Typographia, 2018 (150. évfolyam, 1-3. szám)
2018-02-01 / 1-2. szám
2 Kongresszus májusban, Agárdon (Folytatás az 1. oldalról.) Igazt racionális gazdálkodással kell ellensúlyozni. Ezért is tartja fontosnak a minimálbér-emelésből származó jövedelemnövekedést, amely tagdíjbevételt eredményezhet. Kissé magasabb bevételt hozhat a kvalifikált munkavállalók bérnövekedése is. Az idei költségvetés megismerése után a kongresszuson lehet a Választmánynak véleményezni, formálni, a változtatás lehetősége adott lesz. Alapszervezeti tisztújító választások Demeter Judit szervezőtitkár beszámolt az elnökségnek az alapszervezeti választásokról. Voltak olyan alapszervezeteink ahol gyorsan zökkenőmentesen zajlottak a választások, ott szinte azonos az új vezetőség a régivel, ebben a bizalom, a tapasztalt kollégák munkája látszik. Voltak olyan helyzetek, ahol a jelöltállítás hónapokig tartott, az oka általában a nyomdákban tapasztalt fluktuáció, és a szakszervezeti tagok életkora is tényező. A fiatal tagjaink a szakszervezeti funkciókkal nincsenek teljesen tisztában, a vezetésben nem kívánnak részt venni. Vannak tagjaink, akik családra, női mivoltukra, a munkahelyen a közösségben tapasztaltakra hivatkozva nem vállalnak aktív szakszervezeti munkát. Többször a „potyautasokéra hivatkozva nem látják értelmét a szakszervezetben tisztséget vállalni. Az életkor tényezővé vált a szervezeti életben is. Az aktív, de nyugdíj előtt állók nem jelöltetik magukat, ami érthető, elfogadható indok. A jövőben a most tapasztaltakat fel kell használni célirányosan a szakszervezeti vezetők megtalálásához, képzéséhez. Az LV kongresszus előkészítése, munkabizottságainak beszámolói Az év elején alakult bizottságok vezetői bemutatták az elkészült anyagokat. Az új Szervezeti és Működési Szabályzat márciusban olvasható volt, lehetett véleményezni, míg a Programbizottság az áprilisi elnökségi ülésre ígérte szakszervezetünk kongresszus utáni programját. Az előzetes írásos anyagot az elnökség tagjai az április végén tartott ülésen véleményezték, megtárgyalták. Nagy József a program bizottsági munkája kapcsán a célok és a megvalósíthatóság realitásáról beszélt, így készítette el a programot a Stratégiai Bizottság 2017. évi anyagait is felhasználva. Az elnökség értékelte az elmúlt négy évet, hangoztatva, hogy a következő megújuló elnökségnek minden segítséget megad a munkájához. A jelenlegi elnökség május végéig a kongresszust megelőző szervezési feladatokat végzi. Az NYDSZ elnöksége Az SZMSZ-szabályzatot Mogyoródi Gábor és Horváth József készítette el. Nagy József, a Programbizottság elnöke. TYPOGRAPHIA A nyomdászszakszervezet tájékoztatja a kollégákat, hogy munkahelyváltás, nyugdíjba vonulás után is elérhető mindenki számára a Typographia. Alapszervezeteinknél ingyenesen, vagy a központunk postán elküldi, a költség vállalásával. Információ: 06-1/266-0064 • E-mail: print@ nyomdaszszakszervezet.hu Г——————————————————————1 О vodafone Kedvezményes Vodafone-előfizetési lehetőség szakszervezeti tagoknak! A flottacsomagról tájékoztatás az alapszervezeti vezetőknél, a megyei MaSZSZ-képviseleteknél. I TYPOGRAPHY 2018. i-п. negyedé\ A jövőt Az NYDSZ programja a következő négy (vagy több?) évre :--------------------------------- PROGRAM -------------------------------v Amit tovább kell vinnünk Gazdálkodás Szervezeti működési forma Fiatalok bevonása a szakszervezetbe, az alapszervezeti és az országos vezetésbe Taglétszám növelése, új alapszervezetek létrehozása, meglévők bővítése Szakszervezeti tisztségviselők kiválasztása, képzése Bérek emelése