Typographia, 1989 (121. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
1989. JANUÁR Gondolatébresztő tapasztalatcsere ürügyén Ágazati szakszervezetünk sok évtizedes törekvése a jó nemzetközi kapcsolatok építése, megtartása, fejlesztése, a közeli és távoli országok testvérszakszervezeteivel. Rendszeresek a cserelátogatások, amelyek elsősorban a kölcsönös tájékoztatás elvén alapulnak. A DUP, az osztrák Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének háromtagú delegációja a közelmúltban ellátogatott a Knerbe is. Nem a nálunk töltött két napról kívánok leiratot készíteni, hanem kiemelnék egy megfontolásra érdemes, számomra érdekes gondolatot, javaslatot. A látogatás első napjának délutánján egyórásra tervezett aktivistatalálkozót szerveztünk, amelyet vendégeink szemmel láthatóan nagy örömmel fogadtak. (Ez abból is kiderült, hogy az egyből három óra lett.) A találkozón részt vettek bizalmiak, szb-tagok, munkabizottsági tagok, főbizalmiak, a munkahelyi döntőbizottság elnöke, tehát minden „rétegből” képviselve volt a tagság. A kérdések, vélemények között találtam erre az újszerű gondolatra, amelyet Gécs Béla kollégánk, Tótfalusi Kis Miklós-díjas grafikus és bizalmi vetett fel: „Hasznos dolog az állandó, kölcsönös tájékozódás egymás mozgalmi tevékenységéről, eredményeiről, ám szükségesnek tartanám egymás szakmai kultúrájának megismerését is, láthatóvá tenni produktumainkat egymás számára. Bármilyen jó példa a magyar—osztrák nyomdászszakszervezeti kapcsolat, alig tudunk valamit az osztrák könyv-, illetve tipográfiai művészetről. Itt volt az I. országos tipográfiai kiállítás. El tudnám képzelni anyagának bemutatását Ausztriában, vagy bármilyen más szakmai jellegű kölcsönös bemutatkozást pl. a cserelátogatások alkalmával.” Csatlakozom Gécs kollégához, miként az ott ülők is egyetértettek a javaslattal. Ezért is ajánljuk szakszervezeti vezetőinknek, hogy a jövőben a találkozások egyik témájaként — kedvező fogadtatás esetén — iktassák programba. Persze, ez csak gondolatébresztő ! SOLYMOSI GYÖRGY KNER NYOMDA Két éve dolgozik a Kner Nyomdában ez a modern, elektronikus mélynyomóhenger-vésőgép . Nem volt könnyű abban a magyarkodó időszakban zsidónak lenni. A kecskeméti reálban tanultam, ahol minduntalan éreztették velem, 1944- ben pedig három testvéremet hurcolták el a nyilasok. Nehezen éltünk, hatan voltunk testvérek, apámat 1920—1924 között lecsukták, addig anyám és a nővérem tartott el bennünket. Az iskolát nem nagyon szerettem, mert ha valamit nem tudtam, rögtön zsidó gazember lettem, elvették a kedvem a tanulástól. A reál elvégzése után a kecskeméti Ábrahám Nyomdában inaskodtam négy évig. A sport érdekelt a legjobban: durch und durch. Sportos voltam szívemből, lelkemből. Aranyéremmel szabadultam 1929-ben, aztán kitanultam a bélyegzőkészítést is. Ez 1945- ben az életem mentette meg, akkor lettem egy rövid időre Urbanovits László. Mint ifiválogatott munkát kaptam a Franklin Nyomdában, de csak két hónapig dolgozhattam. Két évig voltam munka nélkül. Nem kívánom senkinek, hogy megtudja, mit jelent így tengődni. A nyomdászszakszervezet központjában, a Toronyban százával álltunk sorba, enyém a 114-es munkanélküli szám volt. Örültünk, ha egy-két napra, hétre munkát kaptunk. 