Typographia, 1997 (129. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

2 * * SEGÉLY ÉS REMÉNY (Folytatás az 1. oldalról) - A szakszervezet mi­ben tudna, illetve tud ilyen helyzetekben segíteni? - Szerintem most, egy nagyon nagy összefogásra van szükség, úgy ahogy az a háború előtt volt. Az édes­apám is nyomdász volt, kéziszedő a Zrínyiben, ő so­kat mesélt ezekről az idők­ről. A nyomdászoknál tradí­ció, hogy a munkanélkülie­ket mindig is segítette a szakszervezet. * Cseke Lászlóné a Szikra Nyomdában volt gépszedő. - Most már másfél éve nem dolgozom, de közben betegállományban is vol­tam. - Hány éve dolgozik a szakmában? - Több mint harminc éve. - Egyfolytában a Szik­rában volt? - Nem, athenaeumos is voltam, úgyhogy csöbörből vödörbe jutottam - moso­lyog kesernyésen. Talán si­kerül az előnyugdíj. - Gondolom, ön is pró­bált elhelyezkedni. - Hogyne, de ezt a kor­osztályt már nem veszik fel sehova. Aztán ráadásul még nő is vagyok. Pedig számí­tógépre is átképeztük ma­gunk, de így se kellünk. Te­lített a szakma. - Hogyan tekint az ün­nepek elé? - Hát nagyon nehéz lesz. Tizenkétezer forint segélyt kapok kézhez, itt pedig négy-öt ezret. - Mióta szakszervezeti tag? - 1968 óta. Mindkét munkahelyemen az voltam. - És az marad tovább­ra is? - Hát persze, talán én is segítek ezzel másoknak! - Nem szeretnék névvel szerepelni az újságban, mert elég bajom van nekem anélkül is. Csak annyit írjon rólam, hogy a Franklin Nyomdában voltam fény­szedő, és tavaly felszámol­ták az egész fényszedő rész­leget. - Hogyan látja, milyen esélyei vannak arra, hogy újból elhelyezkedjen? - Hogy fényszedőként elhelyezkedje, arra nem sok esélyt látok. Ugyanis most az a helyzet, hogy a privati­zálás kapcsán a fényszedést minden nyomda megszün­tette. Helyette kis stúdiók­nak adják a megbízásokat. - Gondolom, megpró­bált már elhelyezkedni. - Igen, de ehhez tőke kellene, és főleg megbízá­sok. Ez nem könnyű feladat a mai világban, hiszen két kiskorú srácom van, még az a szerencse, hogy a felesé­gem dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy sokkal na­gyobb a kapacitás, mint a kereslet. Emellett jelentő­sen nőttek a nyomdai költ­ségek, sokkal kevesebb könyvet adnak ki, azt is ki­sebb példányszámban. - Mi az elképzelése, ho­gyan lép tovább? - Saját költségemre át­képeztem magam, és még folytatom a tanulást, hiszen ma már többféle program tudását igénylik mindenütt. - A nehézségek ellenére mégis úgy döntött, hogy szeretne ebben a szakmá­ban megmaradni? - Igen. Egyrészt szeretem is a szakmámat, másrészt már annyit beleinvesztál­tam az átképzésembe, hogy most már teljesen hátat for­dítani őrültség lenne, de nem is szeretnék. Hát itt próbálkozom. - Én szívesen nyilatkoz­nék, mert üzenni szeretnék a volt munkahelyemnek - szólított meg a sor végéről egy fekete hajú, mosolygós fiatalember. - Tóth Tamás vagyok, négy évig a betű­szedő szakmát tanultam, az­tán nyolc évet dolgoztam a nyomdász szakmában. A Zrínyi után, az utóbbi hat és fél évet a Kossuth Nyomdá­ban töltöttem. - Milyen beosztásban dolgozott? - Először betanított könyvkötő, a végén pedig alapszedő voltam. - Mióta munkanélküli? - 1995. október 9-i dá­tummal mondtak föl, kb. kétszázunknak, de ebből hatvanan előnyugdíjazásba mentek el. - Azzal kezdte a beszél­getést, hogy üzenni akar volt munkahelyének. - Igen. Köszönöm szé­pen, jól vagyok, soha ilyen jó dolgom nem volt. Múlt év októbere óta fizetett sza­badságon vagyok. - Ezt hogy értsem? - Úgy, hogy a Munka­ügyi Központhoz már más­nap bejelentkeztem, és napi 