Typographia, 1987 (119. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Mély részvéttel búcsúztak Terényi Lászlótól, a munkásmozgalom régi harcosától, nyugalmazott nagykövettől, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozóinak Szakszervezete központi vezetősége elnökétől a Mező Imre úti temetőben. A koszorúkkal övezett ravatalnál egykori harcostársai, munkatársai, barátai, tisztelői álltak díszőrséget. A gyászszertartáson Lux János, szakszervezetünk főtitkára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a nyomda-, a papíripar, a sajtó és a könyvkiadás dolgozói nevében búcsúzott. — Lezárult egy értékes élet — mondta Lux János. — A munkásemberé, aki a nyomdászszakma szerelmese volt; a szakszervezeti tisztségviselőé, aki történelmünk nehéz időszakaiban vállalt funkciókat és mutatott példát helytállásával; a kommunistáé, aki széles látókörű vezetőként az ország felvirágzását és az egyes ember boldogulását együtt szolgálta tetteivel. A felszabadulás időszakában már kipróbált szakszervezeti vezető, rövidesen a nyomdászszakszervezet központi apparátusának egyik vezető munkatársa, majd főtitkárhelyettese. Dolgozott a SZOT apparátusában, tevékenykedett az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságában, volt nagykövet Dániában. — 1956 végétől a politikai konszolidációs tennivalók ismét a nyomdászszakszervezethez kötik. Abban az időben szinte mindent újra kellett kezdeni. Meggyőző erővel hirdette, hogy a múlt hibáit kijavítva, fel kell építenünk az új, a szocialista társadalmat. — Társadalmunk becsülte Terényi László fáradhatatlan közéleti munkáját. Életművét elismerések sora övezi. A többi között kitüntették a Szocialista Hazáért Érdemrenddel, megkapta a Szocialista Magyarországért Érdemrendet, két ízben a Szakszervezeti Munkáért arany fokozat kitüntetést. Az Elnöki Tanács 75. születésnapján kívánta elismerni élete munkásságát a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével, amit már nem vehetett át. — Ha valakié, úgy Terényi László élete eggyéforrt szakszervezetünkkel. Gazdag munkásságából fél évszázad kötődött a szervezett dolgozók szolgálatához. Ezzel Terényi László az egész szakszervezeti mozgalom kiemelkedő egyéniségévé is vált. A család, a barátok nevében Ádám József nyugalmazott kerületi tanácselnök búcsúzott Terényi Lászlótól. A gyászszertartás az Internacionálé hangjaival fejeződött be. Búcsú Tetényi Lászlótól Díszőrség a ravatalnál Lux János búcsúzik Terényi Lászlótól TYPOGRAPHIA Pályázat A Magyar Bibliofil Társaság és a Tankönyvkiadó Vállalat pályázatot hirdet általános és középiskolák tankönyveinek grafikai és tipográfiai kivitelére. A pályázat célja, hogy a hazai tankönyvek tipográfiai és grafikai, valamint nyomdai megvalósítása színvonalasabbá váljék. Pályázni lehet a Tankönyvkiadó által rendelkezésre bocsátott kézirat, valamint kivitelezési, technikai és formai előírásai alapján készített tankönyv teljes kiviteli tervével, amelyet 1987. március 31-ig kell benyújtani a Magyar Bibliofil Társaság titkárságára (Budapest V., Roosevelt tér 9.), az MTA épületében. A pályázaton részt vehetnek azok a tipográfus tervezők és grafikusok, akik 1987. december 31-ig nem töltik be 40. életévüket és valamely magyar állami könyvkiadó alkalmazásában állnak, illetve diplomázó főiskolások vagy szabadpályán alkotó művészek. A kiviteli tervek elkészítésében a pályázók számára a Tankönyvkiadó által megnevezett nyomdák segítséget nyújtanak. Emlékezés