Munkakörülmények javítása Közösségi élet Információs hálózat, kapcsolatrendszer Mielőtt azonban ezt a jövőt látni vélnénk, nézzük, mi az, amit tovább kell vinnünk. Tovább kell vinni a szakmai együttgondolkodást. Hiába találkozunk a szakma hihetetlenül gyors fejlődése okán új szavakkal, kifejezésekkel, a nyomdász szakmai szótárban még jelen vannak olyan alapkifejezések, amelyeket csak mi értünk, mert egy nyelvet beszélünk. Az azonos szóhasználat mindennek az alapja. Tovább kell vinnünk azt a hagyományt, mely szerint a nyomdászszakma kultúrszakma. A nyomdász minden időkben a tudás közvetítője, továbbadója volt. Ma sincs ez másként. S munkája közben maga is kulturáltabbá, okosabbá, gondolkodóbbá válik. Nemcsak néz, hanem lát is. Tovább kell vinnünk az egymásra figyelést, a szolidaritást. A nyomdászok közössége, nagy többsége mindig is érzékeny volt a vele együtt dolgozó kollégái problémájára. Ott segített, ahol tudott. Ha kellett tudással, ha kellett pénzzel, ha az kellett, odaállt a munkatársai mellé, hogy a közösen kitűzött célokat együtt érjék el. Tovább kell vinnünk az ünnepünket, hiszen kell, hogy legyen az évnek egy olyan kitüntetett napja, amikor a szakma megalapítójára emlékezve fejet hajtunk a jelenkor kiemelkedő szakmai, szakszervezeti egyéniségei előtt. Tovább kell vinnünk az eddig elért eredményeinket, s fejleszteni, bővíteni kell azokat. De hogyan könnyíthetünk terheinken, hogyan bizakodhatunk a jövőben? Egyedül is meg tudjuk oldani felmerülő problémáinkat vagy nem? Vagyunk, leszünk annyian, hogy hallható legyen a hangunk, érdemes legyen odafigyelni arra, amit mondunk, amit akarunk, vagy szavunk a létünkkel együtt elszáll, s a múltba süllyed? Nem halogathatjuk tovább az eddig is hangsúlyosan kiemelt mondatunkat: a létünk a tét! Ha továbbra is a közömbösség, a másikra várás határozza meg létünket, akkor elvesztünk. Pedig a legutóbbi országos szakmai választmányi ülés úgy döntött, hogy továbbra is maradjunk önállóak, magunk is meg tudunk, mert meg kell tudnunk birkózni a gondjainkkal. De ez csak akkor lehetséges, ha többen leszünk. Ha mindenki, aki benn van a szakszervezetben, hoz még magával valakit. Még jobb, ha valakiket. 1. GAZDÁLKODÁS Az elmúlt 8 évben megtapasztalhattuk, hogy a kormányzat (finoman fogalmazva) nem barátja a civil szervezeteknek, ezen belül a szakszervezeteknek. Elsorvasztotta, tevékenységét, eredményeit látszólagossá téve, szinte letörölte a pályáról azokat a fórumokat, amelyekben az egyes nemzetgazdasági ágazatok, a tudomány képviselői egyeztették gondolataikat, fogalmazták meg álláspontjukat. Megszűntek vagy legalábbis nagyon nehezen elérhetővé váltak azok a pályázatok, amelyek egy-egy célzott programhoz, tevékenységhez állami támogatást jelentettek. Márpedig mindenfajta szervezeti élet egyik mozgatója a pénz. Szakszervezetünk már évek óta takarékon működik. Gazdálkodásunk alapja a tagdíj, amely a létszám csökkenésével párhuzamosan folyamatosan csökken. De nem élhetjük fel tartalékainkat, hiszen bízunk abban, hogy kollégáink egyszer megértik és felismerik (mint ahogyan ezt eleink tették), szükség van a szakszervezetre. A parazsat életben kell tartani, hogy újra tüzet rakhassunk. 