Typographia, 1980 (112. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

TYPOGRAPH­IA | Küldöttségünk az NDK-ban Tapasztalatcsere a munkaversenyről Megemlékezések a magyar lap napján Szakszervezetünk tíztagú kül­döttsége járt novemberben a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban. A delegáció — amelyet Scheffer Pál, a KV titkára veze­tett, s tag­jai vállalati szb-titká­­rok, szakszervezeti tanácstagok voltak — az NDK Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszerve­zetének meghívására utazott a testvéri német államba. Küldöttségünket Günter Froh­­böse, a vendéglátó német szak­­szervezet elnökségének tagja fo­gadta Berlinben, ahonnan a thü­­ringiai Pössneck városba utaz­tunk autóbusszal. Itt a Karl Marx Nyomdaipari Művek szak­­szervezeti bizottsága volt a házi­gazdánk. Négynapos látogatásunk célja az volt, hogy német elvtársai­nk­­kal kicseréljük tapasztalatainkat a szocialista munkaverseny és az újítómozgalom szervezésének módszereiről. Témánként csopor­tosítva, beszélgettünk arról, hogy milyen szerepe van a munkaver­senynek a termelés növelésében, a termelékenység emelésében; hogyan lehet hasznosítani a tu­domány és technika vívmányait a versenyben; szó volt az ifjúság fokozottabb bevonásáról az újító­­mozgalomba, valamint arról, hogy m­iképpen lehetséges a szakszer­vezetek és a tudományos egyesü­letek közötti kapcsolatokat hasz­nosítani a munkaverseny haté­konyságának n­öv­e­lésére. SAJÁTOS KÖRÜLMÉNYEK A munkaverseny módszerei bi­zonyos mértékig eltérnek a mi­énktől, ami abból fakad, hogy az NDK gazdaságirányítási rend­szerében kisebb a vállalati ön­állóság, mint nálunk. A sajátos körülmények azonban nem za­varták a hasznos tapasztalatcse­rét. Megtudtuk többek között, hogy a Karl Marx Művekben és több más német nagyüzemiben számí­tógéppel, hetenként kétszer érté­kelik a munkaversenyt, ami a dolgozók részére folyamatosan lehetővé teszi, hogy a verseny ál­lását figyelemmel kísérjék. Ez igen hasznos a versenyszellem fo­kozása érdekében, úgy éreztük azonban — s ezt szóvá is tettük —, hogy emiatt háttérbe szorul­hat az emberi oldal, hiszen a gép nem érzékelheti a kulturális és a társadalom érdekében végzett tevékenységét. Az NDK-ban is előfordul, hogy a termelést és ezzel együtt a munkaversenyt hátráltatja a partner vállalat késedelme, vagy a nem kellő minőségű anyagszál­lítmánya. A hallei nyomda szb­­titkára elmondta, hogy a papír­gyártó vállalat dolgozóival ta­pasztalatcserét rendeztek, meg­mutatták nekik, milyen gondo­kat okoz a nyomdának a papír minősége. Az eredmény: javítot­tak a papír gyártástechnológiá­ján. Van egy elterjedt jelszó az NDK-ban folyó szocialista mun­ka­versenyben, ami így hangzik: „Kit hagy hidegen, ha a szom­széd jobb?” Ez vonatkozik az üzemen belüli, meg a gyárak kö­zötti versengésre is. Mint el­mondták , ez a jelszó állandóan ösztönzően hat. A TAKARÉKOSSÁG módszerei igen nagy gondot fordítanak a munkaverseny-vállal­ások között a takarékossági felajánlásokra. Az újítóknak ezen a területen a legnagyobb a szerepük. Koráb­ban évenként, újabban negyed­évenként értékelik és jutalmaz­zák az újítókat. A takarékosság annyira központi célkitűzés, hogy előírt feladat is. Az NDK nyom­daiparának termelését az 1979. évi tervhez mérten, 1980-ban négy százalékkal növelik. Ehhez azonban nem kapnak több pa­pírt, a szükséges mennyiséget megtakarításból kell kigazdál­kodni. A nyomda- és a papíripari vállalatoknak az NDK-ban igen szoros kapcsolataik vannak a tudományos egyesületekkel, a Technikai Intézettel, valamint az egyetemekkel, főiskolákkal. Ezen­kívül a kutatás-fejlesztésre, az újítások kidolgozására, tovább­fejlesztésére fiatal mérnökökből álló, saját, úgynevezett racioná­lis csoportokat hoztak létre. A Kari Marx Műveknél például ti­zenkét tagú racionális csoport működik. Küldöttségünk tagja, részlete­sen számot adtak a magyarorszá­gi munkaverseny módszereiről és eredményeiről. S hogy hasznos tapasztalatokat­­adtunk át német kollégáinknak, az abból is kitűnt, hogy többször elismerően mond­ták: érdemes volt találkoznunk. Sőt, a