Typographia, 1994 (126. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
1994. JANUÁR TYPOGRAPHIA A Népszava új ruhája Haditudósítóként a kampányháborúban Január 10-től jelentős tipográfiai és szerkesztési változások történtek a legrégebbi magyar politikai napilapnál, az 1873-ban alapított Népszavánál. Ezt megelőzően, még decemberben a tulajdonosok új főszerkesztőt állítottak az újság élére Kereszty András személyében, aki korábban a Griff c. hetilap első embere volt. Kereszty Andrást a lappal kapcsolatos elképzeléseiről kérdeztük. A Magyar Hírlapnak azt nyilatkozta, hogy a Népszava a legjelentősebb magyar napilap szeretne lenni. Mit jelent az, hogy a legjelentősebb? - Egy olyan újságot jelent, amelyre muszáj odafigyelni. Egy jó újság kábítószer, rászokik az olvasó, s ha nem veheti magához, kínzó hiányérzete támad. - És ha már túl van az „elvonási tüneteken”? - Akkor viszont esetleg végleg leszokhat az olvasásról. A magyar sajtóval az történt, hogy nagyon sok ember, részint anyagi, részint politikai okból leszoktatta magát az újságolvasásról, és már jól megvan nélküle. De az újságra is igaz, ami a cigarettára, az alkoholra vagy a kábítószerre: ha újra „megkóstoljuk”, gyorsan visszaszokhatunk rá. A Népszava ilyen értelemben hihetetlenül jó helyzetben van, mert a legöregebb magyar újság. Sok olyan család van Magyarországon, ahol már a dédapa Népszavát olvasott, aztán a nagyapa, az apa, és mostanság - remélhetőleg! - a dédunoka is. - A lapok népszerűsége mindenekelőtt a példányszámmal mérhető. A Népszava jelenleg a második legmagasabb példányszámban megjelenő napilap. Ahhoz, hogy a legjelentősebb is lehessen, nyilván a példányszámot is növelni kell. - Valamennyire feltétlenül, hiszen az újságnak volt olyan időszaka, amikor háromszázezer példányban jelent meg. - És most mi a helyzet? - 120 ezerben nyomják, 105 ezret adnak el belőle, ebben benne van a 78 ezer előfizető is. Ezek december végi adatok. - Tekintélyt parancsoló az előfizetők tábora. - Igen, ez egy olyan szilárd alap, amire már lehet építkezni. Szeretnénk még több olvasót megnyerni magunknak, avagy más lapoktól hozzánk visszacsábítani. - Mitől lehet vagy lesz különös a Népszava? - A korábbi sötét tónus, a Bodoni betűtípus komorsága azt döngölte az olvasóba, hogy a bel- és külpolitikában csupa szörnyű dolog történik. Nem olyan volt a lap arca, hogy csábítson az olvasásra. Január 10- től mindez megváltozott, a Bodonit egy derűsebb betűtípus, a Korona váltotta fel, és minden oldalon lesz egy groteszk Helvetica betűtípus, ami a hangsúlyokat adja. Bízom benne, hogy az olvasók már észrevették, hogy lazább, könnyedebb, levegősebb lett a lap. Megjelent a komputergrafika, az állandó karikatúra... - A formai változtatások mellett lényeges tartalmi, szerkesztési módosulások is történtek. - így van. Magyarországon az összes napilap még mindig ugyanarról szól. Az MTI napi és heti tükre, a pártok sajtótájékoztatói és egyes harsányabb politikusok megnyilvánulásai szabják meg a lapok aznapi arculatát. Ez az újságok számára a Biblia. - Hogyan szándékoznak megtörni ezt a gyakorlatot? - Úgy, hogy a Népszava erőteljesen szelektálni fog a hírek között. Ha például Fekete György államtitkár lemond, az nálunk nem fontos hír. Az átlagembert, aki marhapörköltet eszik és kisfröccsöt iszik hozzá, nem feltétlenül ez érdekli. Persze ezt is