1930 szeptember elsején a munkanélküliség tetőpontján, együtt tüntettem a nyomdászokkal. Soha nem felejtem azt a napot. A Toronyból indultunk, végigmentünk a körúton a Liget felé és ezt kiabáltuk: Munkát! Kenyeret! Aztán jöttek a lovas csendőrök, végigkardlapoztak bennünket. Dominózás és sakkozás közben rengeteget beszélgettünk a Toronyban a politikáról, a rendszerről, hogy ez így nem jó. Hétvégenként a Monostorszigetre jártunk, sátrakban laktunk, kijártunk Gödre, és mindig résen kellett lennünk, jön-e a csendőr. 1931-ben egy Typográfiában megjelent vezércikk szerzőségét elvállaltam egy ismert munkásvezető helyett, a hírhedt Töreki-tanács előtt. Mint büntetlen előéletű „csak” pénzbüntetést kaptam, és politikai jogaim háromévi gyakorlásától tiltottak el. Budapesten, a Tolnai Nyomdában kéziszedőként dolgoztam. Azért rúgtak ki, mert egy Hitler-klisébe ötágú csillagot reszeltem. Aztán nem tudtam elhelyezkedni a szakmámban. 1933—37-ig segédmunkás voltam a Grove Kalapgyárban. Elnézem az idős embert, aki valamikor szép szál legény lehetett. Talán a sportolás is hozzájárult ahhoz, hogy kibírja ezt az egyáltalán nem könynyű 79 évet. Sajnos az évtizedek megteszik a magukét, elkoptatják az embert, ez az élet rendje, a gondolkodás is kapkodóvá, szertelenné válik. Tihanyi Albert is hol a régmúltról, hol a közelmúltról beszél. De így is jó hallgatni, olyan mintha egy történelemkönyvben oda-vissza lapoznák. — Én 1929-ben a kecskeméti KAC-ban fociztam. Emlékszem, még az MTK-t is megvertük. Ifiválogatott is voltam, 31-ben pedig nyomdászválogatott. Ó de rég volt! Életem fordulópontja volt 1937, felvettek a Hungária Hírlapnyomdába. Ott készült a Mai Nap, az Esti Kurír, a Független Magyarország. Kisebb megszakításokkal 1951-ig dolgoztam ott. A nyomda szakszervezeti bizalmija lettem, legfőbb feladatunk az volt, hogy a jó munkásokat megvédjük . . . — Behívtak munkaszolgálatra. Még az a szerencse, hogy akkor nem volt gyerekünk, 22 hétig tartottak ízbégen, egy istállószerű tákolmányban. Ez idő alatt 21-szer szöktem meg, hogy a Független Magyarország címeit kiszedjem. A második világháborúban ötször hívtak be munkaszolgálatra, legutoljára Szentkirályszabadján építettünk repteret. 1944. március 19-e után a győri hadikórházban vészeltem át a bombázásokat. Szörnyű volt... Június 2-án —, amikor Pestre érkeztem —,akkor meg éppen a Keletit szórták. 1944 augusztusában aknaszedésre használtak bennünket. Szerencsém volt. 1944 októberében elszöktem — akkor született a lányom —, bujkálnom kellett, a magam készítette hamis igazolványommal éltem, gyakran igazoltattak. Második látogatás. A kapu alatti szeméthalom nagyobb lett, a bűz orrfacsaróbb. Tihanyi Albert megint szabadkozással kezdi a beszélgetést. . . Az ostrom után az első utam a Hungária Nyomdába vezetett. Az üvegtetős, 17 szedőgépes termet megtisztítottuk a hótól, a használható géprészeket összeszereltük. A Hungária Nyomdában 1945-ben megalakítottuk a Kommunista Párt helyi szervezetét. Hittünk abban, hogy hatalommal és az átvett értékekkel jó tudunk élni. Erre tettem az életem! Ezért vállaltam a szakszervezeti bizalmi tisztséget, ezért voltam pártbizalmi. Hittel hittem, hogy ez jobb világ lesz! De az utóbbi időben valami elromlott. Meggyőződéses kommunista voltam és vagyok, önmagam árulnám el, ha nem vállalnám cselekedeteimet. A Népszava címszedője lettem 1951 elején, majd októberben — a párt javaslatára — a SZOT-hoz kerültem politikai munkatársnak, a kultúr- és sportélet vezetője voltam egészen 1954-ig. Onnan az Országos Testnevelési Sportbizottsághoz kerültem agit-prop.előadónak. 