Typographia, 1979 (111. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 1 FORINT 1979. JANUÁR 111. ÉVFOLYAM A NYOMDA, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA 1. SZÁM A Évről évre békés, boldog új esztendőt kívánunk egy- másnak. Néhány évtizede teljesülnek az év végi jókívánságok. Mit jelent a békés, s mit a boldog új esztendő? Igazán csak az tudja, aki élt békétlen és boldogtalan éveket. Ilyen is volt országunkban. Hazánk földjén újév napján riadtunk ágyúdörgésre, puskaropogásra. Miért idézzük fel a múltat? Azért is, mert mind többen kérdezik, milyen lesz az elkövetkezendő esztendő. A kérdezők — s a vitatkozók — nemcsak az életszínvonal alakulását latolgatják, hanem azt is: mit kell tennünk azért, hogy vívmányainkat megtartsuk és az előrehaladást biztosítsuk. Jó dolog ez, hiszen ismerik az ország gondjait, s mégis a boldogulásról, a boldogság mértékéről beszélnek, amely lényegében csak azért lehetséges, mert a haladó erők öszszefogásának nagy vívmánya következtében három évtizede békében élünk. Békében pedig a boldogság — a mi társadalmunkban — javarészt tőlünk függ. Egymásnak elsősorban figyelmességgel és megértéssel tudunk örömet szerezni. Tennünk kell azonban azért is, hogy további fejlődésünknek a társadalmi és a gazdasági alapja is mindig adva legyen. A szocialista üzemi és szakszervezeti demokrácia jó lehetőséget nyújt ahhoz, hogy szebb jövőnk érdekében mindenki hallassa hangját, az érte végzett tettekért pedig vállalja a társadalmi és a személyes felelősséget. Vannak, akik meggondoltan mondanak véleményt, javaslatot. Mások türelmetlenül ostorozzák a fogyatékosságokat, felelősöket keresnek és követelik a felelősségre vonást. Akadnak, akik kifogásolják és túlzottnak tartják a demokráciát, hiányolva a centralizmus fokozottabb érvényesítését. Valami igazság mindegyik véleményben van. Ennek az a közös alapja, hogy akik a szavukat hallatják, kritizálnak, javasolnak, azok felelősséget is éreznek és tenni is akarnak szocialista társadalmunk érdekében. Ezért is tovább kell fejleszteni, erősíteni a következő években a szocialista demokratizmust. Pártunk Központi Bizottsága 1978. decemberi ülésén összegezte az ország gazdasági helyzetét és megjelölte a fő feladatokat, amelyek alapján meg tudjuk szilárdítani eddigi vívmányainkat és megalapozhatjuk jövőbeni fejlődésünket. Ezek után az a teendő, hogy ki-ki a maga területére, munkájára vonatkoztatva határozza meg a KB állásfoglalásából adódó tennivalóit. Fontos feladatokat látnak el a szakszervezetünkhöz tartozó dolgozók. Nemcsak anyagi javakat termelnek, hanem olyan szellemi értékek is kerülnek ki kezükből, amelyek a korszerű műveltség forrásai, nevelnek, tájékoztatnak, mozgósítanak. Ilyen értelemben közös alkotó a papírgyártó munkás, a nyomdász, az újságíró, a könyv- és a lapkiadói dolgozó. A munka folyamatában mindenki tudja, hogy mi után mi következik, de azt is, hogy munka közben mi szerez örömet vagy boszszúságot. Többször tapasztaltuk, hogy jelentős károk keletkeznek például azért, mert gyenge minőségű a papír, nincsenek végtelenítve a tekercsek, s nagy értékű gépek hosszú ideig kénytelenek állni emiatt. Olyan tapasztalatunk sem ritka, hogy a gyenge minőségű munka miatt szétestek könyvek, vagy a nyomáshibák miatt alig olvashatók folyóiratoldalak. Nemcsak anyagi károkat jelentenek ezek, hanem súlyos erkölcsi károkat is. Nem lehet úgy gondolkodni, hogy legyek túl a munkámon, s utánam az özönvíz, hanem a felelősséget is érezni kell mindenkinek az iránt, hogy az elvégzett munkának mi lesz a következménye. Úgy tűnik, még mindig