Typographia, 1986 (118. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

1986. JANUÁR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 18. ÉVFOLYAM A NYOMDA­, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA 1. SZÁM ÁRA: 2 Ft Új esztendő a kongresszusok jegyében ÍRTA: LUX JÁNOS, SZAKSZERVEZETÜNK FŐTITKÁRA Minden új esztendő küszöbén szokásos és helyes, hogy szám­ba vegyük a végzett munkát, beszámoljunk eredményeinkről, si­kereinkről vagy netán arról is, amit nem sikerült megvalósítani, és meghatározzuk az év feladatait. 1986-ban rendhagyó módon köszönt ránk az új esztendő. Nemcsak az elmúlt évről, hanem 1981-ről számolunk be a január 18—19-re összehívott XLII. kongresszusunkon. Ez alkalommal hirdetjük meg azokat a fel­adatokat, amelyeket meg kell oldanunk a következő öt évben. Ágazataink munkásainak cselekvőkész, aktív részvétele a VII. ötéves terv végrehajtásában, alapvető kérdésünk. Iparágaink di­namikus fejlődése érdekében is nélkülözhetetlen az ott dolgozók aktivizálása, az okos, ésszerű takarékoskodás, a hibaforrások fel­tárása, felkutatása, hogy tudatosan megelőzhessük az elveszést a részletekbe, és a holtvágányra futást. A gazdasági építőmunka segítése — a tervezéstől a reális, vég­rehajtható elképzelések kialakításától egészen a végtermék meg­jelenéséig — szerves része mozgalmi életünknek. Csak akkor igazi az e területen végzett hathatós segítőmunka, ha konkrét öt­letekkel, javaslatokkal, a munkamozgalmak célratörő szervezésé­vel és lehetőségeink maximális kihasználásával, feltárásával is hasznosítjuk az ún. sajátos eszközeinket. Mit jelent ez a sajátos eszköz: a többi között a tanácsadást, a javaslattételt, sőt a „mere­dek elképzelések” felvetését is. Szakszervezetünk szervezeti sajátossága, hogy ki nem mondott szövetség. A nyomdászok, a papíripari munkások, a könyvki­adói dolgozók, az újságírók és a lapkiadói alkalmazottak szövet­sége, akiknek munkája egymásra épül, a kölcsönös tevékenység egymás segítése nélkül nem képzelhető el. De a siker sem! Szak­­szervezetünk e rétegeknek átfogó, koordináló szervezete, is, és az alapvető teendőkön felül ezt a nemes feladatot is el kell látni. Hiszem, hogy minden jó szándékú aktivista, főleg kommunis­ta felül tud emelkedni rétegeink szűkebb értelemben vett érdek­ellentmondásain. Egy bizonyos, eljövendő kongresszusunkon olyan vezető testületet szeretnénk választani, amely a tagság megbízásából, annak nevében, érdekében jár el, emeli fel szavát, alkot véleményt, és dönt. A jövő döntéseinek egyetlen alapvető befolyásoló tényezője a tagság érdeke kell hogy legyen. Akkor is, amikor ez a népgazdaság érdekein keresztül közvetve, vagy amikor a képviselt kollektíva érdekein közvetlenül érvényesül. De ez sem ilyen egyszerű! Mert az, hogy a népgazdaság érdeke mindannyiunk érdeke, elvileg természetes. Amikor azonban üt­közik az egyéni érdekkel, akkor már nehéz tudomásul venni. Nos, az is feladatunk, úgy tudjunk egyeztetni, hogy tagságunk megnyugtató módon tudomásul vegye. Érdekképviselet és érdekvédelem: hányszor hangzik el a két szó a különböző fórumainkon. Ugyanakkor, ha a tagság számon kéri ebbeli ténykedésünket, tisztségviselőink szorongva keresik a választ, noha mindennap, minden intézkedésünkben, vélemé­nyünkben, vitánkban óhatatlanul benne van az érdekvédelem. Mi, szakszervezeti tisztségviselők, akik a mozgalomban élünk, tudjuk, hogy ezt a szép, nemes és nehéz feladatot sokszor milyen nagy problémát jelent tagságunk értésére adni úgy, hogy eköz­ben megérezzék az irántuk tanúsított féltő gondot. A minap felkeresett egy kolléga, régi aktivistánk. Szóvá tette, hogy a vezérigazgató kifejezés, rang egyre inkább elharapódzik. Pedig — mint mondotta — ennek igazán rossz szájíze van még a kapitalista rendszerből. Lehet, hogy sokan érzik így és ezt is meg kell érteni. De nem ez a lényeg. Mindegy, hogy egy szocialista vállalat vezetőjét minek nevezzük. A