Typographia, 1987 (119. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

­ Mély részvéttel búcsúztak Terényi Lászlótól, a munkás­­mozgalom régi harcosától, nyugalmazott nagykövettől, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói­nak Szakszervezete központi vezetősége elnökétől a Mező Imre úti temetőben. A koszo­rúkkal övezett ravatalnál egy­kori harcostársai, munkatársai, barátai, tisztelői álltak díszőr­séget. A gyászszertartáson Lux Já­nos, szakszervezetünk főtitkára a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Ellenőrző Bi­zottsága, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a nyomda-, a papíripar, a sajtó és a könyvki­adás dolgozói nevében búcsú­zott. — Lezárult egy értékes élet — mondta Lux János. — A munkásemberé, aki a nyom­dászszakma szerelmese volt; a szakszervezeti tisztségviselőé, aki történelmünk nehéz idő­szakaiban vállalt funkciókat és mutatott példát helytállásával; a kommunistáé, aki széles látó­körű vezetőként az ország fel­virágzását és az egyes ember boldogulását együtt szolgálta tetteivel.­­ A felszabadulás idősza­kában már kipróbált szakszer­vezeti vezető, rövidesen a nyomdászszakszervezet köz­ponti apparátusának egyik ve­zető munkatársa, majd főtit­kárhelyettese. Dolgozott a SZOT apparátusában, tevé­kenykedett az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságában, volt nagykövet Dániában. — 1956 végétől a politikai konszolidációs tennivalók is­mét a nyomdászszakszervezet­hez kötik. Abban az időben szinte mindent újra kellett kez­deni. Meggyőző erővel hirdet­te, hogy a múlt hibáit kijavítva, fel kell építenünk az új, a szo­cialista társadalmat. — Társadalmunk becsülte Terényi László fáradhatatlan közéleti munkáját. Életművét elismerések sora övezi. A többi között kitüntették a Szocialista Hazáért Érdemrenddel, meg­kapta a Szocialista Magyaror­szágért Érdemrendet, két ízben a Szakszervezeti Munkáért arany fokozat kitüntetést. Az Elnöki Tanács 75. születésnap­ján kívánta elismerni élete munkásságát a Magyar Nép­­köztársaság Csillagrendjével, amit már nem vehetett át. — Ha valakié, úgy Terényi László élete eggyéforrt szak­­szervezetünkkel. Gazdag mun­kásságából fél évszázad kötő­dött a szervezett dolgozók szolgálatához. Ezzel Terényi László az egész szakszervezeti mozgalom kiemelkedő egyéni­ségévé is vált. A család, a barátok nevében Ádám József nyugalmazott ke­rületi tanácselnök búcsúzott Terényi Lászlótól. A gyászszer­tartás az Internacionálé hang­jaival fejeződött be. Búcsú Tetényi Lászlótól Díszőrség a ravatalnál Lux János búcsúzik Terényi Lászlótól TYPOGRAPHIA Pályázat A Magyar Bibliofil Társaság és a Tankönyvkiadó Vállalat pályázatot hirdet általános és középiskolák tankönyveinek grafikai és tipográfiai kivitelé­re. A pályázat célja, hogy a ha­zai tankönyvek tipográfiai és grafikai, valamint nyomdai megvalósítása színvonalasabbá váljék. Pályázni lehet a Tankönyv­­kiadó által rendelkezésre bo­csátott kézirat, valamint kivite­lezési, technikai és formai elő­írásai alapján készített tan­könyv teljes kiviteli tervével, amelyet 1987. március 31-ig kell benyújtani a Magyar Bib­liofil Társaság titkárságára (Budapest V., Roosevelt tér 9.), az MTA épületében. A pályázaton részt vehetnek azok a tipográfus tervezők és grafikusok, akik 1987. decem­ber 31-ig nem töltik be 40. élet­évüket és valamely magyar ál­lami könyvkiadó alkalmazásá­ban állnak, illetve diplomázó főiskolások vagy szabadpályán alkotó művészek. A kiviteli tervek elkészítésé­ben a pályázók számára a Tan­­könyvkiadó által megnevezett