Typographia, 1986 (118. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
1986. JANUÁR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 18. ÉVFOLYAM A NYOMDA, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA 1. SZÁM ÁRA: 2 Ft Új esztendő a kongresszusok jegyében ÍRTA: LUX JÁNOS, SZAKSZERVEZETÜNK FŐTITKÁRA Minden új esztendő küszöbén szokásos és helyes, hogy számba vegyük a végzett munkát, beszámoljunk eredményeinkről, sikereinkről vagy netán arról is, amit nem sikerült megvalósítani, és meghatározzuk az év feladatait. 1986-ban rendhagyó módon köszönt ránk az új esztendő. Nemcsak az elmúlt évről, hanem 1981-ről számolunk be a január 18—19-re összehívott XLII. kongresszusunkon. Ez alkalommal hirdetjük meg azokat a feladatokat, amelyeket meg kell oldanunk a következő öt évben. Ágazataink munkásainak cselekvőkész, aktív részvétele a VII. ötéves terv végrehajtásában, alapvető kérdésünk. Iparágaink dinamikus fejlődése érdekében is nélkülözhetetlen az ott dolgozók aktivizálása, az okos, ésszerű takarékoskodás, a hibaforrások feltárása, felkutatása, hogy tudatosan megelőzhessük az elveszést a részletekbe, és a holtvágányra futást. A gazdasági építőmunka segítése — a tervezéstől a reális, végrehajtható elképzelések kialakításától egészen a végtermék megjelenéséig — szerves része mozgalmi életünknek. Csak akkor igazi az e területen végzett hathatós segítőmunka, ha konkrét ötletekkel, javaslatokkal, a munkamozgalmak célratörő szervezésével és lehetőségeink maximális kihasználásával, feltárásával is hasznosítjuk az ún. sajátos eszközeinket. Mit jelent ez a sajátos eszköz: a többi között a tanácsadást, a javaslattételt, sőt a „meredek elképzelések” felvetését is. Szakszervezetünk szervezeti sajátossága, hogy ki nem mondott szövetség. A nyomdászok, a papíripari munkások, a könyvkiadói dolgozók, az újságírók és a lapkiadói alkalmazottak szövetsége, akiknek munkája egymásra épül, a kölcsönös tevékenység egymás segítése nélkül nem képzelhető el. De a siker sem! Szakszervezetünk e rétegeknek átfogó, koordináló szervezete, is, és az alapvető teendőkön felül ezt a nemes feladatot is el kell látni. Hiszem, hogy minden jó szándékú aktivista, főleg kommunista felül tud emelkedni rétegeink szűkebb értelemben vett érdekellentmondásain. Egy bizonyos, eljövendő kongresszusunkon olyan vezető testületet szeretnénk választani, amely a tagság megbízásából, annak nevében, érdekében jár el, emeli fel szavát, alkot véleményt, és dönt. A jövő döntéseinek egyetlen alapvető befolyásoló tényezője a tagság érdeke kell hogy legyen. Akkor is, amikor ez a népgazdaság érdekein keresztül közvetve, vagy amikor a képviselt kollektíva érdekein közvetlenül érvényesül. De ez sem ilyen egyszerű! Mert az, hogy a népgazdaság érdeke mindannyiunk érdeke, elvileg természetes. Amikor azonban ütközik az egyéni érdekkel, akkor már nehéz tudomásul venni. Nos, az is feladatunk, úgy tudjunk egyeztetni, hogy tagságunk megnyugtató módon tudomásul vegye. Érdekképviselet és érdekvédelem: hányszor hangzik el a két szó a különböző fórumainkon. Ugyanakkor, ha a tagság számon kéri ebbeli ténykedésünket, tisztségviselőink szorongva keresik a választ, noha mindennap, minden intézkedésünkben, véleményünkben, vitánkban óhatatlanul benne van az érdekvédelem. Mi, szakszervezeti tisztségviselők, akik a mozgalomban élünk, tudjuk, hogy ezt a szép, nemes és nehéz feladatot sokszor milyen nagy problémát jelent tagságunk értésére adni úgy, hogy eközben megérezzék az irántuk tanúsított féltő gondot. A minap felkeresett egy kolléga, régi aktivistánk. Szóvá tette, hogy a vezérigazgató kifejezés, rang egyre inkább elharapódzik. Pedig — mint mondotta — ennek igazán rossz szájíze van még a kapitalista rendszerből. Lehet, hogy sokan érzik így és ezt is meg kell érteni. De nem ez a lényeg. Mindegy, hogy egy szocialista vállalat