Typographia, 1984 (116. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
, VAGY JÓT, VAGY SEMMIT?! „Ugyan ki húz önszántából ujjat a főnökével?! Figyeljék meg, olyan rózsaszínűek lesznek ezek a véleményezések, mint a régi lányregények. Különben is, már megint az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének kérdésén rágódunk, ahelyett hogy dolgoznánk ...” — hangzott egy beszélgetésen. Englert Mihálynét, a Medicina Könyvkiadó szakszervezeti bizottsági titkárát nem érte váratlanul a megjegyzés. Tudta jól: az 1049/MT—SZOT határozat egyik legvitatottabb pontja a vezetők éves tevékenységének véleményezése lesz, e körül bontakozik majd ki a leghevesebb vita. — A határozat ismertetése során a 7. pontig minden a megszokottak szerint haladt — mondja. — Az elhangzottakat fejbólintások kísérték, nem csoda, hiszen már jól ismert dolgokat soroltam a hallgatóságnak. Mégis, fontosnak tartottam, hogy legalább a lényeget újra kiemeljem, mert a szakszervezeti gárda többsége az elmúlt három esztendőben kicserélődött. Az az igazság, hogy a bizalmiakat addig is bevonták a vállalati dolgok intézésébe, ám a szakszervezeti munka valahogy mégis lanyha maradt. A legélénkebb eszmecsere azonban a már említett újdonságot, a véleményezést kísérte. Kiket érint, hogyan valósítható meg a gyakorlatban, őszinték lesznek-e a vélemények —, ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták az embereket. — Valljuk be, valamennyi elevenbe vág, én mégis először a véleményezés alapjairól tudakozódnék. Gondolom, ha eredményesen zárják az évet, nem marasztalható el senki munkája. — Rossz irányból közelít. A cél nem az elmarasztalás, hanem az értékek fellelése, s ezek mellett a hibák feltárása. A vállalati eredmény a kérdésnek csak egy része. Különben is, ha e szerint minősítenénk, valóban minden pozitívra sikeredne. Évek óta egy fillér dotáció nélkül, nyereségelvonásos rendszerben gazdálkodunk, s eddig még mindig hoztuk terveinket. Pedig a papír drágult, a nyomdai árak emelkedtek, sőt olyan ráfizetéses termékeket is gyártunk, mint például az egészségügyi tankönyvek. Szóval a véleményezésnek sok más összetevője is van. A vezetői képességeken túl a szakmai rátermettségről, az emberekhez való viszonyról is véleményt alkothatnak dolgozóink. — Feltéve, ha ismerik vezetőik munkáját! — Én is így gondoltam, s ezért mondom: az eddigieknél jobban, szélesebb körben kell tájékoztatnunk a dolgozóinkat a vállalat ügyeiről. Még most sem késő, hiszen a véleményezéssel 1984. márciusára szeretnénk végezni. Viszonylag könnyű a helyzetünk, mert munkánkban a vezetők is támogattak, sőt bátorítottak bennünket. A főkönyvelőn és a műszaki vezetőn kívül — ők új emberek nálunk — az egészségügyi, a panoráma és a sportosztály főszerkesztőinek, valamint a gazdasági vezetőnek és az igazgatónak értékeljük a munkáját 1984 elején. Hogy mennyire lesz reális, az még kérdéses, hiszen több bizalmi is feszegette: a jó vélemény mellett írhat-e rosszat is?! Úgy tűnik, mintha egyesek fetisizálnák ezt a kérdést. Pedig a Kiadói Főigazgatóság kérésére eddig is készültek véleményezések a vezetőkről. A balatonfüredi értekezleten — ahol a könyvkiadói szekció munkájában vettem részt — az lepett meg leginkább, hogy maguk a kiadók is tartanak ettől. Többségük tartózkodóan nyilatkozott: „inkább megvárják, hogy a többiek mit tesznek’’ — mondották. Megdöbbentek, amikor szóvá tettem: mi már hozzákezdtünk. Persze, talán könnyebb helyzetben is vagyunk a többieknél. Kis létszámú — 85 fős — a kollektívánk, mindenki mindenkit ismer. A kérdés a nagyobb létszámú munkahelyeken válhat igazán izgalmassá. — Ön szerint mi lehet a haszna ennek az új joggyakorlásnak? — Közvetlen haszna és az egésznek értelme csak akkor lesz, ha a véleményezések nem a fióknak készülnek, ha azokat a megfelelő helyeken fel is használják. Nem hiszem, hogy 1982-ben a demokratikusság látszatának fenntartásáért született volna a határozat. Létrehozói igenis akartak vele valamit. S hogy jól