kérdés, hogy azonosítja-e magát társadalmi rendszerünk célkitűzéseivel és azon fáradozik­­­, hogy az általa vezetett üzem hatékonyan termeljen, a kollektí­va jövedelme ennek arányában emelkedjen, az ott dolgozók munkakörülményei javuljanak. Nyugodt szívvel válaszolhatjuk, hogy vállalati vezetőségek, vezetők, legyen bármi is a név, a szakszervezeti testületekkel együttműködve, annak véleményét kikérve, azokkal egyetértésben hozzák meg döntéseiket. Ez új vonás! Mert igaz, hogy szavakban már régóta megvan a dolgo­zók képviseletének, a szakszervezetek hatáskörének érvényesülé­si joga, a valóságban mégis csak most nyeri el igazi tartalmát. És ez jó, előre vivő, a bérből és fizetésből élőknek tetsző dolog. A közelmúltban befejeződött szakszervezeti alapszervezeti vá­lasztások is igazolták, hogy az együttműködés feltételei adottak. A következő öt év feladatait kongresszusunk fogja meghatá­rozni, ez most nem a cikkíró feladata. Csupán arra szeretném a figyelmet ráirányítani, hogy tennivalóinkat az új követelmények között újszerű módon kell megfogalmazni. Mint mindig, most is elsődleges tagságunk érdekvédelme, érdekképviselete, de ebbe tartozik népgazdaságunk, iparágaink dinamikus fejlesztése, gaz­dálkodása is. Nem határolhatjuk el magunkat attól a központi célkitűzéstől, hogy külgazdasági egyensúlyi helyzetünk megőrzé­se érdekében mindent meg kell tennünk. S a másik: tagságunk életszínvonalának emelése. Ez utóbbi érdekében az elmúlt öt esztendőben sokat tettünk ugyan, de nem eleget. Tagságunk el is várja tőlünk, hogy kézzel fogható tanújelét adjuk ebbeli törekvé­sünknek. Úgy gondolom — s ez megint kongresszusunk feladata —, hogy megfogalmazzuk, hová szeretnénk eljutni a következő öt évben, milyen reális perspektívát tudunk megjelölni számuk­ra. Most mindannyiunknak az a feladata, hogy számba vegyük a reális lehetőségeket és kitűzzük azokat a feladatokat, amelyeket megvalósíthatónak tartunk. Bízunk abban, hogy ezek a lehetősé­gek a rendelkezésre állnak és mindent elkövetünk annak érdeké­ben, hogy már az év végén reményt keltő eredményekről számol­hassunk be. Ehhez kívánok mindenkinek, aki céljaink megvalósításáért dolgozik, sok sikert, jó munkát, eredményekben gazdag eszten­dőt, hogy azt érezhessék egy év után: fáradozásunk nem volt hiá­ba­való, megalapoztuk a hetedik ötéves tervet is, ami továbbha­ladásunk záloga. A XLII.kongresszus előkészítése jegyében Tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége 1985. december 17-én tartotta legutóbbi ülését szakszervezetünk központi vezetősége. A tanácsko­zás munkájában meghívottként részt vettek: dr. Tarnóc Márton, a Kiadói Főigazgatóság vezetője, Lakner Kálmán, az Ipari Miniszté­rium főtanácsosa, Sárosi Sándor­­né, a Nyomdaipari Egyesülés elnö­ke, dr. Madai Gyula, a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület alelnöke. Terényi László elnöki megnyitó­ja után Lux János főtitkár ismertet­te azokat a főbb gondolatokat, amelyeket a szakszervezet XLII. kongresszusán a központi vezető­ség szóbeli beszámolójaként, az írásos jelentés és a határozati ja­vaslat kiegészítéseként elmondásra javasol. Ezt követően Hárai Tibor bv-titkár terjesztette elő az elnök­ség által is elfogadott ajánlásokat a határozati javaslatról, illetve an­nak néhány kiegészítéséről. A két szóbeli előterjesztést a központi vezetőség együttesen vi­tatta meg. Kérdéseket tettek föl, il­letve hozzászóltak: Váczi István, Búzás Ferenc, Sárosi Sándorné, Földes György, Zimonyi Ferencné, Bátor Mihály, dr. Tarnóc Márton és Győri Imre. A vitában részt vevők elfogadták az előterjesztéseket, né­hány kérdésben azonban kisebb módosításokat vagy kiegészítő ja­vaslatokat tettek. Ezek közt gaz­dálkodáspolitikai témákkal foglal­koztak, felhívták a figyelmet a vál­lalati vezetőségek változásainak új­szerű kérdéseire, még több törő­désre a műszaki értelmiség élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos feladatokban. Szó esett a minőség javításáról, a könyvexport problé­máiról, a műszaki fejlesztés jövőjé­ről és az ifjúságpolitikai kérdések­ről. A vitában elhangzottakra az elő­adók válaszoltak, majd néhány módosítással a központi vezetőség elfogadta a szóbeli beszámoló főbb gondolatait és a határozati ja­vaslattervezet egyes pontjainak módosítását. Harmadik napirendként a testü­let jelentést vett tudomásul az 1985. évi szakszervezeti alapszer­vezeti választások tapasztalatairól és a további feladatokról. E napi­rend előadója Rét Péterné bv-titkár volt. A testület ezt követően tájé­koztatót fogadott el a legutóbbi központi vezetőségi ülés óta vég­zett munkáról. A tanácskozás Terényi László zárszavával ért véget. A központi vezetőségi ülés után az elnökség rendkívüli ülést tartott, ahol megvitatta és elfogadta az elő­terjesztést szakszervezetünk 1986. évi költségvetésére. Lux János főtitkár beszámolója A központi vezetőségi ülés egy csoportja (Fotó: Ginák László) A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete XLII. kongresszusának határozata (tervezet) A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének XLII. kongresszusa megvitatta és elfogadta a központi vezetőség be­számolóját és a számvizsgáló bi­zottság jelentését az elmúlt öt év­ben végzett munkáról. A kongresz­­szus megállapítja, hogy szakszer­vezetünk a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának szelle­mében, a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusának útmutatá­sait figyelembe véve tevékenyke­dett, és jelentős eredményeket ért el XLI. kongresszusunk határoza­tainak végrehajtása során. A nyomda-, a papíripar, a könyv- és a lapkiadás dolgozói be­csületes, lelkiismeretes munkával, gyakran többletfeladatok vállalá­sával — a VI. ötéves népgazdasági tervcélokkal összhangban — telje­sítették kötelezettségeiket. Helytál­lásuk értékét növeli, hogy ágazata­ink és a vállalatok a korábbi évek­hez képest megváltozott, lényege­sen nehezebb termelési és gazdál­kodási feltételek között működtek. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága 1983. ok­tóberi állásfoglalása újabb ösztön­zést adott a szakszervezetünk tevé­kenységében megindult megújulási folyamatnak. Az 1985 őszén sike­resen lezajlott alapszervezeti szak­­szervezeti választásokon tovább erősödött dolgozóink bizalma, ugyanakkor fokozódtak követel­ményei a mozgalom iránt. A nö­vekvő feladatokhoz jobban igazo­dó, megújulásra kész, korszerűbb munkamódszereket és munkastí­lust, következetes és hatékony ér­dekvédelmet vár a tagság. Tagságunk magáénak vallja a párt XIII. kongresszusának célki­tűzéseit, cselekvő módon, fokozott felelősséggel kíván részt venni azok megvalósításában. A szakszervezet XLII. kongresz­­szusa az alábbi főbb feladatokat tűzi a tagság, a vállalati szakszer­vezeti szervek és a központi veze­tőség elé: Alapvető feladat, hogy a tagság mozgósításával részt vegyünk a VII. ötéves terv céljainak valóra váltásá­ban, a vállalatok és a népgazdaság jövedelemtermelő képességének nö­velésében, az erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodásban. A szakszervezeti bizottságok és tiszt­ségviselők használják ki a növekvő vállalati önállóságban, az új válla­latirányítási, gazdálkodási formák­ban rejlő lehetőségeket. A nyomda- és papíripar, a sajtó és könyvkiadás elsősorban belföl­di igényeket elégítenek ki és fon­tos, sajátos szerepet töltenek be a párt XIII. kongresszusán meghatá­rozott tömegtájékoztatási, művelő­déspolitikai feladatok megoldásá­ban.