2. SZERVEZETI MŰKÖDÉSI FORMA Sokan gondolják úgy, hogy szervezeti felépítésünket meg kell változtatnunk. Az alapszervezeti vezetők tárgyaló pozícióját ezen elképzelések szerint fel kellene adnunk, s helyettük képzett jogászokat kellene a cégvezetőkkel szembeültetni a tárgyalóasztalnál. Ha csak információt adunk a helyettünk tárgyalónak, pontosan az fog elveszni, ami egyik legnagyobb fegyverünk a tárgyalások során: a tapasztalat, az üzemben dolgozó kollégák véleménye. De miért akarunk mást az asztalhoz ültetni? Félünk attól, hogy mások és a saját véleményünket elmondjuk annak, akitől végső soron függünk? Ezenfelül végig kell gondolni azt, hogy ha a jelenlegi formát megváltoztatva, városi, regionális képviseleteket hozunk létre, ezzel megnöveljük a távolságot az érintett felek, a munkaadók és a munkavállalók között, az azonnali reakcióidő megnövekszik, s a problémamegoldás sokszor okafogyottá fog válni. Ha először időpontot egyeztetünk, hogy mikor fogunk tárgyalni egy azonnali megoldásra váró problémáról, milyen hosszú időt fog igénybe venni egy kollektív szerződésről szóló tárgyalás. Az érdemi megbeszélések helyett időpont-egyeztetésekről fog szólni a történet. De a külső tárgyaló bevonása egyetlen, jelenleg áthidalhatatlan akadályba ütközik: nincs rá pénzünk. 3. FIATALOK BEVONÁSA A SZAKSZERVEZETBE, AZ ALAPSZERVEZETI ÉS ORSZÁGOS VEZETŐSÉGBE Az LIV kongresszus egyik fő jelmondata a fiatalítás szükségessége volt. Erről a jövőben sem mondhatunk le, bár a legutóbbi alapszervezeti választások azt mutatják, hogy a fiatalokat egyre kevésbé érdekli a szakszervezet. Megmutatkozik ez a taglétszám csökkenésében, illetve a tagok aktivitásában. Ez részben a fiatalok gondolkodásmódjából fakad. Jelentős részük nem tekinti életpályának a nyomdaipart. Átmeneti állapot, amelyet a megélhetés kényszere indukál. Ha nem az elképzelésükhöz igazodó bért kapnak, ha a munkarend és a munkaidő nagyobb részt kér az életükből, mint azt ők szeretnék, máris másik álláshely után néznek, s gondolkodás nélkül hagyják ott munkahelyüket. Jellemző esetükben a más szakmából való áttérés, vagy még az is előfordul, hogy a középiskola befejezése után szakképzetlenül érkeznek a nyomdaiparba. Nekik nagyon nehéz elmagyarázni, megértetni velük a szakszervezet hagyományait, elfogadtatni céljait. Egy kicsit más a helyzet akkor, ha a fiatalok szervezett, iskolarendszerű nyomdaipari szakképzésben vesznek részt, hiszen az iskolában a nyomdaipar rendkívül érdekes történetét, fejlődését is megismerik. Magukba szívják azt az életérzést, amit az elméleti képzés nélküli, csak a gyakorlatban látott (sok esetben nagyon küzdelmes) tevékenységből kevesen szűrnek le. Nincs lehetőségük felismerni, megérteni, hogy a nyomdászathoz, a nyomdászokhoz való kötődés nem csak az azonos gépen vagy üzemben dolgozó kollégák ismeretségét jelenti. Az összetartozás nem csak a munkaidőre korlátozódik, hanem kihat a magánéletre is. Ebbe viszont egy-két év alatt, amit maguknak kiszabnak, nem lehet belerázódni. Barátságok, szerelmek sem egy pillanat alatt születnek, hosszú idő kell a másik megismeréséhez, elfogadásához, a magam megismertetéséhez és elfogadtatásához. Az előbbiekből fakadó egyik feladatunk, hogy kezdeményezzük, támogassuk a szakmai oktatás bővítését. A másik ezzel kapcsolatos feladatunk: visszatérni a normális, az egyén, a közösség (családi, baráti, munkahelyi) érdekeit is figyelembe vevő munkarendhez és munkaidőhöz. Egyeztetni kell a munkáltató (tulajdonos, igazgató) és a munkavállaló érdekeit ebben a tekintetben is. Nem könnyű feladat ez, hiszen a jelenlegi munkajogi környezet nem a munkavállaló, hanem a munkáltató érdekeit támogatja. Nem egyszerű sem alapszervezeti, sem ágazati szinten olyan megállapodást kötni, amely figyelembe veszi mindkét oldal érdekét. De minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy szülessen ilyen megállapodás, az ágazati kollektív 4________________________________________________________2 i 1 \