Typographia, 2017 (149. évfolyam, 1-4. szám)

2017-02-01 / 1-2. szám

2 TYPOGRAPHY 2017.I-II. NEGYEDE\ Hogyan tovább? Stratégiai irányelvek öt pontban (Folytatás az 1. oldalról.) tömegről beszélhetünk. 2. A „Stratégiai bizottság” a taglét­szám növelésében, a tagok akti­válásának fokozásában, fele­lős és képzett alapszervezeti vezetőkben, valamint a szerve­zetet profi módon irányító felső vezetésben látja az utat. A harmadik témaként szemé­lyi kérdések tárgyalása történt. 3. A bizottság javasolja, hogy a tagság soraiból kerüljenek ki a vezető testületek tagjai, a feladatra a legalkalmasabb személyek közül az Alapsza­bályban rögzített módon a je­lölőbizottság közreműködé­sével. Negyedik téma az oktatásról és képzésről szólt. Ma elképzel­hetetlen, hogy képzés nélkül szak­­szervezeti vezető helyt tudjon állni a munkáltatókkal és más szervezetekkel folyó tárgyalá­sokon. 4. A bizottság az ok­tatás, képzés-továbbképzés mellett teszi le a voksát. Tanulni, tanulni, tanulni! Ötödik stratégiai témaként a médiafelületek fejlesztéséről, a kommunikációról, az informá­cióáramlásról, online-rendsze­rek működtetéséről, a honlapról, újságról, szóróanyagról és rek­lámról volt szó. A tíz éve műkö­dő honlapunkat - www. nyom­dászszakszervezet . hu - ismer­tebbé kell tenni, jobban be kell vinni a köztudatba, felhasználva a legtöbbek által látogatott Face­­book felületet is. A Typographia újság kérdésében az online megoldás felé kell elmozdulni. Meg kell valósítani a nyomtatott Typographia megjelentetés és a lap példányszámcsökkentés mellett az online általánossá tételét, amivel a nyomtatás és a postázás oldaláról költség­megtakarítás érhető el, ugyan­akkor látni kell, hogy az online felület folyamatos működtetése pluszköltséget jelent. A folya­matos és kölcsönös online kom­munikáció-információcsere (a tagság, az alapszervezetek és vezetés között, valamint a társ­szervekkel és partnereinkkel) lényeges szempont a szervezet jövőjének szempontjából. A kö­zösségépítés, tagszervezés, csa­patépítő és -fejlesztő események fontos a személyes kapcsolatok alakításához. 5. Az összetarto­zás élménye semmivel nem pótolható. Az információ ha­talom, a jövőben is folytatni és erősíteni kell. A cél érdekében ki kell használni a benne lévő erőt, de véget kell vetni a l’art pour Tart semmittevésnek. Negyedik napirendként a 2017. évi János-ünnepély programjáról és rendezvényei­ről volt szó, amely a Kamaraerdei Ifjúsági Parkban lesz megren­dezve június 24-én, szombaton, János-napi Piknik néven ön­költséges lebonyolítással. Ezt követően az egyéb napi­rendi pontok tárgyalása követ­kezett, majd a Nyomdász Tá­masz Alapítvány kuratóriuma tartott megbeszélést. A háromnapos rendezvényt Aczél János elnök szemináriumi értékelése és összefoglalója zárta. Aczél János elnök, és Boros József alelnök Persovits József Pátria, Elanders és a Pénzjegynyomda képviselői Szakszervezet = közös akarat = szolidaritás Egy írásmű címe után nem kell írásjelet tenni. Most nem azért nem tettem, mert az aláb­biakat írásműnek tekintem (az igaziak ennél jóval magasabb szinten vannak), és nem csak a tipográfia szabályai miatt nem tettem, hanem azért sem, mert magam sem tudom, mi illene oda igazán. Csak egy pont, mert kijelenthetjük, hogy a cím való­ban egyenlőséget takar a fogal­mak között? Vagy egy kérdőjel, mert nem értjük az egyenlőséget a fogalmak között vagy a való­ságban nincs is? Esetleg