Typographia, 1986 (118. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

­ Választások után, kongresszus előtt Szakszervezetünk életének jelen­tős eseményei voltak a 101 alap­szervezetben megtartott választói értekezletek. Milyen tapasztalatok­kal szolgáltak ezek mozgalmunk egésze, a kongresszusi előkészüle­tek, a jövőbeni szakszervezeti fel­adatok kimunkálása és meghatáro­zása szempontjából? — ezekről beszélgettünk Rét Réterné­ny-tit­­kárral, aki elöljáróban néhány fon­tos és érdekes mozgalmi adatot is­mertetett. — A 101 alapszervezetben csak­nem két és fél ezer bizalmit és mint­egy 2300 bizalmi helyettest, 265 főbi­zalmit és 271 főbizalmi­ helyettest, valamint 787 szakszervezeti bizott­sági tagot, több mint ezer különböző munkabizottsági és tt-tagot válasz­tottak újjá. A szakszervezeti bizott­ságok titkárai közül harminchárom újonnan választott tisztségviselő. Növekedett a nők száma a titkári funkcióban. A bizalmiak, a főbizal­miak és az szb-tagok harmincöt szá­zaléka cserélődött. A választói fóru­mok szakszervezetünk kongresszu­sára 206 küldöttet választottak meg. Új dolog, hogy a Papíripari Vállalatnál a bizalmi küldöttek tes­tülete helyett intézőbizottság jött lét­re, huszonöt taggal. Valamennyi alapszervezetünknél megválasztot­ták a munkaügyi döntőbizottságo­kat is. Kérdés: Visszapillantva az el­múlt hónapokra: hogyan ítéli meg az alapszervezeti választások elő­készítését, illetve lebonyolítását? Válasz: Általánosítható tapaszta­lat, hogy alapszervezeteinkben a vá­lasztásokat gondos előkészítő mun­ka vezette be. Valamennyi alapszer­vezetben előzőleg bizalmi testületi ülésen vagy taggyűlésen beszélték meg a választási feladatokat, a be­következett változásokat és a folya­mat új vonásait. Ezeken az üléseken választották meg a jelölőbizottsá­gok tagjait, valamint a választói ér­tekezlet levezetésének elnökét. A je­lölőtagok — a bizalmiak választá­sánál — és a jelölőbizottságok a tagsággal folytatott széles körű be­szélgetések alapján, a párt- és a KISZ-szervezetekkel történt egyez­tetés után alakították ki személyi ja­vaslataikat a testületi tagokra. A tagság minden szinten élt a vá­lasztási szabályzatban foglalt jogai­val, több alapszervezetnél kettős­hármas jelölések is voltak a bizalmi, a főbizalmi, az szb-tagok és az szb­­titkár személyére. Mindvégig érvé­nyesült a széles körű demokrácia, a választás tisztasága és titkossága. Az előkészítés során érezhető volt a pártszervezetek segítőkészsége és fe­lelőssége. Meg kell azonban jegyez­nem, hogy néhány esetben egyes párttitkár elvtársak a szükségesnél konkrétabban kívántak részt venni az operatív munkában, például a választás módjának meghatározá­sában. Kérdés: Melyek voltak a bizal­mi választások főbb tapasztalatai? Válasz: A bizalmi választások szeptember 1. és október 15. között voltak, a tagság 80—100 százalékos megjelenése mellett. A bizalmiak nagy többsége önkritikus beszá­molót tartott, őszintén tárta fel munkájában a saját és a csoport gyengeségeit, a helyi gazdasági és szociális problémákat. A beszámo­lókban szó volt a bizalmi jog- és ha­táskörével kapcsolatos tevékenység­ről, a bizalmi testületi ülésen való részvételük jelentőségéről. Több he­lyen foglalkoztak a munkaverseny­­mozgalommal, a szocialista brigád­mozgalom helyi alakulásával, az élet- és munkakörülményeket érintő kérdésekkel, bérkérdésekkel, a cso­porton belüli szervezettséggel és tag­díjmorállal. A hozzászólások, véle­mények jó kiegészítést nyújtottak a beszámolókhoz. Több helyen hatá­rozottabb fellépést, kiállást kért a tagság a bizalmitól. Felmerült a gyorsabb, bővebb információk adá­sának igénye, elsősorban a testületi ülésekről. Kérdés: És a szakszervezeti bi­zottságok megválasztásánál. ..? Válasz: Mindenekelőtt a megvá­lasztásra javasolt személyek kivá­lasztásának gondosságát, az ezzel kapcsolatos nagyfokú körültekintést emelném ki. Fontos mutató az is, hogy határozatképtelenség miatt se­hol sem kellett választást halaszta­ni. Mind a szakszervezeti bizottsá­gok, mind a számvizsgáló bizottsá­gok beszámolói átgondolt és kritiku­­si-önkritikusi felfogásban adtak ké­pet az elmúlt öt év tevékenységéről, valamint — kapcsolódva az új gaz­dasági-politikai kö­vetelményekhez — sokrétűen vázolták fel az elkövet­kező évek feladatait. A választói fórumokon elhangzott felszólalások a szakszervezeti-köz­életi aktivitás nagyfokú megnöveke­dését mutatták. A legtöbb hozzá­szóló a helyi gondokról és eredmé­nyekről beszélt, de sok kritikus meg­jegyzés is elhangzott. Például: kevés a SZOT-beutalók száma, s ezen be­lül is különösen a családos beutaló. Javaslatként említették, hogy a tag­díj besorolásánál a vetítési alap a nettó kereset legyen. Elhangzott az is, hogy a folytonos műszakban dol­gozók tíz év ledolgozása után kapja­nak egy év nyugdíj-korkedvezményt. Intézkedéseket kértek a nyugdíjak reálértékének megőrzésére. A nyom­dák részéről fölvetették a bérprefe­rencia iránti igényeket is. A vidéki lapkiadó vállalatok az erkölcsi és anyagi elismerés hiányát kifogásol­ták. Ezeket a jelzéseket csak kira­gadtam a felszólalásokból. Kérdés: Röviden összefoglalva, miben látja a január 18—19-én megtartandó kongresszus előtti közvetlen mozgalmi feladatokat? Válasz: A választásokat követő időszak legfontosabb és legsürgő­sebb feladata a tisztségviselők, külö­nösen a most újonnan megválasz­tottak felkészítése. Az szb-titkárok­­kal ismertetni kell feladataikat és a bizalmiak felkészítéséhez szükséges tudnivalókat. Az szb-titkárok, az először választott bizalmiak és szb­­tagok részére felkészítő tanfolyamo­kat tartottunk, illetve tartunk. Az alapszervezetek fontos feladata, hogy még az év elején a bizalmiakat felkészítsék feladataik ellátására. A szakszervezeti bizottságoknak időben fel kell dolgozniuk a válasz­tói értekezleteken elhangzottakat. Természetesen alapvetően fontos az is, hogy a központi vezetőség tagjai ellenőrző munkájukkal segítsék az alapszervezetek kongresszusi felké­szítő munkáját. DÉR FERENC Egymilliárd „n”-t szednek évente-Új fényszedő üzem a Zrínyi Nyomdában Háromévi előkészítő munka, számos fényszedő típus megtekin­tése és tapasztalatcserék után no­vember 15-én ünnepélyesen pontot tettek egy megfontolt fejlesztő, ma­gas szintű technológiát biztosító beruházásra a Zrínyi Nyomdában. Felavatták új fényszedő üzemüket, amelyet az osztrák Rode cég által forgalmazott és az angol Ferranti által gyártott terminálok és számí­tógépek mellé a Monotype lézer­komppal kiegészített berendezé­sekkel szereltek fel. Ennek azért van különös jelen­tősége, mert a rendszer még belső kódját tekintve is azonos a Nyom­daipari Fényszedő Üzemben levővel, azzal táradatátvitel formájában ösz­­szekapcsolható és a kommuniká­ció szükség esetén mindkét irány­ban biztosítható. Ezt emelte ki ün­nepi átadó-ismertető beszédében Grossely István, a nyomda műszaki igazgatója. A beruházás megvaló­sításánál az sem közömbös, hogy lízing­szerződés keretében jött lét­re a megállapodás, a gépekért öt év alatt fizetik ki a mintegy 30 mil­lió forintot. Érdemes külön kiemelni, hogy a vállalat műszaki főosztálya és a szedőtermi üzemrész dolgozóinak áldozatos összmunkája eredmé­nyeként az eredeti tervnek megfe­lelően 1985. május végére sikerült a nyomdában a szép, egészséges, kulturált munkakörülményeket biztosító üzemrészt megteremteni. Közben a nyomdaipari fényszedő munkatársainak bevonásával több­hetes hazai és külföldi szaktanfo­lyam indult a nyomda dolgozói közül kiválasztott 35 tehetséges