akadnak jócskán a szakmában, akik nem gondolnak például arra, hogy mekkora bosszúságot okoz, ha egy olyan könyvet, vagy újságot vesz a kezébe az ember, ami alig olvasható, ívhiányos, vagy fordítva van bekötve. Ez mind a személyes felelőtlenség és a figyelmetlenség következménye. Egy jó könyv sok-sok örömet szerez, de egy selejtes példány miatti bosszúság a legkiválóbb írói alkotástól is elveszi az ember kedvét. Az utóbbi időben sokat hallunk népgazdaságunk egyensúlyhelyzetéről. Elgondolkodhatnánk azon is, hogy annak javításában, de romlásában is mennyi a szerepünk. Itt van például az importanyag-felhasználás kérdése. A papír, mint alapanyag, meghatározó a lap- és a könyvgyártás folyamatában. Sok száz, sok ezer tonnát használunk évente. Ez olyan követelményt is állít elénk, hogy a hazai piacot minél nagyobb mértékben az importanyag-felhasználás csökkentésével elégítsük ki. Bőven lenne erre mód, több hazai papírt lehetne még a legkényesebb munkákra is felhasználni, ha az előállításra nagyobb gondot, figyelmet, több szakértelmet fordítanánk. Nem feltétlenül fontos mindig az import használata. Át kell értékelni, meg kell fontolni, hogy a nyomdaiparban mikor használjunk importanyagot és mikor hazait. Sokan azt mondják: a hazai gyártmányú nyomdai alapanyagok rossz minőségűek. Ebben is van igazság, gyakran azonban egyszerű előítélet ez a minősítés. Nemrégen — kísérletképpen — külföldi csomagolásba tettünk magyar gyártmányú nyomdafestéket. Kiderült, hogy — mert azt a felhasználók külföldinek vélték — az ilyen dobozban levő festéket kitűnőnek találták. Ugyanerről a festékről magyar csomagolásban már elítélően nyilatkoztak. Tudomásul kell vennünk, hogy a papírgyár, a nyomda vagy a kiadó külön-külön kevés a gazdaságos termelés célkitűzéseinek megvalósításához. Együttes, jobban összehangolt munkára van szükség. Hiába kötbérezünk, hiába érvényesítjük a selejtkárigényeket, ez népgazdasági szinten akkor is kárt jelent. Erre nem lehet építeni. Az adminisztratív eljárásoknál sokkal eredményesebbek a közös műszaki és gazdasági intézkedések, amelyek az össztársadalmi érdeket tartják szem előtt. Ezzel kapcsolatban lehet említeni a nyomdaiparban — a sokszor mindenáron való — exporttevékenységet. Ezzel sem érthetünk így egyet. Lehet, hogy egyegy nyomdavállalat számára kifizetődő, ha dollárért gyárt könyvet, a népgazdaság számára azonban súlyos károkat jelenthet ugyanez. A vállalatok ugyanis sokszor nem számolnak azzal a népgazdasági hozzájárulással, amelyet az importanyagok árához térít. Gyakran kettő, kettő és fél dollárért adunk el kiváló minőségben előállított könyveket és ez az ár még az importanyagok költségeit is alig fedezi. Néha olyan érzésünk támad, hogy ez a „kereskedelempolitika” a magyar nyomdász és kiadói dolgozók munkájának alábecsülése. Szakszervezetünk tagjai részéről a jövő feladatainak teljesítése érdekében nagy tenniakarás nyilvánul meg. Túlnyomó többségük értette és érti a párt szavát és úgy mint eddig, többet és jobbat akarnak tenni népünk ügyének szolgálatában. Ehhez a lehetőségek adottak. A szavakból az is kicsendül, hogy az együttes felelősség mellett jobban kell érezni a közösség ügyéért a személyes felelősséget is. Ezért várják el az új esztendőben még inkább, hogy a gondosabb termelésszervezés és irányítás révén mind kevesebb legyen a munkakiesés, mind nagyobb a gazdaságosság. Most ezeken is múlik, hogy mennyire, s menymivel lesz boldogabb az új esztendő. | INTÉZET |YILI ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Békés, Boldog új esztendőt kívánunk olvasóinknak! TYPOGRAPHIA