felkiál­tójel, mert végre megtaláltuk azt, amit keresünk? De mit is keresünk valójában? Értelmet, tartalmat a szavak­nak, gondolatoknak, érzések­nek, akaratoknak. A munkahelyeken, magán­életben, barátok közt sokszor beszélgetünk emberi kapcsola­tokról. Azok mikéntjéről, miért­jéről és még sorolhatnám a kér­dőszókat. A témák között gyak­ran felmerül a munkahely, a munkakörülmények, a fizetés és ennek kapcsán előfordult már az a szó: szakszervezet. Ugyan­akkor kérdés formájában is felmerült, vagyis: m­i Mi a szakszervezet? ___________________________^ Embere válogatja, ki, hogyan fogalmazza meg a választ, de hogy egyformán gondolkod­junk a továbbiakban, hívjuk segítségül a mindenki számára elérhető forrást, az internetet. Üssük be a keresőbe a szak­­szervezet szót, s máris láthatjuk a választ, mely a következő „A szakszervezet a munka­­vállalók olyan érdekvédelmet szolgáló tartós egyesülése, amelynek célja közös követelé­sek elérése a munka világában, különösen a munkabérek, a munkavégzés szabályai terüle­tén és a munkavállalók számára fontos szociális kérdésekben. A szakszervezetek a munkaadók­kal a munkaerőpiaci feltételek­ről, többek közt a bérekről tárgyalnak, illetve ha szükségét látják, nyomásgyakorló akció­kat (sztrájk, tüntetés) szervez­nek. A tárgyalások vonatkoz­hatnak a bérekre, a munkahelyi szabályokra, a panaszeljárások­ra, a felvételt, elbocsátást, elő­léptetést övező szabályokra, a munkahelyi kedvezményekre, biztonsági előírásokra stb. A tárgyalások eredményeit az adott szakszervezet tagjai (gyak­ran az ágazatban dolgozó más munkavállalók is) és a munka­adók kötelezőnek szokták tekinteni. Szakszervezethez gyakran munkanélküliek, ta­nulók és nyugdíjasok is csat­lakoznak.” Kiegészíthetjük a saját kör­nyezetünk által generált ponto­sítással: egy (szakmai) nyelvet beszélő, hasonlóan gondolkodó, hasonló problémákkal küsz­ködő m­unkatársak közössége, akik védik, segítik, támogatják egymást. f"A." ; . ■ [UNK] ; ж* Mi a feladata a szakszervezetnek?­­__:_________________.______.__) Rendkívül sokrétű, hiszen, ha igaznak fogadjuk el a kijelen­tést, miszerint: munkahelyünk a második otthonunk (néhány munkáltató ezt teszi az első helyre, háttérbe szorítani akar­ván a családot), akkor máris lát­szik, hogy életünk minden fon­tos mozzanatára kihatással van a szakszervezet. Hiszen az élet pénzbe kerül. Tehát a szakszer­vezet rendkívül fontos feladata: megállapodni a munkáltatóval a megtermelt nyereség elosz­tásának feltételeiről. Hiszen mindannyian abból a pénzből tartjuk el és fenn magunkat és családunkat, amit a munkán­kért cserébe kapunk. Nagyon sok függ attól, van-e a munkahelyünkön szakszer­vezet, s milyen erős a tárgyaló pozíciója. Mennyire tud hatással lenni a tárgyalás eredménye, a megállapodás, munkakörülmé­nyeinkre, életünkre? Mennyire tudja megvalósítani érdekein­ket, elképzeléseinket. Men­­nyire tud bennünket védeni, támogatni, segíteni abban, hogy életkörülményeink j­avulj­anak, életminőségünk pozitívan vál­tozzon. Nagyon fontos szavak ezek: védelem, támogatás, segítség. Ez így önmagában kicsit tőlünk távolinak tűnik, de hozzuk közelebb önmagunk­hoz ezt a szót, s tegyük fel a kérdést: !—•—*—~—­—•—•—----------------­Ki a szakszervezet? 