vezetőjét minek nevezzük. A kérdés, hogy azonosítja-e magát társadalmi rendszerünk célkitűzéseivel és azon fáradozik, hogy az általa vezetett üzem hatékonyan termeljen, a kollektíva jövedelme ennek arányában emelkedjen, az ott dolgozók munkakörülményei javuljanak. Nyugodt szívvel válaszolhatjuk, hogy vállalati vezetőségek, vezetők, legyen bármi is a név, a szakszervezeti testületekkel együttműködve, annak véleményét kikérve, azokkal egyetértésben hozzák meg döntéseiket. Ez új vonás! Mert igaz, hogy szavakban már régóta megvan a dolgozók képviseletének, a szakszervezetek hatáskörének érvényesülési joga, a valóságban mégis csak most nyeri el igazi tartalmát. És ez jó, előre vivő, a bérből és fizetésből élőknek tetsző dolog. A közelmúltban befejeződött szakszervezeti alapszervezeti választások is igazolták, hogy az együttműködés feltételei adottak. A következő öt év feladatait kongresszusunk fogja meghatározni, ez most nem a cikkíró feladata. Csupán arra szeretném a figyelmet ráirányítani, hogy tennivalóinkat az új követelmények között újszerű módon kell megfogalmazni. Mint mindig, most is elsődleges tagságunk érdekvédelme, érdekképviselete, de ebbe tartozik népgazdaságunk, iparágaink dinamikus fejlesztése, gazdálkodása is. Nem határolhatjuk el magunkat attól a központi célkitűzéstől, hogy külgazdasági egyensúlyi helyzetünk megőrzése érdekében mindent meg kell tennünk. S a másik: tagságunk életszínvonalának emelése. Ez utóbbi érdekében az elmúlt öt esztendőben sokat tettünk ugyan, de nem eleget. Tagságunk el is várja tőlünk, hogy kézzel fogható tanújelét adjuk ebbeli törekvésünknek. Úgy gondolom — s ez megint kongresszusunk feladata —, hogy megfogalmazzuk, hová szeretnénk eljutni a következő öt évben, milyen reális perspektívát tudunk megjelölni számukra. Most mindannyiunknak az a feladata, hogy számba vegyük a reális lehetőségeket és kitűzzük azokat a feladatokat, amelyeket megvalósíthatónak tartunk. Bízunk abban, hogy ezek a lehetőségek a rendelkezésre állnak és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy már az év végén reményt keltő eredményekről számolhassunk be. Ehhez kívánok mindenkinek, aki céljaink megvalósításáért dolgozik, sok sikert, jó munkát, eredményekben gazdag esztendőt, hogy azt érezhessék egy év után: fáradozásunk nem volt hiábavaló, megalapoztuk a hetedik ötéves tervet is, ami továbbhaladásunk záloga. A XLII.kongresszus előkészítése jegyében Tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége 1985. december 17-én tartotta legutóbbi ülését szakszervezetünk központi vezetősége. A tanácskozás munkájában meghívottként részt vettek: dr. Tarnóc Márton, a Kiadói Főigazgatóság vezetője, Lakner Kálmán, az Ipari Minisztérium főtanácsosa, Sárosi Sándorné, a Nyomdaipari Egyesülés elnöke, dr. Madai Gyula, a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület alelnöke. Terényi László elnöki megnyitója után Lux János főtitkár ismertette azokat a főbb gondolatokat, amelyeket a szakszervezet XLII. kongresszusán a központi vezetőség szóbeli beszámolójaként, az írásos jelentés és a határozati javaslat kiegészítéseként elmondásra javasol. Ezt követően Hárai Tibor bv-titkár terjesztette elő az elnökség által is elfogadott ajánlásokat a határozati javaslatról, illetve annak néhány kiegészítéséről. A két szóbeli előterjesztést a központi vezetőség együttesen vitatta meg. Kérdéseket tettek föl, illetve hozzászóltak: Váczi István, Búzás Ferenc, Sárosi Sándorné, Földes György, Zimonyi Ferencné, Bátor Mihály, dr. Tarnóc Márton és Győri Imre. A vitában részt vevők elfogadták az előterjesztéseket, néhány kérdésben azonban kisebb módosításokat vagy kiegészítő javaslatokat tettek. Ezek közt gazdálkodáspolitikai témákkal foglalkoztak, felhívták a figyelmet a vállalati vezetőségek változásainak újszerű kérdéseire, még több törődésre a műszaki