Typographia, 1998 (130. évfolyam, 1-9. szám)
1998-01-01 / 1. szám
4 TYPOGRAPHIA A brassói nyomda története a XVI. században A német lovagrendet II. Endre hívta be a Brassó központú Barcaságba. A lovagok hamarosan visszatértek hazájukba, a velük érkezett szász telepesek azonban ott maradtak Erdély délkeleti szegletében. A város gyorsan fejlődött és rövidesen fontos állomása lett a Hanza-városok és Isztambul között kialakult kereskedelmi útnak. Brassó nemcsak gazdasági és közigazgatási centrum volt, kulturális múltja is jelentős. E vonatkozásban a címben megjelölt időpontban itt működő nyomdára, termékeire és neves művelőire kívánjuk a figyelmet irányítani. A nyomdatörténet szempontjából jeles nyomda megalakulásának előzményeiről is tudni kell, hiszen azokat az egyéni tulajdonságok - tanulási készség, sokoldalú képzettség, ismeretterjesztési vágy és tisztes közéleti szereplés nagyrészt motiválták. Az első említendő személyiség a város szülöttje, Honter János, aki a napvilágot 1498-ban látta meg. Apja Gras György, jómódú tímármester, anyja Honnes Dorottya. [A fiú a Honter(us) nevet később vette fel.] A tizenhét éves fiatalembert szülei a bécsi egyetemre küldték, ahonnan a magister cím birtokában 1525-ben átment a krakkói egyetemre és megszerezte a szépművészetek mestere címet. Ott jelent meg első két ismert műve: latin nyelvtana és a csillagászat meg a földrajz alaptanait összefoglaló Cosmografiá-vá. Ez utóbbi hosszú ideig az európai középiskolák és egyetemek legkeresettebb tankönyve volt. Bázelben tanult 1532-ben, itt többek között Erdély maga által rajzolt térképét nyomatta ki. Ebben az akkor még újdonságnak számító fokhálózatot alkalmazta. Kassán és Váradon keresztül 1535-ben, tizennyolc évi távollét után tért haza. Nagy mennyiségű könyvet, nyomdai eszközöket és egy szakmunkást hozott magával, a franciaországi és velencei Griphiusnyomdászcsalád egyik tagját. Ezeken kívül a kecses kis könyvalak és a latin kurzív betűk szeretetét. Erdély első nyomdáját ő hozta létre 1535- ben, Brassóban. Amire az első termékek megjelentek, közéleti pályája is megkezdődött. Városi tanácstagul választoták, főiskolát és abban könyvtárat alapított. Részt vett a városi papírmalom létesítésében is. Ennek vízjegyábrája látszik nyomdászjelvényében: Brassó város címere. Tudományos írói tekintélye egyre nőtt. Latin munkái ugyan túlnyomórészt iskolai nyelvtanok, magyarázatos szövegszemelvények, sőt énekeskönyv is akad közöttük. Voltak azonban igényesebb művei. Ide sorolható Az erdélyi szász egyházak reformációja, a Szertartási könyv és a Polgári jog kézikönyve. Ez utóbbit a Zápolyacsalád és Magyarország címerével díszítve János királynak ajánlotta. Honter János munkásságát összefoglalva megállapítható, hogy tizennégy év alatt 23 latin, 9 görög és 5 német nyelvű nyomtatványt jelentetett meg. Ezek javát maga írta. Hosszú külföldi távolléte alatt Luther tanai meggyökereztek Erdélyben, különösen a szászok között, akiknek iskolái számban szépen gyarapodtak. Nemcsak a városban, vidéken is gondoskodtak arról, hogy a széptudományokat és az új vallást, az evangélikust, képzett tanárok tanítsák magyarul és németül. Ezen pedagógusok közé tartozott Honter. Tudományával sok hívet szerzett. A város 1544-ben első papjává választotta és az iskolák felügyeletével bízta meg. Híre a fejedelmi udvarba és külföldre is eljutott. A halál életereje teljében ragadta el, Brassóban halt meg 1549. január 23-án. A hálás utókor polgárai a városban állították fel bronzszobrát a nevezetes Fekete-templom déli bejáratánál 1848-ban. Szász népe egységes nemzeti öntudatának, közművelődési rendszerének és hitvilágának kialakulására egyaránt történelmi súlyú az ő személyisége és munkássága. A nyomda még abban az évben Wagner Bálint