Typographia, 1970 (102. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
1970. JANUÁR 1. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 20 FILLÓ* 102. évfolyam * A NYOMDA, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA 1. SZÁM ...................... Amikor az egyik, a múló esztendőt egy másik, az új váltja fel, az emberek megállnak néhány percre — legalábbis gondolataikban —, hogy visszatekintve számot vessenek a múlttal és kutassák, illetve tervezzék a jövőt. Napjainkban ez nemcsak az egyén, hanem népünk egészének társadalmi ténykedése. A párt, a kormány, a szakszervezetek vezető testületei, a gyárak, a vállalatok dolgozói együttesen készítenek számvetést akár az országgyűlés, akár a vállalatok szakszervezeti tanácsainak ülésein. A közös számvetés, az együttes tervezés méltóan fejezi ki azt a közös, a szocialista társadalom építésében kifejtett alkotó tevékenységet, amely a munkában összeforrottakat eggyé kovácsolja a jövő terveinek alakításában is. Szakszervezetünk tagjai talán soha anynyit nem beszéltek a nyomdák, a papírgyárak, a könyv- és lapkiadók, szerkesztőségek saját és együttes tevékenységéről, mint napjainkban. Az eszmecserékben van valami új, ami kifejezi szocialista társadalmunk roppant erejű, gondolatokat formáló hatását. Ma már nem az önzés, nem a túlfűtött szakmai sovinizmus vezérli a gondolatokat a jelen értékelésében és a jövő alakításában, hanem a közös cél, a szocializmus eszméje. Az anyagi javak termeléséből, a társadalmunk fejlődését előmozdító új érték alkotásából szakszervezetünk tagjai méltóan kivették részüket. A nyomdaipar termelése az elmúlt évben nyolc százalékkal emelkedett, az elmúlt tíz esztendőben pedig megduplázódott. A nyomdászok anyagi hozzájárulása társadalmunk eszmei megvalósításához még értékesebbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a munkaidő-csökkentésből adódó termelési időkiesésen túl, nem sok olyan műszaki fejlesztés, szervezési intézkedés történt, ami ily jelentős arányú hatást eredményezett volna. Sajnos, mind több azoknak a nyomdaipari szakmunkásoknak a száma, akik a kedvezőtlen munkaviszonyok és a jobb kereseti lehetőségek miatt távoznak az iparból. Az ígéretek — és tegyük hozzá — a valóság is vonzó, mert az iparon kívül létesített melléküzemági tsz-nyomdákban és egyéb vállalatok házinyomdáiban sokszor fele munkáért dupla bér kínálkozik. A szakmáját szerető, munkahelyéhez ragaszkodó nyomdász elítéli a szakmájában tapasztalt ilyen és ezekhez hasonló jelenségeket. Küzd az ipar átgondolt, tervszerű fejlesztéséért. Amikor szakszervezetünk központi vezetősége állást foglalt e témákban, akkor aggodalmát is kifejezte, amelyet a nyomdászok így fogalmaznak meg: nem látják kellően biztosítva a párt, a kormány politikáját hirdető, a szocialista társadalmunk létéből fakadó sajtó, az agitációs, propaganda, művelődési és kulturális igények kielégítésének műszaki-technikai bázisát. Itt már ismét a társadalmi méretek, és nem a szűk, szakmai érdekek beszélnek, a kettő azonban szerencsésen egybeesik. A papíripar — szoktuk mondani — előkelő helyzetben van, mivel a párt IX. kongresszusa határozatában mondotta ki a papíripar nagyobb méretű fejlesztését. Valamennyi papíripari munkás örömmel üdvözölte e célkitűzést, mert a népgazdasági szükségletek kielégítésének biztosításával maga előtt látta saját perspektíváját, beleértve munkakörülményeinek, anyagi