Typographia, 1984 (116. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

, VAGY JÓT, VAGY SEMMIT?! „Ugyan ki húz önszántából ujjat a főnökével?! Figyeljék meg, olyan rózsaszínűek lesznek ezek a véle­ményezések, mint a régi lányregé­nyek. Különben is, már megint az üzemi demokrácia továbbfejleszté­sének kérdésén rágódunk, ahelyett hogy dolgoznánk ...” — hangzott egy beszélgetésen. Englert Mihály­­nét, a Medicina Könyvkiadó szak­­szervezeti bizottsági titkárát nem érte váratlanul a megjegyzés. Tud­ta jól: az 1049/MT—SZOT hatá­rozat egyik legvitatottabb pontja a vezetők éves tevékenységének véle­ményezése lesz, e körül bontakozik majd ki a leghevesebb vita. — A határozat ismertetése során a 7. pontig minden a megszokottak szerint haladt — mondja. — Az el­hangzottakat fejbólintások kísérték, nem csoda, hiszen már jól ismert dolgokat soroltam a hallgatóság­nak. Mégis, fontosnak tartottam, hogy legalább a lényeget újra ki­emeljem, mert a szakszervezeti gár­da többsége az elmúlt három eszten­dőben kicserélődött. Az az igazság, hogy a bizalmiakat addig is bevon­ták a vállalati dolgok intézésébe, ám a szakszervezeti munka vala­hogy mégis lanyha maradt. A leg­élénkebb eszmecsere azonban a már említett újdonságot, a véleménye­zést kísérte. Kiket érint, hogyan va­lósítható meg a gyakorlatban, őszinték lesznek-e a vélemények —, ilyen és ehhez hasonló kérdések fog­lalkoztatták az embereket. — Valljuk be, valamennyi ele­venbe vág, én mégis először a véle­ményezés alapjairól tudakozód­nék. Gondolom, ha eredményesen zárják az évet, nem marasztalható el senki munkája. — Rossz irányból közelít. A cél nem az elmarasztalás, hanem az ér­tékek fellelése, s ezek mellett a hi­bák feltárása. A vállalati eredmény a kérdésnek csak egy része. Külön­ben is, ha e szerint minősítenénk, valóban minden pozitívra sikeredne. Évek óta egy fillér dotáció nélkül, nyereségelvonásos rendszerben gaz­dálkodunk, s eddig még mindig hoz­tuk terveinket. Pedig a papír drá­gult, a nyomdai árak emelkedtek, sőt olyan ráfizetéses termékeket is gyártunk, mint például az egészség­­ügyi tankönyvek. Szóval a vélemé­nyezésnek sok más összetevője is van. A vezetői képességeken túl a szakmai rátermettségről, az embe­rekhez való viszonyról is véleményt alkothatnak dolgozóink. — Feltéve, ha ismerik vezetőik munkáját! — Én is így gondoltam, s ezért mondom: az eddigieknél jobban, szélesebb körben kell tájékoztat­nunk a dolgozóinkat a vállalat ügyeiről. Még most sem késő, hiszen a véleményezéssel 1984. márciusára szeretnénk végezni. Viszonylag könnyű a helyzetünk, mert mun­kánkban a vezetők is támogattak, sőt bátorítottak bennünket. A fő­könyvelőn és a műszaki vezetőn kí­vül — ők új emberek nálunk — az egészségügyi, a panoráma és a sportosztály főszerkesztőinek, vala­mint a gazdasági vezetőnek és az igazgatónak értékeljük a munkáját 1984 elején. Hogy mennyire lesz reális, az még kérdéses, hiszen több bizalmi is feszegette: a jó vélemény mellett írhat-e rosszat is?! Úgy tű­nik, mintha egyesek fetisizálnák ezt a kérdést. Pedig a Kiadói Főigazga­tóság kérésére eddig is készültek vé­­leményezések a vezetőkről. A bala­­tonfü­redi értekezleten — ahol a könyvkiadói szekció munkájában vettem részt — az lepett meg leg­inkább, hogy maguk a kiadók is tar­tanak ettől. Többségük tartózkodó­an nyilatkozott: „inkább megvárják, hogy a többiek