tulajdonába került és egyúttal Honternek lelkészi állásában is utódja lett. Ő is Brassóban született, 1510 után. Itt rövid ideig lelkészkedett, majd a wittenbergi egyetemre iratkozott be és mesteri fokozatot szerzett. Ennek birtokában a Honter alapította főiskola igazgatója lett 1544-ben. Két évvel később nagyszebeni iskolaigazgató és városi tanácsos. A lelkészkedést 1549-ben Brassóban folytatta. Szintén korán távozott az élők sorából: 1557 szeptember 2-án hunyt el. Noha csupán nyolc évig vezette a nyomdát, 32 kiadványt jelentetett meg latin, görög és német nyelven. A legterjedelmesebb Újtestamentum-kiadása, amelyhez a magas tőkebefektetés miatt János királytól szabadalmi oltalmat kért és kapott is. Szemrevaló könyve az Imagines Mortis című haláltáncsorozat, amelybe átvett ifjú Hans Holbein haláltáncalbumából 16 fametszetet. Wagner halála után csökkennek a nyomdára vonatkozó adatok. Csak 1562-ből jelennek meg további brassói nyomtatványok, amelyek a régieknek, Honter és Wagner egyes munkáinak lenyomata a régi betűkkel. Megjelenik egy magyar nyelvű könyv is - az Életnek kútfeje - évmegjelölés nélkül. A kormeghatározást nehezíti az is, hogy nem nevezi meg azt az erdélyi fejedelmet, akinek a nyomdász, Szebeni Nyírő János ajánlotta. Miként, mikor, milyen címen jutott az anyag a kezébe, nem tudjuk. A nyomda élén 1583- ban már nem ő állt, hanem a Nagyszebenből átjött Greus György, aki egy-egy latin és német nyelvű kiadásban az erdélyi szász városok jogszabályait nyomtatta ki. Címlapjuk felső részében a Báthori-címerrel, az alsóban pedig Brassóéval. Megjelenésük után a nyomdász visszatért Nagyszebenbe és a következő években már az ottani szászságot szolgálta. A brassói nyomdászat ismét zavarossá válik. Akad rá levéltári utalás, bírói ítélet, bibliográfiai cím, de nincs kézzelfogható példány. Csak több mint négy évtized múlva bizonyos, hogy más, új felszerelésű nyomda működik városban. Közben, 1560-tól az 1580- as évek elejéig a városban dolgozott Coresi, a tergovistei metropolita diakónusa, a román művelődéspolitika kiemelkedő alakja. A havasalföldi fejedelem elűzte a kolostorból és Brassóban talált menedéket. Benkner János, a város bírája fogadta be, hogy megpróbálja vele a görög felekezet áttérítését a protestantizmusra. A nyomda, amely a román középiskola épületében működött, hivatalos és egyházi színezetűnek látszik, a felszerelése mégis magántulajdonban volt. Coresi, valamint három román papjelölt társa 24, az első román nyelvű könyvek közé tartozó kiadvány után a nyomdával átköltözött Szászsebesre. A brassói nyomda dicséretes kezdet után több mint két évtizeden át virágzott. Vezetői rátermett, tudományos képzettségű, elkötelezett szászok voltak. Némi nívótartást a román Coresi munkája jelentett, ezt követően a nyomda vergődött. Addigi tevékenysége azonban időtálló, fényes színfolt a kultúr- és nyomdatörténet palettáján. Az alapító érdemeire jóval később, 1702-ben versben emlékezett Pápai Páriz Ferenc református egyházi író, orvos, szótáríró, imigyen: „Mert Honterus János Erdélybe érkezék, Ki Basileában immár régen lakok, Könyvekkel s Betűkkel ott ő meg töltözék, Melly kezdetből Erdélyi Jó gyarapodék.” Ir. Horváth Károly Nyomda a XVI. században 1998. JANUÁR A közöny nem válasz Közel fél évszázados újságírói tevékenységemből számomra sokat jelentett az a néhány évtized, amelyben rendszeresen vagy alkalomszerűen publikálhattam gondolataimat, tapasztalataimat a Typographia hasábjain. A legösszetartóbb, legcsaládiasabb szakma képviselőivel kerülhettem szoros kapcsolatba, s egyre jólesőbben éreztem: a nyomdászok befogadtak maguk közé, várnak, kitárulkoznak a munkahelyükön. Az alapszervezetek titkárai mindig szívesen invitáltak: gyere, Illéském, gyere, Gyuri, összehoztak