győri Széchenyi Nyomda szb-titkára és egyik lipcsei nyom­da szb-elnökhelyettese között, előzetes megbeszélésre került sor, egy kölcsönös látogatás megszer­vezésére. A BESZÉLGETÉS FOLYTATÓDIK . . . A tapasztalatcserét értékelve, Günter Frohbese, az NDK Nyom­da- és Papíripari Szakszervezete elnökségének tagja hangsúlyozta, hogy a magyar és a német nyomdászok és papíripari dolgo­zók szakszervezete már hosszabb ideje működik együtt közös mun­kaszerződés alapján. Ez a kap­csolat — a mostani találkozás is ezt bizonyítja — igen hasznos. Éppen ezért a jövőben érdemes December 7-én, a Vörös Újság megjelenésének 61. évfordulóján, amely egyben a magyar sajtó napja, több ünnepi megemléke­zésre került sor. A MÚOSZ szék­házában ünnepi ülést tartott a szövetség választmánya, ahol Hárs István, a Magyar Rádió el­nöke emlékezett meg az évfordu­lóról. Ezután átadta az 1978-ban alapított arany emléktollakat, amelyekkel nyugdíjba vonult új­ságírók kiemelkedő tevékenységét, életútját, a szocialista újságírás­ban kifejtett munkásságát ismeri el a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Arany emléktollat kapott An­dor Leon, Baló László, Feleki László, Hoppe László, Király Pál, Máté György, Pálinkás György, Rónai Mihály András, Sarló Sán­dor, Sőtér Edit és Tabi László. Az ünnepi ülés után az újságíró szövetség Rózsa Ferenc termében a Vörös Újság márvány emlék­táblájánál koszorúkat helyeztek el még szorosabbá tenni az együtt­működést. Szakszervezetünk központi ve­zetőségének titkára, Scheffer Pál válaszában köszönetet mondott a vendéglátásért. Nagyon hasznos­nak­ minősítette a látottakat és a hallottakat. Mint mondta: „Sok mindenről beszélgettünk a mun­kaversennyel, a szakszervezeti munkával kapcsolatban, de sok kérdésről idő hiányában, nem esett szó. Ezért ezt a beszélge­tést folytatni kell, de majd Ma­gyarországon. A két szakszerve­zet közötti együttműködési meg­állapodás 1980-ban lejár , de a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Miniszter­­tanács Tájékoztatási Hivatala, a Népszabadság, a Magyar Újság­­írók Országos Szövetsége és a szakszervezetek képviselői. Bensőséges ünnepségen emlékez­tek meg az MSZMP központi lap­ja, a Népszabadság székházában is a Vörös Újság megjelenésének 61. évfordulójáról. A szerkesztő­ség nevében koszorúkat helyeztek el az épület előcsarnokában levő bronz emlékmű talapzatán. A magyar sajtó napja alkalmá­ból Pécsett megkoszorúzták Ma­gyar Lajosnak, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő sze­mélyiségének emléktábláját, Ka­posvárott a Somogy megyei szü­letésű Gábor Andor mellszobrá­nál volt koszorúzási ünnepség, Veszprémben pedig a Tanácsköz­társaság napjaiban megjelent Vö­rös Zá­szló című megyei lap egy­kori főszerkesztőjének, dr. Hajós Zoltán sírját koszorúzták meg, mint ezúttal is kiderült­­, érde­mes megújítani. Végül hangsú­lyozta, hogy a magyar és az NDK üzemek szakszervezeti alap­szervezetei közötti közvetlen kap­csolatok kiépítésére is megértek a feltételek. Küldöttségünk hazatérőben egy napot Berlinben töltött, ahol fo­gadta és baráti vacsorán látta vendégül delegációnkat Heinz Deckert, az NDK Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszerve­zetének elnöke, aki egyben elnö­ke az SZVSZ keretében működő Nyomdaipari Állandó Bizottság­nak is. NAGY OTTÓ A Vörös Újság emléktábláján Lux János mb. főtitkár és Kovács András, az Újságírók Szakmai Elnökségének titkára helyezték el szakszervezetünk koszorúját ELNÖKSÉGÜNK ÜLÉSE Szakszervezetünk elnöksége 1979. december 19-én tartotta legutóbbi ülését. Első napirendi pontként az elnökség megvitatta a „Javaslat a vállalati szak­­szervezeti szervek szervezeti felépítésének módosítására” című előterjesztést. Előadó Scheffer Pál, szakszervezetünk titkára volt. Második napirendként elfogadta a szakszervezet 1980. évi költségvetésére ké­szített előterjesztést. E napirend előadója Koszorú Györgyné, a szakszervezet pénzügyi és gazdasági osztályának helyettes vezetője volt. Az elnökség a továbbiakban egyéb tájékoztatókat és bejelentéseket vett tu­domásul.

Next