érdekében Mit terveznek vállalataink az 1969. évre ? Tovább fejlesztjük üzemeinket, munkánkat, a béreket és a szociális létesítményeket A könnyűipar termelési terve 1969. évben 3 százalékkal emel­kedik. Ezen belül a nyomdaipar 5,4 százalékkal, a papíripar 6 százalékkal kell, hogy többet termeljen az előző évinél. A két iparág feladatainak végrehajtására az üzemek, vállalatok ter­veket készítettek, melyekkel kapcsolatban kérdéseket tettünk fel. Ily módon bepillantást szereztünk fővárosi és vidéki nyom­dák, papíripari üzemek és könyvkiadó vállalatok 1969. évi célki­tűzéseibe. Erről számolunk be olvasóinknak. Athenaeum Nyomda Papíripari Vállalat Szlávik András (közgazdasá­gi oszt. vezető): — Az elmúlt években jelen­tősen fejlesztettük a béreket. Még nincs döntés arról, ho­gyan oldjuk meg a bérek fej­lesztését az új esztendőben, de számításokat már végeztünk. Az új kollektív szerződésbe 2 százalékos bérfejlesztést ter­veztünk. A két százalék kö­rülbelül három napi nyereség összegének felel meg. A vál­lalat vezetősége arra törek­szik, hogy polarizálja a bére­ket, hogy a legjobbak keres­senek többet, még az azonos munkaterületen is, vonatkoz­tatva a segédmunkásokra is. Ez bérpolitikánk alapja. A végzett munka szerint érez­hető különbségnek kell lenni a dolgozók között, tehát nem 40—50 forint, hanem esetleg 3­ 400 forint. Természetesen a fiatalokra is gondolunk, és példák vannak arra, hogy a felszabadulásuk után eltelt idő alatt mindazoknak, akik jól dolgoztak, emelkedett a bé­rük. Becsicska Sándor elvtárssal, a vállalat szakszervezeti taná­csának titkárával Csepelen be­szélgettünk. Elmondotta, hogy a nagyvállalat 1968-ban is, 1969-ben is 10—10 millió fo­rintot fordított, illetve fordít a fejlesztési alapból szociális be­ruházásokra, szociális létesít­ményekre. (Sajnos, az 1968-as összegből különböző nehézsé­gek miatt — anyag- és építő­ipari kapacitáshiány —, csak 2 millió forint realizálódott.) A vállalat szakszervezeti taná­csa az 1969. évi 10 millió fo­rint sorsa fölött december 5-i ülésén határozott, mégpedig úgy, hogy 7,5 millió forintot felosztott az egyes gyáregysé­gek között, a többit tartalé­kolta. A tervek szerint az egyes gyáregységek a pénzből többek között öltözők, fürdők, üdülők bővítését, építését va­lósítják meg. Nézzünk közülük egyet-kettőt mutatóba: Csepeli Papírgyár: 1,6 millió forintot fordít új öltöző, fürdő létesítésére, 600 ezer forintot pedig a szabadi-sóstói üdülő fejlesztésére. Fűzfői Papírgyár: 2,9 millió forintba kerül az új öltöző és fürdő terveinek elkészíttetése és a kivitelezés, 200 ezer fo­rintba kerül a gyár lakótele­pén a szennyvízcsatorna meg­építése. Szentendrei Papírgyár: 400 ezer forintból megoldja az új ebédlő, higiénikus mellékhe­lyiségek építését, valamint a tanácsterem fűtését. Budafoki Papírgyár: 243 ezer forintból a Velencei tónál hét­végi pihenőt, horgásztanyát hoznak létre. A többi gyáregységek is kö­rülbelül 100—100 ezer forintos nagyságrendben részesültek a fejlesztési alapból szociális be­ruházásokra. A tartalékolt fo­rintkeret felhasználása a to­vábbi tervek elkészítésétől és a kapacitás biztosításától függ. Kossuth Nyomda Takács Gyula tervosztályve­zető szerint célkitűzésük, hogy a termékek eddig is közismer­ten jó minőségét tovább ja­vítják, öregbítve a Kossuth Nyomda hírnevét, és meg­gyorsítsák egy-egy termék át­futási idejét. E célokat szem előtt tartva, készítették el az 1969—70-es beruházási és fej­­(F­oly­tatás a 3. oldalon)

Next