Typographia, 1971 (103. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

4 POLITIKAI OKTATÁS Nemcsak „félfogadási napon 99 ft... a szakszervezetek­nek és mindenkinek, aki a munkáshatalmat szolgálja, kötelessége, hogy a munkásosztályt gondolkodásra késztes­se, megteremtse annak minden lehető feltéte­leit.’* — (Gáspár Sán­dornak, a Szaktanács főtitkárának pártkong­resszusi felszólalásából.) A GONDOLKODÁST, a lo­gikus és teremtő gondolkodást, bár emberi — és csakis em­beri — sajátosság, formálni, tanítani kell. Már tudniillik azt a cél- és okszerű gondol­kodást, amely végül is az em­berek alkotó tetteit eredmé­nyezi. S ilyen gondolkodás­­módra „késztetni” szakszerve­zetünk tagjait, hatékony esz­köz lehet — a sok többi kö­zött — szakszervezeti politikai oktatásunk. A nemrég beve­zetett két témakörös rendszerű tanfolyamok életrevalóságát, sőt „életszerűségét” már az el­múlt oktatási év gyakorlata is bizonyította. A jó tapasztala­tokat, az új forma hasznossá­gát szakszervezeti bizottsá­gaink sem vitatják Csak hát... Csak hát, a kongresszusi munkaverseny teendői... a választások... készülődés moz­galmunk legrangosabb, legje­lentősebb eseményére... a vá­ratlan év végi napi feladatok, a töméntelen túlóra ... Egy­szóval, ahogy egyik üzemünk agitációs és propaganda bizott­ságának vezetője (!) fogalma­zott: „most a Typographiának sem a politikai oktatással kel­lene foglalkoznia”. Íme, szemléletbeli magyará­zata szervezett oktatásunk idén tapasztalt, nem túl kedvező startjának. Általánosítás nélkül is úgy tűnik, némely szakszer­vezeti bizottságunk kissé elme­rült a szervezeti jellegű — két­ségtelenül jelentős, de koránt­sem egyedüli — problémák megoldásának napi feladatai között. Kevesebb figyelmet szentelnek a dolgozók szerve­zett keretek közötti történő nevelésére, felvilágosítására, politikai tudatuk formálására. A Játékkártyagyárban a résztvevők nagykabátban, ölükben szatyrokkal, táskák­kal várták első alkalommal a propagandistát, mert mint később elmondottál­, az előké­szítés során csupán arról volt szó, hogy első alkalommal egy kétperces tájékoztatót hall­gatnak — hogy miről, arról sejtelmük sem volt — és me­hetnek haza. A Pénzjegynyomdában tar­talmasabb ugyan az előkészí­tés, de az első, s — itt való­ban — tájékoztató jellegű megbeszélésre csak november végén került sor. Ezt követő ott­jártunkkor sem volt még rögzítve pontosan az első téma megvitatásának időpontja. Az üzemi propagandisták részére tartott két központi előkészítő előadásokon a pro­pagandisták alig ötven száza­léka tartotta szükségesnek a megjelenést. Szinte alig-alig tapasztalni üzemeinkben az oktatási te­matika általános vonatkozá­sait konkretizáló, kiegészítő helyi adatok, dokumentumok feldolgozását a propagandisták részére (vagy részéről), a példák szemlélte­tik az előkészítés „elnagyolt­ságát”, a foglalkozások idő­pontjának kötetlenségéből adódható és adódó veszélye­ket, az szb-k ellenőrzését, a jó oktatási forma tartalmi gyengeségeit. S bár a politi­kai oktatás egészének külön­böző fázisaiból valók, mint hiányosságoknak közös eredő­jük a „most nem ez a legfon­­tosabb”-szemlélet Kétségtelen, hogy szakszer­vezeti bizottságainknak és ak­tíváinknak nemcsak mind a két kezére, de minden ujjára jut bőven tennivaló. Ám nem lesz kevesebb például a vá­lasztások után sem. Ilyesmi­ben ringatni magunkat önál­tató illúzió lenne. A feladatok a jövőben sem — mint ahogy ma