UVATERV Híradó, 1980 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

'myfss A ЛВП [UNK]­ 7i­70% А párt Központi Bizottsága nyilvános­ságra hozta a XII. kongresszus irányelveit. A szocializmus építése a párt v­ezetésével az egész nép ügye - ez tükröződik abban a széles körű érdeklő­désben, várakozásban, amely a közzétételt megelőzte. A dokumentum fő mondanivalója: a párt a magunk mögött hagyott időszakban bo­nyolult feltételek között érvényesíteni tudta politikájának fő irányvonalát, s ennek meg­erősítését kéri a kongresszustól. A fő irány­vonal tartalmazza az elvi, marxista-leninista, reális és nyílt politikát, a párt munkastílusát és gy­akorlatát. Eredményeink és gondjaink összevetésé­ből megállapítható: előrehaladásunk az élet minden területén jelentős, tovább szilárdí­tottuk vívmányainkat, erősödtek társadal­munk szocialista vonásai. Belpolitikai hely­zetünk kiegyensúlyozott, a párt vezető sze­repe érvényesül, a szövetségi politika jól szolgálja a nemzeti egység erősítését. Az emberek döntő többsége egyetért szocialista céljainkkal és ezek megvalósulásának gya­korlatával. Joggal nyugtázhatjuk, értékelhetjük si­kereinket, önbizalmunk reális forrásokból táplálkozik. Figyelmünket az irányelvek ezen túl elsősorban a tennivalókra, a fel­adatokra összpontosítja. A világpolitikai helyzetet, külpolitikán­kat abból a nézőpontból mérlegeljük, ho­gyan járulhatunk hozzá az emberiség békés jövőjéhez és milyen feltételeket tudunk te­remteni hazai építőmunkánkhoz. Illúziók­tól mentesen is megállapítható, hogy az enyhülés folyamata minden ellenkező törek­véssel szemben tért hódított. A két világ­­rendszer versenye ennek ellenére kiélezett körülmények között folyik. Bizakodhatunk azonban a szocialista világrendszer erejében, a békéért folyó következetes harc sikerei­ben. Külpolitikánk változatlan alappillérei: a szocialista országokhoz, a Szovjetunió­hoz fűződő baráti szövetség, szolidaritás a nemzeti függetlenségükért küzdő népekkel, a békés egymás mellett élés keretei között megvalósított kapcsolatok a tőkés országok­kal, internacionalista együttműködés pár­tunk és a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom pártjai között. Tovább fejlődtek társadalmi viszonyaink a két kongresszus között. Munkásosztályunk tudatosságban, szakmai és általános művelt­ségben, szervezettségben gyarapodott; a vele szövetséges parasztság munkája jellegében és életformájában közelített hozzá; a szocialista értelmiség egyetért politikánkkal és cselek­vően részt vállal a feladatok végrehajtásá­ban. Azon az úton kell továbbhaladnunk, amely az osztályok és rétegek életviszonyai­ban, gondolkodásában, életmódjában még fellelhető különbségek csökkentése irányába vezet. A gazdasági építőmunka kérdései érthe­tően nagy teret kaptak az irányelvekben, ezek ma fejlődésünk fontos tényezői. A vi­lággazdasági folyamatok hatása és e hatá­sok közepette saját munkánk jobban szem­betűnő gyengeségei valamelyest lassították gazdasági növekedésünket. A világpiaci ár­változások kedvezőtlen befolyását indokolt volt lefékezni, megvédeni hazai gazdaságun­kat és életszínvonalunkat központi eszkö­zökkel - ez azonban termelőmunkánk ha­tékonyságának javulását is nehezítette, egyensúlyi problémáinkat növelte. A tanul­ságokat érdemes levonni, azonban ez kevés: előrehaladásunkhoz tartós tényezőként kell számolnunk a külső adottságokkal, szembe kell néznünk a munkánkban fellelhető gyen­geségekkel és fel kell számolnunk azokat. A tárgyilagos értékeléshez tartozik: az elmúlt öt évben tovább erősödött a magyar gazdaság, termel az üzembe helyezett 20 nagyberuházás, a népgazdaság teljesítők­épes­­sége jelentős. Ez a forrása az életszínvonal anyagi összetevőinek, a lakosság fogyasztási szintjének, a kiterjedt társadalmi juttatások­nak, a fejlett egészségügyi ellátásnak. Van