Typographia, 1991 (123. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) munkát, így „profiltisztí­tást” hajtottak végre, melynek keretében a má­solócéhekhez került a sok­szorosítás mestersége... Bekövetkezett a lépéskény­szer. Ki kellett találni a megoldást. És akkor jött Gutenberg, akinek sem születése, sem halála pon­tos idejét nem ismerjük. A római egyház kultúröve­­zetében a XV. század ele­jére teljesedtek ki a kéz­zel írott, gazdagon díszített kódexek, a század közepén pedig Gutenberg találmá­nyával sokszorosított, nyomtatott könyveknek adták át helyüket és sze­repüket. Ekkorra megnőtt a könyvek iránti igény, mert so­k új egyetem léte­sült, a régiek fejlődtek, bővültek, s polgárai lettek a könyvek legnagyobb és legbiztosabb fogyasztói... Gutenberg nem ősfelta­láló volt. Szerepe „mind­össze” annyi, hogy a szö­veg előállításának és nyomtatásának technoló­giáját dolgozta ki: meg­alkotta a hangok jegyei­nek, a betűknek egyedi darabokban való kiöntését, összeállította a betűk fém­ötvözetét, megoldotta az ehhez szükséges patricák­­matricák valamennyi tech­nikai vonatkozását, kidol­gozta az elemi darabokból összeállított nyomtatási alapnak papírra történő le­ny­om­tatását (képátvitelét),­­kikísérletezte a f­esték­ez­ő­­anyagot, feltalálta a festé­­kezőlabdát az addig hasz­nálatos felhordóecset he­lyébe. Gutenberg érdeme tehát abban nyilvánul meg, hogy a mozgatható, össze­rakható és szétszedhető betűket feltalálta. . . Gutenberg közvetlen munkatársa, Schöffer Pé­ter néhány év alatt újí­tott a gutenbergi szedés­technológián: ő a betűkö­röket szűkítette és tágítot­ta. .. Kifejlődött a nyom­tatáshoz szükséges rész­szakmák láncolata... 1462- ben Nassaui Adolf érsek csapatai feldúlták Mainz városát, benne Fust és Schöffer nyomdáját, a tu­lajdonosokat elkergették a városból, maga Gutenberg is erre a sorsra jutott. A mintegy 30 jól kiképzett szedő-nyomtató szétfutván a világban, mindenütt nyomdákat csinált... Ilyenformán jutott nyom­dához Strassburg, Köln, Augsburg, Nürnberg, Ulm, Breslau, Merseburg, Ros­tock. Itália első állandó nyomdáját a Róma mel­letti Subiaco bencés kolos­torában alapították... Ju­tott belőlük Párizsba és Lyonba, de fogadta őket Anglia, Hollandia, Belgium és Svájc is. Rendkívül gyorsan terebélyesedett ez a „családfa”, mert az 1470- es, 80-as években már Magyarországon, Spanyol­honban, Portugáliában, Csehországban találni nyomdákat... Parma hercegének Bo­­doniját meg kell említeni, akinek 144 álló és dőlt be­tűfélesége, mellette igen sok verzálisa és betűfaja volt. Párizs 66 nyomdájá­ról tud az 1550. évi sta­tisztikánk. .. A francia nyomdászatot Garamond­­ról és Didotékról ismeri igazán a nyomdászvilág. Anglia nagyjai között első John Baskerwille és Wil­liam Morris. . . Hollandiát a Plantinok, közöttük a vő, Jan Moretus, az Elzevir csapatot meg Antwerpen és Leyden­­nyomdakultúrája miatt kell megemlíteni. . Németország számolatlanul képezte Európa számára a nyomdászlegényeket... Honi viszonyaink leírá­sát ú£y szokták bevezetni szakíróink, hogy Guten­berg fellépése után alig 30 évvel már nyomda volt Magyarországon... Német legény volt a budai ős­nyomdász, de Itáliából szerződtette hozzánk harai prépost... Hess András Rómában tanulta mester­ségét, a Gutenberg-tanít­­ványok nyomdájában... Bécsben csak 1500 után te­lepedett meg nyomda. .. Honterus János, az er­délyi szász reformátor Ba­­selben tanulta ki a tipog­ráfusmesterséget. 