helyzetének javulását. A folyamat megindult, egyre nagyobb és egyre jelentősebb beruházások, új gyárak, gépek hivatottak biztosítani a mind több papír termelését. Ha az ember végiggondolja az elképzeléseket és a történteket, akkor ismét társadalmunk, szocializmust építő népünk hallatlan alkotó erejét látja kiteljesedni. Hiba lenne azonban elhallgatni azt, ami ennek az alkotóerőnek érvényesülését fékezi. Ilyen fék a kellően végig nem gondolt terv, vagy az elképzelések kivitelezésében jelentkező felületesség. Az összeg, amelyet népünk a nemzeti jövedelemből a felhalmozásra, az új gyárak, üzemek létrehozására szavaz meg, azt célozza, hogy meggyorsuljon, gazdaságosabbá váljon a termelés. Sajnos, ez nem mindig van így, amit bizonyít egy-egy új papíripari létesítmény is, amely többé-kevésbé rácáfol erre a természetes várakozásra. A fejlődésnek vannak akadályai, amelyek egy társadalmat átalakító korszakban gyakoribbak, de nem szerencsés, ha ezt a figyelmetlenség, hanyagság megsokszorozza. Nem törvényszerű a termelés irányításának automatizálása és a termelés folyamatának elmaradottsága között keletkező ellentmondás. Az egyik papírgyárban például egy magaslaton elhelyezett automatikus berendezés, kezelőivel együtt figyeli a hatalmas gépcsarnokban elhelyezett papírmegmunkáló gépek sokaságát. A berendezés másodpercnyi pontossággal jelzi, hogy melyik gép hány darabot termelt, és így tovább. Nagyon okos berendezés ez, csak az a baj, hogy a termelés műszaki színvonala, különösen ami a fizikai erőkifejtést jelenti nem sokat haladt előre, elsősorban az irányítás automatizálásához viszonyítva. Kétes értékűek az olyan termelési sikerek, amelyek nem az emberi erővel való gondos bánásmód, az átgondolt műszaki fejlesztés eredményei. Társadalmunknak és ugyanígy papír- és nyomdaiparunknak nincs szüksége olyan új létesítményekre, amelyek már a termelésbe való belépésük pillanatában elavultak, amelyekre csak keresni lehet, de belőlük profitálni nem. Szakszervezetünk központi vezetősége a két iparág helyzetének elemzését tartotta az év legfontosabb feladatának, mivel ezek a lap- és könyvkiadás korszerű követelményeit alapvetően befolyásolják. Szocialista társadalmunk kulturális fejlődésének jelene és jövője csak akkor tarthat lépést a követelményekkel, ha nemcsak eszmei, de azok hirdetéséhez szükséges műszaki feltételek is hiánytalanul rendelkezésre állnak. Szakszervezetünk tagsága ezért fogott össze — szakmai hovatartozásra való tekintet nélkül —, hogy feltárja a valóságos helyzetet, kérve a párt, a kormány támogatását a szükséges intézkedések megtételére a negyedik ötéves tervben. Tudatában vagyunk annak, hogy a korszerű papír- és nyomdaipar létesítése egyik napról a másikra nem mehet végbe, és nem haladhatja túl népgazdaságunk lehetőségeinek keretét. Törekvésünk, hogy a rendelkezésre álló szerény anyagi eszközöket a leggazdaságosabban hasznosítsuk, mégpedig úgy, hogy tudjuk, hová akarunk eljutni és ahhoz mit kell ma tennünk. Szakszervezetünk tagsága helyesléssel fogadta, s magáénak vallja a párt és az országgyűlés összegezett értékelése alapján az 1970-es esztendő célkitűzéseit. Tudatában vagyunk annak, hogy csakis becsületes, szorgalmas munka révén válhatnak célkitűzéseink valóra. Szakszervezetünk központi vezetősége meg van győződve arról, hogy tagságunk egésze a továbbiakban is helytáll. Rendreutasítja mindazokat, akik