4L___’ ___.. . ........... Ezt már (látszólag) nem olyan könnyű megválaszolni - erre az interneten sem találunk választ­­, hiszen ha egy szervezetről be­szélgetünk, elfelejtjük megsze­mélyesíteni. Sokszor csak azokra gondolunk, akiket kivá­lasztunk magunk közül azért, hogy ami nekünk gondot okoz a munkahelyünkön vagy a ma­gánéletben, azt oldják meg. A kérdésre adott válaszunkban gyakran csak és kizárólag azok­ra gondolunk, mint szakszerve­zet, akik a munkáltatóval tárgya­lóasztalhoz ülnek. Pedig most ér­keztünk el az egyik legfonto­sabb ponthoz, önmagunkhoz. Miért feledkezünk el magunk­ról? Nem vagyunk magunknak fontosak? A válasz a valóságban az, hogy igenis nagyon fontosak vagyunk önmagunknak. Mi va­gyunk azok, akik dolgozunk a munkahelyünkön. Mi vagyunk azok, akik felneveljük a gyere­keinket. Mi vagyunk azok, akik támogatjuk őket mindaddig, amíg élünk. Tehát miért ne len­nénk fontosak a magunk számá­ra? Csak erről a többségünk gyakran elfeledkezik. Azok vi­szont soha nem feledkeznek meg önmagukról, akik az em­beri (szakszervezeti) kapcsola­toknak csak és kizárólag a fo­gadó oldalán állnak. Az emberek nagy többsége úgy van összerakva, „bekötve”, hogy amikor kap valamit, akkor igyekszik ezt viszonozni vala­mivel, sőt vannak olyanok, akik a viszonzást erkölcsi köteles­ségnek érzik. Tettekben (belép­nek a szakszervezetbe, mert ha részesülnek a szakszervezet által kötött KSZ-ben foglalt előnyök­ben, akkor ez erkölcsi köteles­ség) és anyagiakban (tagdíjat fizetnek) egyaránt megnyilvánul ez. Sokan reméljük, ők, a „helye­sen bekötöttek” vannak több­ségben azokkal szemben, akik nem szorulnak támogatásra, de mégis elveszik a valóban rászoru­lótól a „nekem járó” részt. Csak önmagukkal szemben önzetle­nek, másoktól elfordulnak. De ettől függetlenül, a „Ki a szakszervezet?” kérdésre a válasz: ÉN. Én a munkavállaló, a tag vagyok a szakszervezet! ÉN bízom meg az általam kiválasztott kollégát, hogy az ÉN problémámat igyekezzen megoldani. ÉN támogatom, ál­lok a háta mögött annak, aki helyettem, az én érdekemben tárgyal, én adok erőt neki. Illet­ve, ha már munkahelyen be­szélgetünk, kollégákban gon­dolkodunk, s szeretnénk véde­ni, támogatni, segíteni a mel­lettünk dolgozó kollégát, akkor az ÉN szót behelyettesíthetjük a MI szóval. Tehát, mint kide­rült, MI vagyunk a szakszervezet, MI, TAGOK, MI, TAGOK állunk a tárgyalók mögött, s ha MI, TAGOK nem támogatjuk a tár­gyalókat, MI, TAGOK gyengítjük őket azzal, hogy nem tesszük láthatóvá egységes akaratunkat! Ismét egy kérdés, ami vá­laszra vár: sokan vagyunk vagy kevesen, esetleg elegen? Erről is beszélgetünk, hiszen változá­sokat akarunk, de ezek a vál­tozások nem mindig következ­nek be, vagy nem úgy, ahogy MI, TAGOK szeretnénk. Nem akkor, amikor MI, TAGOK szeretnénk. S amikor arról beszélgetünk, hogy a változásokat könnyeb­ben elérhetnénk, ha többen len­nénk, akik ugyanazt mondják, akarják, akkor azonnali kérdés­ként felmerül: Miért lépjek be? (■­­­­ г :­­ Mit ad a szakszervezet? A válasz rövid, mert az elő­zőekben rejtőzik: mindazt adja a szakszervezet, amit ÉN, A MUNKAVÁLLALÓ adok a szak­­szervezetnek, amit MI, MUNKA­­VÁLLALÓK adunk magunknak, egymásnak. Ha ÉN, A MUNKA­­VÁLLALÓ nem vagyok képes adni a környezetemnek, akkor milyen erkölcsi alapon várom el a környezetemtől, a kollégáim­tól, hogy adjanak nekem. Csak azért, mert önmagamnak fontos vagyok? Ha mindenki csak ön­magának fontos, akkor senki sem lesz fontos másnak. Tehát az ÉN csak addig képes meg­valósítani az elképzeléseit, a vá­gyait, az akaratát, amíg a MI része marad. A lehető legtöbb ÉN alkotta MI. Nagy József

Next