Typographia, 1971 (103. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
4 POLITIKAI OKTATÁS Nemcsak „félfogadási napon 99 ft... a szakszervezeteknek és mindenkinek, aki a munkáshatalmat szolgálja, kötelessége, hogy a munkásosztályt gondolkodásra késztesse, megteremtse annak minden lehető feltételeit.’* — (Gáspár Sándornak, a Szaktanács főtitkárának pártkongresszusi felszólalásából.) A GONDOLKODÁST, a logikus és teremtő gondolkodást, bár emberi — és csakis emberi — sajátosság, formálni, tanítani kell. Már tudniillik azt a cél- és okszerű gondolkodást, amely végül is az emberek alkotó tetteit eredményezi. S ilyen gondolkodásmódra „késztetni” szakszervezetünk tagjait, hatékony eszköz lehet — a sok többi között — szakszervezeti politikai oktatásunk. A nemrég bevezetett két témakörös rendszerű tanfolyamok életrevalóságát, sőt „életszerűségét” már az elmúlt oktatási év gyakorlata is bizonyította. A jó tapasztalatokat, az új forma hasznosságát szakszervezeti bizottságaink sem vitatják Csak hát... Csak hát, a kongresszusi munkaverseny teendői... a választások... készülődés mozgalmunk legrangosabb, legjelentősebb eseményére... a váratlan év végi napi feladatok, a töméntelen túlóra ... Egyszóval, ahogy egyik üzemünk agitációs és propaganda bizottságának vezetője (!) fogalmazott: „most a Typographiának sem a politikai oktatással kellene foglalkoznia”. Íme, szemléletbeli magyarázata szervezett oktatásunk idén tapasztalt, nem túl kedvező startjának. Általánosítás nélkül is úgy tűnik, némely szakszervezeti bizottságunk kissé elmerült a szervezeti jellegű — kétségtelenül jelentős, de korántsem egyedüli — problémák megoldásának napi feladatai között. Kevesebb figyelmet szentelnek a dolgozók szervezett keretek közötti történő nevelésére, felvilágosítására, politikai tudatuk formálására. A Játékkártyagyárban a résztvevők nagykabátban, ölükben szatyrokkal, táskákkal várták első alkalommal a propagandistát, mert mint később elmondottál, az előkészítés során csupán arról volt szó, hogy első alkalommal egy kétperces tájékoztatót hallgatnak — hogy miről, arról sejtelmük sem volt — és mehetnek haza. A Pénzjegynyomdában tartalmasabb ugyan az előkészítés, de az első, s — itt valóban — tájékoztató jellegű megbeszélésre csak november végén került sor. Ezt követő ottjártunkkor sem volt még rögzítve pontosan az első téma megvitatásának időpontja. Az üzemi propagandisták részére tartott két központi előkészítő előadásokon a propagandisták alig ötven százaléka tartotta szükségesnek a megjelenést. Szinte alig-alig tapasztalni üzemeinkben az oktatási tematika általános vonatkozásait konkretizáló, kiegészítő helyi adatok, dokumentumok feldolgozását a propagandisták részére (vagy részéről), a példák szemléltetik az előkészítés „elnagyoltságát”, a foglalkozások időpontjának kötetlenségéből adódható és adódó veszélyeket, az szb-k ellenőrzését, a jó oktatási forma tartalmi gyengeségeit. S bár a politikai oktatás egészének különböző fázisaiból valók, mint hiányosságoknak közös eredőjük a „most nem ez a legfontosabb”-szemlélet Kétségtelen, hogy szakszervezeti bizottságainknak és aktíváinknak nemcsak mind a két kezére, de minden ujjára jut bőven tennivaló. Ám nem lesz kevesebb például a választások után sem. Ilyesmiben ringatni magunkat önáltató illúzió lenne. A feladatok a jövőben sem — mint ahogy ma sem — osztályozhatók