mit tesznek’’ — mon­dották. Megdöbbentek, amikor szó­vá tettem: mi már hozzákezdtünk. Persze, talán könnyebb helyzetben is vagyunk a többieknél. Kis létszá­mú — 85 fős — a kollektívánk, mindenki mindenkit ismer. A kérdés a nagyobb létszámú munkahelyeken válhat igazán izgalmassá. — Ön szerint mi lehet a haszna ennek az új joggyakorlásnak? — Közvetlen haszna és az egész­nek értelme csak akkor lesz, ha a véleményezések nem a fióknak ké­szülnek, ha azokat a megfelelő helyeken fel is használják. Nem hi­szem, hogy 1982-ben a demokrati­­kusság látszatának fenntartásáért született volna a határozat. Létreho­zói igenis akartak vele valamit. S hogy jól döntöttek, arra válasz az élénk érdeklődés. A szakszervezet központjából már megküldték azt az útmutatót, amely felkészít ben­nünket a véleményezés mikéntjére. Az éves mérleg elkészítése után kezdjük el a közvetlen munkát. Any­­nyi már bizonyos, hogy az 1049/MT/SZOT határozat fel­adatai szerepelni fognak jövő évi munkatervünkben. A feladat nem egyszeri, annak a jövőben gyakor­lattá kell válnia a Medicinánál. Ter­mészetesen, senkinek sem kell egy évet várnia arra, hogy elmondhassa a véleményét. CSÁKVÁRI D. JÁNOS Bizalmiaink Lemon Károly Kedvenc betűtípusa a Bodoni. Otthoni műhelyében barkácsol, a kertben növényeket ápol, gyümölcsöt termeszt. Szabad ideje a családé. Két lány­nak, egy 14 és egy 6 évesnek az édesapja. Munkahelyén, az Egyetemi Nyomdában a Táncsics Mihály szocialista, a vállalat háromszoros kiváló brigádjának a vezetője. 18 ember szakszervezeti bizalmija és mások szerint is rendkívül népszerű ember a nyomdában. Kéziszedő, szakmájának okle­veles mestere és egyben a fiatalok tanítója. Lomén Károly majd 20 esztendeje szervezett munkás. Azóta dolgozik itt a Dohány utcai üzemben. Bejáró, vonattal közlekedik naponta, hiszen Pé­­celen lakik. A távolság sohasem tartotta vissza attól, hogy tanuljon. Min­den létező tipográfus-továbbképzésnek alávetette magát, örömmel gyara­pította tudását. Azon ritka szakemberek közé tartozik, akik cirill szöveget éppúgy szednek, mint bármely latin betűs idegen nyelvű anyagot. Négy nyelven is tanult életében, s mindegyikből ragadt rá valami. Először az orosszal ismerkedett, azután a némettel, később a franciával, majd az an­gollal. Sokat van fiatalok között, hiszen az ipari tanulók és a szakközépiskolá­sok egyaránt a tanítványai. De a szakszervezeti bizalminak meg kell talál­nia a hangot az idősebb korosztálybeliekkel is. Ez utóbbival kapcsolatban több ízben hangsúlyozta, hogy munkája során igen lényeges számára is az őszinte hang. Egyébként úgy érzi, a bizalom az ő részéről is és kollégái részéről is kölcsönös. A kérdések és a kérések jó része az anyagiakkal kapcsolatosak. Jövőre előreláthatólag az üdülés iránti érdeklődés is megnő. Erre utalnak az elő­jelek. Az a tény, hogy itt a nyomdában oktatással foglalkozik, nagy előny, mert aránylag elegendő ideje jut a szakszervezeti ügyekre. Mozgékony, az emberek gondjaira érzékeny, ügyes-bajos dolgaikkal törődő alkat. TYPOGRAPHIA Számvizsgáló bizottságaink figyelmébe A szervezési és ügykezelési költségek ellenőrzése A szakszervezeti alapszervezetek költségvetés szerinti gazdálkodásá­ban viszonylag csekélyek, de jelen­tőségükben nem lebecsülendők a szervezési és ügyviteli költségek. Ezek ellenőrzésére a számvizsgáló bizottságoknak éppen olyan gon­dot kell