Ez a beszélgetés Terényi László 75. születésnapját megelőzően, 1986. december 23-án délelőtt történt. Mint mindig, ezúttal is pontosan érkezett a szerkesztőségi találkozóra. Terényi Lászlóval interjút készítve, már az elején kétszeres gondban vagyok: az egykori kolléga — a Népsport volt főszerkesztője — miként ítéli meg a róla írt sorokat? A másik gond pedig, hogy szinte megoldhatatlan vállalkozás ennek a tevékeny, közéleti töltésű életnek még a felvázolása is. Mert olykor az apróságok is jellemzőek lesznek valaki számára, egy életre az emlékezetbe ivódik a cselekedet. Mint az például, ami 1942 karácsonya előtt esett meg Terényi László akkori munkahelyén, a fővárosi Légrády Nyomdában. A tisztviselők megkapták az ún. karácsonyi pénzt, a munkások nem. A nyomda egészét tekintve sem lett volna ez nagy öszszeg, mégis „megfeledkeztek” róla. Nem így a szakszervezet, s a bizalmiak útján interpelláltak. A közvetlen vezetőkkel nem tudtak szót érteni, ezért háromtagú küldöttséget menesztettek a szakszervezet központjába. E kijárók egyike a fiatal Terényi László volt. Olyan vehemenciával vitatkozott, érvelt, hogy a központban egyszeriben megjegyezték a nevét . .. Élete legszebb évtizedének az 1957-ben kezdett szervezeti építőmunkát tartja. Elsősorban azért, mert az ellenforradalom eseményeitől, követeléseitől zűrzavarossá lett helyzetben kellett megmutatni a kivezető utat. — Párt- és szakszervezeti útmutatásokkal jöttem, de a hátam mögött éreztem az üzemek rendre, világos beszédre, programra váró munkásainak támogatását is. A régiek tudják, tanúsíthatják, milyen áldatlan volt a helyzet. Az események miatt elmozdultak vagy elmozdították helyükről a központ választott tisztségviselőit. A tömeghangulat „követelése” viszszahozta az évekkel előbb igaztalan okokkal eltávolított, tapasztalt szakszervezeti vezetőket, köztük volt Schmidt Béla, Brumiller László, Gerlach Ferenc. Számíthattam az idősek tapasztalatára, s az sem volt utolsó szempont, hogy elfogadtak, politikai partnernak tekintettek. Ez a megállapítás ma közhelynek tűnik, mert nem mutatja, hogy milyen sokat kellett küszködni. Hadd mondok el egy jellemző esetet. Amolyan kommunista frakcióféle jött létre a szakszervezetben, megbízható, elvhű mag. Minden fontos lépést először itt vitattunk meg, így készült el egy program, amelyet az akkor 27 tagú vezetőtestület elé terjesztettem. Ebben a többi között az is benne volt, hogy létre kell hozni a pártalapszervezetet. Az előterjesztéshez egyedül Brumiller szólt hozzá, a lényege az volt, hogy az utcán még" lövöldöznek, korai a pártszervezet létrehozásán gondolkodni. Az ülés végén Brumiller visszatartott és még azt mondta: „Az elképzelés jó, fogj hozzá!” . Meghökkent arcomat látva, megnyugtatott: „Az egész testület előtt most azt kellett mondanom, amit elmondtam, a lényeg és a fontos viszont az, hogy ez a terv jó, hát láss hozzá a végrehajtáshoz. Eközben melléd állnak azok is, aki most még ellenzik!" — Megállapodtunk például abban is, hogy az üzemi szakszervezeti vezetőszerv az szb marad. Ugyanis nem láttuk olyan tekintélyparancsolónak a szakszervezetet, hogy a régi bizalmi testület mintáját és gyakorlatát hozzuk vissza. A másik, a kollektív szerződés körüli csata volt. Az idősebbek az 1947-es kollektívet szerették volna ismét érvényre juttatni. Ez annyiban is hibás volt, hogy figyelmen kívül hagyta a tulajdoni viszonyokban bekövetkezett változásokat. És ara sem figyeltek eléggé a mellette