Typographia, 1989 (121. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 5 FORINT 121. ÉVFOLYAM A GUTENBERG SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA 1. SZÁM A szövetség mellett vagyunk Beszámoló a szakszervezetek országos értekezletének munkájáról Több mint 48 órán át tartott az országos szakszer­vezeti tanácskozás Budapesten az Építők Székházá­nak kongresszusi termében. Az országos figyelem központjában volt vitáról a napilapok, a rádió és a televízió friss beszámolókat közöltek. Mi elsősor­ban azért foglalkozunk ezzel az üléssel, mert szak­­szervezeti szövetségünk képviselői igen konstruktí­van, a közös ügyet előremozdító felszólalásokkal hívták fel magukra a közvélemény figyelmét. Hoz­zájárultak ahhoz az alapvető célhoz, amely utat kí­vánt nyitni az egész szakszervezeti mozgalom meg­újulásához. A kétnapos tanácskozás felszólalásait figyelve a jövőképet felrajzolók száma viszonylag kevésnek tűnt, sajnos, még kísértettek a régi mechanizmusok, a rosszul értelmezett szakmai érdekek. A teremben ezért olykor türelmetlenség volt tapasztalható a kül­döttek és a meghívottak között, különösen a „tiszte­letkörös” megnyilatkozások alkalmával. Fényes, gyakorlati példája volt ez a tanácskozás annak, hogy a megújulást, a másként gondolkodást nem elég csak óhajtani, hangoztatni, a siker reményében csak akkor hihetünk, ha valóban elfelejtjük a régi beidegződéseket, s olyan közösségi, mindenkit egy­formán érintő témákat feszegetünk, olyan javasla­tokkal állunk elő, amelynek megvalósulása az egyes szakmák tagjait is jótékonyan érinti. Szándékuk szerint 161-en jelentették be: szólni kívánnak, lehetősége kevesebbnek volt. Az írásban beadott „felszólalások” ezúttal közvetlen hatóerővé váltak, beépültek az ülésen elfogadott dokumentu­mokba, ez bekövetkezhet, ha nem hajt­juk végre azokat a hatásköri, szervezeti változásokat, ame­lyek a régi hibák megismétlő­dését meggátolhatják. Milyen hatásköri és szervezeti változ­tatások szükségesek? A SZOT szakmák fölé növé­sét két körülmény tette lehető­vé. A hatásköröknek, döntési jogosultságoknak a SZOT ve­zetői kezében való központosí­tása, melynek eredményekép­pen a szakmai szakszervezetek megkérdezése nélkül döntöttek számos kérdésben. A döntése­ket tulajdonképpen csak kö­zölték velünk. A döntések nem voltak szükségszerűen rosszak, és azokat nem vezette rossz szándék. De a szűkkörűség, gyakran az egyszemélyi dön­tés, a nyilvánosság kizárása eleve magában hordta az élet­től való elszakadást. A másik ok — talán az előzőnél na­gyobb súllyal esik latba — a mechanizmusból adódott: a SZOT különféle szerveinek és osztályainak kezében összpon­tosultak a hatáskörök, eseten­ként a döntések. A SZOT-nak hosszú ideig nem volt önálló gazdaságpoli­tikai, bérpolitikai elképzelése. Sok adminisztrációt és üresjá­ratot jelentő tevékenysége ab­ból állt, hogy véleményezte és magyarázta a kormányszervek elgondolásait. Hogyan akadá­lyozhatjuk meg e hibák ismét­lődését? Mindenekelőtt úgy, hogy megosztjuk a SZOT és az ágazatok közötti döntést, a SZOT hatáskörét csak a közö­sen elhatározott feladatokra szűkítjük. Ezek: a szakszerve­zeti gazdaságpolitikai elgondo­lások, bér- és szociálpolitikai célok képviselete kormányzati szinten. Kapcsolattartás, pár­beszéd, együttműködés azok­kal a politikai