fordítani, mint az egyéb költségek vizsgálatára. Köztudott, hogy a költségvetési gazdálkodás keretében az alap­szervezetek szociális, kulturális és sportcélokra veszik igénybe anyagi eszközeiknek nagyobbik részét és csak kisebb hányada fordítható a szervezési és ügyviteli kiadásokra. E költségeknek az emelkedése ugyanis az egyéb mozgalmi felada­tok teljesítésének anyagi alapjait vonná el, akadályozva az eredmé­nyesebb szakszervezeti munkát. A szervezési és az ügyviteli költ­ségek sokfélék lehetnek, amelyek nem egyformán jelentkeznek az egyes alapszervezeteknél. Ide tar­toznak a többi között a kiküldetési és közlekedési költségek, a társa­dalmi aktivisták jutalmazására for­dított összegek, értekezletek ellátá­si kiadása, írószerek, nyomtatvá­nyok, posta-, OTP-kezelési költsé­gek, bérleti díjak stb. E kiadások egy része azonban nem terheli az alapszervezeteket, mert a vállalatok, intézmények fe­dezik, így például az értekezletek, rendezvények megtartására szolgá­ló helyiségeket ellenérték nélkül bocsátják az alapszervezet rendel­kezésére, a felhasznált írószer, va­lamint a posta és a telefon díjtéte­leit a vállalatok, hivatalok, intéz­mogatása jelentősen hozzájárul a szervezési és ügyviteli költségek csökkenéséhez. Az így elért megta­karítást más mozgalmi feladatokra lehet felhasználni. Megengedhetet­len azonban a reprezentáció kiadá­saira fordítani. Az értekezletek költségeinek ellenőrzése során ezért is alapvető szempont a repre­zentációs rendelkezések betartásá­nak figyelemmel kísérése. A jutalmazásra előirányzott ösz­­szeget elsősorban bizalmiak és más olyan aktivisták jutalmazására célszerű felhasználni, akik a moz­galmi feladatok teljesítésében eredményes munkát végeznek. Az ellenőrzés terjedjen ki arra is, hogy a jutalmak, ajándéktárgyak elszá­molásánál az átvételi elismervé­­nyek mellékelve legyenek. A tisztségviselők és társadalmi aktivisták kiküldetése esetén — útiszámla alapján — a jogszabá­lyok szerinti költségek (útiköltség, napidíj, szállásköltség) számolható el. A hivatalos kiküldetést a szak­­szervezeti szerv vezetője, a szak­­szervezeti bizottság titkárának úti­költség-elszámolását az szb elnöke írja alá. Az ellenőrzés során vizs­gálni kell a felszámított költségek szükségességét és helyességét. Azt is meg kell említeni, hogy minden alapszervezet gazdálkodá­sában rendszeresen felmerülő költ­ség a számadások elvégzéséért és az értékcikkek kezeléséért kifizet­hető juttatás. Ez a juttatás csak azoknál az alapszervezeteknél szá­molható fel, ahol ezt a teendőt tár­sadalmi munkában végzik. A kifi­zethető összeg — szb-határozat alapján — a tagdíjbevétel 2—5 százalékáig terjedhet. KOSZORÚ GYÖRGYNÉ 1984. JANUÁR BUDAPESTI ÚJÍTÁSI NAPOK A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa szervezésében november 14-én és a következő napokban rendezték meg a fővárosban az immár hagyo­mányos újítási napokat. A központi ünnepséget a Fővárosi Művelődési Házban tartották. Az újítási napok keretében több vállalatnál újítási börzét rendeztek, azzal a céllal, hogy a hasznosítható ötletekből — újí­tásokból, találmányokból — minél szélesebb körű szemléltető ajánláso­kat is adhassanak. Az esemény egyik rendezvénye a papíriparhoz fűződik. Szakszerveze­tünk a Papíripari Vállalat gazdasági vezetésével és társadalmi szerveze­teivel együtt november 17-én újítási börzét szervezett, kiállítást