Typographia, 1992 (124. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

1992. JANUÁR TYPOGRAPHIA Alapítvány a szakemberképzésért (Folytatás az 1. oldalról.) hetnek. Ezért gondoltak az alapítványra. - Milyen volt a kezde­ményezés fogadtatása? - Igen kedvező, 10 950 000 forintos induló vagyon gyűlt össze, hat­vanhat hazai, néhány kül­földi vállalattól és magán­­személyektől. Az Athe­naeum, a Szikra és a Zrí­nyi nyomdák, valamint a nyomdászszakszervezet egyenként egymillió fo­rintot ajánlottak fel. A külföldi cégek is zömé­ben vagyonnal léptek az alapítványba, de néhány közülük, mint a Fuji, a Du Pont, a BASF vagy a Kalle anyagokat is adomá­nyoztak. A magánszemé­lyek között néhány volt hallgatónk is megjelent tá­mogatóként. Idén július 19-én tartottuk alapító közgyűlésünket, lebonyo­lításához is a Szikra adott nekünk helyet. A közgyű­lés héttagú kuratóriumot választott: elnöke dr. Csöndes Zoltán, a Szikra vezérigazgatója, tagjai vállalati igazgatók és a kedvezményezettek részé­ről a tanszék vezetője, s titkárként én magam let­tem. - Mi történt azóta? - Még július végén be­jelentkeztünk a Fővárosi Bíróságnál, ahol hivatalo­san október 1-jétől vették alapítványunkat nyilván­tartásba. Ekkor megnyi­tottuk alapítványunk be­tétszámláját a Budapest Bank Rt.-nél, csekkszám­laszámunk 224-12708. Év végén újabb kuratóriumi ülést tartottunk. - Ezen miről számol­tak be? - A felajánlások több mint fele meg is érkezett, alapítványunk az utolsó negyedévben így meg­kezdhette működését - alaptőkénk kamataiból már néhány finanszíro­zásra is sor került. Támo­gathattuk néhány oktató és hallgató részvételét nemzetközi konferenciá­kon. Határozat született arról is, hogy az alapítvány hozzájárul harmadéves hallgatóink bécsi tanulmá­nyi útjához. Úgyszintén az alapítvány teszi lehetővé februárban az Imprima ’92 düsseldorfi nemzetközi vásárra néhány oktatónk és hallgatónk kiküldését, illetőleg fontos nyugati szakkönyvek beszerzését. - Hogyan gazdálkodik az alapítvány? - Azzal kezdeném, hogy alapítványunk nyi­tott, a közgyűlés óta to­vábbi tíz csatlakozó ado­mányaival gyarapodtunk. A pénzügyi bizottság a tő­két hosszú és rövid távú befektetésekkel forgatja, kezeli, a működéshez csak a tőke kamatai használha­tók fel. Az alapító okirat tíz pontja fogja össze az ala­pítvány céljait, feladatait, működését. Aki szívén vi­seli a magyar nyomdaipari szakemberek felsőfokú képzésének továbbfejlesz­tését és a korszerű nyom­daipari eljárások megis­merését, hazai bevezeté­sét, az interjúban közölt 224—12708 csekkszámla­számmal is kifejezheti ál­dozatkészségét. gy­i.gy. A bizonytalanság feszültséget szül (Folytatás az 1. oldalról.)­lemetlen és káros. Felőrli az emberek nyugalmát, sárba tapossa önbizalmát és optimizmusát, elseny­­veszti akaraterejét és ki­tartását. Feszültséggel vannak tele a nappalok, szorongásos álmokkal az éjszakák. Szaporodnak az ideges panaszok, és egy­re több fiatal ember kerül szívinfarktussal az inten­zív osztályokra. Egyes vezetőknek rég ismert és alkalmazott fo­gása a beosztottakkal szemben, hogy szándéko­san visszatartják az őket érintő információkat. Ez­zel bizonytalanságban tartják őket, szorongást keltenek bennük. Hatal­muk ezáltal nő, mert aki­nek a kezében az informá­ció, annak a kezében a hatalom. A demokratikus vezetők megosztják az in­formációt a tagsággal, sőt az érintettekkel együtt tár­gyalják meg a teendőket, és igénylik aktív hozzászó­lásukat. Előfordul az is, hogy ve­zetők egyszerűen azért nem nyújtanak betekin­tést a jelen adataiba és jövő terveibe, mert nincs koncepciójuk, azaz ők ma­guk sem tudják, mihez is fogjanak a következők­ben. Elképzelhető még, hogy információk azért késnek, döntések azért nem születnek, mert kulcspozícióban lévő sze­mélyek az időt akarják húzni, hogy valamit lep­lezzenek, hogy közben visszafordíthatatlan folya­matok befejeződhesse­nek, hogy saját önző érde­keiket ezalatt a háttérben zavartalanul érvényesít­hessék. Az ember igyekszik ki­szabadulni a szorongást okozó helyzetből. Vagy támad, vagy elmenekül. Szorongás persze éppen olyankor keletkezik ben­ne, ha úgy ítéli meg a hely­zetet, hogy sem támadás­sal nem tud úrrá lenni rajta, sem pedig menekül­nie nincs hova. A tehetet­len tétlenség a legrosz­­szabb. Dr. Ignácz Piroska (Megjelent az Alföldi Nyomda lapjában.)