1533-ban jött haza és Brassó­ban állította fel azt a nyomdát, amelyet tanító­jától, Frobeniustól vásárolt meg... A harmadik nyom­dánkat Erdősi Sylvester János szorgalmazta... Ko­lozsvárott a tudós Heltai Gáspár lelkész a szász Hoffgref Györggyel tár­sulva csinálta meg a ne­gyedik tipográfiánkat 1550- ben... Gyulafehérvár nagy nyomdásza a lengyel szár­mazású Hoffhalter Raffael volt... Nagyvárad falai közt dolgozott Szenczi Kertész Ábrahám, aki 1660-ban másodjára adta ki Károli Gáspár Bibli­áját. .. Erdély főnixe, Tót­falusi Kis Miklós, Amsz­terdam és Kolozsvár nagy nyomdásza Gutenberg-féle polihisztor volt: betűterve­­ző és -metsző, szedő és nyomó, betűöntő és kor­rektor, közügyekkel fog­lalkozó polgár és nyelvész­­kedő tudós... Pestet és Budát a gon­dolat sokszorosításának szakmájában — a többi között — a hírneves Lan­derer család, a Trattauer família, Emich Gusztáv, a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Trattner János Tamással és Bikfálvi Fal­ka Sámuellel segítették abban, hogy a hosszú gúzs­­bakötöttségből ismét a magyar művelődés köz­pontja legyen és európai illetőségű fővárossá ala­kuljon. .. Petőcz Károly végül fel­sorolta legújabb korunk meghatározó személyiségű nyomdászait, s emlékezetes előadását így fejezte be: Gutenberg nagy szellem volt. A legnagyobbak kö­zül való. De ő nem tett vi­lágraszóló, előzmény nél­kül való, hatalmas felfede­zést, ő csak lehajolt az utcán heverő témáért: az addig is széltében ismert mesterségeket felhasznál­ta, átalakította, sorrendbe állította, a maga ötleteivel együtt új mesterséggé — ha úgy tetszik — művé­szetté szervezte. Mennyi bölcs gondolat, nagyszerű eszme terjedt el találmá­nya révén, egyúttal meny­nyi átok és bűn forrása is lett a szedőszekrény! Mert Gutenberg egyes betűit tetszés szerint, végtelen sorozatban variálva szed­hetjük egymás mellé, ezért vele a haladás motorjául Az emlékülés méltó be­fejezése volt szakszerveze­tünk elnökének, Bársony Andrásnak az előadása mozgalmunk eseménydús történetéről, a kezdetektől napjainkig. Az előadó nemcsak az adatok, tények ismertetésére szorítkozott, hanem a nyomdásztörténe­lem, a hagyományos mun­kásszolidaritás napjaink­nak szóló üzeneteit is tol­mácsolta. Az előadás be­vezető gondolata: A szakma története nem­csak az alkotómunka, ha­nem a munkás története is. Elválaszthatatlan a szak­ma története a benne dol­gozókétól. Igaz, legna­gyobbjai nem intellektuá­lis magasságokból eresz­kedtek le, hanem kétkezi munkájukkal... Ez így volt 550 éven át, s remél­szolgáló tudás is terjeszt­hető, de a lelkeket meg­nyomorító kor röpiratai is ugyanabban a szekrény­ben vannak, ugyancsak végtelen sorban, végtele­nül variálva a bűnt­­jük, így lesz a továbbiak­ban is... A munkások, dolgozók története a harc története is egyben. Amikor szak­­szervezetek még nem lé­teztek, sztrájk már volt: 1782-ben, Nagykárolyban, Károlyi gróf nyomdájában tört ki az első sztrájk — hiszen az ipar alkalmazot­tainak röghöz kötése még a jobbágyokénál is erősebb volt. Szervezkedésünk tör­ténete innen egybeforrt Közép-Európa nyomdá­szainak történetével. 1817- ben már 101 szedő, 140 nyomó, 12 faktor dolgo­zott 50 nyomdánkban, s ehhez jött Erdély és Fiu­me további 380 szaktársa. Az első harc a munkaidő rögzítéséért és természete­sen a magasabb bérért folyt. Az árszabálymozgó- Gutenberg-emlékülés Lehajolt az utcán heverő témáért Szervezkedésünk története Solymosi György Koszorúzás a székház falánál Petőcz Kálmán Az emlékülés résztvevőinek egy csoportja TYPOGRAPHY 1991- JANUÁR

Next