előrehaladásunkat fegyelmezetlenséggel vagy bármilyen más módon gátolják. Szakszervezetünk központi vezetősége köszönetét fejezi ki valamennyi nyomda- és papíripari munkásnak,, a könyv-, lapkiadók és a szerkesztőségek minden dolgozójának az elmúlt esztendőben végzett eredményes munkásságáért; egyidejűleg arra kéri szakszervezetünk minden tagját, hogy a jövőben hasonló szorgalommal, szocialista öntudattal vegye ki részét szocialista társadalmunk eredményes építéséből. Csakis ezen az úton juthatunk el a társadalmi méretű sikerekhez, amelyek az egyének mind tökéletesebb boldogságát és egyre szépülőbb új esztendőit hozzák. ITÉZEZ •) SZÁMVETÉS Az ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN írta: KIMMEL EMIL A nyomda- és papíripar fejlesztéséről tanácskozott központi vezetőségünk A Könnyűipari Minisztérium nyomda- és papíriparra vonatkozó IV. ötéves terv elképzelései címmel tartott beszámolót Horváth Gyula miniszterhelyettes szakszervezetünk decemberi központi vezetőségi ülésén. A miniszterhelyettes először a papíripar helyzetéről és fejlesztési terveiről beszélt. A többi közt elmondotta: a papírfelhasználás az elmúlt években olyan nagymértékben növekedett, hogy az egy főre jutó fogyasztás elérte a 37,3 kilogrammot. Ez a mennyiség már a világátlag felett van. A következő években újabb mennyiségi növekedéssel számolhatunk. A papírfogyasztás terve 1970-ben 460 000, 1975- ben 650 000 és 1985-ben 1 060 000 tonna. Másfél milliárd forint a dunaújvárosi Papírgyár továbbfejlessésére A hazai papírgyártás 1960— 67 között 60 százalékkal növekedett, ennek ellenére több importpapírt használtunk fel. A következő években tovább fokozhatjuk a termelést, mert az erdőgazdálkodás olyan helyzetbe került, hogy a cellulóz-előállításhoz szükséges fafajták most kezdenek beérni. Ezt vette figyelembe a minisztérium a Dunaújvárosi Papírgyár továbbfejlesztési tervjavaslatában is, amelynek elvi feltételeit illetékes állami szervek már elfogadták. 1970 közepéig elkészülnek a beruházás első szakaszának tervei, és 1971-ben — mintegy másfél milliárd forint beruházással — a kivitelezés is megkezdődik. A nyomdaipar fejlesztése már nem ilyen egyértelmű, ebben még nincs elfogadott döntés. A minisztérium ez év őszén jelentést készített az iparág helyzetéről, és ezt tájékoztatásul megküldte a Gazdasági Bizottságnak. Ebben a többi között szerepelt, hogy a régi kisipari jellegű nyomdászat úgy centralizálódott, hogy a 700, — többségében 8—10 főt foglalkoztató — nyomda közül mintegy 600 megszűnt, és a nagyobb üzemek fejlődtek. 1950— 1967 között két és félszeresére nőtt a nyomdai termelés, majdnem megkétszereződött az állóeszközök értéke, és a létszám másfélszeresre emelkedett. A termelési terület azonban csak 25—30 százalékkal nőtt, ezért a nyomdákban nagy a zsúfoltság. A termelés növekedése ellenére a nyomdaipar nem tudta kielégíteni az igényeket. Túlzsúfolt nyomdák, elavult gépek A nyomdaüzemekre ma az a jellemző, hogy a zsúfoltság miatt rosszak a munkakörülmények, a gépek és felszerelések elavultak, a napilap- és folyóiratelőállítás gépei például 35—40 évesek. A műszaki fejlesztés elégtelensége miatt hosszú az átfutási idő. Állandósult a szakmunkáshiány, 1950—1955 között szinte alig volt tanulóképzés. A Gazdasági Bizottság tudomásul vette a tájékoztató jelentést és úgy határozott, hogy létre kell hozni egy tárcaközi bizottságot, azzal a céllal, hogy ez év végéig dolgozzák ki az ipar további fejlesztésének igényeit és feltételeit. A miniszterhelyettes a központi vezetőség előtt e bizottság elképzeléseit ismertette. A gazdaságirányítás új rendszere tovább növelte a nyomdaipari igényeket. 