döntöttek, arra válasz az élénk érdeklődés. A szakszervezet központjából már megküldték azt az útmutatót, amely felkészít bennünket a véleményezés mikéntjére. Az éves mérleg elkészítése után kezdjük el a közvetlen munkát. Anynyi már bizonyos, hogy az 1049/MT/SZOT határozat feladatai szerepelni fognak jövő évi munkatervünkben. A feladat nem egyszeri, annak a jövőben gyakorlattá kell válnia a Medicinánál. Természetesen, senkinek sem kell egy évet várnia arra, hogy elmondhassa a véleményét. CSÁKVÁRI D. JÁNOS Bizalmiaink Lemon Károly Kedvenc betűtípusa a Bodoni. Otthoni műhelyében barkácsol, a kertben növényeket ápol, gyümölcsöt termeszt. Szabad ideje a családé. Két lánynak, egy 14 és egy 6 évesnek az édesapja. Munkahelyén, az Egyetemi Nyomdában a Táncsics Mihály szocialista, a vállalat háromszoros kiváló brigádjának a vezetője. 18 ember szakszervezeti bizalmija és mások szerint is rendkívül népszerű ember a nyomdában. Kéziszedő, szakmájának okleveles mestere és egyben a fiatalok tanítója. Lomén Károly majd 20 esztendeje szervezett munkás. Azóta dolgozik itt a Dohány utcai üzemben. Bejáró, vonattal közlekedik naponta, hiszen Pécelen lakik. A távolság sohasem tartotta vissza attól, hogy tanuljon. Minden létező tipográfus-továbbképzésnek alávetette magát, örömmel gyarapította tudását. Azon ritka szakemberek közé tartozik, akik cirill szöveget éppúgy szednek, mint bármely latin betűs idegen nyelvű anyagot. Négy nyelven is tanult életében, s mindegyikből ragadt rá valami. Először az orosszal ismerkedett, azután a némettel, később a franciával, majd az angollal. Sokat van fiatalok között, hiszen az ipari tanulók és a szakközépiskolások egyaránt a tanítványai. De a szakszervezeti bizalminak meg kell találnia a hangot az idősebb korosztálybeliekkel is. Ez utóbbival kapcsolatban több ízben hangsúlyozta, hogy munkája során igen lényeges számára is az őszinte hang. Egyébként úgy érzi, a bizalom az ő részéről is és kollégái részéről is kölcsönös. A kérdések és a kérések jó része az anyagiakkal kapcsolatosak. Jövőre előreláthatólag az üdülés iránti érdeklődés is megnő. Erre utalnak az előjelek. Az a tény, hogy itt a nyomdában oktatással foglalkozik, nagy előny, mert aránylag elegendő ideje jut a szakszervezeti ügyekre. Mozgékony, az emberek gondjaira érzékeny, ügyes-bajos dolgaikkal törődő alkat. TYPOGRAPHIA Számvizsgáló bizottságaink figyelmébe A szervezési és ügykezelési költségek ellenőrzése A szakszervezeti alapszervezetek költségvetés szerinti gazdálkodásában viszonylag csekélyek, de jelentőségükben nem lebecsülendők a szervezési és ügyviteli költségek. Ezek ellenőrzésére a számvizsgáló bizottságoknak éppen olyan gondot kell fordítani, mint az egyéb költségek vizsgálatára. Köztudott, hogy a költségvetési gazdálkodás keretében az alapszervezetek szociális, kulturális és sportcélokra veszik igénybe anyagi eszközeiknek nagyobbik részét és csak kisebb hányada fordítható a szervezési és ügyviteli kiadásokra. E költségeknek az emelkedése ugyanis az egyéb mozgalmi feladatok teljesítésének anyagi alapjait vonná el, akadályozva az eredményesebb szakszervezeti munkát. A szervezési és az ügyviteli költségek sokfélék lehetnek, amelyek nem egyformán jelentkeznek az egyes alapszervezeteknél. Ide tartoznak a többi között a kiküldetési és közlekedési költségek, a társadalmi aktivisták jutalmazására fordított összegek, értekezletek ellátási kiadása, írószerek, nyomtatványok, posta-, OTP-kezelési költségek, bérleti díjak stb. E kiadások egy része azonban nem terheli az alapszervezeteket, mert a vállalatok, intézmények fedezik, így például az értekezletek, rendezvények megtartására szolgáló helyiségeket ellenérték nélkül bocsátják az alapszervezet rendelkezésére, a felhasznált írószer, valamint a posta és a telefon díjtételeit a vállalatok, hivatalok, intézmogatása jelentősen hozzájárul a szervezési és ügyviteli költségek csökkenéséhez. Az így elért megtakarítást más mozgalmi feladatokra lehet felhasználni. Megengedhetetlen