Typographia, 1971 (103. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
1971. JANUÁR 1. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 1 FORINT 103. évfolyam * A NYOMDA, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA * 1. SZÁM 40 ezren egy emberként! írta: KIMMEL EMIL az új esztendő küszöbén az emberek telve optimizmussal, reményteli várakozással készülnek a következő esztendőre. A tervezést megelőzi a számvetés, hiszen csak a múlt tapasztalataira, a jelen eredményeire épülhetnek a jövő elképzelései. A számvetés, szakszervezetünk esetében, számadást is jelent, hiszen nemcsak az 1970-es esztendőt zártuk, de befejeztük népgazdaságunk harmadik ötéves tervét, a XXXVIII. kongresszus óta eltelt négy esztendővel pedig választási ciklusunkat zárjuk. Mindent egybevetve, nagyon kedvező az alkalom a számvetésre, a jövő elképzeléseinek alakítására. Mindkettőt megkönnyíti, hogy néhány héttel ezelőtt pártunk kongresszusa végezte el a számvetést és fogalmazta meg a soron következő teendőket, és ezzel együtt legfontosabb célkitűzéseinket. Mit tettünk, mit végeztünk, kérdezzük önmagunktól és ezzel együtt szakszervezetünk tagjaitól? Azt, amit tennünk kellett, amit társadalmunk összérdekei várnak tőlünk. Szakszervezetünk tagsága büszkén mondhatja: az egész munkásosztállyal, a magyar dolgozó néppel együtt teljesítette kötelességét. Közismertek a papír-, a nyomdaipar, a magyar lap- és könyvkiadás gondjai. A nagyfokú elmaradottság, az alacsony technikai, műszaki színvonal, a munkaerőhiány. Az egyre fokozódó igények mind nagyobb erőfeszítést követelnek a papírgyári munkástól, a kiadói szakembertől és a nyomdásztól. Az elmúlt öt esztendő alatt 27 százalékkal növekedett a papíripar és 32 százalékkal a nyomdaipar termelése. Értékét növeli, a becsületes munkát igazolja, hogy ennek túlnyomó többsége a termelékenység növekedésének eredménye. A művelődési óhaj, a mindinkább szakosodó tudomány igényeinek kielégítése egyre nagyobb feladatot állít könyv- és lapkiadásunk elé. Szakszervezetünk tagjai, akik között megtalálható a papírgyári facsiszolótól kezdve a lap és a könyvelőállítás különböző fázisainak minden rendű és rangú munkája, felismerték céljaik azonosságát. Tevékenységüket mind szorosabbá fonja az a tudat, hogy híven kívánják szolgálni népünk egyre növekvő igényeinek kielégítését, sokoldalú tájékoztatását. Az összes eredmény mellett ez a felismerés, ez a társadalmi kötelezettség, mely egybeforrasztja a szakszervezet tagságát, mondhatni a legértékesebb valamennyi között. Csakis ily módon lehetett képes ez a munkásréteg eleget tenni minden kötelezettségének. Így kopnak el a korábban oly jellemző szakmai széthúzások, így emelkedik, így lesz az egyéni, a szakmai érdek a közös cél elérését biztosító társadalmi érdekké. Nagyszerű érzés ennek felismerése után ilyen alapon szőni a jövő terveit. A tervek egybeesnek a tagság kívánságával, óhajával, mely iparágaink kedvező fejlesztését kéri a szükségletek kielégítése érdekében. Bízva abban, hogy társadalmi kötelezettségét teljesítve, annak elismerése mind anyagiakban, mind erkölcsiekben csak növekedhet. Mint ahogy a múltban, most sem kérdezzük, mi a feltétele, hogy időben megjelenjenek — bármilyen erőfeszítések árán is — a tankönyvek, a folyóiratok és egyéb kulturális vagy tömegtájékoztató kiadványok. Ismerve pártunk, kormányunk vezetőinek törekvését mind a papíripar, mind a