sem — osztályozhatók sür­gősre és nem sürgősre. Csak fontosra és fontosabbra, de megvalósításukat mindenféle­képp csak a folyamatosság és az egyidejűség jellemezheti. Alig telt el néhány hét a pártkongresszus után, s az ott elhangzott egyik-másik megál­lapítás, kitétel máris szinte szállóigévé vált a dolgozók körében. Mit bizonyít ez? Sok más mellett azt is, hogy az üzemek problémája, az or­szág gondja, ma már egyre in­kább a gépszedő, a fűzőnő, a papíripari munkás, a könyve­lőnő, a műszaki értelmiségi, azaz a dolgozók gondjává, ba­jává lesz. Azt jelenti, hogy a dolgozók érdeklődési köre egy­re távolabb hatol az otthonok négy fala, a klaviatúrái­, az íróasztalok, a gépek szűkebb világánál. Miközben ezernyi új, addig még nem tapasztalt jelenség, összefüggés, kérdés tornyosul a szárnyalni akaró gondolat útjába. TÁRSADALMI köteles­ségünk választ adni e kér­désekre, elvi tisztázásukra to­vább tágítani az emberi gon­dolkodás horizontját, s általa a személyiség formálásának fo­lyamatát. De nemcsak „félfogadási na­pon”! SÁRKÖZI MIKLÓS BOLDOG ÚJ ÉVET ÉS EREDMÉNYES JÓ MUNKÁT KIVÁN A TYPOGRAPHIA MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK AZ ÁLLAMI NYOMDA KOLLEKTÍVÁJA Budapest I., Kapisztrán tér 1. A BUDACOLOR FESTÉKGYÁR Budafok, XXII., Gyár u. 13. vezetősége és valamennyi dolgozója eredményekben gazdag­o­g idé­n a j­en­ni kíván, termékei felhasználóinak, és a nyomdaipar minden dolgozójának! TYPOGR­APHIA Szemfüles kamera Toldott-foldott üzemben Kecskeméten „Az egész nyomdaiparra jellemző elmaradott műszaki szín­vonal, a korszerűtlen technika és technológia, és nem utolsó­sorban a kedvezőtlen munkakörülmények a tanácsi nyomdák­nál okozták a legmostohább viszonyokat.” Lapunk decemberi számában jelent meg ez a megállapítás a tanácsi nyomdák fej­lesztésének elodázhatatlan szükségességéről írt cikkben. Nos, a Bács-Kiskun megyei Nyomdaipari Vállalat üzemében, Kecske­méten, mintha csak az idézett mondathoz találta volna meg a képi illusztrációt szemfüles kameránk. A negyedik ötéves tervben — zömmel állami támogatásból és bankhitelből — csaknem egymilliárdos beruházással ja­vul, fejlődik majd a tanácsi nyomdaipar helyzete. Nemcsak a gépi berendezések modernizálására, a technológia korszerű­sítésére van szükség, de bizony a munkahelyek egészségtelen körülményeit, zsúfoltságát, tűz- és balesetveszélyes jellegét is gyökeresen meg kell változtatni, hogy olyan toldozott-foldozott üzemben senki ne dolgozzon, mint az egyébként kiváló telje­sítményt produkáló munkások és alkalmazottak a kecskeméti nyomdában. Hogy ennek a riportnak optimista kicsengése is legyen, az új kecskeméti nyomda alapjait már lerakták. A magasnyomó gépteremben vidáman dolgozik a képen látható szaktársnő a Wörner gyorssajtógépen. Ennek örülünk. A mi jókedvünket azonban rontja, hogy a lendkerék megfelelő bur­kolása hiányzik (Esztergály­ Keve képriportja) Kecskemét: Kéttemplom-köz utca. Avagy: Papírhulladék tárolóhely. Szemétdomb. Vagyis a A „szociális létesítmények” nyomdaipari vállalat „udvara”. A definíciók közül az olvasó szabadon választhat, valamennyi színvonalának sem örülhetnek elnevezés érvényes a képen látható tájékra a dolgozók. Mosdó, tisztálkodó­helység az üzemben Az épület belsejében sem esztétikusabb a környezet, mint a fa­lakon kívül. Gépterem, ahol nemcsak dolgoznak, de rajta ke­resztül (szentisten, vajon hol?) szállítanak is A Velox gyorssajtógép