Typographia, 1998 (130. évfolyam, 1-9. szám)

1998-01-01 / 1. szám

4 TYPOGRAPHIA A brassói nyomda története a XVI. században A német lovagrendet II. Endre hívta be a Brassó köz­pontú Barcaságba. A lovagok hamarosan visszatértek hazájukba, a velük érkezett szász telepesek azonban ott maradtak Erdély délkeleti szegletében. A város gyorsan fejlődött és rövidesen fontos állomása lett a Hanza-városok és Isztambul között kialakult kereske­delmi útnak. Brassó nemcsak gazdasági és közigazga­tási centrum volt, kulturális múltja is jelentős. E vonat­kozásban a címben megjelölt időpontban itt működő nyomdára, termékeire és neves művelőire kívánjuk a fi­gyelmet irányítani. A nyomdatörténet szem­pontjából jeles nyomda meg­alakulásának előzményeiről is tudni kell, hiszen azokat az egyéni tulajdonságok - tanulá­si készség, sokoldalú képzett­ség, ismeretterjesztési vágy és tisztes közéleti szereplés­­ nagyrészt motiválták. Az első említendő személyiség a város szülöttje, Honter János, aki a napvilágot 1498-ban látta meg. Apja Gras György, jómó­dú tímármester, anyja Honnes Dorottya. [A fiú a Honter(us) nevet később vette fel.] A ti­zenhét éves fiatalembert szülei a bécsi egyetemre küldték, ahonnan a magister cím birto­kában 1525-ben átment a krak­kói egyetemre és megszerezte a szépművészetek mestere cí­met. Ott jelent meg első két is­mert műve: latin nyelvtana és a csillagászat meg a földrajz alaptanait összefoglaló Cos­­mografiá-vá. Ez utóbbi hosszú ideig az európai középiskolák és egyetemek legkeresettebb tankönyve volt. Bázelben ta­nult 1532-ben, itt többek kö­zött Erdély maga által rajzolt térképét nyomatta ki. Ebben az akkor még újdonságnak szá­mító fokhálózatot alkalmazta. Kassán és Váradon keresz­tül 1535-ben, tizennyolc évi távollét után tért haza. Nagy mennyiségű könyvet, nyomdai eszközöket és egy szakmun­kást hozott magával, a francia­­országi és velencei Griphius­­nyomdászcsalád egyik tagját. Ezeken kívül a kecses kis könyvalak és a latin kurzív be­tűk szeretetét. Erdély első nyomdáját ő hozta létre 1535- ben, Brassóban. Amire az első termékek megjelentek, közéle­ti pályája is megkezdődött. Városi tanácstagul választo­­ták, főiskolát és abban könyv­tárat alapított. Részt vett a vá­rosi papírmalom létesítésében is. Ennek vízjegyábrája látszik nyomdászjelvényében: Brassó város címere. Tudományos írói tekintélye egyre nőtt. Latin munkái ugyan túlnyomórészt iskolai nyelvtanok, magyará­zatos szövegszemelvények, sőt énekeskönyv is akad kö­zöttük. Voltak azonban igé­nyesebb művei. Ide sorolható Az erdélyi szász egyházak re­formációja, a Szertartási könyv és a Polgári jog kézi­könyve. Ez utóbbit a Zápolya­­család és Magyarország címe­rével díszítve János királynak ajánlotta. Honter János munkásságát összefoglalva megállapítható, hogy tizennégy év alatt 23 la­tin, 9 görög és 5 német nyelvű nyomtatványt jelentetett meg. Ezek javát maga írta. Hosszú külföldi távolléte alatt Luther tanai meggyökereztek Erdély­ben, különösen a szászok kö­zött, akiknek iskolái számban szépen gyarapodtak. Nemcsak a városban, vidéken is gondos­kodtak arról, hogy a széptudo­mányokat és az új vallást, az evangélikust, képzett tanárok tanítsák magyarul és németül. Ezen pedagógusok közé tarto­zott Honter. Tudományával sok hívet szerzett. A város 1544-ben első papjává válasz­totta és az iskolák felügyeleté­vel bízta meg. Híre a fejedelmi udvarba és külföldre is eljutott. A halál életereje teljében ra­gadta el, Brassóban halt meg 1549. január 23-án. A hálás utókor polgárai a városban ál­lították fel bronzszobrát a ne­vezetes Fekete-templom déli bejáratánál 1848-ban. Szász népe egységes nemzeti öntu­datának, közművelődési rend­szerének és hitvilágának kiala­kulására egyaránt történelmi súlyú az ő személyisége és munkássága. A nyomda még abban az évben Wagner Bálint