600 forint illetményem van. Jelenleg nettó 22 ezer forint a havi jövedelmem, és jó pár év volt az életemben, am­ikor ennél jóval keveseb­bet kerestem, munkával. Az utolsó évben például, napi nyolc órás éjszakai műszak­kal 28 ezer forint volt a net­tó jövedelmem. Erre mond­tam azt, hogy soha ilyen jó dolgom nem volt. Mostaná­ig már egy szakmai átkép­zésben részt vettem, és kö­zépfokú szoftverüzemelte­tői képesítést szereztem. - Utána mi lesz? - Tovább folytatom a tanulást, és egy felsőfokú számítógépes programo­zói szakképesítést szeret­nék szerezni, szintén a Munkaügyi Központon keresztül. - Ha befejezte, a nyom­dászpályán akar majd el­helyezkedni? - Nem, akkor szakmát változtatok.­­ - Minket annak idején a nagyon aranyos szakszer­vezetisünk, a Pálfi Gyuri beszélt rá a Nyomdász-tá­masz Alapítványra - em­lékszik vissza Varga Bélá­­né. - Belementünk, hagy­tuk magunkat rábeszélni, pedig akkor álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egyszer mi is munkanélkü­liek leszünk. - Mi volt a felmondás oka? - Létszámleépítés. Azért esett rám is például a vá­lasztás, mert én nyugdíjba mehetek, mivel ’44-es va­gyok. - Milyen beosztásban dolgozott? - Szedő voltam. Szépen megtanultuk azt is, nem mondhatják azt, hogy rosszul csináltuk. Mégis már tavaly megkezdődtek a leépítések, és aztán jött a Kurír. A kurírosok lettek a főnökök, és a sziklásokat építették le, az idén szep­tember-októberben . - Hány éve van a szak­mában? - 1967-ben vizsgáztam le, mint nyomdász kézisze­dő. Tanuló korom óta szak­­szervezeti tag vagyok. - így év vége táján ho­gyan képzeli a jövőt, illet­ve az 1997-es évet? - Nyugdíjban. Intézem az előnyugdíjamat. De a nyugdíj mellett is megpró­bálok valamit, mert nagyon kevés lesz a pénzem, abból nem tudok majd megélni. Egy lakótelepi panellakás­ban élek Újpesten, a havi re­zsim húszezer forint, pedig tehermentes a lakásom. Öz­vegyen, egyedül neveltem a lányomat. - Nem bánta meg, hogy a nyomdász szakmát vá­lasztotta? - Nem, még most is na­gyon szeretem, de nagyon sajnálom a szakmát. Imá­dok olvasni, de ahogy ol­vasom a mostani kiadású könyveket, látom, hogy te­le vannak tipográfiai és durva helyesírási hibákkal. Én nem tudom, hogy ez miért van, de el vagyok ke­seredve. Szomorú vagyok, mert nekünk, akik három évig tanultuk ezt a szak­mát, rendesen be kellett tartanunk a szabályokat, most pedig mindent föl­rúgnak! Kovács Györgyi „Soha ilyen jó dolgom nem volt.. „Nyugdíj mellett is megpróbálok majd valamit.. TYPOGRAPHIA 1997. JANUÁR Az MSZOSZ teljes jogú tagja a Szakszervezeti Tanácsadó Bizottságnak A Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete (OECD) mellett működő Szak­­szervezeti Tanácsadó Bizottság (TUAC) 1996. november 21-22-i ülésén felvette tagjai sorába az MSZOSZ-t. A TUAC 1948-ban alakult a Marshall-Terv gazdasági újjáélesztő programjával kapcsola­tos szakszervezeti tanácsadó testületként. Ké­sőbb az OECD mellett nyert státust, a mun­káltatói szervezeteket tömörítő BIAC-kal (Üzleti és Ipari Tanácsadó Bizottság) együtt. A TUAC arra törekszik, hogy az érintett kormányok gazdaságpolitikája a gazdasági növekedés megvalósítása során a teljes fog­lalkoztatottság elérését is célozzák, s biztosít­sák a szociális, jóléti ellátások magasabb szín­vonalát - a munkavállalói érdekek megjelení­tését a gazdaságpolitikai stratégiák kidolgo­zásában. A Magyar Szakszervezetek Országos Szö­vetsége megalakulása óta partneri viszonyban van a TUAC-kal, s annak számos programjá­ban részt vett. Elsősorban a magyarországi