megírjuk, hogy tudjanak róla, de ez egy rövid hírnél nem ér többet. Egész más értékrendje van egy normális embernek, inkább olyasmire figyel, ami a zsebét, a lakását, a mindennapi életét érinti. Ebbe természetesen beletartozik az is, hogy ha fölbukkan egy Zsirinovszkij nevű elmebeteg, akkor mi azt feldolgozzuk, de népszavás módon. Mindennap lesz egy tematikus oldalunk, az ötös, ahol például elővesszük Zsirinovszkijt és megnézzük az oroszországi fasizmus veszélyeit különböző aspektusokból... Nem esünk kétségbe, ha valamelyik laptársunk „lelő” bennünket. Napilap vagyunk, de nem időre megy a futás... Hasonlóan a Magyar Hírlaphoz, világosan el fogjuk különíteni az információt a kommentártól. Külön kommentároldalunk van, hangsúlyos karikatúrával. A karikaturista, aki itt megszólal, egyenértékű a lap publicistáival. Minden nap lesz a lapban saját, alá nem írt szerkesztőségi állásfoglalás, és természetesen megmarad az olvasói levelek oldala is. - Január 10-től a fejlécről lemaradt a fölirat, hogy ez az újság a magyar szakszervezetek lapja. Eszerint megszűnt a szakszervezetek politikai befolyása, anyagi érdekeltsége a lapnál? - Erről szó sincs, már ami az anyagi érdekeltséget illeti. A Népszava ma is harminc százalékban a szakszervezeti szövetség tulajdonában van. Én a szakszervezetek és a lap kapcsolatát nem tudom másként elképzelni, mint tulajdonos és az újság viszonyát. Ez hasonlóképpen igaz a Vicóval is. Ez azt jelenti, hogy ők azért tulajdonosai a lapnak, mert szeretnének jövedelemre szert tenni általa. Egy piacgazdaságban ugyanis az az újság feladata, hogy jövedelmet termeljen. Egy nagy napilap jövedelemtermelő képessége meghaladja egy nagyvállalatét. A Washington Post vagy a New York Times például a hirdetésbevételeknek köszönhetően több pénzt hoz tulajdonosainak, mint a McDonalds vagy a Coca-Cola saját urainak. Egy sajtóorgánum akkor tud a legjobban megfelelni pénztermelő feladatának, ha független tulajdonosától. Én sokkal jobban tudom, mint Fenyő János, a Vico tulajdonosa, hogyan kell jövedelmezővé tenni egy lapot. Ezt nyilván ő is így gondolta, ezért is esett rám a választása. Ugyanilyen okból hozta ide a Népszabadság profi hirdetésszervezőit is. Visszatérve a szakszervezetekre, ők is kitűnő információs hátországot jelentenek lapunk számára. Minél inkább beilleszkednek a szakszervezetek a piacgazdaságba, annál inkább beleszólást igényelnek majd a politikába, de már nem olyanfajta beleszólást, mint a szocializmusban. Ha egy szakszervezeti vezető meg szeretne szólalni az új Népszavában, lesz erre lehetősége? - Ugyanúgy, mint bárkinek. Fényképes helyet kaphat a hatodik oldalon, de a megszólalás, írás terjedelme az ő esetében sem haladhatja meg a két-három flekket. - A nagy napilapok zöme egyértelműen besorolható valamelyik politikai táborba. A Pesti Hírlap közismerten kormánypárti, a Nép 16 OLDAL ■ ÁRA: 19,50 FORINT 122. ÉVFOLYAM, 00. SZÁM ■ 1994. JANUÁR 00., NÉPSZAVA Kis lapok - nagy viharok Kié az önkormányzati újság? A rendszerváltás óta a helyi önkormányzatok egyre többet áldoznak arra, hogy a függetlenségüket is kifejező, egyben a lokálpatriotizmust is éberen tartó sajtóorgánumuk legyen. Az önkormányzati lapok reneszánszukat élik, ám a polgármesteri hivatalokban dúló viták, pártoskodások bizony megnehezítik a független tájékoztatás helyzetét, így van ez Budapest VI. kerületében