1957-től a Transelektro propagandaosztályán dolgoztam. 1971-ben mentem nyugdíjba. Még öt évig dolgoztam a Vízmű propagandaosztályán, három évet pedig a Lapkiadónál. Most a XII. kerület ötös pártkörzetében én vagyok a dekorációfelelős. Olykor, olykor mi öregek ott összeülünk, beszélgetünk. De már oda is ritkán megyek, mert a legutóbbi operáció óta szédelgek. Itthon nézem a tévét. 79 éves vagyok, már túl mindenen. S hogy mi volt az életem értelme? Talán segítettem másokon. Becsülettel, tisztességgel felneveltem a lányomat, aki építészmérnök lett. Sokat tettem a mozgalomért, ezért is kaptam meg a Szocialista Hazáért érdemérmet és a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatot és más kitüntetéseket. De higgye el, én soha nem a kitüntetésekért dolgoztam! Hanem azért, hogy az országban jobban menjenek a dolgok, jobban éljenek az emberek. Higgye el, nekem nagyon fáj a kapu alatti szemét, mert ennek a jelenségnek mélyebben fekvő okai vannak. Én nem ezért veszek részt 1928 óta a munkásmozgalomban, nem ezért tüntettem, nem ezért kockáztattam az életemet. Most a fiatalabbakon van a sor, hogy megváltoztassák a világot, hogy kilábaljunk a válságból. Én már csak pihenek, szemlélődöm, úgy érzem, megtettem azt, ami tőlem tellett. UDVARHELYI ANDRÁS Albert három élete TYPOGRAPHIA POSTAKINCSEK MÚZEUMA Az 1872-ben alapított postamúzeum Leningrád egyik legszebb palotájában található. Ma A. Sz. Popov nevét viseli, és mintegy 7 millió bélyeget, bélyeges borítékot, levelezőlapot őriznek acélszéfjeiben és beüvegezett könyvesszekrényeiben. A helyiségekben a hőmérséklet állandóan 14-16 fok. „A gyűjteményt rendszeresen kiállítják a Szovjetunióban és külföldön egyaránt. És szinte minden alkalommal valamilyen díjjal tér haza” — meséli Natalia Kurkcina, a múzeum igazgatónője. A szovjet állami bélyeggyűjtemény jelentős történelmi, művészi értéket képvisel. Maga a gyűjtemény több részből áll: a világ országainak bélyegei, Oroszország postai bélyegei, a törökországi orosz posta bélyegei, polgárháború kori bélyegek, különböző bélyegtervezetek stb. A postai bélyegek gyűjteményét több mint 200 albumba rendszerezték. Találhatók itt hazai bélyegek az első, 1857- ben kibocsátott 10 kopekestől kezdve, különböző zemsztvók által kiadott bélyegek, köztük minden gyűjtő álmával, a Tambovi zemsztvóban kiadott rendkívül ritka bélyeggel. Őriznek itt más ritkaságokat is, mint például az 1932-es kiadású felülnyomott bélyegtömböt, vagy az 1930-as fogazat nélküli, léghajót ábrázoló légipostabélyeg. A gyűjtemény folyamatosan gyarapszik. A múzeum minden újonnan kibocsátott bélyegből kap 250 példányt, és 25-öt az úgynevezett egész kiadásokból, mint a bélyeges borítékok, levelezőlapok stb. 1974, a Postai Világszervezet létrejötte óta a tagállamok minden újonnan kibocsátott bélyegből kapnak meghatározott számú példányt. Azonkívül mind szovjet, mind külföldi magángyűjtők is adományoznak bélyegeket a múzeumnak. Maga az intézmény is vásárol értékesebb darabokat. Nemrégiben vettek például egy értékes mandzsúriai sorozatot. JELENA DRUZSINYINA 3 Én szedtem azt az A Typographia 1988. novemberi számában dr. Újhelyi Józsefné aláírással ismertető jelent meg „Egykori kisvárdai újságok” címmel. Mint egykori közreműködő, néhány adattal szeretném kiegészíteni az írást. 