­­ Eredményes gazdaságsegítő tevékenységünk alapvető feltétele, hogy alkotó részesei legyünk az ágazataink fejlődésére vonatkozó népgazdasági célok és a vállalati tervek kialakításának. A vállalati önállóság erősödése mellett nem nélkülözhető a közvet­lenül egymásra épülő papír- és nyomdaipar, könyv- és lapkiadás távlatilag koncepcionálisan átgon­dolt, tervszerű és összehangolt fej­lesztése, melyben külön-külön, de együttesen is nagy felelőssége van a végrehajtásban érdekelt állami szerveknek, szakmai egyesülések­nek. Halogatást nem tűrő feladattá vált iparágaink és a kulturális ága­zatok közötti ellentmondások meg­szüntetése, különösen a könyvki­adás —nyomdaipar—könyvterjesz­tés mereven eltérő szabályozási és érdekeltségi viszonyaiból adódó és a további fejlődést akadályozó feszült­ségek mielőbbi feloldása. E felada­tok és gondok megoldása érdeké­ben elengedhetetlen a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatala, az Ipari Minisztérium, a Művelődési Minisztérium, valamint a Nyom­daipari Egyesülés és a Magyar Könykiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének szorosabb együtt­működése, folyamatos kapcsolat­tartása. Alapszervezeteink választott tes­tületei és tisztségviselői a dolgozók széles körű bevonását biztosítva­­ alkotó és aktív módon vegyenek részt a vállalati középtávú és éves tervek, a vállalkozó szellemű, de megalapozott gazdasági döntések előkészítésében. A vállalati önálló­ság növelését szolgáló új vállalat­­vezetési formák működése során erősíteni kell a gazdasági dönté­sekben való felelősebb szakszerve­zeti részvétel tartalmi vonásait, a különböző munkavállalói érdekek feltárását és összehangolását.­­ A termelés és gazdálkodás di­namizálása érdekében a vállalati tervek végrehajtásában alapszerve­zeteink az eddiginél következete­sebb módon követeljék meg és se­gítsék elő a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrások ha­­tákonyabb felhasználását, a tarta­lékok feltárását, a költségekre érzé­kenyebb, takarékos gazdálkodást, a rugalmasabb hazai és nemzetkö­zi piaci tevékenységet, az üzem- és munkaszervezés színvonalának nö­velését, a szerződéses fegyelem és a munkafegyelem javítását. Ki­emelt módon kell kezelni az ex­portvállalások teljesítését, az im­port anyagokkal való ésszerűbb gazdálkodást, az anyag- és ener­giafelhasználás csökkentését, a hulladékanyagok másodlagos hasznosítását, az e feladatokra irá­nyuló kormányprogramok megva­lósításának segítését. A kongresszus — a népgazdasági érdekek figyelembevételével — szükségesnek tartja és támogatja ágazataink területén az export bőví­tését. A kongresszus felhívja azon­ban az állami szervek figyelmét, hogy az export jelentős hányada évről évre gazdaságtalan, amely üt­közik a vállalati kollektívák érde­keivel, s ez fokozódó feszültségek­hez, az exportvállalások visszafo­gásához vezet. Az exportbővítés alapvető feltételeihez tartozik az érdekütközések szervezettebb, ru­galmasabb feloldása, a szükséges kereskedelempolitikai támogatá­sok biztosítása a kormány részéről.­­ Alapvető követelmény a minő­ség és a korrekt ármunka. A fo­gyasztói és piaci igények növeke­dése, a hazai és nemzetközi ver­senyképesség fokozása nagyobb követelményeket támaszt a termé­kek minősége iránt. A végtermék minőségére — az anyag és a tech­nika mellett — jelentős hatása van a mindenkori munkavégzés minő­ségének. A gazdasági vezetők, ter­melésirányítók minden munkahe­lyen szigorúan követeljék meg a technológiai fegyelem betartását, a minőségi munkát. Szakszervezeti eszközökkel is elő kell segíteni, hogy a minőség általános javulása — a szellemi és fizikai munkavégzésben egyaránt — társadalmi üggyé vál­jon. A központi vezetőség vizsgálja meg az ún. minőségi körök széles körű alkalmazásának feltételeit és gyors elterjesztésének lehetőségeit ágazataink területén. Az utóbbi években a papíripari és nyomdatermékek (könyvek, la­pok, folyóiratok stb.) termelői és fogyasztói árai jelentősen emel­kedtek, s ezzel részesei voltak az inflációs folyamatnak. A kongresz­­szus hangsúlyozza a vállalatok fo­kozottabb felelősségvállalását az árak alakításában. A ráfordítási költségek csökkentésével, jobb (Folytatás a 2. oldalon.) 1. Aktívan részt veszünk a VII. ötéves terv céljainak megvalósításában

Next