sürgősre és nem sürgősre. Csak fontosra és fontosabbra, de megvalósításukat mindenféleképp csak a folyamatosság és az egyidejűség jellemezheti. Alig telt el néhány hét a pártkongresszus után, s az ott elhangzott egyik-másik megállapítás, kitétel máris szinte szállóigévé vált a dolgozók körében. Mit bizonyít ez? Sok más mellett azt is, hogy az üzemek problémája, az ország gondja, ma már egyre inkább a gépszedő, a fűzőnő, a papíripari munkás, a könyvelőnő, a műszaki értelmiségi, azaz a dolgozók gondjává, bajává lesz. Azt jelenti, hogy a dolgozók érdeklődési köre egyre távolabb hatol az otthonok négy fala, a klaviatúrái, az íróasztalok, a gépek szűkebb világánál. Miközben ezernyi új, addig még nem tapasztalt jelenség, összefüggés, kérdés tornyosul a szárnyalni akaró gondolat útjába. TÁRSADALMI kötelességünk választ adni e kérdésekre, elvi tisztázásukra tovább tágítani az emberi gondolkodás horizontját, s általa a személyiség formálásának folyamatát. De nemcsak „félfogadási napon”! SÁRKÖZI MIKLÓS BOLDOG ÚJ ÉVET ÉS EREDMÉNYES JÓ MUNKÁT KIVÁN A TYPOGRAPHIA MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK AZ ÁLLAMI NYOMDA KOLLEKTÍVÁJA Budapest I., Kapisztrán tér 1. A BUDACOLOR FESTÉKGYÁR Budafok, XXII., Gyár u. 13. vezetősége és valamennyi dolgozója eredményekben gazdagog idén a jenni kíván, termékei felhasználóinak, és a nyomdaipar minden dolgozójának! TYPOGRAPHIA Szemfüles kamera Toldott-foldott üzemben Kecskeméten „Az egész nyomdaiparra jellemző elmaradott műszaki színvonal, a korszerűtlen technika és technológia, és nem utolsósorban a kedvezőtlen munkakörülmények a tanácsi nyomdáknál okozták a legmostohább viszonyokat.” Lapunk decemberi számában jelent meg ez a megállapítás a tanácsi nyomdák fejlesztésének elodázhatatlan szükségességéről írt cikkben. Nos, a Bács-Kiskun megyei Nyomdaipari Vállalat üzemében, Kecskeméten, mintha csak az idézett mondathoz találta volna meg a képi illusztrációt szemfüles kameránk. A negyedik ötéves tervben — zömmel állami támogatásból és bankhitelből — csaknem egymilliárdos beruházással javul, fejlődik majd a tanácsi nyomdaipar helyzete. Nemcsak a gépi berendezések modernizálására, a technológia korszerűsítésére van szükség, de bizony a munkahelyek egészségtelen körülményeit, zsúfoltságát, tűz- és balesetveszélyes jellegét is gyökeresen meg kell változtatni, hogy olyan toldozott-foldozott üzemben senki ne dolgozzon, mint az egyébként kiváló teljesítményt produkáló munkások és alkalmazottak a kecskeméti nyomdában. Hogy ennek a riportnak optimista kicsengése is legyen, az új kecskeméti nyomda alapjait már lerakták. A magasnyomó gépteremben vidáman dolgozik a képen látható szaktársnő a Wörner gyorssajtógépen. Ennek örülünk. A mi jókedvünket azonban rontja, hogy a lendkerék megfelelő burkolása hiányzik (Esztergály Keve képriportja) Kecskemét: Kéttemplom-köz utca. Avagy: Papírhulladék tárolóhely. Szemétdomb. Vagyis a A „szociális létesítmények” nyomdaipari vállalat „udvara”. A definíciók közül az olvasó szabadon választhat, valamennyi színvonalának sem örülhetnek elnevezés érvényes a képen látható tájékra a dolgozók. Mosdó, tisztálkodóhelység az üzemben Az épület belsejében sem esztétikusabb a környezet, mint a falakon kívül. Gépterem, ahol nemcsak dolgoznak, de rajta keresztül (szentisten, vajon hol?) szállítanak is A Velox gyorssajtógép