Typographia, 2021 (153. évfolyam, 1-6. szám)
2021-01-01 / 1. szám
• * 153. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A NYOMDÁSZSZAKSZERVEZET LAPJA 2021. JANUÁR-FEBRUÁR TYP © GRAPHIA 2021 A FELKÉSZÜLÉS ÉVE Az elmúlt év megmutatta, hogy a váratlan, eddig nem ismert és feltételezett helyzetre, helyzetekre nem lehet felkészülni. A Covid-19 vírus nem maradt ott, ahol először kimutatták. A globalizáció kellemetlen mellékhatásaként elindult világkörüli útjára. Nyomában több mint 100 millió fertőzött (köztük több mint 2 millió értelmetlen halál), megrendült gazdaságok, megszűnt, vagy ideiglenesen bezárt és elveszített munkahelyek, sok millió munkanélkülivé vált dolgozó, jövedelem nélküli és a megélhetés reményét elveszített család maradt. Ide sorolhatjuk még a végletekig kizsigerelt egészségügyet, a szociális ellátást és a digitális oktatást próbálgató képzési rendszereket is. És végezetül, de nem kevesebb fontossággal, ide sorolhatjuk önmagunkat is. Hirtelen, felkészületlenül szorultunk be otthonunk falai közé, és ez a bezártság családi, munkahelyi, emberi kapcsolatainkat is próbára tette. Szűrhetünk-e le tapasztalatokat, mutat-e rá valamire az elmúlt év? A válasz természetesen: igen! Bár a nyomdaipar egészét nem rendítette meg a pandémia okozta válság, sok nyomdában visszaesett a megrendelés. Volt nyomda, amely telephelybezárással reagált, volt ahol csökkentették a létszámot, bevezették a munkaidőkeretet, és sajnos voltak, akiknek csökkent a jövedelme. Előfordult, hogy a cégvezetők egyedül hoztak döntést, de voltak olyanok is, ahol tárgyaltak, megállapodtak az ideiglenes vagy véglegesen megváltoztatott feltételekről a munkavállalók képviselőivel. Ezek a megállapodások nem mindenhol váltottak ki osztatlan lelkesedést. A kérdésre, miszerint hogyan, mi módon lehetett volna jobb megállapodásokat elérni, nagyon sokan kezüket feltéve szintén kérdéssel válaszoltak: „Mit tehettünk volna mást?" Az elmúlt évnek az egyik legnagyobb tapasztalata a mit tehettünk volna mást kérdésre adandó válasz. A válasz viszonylag egyszerű: működtetni kellett volna a szociális párbeszéd munkahelyi formáját. Ha rákérdezünk arra, hogy mi az a szociális párbeszéd, sokan sokféle választ adnak. Azonban most nézzük az alaphelyzetet, szűkítsük le a lehetőségeket a munkahelyünkre: a munkavállalók érdekképviseleti szervezeteinek (szakszervezet, üzemi tanács) és a munkáltató közötti párbeszéd. Lehetőség a közös gondolkodásra, közös problémamegoldásra. Kételkedők természetesen ismét akadnak, mert el sem mernek indulni ezen az úton, félve az elutasítástól. Az elutasítás nagyobb részt azonban csak akkor tapasztalható, ha egyéni kívánságlistával járul valaki az igazgatója elé. Azonban ha összegyűjtjük a (szerintünk) égetően fontos, megoldásra váró problémákat, már nagyobb eséllyel indulunk el a megoldás felé. Még nagyobb lesz a megoldás esélye, ha a munkavállalók Folytatás a 2. oldalon Még tart a home office Január 22-én ismét a virtuális térben ült össze szakszervezetünk elnöksége. A belépés ebbe az infóvilágba egyre kevesebb problémát okoz, gyakoroljuk már lassan egy éve, gyűlnek a tapasztalatok, növekszik a rutin. A legfontosabb téma - sajnos még mindig aktuális - a koronavírus okozta egészségügyi veszélyhelyzet nyomdákra, az ott dolgozókra gyakorolt hatása. A vizsgált statisztika adatbázisok, az elnökség tagjainak és az alapszervezetek vezetőinek tájékoztatása alapján elmondható, hogy az ágazatot alapjaiban nem rengette meg a Covid-19. Ugyanakkor a negatív hatások mellett sem mehetünk el szó nélkül. A Zrínyi Nyomda csepeli egységének tavaszi bezárása sok kollégánk megélhetését sodorta veszélybe. Voltak, akik a nyomda más telephelyein el tudtak helyezkedni, de többeknek másik munkahelyet kellett keresni. Nem mindenki talált, ezért voltak kollégák, akik elhagyták a szakmát. Reményt keltő ugyan a továbbiakra nézve a csepeli telephely szeptemberi újraindítása, de kérdőjeles, hogy visszatalálnak-e oda a volt dolgozók. Más nyomdákban is igyekeztek negatív hatásokat kivédeni. Mint ahogy a korábban már beszámoltunk lapunkban, voltak nyomdák, ahol bevezették az éves munkaidőkeretet egyéves időtartamra (csak bízni tudunk abban, hogy nem lesz hosszabbítás), voltak műszak- és munkarend-átalakítások, de mindezek az intézkedések a munkahelyek és a munkavállalók biztonságának a megőrzése érdekében történtek. Nem kaptunk hírt azonban egyetlen Folytatás a 3. oldalon Mennyi az annyi? így szól a kérdés a 2021. évre kihirdetett minimálbér és garantált bérminimum kapcsán. Tavaly novemberben kezdődött az idei évre vonatkozó - ellentmondásokban bővelkedő - bértárgyalás-sorozat a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának munkavállalói oldalát képviselő konföderációk között, amely idén január 28-án nyögvenyelősen megszületett. Megszületett a 4%. Kezdődött azzal, hogy a növekvő inflációt, az egyre romló szociális és gazdasági körülményeket figyelembe véve a szakszervezetek 10%-ról indítottak. A munkaadói oldal sokáig hallgatott, majd nagy nehezen a tárgyalóasztalhoz ült, és 2 majd 3,1%-ot ajánlott. A harmadik fél - a kormány - bejelentette, hogy a másik két oldalra tartozik ez a dolog, 6 előkelő idegenként kivonta magát a tárgyalás menetéből. A 4% nem jelent közös megegyezést, mindössze béralku született többségi megállapodással. Ugyanis a szakszervezeti oldal három konföderációjából (Magyar Szakszervezeti Szövetség, Munkástanácsok, Liga) a MASZSZ - a tagság minimum 5%-os álláspontját képviselve - nem írta alá a megállapodást. Csak a másik két szervezet többségi szavazatával (2:1) jött létre a 4%-osnak mondott megállapodás. Valójában a Magyar Közlönyben kihirdetett kormányrendelet szerinti 2021. február 1 -től bruttó 167 400 Ft minimálbér (ami nettó 111 321 Ft) és a 219 000 Ft bérminimum (ami nettó 145 635 Ft) nem jelent évi 4% béremelést. Ez a 4% a valóságban csak 3,66% százalék, mert hivatalosan február 1-től érvényes, azaz egy hónap (a január) „elveszett". Mindeközben a KSH oldalán olvasható, hogy tavaly novemberben 438 200 Ft volt az átlagfizetés, az év végi prémiumosztások után. Aztán hallgatom a rádióban a közgazdászt, hogy a 4,5 millió hazai munkavállalóból kb. 1,5 millió (a harmada) minimálbéren van bejelentve! A nyomdaiparban meg becslés szerint a munkavállalók fele minimálbérért dolgozik. Szóval, mennyi az annyi? Einstein óta tudjuk, hogy minden relatív! Persovits József