munkás átképzésére, és a tanfolya­mot júniusban be is fejezték. Augusztusban már ők kezdhették meg az új fényszedőben a próba­­üzemeltetést, amely — mint azt a műszaki igazgató mondotta — lé­nyegében 1985. év végéig tart. — Nemcsak egyszerűen a gépek és emberek próbája ez, hanem pró­bája annak is, hogy miként tudtuk elfogadtatni partnereinkkel az új technológiát, hogyan alakítjuk ki munkaszervezetünket — hangsú­lyozta Grossely István. — El kell mondanom, hogy ez a kollektíva máris jól vizsgázott. Alig néhány hó­nappal az üzembe helyezés után már több folyóiratot szedtek, az év végéig pedig 13 lap oldalait szedik, tördelik, világítják le az új üzemben. A nyomda úgy tervezi, hogy a jövő év második felétől a műszak­szám növelésével tovább bővítheti fényszedő kapacitását. Ennek ér­dekében nagy előkészítő munkára készültek fel: különböző szakem­berek körültekintő kiválasztása szükséges, de egyeztetni kell ter­veiket a fényszedésre elképzelt fo­lyóiratok kiadóival, szerkesztőivel, s ez újabb szakmai átképzésekkel jár. A Zrínyi Nyomda egyébként eddig is kiválóan megfelelt kiemelt feladatának: termékeik mintegy 70 százalékát a hazai politikai-társa­­dalmi-kulturális élet eseményeiről hírt adó, jelentős lapok, folyóira­tok teszik ki, de jelentős a könyv­kiadói munkájuk is. Ezek színvo­nalasabb, esztétikusabb és bizton­ságosabb megjelentetése érdeké­ben hozta létre a nyomda az új fényszedő üzemet, beleértve azt is, hogy mindig biztosítani tudják a gyors átfutási idejű kiadványok megjelentetését is. — Az ország legnagyobb fény­szedő kapacitású vállalata lettünk. Az új üzemmel lehetőségünk van évi egymilliárd „a" szedésére is — mondta Vágó Sándorné, a nyomda vezérigazgatója, aki ünnepi meg­nyitójában a berendezéseket gyár­tó és szállító külföldi cégek képvi­selőit is üdvözölte. — csengeri — Sajtónapi ünnepség A Vörös Újság megjelenésének 67. évfordulójára emlékezve de­cember 6-án ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szö­vetségének választmánya a MÚOSZ székházában. Pálfy József elnöki megnyitója után Fodor László, a szövetség alelnöke, a Népszava főszerkesztője mondott ünnepi beszédet. Ezt követően Ké­­kesdi Gyula, az Aranytoll odaítélé­sére javaslatot tevő bizottság elnö­ke átnyújtotta a MUOSZ 1985. évi Aranytollát 14 újságírónak, akik több évtizeden keresztül tisztesség­gel, becsülettel dolgoztak a de­mokratikus sajtó, a szocializmus szolgálatában, Gajdár Pálnak, Ge­deon Pálnak, Hantos Évának, Ke­len Bélának, Kovács Imrének, Kö­ves Rózsának, Lévai Bélának, Mol­nár Aurélnak, Rajna Bélának, Rá­thonyi Jánosnak, Reményi-Gyenes Istvánnak, Teszkó Sándornak, Tol­nai Erzsébetnek és Vig Istvánnak. Ezután az újságíró-szövetség székházának Rózsa Ferenc termé­ben megkoszorúzták az első ma­gyar legális kommunista lap, a Vö­rös Újság márvány emléktábláját. Az MSZMP KB Agitációs és Pro­paganda Osztálya nevében Laka­tos Ernő osztályvezető és Karvalics László osztályvezető-helyettes, a Minisztertanács Tájékoztatási Hi­vatala képviseletében Bányász Re­zső államtitkár, a TH elnöke és Gelléri Miklós főosztályvezető, a Népszabadság szerkesztősége ne­vében Borbély Gábor főszerkesztő és Rényi Péter főszerkesztő-helyet­tes, szakszervezetünk, valamint a Művészeti Szakszervezetek Szövet­sége részéről Hárai Tibor és Simon László, a két szervezet titkára, a MUOSZ nevében Pálfy József és Megyeri Károly főtitkár helyezték el a megemlékezés koszorúját. A magyar sajtó napja alkalmá­ból az országos és megyei lapok­nál, kiadóhivataloknál és a sajtó más területein is tartottak megem­lékező ünnepségeket. * A magyar sajtó napja alkalmá­ból hosszú időn át végzett eredmé­nyes társadalmi munkájukért Lux János, szakszervezetünk főtitkára a Szakszervezeti Munkáért