rende­zett és jól bevált újításokat gyakorlatban is bemutatott - ez utóbbit a Csepeli Papírgyárban. A rendezvényen az ország valamennyi papírgyá­ra részt vett és három közvetlen felhasználó nyomdát — a Kossuthot, a Szikrát és az Alföldit — is meghívták. A budapesti újítási napok alkalmából a Papíripari Vállalattól négyen részesültek elismerésben. Pál Sándor, a Csepeli és Tóth Mihály, a Do­­mények saját költségként számoló naújvárosi Papírgyár dolgozója a Kiváló Újító arany fokozata kitünte­­tik el. A munkahelyeknek ez a tű­­tést kapta meg, Renner Ferenc (Csepel) és Szabó Sándor (Dunaújváros) pedig az ezüst fokozatot érdemelték ki, több éves eredményes munkáju­kért. Az újítók ötleteit „világra segítők” közül többen pénzjutalomban részesültek. Az üzemegészségügy javítása érdekében Szakszervezetünk elnöksége 1983. december 9-én tárgyalta a nyomda- és papíripar üzemegész­ségügyi helyzetéről szóló jelentést és határozatot hozott e tevékeny­ség továbbfejlesztésére. A határo­zat nagy jelentőségű, mivel a dol­gozók egészségének megóvásában, a foglalkozási megbetegedések megelőzésében a műszaki fejleszté­sek mellett elengedhetetlen az üzemegészségügy megelőző tevé­kenysége. A nyomda- és papíriparban az elmúlt 10-12 évben számos beruhá­zás valósult meg. A korszerű ter­melőberendezések, a műszaki és technológiai fejlesztések lényeges változásokat eredményeztek a dol­gozók munkakörülményeiben. Csökkent a „hagyományos" egész­ségi ártalmat jelentő munkakörök száma. A mélynyomtatásnál az al­koholos eljárás terjedésével egyre kevesebb a toluol egészségkárosító hatásának kitett dolgozó. A fény­szedés térhódítása az ólomártalom csökkenését jelenti. Mindezek elle­nére 1982-ben a két iparágunkban foglalkoztatott dolgozók több mint egyötöde dolgozott egészségre ár­talmas munkakörben. A rekonst­rukciók, technológiai fejlesztések (fényszedés, képernyős szerkesztő­terminálok, gyorsjáratú gépek stb. alkalmazása) ugyanis csökkentet­ték a „hagyományos" ártalmakat, emellett azonban — ma még több­ségükben csak körvonalaikban is­mert, vagy feltételezett — „új" egészségkárosító hatások jelentek meg. A műszaki fejlesztések elle­nére is nőtt a foglalkozási zajárta­lomnak kitett dolgozók száma, fo­kozódott az idegi, pszichológiai megterhelés. Az üzemegészségügy megelőző tevékenységében alapfeltétel, hogy a vállalatoknál a megfelelő szemé­lyi és tárgyi feltételek biztosítottak legyenek. A vállalatoknál, gyáregy­ségeknél tevékenykedő egészség­­ügyi szakszolgálat kellő rendelési óraszáma, a rendelők megfelelő felszereltsége és nem utolsósorban a gazdasági-műszaki vezetéssel és a szakszervezeti bizottsággal való szoros együttműködés az érdemi munkához elengedhetetlen. A tapasztalatokat összegezve az elnökség — elismerve az elmúlt években elért eredményeket — megállapította, hogy a nyomda-és papíripar üzemegészségügyi ellátott­ságát a követelmények és lehetősé­gek átgondolt összehangolásával to­vább kell fejleszteni. Valamennyi vállalatnál biztosítani kell az egészségre ártalmas munkakörök­ben foglalkoztatott dolgozók elő­zetes és időszakos szűrővizsgálato­kon való részvételét. A szűrések szervezettebb lebonyolításában, az érintett dolgozók pontos és rend­szeres részvételének biztosításában nagy felelőssége van a vállalat gaz­­dasági vezetésének, az adott terüle­tek közvetlen termelést irányító