tulajdo­nába került és egyúttal Honter­­nek lelkészi állásában is utódja lett. Ő is Brassóban született, 1510 után. Itt rövid ideig lel­­készkedett, majd a wittenbergi egyetemre iratkozott be és mesteri fokozatot szerzett. En­nek birtokában a Honter alapí­totta főiskola igazgatója lett 1544-ben. Két évvel később nagyszebeni iskolaigazgató és városi tanácsos. A lelkészke­dést 1549-b­en Brassóban foly­tatta. Szintén korán távozott az élők sorából: 1557 szeptember 2-án hunyt el. Noha csupán nyolc évig vezette a nyomdát, 32 kiadványt jelentetett meg latin, görög és német nyelven. A legterjedelmesebb Újtesta­­mentum-kiadása, amelyhez a magas tőkebefektetés miatt Já­nos királytól szabadalmi oltal­mat kért és kapott is. Szemre­­­való könyve az Imagines Mor­tis című haláltáncsorozat, amelybe átvett ifjú Hans Hol­bein haláltáncalbumából 16 fa­metszetet. Wagner halála után csök­kennek a nyomdára vonatkozó adatok. Csak 1562-ből jelen­nek meg további brassói nyomtatványok, amelyek a ré­gieknek, Honter és Wagner egyes munkáinak lenyomata a régi betűkkel. Megjelenik egy magyar nyelvű könyv is - az Életnek kútfeje - évmegjelölés nélkül. A kormeghatározást nehezíti az is, hogy nem neve­zi meg azt az erdélyi fejedel­met, akinek a nyomdász, Sze­­beni Nyírő János ajánlotta. Miként, mikor, milyen címen jutott az anyag a kezébe, nem tudjuk. A nyomda élén 1583- ban már nem ő állt, hanem a Nagyszebenből átjött Greus György, aki egy-egy latin és német nyelvű kiadásban az er­délyi szász városok jogszabá­lyait nyomtatta ki. Címlapjuk felső részében a Báthori-cí­­merrel, az alsóban pedig Bras­sóéval. Megjelenésük után a nyomdász visszatért Nagysze­­benbe és a következő években már az ottani szászságot szol­gálta. A brassói nyomdászat ismét zavarossá válik. Akad rá levéltári utalás, bírói ítélet, bibliográfiai cím, de nincs kéz­zelfogható példány. Csak több mint négy évtized múlva bizo­nyos, hogy más, új felszerelé­sű nyomda működik városban. Közben, 1560-tól az 1580- as évek elejéig a városban dol­gozott Coresi, a tergovistei metropolita diakónusa, a ro­mán művelődéspolitika ki­emelkedő alakja. A havasal­földi fejedelem elűzte a kolos­torból és Brassóban talált me­nedéket. Benkner János, a vá­ros bírája fogadta be, hogy megpróbálja vele a görög fele­kezet áttérítését a protestantiz­musra. A nyomda, amely a ro­mán középiskola épületében működött, hivatalos és egyházi színezetűnek látszik, a felsze­relése mégis magántulajdon­ban volt. Coresi, valamint há­rom román papjelölt társa 24, az első román nyelvű könyvek közé tartozó kiadvány után a nyomdával átköltözött Szász­sebesre. A brassói nyomda dicsére­tes kezdet után több mint két évtizeden át virágzott. Vezetői rátermett, tudományos kép­zettségű, elkötelezett szászok voltak. Némi nívótartást a ro­mán Coresi munkája jelentett, ezt követően a nyomda vergő­dött. Addigi tevékenysége azonban időtálló, fényes szín­folt a kultúr- és nyomdatörté­net palettáján. Az alapító érdemeire jóval később, 1702-ben versben em­lékezett Pápai Páriz Ferenc református egyházi író, orvos, szótáríró, imigyen: „Mert Honterus János Erdélybe érkezék, Ki Basileában immár régen lakok, Könyvekkel s Betűkkel ott ő meg­ töltözék, Melly kezdetből Erdélyi Jó gyarapodék.” I­r. Horváth Károly Nyomda a XVI. században 1998. JANUÁR A közöny nem válasz Közel fél évszázados újságírói tevékenysé­gemből számomra sokat jelentett az a néhány évtized, amelyben rendszeresen vagy alkalom­szerűen publikálhattam gondolataimat, tapasz­talataimat a Typographia hasábjain. A leg­­összetartóbb, legcsaládiasabb szakma képvise­lőivel kerülhettem szoros kapcsolatba, s egyre jólesőbben éreztem: a nyomdászok befogadtak maguk közé, várnak, kitárulkoznak a munkahe­lyükön. Az alapszervezetek titkárai mindig szí­vesen invitáltak: gyere, Illéském, gyere, Gyuri, összehoztak