Typographia, 1995 (127. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
ÁRA: 5 FORINT A NYOMDÁSZSZAKSZERVEZET LAPJA 127. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Dabason fogy a türelem Nincs könnyű helyzetben a Dabasi Nyomda, mondhatná, aki már egy órája hallgatja Bálint Csaba vezérigazgató higgadt beszámolóját. De hát melyik nyomda helyzete rózsás ezekben a gazdaságilag kíméletlen években, kérdezhetnénk, örülhetnek a dabasiak, hogy évek óta talpon tudnak maradni. Még jobban örülnének azonban, ha túl lennének a privatizáció keservein, mert akkor végre a menedzsment mellett lenne tulajdonos is, aki tőkét pumpálna az alapjáraton működő vállalkozásba, aki eldöntené, hogy milyen irányban fejlesszék tovább a nyomdát, aki vállalná a felelősséget a stratégiai döntésekért, egyszóval végre lenne igazi tulajdonosa ennek a jobb sorsra érdemes üzemnek. Addig azonban, amíg nincs tulajdonos Dabason, a vezérigazgatónak és vezető munkatársainak kell működtetni a nyomdát. - Nem könnyű feladat ez - mondja kicsit rezignáltan Bálint Csaba, s hogy helyzetét megvilágítsa, példabeszédet mond. - Egyik gépsorunkat szerettük volna korszerűsíteni, partnert is találtunk hozzá, akivel az árban és a részletfizetés feltételeiben is meg tudtunk állapodni. Ám akkor azt mondja nekem a partner: „Ismerlek húsz éve, jó a véleményem a nyomdátokról is, de mi van, ha lesz egy új tulajdonosotok, aki ezt az egészet nem akarja? Ne haragudj. (Folytatás a 2. oldalon) Elengedhető-e adósságunk? Január közepén a televízió Napkelte című műsorában Kopátsy Sándor, a neves közgazdász elméletét fejtegetve adott interjút. A beszélgetést sokan látták, hallották, és mi tagadás nagy vihart váltott ki. Kopátsy ugyanis annak a nézetének adott hangot, hogy Magyarországnak hasonlóan több más, volt szocialista vagy más rendszerű fejletlenebb országokhoz, kérnie kellene adósságállománya elengedését. Kopátsy szerint a hosszú évek óta magunk előtt görgetett adósságokat talán sohasem fogjuk tudni visszafizetni, viszont az ennek érdekében az adósságtörlesztés nevében hozott megszorításokat a lakosság egyre nehezebben viseli el. Bársony Andrást, szakszervezetünk elnökét úgy is, mint közgazdászt és országgyűlési képviselőt arról kérdeztük, mit jelentene Magyarország számára, ha leállítaná adósságai törlesztését. Én tisztelem Kopátsy Sándor munkásságát, sok szempontból egyet is értek vele, de ezt az elképzelését kivitelezhetetlennek tartom. A magyar adósságállomány összetétele, szerkezete más, mint a többi volt szocialista országé. Sokan Lengyelország példáját említik, akik mint ismert, néhány éve beszüntették adósságaik visszafizetését. Csakhogy az ő adósságuk kilencvenöt százaléka olyan volt, amelyért a hitelt nyújtó pénzintézetek országa, kormánya vállalt garanciát. A kormányok tehát meg tudtak állapodni egymással. Mi miért nem tehetjük ezt? - Azért, mert a magyar hitelállománynak csak kisebbik része ilyen típusú. A kisebbik, a régebbi és az alacsonyabb kamatú része. A nagyobb hitelrészt az utóbbi években vettük fel állami kötvénykibocsátásokkal. A Magyar Nemzeti Bank az állam megbízásából kötvényeket bocsátott ki és hozott forgalomba a különböző pénzpiacokon. Ezeket magánszemélyek vagy kisebb társaságok vásárolták föl, és a magyar állam adta a garanciát a befektetések kamatos megtérülésére. Hogy ezek az emberek vagy csoportok kicsodák, azt nem lehet tudni, a kötvények névtelenek. A tulajdonosok csak a lejáratkor jelentkeznek majd a pénzükért. Éppen ezért tárgyalni sem lehet velük, hogy uraim, az ország most nehéz helyzetben van és nem tudunk fizetni. - Mit tehetnénk? - Mondhatná az ország, hogy nem fizet, de ennek beláthatatlan következményei lennének, ezt nem kockáztathatja meg egyetlen józan politikus vagy komoly közgazdász sem. Mert ezután Magyarország csak készpénzért vásárolhatna. Pillanatokon belül előállna az a helyzet, hogy a mostani kamatok három-négyszereséért lehetne csak pénzhez jutni, az import ára ötven-nyolcvanszorosára ugrana. Az ország kedvezőtlen megítélése