Typographia, 1981 (113. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
TYPOGRAPHIA A szocialista államot és a szakszervezeteket a célok alapvető azonossága köti össze, de gyakorlati funkcióik mások. Gáspár elvtárs ezután a szakszervezetek érdekvédelmi és érdekképviseleti feladatairól szólott, amelyeket a gazdaságsegítő tevékenységgel egységben kell megvalósítani. Hangsúlyozta : „A munkásosztály számára az érdekvédelmi funkció adja ma is a szakszervezetek történelmi igazoltságát. A szakszervezetek képesek arra, hogy a szocialista társadalomban létező érdek- és nézetkülönbségeket felszínre hozzák.” Kiemelte, hogy a szakszervezeti érdekvédelemnek az egyénekre irányulónak kell lennie. A szakszervezeti szervekben kellő bátorságnak kell lenni ahhoz, hogy a dolgozókkal szervezett nyílt tanácskozásokon vessék öszsze a különböző szintű érdekeket és segítsék az érdekellentéteknek a népgazdasági célokat figyelembe vevő megoldásait. Beszéde e részében említette, hogy a tagság a bizalmiak véleményének kikérésére nagyon jó alkalom lesz az, hogy a jövő esztendőben dönteni kell az ötnapos munkahét bevezetéséről. Ennek részleteit a különböző munkaterületek dolgozóival meg kell vitatni. Annak előrebocsátásával, hogy „csak egy erős népgazdaság lehet a szocialista építőmunka továbbfejlesztésének szilárd alapja, csak egy erős népgazdaság őrizheti meg az eddig elért színvonalat és lehet egy későbbi, gyorsabb ütemű fejlődés biztosítéka” — taglalta a szocialista munkamozgalmakat, a munkaversenyt, a szocialista brigádmozgalmat. Felhívta a figyelmet: Arra kell törekedni, hogy a munkahelyi közösségeknek nagyobb legyen a felelőssége és a szava, az egyes emberek munkájának, magatartásának anyagi és erkölcsi elismerésében. A munka társadalma az embereket elsősorban munkájuk és nem rangjuk szerint becsüli. Ezért kell arra törekedni, hogy ne süllyedjen el egyetlen hasznos kezdeményezés sem, az értetlenség, a közömbösség ingoványában. A szocialista demokrácia fejlesztéséről beszélt a következőkben és elmondta, hogy ennek következetes fejlesztése és gyakorlata idővel elvezet az önkormányzathoz. Ezen belül kiemelte, hogy a munkahelyi demokrácia a döntésben, a végrehajtásban, az ellenőrzésben való részesedése a tényleges hatalmi jogkörök birtoklását jelenti. A gazdasági vezetők feladataikat egyedül képtelenek megoldani, nélkülözhetetlen ehhez a dolgozók, a tömegek egyetértése, helytállása, ellenőrzése. Kiemelten... megérett a lehetőség a demokrácia fejlesztésének újabb lépéséhez. A gazdasági vezetők kinevezésébe, munkájának megítélésébe történő beleszólást kiszélesítjük az igazgatóktól egészen a munkahelyi vezetőkig.” A népgazdasági és a vállalati tervezésről szólva felhívta a figyelmet, hogy a célok meghatározásában országosan és üzemi méretekben is rangsorolni kell. Ez a feltétele, hogy a szocialista elosztás valóban a társadalmi igazságérzetnek megfelelően történjen. „A mai helyzetben növekszik a vállalatok felelőssége abban, hogy az életszínvonalat megőrizzük, hogy a reálbér ne csökkenjen és a legfontosabb társadalmi juttatások reálértékét szinten tartsuk” — mondotta Gáspár elvtárs. Ezt követően a szakszervezeteknek az árpolitika figyelemmel kísérésében, az árellenőrzésben végzendő feladatairól beszélt, majd a szakszervezetek belső mozgalmi életének kérdéseire tért át. Ezen belül elmondotta, hogy a magyar szakszervezeti mozgalomban az ágazati szakszervezetek önállóan dolgoznak. A SZOT a szakszervezeti mozgalom elvi irányítója és nem operatív vezetője. Kiemelte, hogy a szakszervezeti munka nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. A munka társadalmasításában nagy jelentőségűnek tartja, hogy kibővült és minőségileg megváltozott a szakszervezeti bizalmiak feladat- és hatásköre és ezzel együtt felelőssége. „A bizalmiak mozgalmunk első számú aktivistái. Felelős politikai tényezők..., ők ismerik