1974 végéig a könyv, lap, folyóirat és egyéb, nyomtatvány, több tízezer tonna új terméket igényel a nyomdaipartól, ezekhez azonban indokolt lenne a megfelelő gépesítés, műszaki-fejlesztés is. A következő ötéves tervben a minisztérium szerint az iparfejlesztéshez 1850 millió forintra lenne szükség. Ebből mintegy 1300 millió forint a vállalatfejlesztési,alapokból képződne, a többit más úton, főként hitelekből és kisebb részét költségvetési juttatásokból kellene biztosítani. A fejlesztési alapok azonban vállalatonként elszórtan képződnek, ezért szükséges lenne valamiféle központosításra is, amit azonban az egyes vállalatok várható ellenállása miatt nehéz lesz biztosítani. A fejlesztés fő anyagi eszközének ezért a bankhitel látszik, amit szintén nem lesz könnyű megszerezni, hiszen a nyomdaipar nem szerepel a kiemelt iparágak között. Még az átlagosnál is rosszabb helyzetben vannak a tanácsi nyomdák, ezért közülük hét vidéki üzemben teljes rekonstrukciót javasolnak, mintegy 220 millió forint beruházással, részben tanácsi, részben költségvetési hozzájárulással. Alapvető feladatnak tartja a minisztérium, hogy a következő években megteremtődjenek a biztonságos napilapelőállítás feltételei, javuljon a folyóiratok minősége, növekedjen a színes folyóiratok részaránya, fejlődjön a formakészítés, több vegyes nyomtatvány és doboz készüljön a nyomdákban. A feladatok végrehajtásához évente legalább 400 szakmunkástanuló képzésére lenne szükség új, korszerűbb körülmények között. A nyomdaipar fejlesztése legyen méltó kultúrpolitikai szerepéhez A központi vezetőség tudomásul vette a miniszterhelyettes tájékoztatását. A papíripar fejlesztési terveit elfogadta, a nyomdaipari terv minisztériumi elképzeléseivel azonban nem értett egyet. A KV roszszabbnak ítéli meg a nyomdaipar helyzetét, mint a minisztérium, és elégtelennek tartja a fejlesztési elképzeléseket. A KV véleménye szerint a minisztérium javaslata elsősorban gazdasági szemléletű, és nem ■ veszi ■ figyelembe kellő mértékben a nyomdaipar közvetlen politikai, kultúrpolitikai szerepét, amelyet az újságok, folyóiratok és könyvek előállításával betölt. Kiemelték, hogy az elmúlt esztendők többlettermelése majdnem teljes egészében a nyomdai dolgozók áldozatos munkájának tulajdonítható, hiszen minimális volt a műszaki előrehaladás. 1969-ben is csak úgy tudták a nyomdák a legszükségesebb igényeket kielégíteni, hogy egymillió túlórát használtak fel, négyszerre többet, mint 1965-ben. A megenged(Folytatás a 2. oldalon) Az Athenaeum Cerutti gépterméből Az Athenaeum Cerutti műhelyében készülnek a népszerű magyar színes mélynyomású illusztrált lapok, szám szerint összesen kilenc folyóirat heti egymillió példányszámban. Ezenkívül számos nagy példányszámú színes tankönyvet is nyomtatnak. Ebben az üzemrészben négy brigád versenyzett a szocialista címért, mind a négy el is nyerte. A felszabadulási évforduló tiszteletére most új vállalásra készülnek: a szocialista üzemrész címét akarják elnyerni. Géptermi képünkön bemutatjuk az Augusztus 20. szocialista brigádot: tagjai Kellermann Gyula, Tihanics János, Kutasi István és Szamosi Attila.