Typographia, 1997 (129. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
2 * * SEGÉLY ÉS REMÉNY (Folytatás az 1. oldalról) - A szakszervezet miben tudna, illetve tud ilyen helyzetekben segíteni? - Szerintem most, egy nagyon nagy összefogásra van szükség, úgy ahogy az a háború előtt volt. Az édesapám is nyomdász volt, kéziszedő a Zrínyiben, ő sokat mesélt ezekről az időkről. A nyomdászoknál tradíció, hogy a munkanélkülieket mindig is segítette a szakszervezet. * Cseke Lászlóné a Szikra Nyomdában volt gépszedő. - Most már másfél éve nem dolgozom, de közben betegállományban is voltam. - Hány éve dolgozik a szakmában? - Több mint harminc éve. - Egyfolytában a Szikrában volt? - Nem, athenaeumos is voltam, úgyhogy csöbörből vödörbe jutottam - mosolyog kesernyésen. Talán sikerül az előnyugdíj. - Gondolom, ön is próbált elhelyezkedni. - Hogyne, de ezt a korosztályt már nem veszik fel sehova. Aztán ráadásul még nő is vagyok. Pedig számítógépre is átképeztük magunk, de így se kellünk. Telített a szakma. - Hogyan tekint az ünnepek elé? - Hát nagyon nehéz lesz. Tizenkétezer forint segélyt kapok kézhez, itt pedig négy-öt ezret. - Mióta szakszervezeti tag? - 1968 óta. Mindkét munkahelyemen az voltam. - És az marad továbbra is? - Hát persze, talán én is segítek ezzel másoknak! - Nem szeretnék névvel szerepelni az újságban, mert elég bajom van nekem anélkül is. Csak annyit írjon rólam, hogy a Franklin Nyomdában voltam fényszedő, és tavaly felszámolták az egész fényszedő részleget. - Hogyan látja, milyen esélyei vannak arra, hogy újból elhelyezkedjen? - Hogy fényszedőként elhelyezkedje, arra nem sok esélyt látok. Ugyanis most az a helyzet, hogy a privatizálás kapcsán a fényszedést minden nyomda megszüntette. Helyette kis stúdióknak adják a megbízásokat. - Gondolom, megpróbált már elhelyezkedni. - Igen, de ehhez tőke kellene, és főleg megbízások. Ez nem könnyű feladat a mai világban, hiszen két kiskorú srácom van, még az a szerencse, hogy a feleségem dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy sokkal nagyobb a kapacitás, mint a kereslet. Emellett jelentősen nőttek a nyomdai költségek, sokkal kevesebb könyvet adnak ki, azt is kisebb példányszámban. - Mi az elképzelése, hogyan lép tovább? - Saját költségemre átképeztem magam, és még folytatom a tanulást, hiszen ma már többféle program tudását igénylik mindenütt. - A nehézségek ellenére mégis úgy döntött, hogy szeretne ebben a szakmában megmaradni? - Igen. Egyrészt szeretem is a szakmámat, másrészt már annyit beleinvesztáltam az átképzésembe, hogy most már teljesen hátat fordítani őrültség lenne, de nem is szeretnék. Hát itt próbálkozom. - Én szívesen nyilatkoznék, mert üzenni szeretnék a volt munkahelyemnek - szólított meg a sor végéről egy fekete hajú, mosolygós fiatalember. - Tóth Tamás vagyok, négy évig a betűszedő szakmát tanultam, aztán nyolc évet dolgoztam a nyomdász szakmában. A Zrínyi után, az utóbbi hat és fél évet a Kossuth Nyomdában töltöttem. - Milyen beosztásban dolgozott? - Először betanított könyvkötő, a végén pedig alapszedő voltam. - Mióta munkanélküli? - 1995. október 9-i dátummal mondtak föl, kb. kétszázunknak, de ebből hatvanan előnyugdíjazásba mentek el. - Azzal kezdte a beszélgetést, hogy üzenni akar volt munkahelyének. - Igen. Köszönöm szépen, jól vagyok, soha ilyen jó dolgom nem volt. Múlt év októbere óta fizetett szabadságon vagyok. - Ezt hogy értsem? - Úgy, hogy a Munkaügyi Központhoz már másnap bejelentkeztem, és napi 