erőkkel, érdek­­védelmi szervezetekkel, ame­lyek hazánkban a szocializmus alapján állnak. A magyar szak­­szervezeti mozgalom képvise­lete nemzetközi testületekben. És ezen túl az, ami az ágazati és szakszervezetek részéről megbízás, és amit fel tud vál­lalni a SZOT! Meg kell változtatni a dönté­si mechanizmust is. Újra meg kell fogalmazni a SZOT veze­tőinek hatáskörét. Ebben a tes­tületi döntések képviselete és az apparátus munkájának fel­ügyelete képezi a súlypontot. Lényeges kérdésekben a dön­téseket az ágazati, szakmai szakszervezetek testületei hoz­zák meg. A SZOT vezetői csak ezeket képviselhetik! Az ezek­től eltérő megállapodásokat e testületekkel el kell fogadtatni­uk. Nagyon fontosnak tartom, hogy a SZOT-ot ne gyengítsük, mert ezzel a kormánnyal és a munkáltatókkal szembeni po­zíciónkat gyengítjük. A java­solt módosítások nem is ezt je­lentik. Szeretném megjegyezni, hogy a SZOT vezetésének munkájában kedvező változá­sokat érzékel szövetségünk. A SZOT vezetői felismerték, hogy a megváltozott keretek között a SZOT súlyát nem a vezetők személyes tekintélye, hanem a mögöttük álló szerve­zet, a tömegek ereje adja! Meggyőződésem, hogy új kor­szak kezdődik a szakszerveze­tek számára, és képesek va­gyunk a tagság igényeihez iga­zodó megújulásra. Az szakszervezetek és a kor­mány kapcsolatáról. Sorsunk és életfeltételeink hazánk gaz­dasági felemelkedésével függ­nek össze. Ebben az országban a magyar népnek kell megte­remteni jelenét, jövőjét. Elszo­morító, hogy nagy tömegek szegényednek el, ugyanakkor felerősödött a spekulációból eredő meggazdagodás, az ügyeskedés, a rendszer gyenge­ségeinek kihasználása. A nagy­ipari munkásságnak, a bérből és fizetésből élők többségének életszínvonala egyre rosszabb. Beigazolódni látszik, hogy aki dolgozik, nem ér rá pénzt ke­resni ! Szövetségünk, és gondo­lom, más ágazati szakszerveze­tek is, együttműködési készség­gel fogadják az új miniszterel­nököt. Első nyilatkozataiból a kibontakozás és a reform foly­tatásának szándéka látszik. Látnia kell, hogy a magyar nép terhei tovább már nem nö­velhetők. A múlt évivel csak­nem azonos vagy nagyobb ár­emelkedést, a 6%-os reálbér­­csökkenést nem lehet elfogad­ni! Nem lehet elfogadni, mert a bérből és fizetésből élők egy részénél ennek a többszörösét jelentheti ez. Nincs a világon olyan elhivatott szakszervezet, amely ilyen drasztikus életszín­vonal-csökkenést támogatna! A gazdaságpolitika lelke a dolgozó tömegek érdekeltsége, és ezt nem szabad kiölni. Ezért a gazdasági kibontakozás, az érdekeltség, a teljesítménynö­vekedés első számú feltétele a bérreform. A kormány által ígért és a szakszervezetek által követelt bérreform kezd fele­désbe merülni. Erről jószerével ma már csak a szakszervezetek beszélnek. Végezetül a szakszervezeti mozgalom nemzetközi kapcso­latainak további alakításáról néhány szót. Kapcsolódva Nagy Sándorhoz, csak egy ki­csit más összefüggésben. A magyar kormány nehéz helyzetben van. A tőkés világ­ban még nem elég szalonké­pes, a szirénhangok szólnak. A másik oldalon nem minden­hol illik bele az összképbe, mert annak viszonyait esetleg már meghaladta az idő. Ha­zánk a tőkés világtól csak üzle­ti alapon kaphat segítséget, és annak az ára magas. De van egy tábor, ahol a segítség ön­zetlenebb, ahol él még a szoli­daritás, és ez a szakszervezeti