azonban a reprezentáció kiadásaira fordítani. Az értekezletek költségeinek ellenőrzése során ezért is alapvető szempont a reprezentációs rendelkezések betartásának figyelemmel kísérése. A jutalmazásra előirányzott öszszeget elsősorban bizalmiak és más olyan aktivisták jutalmazására célszerű felhasználni, akik a mozgalmi feladatok teljesítésében eredményes munkát végeznek. Az ellenőrzés terjedjen ki arra is, hogy a jutalmak, ajándéktárgyak elszámolásánál az átvételi elismervények mellékelve legyenek. A tisztségviselők és társadalmi aktivisták kiküldetése esetén — útiszámla alapján — a jogszabályok szerinti költségek (útiköltség, napidíj, szállásköltség) számolható el. A hivatalos kiküldetést a szakszervezeti szerv vezetője, a szakszervezeti bizottság titkárának útiköltség-elszámolását az szb elnöke írja alá. Az ellenőrzés során vizsgálni kell a felszámított költségek szükségességét és helyességét. Azt is meg kell említeni, hogy minden alapszervezet gazdálkodásában rendszeresen felmerülő költség a számadások elvégzéséért és az értékcikkek kezeléséért kifizethető juttatás. Ez a juttatás csak azoknál az alapszervezeteknél számolható fel, ahol ezt a teendőt társadalmi munkában végzik. A kifizethető összeg — szb-határozat alapján — a tagdíjbevétel 2—5 százalékáig terjedhet. KOSZORÚ GYÖRGYNÉ 1984. JANUÁR BUDAPESTI ÚJÍTÁSI NAPOK A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa szervezésében november 14-én és a következő napokban rendezték meg a fővárosban az immár hagyományos újítási napokat. A központi ünnepséget a Fővárosi Művelődési Házban tartották. Az újítási napok keretében több vállalatnál újítási börzét rendeztek, azzal a céllal, hogy a hasznosítható ötletekből — újításokból, találmányokból — minél szélesebb körű szemléltető ajánlásokat is adhassanak. Az esemény egyik rendezvénye a papíriparhoz fűződik. Szakszervezetünk a Papíripari Vállalat gazdasági vezetésével és társadalmi szervezeteivel együtt november 17-én újítási börzét szervezett, kiállítást rendezett és jól bevált újításokat gyakorlatban is bemutatott - ez utóbbit a Csepeli Papírgyárban. A rendezvényen az ország valamennyi papírgyára részt vett és három közvetlen felhasználó nyomdát — a Kossuthot, a Szikrát és az Alföldit — is meghívták. A budapesti újítási napok alkalmából a Papíripari Vállalattól négyen részesültek elismerésben. Pál Sándor, a Csepeli és Tóth Mihály, a Domények saját költségként számoló naújvárosi Papírgyár dolgozója a Kiváló Újító arany fokozata kitüntetik el. A munkahelyeknek ez a tűtést kapta meg, Renner Ferenc (Csepel) és Szabó Sándor (Dunaújváros) pedig az ezüst fokozatot érdemelték ki, több éves eredményes munkájukért. Az újítók ötleteit „világra segítők” közül többen pénzjutalomban részesültek. Az üzemegészségügy javítása érdekében Szakszervezetünk elnöksége 1983. december 9-én tárgyalta a nyomda- és papíripar üzemegészségügyi helyzetéről szóló jelentést és határozatot hozott e tevékenység továbbfejlesztésére. A határozat nagy jelentőségű, mivel a dolgozók egészségének megóvásában, a foglalkozási megbetegedések megelőzésében a műszaki fejlesztések mellett elengedhetetlen az üzemegészségügy megelőző tevékenysége. A nyomda- és papíriparban az elmúlt 10-12 évben számos beruházás valósult meg. A korszerű termelőberendezések, a műszaki és technológiai fejlesztések lényeges változásokat eredményeztek a dolgozók munkakörülményeiben. Csökkent a „hagyományos" egészségi ártalmat jelentő munkakörök száma. A mélynyomtatásnál az alkoholos eljárás terjedésével egyre kevesebb a toluol egészségkárosító hatásának kitett dolgozó. A fényszedés térhódítása az ólomártalom csökkenését jelenti. Mindezek ellenére 1982-ben a két iparágunkban foglalkoztatott dolgozók több mint egyötöde dolgozott egészségre ártalmas munkakörben. A rekonstrukciók, technológiai fejlesztések (fényszedés, képernyős szerkesztőterminálok, gyorsjáratú gépek stb. alkalmazása) ugyanis csökkentették a „hagyományos" ártalmakat, emellett