pedig számos más baj forrása lehetne. P. K. Mi várható 1995-ben? - f & Kongresszus, privatizáció üzemitanács-választások A most kezdődött 1995-ös esztendő a magyar szakszervezetek számára több szempontból is igen fontos és eseménydús lesz. Jelentős lesz ez az év a nyomdászszakszervezetnek is, a mozgalmat országosan érintő kérdések mellett feladat a soron következő kongresszus megtartása. Bársony Andrással, szakszervezetünk elnökével az előttünk álló feladatokról beszélgettünk. - Melyek lesznek 1995 jelentősebb eseményei? - Ami számunkra nagyon fontos, a nyomdászszakszervezet kongresszusa, amelyre novemberben kerül sor. Köztudott, hogy az 1989-ben választott vezetőség mandátuma most fog lejárni, ekkor kell majd számot adni az elmúlt kétszer három év munkájáról, ekkor kerül sor a tisztségviselők teljes körű választására is. Sarkalatos esemény lesz az egész magyar szakszervezeti mozgalom számára az üzemi tanácsok választása. Ez azért lesz rendkívül fontos, mert véglegesen lezárható lesz majd minden vagyonvita, megszűnnek az ezzel kapcsolatos korlátozások. 1995-ben kerül sor az MSZOSZ soron következő, márciusban megtartandó kongresszusára, ami nyilvánvalóan meghatározó eseménye lesz az egész szakszervezeti mozgalomnak. Ezek az események is jelzik, hogy hosszú, átmeneti periódus után, a külső körülmények pozitív változása következtében a szakszervezeti mozgalomnak végre lehetősége lesz arra, hogy rendezze sorait, ne politikai harcokra, hanem érdemi munkára fordítsa energiáit. Ezeket a felszabaduló energiákat mire fordítja majd a szakszervezet? Milyen célokat kíván elérni? - A célok között első helyen szerepel az élet- és munkakörülmények javítása. Ennek érdekében kell megtalálni, megválasztani a megfelelő eszközöket, utakat. Nekünk nyomdászoknak ez említett célok eléréséhez feltétlenül szükség van a nyomdaipar minél jobb, minél gyorsabb privatizációjára, valamint az életkörülményeket alapvetően meghatározó keretre, a kollektív szerződésre, illetve az ezzel kapcsolatos tárgyalások újabb fordulójára. Ezenkívül számos, menet közben felmerülő kérdés megoldására is sor kerül. Nagy feladata lesz az idei tavasznak - egyben nagy talánya is, a társadalmi-gazdasági megállapodás. - Hogyan áll jelenleg a magyar nyomdák privatizációja? Mire számíthatunk? - Jó néhány jelentős nyomdaüzem vár még privatizációra. Reméljük, mire ezek a sorok megjelennek, közülük már több cég a tender időszakában lesz, vagy arra fog várakozni. Tudjuk, e vállalatok közül többen pénzügyi nehézségekkel küzdenek, ezért nehezebben privatizálhatók. Ezért is van nagy szükség a megfelelő tanácsadásra. Szakszervezetünk, a Magyar Nyomdász Szövetség, az ÁVÜ és az Állami Vagyonkezelő között állandó tárgyalások folynak, hogy egyes vállalatok milyen feltételekkel legyenek megpályáztatva. Az alapos véleményhez többek között feltétlenül szükséges a piaci mozgások állandó figyelemmel kísérése. Amint arról már szó volt, a vállalatok helyzete különböző. Van, ahol például alapkérdés az, hogy a cég ingatlana a privatizációs csomagba kerüljön, vagy előbb kerüljön sor az eladására azért, hogy annak értékével fel lehessen javítani a vállalatot. Ezek látszólag technikai problémák, valójában a cégek további létét határozhatják meg. A sikeres privatizáció érdekében folytatott konzultációk nem csupán költségvetési szempontokat mérlegelnek, hiszen igen fontos cél a jó vállalatok egybentartása, a munkahelyek megőrzése. Ezekre szüksége van a magyar nyomdaiparnak. A munkavállalóknak is az a jobb, ha nemcsak teremtődnek új munkahelyek, de a régiek is megmaradnak. - Mennyiben fog változni a nyomdaipar ágazati kollektív szerződése? - Szakszervezetünk választmánya nagyjából az MSZOSZ stratégiájához igazodik, de természetesen a nyomdaipar sajátos helyzetét figyelembe véve. (Folytatás a 2. oldalon) LÁTOGATÓBAN A ZRÍNYIBEN Fotóriporterünk az esztendő első képösszeállítását a Zrínyi Nyomdában készítette. További felvételek a 3. oldalon. Ellenőrzik a nyomtatványok minőségét Exportra készült kiadványok Csepelen