kezelőjének gyűrűje azt mutatja, hogy az illető nem titkolja a házastársi hűség és szeretet szemmel látható jelét, ami szép vonás. Mégis azt állítjuk, hogy munka közben könnyelműség a gyűrű viselése Csendélet a sarokban. Amit látnak: a könyvkötészet dohányzóhelye. Egyben tüzelőtároló, és a papírhulladékok gyűjtőhelyeként is „üzemel” A Playboy-titok nyomában Tizenhatmillió olvasójával a Playboy immár a világ egyik legolvasottabb képeslapja. És bizonyára a legjövedelmezőbb. Alapítója, Hugh Marston Hefner nemrég Párizsban járva bejelentette, hogy megindítja a francia nyelvű kiadást is. Jelenleg az egész világ képeslap-kiadói a Playboy tapasztalatait bújják, hogy rájöjjenek a titokra. A legtöbb nagy magazin ugyanis súlyos válságba került, sok már meg is bukott. A Playboyt azonban a válságnak a szele sem legyintette meg. Amikor Hugh Hefner 1953- ban megindította a Playboyt, 55 000 frankból hozta ki az első számot 70 000 példányban, 1953 októberében. Aztán számolt, és látta, hogy kijöhet a második számmal (1954 január). Az év végén 300 000 példánynál tartott, és 12 személy dolgozott a Playboynál. Az első számból 51 000 példány fogyott el, ebben szerepeltek Marilyn Monroe híres meztelen fotói. Ezek az aktfotók voltak előképei Hefner nagy találmányának, a havonta megjelenő „Playmate”-nak, a lap középső oldalán levő nagy, színes aktfotónak, amely annyira felugrasztotta a példányszámot. Tizedik évfordulóján, 1963- ban a Playboy elérte a kétmilliós példányszámot, és most már komoly cikkeket is közölt híres emberek tollából, például Truman Capote, William Douglas és Irwin Shaw tollából. A nagy amerikai magazinok jelenleg súlyos válságban vannak. A 8,5 millió példányban megjelenő Life októberben kénytelen volt beszüntetni nemzetközi kiadásait, növelni előfizetési díját és csökkenteni példányszámát. A Life deficites, és fő konkurrense, a Look (7,75 millió példány) is hasonlóképpen beteg. E magazinok hagyományos három alapelve: alacsony ár, sok reklám, előfizetés. A Life és a Look terjesztésének fő módja az előfizetés, méghozzá olyan olcsó áron, amely jóval alatta marad a lap előállítási költségének. Csak 5 százalék a példányonkénti eladás, míg a Playboy-nál 75 százalék, és a Playboy ára kétszer annyi. A Life vagy a Look egy-egy száma huszonötödét hozza be annak az összegnek, amit a Playboy egy száma. Ennek ellensúlyozásaképpen a Life és a Look kénytelen a reklámbevételt fokozni. Összbevételük 70 százaléka a reklámból származik. Hogy növelhessék a reklámok közlési díját, nyomniuk kellett a példányszámot, viszont minden egyes példány előállítása többe került az eladási árnál. A Playboy ereje éppen abban áll, hogy bevételének 60 százaléka származik a lappéldányok eladásából, és csak 40 százalék a reklámból. Jómódú vevőkört szerzett, bár a lap ára magas, és olyan témákat választott, amelyeket nem vehet el tőle a televízió — egyébként nemcsak szexről van szó, hanem híres személyiségek cikkeiről, gondolatairól, amilyenek Joan Baez, Sartre, Castro, Galbraith, Malcolm X és mások. A kultúra és a meztelenség e keveréke kétségkívül a Playboy kereskedelmi sikerének igazi receptje. Hefner hangsúlyozza, hogy a Playboy sok kérdésben ugyanazt a véleményt vallotta, mint a fiatalok. Nemcsak a szexuális felszabadulás kérdésében, hanem a vietnami háború vagy a marihuána-törvény ügyében is. (L’Expansion) 1971. JANUÁR L