azonban — ma még többségükben csak körvonalaikban ismert, vagy feltételezett — „új" egészségkárosító hatások jelentek meg. A műszaki fejlesztések ellenére is nőtt a foglalkozási zajártalomnak kitett dolgozók száma, fokozódott az idegi, pszichológiai megterhelés. Az üzemegészségügy megelőző tevékenységében alapfeltétel, hogy a vállalatoknál a megfelelő személyi és tárgyi feltételek biztosítottak legyenek. A vállalatoknál, gyáregységeknél tevékenykedő egészségügyi szakszolgálat kellő rendelési óraszáma, a rendelők megfelelő felszereltsége és nem utolsósorban a gazdasági-műszaki vezetéssel és a szakszervezeti bizottsággal való szoros együttműködés az érdemi munkához elengedhetetlen. A tapasztalatokat összegezve az elnökség — elismerve az elmúlt években elért eredményeket — megállapította, hogy a nyomda-és papíripar üzemegészségügyi ellátottságát a követelmények és lehetőségek átgondolt összehangolásával tovább kell fejleszteni. Valamennyi vállalatnál biztosítani kell az egészségre ártalmas munkakörökben foglalkoztatott dolgozók előzetes és időszakos szűrővizsgálatokon való részvételét. A szűrések szervezettebb lebonyolításában, az érintett dolgozók pontos és rendszeres részvételének biztosításában nagy felelőssége van a vállalat gazdasági vezetésének, az adott területek közvetlen termelést irányító vezetőinek. Az előzetes alkalmassági vizsgálatokat érdemibbé teheti, ha az üzemorvosaink pontosan ismerik, hogy a vállalat a dolgozót milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni. Ennek érdekében ismernie kell, hogy az adott munkakör, illetve munkahely milyen fizikai és pszichikai megterhelést jelent a dolgozó számára, az alkalmazott technológia egészségügyi vonatkozású főbb jellemzői, az esetleges egészségkárosító hatások szempontjából. Az elnökség határozatának végrehajtása, az érdemi megelőző üzemorvosi tevékenység érdekében szükségesnek tartjuk, hogy üzemorvosaink törekedjenek a vállalatok műszaki vezetésével és a szakszervezeti bizottsággal a közös munkakapcsolatok fejlesztésére, évente adjanak számot a végzett munkáról, eredményekről, a meglevő egészségügyi hiányosságokról. Vegyenek részt az üzemi szemléken és tegyenek érdemi javaslatot a vezetésnek az üzemegészségügyi helyzet javítására. Napi gyógyító orvosi tevékenységük mellett fordítsanak különösen nagy figyelmet a foglalkozási megbetegedések megelőzésére, az egészségre ártalmas munkakörökben foglalkoztatottak előzetes alkalmasságának véleményezésére, időszakos fizikális és laboratóriumi szűrővizsgálatainak megszervezésére, a pozitív vizsgálati eredmények utóvizsgálatára és az orvosi dokumentációk pontos vezetésére. A vizsgálati eredmények alapján — ha szükséges — tegyenek javaslatot akár a munkaköri áthelyezésre is. Üzemi egészségügyi felvilágosító tevékenységük végzése során kiemelten foglalkozzanak az üzemükben előforduló egészségkárosító hatások elleni védekezéssel, az egyéni védőeszköz-használat és a szűrővizsgálatok fontosságának propagandájával. Az üzemorvosok foglalkozási betegségeket megelőző munkája csak a dolgozók aktív közreműködésével lehet eredményes. Ez nemcsak rendeletekben, előírásokban megfogalmazott kötelesség, hanem a dolgozók személyes érdeke is. HORVÁTH ISTVÁN Változó gazdasági szabályozók Az 1984 januárjától érvényes szabályozóváltozások nem jelentenek alapvető konstrukciós módosításokat, inkább az jellemzi őket, hogy az intézkedések beilleszkednek a gazdaságirányítás koncepciójába, a megváltozott és a várhatóan változó kül-, illetve belpiaci viszonyokhoz. Ugyanakkor az intézkedések a vállalati önállóság növelésével összhangban a nemzetijövedelem-képződés és a belföldi felhasználás egyensúlyát is hivatottak biztosítani. Az árrendszerben, árképzésben, árszabályozásban a változások lényegében a külkereskedelmi árakhoz igazodó árképzés szabályait érintik. A vállalatok egy csoportjában továbbra is érvényben marad az exportárakat követő árrendszer, így jelentős részben a jövedelmezőség és az