nyomdák segítséget nyújtanak. Emlékezés Ez a beszélgetés Terényi László 75. születésnapját meg­előzően, 1986. december 23-án délelőtt történt. Mint mindig, ezúttal is pontosan érkezett a szerkesztőségi találkozóra. Terényi Lászlóval interjút készítve, már az elején kétsze­res gondban vagyok: az egyko­ri kolléga — a Népsport volt fő­­szerkesztője — miként ítéli meg a róla írt sorokat? A má­sik gond pedig, hogy szinte megoldhatatlan vállalkozás en­nek a tevékeny, közéleti töltésű életnek még a felvázolása is. Mert olykor az apróságok is jellemzőek lesznek valaki szá­mára, egy életre az emlékezet­be ivódik a cselekedet. Mint az például, ami 1942 karácsonya előtt esett meg Terényi László akkori munkahelyén, a főváro­si Légrády Nyomdában. A tiszt­viselők megkapták az ún. kará­csonyi pénzt, a munkások nem. A nyomda egészét tekint­ve sem lett volna ez nagy ösz­­szeg, mégis „megfeledkeztek” róla. Nem így a szakszervezet, s a bizalmiak útján interpellál­tak. A közvetlen vezetőkkel nem tudtak szót érteni, ezért háromtagú küldöttséget me­nesztettek a szakszervezet köz­pontjába. E kijárók egyike a fiatal Terényi László volt. Olyan vehemenciával vitatko­zott, érvelt, hogy a központban egyszeriben megjegyezték a ne­vét . .. Élete legszebb évtizedének az 1957-ben kezdett szervezeti építőmunkát tartja. Elsősor­ban azért, mert az ellenforra­dalom eseményeitől, követelé­seitől zűrzavarossá lett helyzet­ben kellett megmutatni a kive­zető utat. — Párt- és szakszervezeti út­mutatásokkal jöttem, de a há­tam mögött éreztem az üzemek rendre, világos beszédre, prog­ramra váró munkásainak támo­gatását is. A régiek tudják, ta­núsíthatják, milyen áldatlan volt a helyzet. Az események mi­att elmozdultak vagy elmozdí­tották helyükről a központ vá­lasztott tisztségviselőit. A tö­meghangulat „követelése” visz­­szahozta az évekkel előbb igaz­talan okokkal eltávolított, ta­pasztalt szakszervezeti vezető­ket, köztük volt Schmidt Béla, Brumiller László, Gerlach Fe­renc. Számíthattam az idősek tapasztalatára, s az sem volt utolsó szempont, hogy elfogad­tak, politikai partnernak tekin­tettek.­­ Ez a megállapítás ma közhelynek tűnik, mert nem mutatja, hogy milyen sokat kellett küszködni. Hadd mon­dok el egy jellemző esetet. Amolyan kommunista frakció­féle jött létre a szakszervezet­ben, megbízható, elvhű mag. Minden fontos lépést először itt vitattunk meg, így készült el egy program, amelyet az akkor 27 tagú vezetőtestület elé ter­jesztettem. Ebben a többi kö­zött az is benne volt, hogy létre kell hozni a pártalapszerveze­­tet. Az előterjesztéshez egyedül Brumiller szólt hozzá, a lénye­ge az volt, hogy az utcán még" lövöldöznek, korai a pártszer­vezet létrehozásán gondolkod­ni. Az ülés végén Brumiller visszatartott és még azt mond­ta: „Az elképzelés jó, fogj hoz­zá!” . Meghökkent arcomat látva, megnyugtatott: „Az egész testület előtt most azt kellett mondanom, amit elmondtam, a lényeg és a fontos viszont az, hogy ez a terv jó, hát láss hozzá a végrehajtáshoz. Eközben mel­léd állnak azok is, aki most még ellenzik!" — Megállapodtunk például abban is, hogy az üzemi szak­­szervezeti vezetőszerv az szb marad. Ugyanis nem láttuk olyan tekintélyparancsolónak a szakszervezetet, hogy a régi bizalmi testület mintáját és gya­korlatát hozzuk vissza. A má­sik, a kollektív szerződés körü­li csata volt. Az idősebbek az 1947-es kollektívet szerették volna ismét érvényre juttatni. Ez annyiban is hibás volt, hogy figyelmen kívül hagyta a tulajdoni viszonyokban bekövet­kezett változásokat. És ara