Typographia, 2021 (153. évfolyam, 1-6. szám)

2021-01-01 / 1. szám

• * 153. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A NYOMDÁSZSZAKSZERVEZET LAPJA 2021. JANUÁR-FEBRUÁR TYP © GRAPHIA 2021 A FELKÉSZÜLÉS ÉVE Az elmúlt év megmutatta, hogy a váratlan, eddig nem ismert és feltételezett helyzetre, helyze­tekre nem lehet felkészülni. A Covid-19 vírus nem maradt ott, ahol először kimutatták. A globalizáció kellemetlen mellékhatásaként elindult világkörüli útjára. Nyomában több mint 100 millió fertőzött (köztük több mint 2 millió értelmetlen halál), megrendült gazdaságok, megszűnt, vagy ide­iglenesen bezárt és elveszített munkahelyek, sok millió munkanélkülivé vált dolgozó, jö­vedelem nélküli és a megélhetés reményét elveszített család maradt. Ide sorolhatjuk még a végletekig kizsigerelt egészségügyet, a szo­ciális ellátást és a digitális oktatást próbálgató képzési rendszereket is. És végezetül, de nem kevesebb fontossággal, ide sorolhatjuk önma­gunkat is. Hirtelen, felkészületlenül szorul­tunk be otthonunk falai közé, és ez a bezárt­ság családi, munkahelyi, emberi kapcsola­tainkat is próbára tette. Szűrhetünk-e le tapasztalatokat, mutat-e rá valamire az elmúlt év? A válasz termé­szetesen: igen! Bár a nyomdaipar egészét nem rendítette meg a pandémia okozta válság, sok nyom­dában visszaesett a megrendelés. Volt nyomda, amely telephelybezárással reagált, volt ahol csökkentették a létszámot, beve­zették a munkaidőkeretet, és sajnos voltak, akiknek csökkent a jövedelme. Előfordult, hogy a cégvezetők egyedül hoztak döntést, de voltak olyanok is, ahol tárgyaltak, meg­állapodtak az ideiglenes vagy véglegesen megváltoztatott feltételekről a munkaválla­lók képviselőivel. Ezek a megállapodások nem mindenhol váltottak ki osztatlan lelke­sedést. A kérdésre, miszerint hogyan, mi módon lehetett volna jobb megállapodá­sokat elérni, nagyon sokan kezüket feltéve szintén kérdéssel válaszoltak: „Mit tehet­tünk volna mást?" Az elmúlt évnek az egyik legnagyobb ta­pasztalata a mit tehettünk volna mást kér­désre adandó válasz. A válasz viszonylag egyszerű: működtet­ni kellett volna a szociális párbeszéd mun­kahelyi formáját. Ha rákérdezünk arra, hogy mi az a szociális párbeszéd, sokan sokféle választ adnak. Azonban most néz­zük az alaphelyzetet, szűkítsük le a lehe­tőségeket a munkahelyünkre: a munkavál­lalók érdekképviseleti szervezeteinek (szak­­szervezet, üzemi tanács) és a munkáltató közötti párbeszéd. Lehetőség a közös gon­dolkodásra, közös problémamegoldásra. Kételkedők természetesen ismét akadnak, mert el sem mernek indulni ezen az úton, félve az elutasítástól. Az elutasítás nagyobb részt azonban csak akkor tapasztalható, ha egyéni kívánságlistával járul valaki az igaz­gatója elé. Azonban ha összegyűjtjük a (szerintünk) égetően fontos, megoldásra vá­ró problémákat, már nagyobb eséllyel in­dulunk el a megoldás felé. Még nagyobb lesz a megoldás esélye, ha a munkavállalók Folytatás a 2. oldalon Még tart a home office Január 22-én ismét a virtuális térben ült össze szakszervezetünk elnöksége. A belépés ebbe az infóvilágba egyre kevesebb problémát okoz, gyakoroljuk már lassan egy éve, gyűlnek a tapasztalatok, növekszik a rutin. A legfontosabb téma - sajnos még mindig aktuális - a koronavírus okozta egészség­­ügyi veszélyhelyzet nyomdákra, az ott dolgozókra gyakorolt hatása. A vizsgált statisztika adatbázisok, az elnökség tag­jainak és az alapszervezetek vezetőinek tájékoztatása alapján elmondható, hogy az ágazatot alapjaiban nem rengette meg a Covid-19. Ugyanakkor a negatív hatások mellett sem mehetünk el szó nélkül. A Zrínyi Nyomda csepeli egységének tavaszi bezárása sok kollégánk megélhetését sodorta veszélybe. Voltak, akik a nyomda más telephelyein el tudtak helyezkedni, de többeknek másik munkahelyet kellett keresni. Nem mindenki talált, ezért voltak kollégák, akik elhagyták a szakmát. Re­ményt keltő ugyan a továbbiakra nézve a csepeli telephely szeptemberi újraindítása, de kérdőjeles, hogy visszatalálnak-e oda a volt dolgozók. Más nyomdákban is igyekeztek negatív hatásokat kivédeni. Mint ahogy a korábban már beszámoltunk lapunkban, voltak nyomdák, ahol bevezették az éves munkaidőkeretet egyéves időtartamra (csak bízni tudunk abban, hogy nem lesz hosszab­bítás), voltak műszak- és munkarend-át­alakítások, de mindezek az intézkedések a munkahelyek és a munkavállalók bizton­ságának a megőrzése érdekében történtek. Nem kaptunk hírt azonban egyetlen Folytatás a 3. oldalon Mennyi az annyi? így szól a kérdés a 2021. évre kihirdetett minimálbér és garantált bérminimum kap­csán. Tavaly novemberben kezdődött az idei évre vonatkozó - ellentmondásokban bővelkedő - bértárgyalás-sorozat a Ver­senyszféra és a Kormány Állandó Kon­zultációs Fórumának munkavállalói olda­lát képviselő konföderációk között, amely idén január 28-án nyögvenyelősen meg­született. Megszületett a 4%. Kezdődött azzal, hogy a növekvő inflációt, az egyre romló szociális és gazdasági körülmé­nyeket figyelembe véve a szakszerveze­tek 10%-ról indítottak. A munkaadói oldal sokáig hallgatott, majd nagy nehezen a tárgyalóasztalhoz ült, és 2 majd 3,1%-ot ajánlott. A harmadik fél - a kormány - be­jelentette, hogy a másik két oldalra tar­tozik ez a dolog, 6 előkelő idegenként kivonta magát a tárgyalás menetéből. A 4% nem jelent közös megegyezést, mindössze béralku született többségi megállapodással. Ugyanis a szakszerve­zeti oldal három konföderációjából (Ma­gyar Szakszervezeti Szövetség, Munkás­­tanácsok, Liga) a MASZSZ - a tagság mi­nimum 5%-os álláspontját képviselve - nem írta alá a megállapodást. Csak a má­sik két szervezet többségi szavazatával (2:1) jött létre a 4%-osnak mondott megál­lapodás. Valójában a Magyar Közlönyben kihirdetett kormányrendelet szerinti 2021. február 1 -től bruttó 1­67 400 Ft minimálbér (ami nettó 111 321 Ft) és a 219 000 Ft bér­minimum (ami nettó 145 635 Ft) nem je­lent évi 4% béremelést. Ez a 4% a való­ságban csak 3,66% százalék, mert hiva­talosan február 1-től érvényes, azaz egy hónap (a január) „elveszett". Mind­e­köz­ben a KSH oldalán olvasható, hogy ta­valy novemberben 438 200 Ft volt az át­lagfizetés, az év végi prémiumosztások után. Aztán hallgatom a rádióban a köz­gazdászt, hogy a 4,5 millió hazai munka­­vállalóból kb. 1,5 millió (a harmada) mi­nimálbéren van bejelentve! A nyomda­iparban meg becslés szerint a munkavál­lalók fele minimálbérért dolgozik. Szóval, mennyi az annyi? Einstein óta tudjuk, hogy minden relatív! Persovits József

Next