néhány érdekes, szókimondó kollégával. Az utóbbi években megfagyott a nyomdák levegője. Nincs már gyere, Gyurikám, szívesen látunk, helyette: most nem aktuális, majd talán néhány hónap múlva, s ezekből a hónapokból idestova két esztendő lett. Sem a gazdasági vezetők, sem az alapszervezeti titkárok nem állnak szóba velem, a dolgozók pedig bármiről faggatnám őket, beszédesen hallgatnak. Egyedül az emlékek maradtak, a nyugdíjasok emlékei egyegy régi vakról, az üzem újjáépítéséről, felejthetetlen János-napokról. Mint a nyomdászcsaládba befogadott újságírónak, nagyon fáj ez a gyáva közöny. Tudom, hogy a kollégák a kenyerüket féltik - de talán a nyilvánosság mégsem haszontalan. Tán az Athenaeum sem züllött volna mai méltatlan sorsára, ha legalább azok, akiket kollégáik érdekeik képviseletével bíztak meg, még időben nyilvánosság elé tárják a sorsukkal packázó hivatalok, privatizációs szervezet s a kizárólag a saját hasznukra törekvő ügyeskedők cselfogásait, semmittevésüket. Esetleg az ország legszebb könyveinek, lexikonjainak előállítására képes Akadémiai Nyomda annyit bizonyított szakembereit is megvédhették volna „lapát”-tól, és kevesebb gyakorlott kollégánkat érte volna utol a munkanélküliség megalázó, méltatlan sorsa. Hová lett a híres nyomdászszolidaritás, miért csak a szakszervezet elnöke meri kimondani, hogy a király meztelen? Hát a többiek? Miért hallgatnak az alapszervezetek vezetői, miért határozatképtelenek a választmányi ülések, miért utasítanak vissza minden szakmai kérdést a gazdasági vezetők? A gyávaság nem ment meg egyetlen munkahelyet sem, a hallgatás nem válasz és nem módszer még a kivárásra sem. Hiszen az a nyomdász, aki illegálisan, üldözve is szervezett maradt, aki az üszkös romokból két kezével építette újjá munkahelyét, aki szembeszállt a kapzsi főnökök mindenféle bér- és juttatásleszorító törekvéseivel, vállalva akár a felmondólevelet is, előbb-utóbb felülkerekedett. A megfélemlített nyomdászoknak most sokkal nagyobb szükségük van a bátorításra, mint eddig bármikor. Olyan tanácsokra, olyan módszerek keresésére, amivel kenyérkereső helyüket óvhatják. A szervezetre, a mozgalom lámpására, amely több mint egy évszázada eddig jól világított. A tapasztaltak tapasztalataira, a bátrak merészségére, az okosak eszére, a megszállottak szenvedélyére, az elhivatottak hivatástudatára - az igazi szolidaritásra. Bársony András decemberi számunkban nyilatkozva azt mondja: a helyzet odáig fajult, hogy itt bizony minden erkölcsi értékbe vetett hit megingott. Nem hiszem! Kétségbe vonom, hogy a szaktársak ne tudnák, ne éreznék át a tét nagyságát, a múlt sokra kötelező eszmei örökségét, a jelen gyötrő kérdéseit, a jövő céljait. Ez a szakma összetartozik ma is, mint ahogy összetartozott idáig, a kiutakat csak együtt, csak közösen találhatjuk meg. Várom tehát a szíves invitálást: gyere, Gyuri, összehozlak néhány szaktárssal, aki meri vállalni a véleményét, aki kész szót emelni, vitatkozni, érvelni most is! És várom azoknak a tulajdonosoknak, gazdasági és szakmai vezetőknek meghívását is, akik készek beszámolni elképzeléseikről, a nyomda valós helyzetéről. Mindenekelőtt pedig titkár barátaim szavaira vagyok kíváncsi, akik mindenféle mentegetőzés, meghunyászkodás helyett nyíltan kimondják: nézd, ez van, ezt akarjuk, ezt várjuk és ezért fordulunk a nyilvánossághoz is. Szeretnék továbbra is a nyomdászok nagy családjába tartozni! Győri Illés György Vállaljuk folyóiratok % könyvek % plakátok % szórólapok prospektusok % ügyviteli nyomtatványok elkészítését kötészeti munkákkal együtt. Színes munkáit A/2-es színnyomó gépeken nyomjuk! Mayer Nyomda Kft. 1089 Budapest, Vajda Péter u. 12. Tel./fax: 313-0959, 210-040011515 Rádiótel: 06-30-440-105, 06-20-439-636 ^ ^ } ^ \| y ^ \y U y