­ ­ Negyvenhárom százalékos bérnövekedés (Folytatás az 1. oldalról.) részvényt. Az OKHB a hi­telek fejében öt százalék tu­lajdonosa. Az igazgatóság tavaly áprilisban huszonöt­­millió dolláros beruházásról döntött, ebből elsősorban a csomagolóanyag-gyártást finanszírozzuk, ezen belül is a kartondobozgyártást. De szeretnénk a legmoder­nebb, különleges igényeket kielégítő technológiákat más területeken, így a flexi­bilis csomagolóanyag-gyár­tásban bevezetni. Mint a vezérigazgató el­mondta, a tulajdonosok nagy szabadságot biztosíta­nak a vállalat vezetésének, mind a piacpolitikában, mind a termelésben és a műszaki fejlesztési elképze­lésekben. Alapkikötésük, és ez természetes és közös érdek, a minél magasabb profit.­­ A részvényesek elége­dettek. Az első tizenkét hó­napot tavaly szeptember­ben harmincöt-harminc­nyolcmillió dolláros terme­lési értékkel zárták, ami négymillió dollár profitot eredményezett. Az eredmények az itt dol­gozók helyzetének javulá­sát is maguk után vonták. Áprilistól harmincöt száza­lékos bérfejlesztést hajtottak végre, ekkor közel harminc­háromezer forintra ugrott az átlagkereset, ám decem­berben tizenharmadik havi fizetést is kaptak, ami újabb nyolc százaléknak felelt meg. A tavalyi év összesen negyvenhárom-negyvenöt százalékos bérnövekedésé­vel a kecskemétiek vezetnek az iparágban. Persze a korszerű struk­túra azt is szükségessé tette, hogy hat vidéki üzemüket átszervezzék, leválasszák, vegyes vállalattá alakítsák. Az elmúlt évben talán a legnagyobb esemény az volt, hogy az Európai Bank­tól tízmillió márkás hitelt kaptak, mégpedig kedvező hitelfeltételekkel. - Talán nem is a hitel az, aminek a legjobban örülünk - mondja a vezérigazgató -, hanem az, hogy ezáltal rop­pantul megnőtt a Petőfi Nyomda tekintélye, érez­hető a növekvő érdeklődés a külföldi vállalatok ré­széről. Ez pedig nagyon fontos dolog, hiszen a fejlesztési program szerint a nyomda termékeinek 40-50 százalé­kát kemény devizáért nyu­gatra kívánják eladni. De a kelet-európai, például cseh­szlovák és lengyel gazdasá­gok megszilárdulását köve­tően ezekbe az országokba is jelentős exportot szeret­nének lebonyolítani. El­képzeléseik között szere­pel, hogy a hazai piacon is növelik a részvételüket. Ezen belül legfontosabb céljuk, hogy a Magyaror­szágra belépő multi- és in­­ternacionális vállalatok cso­magolóanyag-igényét ki tudják szolgálni. A szakszervezet és a gaz­dasági vezetés sok helyütt komoly csatákat vív a priva­tizáció során. Vajon miként zajlott ez le Kecskeméten? - A szakszervezettel fel­hőtlen a kapcsolatunk - folytatja Sebesvári László. - A privatizációt teljes egyet­értésben, rendkívül gondos mérlegelés után hajtottak végre. A rendkívül értel­mes, mérsékelt és konszoli­dált szakszervezet ellen a külföldi partner sem emelt kifogást. Deklarálták a kol­lektív szerződés hatályban maradását, a létszámleépí­tés ütemét és azt, hogy a termelékenység várt alaku­lása mellett - minimumként - a reálbérek megmarad­nak. Mint láttuk, nemcsak a reálbérek maradtak, hanem növekedés is bekövetkezett. Terveik között szerepel, hogy 1992-ben ötszáz dolgo­zójuk munkája nyomán negyvenhét-negyvennyolc­­millió dolláros bevételre te­gyenek szert. - Ez az év nagyon ke­mény lesz. A tulajdonosok óriási összegeket fektettek a nyomdába és nagyon nagy bizalommal vannak irán­tunk. Ez jó dolog, ám a kapacitást gazdaságosan le­kötni nagyon nehéz, hiszen egyre inkább erősödik a konkurenciaharc. Számol­nunk kell nemcsak a hazai, hanem például az olasz és osztrák gyártókkal is. Ez utóbbi miatt is nagyon fon­tos a minőség javítása, még­pedig olyan mértékben, hogy 1993 januárjától a Közös Piac országaiban se lehessen termékeink ellen kifogást emelni. Ezért ez év decemberében független és nagy tekintélyű szakembe­rek tesznek majd minket mérlegre, és reméljük kiad­ják a bizonyítványt a Petőfi Nyomdának, amelyet ezek­ben az országokban is elfo­gadnak. P. K.­T. T.

Next