is, a viszályok és a Terézváros című lap körüli bonyodalmak már országosan ismertek. Gy. Dobos Mariannal, a lap főszerkesztőjével az önkormányzati lapok helyéről, szerepéről beszélgettünk. - Milyen sajátossága van egy helyi, kisebb közösségnek készülő újságnak? - Az önkormányzati lapoknak korrektnek, szakmailag kifogástalannak kell lenniük, mint bármely más sajtónak. Jó és tisztességes írásoknak, kifejező fotóknak, rajzoknak kell megjelenniük, a színvonalukra adó szerzőktől. A Terézváros szerzői közül több, országosan is ismert fotósunk van, akinek kiállítása volt külföldön. A másság, a sajátosság az önkormányzati lapoknál abból adódik, hogy kisebb közösséghez szólunk, közelebbi és napi kapcsolatban vagyunk azokkal, akikről írunk, akiknek készül az újság. A fejlécünkön is rajta van, kerületi fórum. Vannak, voltak kerületek, ahol megpróbálták csupán jogszabályokat, hirdetéseket tartalmazó közlönnyé silányítani ezeket a fórumokat, de hamar rájöttek, hogy a kutya sem olvassa azokat. Akkor végezzük jól a munkánkat, ha hiteles képet adunk a város, a falu, a kerület életéről. Az önkormányzat, a képviselő-testület munkájáról tudósítani az egy dolog, de nem minden. Nyomon kell követni a rendeletek sorsát, hogyan érvényesülnek. És fordítva: azokat a jelenségeket is fel kell fedezni, amelyek előbbutóbb szabályzást igényelnek. - Egy napilap vagy hetilap mégiscsak más, több mindennel foglalkozik... - Ó, rettenetesen izgalmas ez is. Én tudom, dolgoztam napilapnál és az MTI-ben is. De ott, ha az ember meg akart felelni, nemigen léphette át a rovatai szabta korlátokat. Itt meg minden szál összefut a kezemben. Foglalkozunk kultúrával, egészségügygyel, szociálpolitikával, rétegpolitikával... Igaz, a felelősség is sokkal nagyobb, könnyebben ránk olvassák a hibáinkat. Egy országos lapban elkövetett bakiról hamarabb megfeledkeznek, túl messze van egymástól a „sértett” és az, aki tévedett. De egy önkormányzati újságnál más a helyzet, hiszen napról napra találkozunk olvasóinkkal, akár az utcán, és számonkérik, miért írtunk rossz nevet vagy házszámot. A mai önkormányzati lapok nagy része a volt tanácsi sajtó közvetlen folytatása. Okoz-e ez problémát? - A legtöbb helyen megváltozott a szerkesztő, főszerkesztő, azonban a struktúrát, a hivatalhoz való viszonyt örökölték és ez nagy baj. A legtöbb helyen jogilag szabálytalanul működnek ezek az újságok. - Miért? - Mert a polgármesterek nagy része, akárcsak régen a sok tanácselnök, természetesnek tartja - azt hiszi -, hogy övé az önkormányzati lap. A szerkesztőkön keresztül - akiket könnyű kézben tartani, hiszen legtöbbször a hivatal dolgozói - kívánják érdekeiket érvényesíteni. - Mi lenne az ésszerű, egyben jogszerű megoldás? - Nálunk a Terézvárosban a sorozatos botrányok után elkezdtük tanulmányozni az önkormányzati törvényt és abból kiderül, hogy a helyi lap főszerkesztőjét a lapalapító, vagyis az önkormányzat, illetve annak döntést hozó szerve, a képviselő-testület bízza meg, nem pedig a polgármester. A csapda viszont az, hogy munkaviszonyát a hivatal létesíti, főnöke tehát a polgármester. Tény, hogy ez anyagi előnyökkel jár, jutalmak, ruhapénz, tizenharmadik havi fizetés stb. Csakhogy mindez a függetlenség rovására. Hogyan oldódott meg a probléma? - A probléma még nem teljesen megoldott, hiszen a terézvárosi polgármesternek számtalan folyamatban