néhány érdekes, szókimondó kollé­gával. Az utóbbi években megfagyott a nyomdák le­vegője. Nincs már gyere, Gyurikám, szívesen lá­tunk, helyette: most nem aktuális, majd talán néhány hónap múlva, s ezekből a hónapokból idestova két esztendő lett. Sem a gazdasági ve­zetők, sem az alapszervezeti titkárok nem állnak szóba velem, a dolgozók pedig bármiről faggat­nám őket, beszédesen hallgatnak. Egyedül az emlékek maradtak, a nyugdíjasok emlékei egy­­egy régi vak­ról, az üzem újjáépítéséről, felejt­hetetlen János-napokról. Mint a nyomdászcsaládba befogadott újság­írónak, nagyon fáj ez a gyáva közöny. Tudom, hogy a kollégák a kenyerüket féltik - de talán a nyilvánosság mégsem haszontalan. Tán az Athe­naeum sem züllött volna mai méltatlan sorsára, ha legalább azok, akiket kollégáik érdekeik kép­viseletével bíztak meg, még időben nyilvánosság elé tárják a sorsukkal packázó hivatalok, priva­tizációs szervezet s a kizárólag a saját hasznuk­ra törekvő ügyeskedők cselfogásait, semmittevé­süket. Esetleg az ország legszebb könyveinek, le­xikonjainak előállítására képes Akadémiai Nyomda annyit bizonyított szakembereit is meg­­védhették volna „lapát”-tól, és kevesebb gya­korlott kollégánkat érte volna utol a munkanél­küliség megalázó, méltatlan sorsa. Hová lett a híres nyomdászszolidaritás, miért csak a szakszervezet elnöke meri kimondani, hogy a király meztelen? Hát a többiek? Miért hallgatnak az alapszervezetek vezetői, miért ha­tározatképtelenek a választmányi ülések, miért utasítanak vissza minden szakmai kérdést a gaz­dasági vezetők? A gyávaság nem ment meg egyetlen munkahe­lyet sem, a hallgatás nem válasz és nem módszer még a kivárásra sem. Hiszen az a nyomdász, aki illegálisan, üldözve is szervezett maradt, aki az üszkös romokból két kezével építette újjá munka­helyét, aki szembeszállt a kapzsi főnökök min­denféle bér- és juttatásleszorító törekvéseivel, vállalva akár a felmondólevelet is, előbb-utóbb felülkerekedett. A megfélemlített nyomdászok­nak most sokkal nagyobb szükségük van a báto­rításra, mint eddig bármikor. Olyan tanácsokra, olyan módszerek keresésére, amivel kenyérkere­ső helyüket óvhatják. A szervezetre, a mozgalom lámpására, amely több mint egy évszázada ed­dig jól világított. A tapasztaltak tapasztalataira, a bátrak merészségére, az okosak eszére, a meg­szállottak szenvedélyére, az elhivatottak hivatás­­tudatára - az igazi szolidaritásra. Bársony András decemberi számunkban nyi­latkozva azt mondja: a helyzet odáig fajult, hogy itt bizony minden erkölcsi értékbe vetett hit megingott. Nem hiszem! Kétségbe vonom, hogy a szaktársak ne tudnák, ne éreznék át a tét nagyságát, a múlt sokra kötelező eszmei öröksé­gét, a jelen gyötrő kérdéseit, a jövő céljait. Ez a szakma összetartozik ma is, mint ahogy össze­tartozott idáig, a kiutakat csak együtt, csak kö­zösen találhatjuk meg. Várom tehát a szíves invitálást: gyere, Gyuri, összehozlak néhány szaktárssal, aki meri vállal­ni a véleményét, aki kész szót emelni, vitatkozni, érvelni most is! És várom azoknak a tulajdono­soknak, gazdasági és szakmai vezetőknek meg­hívását is, akik készek beszámolni elképzelé­seikről, a nyomda valós helyzetéről. Mindenek­előtt pedig titkár barátaim szavaira vagyok kí­váncsi, akik mindenféle mentegetőzés, meghu­­nyászkodás helyett nyíltan kimondják: nézd, ez van, ezt akarjuk, ezt várjuk és ezért fordulunk a nyilvánossághoz is. Szeretnék továbbra is a nyomdászok nagy családjába tartozni! Győri Illés György Vállaljuk folyóiratok % könyvek % plakátok % szórólapok prospektusok % ügyviteli nyomtatványok elkészítését kötészeti munkákkal együtt. Színes munkáit A/2-es­­ szín­nyomó gépeken nyomjuk! Mayer Nyomda Kft. 1089 Budapest, Vajda Péter u. 12. Tel./fax: 313-0959, 210-040011515 Rádiótel: 06-30-440-105, 06-20-439-636 ^ ^ } ^ \| y ^ \y U y

Next