mozgalom! Az európai szakszervezeti mozgalomban a magyar szak­id Folytatás az 5. oldalon.) Cs. Nagy Lajos: A SZOT súlyát a tömegek ereje adja A nyomda-, a papíripar, a sajtó és a könyvkiadás dolgo­zóinak küldöttei novemberi or­szágos értekezletükön megala­kították a szakmai szakszerve­zeteket, létrehozták a Guten­berg Szakszervezeti Szövetsé­get, meghatározták a szövetség programját. A szélsőségektől sem mentes heves vitában a jó­zan erők domináltak, és a SZOT-on belüli szövetség mel­lett foglalt állást az országos értekezlet. Az első magyar szakszervezet, amely 126 éves múltra tekinthet vissza, s úgy érzem, megtalálta a helyes utat, saját jövőjével kapcsolat­ban. E rövid bevezető után há­rom témáról: a SZOT jövőjé­ről, a szakszervezetek és a kor­mány kapcsolatáról, a szak­­szervezeti mozgalom nemzet­közi kapcsolatairól kívánok szólni. A SZOT jövőjéről, Általáno­san kialakult vélemény, hogy a SZOT-nak is­­Szövetségként kell újjáalakulnia. Ez önmagá­ban nem jelent lényeges válto­zást, hiszen a SZOT eddig is döntően az ágazatok országos tanácsa volt. Hol volt a hiba? Szerintem ott, hogy az a cent­ralizálás, ami mindenütt érvé­nyesült a társadalomban, érvé­nyesült a SZOT-ban is. Ugyan­ Megalakult a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete Mint arról a Typographia decemberi száma beszámolt, a nyomda-, a papíripar, a sajtó és a könyvkiadás dolgozóinak or­szágos értekezletén — parázs vita után — megalakult a Guten­berg Szakszervezeti Szövetség. Négy önálló szakmai szakszerve­zet ideiglenes szövetségeként jött létre, s az 1989 őszére terve­zett kongresszus dönt a további szervezeti formáról. A Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete — sokunknak csak Nyomdászszakszervezet — negyvennégy teljes jogú tag­szervezetet, összesen 23 800 tagot tömörít. Az országos értekez­let után tartott alakuló ülésen döntöttek a hatékony munka fel­tételeit biztosító szervezeti felépítésről. Az operatív munkát hét­tagú vezetőség végzi, legfelső fórum a Titkári Tanács, ennek kizárólag a tagszervezetek szb-titkárai lehetnek a tagjai. Az országos értekezletet követően, november 24-re tűzték ki a vezetőség megválasztását, amelyre a javaslatokat választott jelölőbizottság készítette elő. Az ülésen a Titkári Tanács a kö­vetkező vezetőséget választotta: titkár: BÁRSONY ANDRÁS, az Athenaeum Nyomda függetlenített szó­­titkára. 42 éves, szakképzettsége: kézisze­dő, közgazdász; állami iskolai végzettsége: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem; mozgalmi iskolai végzettsége: MLEE, szakosító. Szakszervezeti tag 1971-től. 1967—78-ig a KISZ-ben különbö­ző funkciókat töltött be. 1978—85-ig a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyv­kiadás Dolgozói Szakszervezetének politi­kai munkatársa. 1985-től az Athenaeum függetlenített szb-titkára. A SZOT Ifjúsági Tanácsának tagja. 1986—88-ig a központi vezetőség tagja volt. Elnök: VÁCZI ISTVÁN, a Szikra Lapnyomda lapöntője, szb-titkár. 46 éves, szakképzettsége: tömöntő; állami iskolai végzettsége: 8 általános; mozgalmi iskolai végzettsége: MLEE. A szakszerve­zetnek 1966-tól tagja, 1967—1970-ig bizal­mi, 1970— 1972-ig MB titkára, 1972-től szb­­titkár, 1980—88-ig központi vezetőségi és elnökségi tag volt. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next