sem figyeltek eléggé a mellette kar­­doskodók, hogy a fizetett ün­nepeket kritikusan átnézzék. Jól emlékszem, valamennyi ka­tolikus ünnep szerepelt, ám is­ten tudja, miért, a munkásosz­tály nagy ünnepe, május elseje „kifelejtődött"! — Számtalan kisebb-na­­gyobb csatározás közben kon­szolidálódott a helyzet a mi szakszervezetünkben harminc évvel ezelőtt. Eközben voltak, akiket elveszítettünk vagy nél­külözni voltunk kénytelenek a mozgalom szempontjából, má­sok, közöttük sok fiatal, éppen ebben a nem könnyű időszak­ban került a figyelem homlok­terébe. Bizalmiak, vezetők let­tek. Lassan-lassan változott az apparátus is, visszakerültek jo­gaikba a választott tisztségvise­lők, és 1957 szeptemberére ösz­­szehívhatták az első „tisztessé­ges” központi vezetőségi ülést... A beszélgetést nehéz meg­szakítani, olyan sok a múltbeli esemény. Ezért abban állapo­dunk meg, hogy legközelebb folytatjuk az emlékek megidé­­zését... Sajnos, már nincs legköze­lebb! sz. zs. 1987. JANUÁR Fejlesztés Fejleszteni pedig szükséges — mondhatjuk átalakítva a ré­gi megállapítást a Kaposvárott tartott megbeszélésre utalva. Ennek tárgya a Somogy Me­gyei Nyomdaipari Vállalat tech­nológiai fejlesztése, a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat és a Somogyi Néplap Szerkesztősé­gének elhelyezése, a munkakö­rülmények javítása, korszerűsí­tése volt. Az eddigi fejlesztés eredmé­nyeként a nyomda korszerű technológiája mellett kiáltó a formakészítés műszaki elavult­sága, ráadásul fizikailag is el­használódott. A szedőgépek műszaki állapota 30-40 száza­lékos, felújításukra már senki nem vállalkozik az országban, nincs alkatrész, a gépek pótlá­sa nem lehetséges. A fényszedésre áttérés az új­ság nyomdai előállításában és előkészítésében is alapvető vál­tozásokat hoz, erre fel kell ké­szülni. A feladatok sokaságá­ból az első helyre kívánkozik a szerkesztőség és a kiadóhivatal elhelyezése, a zsúfoltság, a rossz munkakörülmények meg­szüntetése. A szerkesztőség elhelyezésé­re több változatot dolgoztak ki, ezek mindegyike — a szó szoros értelmében — a nyom­da és a szerkesztőség közelebb kerülésével járna. Indokolt és megalapozott a nyomda fejlesztési célja, bár a vállalat önerőből nem képes végrehajtani. Hiába a dinami­kus fejlődés, a már megtörtént beruházás miatt 1990-ig nem képződik szabad fejlesztési alap. E problémák megoldásához kértek egyetértést és segítséget a nyomda, a kiadó és a szer­kesztőség vezetői, amikor a megye párt- és tanácsi vezetői­hez, valamint szakszerveze­tünkhöz fordultak. Dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára, Brandtmüller István, a megyei tanács általános elnök­­helyettese és Lux János, szak­­szervezetünk főtitkára a kapos­vári megbeszélésen egyetértett a fejlesztés szükségszerűségével. A megyei pártbizottság, a me­gyei tanács és szakszerveze­tünk támogatja a fejlesztés cél­jait, s a felügyeleti szerveknél szorgalmazza azok megvalósu­lását. NAGY TIBOR Akar korszerű gépeken dolgozni? Jöjjön a Pátria Nyomdába! Élenjáró technológiai szintet képviselő íves és tekercsnyomó gépeinkre alkalmazunk — jó kereseti lehetőséggel — OFSZETGÉPMESTERT, MAGASNYOMÓ GÉPMESTERT, BERAKÓNŐT, GÉPKEZELŐ SEGÉDMUNKÁST. Felvételre keresünk továbbá TAKARÍTÓNŐT. 40 órás munkahét. Szakmai továbbképzést biztosítunk. A vállalat családos üdülőkkel rendelkezik a Balatonnál és a dombóvár-gunarasi gyógyfürdőnél. Jelentkezőket várjuk: PÁTRIA NYOMDA Budapest VIII., Szentkirályi u. 47. Tel.: 140-870/907. Munkaügyi Osztály PÁTRIA NYOMDA Dombóvár, Radnóti u. 11 Tel.: 11-34

Next