ve­zetőinek. Az előzetes alkalmassági vizsgálatokat érdemibbé teheti, ha az üzemorvosaink pontosan isme­rik, hogy a vállalat a dolgozót mi­lyen munkakörben kívánja foglal­koztatni. Ennek érdekében ismer­nie kell, hogy az adott munkakör, illetve munkahely milyen fizikai és pszichikai megterhelést jelent a dolgozó számára, az alkalmazott technológia egészségügyi vonatko­zású főbb jellemzői, az esetleges egészségkárosító hatások szem­pontjából. Az elnökség határozatának vég­rehajtása, az érdemi megelőző üzemorvosi tevékenység érdeké­ben szükségesnek tartjuk, hogy üzemorvosaink törekedjenek a vál­lalatok műszaki vezetésével és a szakszervezeti bizottsággal a közös munkakapcsolatok fejlesztésére, évente adjanak számot a végzett munkáról, eredményekről, a meg­levő egészségügyi hiányosságok­ról. Vegyenek részt az üzemi szem­léken és tegyenek érdemi javasla­tot a vezetésnek az üzemegészség­ügyi helyzet javítására. Napi gyógyító orvosi tevékeny­ségük mellett fordítsanak különö­sen nagy figyelmet a foglalkozási megbetegedések megelőzésére, az egészségre ártalmas munkakörök­ben foglalkoztatottak előzetes al­kalmasságának véleményezésére, időszakos fizikális és laboratóriu­mi szűrővizsgálatainak megszerve­zésére, a pozitív vizsgálati eredmé­nyek utóvizsgálatára és az orvosi dokumentációk pontos vezetésére. A vizsgálati eredmények alapján — ha szükséges — tegyenek javas­latot akár a munkaköri áthelyezés­re is. Üzemi egészségügyi felvilágosí­­tó tevékenységük végzése során ki­emelten foglalkozzanak az üze­mükben előforduló egészségkáro­sító hatások elleni védekezéssel, az egyéni védőeszköz-használat és a szűrővizsgálatok fontosságának propagandájával. Az üzemorvosok foglalkozási betegségeket megelőző munkája csak a dolgozók aktív közreműkö­désével lehet eredményes. Ez nem­csak rendeletekben, előírásokban megfogalmazott kötelesség, hanem a dolgozók személyes érdeke is. HORVÁTH ISTVÁN Változó gazdasági szabályozók Az 1984 januárjától érvényes szabályozóváltozások nem jelente­nek alapvető konstrukciós módosí­tásokat, inkább az jellemzi őket, hogy az intézkedések beilleszked­nek a gazdaságirányítás koncep­ciójába, a megváltozott és a várha­tóan változó kül-, illetve belpiaci viszonyokhoz. Ugyanakkor az in­tézkedések a vállalati önállóság növelésével összhangban a nem­­zetijövedelem-képződés és a bel­földi felhasználás egyensúlyát is hivatottak biztosítani. Az árrendszerben, árképzésben, árszabályozásban a változások lé­nyegében a külkereskedelmi árak­hoz igazodó árképzés szabályait érintik. A vállalatok egy csoportjá­ban továbbra is érvényben marad az exportárakat követő árrendszer, így jelentős részben a jövedelme­zőség és az exportár szabta eddigi kettős korlát helyett csak az árszín­vonal-korlátozás fog működni. Az exportösztönzés tekintetében az automatikusan igénybe vehető bérpreferencia, az exportnövek­mény részarányától függően 1000 forintonként 44 Ft/$ önköltség szintű devizakitermelés esetén 50 Ft, 44—50 Ft között pedig 40 Ft el­számolását jelenti. A jövedelemszabályozás módosí­tásával az élőmunkával való éssze­rű gazdálkodást, valamint az önfi­nanszírozó társadalombiztosítást kívánja elősegíteni a társadalom­­biztosítási járulék 10 százalékos emelése. Az év elejétől alapvetően meg­változik a vállalati tartalékolás ál­talános rendje. Megszűnt a kötele­ző tartalékalap-képzés és -felhasz­nálás. Helyette az adózás előtti nyereségből önkéntesen lehet tar­talékalapot képezni, amely vissza­pótlási kötelezettség nélkül, korlát­lanul, év közben is felhasználható, azaz ezt a vállalatok a hullámzó teljesítményeik kiegyenlítésére használhatják fel. Ha tehát a válla­latnak jó éve van, többet tartalé­kolhat, ha rosszabbak az eredmé­nyei, akkor nagyobb felhasználás­sal élhet. A vállalati döntési szabadságot növeli az amortizációs rendszer vál­tozása is. A több ezerre tehető le­írási kulcsok száma 40, az állóesz­közcsoportban 14-re csökken. Az egyszerűsítés révén lehetőség van arra is, hogy a vállalat a 10 száza­lékos leírást az adott évben akár a felére csökkentse, így a nyereségét növelje. Ha úgy dönt, hogy hosz­­szabb idő alatt írja le állóeszközeit, kevesebb lesz ugyan a fejlesztési alapja, de nagyobb összeget fordít­hat a személyi jövedelmekre. A bér- és keresetszabályozás vo­natkozásában alapvető változások nincsenek, két lényeges kérdésről azonban szólni kell. Az egyik az, hogy az 1983. előtti évekről nyil­vánvaló bérszínvonal-tartalékok 1984-ben sem használhatók fel. A másik pedig, hogy január 1-vel a 290 forintos bérkiegészítés bérpót­lék formájában beépül a bérekbe, vagyis a bérszabályozás alá tartozó bérköltség terhére fizetendő. Ezért a vállalati bér- és keresetszabályo­zásnak az 1984-ben alkalmazható bázismutatóit a 290 Ft-os összeg figyelembevételével módosítani kell. A bérekbe beépítendő bérpót­lék összege a nyugdíjjárulék miatt 310 Ft/hó lesz. Ezzel egyidejűleg a nyugdíjjárulék kulcsait meghatáro­zó kereseti összeghatárok — a kul­csok változatlanul hagyása mellett — 300 Ft-tal felemelésre kerülnek. A vállalatok fejlesztési lehetősé­geinek tervszerű keretek között tar­tása mellett további vásárlóerő­­szűkítésre volt szükség. Ezért a fej­lesztési alap elvonásának mértéke — az 1983. évi 9 százalékhoz ké­pest — 1984-ben további 13 száza­lékkal emelkedett. Az elvonásra került összeg alapvető forrása lesz annak a központi intervenciós alapnak, amely nem csupán piaci, hanem szerkezeti és objektív okból válságba kerülő gazdálkodó egysé­gek, vállalatok helyzetének rende­zésére használható fel. 1984. január 1-én lépett életbe az új bértarifarendszer, melynek lényegesebb módosításai a követ­kezők: — A fizikai munkakörökben az eddigi 25 bércsoport helyett 31 lett. A képzettségi fokozatok nem változ­tak, csak a munkakörülményi, mun­kafeltételi fokozatok. — Az ügyviteli foglalkozásúak­nál a jelenlegi egy helyett két kate­gória lesz és az ügyintézők esetében új kategóriaként a kiemelt munka­társi besorolásra került sor. Szakké­pesítés nélküli ügyintézőket nem le­het felvenni.­­ A vállalatok kategóriái is csökkennek oly módon, hogy a je­lenlegi B és C kategória összevonás­ra kerül. — Az alsó és felső bérkategória­határok is emelkedtek, a felső ha­tárok átlagosan 25, az alsó határok pedig 16 százalékkal. — Az új alsó bérhatárokra törté­nő beállás 1986. december 31-től kötelező. — A munkabérek legkisebb ösz­­szege 2000 Ft, illetve 11 Ft/óra lett. Az 1984. évi szűk körű változá­sok mellett az állami munkaügyi szervezet a bér- és keresetszabályo­zás távlati fejlesztésén munkálko­dik. Ezek a törekvések feltételezik a mai szabályozások lényegi átala­kítását. E munkák szorosan össze­fonódnak a gazdaságirányítás to­vábbfejlesztésének általános céljai­­val GÁBOR JÓZSEF

Next