lévő pere van, velem is egy, de lényegében nyugodtabb a légkör, mert kiléptem a polgármesteri hivatal kötelékéből és a képviselő-testület alkalmaz mint szabadúszót. - A választások közeledtével érezhető-e az önkormányzati lapokra nehezedő politikai nyomás? - Persze. Például karácsony előtt is felhív telefonon egy fontosságát hangsúlyozó, behízelgő női hang, aki csak jóval később mutatkozott be. Kiderült, hogy egy, a kerületben lakó MDF-es országgyűlési képviselő titkárnője. A szenátor úr a karácsony alkalmával szeretné köszönteni a kerület lakosságát. Nos, az illető eddig egyetlen alkalommal sem szólt a kerület érdekében, szerkesztőségünket sem kereste meg sohasem. De hát ugye a közelgő választások... Mondtam a hölgynek, hogy küldje el, amit gondol, azután majd meglátjuk, nem biztos, hogy megjelenik. Hála istennek megsértődtek és nem küldtek semmit. Biztos, hogy szaporodni fognak ezek a megkeresések. A VI. kerületi SZDSZ és MSZP egyébként választási és etikai kérdésekben megállapodtak, ehhez csatlakozott a Terézváros című lap is. Szó sem lehet arról, hogy a pártok egymást mocskolják, viszont mindenki dicsérheti magát, ahogy tetszik. - Van-e jövője az önkormányzati lapoknak? - Ha nem zilálják szét őket a választások, a mocskolódások vihara, akkor megmaradnak. Én ebben az utóbbiban hiszek. És csak a pártatlanság az, ami megtarthatja posztján a szerkesztőt, mert ide-oda húzással egy darabig el lehet evickélni, de egy változó irányvonal a szerkesztő bukását is hozza. Én annak idején sem írtam a tanácselnök után, hogy elvtárs, most sem titulálom a polgármestert úrnak. És még visszatérve az önkormányzati lapok jövőjére: amikor Habsburg Ottó a Terézvárosban járt, azt mondta, ha ő most politikusként indulna valahol, elsősorban a helyi lapokra támaszkodna. Pataki Állampolgárok legyünk, ne alattvalók! Terézváros XXXVI. ÉVFOLYAM 17. SZÁM . KERÜLETI KrIKUM_____________IV3. DECEMBER 29. 3 MÉDIAMŰHELYEK szabadság nyíltan felvállalja a szocialistákat. Hagyományai folytán kézenfekvőnek tűnne, hogy a Népszava a hazai szociáldemokrácia orgánuma legyen. Pillanatnyilag Magyarországon nincs erős, felvállalható szociáldemokrácia. Ezért aztán alighanem ma egyedül a Népszava az a napilap, amelyikről az olvasónak nem ugrik be reflexszerűen egyik párt neve sem. A Népszavából természetesen éppen baloldali hagyományai folytán - sohasem lehet egy jobboldali lapot csinálni. Az a fajta baloldaliság, amihez a Népszava hű akar maradni, nem egy ortodox forradalmiság, hanem olyan, amit talán egy Willi Brandt vagy egy Bruno Kreisky neve fémjelez. - Ön a választási kampány legelején vette át a lapot. Mi a Népszava stratégiája, hogyan értelmezik a pártatlan tájékoztatás követelményét? - A választási kampány egy négy hónapos politikai háború. A Népszava feladata ebben az, hogy ne hadviselő félként, hanem haditudósítóként vegyen részt benne. - A pártokat ismerve, aligha hagyják ettől zavartatni magukat. Nyilván meg fogják keresni a Népszavát is a különböző kívánságaikkal. - Már most próbálkoznak, de mi sem hagyjuk magunkat zavartatni. A pártprogramok kizárólag politikai hirdetésként kaphatnak helyet a lapban. - Helyt adnak a legszélsőségesebbeknek is? - Miért ne. Akár a Csurka-féle MIÉP programját is lehozzuk, ha ők fizetnek érte. Természetesen csak akkor, ha az nem tartalmaz alkotmánysértő passzusokat. Pataki Tódor