nyomdaipar fejlesztésére, amely eredményeiben javítja a könyv- és a lapkiadás helyzetét, most azoktól kérjük a gyors, hathatós intézkedéseket, akik a végrehajtásért felelősek. Tudjuk, hogy a tanuláshoz, az informálódáshoz, a művelődéshez könyv, folyóirat, napilap szükséges. Tudjuk, hogy a tudomány eredményeit, az irodalom alkotásait könyvvel, papíron, nyomtatott betűvel lehetséges közkinccsé tenni. Hogy ezek kellő időben és biztosan az emberek kezébe kerüljenek, az csakis szakszervezetünk tagságának munkássága révén lehetséges. Céljaink közismertek: a tényleges társadalmi szükséglet kielégítése, mind nagyobb választékban, mind jobb minőségben, minél kevesebb ráfordítással. E kötelesség teljesítése továbbra is munkáshivatással párosult, kellő szakmai szinten végzett gondos munkát igényel. Szakszervezetünk tagságának megvan erre a tudatos törekvése, amely az egyre javuló feltételek biztosítása esetén kellő eredményt, sikereket érhet el. Szakszervezetünk a soron következő XXXIX. kongreszszusára készülve, most alakítja, formálja terveit, elképzeléseit, hogy az elkövetkezendőkben is, eddigi törekvéseivel összhangban jelölje meg szakszervezetünk mindazokat a feladatokat, amely tagságunk társadalmi kötelezettségének mind gazdagabb, mind eredményesebb teljesítését segítik. Ha szakszervezetünk történelme során valaha, akkor most felemelt fejjel, társadalmi kötelezettségei felismerésének és teljesítésének tudatában, 40 ezren egy emberként léphetünk az 1.új esztendő küszöbére. BRIGÁDOK A KONGRESSZUSÉRT Öregbítették a szakma becsületét Néztük a tévét, hallgattuk a rádiót, mégis nap mint nap milliók várták a lapokat, mert az írott, nyomtatott szó erejét nem győzheti le sem a képernyő, sem a hangszóró. A MÉMOSZ székházában elhangzó beszédek egy-két óra, gyakran néhány perc múlva ólomtestet öltöttek, s éjszaka már indultak is a pártkongresszus eseményeiről tájékoztató újságok szerte az országba. Bravúrosan gyors és jó munka volt, amely elsősorban a nyomdászok gondos felkészülésének, áldozatkész szorgalmának köszönhető. Érdemes bepillantani a „kulisszák mögé” a Szikra Lapnyomdánál. Gépek és emberek, Sándor József főmérnök és Bán Ferenc, a szakszervezet termelési felelőse „szakmai” kérdéssel fogadott. — Mennyit akar rólunk írni? — Úgy négy flekk körül. — Hát akkor ezt a dossziét el is tesszük, pedig sajnáljuk, mert sok érdekes dolgot mondhattunk volna a vállalat idei szocialista versenyéről. Nagyon szép eredmények születnek, különösen a könyvkötészet remekel. — Azt hiszem, a kongreszszusi verseny egyéb sikereit is jól tükrözi a kongresszusi újságok gyors, pontos elkészítése, hiszen ez valamennyi csoporttól komoly erőfeszítéseket követelt. — Milyen volt az alapozás? — Köztudott, hogy régen „kinőttük a ruhánkat”. A nyomda zsúfolt, sok a régi gép, így gyakoribbak a hibák, gondot okoz a papír tárolása, és folytathatnám a sort. Egyszóval: a majd minden nyomdáról elmondható panaszok. Nagyon lényeges volt tehát a jó felkészülés, amelyet műműszaki intézkedések sokasága kísért. A szerelők még a generálozás miatt leállított gépeket is üzemképessé tették, hogy megbirkózhassunk a megnövekedett oldalterjedelemmel és példányszámmal. De a siker korántsem a gépeken, hanem az embereken, az egymást segítő, összeszokott gárda lelkiismeretes munkáján múlott. Három levél különben, menjen fel a Népszabadságot készítő brigádokhoz, beszélgessen