1944. október vége felé az Er- Háborús hírek delyből visszavonuló magyar hadseregben együtt futottam az akkoriban huszonéves Diner Jánossal. Mivel nem akaródzott áttelepülni a hitleri Németországba, az első kínálkozó alkalommal „rugalmasan elszakadtunk” alakulatunktól, és izgalmas kalandok után az akkor már felszabadult Kisvárdán kötöttünk ki. A Kommunista és a Szociáldemokrata Párt titkárának közbenjárásával előbb az „Északszabolcs”, majd 1945. január 21-től más néven, „Szabad Nép” címmel Diner Jánossal együtt szerkesztettük és nyomtattuk egy elhagyott és feldúlt, miniatűr nyomdában, csaknem múlt század eleji körülmények között. A lapot kézzel szedtem, és egy rozoga gépen nyomtam 500 körüli példányban. Áram nem volt. A gép lendkerekét egy jó erőben lévő, derék cigány ember forgatta, óránként 100 példányos sebességgel. Abban a rendkívüli időben magától értetődött —, a szerkesztőknek és a nyomdásznak eszébe sem jutott —, hogy tevékenységéért fizetés is jár. Az viszont főnyereménynek számított, hogy dr. Szilágyi István ügyvédnél teljes ellátást kaptunk. Diner János kiváló szerkesztőnek bizonyult. A helyi érdekességek mellett a szovjet parancsnokságtól kapott legfrissebb fronthíreket is közzétette. Még egy érdekesség. Falusi küldöttség keresett fel bennünket. Arra kértek, csináljunk nekik kalendáriumot, mert azt sem tudják, mikor milyen nap van. Nyomtunk is egy falinaptárt. A kisvárdai apátplébános volt szíves megnézni breviáriumában, mikor lesz 1945-ben a napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap — ugyanis akkor van húsvét —, a többi már gyerekjáték volt. Említenem sem kell, hogy a május elsejét vörössel nyomtuk. Rikkancsunk két tojásért adta a naptár egy-egy példányát. Olyan keletje volt, hogy még a selejtje is tojássá változott. Mind az Északszabolcsból, mind a Szabad Népből van még pár példányom. Ha valahol megbecsülnék, szívesen átadnám. NÉMETH GY. ISTVÁN Kovárda, 1945 február hr 1 CiOtBrIOV. II. évfolyam. 7. szám. SZtBIDNEP OLITIKAI ÉS GAZDASÁGI IDŐSZAKI LAP Budapest felszabadult P (k. -o ) L. / hete n. r. lugy szivünket meg-o) '-tállá az oly résten várt .»M.nhir. Biki;tfcát. Magyaror.Zc.'4 fővárosa «'szabadult. A bevonuló Vörös hadsereg elé egy üszkös, romokban heverő város tárult. Egy város, melynek kétmillióiul lakóiul mesíkinozta a, érét», a ‘szomjusági, a gránát és a félelem, a nyilas gazemberek terrorja, Ltuan«ty az urdu é.hu1l*.A lovakra fanyalodott borzalmas éhségében , egy város, ahol hetek óta ültek a tébolyodan emberek a pincék mélyén és várták a felszabadulást, a halált, vagy a vörös katonákat. De nem csak egy felrobbantott, felégetett, híd- és középületnélküli várost találtak a felszabadító orosz csapatok, nemcsak egy hatalmas és tragikus hullát: a romok között találtak egy élő várost, egy új Budapestet. Budapest népét találták, az olyan sokat szenvedett szervezett munkásságot, melyet nem tudott megtörni és megfélemlíteni semmiféle terror. A munkásságot, amely a gépfegyveresövek elé mert állani és megakadályozta Csepel kiürítését. A munkásságot, mily elrejtette az értékes gépeket és a németekkel értéktelen ócskavasakat robbantatott fel. Ugyanazok az emberek, ugyanazok a munkások álltak helyt Budapesten is, akik Miskolcon, Diósgyőrön, a borsodi szénbálnákon.. ? folvihaditolt Magyarország:':i. A szociális*.