600 forint illetményem van. Jelenleg nettó 22 ezer forint a havi jövedelmem, és jó pár év volt az életemben, amikor ennél jóval kevesebbet kerestem, munkával. Az utolsó évben például, napi nyolc órás éjszakai műszakkal 28 ezer forint volt a nettó jövedelmem. Erre mondtam azt, hogy soha ilyen jó dolgom nem volt. Mostanáig már egy szakmai átképzésben részt vettem, és középfokú szoftverüzemeltetői képesítést szereztem. - Utána mi lesz? - Tovább folytatom a tanulást, és egy felsőfokú számítógépes programozói szakképesítést szeretnék szerezni, szintén a Munkaügyi Központon keresztül. - Ha befejezte, a nyomdászpályán akar majd elhelyezkedni? - Nem, akkor szakmát változtatok. - Minket annak idején a nagyon aranyos szakszervezetisünk, a Pálfi Gyuri beszélt rá a Nyomdász-támasz Alapítványra - emlékszik vissza Varga Béláné. - Belementünk, hagytuk magunkat rábeszélni, pedig akkor álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egyszer mi is munkanélküliek leszünk. - Mi volt a felmondás oka? - Létszámleépítés. Azért esett rám is például a választás, mert én nyugdíjba mehetek, mivel ’44-es vagyok. - Milyen beosztásban dolgozott? - Szedő voltam. Szépen megtanultuk azt is, nem mondhatják azt, hogy rosszul csináltuk. Mégis már tavaly megkezdődtek a leépítések, és aztán jött a Kurír. A kurírosok lettek a főnökök, és a sziklásokat építették le, az idén szeptember-októberben . - Hány éve van a szakmában? - 1967-ben vizsgáztam le, mint nyomdász kéziszedő. Tanuló korom óta szakszervezeti tag vagyok. - így év vége táján hogyan képzeli a jövőt, illetve az 1997-es évet? - Nyugdíjban. Intézem az előnyugdíjamat. De a nyugdíj mellett is megpróbálok valamit, mert nagyon kevés lesz a pénzem, abból nem tudok majd megélni. Egy lakótelepi panellakásban élek Újpesten, a havi rezsim húszezer forint, pedig tehermentes a lakásom. Özvegyen, egyedül neveltem a lányomat. - Nem bánta meg, hogy a nyomdász szakmát választotta? - Nem, még most is nagyon szeretem, de nagyon sajnálom a szakmát. Imádok olvasni, de ahogy olvasom a mostani kiadású könyveket, látom, hogy tele vannak tipográfiai és durva helyesírási hibákkal. Én nem tudom, hogy ez miért van, de el vagyok keseredve. Szomorú vagyok, mert nekünk, akik három évig tanultuk ezt a szakmát, rendesen be kellett tartanunk a szabályokat, most pedig mindent fölrúgnak! Kovács Györgyi „Soha ilyen jó dolgom nem volt.. „Nyugdíj mellett is megpróbálok majd valamit.. TYPOGRAPHIA 1997. JANUÁR Az MSZOSZ teljes jogú tagja a Szakszervezeti Tanácsadó Bizottságnak A Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete (OECD) mellett működő Szakszervezeti Tanácsadó Bizottság (TUAC) 1996. november 21-22-i ülésén felvette tagjai sorába az MSZOSZ-t. A TUAC 1948-ban alakult a Marshall-Terv gazdasági újjáélesztő programjával kapcsolatos szakszervezeti tanácsadó testületként. Később az OECD mellett nyert státust, a munkáltatói szervezeteket tömörítő BIAC-kal (Üzleti és Ipari Tanácsadó Bizottság) együtt. A TUAC arra törekszik, hogy az érintett kormányok gazdaságpolitikája a gazdasági növekedés megvalósítása során a teljes foglalkoztatottság elérését is célozzák, s biztosítsák a szociális, jóléti ellátások magasabb színvonalát - a munkavállalói érdekek megjelenítését a gazdaságpolitikai stratégiák kidolgozásában. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége megalakulása óta partneri viszonyban van a TUAC-kal, s annak számos programjában részt vett. Elsősorban a magyarországi szerkezetátalakítással, a makrogazdasági, foglalkoztatáspolitikai kérdésekkel kapcsolatban vált így lehetővé, hogy az MSZOSZ véleménye közvetlen is eljuthasson az OECD szakembereihez. Az OECD szakértői rendszeresen kérték az MSZOSZ véleményét az országtanulmányok összeállításakor. Az MSZOSZ nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy az OECD által kialakított, a nemzetközi gazdasági, pénzügyi életet szabályozó irányelvek, ajánlások a magyar gazdaságban is érvényesüljenek. Az MSZOSZ kiemelt jelentőségűnek tartja, hogy a magyar munkaügyi kapcsolatok gyakorlatában is alkalmazásra kerüljön a „Multinacionális vállalatok működését szabályozó irányelv”, mely a nemzetközi nagyvállalatok tevékenységére, az azokon belüli szociális partneri viszonyokra vonatkozó játékszabályokat” írja le. Az OECD tagjaként a magyar kormány felelősséggel bír ezen irányelv érvényesítéséért. Választmányi ülés (Folytatás a 1. oldalról) igér, amit a tagság a rendkívüli kongresszuson „leszúrt”. Forrás nélkül nem költekezhetünk, a szakszervezet az első félévben nem élheti fel az egész évet. Bajtai Gyula szerint a rendkívüli kongresszus összehívása teljesen felesleges volt, csak költségeket okozott. Németh Ferencné, az Offset és Játékkártya Nyomdából kifogásolta, hogy a választmánynak kiosztott tervezetből több költséget, például a Typographia honoráriumait kifelejtették. Szél Béla, szakszervezetünk új alelnöke vitába szállt Bajtai Gyulával, a rendkívüli kongresszus arra volt jó, hogy napvilágra került, miként gondolkodik a tagság - ilyen alkalmakra legalább évente szükség volna. Bársony András zárszavában kifejtette: ne költsük el előre azt, ami nincs - az APEH is vizsgálhatja az alapítvány gazdálkodását. Ezután az „étlap” után az elnökség időben leteszi majd a választmány asztalára a teljes költségelszámolást. Némethné felszólalására reagálva közölte, hogy lapunk honoráriumkerete az „írói díjak” költségcsoportjában szerepel. Hangsúlyozta azt is: a tevékenység végzéséhez bizonyos finanszírozási alapokra szükség van, de mozgalmunk nem viselkedhet úgy, mint némelyik alapszervezet, hogy hónapokig nem fizeti tagdíjrészesedését, a szakszervezet nem fordulhat bankokhoz hitelért, nem halmozhat adósságokat. A végleges tervezésben viszont az apparátus nem vághat nullszázalékos bérfejlesztéssel a következő évnek, esetleges létszámcsökkentés sem kerülhet szóba, hiszen például az egész szakszervezet adóelszámolását is a központ ügyintézői végzik. Mindezek ellenére pillanatnyilag nem érzékel tűzoltást igénylő, megoldhatatlan helyzetet. Azonban kérte, hogy az itt elhangzottakról is pontosan tájékoztassák a tagságot és az ágazati kollektív szerződéshez szükséges javaslattételi határidőt minden alapszervezet tartsa be. Az „egyebek” napirendjében Aczél János a Támasz Pallas Klub tevékenységére és rendezvényeire hívta fel a jelenlévők figyelmét. Gy. I. Gy. Korszerű technikával és technológiával rendelkező nyomdánk kiváló szakembergárdája garanciát nyújt Önnek arra, hogy terméke jó minőségben, gyorsan és olcsón készüljön el. Komputerizált, kép-szöveg integrált formakészítésünkkel, mely elektronikus eredetik fogadására és feldolgozására is alkalmas, tíz íves és négy rotációs négynyomóműves, szárítós ofszetnyomó gépünkkel és minőségi könyvkötészetünkkel, mely évente tízmillió könyvet, hatvanmillió folyóiratot képes elkészíteni. A^A/ várjuk az Ön ' A'megrendelését! Kossuth Nyomda Rt. Ifjy Jászberényi út 55. Telefon: 262-5522 • Fax: 262-8693