velük. Nagyon sokat dolgoztak. A kongresszusi „műszakok” házi értékelésére , a Népszabadság szerkesztő bizottságához érkező művezetőjüket taps fogadta, s ez az elismerés mindanynyiuknak, a kétszeresen szocialista címet szerzett osztály valamennyi dolgozójának szólt. Megérdemlik. Csak a szakemberek tudják igazán értékelni, hogy mit is jelent alig egy hét alatt az ötször 16 és a kétszer 24 oldal. Búcsúzóul három levelet mutatnak, amelyek a vállalatvezetőség címére érkeztek. Az egyik a Népszabadság szerkesztő bizottságától, a másik a Hírlapkiadó Vállalat igazgatójától a harmadik a Kossuth Könyvkiadó igazgatójától jött. Köszönetet mondtak a nyomdászoknak az újságokért és a kongresszusi kiadvány példátlan gyors elkészítéséért. Lassan fél hét, nemsokára kezdődnek a Népszabadságot készítő brigádok „erős órái”. A csőpostából egyre sűrűbben hullanak a kéziratok a művezető asztalára. Lehoczky János „absztrakt” jelzéseket firkant a papírokra, levágja a címet, s máris viszik a kézi- és gépszedők a holnapi újság cikkeit, hogy néhány perc múlva hasábbá formálva az egyelőre sok lyukkal tarkálló oldalak valamelyikére kerüljenek. Nem volt könnyű . Tudja az a legfontosabb — fordul hozzám a művezető, s közben egy erősen meghúzott írás sorait számolja —, hogy minden kézirat csak egyszer kerüljön a kezembe, és utána már pontosan menjen az útján, ne kelljen foglalkozni vele. Vigyázni kell, nehogy elússzunk. A napilap készítésekor fél szemmel mindig az órát is nézzük, mert csak akkor megy minden simán, ha 22.45-ig folyamatosan leadjuk az oldalakat. Fél tizenegy után már szinte a másodpercek is számítanak. Idegeskedni nem szabad, de nem is kell. Az az igazság, hogy a három brigádunkban 36 kiváló szakember dolgozik, akikre mindig lehet számítani. Azt hiszem, a versenyben szerzett rangok önmagukért beszélnek. A kéziszedők és a gépszedők brigádja nyolcszorosan, a korrektoroké ötszörösen birtokolja a szocialista címet. Beszélgetésünket már néhány perce nem tarkítja a csőposta szapora durranása. A kis csendet felhasználva a kongresszus alatti munkáról kérdezem a művezetőt. — Nem volt könnyű, a más lapoknál dolgozó kollégák is segítettek, így minden időben, s főleg hibátlanul elkészült — válaszol a kérdés első felére. Izgalmas eset, meleg pillanat? Szerencsére a munka közben ilyen nem volt. Jól felkészültünk. Az igazi érdekességet a nyers levonatok jelentették. A rádióra, tévére kevés időnk jutott, így mi is a Népszabadságot olvastuk. Igaz, elsőkként. A jó felkészültségen múlott Úgy tűnik, a sikerért lényegesen „könnyebb” megdolgozni, mint utólag beszélni a munkáról. Látszólag könnyebb volt naponta kiszedni a plusz oldalak sok ezer sorát, megháromszorozódott tempóban ellenőrizni az országos jelentőségű mondatok tízezreinek pontosságát, milliónyi példányban időre elkészíteni az újságot, mint elmesélni a bravúr részleteit. A brigádvezetők szűkszavúak: „mindannyian éreztük a feladat súlyát, felkészültünk, dolgoztunk”. Még véletlenül sem utalnak a sikerre, arra, hogy a nyomdászok ismét újabb bravúrral öregbítették a szakma becsületét. A kongresszuson elhangzott dicsérő szavak, a jó tájékoztatás elismerése rájuk is vonatkozik. Megérdemlik a dicséretet. BARANYAI GÉZA Fejlesztés előtt a tanácsi nyomdaipar Az év első címlapján a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat bélyegzőkészítő üzeméből mutatunk be egy felvételt A kongresszus tiszteletére