tehát mit megőriznünk, stabilizálnunk, s ez nem kis vállalkozás, de van erőnk is hozzá. A következő ötéves terv időszakára csak a korábbiaknál szerényebb mértékű nem­­zetijövedelem-növekedést tervezhetünk; fel­­használása során elsősorban a népgazdasági egyensúly követelményeit kell szem előtt tartanunk. Eszközeinket elsősorban a tech­nika korszerűsítésére, az életszínvonal terén elért eredmények megszilárdítására kell for­dítani. Ehhez a forrásokat a termelés te­rületén kell biztosítanunk: a termékszerke­zet átalakításával, a ráfordítások csökkenté­sével, a minőség és versenyképesség javításá­val. Ahhoz, hogy gazdasági feladatainkat vég­rehajthassuk, az élet más területein: a gon­dolkodásban, a magatartásban, az életmód­ban kell jelentős előrehaladást megvalósíta­nunk. E célokat úgy foglalhatjuk össze: le­gyen általános a közérdek tiszteletben tar­tása és szolgálata, növekedjék a munka be­csülete, erősödjön a közösségi szellem. Sokat tettünk azért, hogy a demokrácia az élet sok szférájára kiterjedjen, intézmény­­rendszerét kialakítottuk. Az előttünk sora­kozó feladatok nagyobb végrehajtási fegyel­met követelnek, mégsem tehetjük félre, nem korlátozhatjuk a demokratizmust, sőt a ko­rábbinál jobban kell szélesítenünk. Tudato­sítanunk kell azonban: nemcsak jogokat, hanem kötelezettségeket is jelent a de­mokrácia. Pártunk ideológiai tevékenysége során a marxizmus-leninizmus elméletét a gya­korlati tapasztalatokkal kapcsolja össze, ezért képes helyes választ adni mind a hazai építő­munka, mind a nemzetközi osztályharc során felvetődő új kérdésekre. Elméletünk fontos és hatásos fegyver a burzsoá ideológia és propaganda felerősödő, fellazító, bomlasztó tevékenységével szemben is. Változatlanul szükség van arra, hogy megőrizzük minden irányú érzékenységünket, megvédjük esz­méink tisztaságát mind a dogmatikus, mind a revizionista torzításoktól. Szocialista vívmányainkat a dolgozó nép alkotó munkája hozta létre­­ a párt veze­tésével. Mindkét tényező nélkülözhetetlen eleme a további fejlődésnek is. Pártunk ve­zető szerepét elsősorban szolgálatnak, a nép szolgálatának tekinti. A vezető szerep to­vábbi következetes érvényesítése azt kívánja, hogy még magasabb színvonalra emeljük a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselek­vési egységét. Nagy a felelősségük a kom­munistáknak: példamutatásuk az élet min­den területén meghatározója a közéletnek, az általános magatartásnak. A politika kidolgozása során pártunk épít a tömegek tapasztalatára, véleményére, végrehajtásában számít cselekvő támogatá­sukra. Az irányelvek széles körű vitára bo­csátása is bizonyítja ennek az alapelvnek következetes megvalósítását. Észrevételeivel, javaslataival egész párttagságunk, egész né­pünk alkotó módon vehet részt politikánk további alakításában, formálásában, hozzá­járulhat a XII. kongresszus eredményes mun­kájához. Ez pedig valamennyiünk alapvető érdeke. L. Gy. Vendégeink voltak A csehszlovákiai DOPRAVOPROJEKT Bratislava testvérvállalat igazgatói delegá­ciója: Vojtech Priban igazgató, Peter Be­rek vállalati szakszervezeti tikár és Miroslav Smrcina koordinátor volt vendégünk no­vember 19-21. között. November 27-30. között a bulgáriai IPP PATPROJEKT igazgatói delegációja, Trajko Trajkov főmérnökhelyettes, Nikola Szaber műszaki osztályvezető és Olga Pan­­galova tervellenőrzési osztályvezető. A csehszlovákiai DOPRA­VOPROJEKT Bra­tislava igazgatói delegációja Skoda Lajos igazgató, dr. Kozáry Ist­ván műszaki igazgató és az együttműködés­ben közreműködő munkatársak fogadták a delegációkat, és értékelték az 1979. évi együttműködés eredményeit. A zárójelenté­sek tanúsága szerint a vállalataink közötti kapcsolat emelte a szakértők munkájának színvonalát. Hasonló céllal állapodtak meg a vállalatok 1980. évi cserekapcsolatáról. Héjj Huba

Next