kardoskodók, hogy a fizetett ünnepeket kritikusan átnézzék. Jól emlékszem, valamennyi katolikus ünnep szerepelt, ám isten tudja, miért, a munkásosztály nagy ünnepe, május elseje „kifelejtődött"! — Számtalan kisebb-nagyobb csatározás közben konszolidálódott a helyzet a mi szakszervezetünkben harminc évvel ezelőtt. Eközben voltak, akiket elveszítettünk vagy nélkülözni voltunk kénytelenek a mozgalom szempontjából, mások, közöttük sok fiatal, éppen ebben a nem könnyű időszakban került a figyelem homlokterébe. Bizalmiak, vezetők lettek. Lassan-lassan változott az apparátus is, visszakerültek jogaikba a választott tisztségviselők, és 1957 szeptemberére öszszehívhatták az első „tisztességes” központi vezetőségi ülést... A beszélgetést nehéz megszakítani, olyan sok a múltbeli esemény. Ezért abban állapodunk meg, hogy legközelebb folytatjuk az emlékek megidézését... Sajnos, már nincs legközelebb! sz. zs. 1987. JANUÁR Fejlesztés Fejleszteni pedig szükséges — mondhatjuk átalakítva a régi megállapítást a Kaposvárott tartott megbeszélésre utalva. Ennek tárgya a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat technológiai fejlesztése, a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat és a Somogyi Néplap Szerkesztőségének elhelyezése, a munkakörülmények javítása, korszerűsítése volt. Az eddigi fejlesztés eredményeként a nyomda korszerű technológiája mellett kiáltó a formakészítés műszaki elavultsága, ráadásul fizikailag is elhasználódott. A szedőgépek műszaki állapota 30-40 százalékos, felújításukra már senki nem vállalkozik az országban, nincs alkatrész, a gépek pótlása nem lehetséges. A fényszedésre áttérés az újság nyomdai előállításában és előkészítésében is alapvető változásokat hoz, erre fel kell készülni. A feladatok sokaságából az első helyre kívánkozik a szerkesztőség és a kiadóhivatal elhelyezése, a zsúfoltság, a rossz munkakörülmények megszüntetése. A szerkesztőség elhelyezésére több változatot dolgoztak ki, ezek mindegyike — a szó szoros értelmében — a nyomda és a szerkesztőség közelebb kerülésével járna. Indokolt és megalapozott a nyomda fejlesztési célja, bár a vállalat önerőből nem képes végrehajtani. Hiába a dinamikus fejlődés, a már megtörtént beruházás miatt 1990-ig nem képződik szabad fejlesztési alap. E problémák megoldásához kértek egyetértést és segítséget a nyomda, a kiadó és a szerkesztőség vezetői, amikor a megye párt- és tanácsi vezetőihez, valamint szakszervezetünkhöz fordultak. Dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára, Brandtmüller István, a megyei tanács általános elnökhelyettese és Lux János, szakszervezetünk főtitkára a kaposvári megbeszélésen egyetértett a fejlesztés szükségszerűségével. A megyei pártbizottság, a megyei tanács és szakszervezetünk támogatja a fejlesztés céljait, s a felügyeleti szerveknél szorgalmazza azok megvalósulását. NAGY TIBOR Akar korszerű gépeken dolgozni? Jöjjön a Pátria Nyomdába! Élenjáró technológiai szintet képviselő íves és tekercsnyomó gépeinkre alkalmazunk — jó kereseti lehetőséggel — OFSZETGÉPMESTERT, MAGASNYOMÓ GÉPMESTERT, BERAKÓNŐT, GÉPKEZELŐ SEGÉDMUNKÁST. Felvételre keresünk továbbá TAKARÍTÓNŐT. 40 órás munkahét. Szakmai továbbképzést biztosítunk. A vállalat családos üdülőkkel rendelkezik a Balatonnál és a dombóvár-gunarasi gyógyfürdőnél. Jelentkezőket várjuk: PÁTRIA NYOMDA Budapest VIII., Szentkirályi u. 47. Tel.: 140-870/907. Munkaügyi Osztály PÁTRIA NYOMDA Dombóvár, Radnóti u. 11 Tel.: 11-34