• '.urkágok és értelmiségek vi rakodtak a nyilas rohamcsapatokba. kikémlelték gyilkos '-'.indokaik:«*. meghiúsították terveikc szabotáltak ! Szabotáltak a gazembere': ét iizó a ruták a'ioia róla'! Megmentenék a ?r n p .valapjai*. Sajnos, még igy is igen sok puszulást nem tudtak megakadékozni. Igen sok testvérünk nyilas golyóktól lelte vértanú halálát. Másokat pedig a németek hurcoltak el . . . A magyar akaratok a szocialista öntudatot azonban semmi se tudta megtörni: mikor a Vörös-hadsereg az utolsó fasiszta ellenállást megsemmisítette a pesti oldalon és Budát még mindig robbanások reszkettelték, Pest népe már a helyén állt. Az üldözött pártok : a Magyar A Lengyelországi fronton a Vörös-hadsereg támadása katasztrofális vereséget mér a német haderő maradványaira. Keletporoszország körül bezárult a gyűrű Elbing elfoglalásával. A Zsukov-hadsereg megkezdte Kommunista Fart a S.ivu-..demokrata Párt ru !-.. .v‘k munkáinkat, mtua'al-ti'* i i.Gapes*! Nemzeti H'/o'.Na' ír.. - jelent a Sz.ab.»d.n . na... .. megindult a tr'- - Lac a uj magyar élet • De nem c!-g * •• -/Iwei büszkeséggel re‘ v !\‘ tet* őreink .■ ••I s. i Az éhező r.es'iekol \ edein.ejárványuk forwvfih. I.oluk \. kell tennünk. ho„\ e.;\eseh -:déken találjanak menedéke* u. ottmaradtakat. pedig cselemnel és tüzelővel kéli ellátni, bokunknak ebből sincs eleg. IV ez a keveset is meg kell őrként, hangsúlyozom .önként és természetesen feleznünk kell nélkülöző embertársainkkal. Követeljük a kisvárdai Nemzeti Bizottságtól, hogy állítsa fel nálunk is a Nemzeti Segélyakciót és mi is siessünk segítségére Budapest éhező népének, Posen ostromát. A Konyev-hadsereg átkelt széles ivben az Oderán és január 26-án behatolt Breslau külvárosaiba. Ugyanekkor elfoglalták Gleiwitzet is, a a német kémia központját. Ezzel a harmadik as»«»« ipari köz Egyaszsámára 40 fillér ÉSZAKSZABOLCS POLITIKAI HETILAP Kisvárda, 1044 december hó 27-én FŐSZERKESZTŐ: DINER JÁNOS KÖSZÖNTJÜK AZ OLVASÓT! Új hanggal, új eszmékkel, tettrekészséggel és munkavággyal kopogtatunk az északszabolcsi ajtókon. Súlyos örökséget vettünk át. Ha a közelmúlt kisvárdai hetilapjának példányait végignézzük, végtelen szomorúság fog el bennünket. Gaz és szemét mindenütt. Ha a tollat tartó kéz nem tiszta, piszkot nyom ,a ólom. Ez a hetilap a legsötétebb fasizmus szócsöve volt. Hangját is szettemét felszámolni egyik legfontosabb feladatunk, feladatunk nemcsak ez, feladatunk a jövő építése, egy fiatal konst-ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . 19.— P Félévre . . . 9.30 P Negyedévre . 5 — P Egy hóra ... 1.50 P Előfizetni lehet a kiadóhivatalban : Kisvárát. Szent lászló-ura 60. (Kaszinó-helyiség) I. évfolyam. I. szám. A harcterek helyzetéről Keleti hadszíntér A moszkvai rádió jelenti december 25-én.