kezelőjének gyűrűje azt mutatja, hogy az illető nem titkolja a házastársi hűség és szeretet szemmel lát­ható jelét, ami szép vonás. Mégis azt állítjuk, hogy munka köz­ben könnyelműség a gyűrű viselése Csendélet a sarokban. Amit látnak: a könyvkötészet dohányzó­­helye. Egyben tüzelőtároló, és a papírhulladékok gyűjtőhelye­­ként is „üzemel” A Playboy-titok nyomában Tizenhatmillió olvasójával a Playboy immár a világ egyik legolvasottabb képeslapja. És bizonyára a legjövedelmezőbb. Alapítója, Hugh Marston Hef­ner nemrég Párizsban járva bejelentette, hogy megindítja a francia nyelvű kiadást is. Jelenleg az egész világ ké­peslap-kiadói a Playboy ta­pasztalatait bújják, hogy rá­jöjjenek a titokra. A legtöbb nagy magazin ugyanis súlyos válságba került, sok már meg is bukott. A Playboyt azonban a válságnak a szele sem le­gyintette meg. Amikor Hugh Hefner 1953- ban megindította a Playboyt, 55 000 frankból hozta ki az el­ső számot 70 000 példányban, 1953 októberében. Aztán szá­molt, és látta, hogy kijöhet a második számmal (1954 ja­nuár). Az év végén 300 000 példánynál tartott, és 12 sze­mély dolgozott a Playboynál. Az első számból 51 000 pél­dány fogyott el, ebben szere­peltek Marilyn Monroe híres meztelen fotói. Ezek az aktfo­tók voltak előképei Hefner nagy találmányának, a havon­ta megjelenő „Playmate”-nak, a lap középső oldalán levő nagy, színes aktfotónak, amely annyira felugrasztotta a pél­dányszámot. Tizedik évfordulóján, 1963- ban a Playboy elérte a kétmil­liós példányszámot, és most már komoly cikkeket is kö­zölt híres emberek tollából, például Truman Capote, Wil­liam Douglas és Irwin Shaw tollából. A nagy amerikai magazinok jelenleg súlyos válságban van­nak. A 8,5 millió példányban megjelenő Life októberben kénytelen volt beszüntetni nemzetközi kiadásait, növelni előfizetési díját és csökkenteni példányszámát. A Life defici­tes, és fő konkurrense, a Look (7,75 millió példány) is ha­sonlóképpen beteg. E magazinok hagyományos három alapelve: alacsony ár, sok reklám, előfizetés. A Life és a Look terjesztésének fő módja az előfizetés, méghozzá olyan olcsó áron, amely jóval alatta marad a lap előállítási költségének. Csak 5 százalék a példányonkénti eladás, míg a Playboy-nál 75 százalék, és a Playboy ára kétszer annyi. A Life vagy a Look egy-egy száma huszonötödét hozza be annak az összegnek, amit a Playboy egy száma. Ennek ellensúlyozásaképpen a Life és a Look kénytelen a reklámbevételt fokozni. Össz­bevételük 70 százaléka a rek­lámból származik. Hogy növel­hessék a reklámok közlési dí­ját, nyomniuk kellett a pél­dányszámot, viszont minden egyes példány előállítása töb­be került az eladási árnál. A Playboy ereje éppen ab­ban áll, hogy bevételének 60 százaléka származik a lappél­dányok eladásából, és csak 40 százalék a reklámból. Jómódú vevőkört szerzett, bár a lap ára magas, és olyan témákat választott, amelyeket nem ve­het el tőle a televízió — egyéb­ként nemcsak szexről van szó, hanem híres személyiségek cikkeiről, gondolatairól, ami­lyenek Joan Baez, Sartre, Castro, Galbraith, Malcolm X és mások. A kultúra és a meztelenség e keveréke kétségkívül a Play­boy kereskedelmi sikerének igazi receptje. Hefner hangsúlyozza, hogy a Playboy sok kérdésben ugyanazt a véleményt vallotta, mint a fiatalok. Nemcsak a szexuális felszabadulás kérdé­sében, hanem a vietnami há­ború vagy a marihuána-tör­vény ügyében is. (L’Expansion) 1971. JANUÁR L

Next