exportár szabta eddigi kettős korlát helyett csak az árszínvonal-korlátozás fog működni. Az exportösztönzés tekintetében az automatikusan igénybe vehető bérpreferencia, az exportnövekmény részarányától függően 1000 forintonként 44 Ft/$ önköltség szintű devizakitermelés esetén 50 Ft, 44—50 Ft között pedig 40 Ft elszámolását jelenti. A jövedelemszabályozás módosításával az élőmunkával való ésszerű gazdálkodást, valamint az önfinanszírozó társadalombiztosítást kívánja elősegíteni a társadalombiztosítási járulék 10 százalékos emelése. Az év elejétől alapvetően megváltozik a vállalati tartalékolás általános rendje. Megszűnt a kötelező tartalékalap-képzés és -felhasználás. Helyette az adózás előtti nyereségből önkéntesen lehet tartalékalapot képezni, amely visszapótlási kötelezettség nélkül, korlátlanul, év közben is felhasználható, azaz ezt a vállalatok a hullámzó teljesítményeik kiegyenlítésére használhatják fel. Ha tehát a vállalatnak jó éve van, többet tartalékolhat, ha rosszabbak az eredményei, akkor nagyobb felhasználással élhet. A vállalati döntési szabadságot növeli az amortizációs rendszer változása is. A több ezerre tehető leírási kulcsok száma 40, az állóeszközcsoportban 14-re csökken. Az egyszerűsítés révén lehetőség van arra is, hogy a vállalat a 10 százalékos leírást az adott évben akár a felére csökkentse, így a nyereségét növelje. Ha úgy dönt, hogy hoszszabb idő alatt írja le állóeszközeit, kevesebb lesz ugyan a fejlesztési alapja, de nagyobb összeget fordíthat a személyi jövedelmekre. A bér- és keresetszabályozás vonatkozásában alapvető változások nincsenek, két lényeges kérdésről azonban szólni kell. Az egyik az, hogy az 1983. előtti évekről nyilvánvaló bérszínvonal-tartalékok 1984-ben sem használhatók fel. A másik pedig, hogy január 1-vel a 290 forintos bérkiegészítés bérpótlék formájában beépül a bérekbe, vagyis a bérszabályozás alá tartozó bérköltség terhére fizetendő. Ezért a vállalati bér- és keresetszabályozásnak az 1984-ben alkalmazható bázismutatóit a 290 Ft-os összeg figyelembevételével módosítani kell. A bérekbe beépítendő bérpótlék összege a nyugdíjjárulék miatt 310 Ft/hó lesz. Ezzel egyidejűleg a nyugdíjjárulék kulcsait meghatározó kereseti összeghatárok — a kulcsok változatlanul hagyása mellett — 300 Ft-tal felemelésre kerülnek. A vállalatok fejlesztési lehetőségeinek tervszerű keretek között tartása mellett további vásárlóerőszűkítésre volt szükség. Ezért a fejlesztési alap elvonásának mértéke — az 1983. évi 9 százalékhoz képest — 1984-ben további 13 százalékkal emelkedett. Az elvonásra került összeg alapvető forrása lesz annak a központi intervenciós alapnak, amely nem csupán piaci, hanem szerkezeti és objektív okból válságba kerülő gazdálkodó egységek, vállalatok helyzetének rendezésére használható fel. 1984. január 1-én lépett életbe az új bértarifarendszer, melynek lényegesebb módosításai a következők: — A fizikai munkakörökben az eddigi 25 bércsoport helyett 31 lett. A képzettségi fokozatok nem változtak, csak a munkakörülményi, munkafeltételi fokozatok. — Az ügyviteli foglalkozásúaknál a jelenlegi egy helyett két kategória lesz és az ügyintézők esetében új kategóriaként a kiemelt munkatársi besorolásra került sor. Szakképesítés nélküli ügyintézőket nem lehet felvenni. A vállalatok kategóriái is csökkennek oly módon, hogy a jelenlegi B és C kategória összevonásra kerül. — Az alsó és felső bérkategóriahatárok is emelkedtek, a felső határok átlagosan 25, az alsó határok pedig 16 százalékkal. — Az új alsó bérhatárokra történő beállás 1986. december 31-től kötelező. — A munkabérek legkisebb öszszege 2000 Ft, illetve 11 Ft/óra lett. Az 1984. évi szűk körű változások mellett az állami munkaügyi szervezet a bér- és keresetszabályozás távlati fejlesztésén munkálkodik. Ezek a törekvések feltételezik a mai szabályozások lényegi átalakítását. E munkák szorosan összefonódnak a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének általános céljaival GÁBOR JÓZSEF