kitünte­tés arany fokozatát nyújtotta át Kovácsné Csenkey Hajnalkának, az MTI szb-tagjának, a Szakszerveze­ti Munkért kitüntetés ezüst fokoza­tát pedig Rátkai Jánosnak, a Lap­kiadó Vállalat volt szb-tagjának. TYPOGRAPHIA Papíripari Vállalat Szakszervezeti intézőbizottságot választottak Öt év munkájáról adott számot november 27-én a Papíripari Vál­lalat nagyvállalati szakszervezeti bizottsága, amely a bizalmi küldöt­tek testületével együtt 1980—85 között irányította a szakszervezeti életet. A választói tanácskozás munkájában részt vett és felszólalt Lux János, szakszervezetünk főtit­kára is. A beszámolóban Bizják József, az nvszb titkára is megállapította: ebben az időszakban mindkét tes­tület segített és támogatott a nagy­­vállalati gazdálkodás hatékonysá­gát növelő minden javaslatot, fele­lősen és következetesen képviselte a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javítását, az életszínvo­nal szinten tartását, sőt a gazdasági eredményekkel összhangban an­nak emelését. Ez időszak alatt teljesebbé vált a munkahelyi demokrácia. Egyik utóbbi jelentős lépése volt a válla­lati törvény módosítása nyomán létrejött új vállalatvezetési forma, a vállalati tanács megalakítása. A gyárak szakszervezeti bizottsá­gainak fegyelmezett, jó előkészítő munkájának is köszönhető, hogy ezt a nagy feladatot teljes sikerrel hajtották végre a Papíripari Válla­latnál. A nagyvállalati bizalmi küldöt­tek testülete éppúgy, mint az nvszb szintén betöltötte hivatását, tagjai az egész vállalatot érintő kérdések­ben nagy felelősséggel döntöttek. Az összesen 97 tagú testület azon­ban bármilyen nagyfokú problé­maérzékenységről, mozgékonyság­ról, a feladatokból részt vállaló tenniakarásról tett is tanúbizony­ságot, a változó körülményeknek nem tudott minden esetben megfe­lelni. Jogosultságaik csak a nagy­­vállalat egészét érintő kérdésekre szóltak, mint a tervek és egyéb összvállalati érdeket érintő kérdé­sekre, szabályzatok meghozatalá­ra. Éppen a szakszervezet által erősen támogatott érdekeltségi rendszer változásával egyre nőtt a gyári önállóság, a küldöttek jog- és hatásköre ezekre a kérdésekre már nem terjedt ki, s ez olykor a mun­ka akadályává vált. A Papíripari Vállalat nvszb-je már a beszámolási időszak félide­jében jelezte e gondokat, amelyek orvoslására, az új középszervezet kialakításának előkészítésére az új választással mód és lehetőség nyílt. Az nvszb öt évről szóló be­számolója tehát ez alkalommal azt is jelentette: utoljára ült össze a bi­zalmi küldöttek testülete, hogy át­adja helyét az intézőbizottságnak. A két korábbi testület teljes körű jogosultságaival rendelkező, de ki­sebb létszámmal működő új bizott­ságtól azt várják, hogy a változó feltételekhez és az új vállalatveze­tési formához jobban igazodva képviseljék a mozgalom, a dolgo­zók legszélesebb rétegeinek érde­keit. A 25 fős bizottság tagjai a gyári szb-titkárok és a gyárak e funkcióra választott 9 tisztségvise­lője. A beszámolót követően ők vá­lasztották meg az intézőbizottság titkárát és titkárhelyettesét, Bizják Józsefet és Kriszt Rezsőt. Az alakuló ülés kedves köszön­tővel ért véget, a két korábbi testü­let legaktívabb tagjai közül 32 tisztségviselőt tárgyjutalomban ré­szesítettek és az eredményes öt év tevékenységének elismeréseként mindannyian emléklapot kaptak. (~m~) 1986. JANUÁR Tanácskozott a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület XIII. küldöttközgyűlése A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület 1985. november 22-én tartotta XIII. tisztújító küldöttközgyűlését az MTESZ- székházban. A nagy jelentőségű tanácskozáson Lux János, szakszerveze­tünk főtitkára mondott elnöki megnyitót, majd dr. Egyed Béla, a műszaki egyesület főtitkára tett szóbeli kiegészítést