szerkezetátalakítással, a makrogazdasági, foglalkoztatáspolitikai kérdésekkel kapcsolat­ban vált így lehetővé, hogy az MSZOSZ véle­ménye közvetlen is eljuthasson az OECD szakembereihez. Az OECD szakértői rend­szeresen kérték az MSZOSZ véleményét az országtanulmányok összeállításakor. Az MSZOSZ nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy az OECD által kialakított, a nem­zetközi gazdasági, pénzügyi életet szabályozó irányelvek, ajánlások a magyar gazdaságban is érvényesüljenek. Az MSZOSZ kiemelt jelen­tőségűnek tartja, hogy a magyar munkaügyi kapcsolatok gyakorlatában is alkalmazásra ke­rüljön a „Multinacionális vállalatok működését szabályozó irányelv”, mely a nemzetközi nagyvállalatok tevékenységére, az azokon be­lüli szociális partneri viszonyokra vonatkozó játékszabályokat” írja le. Az OECD tagjaként a magyar kormány felelősséggel bír ezen irányelv érvényesítéséért. Választmányi ülés (Folytatás a 1. oldalról) ig­­ér, amit a tagság a rendkí­vüli kongresszuson „leszúrt”. Forrás nélkül nem költekezhe­tünk, a szakszervezet az első félévben nem élheti fel az egész évet. Bajtai Gyula szerint a rend­kívüli kongresszus összehívá­sa teljesen felesleges volt, csak költségeket okozott. Németh Ferencné, az Offset és Játék­kártya Nyomdából kifogásol­ta, hogy a választmánynak ki­osztott tervezetből több költsé­get, például a Typographia ho­noráriumait kifelejtették. Szél Béla, szakszervezetünk új alelnöke vitába szállt Bajtai Gyulával, a rendkívüli kong­resszus arra volt jó, hogy nap­világra került, miként gondol­kodik a tagság - ilyen alkal­makra legalább évente szük­ség volna. Bársony András zárszavá­ban kifejtette: ne költsük el előre azt, ami nincs - az APEH is vizsgálhatja az alapítvány gazdálkodását. Ezután az „ét­lap” után az elnökség időben leteszi majd a választmány asztalára a teljes költségelszá­molást. Némethné felszólalá­sára reagálva közölte, hogy la­punk honoráriumkerete az „írói díjak” költségcsoportjá­ban szerepel. Hangsúlyozta azt is: a tevékenység végzéséhez bizonyos finanszírozási ala­pokra szükség van, de mozgal­munk nem viselkedhet úgy, mint némelyik alapszervezet, hogy hónapokig nem fizeti tag­díjrészesedését, a szakszerve­zet nem fordulhat bankokhoz hitelért, nem halmozhat adós­ságokat. A végleges tervezés­ben viszont az apparátus nem vághat nullszázalékos bérfej­lesztéssel a következő évnek, esetleges létszámcsökkentés sem kerülhet szóba, hiszen pél­dául az egész szakszervezet adóelszámolását is a központ ügyintézői végzik. Mindezek ellenére pillanatnyilag nem ér­zékel tűzoltást igénylő, meg­oldhatatlan helyzetet. Azonban kérte, hogy az itt elhangzottak­ról is pontosan tájékoztassák a tagságot és az ágazati kollektív szerződéshez szükséges javas­­lattételi határidőt minden alap­szervezet tartsa be. Az „egyebek” napirendjé­ben Aczél János a Támasz Pal­las Klub tevékenységére és rendezvényeire hívta fel a je­lenlévők figyelmét. Gy. I. Gy. Korszerű technikával és technológiával rendelkező nyomdánk kiváló szakembergárdája garanciát nyújt Önnek arra, hogy terméke jó minőségben, gyorsan és olcsón készüljön el. Komputerizált, kép-szöveg integrált formakészítésünkkel, mely elektronikus eredetik fogadására és feldolgozására is alkalmas, tíz íves és négy rotációs négynyomóműves, szárítós ofszetnyomó gépünkkel és minőségi könyvkötészetünkkel, mely évente tízmillió könyvet, hatvanmillió folyóiratot képes elkészíteni. A^A/­­ várjuk az Ön ' A'megrendelését! Kossuth Nyomda Rt. Ifjy Jászberényi út 55. Telefon: 262-5522 • Fax: 262-8693

Next