értelmiség élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos feladatokban. Szó esett a minőség javításáról, a könyvexport problémáiról, a műszaki fejlesztés jövőjéről és az ifjúságpolitikai kérdésekről. A vitában elhangzottakra az előadók válaszoltak, majd néhány módosítással a központi vezetőség elfogadta a szóbeli beszámoló főbb gondolatait és a határozati javaslattervezet egyes pontjainak módosítását. Harmadik napirendként a testület jelentést vett tudomásul az 1985. évi szakszervezeti alapszervezeti választások tapasztalatairól és a további feladatokról. E napirend előadója Rét Péterné bv-titkár volt. A testület ezt követően tájékoztatót fogadott el a legutóbbi központi vezetőségi ülés óta végzett munkáról. A tanácskozás Terényi László zárszavával ért véget. A központi vezetőségi ülés után az elnökség rendkívüli ülést tartott, ahol megvitatta és elfogadta az előterjesztést szakszervezetünk 1986. évi költségvetésére. Lux János főtitkár beszámolója A központi vezetőségi ülés egy csoportja (Fotó: Ginák László) A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete XLII. kongresszusának határozata (tervezet) A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének XLII. kongresszusa megvitatta és elfogadta a központi vezetőség beszámolóját és a számvizsgáló bizottság jelentését az elmúlt öt évben végzett munkáról. A kongreszszus megállapítja, hogy szakszervezetünk a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának szellemében, a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusának útmutatásait figyelembe véve tevékenykedett, és jelentős eredményeket ért el XLI. kongresszusunk határozatainak végrehajtása során. A nyomda-, a papíripar, a könyv- és a lapkiadás dolgozói becsületes, lelkiismeretes munkával, gyakran többletfeladatok vállalásával — a VI. ötéves népgazdasági tervcélokkal összhangban — teljesítették kötelezettségeiket. Helytállásuk értékét növeli, hogy ágazataink és a vállalatok a korábbi évekhez képest megváltozott, lényegesen nehezebb termelési és gazdálkodási feltételek között működtek. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. októberi állásfoglalása újabb ösztönzést adott a szakszervezetünk tevékenységében megindult megújulási folyamatnak. Az 1985 őszén sikeresen lezajlott alapszervezeti szakszervezeti választásokon tovább erősödött dolgozóink bizalma, ugyanakkor fokozódtak követelményei a mozgalom iránt. A növekvő feladatokhoz jobban igazodó, megújulásra kész, korszerűbb munkamódszereket és munkastílust, következetes és hatékony érdekvédelmet vár a tagság. Tagságunk magáénak vallja a párt XIII. kongresszusának célkitűzéseit, cselekvő módon, fokozott felelősséggel kíván részt venni azok megvalósításában. A szakszervezet XLII. kongreszszusa az alábbi főbb feladatokat tűzi a tagság, a vállalati szakszervezeti szervek és a központi vezetőség elé: Alapvető feladat, hogy a tagság mozgósításával részt vegyünk a VII. ötéves terv céljainak valóra váltásában, a vállalatok és a népgazdaság jövedelemtermelő képességének növelésében, az erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodásban. A szakszervezeti bizottságok és tisztségviselők használják ki a növekvő vállalati önállóságban, az új vállalatirányítási, gazdálkodási formákban rejlő lehetőségeket. A nyomda- és papíripar, a sajtó és könyvkiadás elsősorban belföldi igényeket elégítenek ki és fontos, sajátos szerepet töltenek be a párt XIII. kongresszusán meghatározott tömegtájékoztatási, művelődéspolitikai feladatok megoldásában. Eredményes gazdaságsegítő tevékenységünk alapvető feltétele, hogy alkotó részesei legyünk az ágazataink fejlődésére vonatkozó népgazdasági célok és a vállalati tervek kialakításának. A vállalati önállóság erősödése mellett nem nélkülözhető a közvetlenül egymásra épülő papír- és nyomdaipar, könyv- és lapkiadás távlatilag koncepcionálisan