az országos elnökség és az ellenőrző bizottság írásban kiküldött beszámoló­jához. A két beszámoló az 1983. évi közgyűlés óta végzett mun­káról adott jelentést. Ezt követően dr. Annus Sándor, az alapsza­bály-szerkesztő bizottság elnöke ismertette a módosítási javasla­tokat. Az írásos dokumentumok között szerepelt még, mintegy határozati javaslatként az egyesület cselekvési programja az 1985—1990-es évekre. Az előterjesztések után igen élénk vita alakult ki a beszámoló­ról, a határozati javaslatról és az alapszabály-módosításról, majd megválasztották a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület ve­­zetőtestületeit, a 90 tagú országos elnökséget, a 15 tagú végrehaj­tó bizottságot és a 7 tagú ellenőrző bizottságot. Megválasztottak 11 küldöttet is az MTESZ XIII. tisztújító küldöttközgyűlésére. A küldöttközgyűlés a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesü­let végrehajtó bizottsága elnökévé Juhász Mihályt, elnökhelyette­sévé Balog Miklóst, főtitkárrá dr. Egyed Bélát, főtitkárhelyettessé pedig dr. Madai Gyulát választották. A végrehajtó bizottság tagja lett Lux János, szakszervezetünk főtitkára, az országos elnökségé pedig Terényi László, szakszervezetünk elnöke és Hárai Tibor, szakszervezetünk kv-titkára is. Kongresszusi küldötteink Az alapszervezeti választások során az szb-kkel, a számvizsgáló bi­zottságokkal és a munkabizottságokkal egy időben megválasztották szakszervezetünk XLII. kongresszusára a küldötteket is. Általában min­den 300 szakszervezeti tag után választottak egy-egy delegáltat, de a ki­sebb létszámú alapszervezetekben is lehetőség nyílt egy küldött megvá­lasztására, így a kongresszuson minden alapszervezet képviselteti ma­gát. Itt csupán egyetlen javaslat volt: lehetőleg az legyen a küldött, akinek az szb-titkári tisztségre is bizalmat szavaztak, hiszen ha a titkár öt éven keresztül képviseli majd a dolgozó kollektíva érdekeit, akkor a szakszervezet legmagasabb fórumának munkájában is érdemben tud részt venni. A nagyobb létszámú alapszervezetekben 2 és 8 fő között van a küldöttek létszáma. A tagság több helyen megfogalmazta azokat a témákat is, amelye­ket küldötteiknek a hozzászólásához javasolnak. Azt várják, hogy a kongresszuson a társadalmi életünkhöz igazodó nyíltsággal és őszinte­séggel kerülnek napirendre a szakszervezeti munka eddigi eredményei és a soron levő feladatok. Remélik, hogy a kongresszus szelleme, de­mokratizmusa, az ott hozott határozatok segíteni fogják az alapszerve­zet munkáját. Az elvi útmutatás mellett a küldöttek egymástól átvehetik a jó ötleteket, gyakorlati tapasztalatot és azt saját munkahelyükön a kollektíva érdekében hasznosítani tudják. A küldöttek a szakszervezetünkhöz tartozó ágazatok létszámát megfelelő arányban képviselik. A nyomdaipar 82, a papíripar 53, a lap­kiadók és szerkesztőségek 39, a könyvkiadók 26 és a vegyes vállalatok 8 küldöttet választottak. Közülük 196 főnek van szakszervezeti tisztsége, tehát az szb-titkárok mellett sok bizalmi és szb-tag is részt vesz a XLII. kongresszus munkájában. A küldöttek egyharmada fizikai munkás. Ez az arány nem rossz, mivel a kiadók és szerkesztőségek delegáltjainak a többsége értelmiségi dolgozó. A fiatalok is kellő arányban képviselhetik korosztályukat, mert a küldöttek egynegyede 35 éven aluli. A szakszervezeti tagság felelősségteljes döntését bizonyítja, hogy a gazdasági és társadalmi munkában élenjárókat delegálták a kongresz­­szusra, hiszen 50 küldöttnek van kormánykitüntetése, 106-nak miniszte­ri kitüntetése és 91-nek a szakszervezeti munkáért kitüntetés valamely fokozata. Ez is biztosíték arra, hogy a küldöttek nagy felelősséggel fog­ják képviselni a tagságot szakszervezetünk XLII. kongresszusán. (TM).

Next