Papírgyári üzemek kezdeményezései Az országos munkaverseny-mozgalomba bekapcsolódva, a Papíripari Vállalatnál is megszervezték az ünnepi kongresszusi műszakot. A Szentendrei Papírgyár az ünepi műszakra felajánlotta, hogy az átlagosnál jobb minőségű papírt gyárt, a tervezett mennyiségi szint tartása mellett. A feldolgozórészleg ugyanezt a vállalást tette, míg a karbantartás, energiaszolgáltatás megígérte, hogy kifogástalan munkával segíti elő a termelőüzemek teljesítését. A műszak eredményeit naponta értékelik, és arról folyamatosan tájékoztatást küldenek. A Szentendrei Papírgyár dolgozói összegezték a X. kongresszus tiszteletére indított ünnepi műszak eredményeit. A papírgyártó- és feldolgozórészleg dolgozói egyaránt 100 százalék fölött teljesítették a tervüket, s közben a minőség sem változott. Sőt, a gyártott négyfajta papír közül három termék minősége az éves előírt átlagnál jobb volt. Az Újpesti Papírgyár vállalta, hogy mintegy 20 százalékos létszámhiány ellenére túlóramentesen teljesíti a napi tervet, a minőség javítása mellett. Vállalta továbbá, hogy december 31-ig meghoszabítja a kongresszusi műszakra tett felajánlásait. Az eredményeket munkaversenytáblán hozzák nyilvánosságra. Az Újpesti Papírgyár elgondolása — év végéig meghoszszabbítja a vállalásokat — egybevág azzal a vállalati elképzeléssel, hogy a „Dolgozz hibátlanul” mozgalmat szervezettebben, átfogóbban kívánja folytatni. Módszeresen kutatják, hogy mi az oka egy-egy gyárnál, illetve üzemnél a hibás termékeknek, milyen gépi, szervezési, vezetési módszerek vezethetnek a selejt csökkenéséhez. A tervek szerint a mozgalmat néhány kijelölt üzemben vezetik be először, majd a tapasztalatok átvételével később a vállalat minden gyáregységében megszervezhető lesz. A Fűzfői Papírgyár Kék Balaton szocialista brigádja kongresszusi hetet szervezett, melynek keretében felhívást intézett a gyár összes szocialista brigádjaihoz, hogy csatlakozzanak. November 24-én külön kongresszusi műszakot is tartottak, s ennek eredményeképp a jó minőségről ismert Olympia papírból 8 mázsával gyártottak többet, a napi előírásnál. A feldolgozó üzemben pedig a tervezett 26 tonna helyett 39,7 tonna a termelés eredménye, kifogástalan minőséggel. A Fűzfői Papírgyár szakszervezeti bizottsága szerint a kongresszusi munkaversenyt tovább fejlesztik, az éves tervteljesítés sikere érdekében. A Szolnoki Papírgyárban a közelmúltban összegezték a vállalások teljesítésében a III. negyedév végéig elért eredményeket. Ezek azt mutatják, hogy az egész évre vállalt többletfeladatok nagy részét már teljesítették, december végéig pedig jelentősen túlteljesítik a gyár munkásai. Az import rostanyag megtakarításában máris jóval többet írhatnak a javukra, mint amennyit eredetileg szándékoztak: ezeknek az értéke meghaladja a hárommillió forintot. A Dunaújvárosi Papírgyár, a fűzfői Kék Balaton brigád felhívásához csatlakozott. November 23-án ünnepi műszakot tartottak, amely eredményes volt, mind a papírgyártásban, mind a cellulózgyártásban. A kiszerelő szocialista brigád tagjai műszak után, társadalmi munkában a munkahelyüket szépítették, csinosították. Minden brigádtag 3—3 órát dolgozott. A Diósgyőri Papírgyárban október 23-án és 24-én kongresszusi műszakot tartottak. Igazolatlan mulasztás és késés nem volt. Termelési eredményekben a szocialista brigádok nagyszerű eredményeket értek el. (Magyar Papír)