átgondolt, tervszerű és összehangolt fejlesztése, melyben külön-külön, de együttesen is nagy felelőssége van a végrehajtásban érdekelt állami szerveknek, szakmai egyesüléseknek. Halogatást nem tűrő feladattá vált iparágaink és a kulturális ágazatok közötti ellentmondások megszüntetése, különösen a könyvkiadás —nyomdaipar—könyvterjesztés mereven eltérő szabályozási és érdekeltségi viszonyaiból adódó és a további fejlődést akadályozó feszültségek mielőbbi feloldása. E feladatok és gondok megoldása érdekében elengedhetetlen a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, az Ipari Minisztérium, a Művelődési Minisztérium, valamint a Nyomdaipari Egyesülés és a Magyar Könykiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének szorosabb együttműködése, folyamatos kapcsolattartása. Alapszervezeteink választott testületei és tisztségviselői a dolgozók széles körű bevonását biztosítva alkotó és aktív módon vegyenek részt a vállalati középtávú és éves tervek, a vállalkozó szellemű, de megalapozott gazdasági döntések előkészítésében. A vállalati önállóság növelését szolgáló új vállalatvezetési formák működése során erősíteni kell a gazdasági döntésekben való felelősebb szakszervezeti részvétel tartalmi vonásait, a különböző munkavállalói érdekek feltárását és összehangolását. A termelés és gazdálkodás dinamizálása érdekében a vállalati tervek végrehajtásában alapszervezeteink az eddiginél következetesebb módon követeljék meg és segítsék elő a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrások hatákonyabb felhasználását, a tartalékok feltárását, a költségekre érzékenyebb, takarékos gazdálkodást, a rugalmasabb hazai és nemzetközi piaci tevékenységet, az üzem- és munkaszervezés színvonalának növelését, a szerződéses fegyelem és a munkafegyelem javítását. Kiemelt módon kell kezelni az exportvállalások teljesítését, az import anyagokkal való ésszerűbb gazdálkodást, az anyag- és energiafelhasználás csökkentését, a hulladékanyagok másodlagos hasznosítását, az e feladatokra irányuló kormányprogramok megvalósításának segítését. A kongresszus — a népgazdasági érdekek figyelembevételével — szükségesnek tartja és támogatja ágazataink területén az export bővítését. A kongresszus felhívja azonban az állami szervek figyelmét, hogy az export jelentős hányada évről évre gazdaságtalan, amely ütközik a vállalati kollektívák érdekeivel, s ez fokozódó feszültségekhez, az exportvállalások visszafogásához vezet. Az exportbővítés alapvető feltételeihez tartozik az érdekütközések szervezettebb, rugalmasabb feloldása, a szükséges kereskedelempolitikai támogatások biztosítása a kormány részéről. Alapvető követelmény a minőség és a korrekt ármunka. A fogyasztói és piaci igények növekedése, a hazai és nemzetközi versenyképesség fokozása nagyobb követelményeket támaszt a termékek minősége iránt. A végtermék minőségére — az anyag és a technika mellett — jelentős hatása van a mindenkori munkavégzés minőségének. A gazdasági vezetők, termelésirányítók minden munkahelyen szigorúan követeljék meg a technológiai fegyelem betartását, a minőségi munkát. Szakszervezeti eszközökkel is elő kell segíteni, hogy a minőség általános javulása — a szellemi és fizikai munkavégzésben egyaránt — társadalmi üggyé váljon. A központi vezetőség vizsgálja meg az ún. minőségi körök széles körű alkalmazásának feltételeit és gyors elterjesztésének lehetőségeit ágazataink területén. Az utóbbi években a papíripari és nyomdatermékek (könyvek, lapok, folyóiratok stb.) termelői és fogyasztói árai jelentősen emelkedtek, s ezzel részesei voltak az inflációs folyamatnak. A kongreszszus hangsúlyozza a vállalatok fokozottabb felelősségvállalását az árak alakításában. A ráfordítási költségek csökkentésével, jobb (Folytatás a 2. oldalon.) 1. Aktívan részt veszünk a VII. ötéves terv céljainak megvalósításában