legmélyebben, legalaposabban a munkahelyi viszonyokat, a helyi feladatokat és dolgozótársaikat is . . .” Ezért tartja alapvető feladatnak, hogy gondoskodni kell a bizalmiak, a főbizalmiak megfelelő felkészítéséről. Az előadói beszéd részletesen foglalkozott a magyar szakszervezetek nemzetközi kapcsolataival. A befejező rész hangsúlyozta, hogy: „a mi nagyszerű hivatásunk a munkáshatalom iránti érzett felelősségünk szüntelenül arra ösztönöz bennünket, hogy mindig jobbítsunk munkánkon ... Még nagyobb alázattal, még kevesebb önhittséggel, még odaadóbb lelkiismerettel kell ügyünket képviselni...” Gáspár elvtárs nagy hatású előadói beszédét mind a plenáris ülésen, mind pedig a szekciótanácskozásokon élénk vita követte. Szakszervezetünk küldöttei közül a plenáris ülésen szót kapott Ondrejovics Károlyné és Zombori Ildikó, a szekcióüléseken pedig Bondár Imre és Gácsi Lászlóné. Ondrejovics Károlyné a nyomdaipar fejlődéséről beszélt, amely az V. ötéves terv során igen nagy mértékű volt. Rámutatott arra, hogy a korszerű technika mellett elavult gépeken és zsúfolt környezetben tanulják a szakmát a nyomdásztanulók. Égetően fontos a szakmai képzés megjavítása úgy, hogy a fiatalok a gyakorlati oktatás során a technikai és technológiai változásokat is magas fokon megismerjék. A szakszervezet gazdag külföldi tapasztalati anyagot bocsátott a felügyeleti szerv rendelkezésére a korszerűsítéshez, ez azonban idáig nem nyert megoldást. A növekvő feladatok jobban képzett szakmunkásokat igényelnek. Érdekvédelmi feladat, hogy a felnövekvő nemzedék szakképzettsége magasabb szintű legyen. Azt is szakszervezeti feladatnak valljuk, hogy az üzemben eltöltött idő alatt a gyakorlati oktatás megszerettesse a szakmát, jó értelemben vett öntudatra neveljen. Ez feltétele, hogy a fiatalok a tanulmányok elvégzése után ne hagyják ott a jobb kereseti lehetőség reményében az ipart. A továbbiakban a szakszervezeti munkások, tisztségviselők megnövekedett jogairól és az ezzel összefüggésben jelentkező nagyobb fokú felelősségükről beszélt, annak érdekében is, hogy a munkahelyeken erősödjön a tulajdonosi szemlélet. Zombori Ildikó hozzászólásában a művészetek, a sajtó, a rádió és a tv felelősségéről beszélt, annak érdekében, hogy neveljenek a szocialista közéletiségre, fejlett ízlésre, emberi életmódra, igazi hazafiságra és internacionalizmusra. Éppen azért nem szabad megjelenniük olyan műveknek, amelyek a munkásokat és a munkahelyüket lebecsülik, sőt sértik. Mint mondotta, az olyan típusú írások, amelyek tele vannak a nyomdafestéket is alig tűrő kifejezésekkel, nem jól szolgálják a nevelést. A továbbiakban javasolta, hogy a sajtóban, valamint a rádió és televízió műsoraiban kapjon gyakrabban helyet a szakszervezeti munka. Bondár Imre az érdekvédelmi szekció ülésén a bérekkel, a munka szerinti elosztás kérdéseivel foglalkozott. Ezen belül szólott az elmaradt nyomdaipari bérekről, amelynek a megoldása egyre sürgetőbben jelentkezik a korszerűsödő szakmában. Gácsi Lászlóné az üzemi, a munkahelyi és a szakszervezeti demokrácia továbbfejlesztésével foglalkozó szekcióülésen a főbizalmiak és a bizalmiak szerepéről, nagymértékben megnövekedett felelősségéről beszélt. Kérte, hogy a főbizalmiak hatáskörét a SZOT egyértelműbben határozza meg. A nem régen közzétett, a szakszervezeti felsőbb szervek meghatározásával foglalkozó állásfoglalással kapcsolatban a nagyvállalatok részéről módosítást javasolt, mert a jelenlegi szabályozás a gyáregységi bizalmiak vonatkozásában nehézkessé teszi a munkát. Wagner Mihály írásban adta be hozzászólását. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa egyhangúlag elfogadta az előterjesztett határozati javaslatot, valamint az új alapszabályt, amelyek tanulmányozását — a kongresszus más dokumentumaival együtt — minden szakszervezeti tisztségviselőnk és szakszervezeti tagunk figyelmébe ajánljuk.